Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

Száz éve született Kun Bé

A nagy magyar forradalmár, Kun Béla neve tok ország sok lexikonába szerepel, hazánkban utcák, terek, intézmények őrzik emlékét és se szeri, se száma a róla elnevezett brigádoknak. Születésének 100. évfordulóján kegyelettel emlékezünk rá. Egy erdélyi kis faluban 1886. február 20-án látta meg a napvilágot. Diákéveit a korabeli Magyarország rangos oktatási intéz, ményeiben, a zilahi és a kolozsvári gimnáziu. mokban - töltötte.

Alig múlik húszéves, már izgatás vádjával ültetik vádlottak padjára, és a sztrájkoló épitő- munkások érdekében írt röplap miatt hathavi fogházra ítélik. Az Ítélet ígéretesen induló újságírói karrierjének véget vet ugyan, neve azon. ban már ismert a magyar munkásmozgalomban. A nagy rendező, a világtörténelem 1914 őszén

— a kolozsvári 21-es honvéd gyalogezred katoná. jaként — a galíciai frontra viszi. Sebesülés, majd a szibériai Tomszk városában hadifogság az osztályrésze, de termékeny ez már, hiszen itt vette fel a kapcsolatot az orosz forradalmárokkal. 1918. március 24-én az ő kezdeményezésére alakult meg az első magyar kommunista szervezet- az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja.

Viharos események közepette telik az 1918-as év. Kun Béla többször vesz részt fegyveres har. cokban a szovjethatalom védelmében. Neve ismertté válik egész Szovjet-Oroszországban. Am az ő helye mégiscsak elsősorban itthon van. 1918 novemberében tér haza, hozzálát a Kommunisták Magyarországi Pártja létrehozásához. 1919. február 21-én letartóztatják. Egy hónap börtön következik, ezalatt válik pártja a magyar politikai élet egyik döntő tényezőjévé.

A Tanácsköztársaság idején a külügyi tárcái választja és nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy megszilárduljon a kapcsolat az egyetlen lehetséges szövetségessel, Szovjet-Oroszországgal. A szomorú bukás után az emigráció nehéz évei következnek, Bécs, Moszkva, Berlin életének új állomásai. Kun Béla a Komintern egyik vezetőjeként számos feladatot oldott meg, a húszas évektől a Szovjetunióban élt, hosszú éveken át a munkásmozgalom kiemelkedő harcosának kijáró tisztelet és megbecsülés övezte, majd a személyi kultusz áldozatává vált. Szomorú bizonyosság: börtönben pusztult el a nagy forradalmár. Rehabilitósára 1950 februárjában kerüli sor, azóta foglalhatja el helyét a magyar történelem legjobbjai között.

Salgótarjáni kapcsolatok

K

un Bélának Nógrád megyével, illetve Salgótarjánnal való kapcsolatai jelentős állomások megyénk forradalmi munkás- mozgalmának történetében.

A tények arról tanúskodnak, hogy Péterváron már 1917—1918-ban mint a bolsevik párt tagja kapcsolatot keresett a magyar hadifoglyokkal, s a Szovjet-Oroszország védelmében részt vett mintegy 5 ezer nógrádi internacionalista közül sokan Kun Béla hatására léptek be a Vörös Hadseregbe, hogy fegyverrel védjék a szocialista forradalom vívmányait.

— A Vörös Újság 1918. december 7-i megjelenése után — amikor ismertté vált a párt megalakulása, programja — a salgótarjáni munkások kapcsolatot kerestek a budapesti kommunistákkal, közülük né- hányan Kun Bélával is. E kapcsolat révén Salgótarjánban a politikai fordulópont 1918. december 26-án következett be, amikor Kun Béla személyes . részvételével megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának salgótarjáni szervezete. E nagy jelentőségű eseményről a Vörös Újság 1919. január 1-i száma igy írt: „Salgótarján munkássága csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. 1918. december 26-án három igen fontos értekezlet zajlott le Salgótarjánban, amelyeken Kun és Szaton elvtársak voltak az előadók. Délután 2 órakor a vas- és fémmunkások és a bányászok összbizalmi-testületé ülést tartott, amelyen a többség kimondta, hogy csatlakoznak a Kommunisták Magyarországi Pártjához.

