Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
Tehenészeti telepen A mezőgazdasági üzemek egyik fő ágazata az állattenyésztés. Habár az érdekeltségi rendszer nem mindig össztönzi a gazdaságokat e terület fejlesztésére, azért egy termelőszövetkezet elképzelhetetlen e ágazata nélkül — s, még inkább a népgazdaság. Felvételeink a szhrdokpüspöki termelőszövetkezet tehenészeti telepén készültek. Sok munkát igényel a közel félezer szarvasmarha etetése Borjúitatás A 7060 liter tejet adó „Csöpi” nagyban hozzájárul az egy tehénre jutó 4450 liter éves átlag eléréséhez. Bencze Péter felvételei gyllő alatt B oldog új évet! '— köszöntő«» gyári ismerősöm kiesé megkésve. Legalábbis a hátralévő időre — utal 6 is a már efr> IUkmoI néfoány napra. — Meri aa első két hét már eltelt úgy ahogy. Ügy, ahogy. Hisz éppen es az. Miközben az évindító munkásgyűléseken kivétel nélkül mindenütt a tempó fokozását, a hatékonyság növelését állították a figyelem középpontjában, a munkás gyűlések szónokai nagyon is jól tudják: bizony az új esztendő első hetei össze som mérhetők a decemberiekkel. Akkor embert feszítő nagy hajrák voltak, most kisebb-nagyobb lazítások. Nem biztos, hogy szándék szerint. Csak hát hiányzik még egynémely anyag, kiürült a félkész raktár, sokan meghosszabították az év végén kivett szabadságukat stb., stb. E sok helyütt igen könnyed, bemelegítő Időszak nem ok nélkül irritálja azokat, akik viszont folyamatos munkarendben, a követelmények emelkedésének szorításában keményen dolgoznak. A bányában, a tömeg- közlekedésben és még sok más helyen szó sem lehet lazításról. Sőt, a hét végi pihenőnapokra sincs minden esetben garancia. Számukra a mérték, a tempó, most is az amit érzékletesen csak így szoktunk kifejezni: erőn felül. Nincs az jól sehogysem, hogy az egyes munkahelyekre jellemző tempó a végletek közt mozog. Mert hiába a feszített hajrá, ha az egész esztendőt tekintve összeadódik és NIPO átlagolódik a haszontalan, amolyan „féisza- bedság" napokkal. Ebből csak egy gyenge kösepe* érdemrend jöhet ki, amivel aztán a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében Igazán nem jutunk messzire. Hiszen van még időnk! Alig kezdődött el az esztendő! Idő valóban van, csakhogy annak is meglesz a maga feladata. Nincs arra biztosíték, hogy az első hetekben elmulasztottat is pótolni lehet. Az öreg parasztember, amikor kaszával vágta a rendet, tökéletesen tisztában volt vele, hogyan dolgozhat a legkiadósabban. Egyenletes, széles mozdulatokkal haladt előre a tárnában, megpihenni csak déliemben jutott eszébe, hiszen akkor érkezett el annak az ideje. Nem lazsált, de nem is kapkodott. Tudta, mennyit végezhet el napnyugtáig, — de azt el is végezte! M em hiszem, hogy tudománya mára semmivé lett. Megvan az, legfeljebb a céltudatosabban adagolt serkentők hiányoznak olykor, amelyekkel elő lehet csalogatni. Meg a követelmények, melyek híján valódi teljesítményre alig-alig lehet számítani. A kettő harmonikus egysége nélkül a hatékonyságnövelést sürgető minden szó falrahányt borsó, üres szólam marad. Még van időnk. De annyi nem, hogy a munkahelyen eltöltött, önkényes vagy kényszerű „szabadságolások” is beleférjenek. sz. m. Fesifivál, népszavazás, rajzpályázat A béke éve Beszélgetés Barabás Miklóssal, az OBT főtitkárával Az ENSZ, a béke évének nyilvánította 1986-ot. Ezt a kezdeményezést világszerte üdvözölték a békemozgalmak, köztük az Országos Béketanács, amely a nemzetközi békeév magyar nemzeti bizottságának tagjaként is tevékeny szerepet vállal magára azért, hogy ez a nemes cél valóra váljon. A Központi Sajtószolgálat a békeév alkalmából kért interjút Barabás Miklóstól, az Országos Béketanács főtitkárától. — A Hazafias Népfront decemberi kongresszusán ön arról szólt, hogy a béke megőrzése