Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

Ménkes, 12-es táró

Technikák találkozása Ménkesen, a 12. számú csapaton. Molnár Zoltán csapatvezető a gép nyergében, mellette Stork Nándor. Fotó: Bábel László

Végül nyakunkba került a

„bökk” is; irány a bánya! A hőmérséklet alig lehet nulla fok alatt, a meleg pufajka viszont jótékony védelmet nyújt a hószállingózás ellen. Pár lépés a ménkesi táró elején, s elfacsarodik a szív, végtelen hidegség önti el testünk szabadon levő részeit. Szinte fáj, ahogyan a szellőztetőgépek által sodródó levegő be- lebújik a ruhánkba, jeges leheletével idejében figyelmeztetve a látogatót: nemcsak a távolságot, az elemek kegyetlen támadását is ki kell áll- nod, ha el akarod érni célodat. Célunk a bánya legmélyebb pontja, az a terület, ahol a 12-es számú elővájási csapat dolgozik, vagy inkább „harcol” a kemény kőzettel, iszapban, párában. naponta újabb méterekkel bizonyítva: itt ők az urak!

— A 12-esre mennek? Hát jobb helyet bein is választhattak volna — hangzik a biztatásnak egyáltalán nem nevezhető rövid vélemény, a sisakjukat mélyen fejükbe húzó, kifelé igyekvő bányászok részéről. — Hát akkor: Jó szerencsét!

Masfä kilométer gumisza- lagon. majd nyakunkba kapjuk lábunkat; a . hátralevő négy kilométert már gyalog vagyunk kénytelenek megtenni, hiszen a meredek lejtőkön nincs más közlekedési eszköz, csak a gumicsizma. Az ötös ereszkében, már „csökkentett” számú ruhadarabban csoszogunk a hódító levegőjű, szűk vágatokon, a hatos ereszkében már semmi kétségünk sincs affelől, hogy isinél csak egy ugrás a pokol: a nedvesség behatol a tüdőnkbe, a meleg pedig szinte elviseEheteSenüB kapaszkodik végtagjainkba. — Ott, ahol a lámpák vilióznak! — mutat előre kísérőnk Kol- Mth Zoltán, a műszaki csoport vezetője, aki magas termete révén kétszeres szenvedője kalandunknak. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ebben a klímában képes az ea»_ bér munkát végeMii. Közben két kifelé igyekvővel tadálko- xunk, egyikükön műszerféle.

— Most harminc fokot mér- t+em, metán nincs — közli 'kölcsönös „Jő szerencsét” után

Kukorczik István aknász. Hatalmas verejtékcseppek peregnek az arcán, patakokban mosva le a rárakódott szénport. Végre elérjük a készülő 9. számú front homloknyitó vágatát. Derűs képű emberek fogadnak, kicsit meglepetten, hiszen ritka a vendég errefelé.

— Megint betapadt a gurító —, mondja szinte minden átmenet . nélkül Molnár Zoltán csapatvezető, meglátva az „elöljárót”. — Éjszaka háromszor fordult elő — mutatja az iszapot, mindezek okozóját. Valóban: térdig ér a víz az „orton”. vagy ahogy a magyarázat után megtudjuk; a vályvégen. Kísérőnk azonnal ki is próbálja, de szerencsétlenségére megc.sú- esik a sima talpkövön, s fél

liter vízzel nehezebben kászálódik ki a fejtés közelébe, hogy a fényképezés miatt elvégezze a szükséges metánmérést. A masinát fürdőztetnd sem kellene, úgy csorog belőle a nedvesség, mintha szándékosan öntötte volna nyakon valaki. Ám segít a technika, s a két légcsövön beáramló „kellemes” levegő hamar kiszárítja a kényes szerkezetet. Közben megérkeznek az anya gszállít ók is, összesen heten állják a sarat a 12-es csapaton. A vezetőn kívül Tóth Sándor szuhad, Gyurkó József, Stork Nándor, Bakos János (kistamási, Gembiczki Gusztáv és a legfiatalabb: Sipos László, aki mindössze egy éve tanulja a nehéz mesterséget. A „gépészeti” vető miatt jut idő az anyagmozgatásra, mások harapnak egyet a hozott elemózsiából. Félrevonom Molnár Zoltánt, aki 36, évét tapossa a „Mátra alatt”.

