Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
A z Univer Vegyesipari Kisszövetkezet az Alkotó Ifjúsággal kötött szerződés keretében hozzákezdett egy fadöntö gép prototípusának az elkész téséhez. Hamarosan további két szabadalom a víztisztító konténer és a telepíthető dögkút kivitelezését is elkezdik. — bp — Fonodái fejlesztés a Rábatextnél Az értékesebb finom fésült- fonal-termelés növelését szolgáló fejlesztés kezdődött a Rába text Győri Textilipari Vállalatnál. Olyan berendezéseket szereznek be és állítanak munkába, amelyek megváltoztatják a fonalgyártás eddigi gyakorlatát. Míg mostanáig ugyanabból a pamut- keverékből készítették a szövéshez szükséges különféle finomságú fonalfajtákat, addig a beruházás eredményeként más pamutkeveréket, használhatnak a durvább, és mást a finomabb fonalak gyártásához. Ennek haszna az anyagköltség csökkenésében jelentkezik: a devizamegtakarítás az előzetes számítások szerint meghaladja az évi 15 millió forintot. Emellett az új berendezések üzembe helyezése után a jelenleg 5000 tonna kapacitású fonoda 10 százalékkal több fonalat készít. A többlettermelésen belül nagyobb mértékben bővül az értékesebb fésült fonalak gyártási aránya, s így növelhetik a jobb minőségű, előnyösebben értékesíthető felsőruházati kelmék gyártását. A termelés magas fokú gépesítése hozzájárul a fonodái létszámgondok megoldásához is. A 72 millió forintos fejlesztés, amelyhez 60 millió forintos. járadékfizetési kötelezettséggel járó alapjuttatást nyújtott az Állami Fejlesztési Bank, ez évben befejeződik. Fiafal újítók a bányánál 99 Már a gyerekek is nyüstölik a gépet...” — Szotlár Györgyöt keresi? Hát őt nehéz lesz megtalálni, ha nincs a műszerészműhelyben. Lehet a diszpécser- központban. a bányában, a légaknánál, de még a transzformátorállomáson is — ,,igazít" el Ménkesen a portás. — De szerencséje van, mert úgy látom épp itt jön! Fiatal ember közeledik az Irodaépület felől; szénporos gúnyája alapján vélhetné az ember, hogy bányász. Az egyetlen szerszám — egy kéziműszer — azonban elárulja, hogy „iparos", méghozzá műszerész. Tíz évvel ezelőtt még nem volt természetes dolog, hogy a bányai tevékenységben miniatűr elektronikus alkatrészek veszik át az „irányító” szerepet. Ma már a bányászok is kevésbé csodálkoznak ezen, hiszen érzik, hogy munkájukat könnyíti, segíti a fejlődő — és lassan a vágatok minden szegletében előforduló — technika. A műszerészműhelybe érve első látásra feketéllő öntöttvas szerelvények tűnnek elénk, halványan sejtve, valamikori narancssárga vagy zöld színüket. — Mire javításba kerülnek, belepi ezeket a szénpor. Kicsit lehangoló látvány, de az a lényeg, ami bennük van. Az öntöttvas az esetleges robbantástól, a főiéből hulló kövektől védi a berendezéseket — magyarázza. Majd ügyes mozdulattal leemeli egyiknek a burkolatát. A laikus szemlélődőnek nem túl sokat mondó szerkezetből tenyérnyi bakelitlemezt húz elő, melyen alig férnek a parányi ellenállások tranzisztorok, diódák. — Ez az elektronika egy régebbi munkánk, segítségével a diszpécserközpont főaknásza „beláthat” a bányába, működik-e a maróhenger. Egyébként legtöbb újításunk, fejlesztésünk a meglévő irányító központ berendezéseit egészíti ki és sok esetben a biztonságot növeli i— meséli, miközben hellyel kínál. A műhelyben ténykedő csoportnak ő a vezetője, tagjai szinte kivétel nélkül jó képzett, fiatal műszerészek. — Hat évvel ezelőtt, amikor az első elektronikus egységek dolgozni kezdtek, már terveztük a kiegészítő áramköröket — eleveníti fel a közeli múltat. — Az első „példányszámok” nem voltak tetszetősek, de évek alatt mi is sokat tanultunk és most már adunk a megjelenésre is, ami a felépítésünket illeti. Eleinte csak én terveztem az áramköröket, aztán a többiek is belelendültek, és most is sorolhatnék jó pár eszközt, amit már közösen állítottunk össze. Előkerül a „rögtönzött” prospektusból a föld alatti bunkerek telítettség jelzője, a kamerák optikáját az erős fénybehatástól védő áramkör, a csilleszámláló és még jó néhány kapcsolási rajz. A „fiúk” nyitott szemmel járják a bányát és ahol újítási lehetőséget fedeznek fel, azt meg is valósítják. Szotlár György szívesen emlékszik vissza arra az időszakra, mikor a nógrádi bányák közül elsőként a Ménkesen alkalmazott szalagsorvezérlő automatikai beszerelték: — Egy teljes hétig „bent laktunk” a bányában. Kísérleti példány volt, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet berendezése. Eljött a tervezője is, Rétháti Ferenc. A külszínen csodálatosan működő egység a mélyben sehogy sem „emlékezett” a fizikára. Apró lépésenként „tettük” rendbe ami egyúttal jó iskola volt a