hazánkban mára az emberek személyes ügyévé érett, mozgalmuk kiszélesedett, erőteljesebbé vált. Miben látja ennek okát? — Általánosan fogalmazva abban, hogy cseppet sem csökkent a fegyverkezés okozta veszély, és az emberek boldogulása elől óriási értékeket, anyagi és szellemi javakat von el az egyre pusztítóbb erejű fegyverek gyártása. Ezt látják itthon is, s az állásfoglalás, a tiltakozás kifejezésére vonzóbb, a közvélemény hangulatát jobban, közvetlenebbül kifejező akciókat szerveztünk az utób1 bi időben. Voltak rendezvényeink, amelyeken Európa megszabadítását követeltük mindenféle atomfegyvertől és vegyi fegyvertől, tiltakoztunk minden fórumon a világűr felfegyverzését jelentő tervek ellen is. De a békére és egymás tiszteletére nevelés, a felelős közös . gondolkodás számára is bőséggel kínáltunk alkalmat. Jelentősen erősödött munkánk társadalmi háttere, emellett újszerű, biztató jelenségeket is tapasztaltunk a megnövekedett érdeklődésre: száznál több bé- kefeözösség alakult — helyi kezdeményezésre! — « é- múlt másfél évben, főkéné a fiatalok körében, de kismamák és nyugdíjasok, munkások és értelmiségiek is a helyi közélet fontos fórumaivá emelték ezeket a társulásokat. — A fiatalok béketőrekvé- sei országszerte tapasztalhatók. Talán az egész mozgalom Ifjúságivá lesz? — Ifjúságivá nem, de fiatalosabbá szándékunk szerint Igen, mégpedig módszerben, felfogásban, kritikusságban és öfikritikában egyaránt. Néhány hangsúlyos területe alakult ki ebben az évben munkánknak: elsősorban a fiatalok lendületére, tenni akarására alapoztunk, újabb értelmiségi réteges bevonására — például a pedagógusoké’-a — törekedtünk, s megerősítettük' helyünket a munkásság körében. És bármily furcsának, esetleg naivnak tűnik első pillantásra egy-egy közösségalapítási kezdeményezés, vagy békeakció terve, mi a jóindulatú szándékot keressük benne, a bekapcsolódás, a hasznos tenni akarás igényét. Ezért senkit el nem utasítunk. Azon munkálkodunk, hogy mozgalmunk egészét ez a szándék jellemezze. Igyekszünk érdemben jelen lenni a magyar politikai életben, hallatjuk szavunkat, s jó tapasztalni, hogy ezt igénylik is. — Milyen célokat határoztak meg békeévi programjukban? — Ez a program most formálódik. Az eltérő elképzelések, a szerteágazó érdekek egyeztetése, a meglevő anyagi eszközök legcélszerűbb fel- használásának tervezése komoly feladat. Az egységes magyar békemozgalom képviseletében az Országos Béke- tanács november végi ülésén meghatározta jövő évi fő céljait. Továbbra is hazai munkánkat tekintjük alapnak, a társadalmi és tömegszervezetek, a békeközösségek és a szaporodó szakmai mozgalmak békemunkájának koordinálása lesz a legfőbb feladatunk a jövőben is. És mi az országot egységes egésznek tekintjük, tehát nemcsak Budapesten, hanem valamennyi megyében, a legkisebb faluban is szeretnénk törekvéseinket viszontlátni. — Milyen rendezvények adják majd ennek jelét? — Az évet utcai, alu.járós zenés-irodalmi akciókkal zártuk. Jövőre több hasonló rendezvényt szeretnénk rendezni szerte az országban. Megrendezzük a békeközösségek területi találkozóit, az OBT-to- gok csoportos értekezleteit, akárcsak 1985-ben tettük két alkalommal. Ápriliséban Szegeden lesi a békenmn ká ban élenjáró brigádok második találkozója, kulturális békefesztivált tervezünk a fertőrákos! barlangszínházban. A tatai békeklubok javaslatára nyáron országom béke-kerékpártúrára invitáljuk az érdeklődőket, Debrecenben a dózsásokkal kézilabda-béke. kupát hirdetünk, Zánkám nemzetközi béketábort hívunk össze. A fővárosban nemzetközi ifjúsági klubot működtetünk az ide látogató külföldi turistáknak. Ezek csak kiragadott példák egy mozgalmasnak ígérkező év igen gazdag programjából. Továbbra is számítunk a határmenti megyékre határtalálkozóinkon, és