— Másfél esztendeje vettem át a fiúkat, indultán a korábbi csapatvezető. Bakos József (barna) nyugdíjas lett

Tavaly szép sikert értünk el: a tervezett 748 méter helyett 947-et teljesítettünk. Azt hiszem a vállalaton belül is az egyik legjobb eredmény — jegyzi meg szerényen, mi viszont már tudjuk, hogy a legjobb. — Én minden elővá- jáson dolgoztam, de nehogy azt higgye, hogy ez a legmelegebb munkahely. Az „osztón”, mikor a levegőt is máshonnan kaptuk, vagv öt fokkal magasabb hőmérséklet volt. Most négv ventillátorból kettő nyomja be a levegőt, a másik kettő pedig az elszívásban segít. Így is csökkentett munkaidőben dolgozunk, bár a mi esetünkben ez nem probléma, mivel a ki-beszállás több, mint két órába telik.

Közben a többjeik is köze. lebb húzódnak, s bekapcsolódnak a beszélgetésbe.

— Ezzel az Ehor típusú géppel rakjuk a szenet — mutatják az ügyes kis masinát. — Egyedüli nagy gondunk az anyagbeszállítás, mivel a bánya legmélyebb pontján vagyunk. Ez a rész már hatszáz méterrel lejjebb helyezkedik el a bejárószinthez képest. Mi hajtjuk a front légvágaitát, a „túloldalon” meg a 13-as csapat „viszi a szállítói”. Versenyben vagyunk velük. Négy hónapig nekünk ment jobban, most viszont erősítettek. Tudja, egy kis célprémium is ki lett tűzve, így hát nem mindegy melyikünk viszi a több métert — mondják nevetve. S hogy az anyagi megbecsüléssel sincs különösebb baj, mutatják az átlaghoz képest magas keresetek. Ennek viszont megvan az ára: — Szinte minden hét végét itt töltünk — magyarázza a csapatvezető, majd hozzáteszi: — A fia. tatok csak hadd udvaroljanak. Nekik még fontos a diszkó, a szórakozás. Igaz-e Lacikám? — szól oda a leg- fiatalabbnak. Sípos László néhány éve még a mozdonyszerelőknél kezdte, de hamar átpártolt a váfárszakmához.

— Akad néha „laza” sikta, de sokkal több az olyan, mikor keményen nekidurálja magát az ember. A műhelyisták irigylik a pénzemet, de ha idejönnek, pár percen belül menekülnek a nagy hőségtől — mondja.

— Bizony habzik az ember ebben a munkában — erősíti meg az imént hallottakat a csapatvezető. A távolban duda jelzi az indulást. Nem szeretnénk láb alatt lenni, búcsút veszünk a derék férfi hadtól. Még néhány hét. és találkoznak a vetélvtársakkal. Szerencsés ..durkolást”!

T. Németh László

Magas nemzetközi kitüntetés

magyar kutatónak

Ű] faifa rádiók,

televíziók

Műszerjellegű, sokféle csillogó kézelőgombbal, villogó kijelzővel felszerelt rádiók, a mostaninál szögletesebb formájú, barna, szürke, fekete műanyag káváié televíziók készülnek — a már megszokott hagyományos formá- Júak mellett — a következő években a Videoton Elektronikai Vállalat székesfehérvári gyárában. A nagyüzem formatervezési csoport iánál már készen vannak az ú.i készülékek küllemének a tervei. A legúlabb divatirányzatok figyelembevételével készítetlek el őket, minden tínushoz hármat. A vállalati zsűri választja majd ki közülük a legtetszetősebbeket és a leggazdaságosabban előállíthatókat.

A Videoton naev gondot fordít termékeinek külső megjelenésére. hiszen a külpiacokon, a jó műszaki paramétereken kívül a tetszetős küllem is jelentősen be- fn'vásoiia a készülékek verseny- lC!*ne«s*«ét. A vállalat 25 forma- tervezőjének munkáját dicséri, hogy szinte minden évben nyernek egy-egy nfvódíjat. Legutóbb hordozható színes televízióval érdemelték ki e szakmai elismerést.

Az Európai Fizikai Társulat (EPS), az 1986. évi „Hewlett-Packard Europhysics”- díjat Mezei Ferencnek, az MTA levelező tagjának, a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos tanácsadójának ítélte oda az anyagokon belüli folyamatok pontosabb tanulmányozását lehetővé tevő úgynevezett neutron spin echo elv, illetve módszer felfedezéséért és megvalósításáért. Ennek leegyszerűsített lényege az, hogy az anyagok neutronjainak energiaváltozását a neutron mágneses nyomatéka elfordulásának mértékéből határozza meg igen nagy pontossággal.