Este 6 órakor a vas- és fémmunkások és a bányászok szervezetei taggyűlést tartót- tak. A taggyűlés többsége kimondotta, hogy csatlakozik a Kommunisták Magyarországi Pártjához. A taggyűlés után a két szakma összbizalmi-tes- tülete újra ülést tartott, amelyen megalakították a salgótarjáni kommunista pártszervezetet és a vezetőséget megválasztották.”

A Vörös Újság tényeket közlő sorai bizonyítják, hogy a KMP salgótarjáni szervezetének létrehozásában Kun Bélának meghatározó szerepe volt. Kun Béla a munkások tanácskozásain ismertette a kommunisták programját és beszélt a szovjet-oroszországi proletariátus forradalmi harcáról. közvetítette testvéri, fo rrsdalmi üdvözletét. A mun- kásevüiéseken különösen az ifjúságot ragadta meg. Kun Béla személyisége, a pártról, a kommunizmusról tartott gyújtóhangú beszéde.

A KMP salgótarjáni szervezetének megalakulása, majd « forradalmi folvamat fel- gvorsulása Salgótarjánban Kun Béla nevéhez kapcsolódik Az ő jelenléte és nagv- he'~—I i-ipc^órtej nyomán tette’- - saieótaríáni bányászok IP10 ianuár 8-án kísérletet ee-a. hngv megvalósítsák a

termelés munkásellenőrzését. A KMP programját gyorsan magukévá tevő bányászok e forradalmi megmozdulásnak a szociáldemokrácia jobboldali vezére, Peyer Károly katonaság bevetésével vetett véget.

Kun Béla második salgótarjáni látogatása 1919. április 6-án volt a Magyarországi Szocialista Párt által szervezett népgvűlés alkalmából. Ezen a gyűlésen Landler Jenővel jelent meg. A bányászok és ipari munkások előtt egyéniségének magával ragadó erejével ismertette a Magyar Tanácsköztársaság előtt álló feladatokat, s hangsúlyozta, hogy Magyarország előharcosa lesz a proletariátusnak a burzsoázia ellen vívott harcában. Beszédében emlékeztette a salgótarjáni munkásokat az 1918. december 26- án — a pártalakítás alkalmából — elmondottakra, amikor felvázolta a KMP programját, s mely a Tanácsköztársaság létrejöttével a megvalósulás útjára lépett. Még ezen a napon a salgótarjáni helyőrségnél is tartott beszédet a proletárhatalom védelméről.

Kun Béla következő, s egyben utolsó salgótarjáni látogatása 1919 július első napjaira tevődött. Salgótarján központjában, a Piac téren népgvűlés keretében beszélt a Tanácsköztársaság eddigi vívmányairól. a politikai, gazdasági, szociális, kulturális és katonai téren elért eredményekről, s a munkásság előtt álló feladatokat a több termelésben határozta meg. hangsúlyozva, hogy az első magyar proletárállam fennmaradásának egyik döntő feltétele a termelés növelése minden területen, de különösen a szénbányászatban.

A Tanácsköztársaság megdöntése után hatalomra került ellenforradalmi korszakban Kun Béla munkásságától elválaszthatatlan a magyar forradalmi párt léte és tevékenysége. A Kommunisták Magyarországi Pártjának elismert vezetője hatékonyan vett részt az illegális part munkájában. Salgótarjánnal 1928 március elején került ismét kapcsolatba a losonci kommunista konferencia alkalmából.

Ebben az időben a salgótarjáni iparvidéken a kommunista bányászok arra törekedtek, hogy a szervezetien bányamunkásokat osztályharcos politikával, a gazdasági érdekeikért folyó harc- ca. egyesítsék és maguk möge sorakoztassák. Ennek s munkának a salgótarjáni bányamedencében az 1928. március elején Losoncon megtartott illegális kommunista kon- ferencia adott lökést. A Szlovák Komunista Párt egvik kiváló vezetőjének, dr Herz Sándornak lakásán, illetve"'

bfreIt he,vi^gben megtartott kétnapos kommunista konferencián a KMP Központi Bizottságán Kun Béla a KMP-.nagy tekintéllyel bírd vezetője, a Kommunista In- ternacionálé Végrehajtó BiNOGRAD - 1936. február 15., szombat

zottságának tagja, valamint Orosz Sándor és Révai József képviselték. A salgótarjáni kerületből a kommunista bányászok illegális úton jutottak ki a konferenciára, melynek napirendjén szerepelt a bányamunkások gazdasági, politikai és szervezeti helyzete A konferencia megállapította, hogy „az államhatalom elnyomó szerveinek és a kapitalisták minden gazdasági elnyomásának ellenére a salgótarjáni kerület kommunista munkásai aránylag épségben megőrizték fejlődőképes állapotban szervezeteiket, amelyek a szakszervezetek tovább! kiépítéséhez, a KMP szélesebb szervezéséhez a továbbiakban alapul szolgálhatnak. Ez a pártszervező munka lehet csupán alapja a munkásmozgalom újabb politikai és szervezeti fellendülésének, úgy a baloldali munkásmozgalom politikai szervezeteinek, mint a szakszervezeti mozgalomnak területén.