általában ' a megyei társadalmi és tömegszervezetek munkásaira valamenv- nyi rendezvényünkön, a népfront mesvei béke-barátsági bizottságaitól a kisiparosokig, a medvékben tevékervkedő OBT-tagoktól a közreműködésüket. felajánló művelődési., ház-igazgatókig. Munkánk szerves része lesz jövőre is az egvházak békaszqlgálata. megyei tagozatain át a katolikus és az egyházközi béke- bizottságunk is sokrétű tervek megvalósítására készül, örülünk, hogy nemzetközi gvermekrai z-pályázatunkra szén munkákat gvűjt egvbe a domonvi evangélikus lelkész, szívesen teszünk eleget hasonló meghívásnak, mint törJ tént ez a közelmúltban; a nagyhírű debreceni református kollégiumban invitáltak bennünket beszélgetésre. — Melyek lesznek a főbb központi, országos eseményei a békeévnek? — Az eddigi szakmai mow galmak mellett újabbak megalakulásával számolunk, így az újságírók, a műszaki és agrárértelmiség, valamint a sportolók körében. Valameny- nyi rendezvényünk a jövő év őszére tervezett XI. országos békekonferencia előkészítését is szolgálja. Ezek sorában a májusi békehónap több nagyobb rendezvényét, egy várhatóan nyár végi nagvszabá-' sú békehétvégét említhetem meg. amely teljes keresztmetszetét mutatja majd be a békemozgalmunknak. Konfe.' renciánk előtt ismét tömegdemonstrációra várjuk majd a bennünket támogatókat. Emellett számos egyéb esemény lesz, kiállítástól televíziós filmsorozatig, vagy a már említett nemzetközi gvermek- rajzpályázat, amelyre a világ minden tájáról több ezer alkotás érkezett. — Mozgalmunk az idén élénk nemzetközi munkát végzett, várható ennek jövő évi folytatása is? — A készségünk nem csökken a nemzetközi együttműködésre és minden jószándékú kezdeményezés számíthat aktív részvételünkre, támogatásunkra. Most a genfi csúcsé találkozó nyomán remélhető,1 hogy a Bétoe-világtanács el-’ aő fél évében somra kerülő közgyűlésén, majd pedig az októberi koppenhágai béke- vtiágtaláikozón a bizalom, a kölcsönösség és a közös cselekvés híveinek közös hang. ja érvényesül. Mi, itthon egy békenépszavazást szeretnénk szervezni, amelynek eredményét a fővárosba, majd az ENSZJközgyűlésre is el juttatjuk^ Bízunk abban Is, hogy a helsinki folyamatot no-' vemberben értékelő bécsi t»-' lálkozón újabb eredményekről szólhatnak a résztvevők. Ezeken a nemzetközi találkozókon természetesen hazai munkánk alapján szólhatunk csak hitelesen. Idei tapasztalataink alapján meggyőződésünk. hogy sokszáz partnerünk a világban, sok százezer itthon. Hiszen mi, magvarok, építőmunkánkat csak akkor kamatoztathatjuk valamen^- nyiünk javára, ha békésebb körülmények köz.t més békésebb viszonyokért küzdünk. S nekünk, mai nemzedékeknek nincs jogunk veszélyeztetni a még meg sem született nemzedékek létét esztelen fegyverkezéssel. viszont kötelességünk emberibb viszonvokat teremteni utódainknak. Enné] fontosabb cél érdekében 1986- ban sem munkálkodhat sen-' ki a világon. — Köszönjük a beszélgetést. K. S. éve született Kerekes Sándor Messziről érkezett Nógrádija. A millennieum évében — 1896. január 12-én született Erdélyben, mégpedig Szilágy- somlyó városában. Kerekes Sándor édesapja földműves, négy hold földön gazdálkodott. Sok volt az éhes gyermekszáj, hiszen a szülőknek kilenc gyermekről kellett gondoskodni. Szegénységben, de tisztességben nevelték őket és Sándor a négy elemi után ipari tanonciskolát végzett három éven át. Már tízévesen napszámosként dolgozott, később kitanulta a kőművesszakmát. Életébe belszólt az első világháború. A 32. erdélyi gyalogezredbe 1915 októberében hívták be. Kiképzés után decemberben már a frontra kellett mennie. Nehezen bírta az értelmetlen öldöklést és 1917 augusztusában Désre szállították, vég- kimerüléssel. A polgári demokratikus forradalmat 1918 október végén örömmel üdvözölte és hazament a Magura-hegy tövében elterülő Szilágysomlyóra. Kilencven A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor szülővárosában tagja lett a katonai tanácsnak. A Tanácsköztársaság leverése után nem is maradt el a bosz- szú. Ugyanis 1919 októberében bevonultatták a román királyi hadseregbe. Véletlenül megtudta, hogy hadbíróság elé akarják állítani, mert három hónapig vöröskatona volt, ezért 1919. november 27- én megszökött a katonaságtól és Magyarországra menekült Gyömrőn húzódott meg és 1920 májusában gyalog érkezett Salgótarjánba. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságnál kapott munkát. Érdekelte a politika. A szociáldemokrata pártba mái 1921 elején belépett. A salgótarjáni építők szakszervezetének pénztárosa lett. Először 1921-ben bocsátották el, mégpedig sztrájk szervezése miatt. Egy év múlva már az építőknél szervezett sztrájkot, ezért 1923-ban a salgótarjáni laktanyaépítéstől is elbocsátották. Semmit nem változott a felfogása és 1924-ben már egy bányászsztrájk szevezé- sében vett részt. Különlegesség, hogy ugyanebben az esztendőben az építőmunkásokból termelőszövetkezetet alakítottak, melynek Kerekes Sándor igazgatósági tagja volt. A híres 1926-os éhségmenetben hétezer bányásszal együtt gyalog elindult Budapestre, nem rajta múlott, hogyZagy- vapálfalva és Kisterenve között a csendőrök szétverték a tömeget. A Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális salgótarjáni szervezetébe 1929-be lépett be, amikor kitört a gazdasági világválság. A pártig Benkő Antal, Petries János és Miklós Gáspár egyengette az útját. Ebben az esztendőben több politikai munkabeszüntetésben is részt vett Kerekes Sándor. Nem véletlen, hogy 1932-ben rendőri felügyelet alá helyezték. A „bűnlajstroma” 1935-ben tovább bővült. Letartóztatták a Társadalmi Szemle és a 100 százalék című folyóirat terjesztéséért, de bizonyíték híján felmentették. A rendőrségi felügyelet továbbra is megmaradt. Fújt a második világháború előszele. Előbb Kistarcsára, majd Ricsére internálták 1940-ben. A felszabadulást szerencsésen megérte. A Magyar Kommunista Párt Salgótarjáni Szervezete 1945. január 2-án alakult meg. Kil- czer Béla lakásán. Jelen volt Tóth Mihály, a debreceni pártközpont képviselője, de ott bábáskodott Kerekes Sándor is, a hetes bizottság megalakulásánál. A felszabadulás tavaszán sok munkájuk volt, pártalapszervezeteket segítettek alakítani Karancslapujtő- től Kazárig. Örömmel tett jelentést 1945. március 7-én, arról, hogy Salgótarjánban és környékén már elérte a 11 500-at a kommunista párt tagjainak száma. A város első párttitkára nyitotta meg 1945. március 25-én, azt a nagygyűlést Salgótarjánban, amelyen mintegy 17 ezren vettek részt. Négy nap múlva levelet kapott Debrecenből Rákosi Mátyástól, a Magyar Kommunista Párt főtitkárától, amelyet a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban őriznek. E válaszlevélből kitűnik, hogy Kerekes Sándor a bányászok számára 130 százalékos béremelést kért. Emellett élelmiszert is. A főtitkár mindkét kérést támogatta, s közbenjárását ígérte az ipari miniszternél. A válaszlevél így végződött: „Dolgozzanak jól, fokozzák a termelést, szervezzék meg jobban a közellátást. Munkájukhoz sok sikert kívánok!” Néhány héttel később derült égből villámcsapásként érte Rákosi Mátyás utasítása, hogy adja át a párttitkárságot Bandur Gyulának, az egykori partizánnak. Ezek után a szakszervezetben vállalt munkát. A szakmaközi bizottság titkára lett. Nehéz idők következtek. Frakciózás címén 1948-ban kizárták a pártból, ám 1956-ban, a Központi Ellenőrző Bizottság újra elismerte párttagságát. Kerekes Sándor 1967. február 3-án hunyt el Salgótarjánban. Vasárnap lenne 90 éves... Rozgonyi István NÓGRÁD — 1986. január ,11* szombat 3