A magas nemzetközi kitün- j tetés egyúttal komoly elisme- I rés a magyar tudomány szá- ! mára is. Az említett elvet Mezei Ferenc, a KFKI kutatóreaktoránál dolgozva fedezte fel és ott igazolta kísérletileg annak hatékonyságát; majd a grenoblei Laue- Langevin intézetben felépítette az első nagy teljesítményű neutron spin echo spektrométert, amelynek segítségével eddig elérhetetlennek tartott pontossággal végezte el a kísérletek sokaságát a Mezei Ferenc vezetésével ott dolgozó nemzetközi kutatógárda. A módszer alkalmasnak bizonyult szilárdtestfizikai, polimér és biológiai anyagokban lejátszódó rendkívül kis energiaátadással járó folyamatok észlelésére és tisztázására. Jelenleg a világ számos neutronfizikai kutatóintézetében építenek hasonló berendezést. Ezek közül kiemelkedően fontos a KFKI-Saclay-i Leon Brillouin laboratórium ilyen jellegű közös vállalkozása. A díj ünnepélyes átadására 1986. március 24-én Stockholmban az EPS szilrádtest-fizikai, szakosztályának konferenciáján kerül sor.'

Pártunk politikája

népűnk egységes támogatását élvezi

írta: H. Sz. termakor, az SZKP Kemerovo Megyei Bizottságának első titkára

MW öszönettel tartozom azért, hogy a srov- jet nép történelmi jelentőségű eseménye, az SZKP XXVII. kongresszusa előestéjén lehetőségem nyílik tájékoztatni önöket Kemerovo megye dolgozóinak munkájáról, kongresszusi felkészüléséről, tolmácsolni a kuznyecki ipari medence munkásságának legforróbb, baráti üdvözletét. Megyéinket, Nógrádot és Kemerovót, megközelítőleg 20 éve a barátság erős szálai kötik össze, amelynek alkotó elemévé a proltár internacionalizmus, egységes világnézetünk vált. Barátságunk kiállta az idő próbáját.

A háborús évek megpróbáltatásai között a magyar és a szovjet nép hős fiai vállvetve védték a forradalom vívmányait, a szabadságot és függetlenséget. A kuznyecki medencében nagy tisztelettel őrzik Kun Béla, Mün- nich Ferenc, Zalka Máté és még sok magyar internacionalista forradalmár emlékét, akik Szibéria földjén hősiesen harcoltak a nagy októberi szocialista forradalom győzelméért. A második világháború frontjain sok ezer szibériai, kuznyecki katona harcolt, és áldozta életét. Magyarország német fasizmus alóli felszabadításáért. Országunk nagy árat fizetett a fasizmus feletti győzelméért, több mint 20 millió szovjet ember halt hősi halált a háború tüzében. Ezért is tekinti a szovjet ember életszükségletének a békéért való harcot, az emberi civilizáció pusztulását jelentő termonukleáris háború elhárítását.

Hatalmas érdeklődést, a széles néptöme- gek és kormányok támogatását váltotta ki az SZKP főtitkárának, M. Sz. Gorbacsovnak a közelmúltban tett békefelhívása, amelyben átfogó programot terjesztett elő az atomfegyvarek 2000-ig történő teljes megsemmisítésére, az emberiség önpusztító veszélyének elhárítására. Ez a történelmi jelentőségű dokumentum átfogja a leszerelés, a kölcsönös bizalom, a békés jövő érdekében elengedhetetlen, legfontosabb intézkedéseket, a kölcsönös cselekvés lehetőségeit.

A bébe legbiztonságosabb támaszaként, a népek közötti barátság példájaként szolgál a szocialista országok megbonthatatlan közössége, együttműködése. A kuznyecki medence dolgozói a jövőben is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy tovább erősödjenek és szélesedjenek baráti kapcsolataink a testvéri Magyarországgal, azok új tartalommal telítődjenek, gazdagodjanak a szocializmus építésének gyakorlati tapasztalataival. Ügy értékeljük, hogy a párt-, az állami, szakszervezeti és ifjúsági szervezeteink, művészek, és sportolók, élmunkások és újítók között a rendszeres taláfkozásbk, tapasztalatcserék kölcsönösen gyümölcsözőek voltak. A le- niszkij—kuznyecki járás Komintern Termelőszövetkezet kollektívája például sikeresen alkalmazza a Szécsénvi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet tapasztalatait a vetőburgonya termesztésében. Magyarországi kollégáik példájára az anzsero—szudzsenszki üveggyár kollektívája az üveggyártás korszerűbb technológiáját sajátította el. Keme- rovóban a Salgótarján-lakótelep magyar városépítők tapasztalatai alapján készült.