Ennek a célnak elérésére kitartó, állhatatos propagandamunka szükséges, amelynek feladata úgy a párttagokat, mint a párthoz közelálló, a kommunizmussal, a párt forradalmi céljával szimpatizáló osztályharcos munkásokat felvilágosítani a kommunista párt szerepéről és történelmi hivatásáról... Meg kell győzni minden osztályharcos munkást arról, hogy a munkásság mindennapos harcait is csak úgy lehet eredményesen vezetni, ha a vezetés a kommunista párt kezében van és ez a párt a mindennapos részletharcokban megkezdi a munkásságot az üldözésekkel szemben, előkészíti a forradalmi harcra a hatalom elfoglalásáért.”

A konferencián elfogadott konkrét határozatok az alábbiakban összegezhetők: A kommunistáknak be kell lépni a szakszervezetbe és át kell venniök a vezetést. Biztosítani kell a szakszervezeteken belül a következetes forradalmi irányvonalat. Az ország valamennyi bányaterületén meg kell szervezni az illegális kommunista sejteket, kan- csolatot kell teremteni más bányakerületek ellenzéki munkásaival és csoportjaival. Fel kell készíteni a párttagokat az illegális munkára, a helytállásra és különösen az elméleti. politikai képzésre. Rendkívüli bányászkongresszust kell tartani, ezt megelőzőleg elő kell készíteni az országos bányászsztrájkot. A bányászkongresszuson biztosítani kell a szavazatok többségét az általános sztrájk mellett. Győzelemre kell vinni a bányászok 15 százalékos bérkövetelését.

E

z a losonci kommunista konferencia volt Kun Béla életében • az utolsó alkalom, mellyel földrajzilag köze! került Magyarországhoz. De ez volt az utolsó személves találkozása is Kun Bélával annak a néhánv salgótarjáni illegális kommunistának. akik a konferencián a bánvászokat képviselték, és itthon szervezték a konferencián hozott határoz»*ok végrehajtását. Vonsik Ilona

„Nagyon tiszteletre méltó ember volt"

Több szói dokumentum őrzője a szimferopo'i m’Jte 4 m

Nemrég a Szovjetunió csodálatosan szép Krím területének tájaiban gyönyörködve, városaival, kisebb településeivel ismerkedve időt szakítottunk a Kun Béla Múzeum megtekintésére, egyebek között azért is, hogy lássuk, miként készülnek ott a nagy forradalmár születésének közelgő századik évfordulójára.

— Merre találjuk az egykori Krími Forradalmi Bizottság elnökének múzeumát? — kérdeztük vendéglátónktól, a terület székhelyén, Szimferopolban, a városi pártbizottságon.

— Innen elég messze van a 34-es számú iskola, ahol a múzeum helyet kapott, de gépkocsival nincs fél óra, jöjjenek — hangzott a válasz, s egyben az invitálás.

Az iskola igazgatója, Ana- tolij Andrejevics Szolodcsen- ko készségesen vállalkozott kalauzolásunkra, s közben elmondta, hogy oktatási intézményük nem tartozik a legkorszerűbbek közé, hiszen már negyedszázados, de folyamatosan fejlesztik, s igyekeznek lépést tartani a követelményekkel. Az iskola 39 osztályában tanuló ezernégyszáz diákot nyolcvanöt tanár oktatja.

Azok a fiatalok, akik a nyolcadik osztály után itt befejezik - tanulmányaikat, szakközépiskolába mehetnek, akik viszont a 34-esben tíz osztályt végeznek, valamelyil felsőoktatási intézménybe] képezhetik tovább magukat.

— Büszkék vagyunk arra hogy három emlékhely is vai iskolánkban: Leniné, az 1905 ős forradalomé, és itt pedii Kun Béla Múzeuma — mond ta az igazgató. — Nézzül meg.