A szibériaiak nagyra értékelik a Magyar- országról érkező mezőgazdasági termékeket, gépeket, fogyasztási cikkeket és gyógyszereket. Vállalataink a baráti Magyarországra elsősorban szenet, hengerelt árut, vegyipari termékeket, elektromos motorokat és mérőműszereket szállítanak. A szocialista integráció tehát egyre nagyobb szerepet tölt be a kuznyecki medence és NiWád me®ve gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésében is. E kapcsolatok elmélyítéséhez új lendületet ad a KGST-országok tudománvos- műszaki fejlesztésének —. a közelmúltban kidolgozott és elfogadott, 2000-ig szóló — komplex programja.

Az elmúlt esztendő a szovjet emberek számára sok tekintetben különös ielentősés00’ bírt. Eredményekben gazdag év volt, ami rákénvszerített bennünket arra is. hogv v=- sé más szemmel vizsgáljuk gazdasági és társadalmi fejlődésünk problémáit, lehetővé tette elért eredményeink reálisabb értékelését. feilődésünk távlatainak kialakítását. Az SZKP Közoonti Bizottsága 1935. áprilisi és októberi ülései a szovjet nép elé hatalmas feladatokat állítottak: a századfor^-- végére meg kell kétszerezni a nemzeti jövedelmet és az össztársadalmi munka termelékenységét.

Pártunk politikai irányvonala, melynek célja, hogy társadalmunk fejlődését minőségileg új szintre emelje, az egész szovjet néD egységes támogatását élvezi. Erről győz meg bennünket a kongresszusi dokumentumok társadalmi vitája során a dolgozók körében az országban is kibontakozó politikai aktivitás. Megyénkben például több mint 50 ezer dolgozó tett észrevételt, módosító javaslatot, a kongresszusi dokumentumokhoz, valamint a Szovjetunió gazdasági, társadalmi fejlődésének 1986—1990-ig és 2000‘ig szóló irányvonalához.

A kuznyecki iparmedence dolgozói a megyei pártbizottság irányításával elsősorban munkájuk minőségi m°°ú utasával törekednek hozzájárulni az SZKP történelmi ielen- tőségű XXVII. kongresszusának eredményességéhez. Tisztában vannak azzal, hogy az ő munkájuktól is jelentős mértékben függ hazánk gazdasági és védelmi ereje. Ma gyakorlatilag az országban kitermelt szénmenv- nyiségből minden ötödik tonna a mi bányáinkból kerül ki, a mi kokszunkkal állítják elő az ország nyersvastermelésének egy hant madát.

Megyénk dolgozói az SZKP XXVI. kong"* resszusa, valamint a Központi Bizottság ezí követő ülései határozatainak megvalósításai val a XI. ötéves tervben kiemelkedő erecH menyeket értek el az anyagi javak termelé-J seben, és a kulturális életben egyaránt. AZ ipari termelés értékének éves átlaga 750 millió rubellel nőtt és elérte a 11 milliárd rubelt. A széntermelés 1,5 millió, a nyerst vastermelés 400 ezer, az acélgyártás 500 = a hengerelt áru 200 ezer tonnával, a műtrá-l gyagyártás 2,5-szeresére. a vegyi szálak gyártása 25 százalékkal nőtt a tervciklus alatti Érezhetően emelkedett a megye dolgozóinak életszínvonala, javultak élet- és munkakö-J rülményei. Jelentős változás következett ba a munkáskollektívák szemléletében, ' meghatározóvá vált a legmagasabb teljesítmények ráfordításokkal való megoldásainak! útkeresése. Ma már jóval kevesebb a vesz-j teségforrás, szigorodnak a gazdálkodás, javulnak a minőségi munka feltételei.

A kuznyecki medence ipari vállalatainak és intézményeinek több száz kollektívája csatlakozott a moszkvai „AVTOVÁZ” termelési egyesülés dolgozóinak felhívásához^ kifejezték: készek túlteljesíteni a XII. ötü éves terv célkitűzéseit. A közelmúltban tán-j gyalta és hagyta jóvá a megyei pártbizott-i ság végrehajtó bizottsága a V. I. Lenin nel vét viselő bányaüzem kollektívájának felhP vását, melyben vállalták, hogy az SZKP XXVII. kongresszusának nyitónapjáig teL jesítik 1986 első két hónapjának termelési tervét. Ehhez a megye több 100 ezer dolgozója csatlakozott.

A megye szocialista munkaversenyében a munkásosztály kipróbált serege, a bányászok járnak az élen. Mozgató erőik azok aa úgynevezett „ezres” brigádok, amelyek naponta ^ ezer vagy ennél több tonna szenet termelnek ki. A „Raszpadszkaja” bánya-* üzemnél P. I. Frolov brigádja messze ki«J magasló eredményeket ért el tavaly. A kuzJ nyecki medence határain túl is ismertek di-í cső bányászaink: V. F. Bardisev, L. Sz. Szói lovjov, V. G. Gyevjatko M. N. ResetnyikovJ E. I. Drozgyeckov,, akik munkájukkal a Szocialista Munka Hőse kitüntetést érdé« melték ki.

Természetesen nem maradnak el a báJ nyászoktól a más ágazatokban dolgozóid sem. A szovjet társadalom kiemelkedő ese-í ménye, a kongresszus tiszteletére terven felül vállalták 100 ezer tonna szén kitermeiéi sét, 5 ezer tonna hengerelt áru, másfél ezen) tonna cement előállítását, 20 millió kilowatt! óra villamos energia megtakarítását. Szinte nincs oiyan kollektíva a megyében, amely ne tett volna terven felüli vállalást a kongresszus tiszteletére.

A társadalmi-gazdasági fejlődésünket elősegítő kedvező folyamatok kibontakozása melllett természetesen jól ismerjük munkánk hiányosságait is. Ezek még alaposabb feltárására, megszüntetésére megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Ennek jegyében zajlottak le a közelmúltban az alapszervezetek beszámoló taggyűlései, a megye kommunistáinak XX. pártértekezlete. Ezeken a fórumokon a kommunisták kritikusan értékelték, hogy milyen eredményességgél valósították meg a gyakorlatban a gazdaság, a kultúra, az élet- és munkakörülmények terén kitűzött feladataikat. A pártértekezleteket, a beszámoló taggyűléseket olyan politikai légkör jellemezte, amelyben nem volt helye az általános frázisoknak, a hibák objektív okokból történő magyarázatának. És ez így van rendjén. A bolsevikok történelmi hagyományai arra köteleznek bennünket, hogy bátran szembenézzünk a kritikával, nyíltan,' őszintén nevén nevezzük a dolgokat. A megye pártszervezeteinek kommunistái csak az ilyen munkastílusban látják a megoldás kulcsát, hogy eredményesen harcolhassanak a társadalmi élet különböző területén fellelhető negatív jelenségekkel szemben.

A pártszervezetek egyik alapvető feladata a szemléletformálás. Ennek érdekében olyan munkamódszereket és munkastílust alakítanak kis, amelyek révén közvetlenebb kapcsolatot tudnak teremteni az emberekkel) Minden dolgozóval meg akarjuk értetni, hogy a megnövekedett feladatok sikeres teljesítéséhez csak egy út vezet; a fegyelmezett, felelősségteljes, az idejétmúlttal szakító munka. Legfőbb törekvésünk, hogy aszó legteljesebb értelmében mozgásba hozzuk, a feladatok végrehajtásának szolgálatába állítsuk az emberi tényezőket.

Ügy gondoljuk, hogy a mi tennivalóink sok tekintetben azonosak azokkal, amelyeket önöknek kell az MSZMP XIII. kongresz- szusa határozatainak végrehajtása során megoldani.

A XII. ötéves terv, amely új szakaszt nyit társadalmunk fejlődésében, biztató eredményekkel kezdődött. Mi nem véletlenül nevezzük ezt a ciklust a felgvorsu- lás ötéves tervének, hiszen ez az időszak hivatott dinamikusabbá tenni- és ú.i, minőségileg magasabb pályára, állítani országunk gazdasági, társadalmi fejlődését.

E célokat a kuznyecki medence dolgozói, miként az egész szovjet nép is, tudása legjavával fizikai erejével, maximális energiájával, áldozatkész munkájával kész tám»; gatni. j