Tágas szobába nyitottun!;

A falakon körös-körül kora beli fényképek, tablók, hir detmények, jelszók, s a meg számlálhatatlan dokumenturr levél, különböző irat, köny\ mind szépen elrendezve. Kő zépkorú asszony, s gyereke] jöttek elénk.

— Larissza Nyikolajevn,

Szimanszkaja vagyok, a mú zeum vezetője — nyújtott kezét, s hellyel kínált. — j történelemtudomány egy! műhelyébe érkeztek önök, ezt is, mint a többi múzeu munkát, a gyerekek hazafia internacionalista nevelésér használjuk. Tizennyolc évve ezelőtt egy történelmi kon ferenciát tartottak iskolánk ban, s erre az itteni tanáro is gyűjteni kezdték a huszad! századbeli, főként munkás- mozgalmi dokumentumokat.

A levéltárakban, archívumokban. könyvtárakban, a párt- bizottságok irattáraiban Kun Béla munkásságával kapcsolatban számunkra meglepően sok anyagot találtunk.

Innen a múzeum ötlete, s íme a kivitelezés jelenlegi állapota.

A múzeum vezetője, aki egyben az iskola angol szakos tanárnője is, elmondta, bogy a gyűjtés kezdetekor a szimferopoli városi pártbizottság első titkára megkereste levélben Kun Béla lányát, s arra kérte, hogy segítse a múzeum anyagának bővítését, ami többtucatnyi érdekes dokumentum eljuttatásával meg is tett. A levelek, vitairatok, tanulmányok, fotók felkutatásában nagyon sokat segített a kecskeméti Katona Gyula, Szimferopol díszpolgára is. Jelenleg több mint kétszáz dokumentumunk van Kun Béla munkásságával kapcsolatban.

— Az anyaggyűjtéssel természetesen nem állhatunk le — folytatta Larissza Nyiko- laievna Szimanszkaja. — Rendszeres kapcsolatunk van a moszkvai Lenin Múzeummal, ahonnan ha nem is folyamatosan, de érdekes anyagokat kapunk. Es gyűjtőmunkánk során több más maKépek a múzeumból

gyár internacionalista levelére bukkantunk.

— Név szerint?

— Ligeti Károlytól, Mün- nich Ferenctől, Szamuely Tibortól őrzünk leveleket, fényképeket a múzeumban.

— A gyerekek segítenek?

— Hogyne. Huszonkét diák rendszeresen részt vesz a múzeum munkájában. Rendszerezik. archiválják a beérkezett anyagokat, és ők rendezték el a teremben Magyarország felszabadításáról készített fotóósszeállításokat. Nagyon sokat segít a nyolcadik osztályon Andrej Szo- lodcsenko s az ugyancsak nyolcadikos Alekszandr Lesz- ko — mutatott rájuk a múzeum vezetője.

— Andrej, miért van Szimferopolban Kun Béla Múzeuma?

— Nagyon tiszteletre méltó ember volt, együtt harcolt a krími katonákkal, hogy az ellenséget leverjék.

— Kitől hallottál először a nagy forradalmárról?

— Szüleim sokat meséltek róla.

— Mit?

— Azt, hogy nagyszerű dolog, ha egy idegen ember segíteni igyekszik más népe(Fotó: A szerző felvétele)

ken, ha bajba kerülnek. S,

ez azt jelenti, hogy már nem idegen, hanem igaz barát. Ilyen volt Kun Béla. Aztán, amikor nagyobb lettem, sokat olvastam életéről, munkásságáról. Innen tudom, hogy nálunk a Krímben a fehérgárdisták elleni harcot ő vezette ...

— A katonaá bizottság élén állt, s nagy tehetséggel irányította a harcot — vette át a szót Alekszandr.

— Te hogyan „ismerkedtél meg” Kun Bélával?

— Itt az iskolában, történelemórán. Azóta vagyok a múzeum gyakori látogatója, s az itteni munka segítője

— Mit segítetek?

— Az anyagokat rendezzük, és a délutánonkénti sok látogatót kalauzoljuk a múzeumban. Mert több mindent el kell magyarázni az idegeneknek.

— S, hogyan készültök a századik születésnapra ?

— összegezzük Kun Béla itt lévő anyagait. Nem kevés munkánk van vele.

— Sok sikert hozzá — búcsúztunk el a kis. de máris hozzáértő muzeológusoktól.

Tárnál Lász!4