későbbi javításokhoz. Aztán, mikor Hányásra is került egy-két példány, a meghibásodott paneleket ide hozták javítani. Nem dicsekvésből mondom, dé miután kellőképpen megismertük ezt a bonyolult szerkezetet — s közben mutatja a lepedőnyi kapcsolási rajzot —, néhány módosítást is végrehajtottunk rajta és azpta is remekül állja a szó szerinti sarat. A műhely falán oklevelek, kiváló ifjú szakmunkásokat dicsérő díszkeretes bizonyítványok. Minden évben jó helyezéseket érnek el a szakmai vetélkedőkön, FMKT- pályázatokon. A csoportvezető tavaly megkapta a Kiváló dolgozó kitüntetést és a nagyrészt műszerészekből álló Jedlik Ányos ifjúsági brigád elnyerte az aranykoszorús szocialista brigád címet. — Ezek az elismerések, mindannyiunknak szólnak. Munkánk nem annyira látványos, mint a többi iparágban, de főnökeink pozitívan értékelik tevékenységünket, mivel közvetlenül látják annak hasznát. Sokszor műszakváltáskor „maradunk vissza”, hogy kiesés nélkül, hárítsuk el az esetleges hibát. Ha új frontfejtés indul, nem sajnáljuk a hét végét sem. hogy a ránk eső ítészt minél előbb elvégezzük. Persze emiatt kevesebb idő jut a csal ádra is. A bátonyterenvei Mátralakótelepen élnek feleségével és két fiával. Az ifjú „titánok” már nyüstölik a Commodore—64-et, van tehát utód a pályán — a családban is! T. N. L. Bővülő márka- és mintabolthálózat A márka- és mintaboltok száma ma már országosan mintegy hétezer, egy részük a kereskedelem és a termelők közös, más részük a gyártók saját üzlete. Az utóbbi néhány esztendőben a korábbinál gyorsabban gyarapodott a termelő vállalatok saját bolthálózata, mivel a gyártók egyre inkább felismerik: a mintaboltokban szerzett információkat gyorsabban, jobban hasznosíthatják a termékválaszték alakításánál. Beváltak a közös érdekeltségű üzletek is, amelyekben a kereskedelem üzlethelyiségekkel, eszközökkel, s szakképzett eladókkal, a termelő pedig árukészletével vesz részt. A márka- és mintaboltok bevétele 1985-ben elérte a 36 millió forintot, s ez a kiskereskedelmi forgalom mintegy 8 százalékát jelenti.' A legtöbb mintabolt az élelmiszerszakmában működik, de hagyománya van az ilyen értékesítésnek a bútor-, illetve a textilkereskedelemben is. Nem, vagy csak alig néhány mintabolt működik viszont a műszer-, a híradástechnikai, illetve a gépkereskedelemben. Pedig a vásárlók igényelnék, hogy ezeket a termékeket is megismerhessék a speciális árusító-, illetve bemutatóhelyeken. Új esztendő, áj lakás Balassagyarmaton Karácsonyi ajándék Néhány héttel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy ez lehetséges. Azt mondták az embereknek á tanácson, hogy talán majd január elején költözhetnek. A legjobb esetben. Ez a legkevésbé sem elégítette ki Kardosaiét, aki a Rákóczi út 6-ban lakott addig és hát már ugyancsak rászorult erre az új, központi fűtéses lakásra, mert itt se a szenet, se az olajat nem kell cipelni. Arra ugyanis nem volt képes, mert még fölsorolni is nehéz, mennyiféle betegséggel együtt kell élnie az életét. Szóval már bele is törődtek a lányával abba — aki akkor már minden órában várta a picit —, hogy hiába utalták ki nekik a Rákóczi fejedelem úti negyvenegye* jelű épület egyik lakását, hiába áll az szemre készen, abba január előtt nem költözhetnek. És akkor jött a karácsonyi ajándék. December 19-ón behívták a jövendő lakókat a városi tanácsra, ahol közölték: akár másnap költözhetnek, ha önként vállalják. hogy nekik ez a lakás átmenetileg úgyis megfelel, hogy a fűtésért felelősséget nem tudnak vállalni. Az ugyanis nincs rendben, mi több, per tárgya. Ezt a tényt több példányiban és több helyütt, minden lépcsőházban és emeleten pecsétes papíron függesztette ki a városgazdálkodási vállalat. Tartva magát egy korábbi, kísértetiesen hasonló ügyhöz: Kardosék épülete a fele annak a nemrég cifcktémaként szerepelt „negyvenkettesnek”, amelyik egy éve üresen (és készen) áld. Annak rossz a fűtése. Vagy legyünk diplomatikusak: nem megfelelő. Hogy honnan kapja a Töte-1 sét a „negyvenegyes”? Ahonnan a negyvemkettés. Utóbbi azonban OTP-órtékesítésű huszonnyolc lakást foglal magába, míg a Kardoséknak kiutalt. lakás „csupán” tanácsi bérlakás (illetve annak különféle új elnevezésű változatai — lényegét tekintve azonban minden elnevezés egyet takar: nem tulajdona a beköltözőknek). December húszadikán teherautó-invázió indult a negyvenegyes ellen. Minden kijelölt bérlő kapkodni kezdett: karácsonyozni mégiscsak más. új lakásban, mint az anyós egy szobájában, mint albérletben. mint komfort nélküli lyukban, mint óla jra-f üstre érzékeny asztmáson akárhol. Kardosék már berendezkedtek. Nagyjából minden a helyén. Az ugyancsak fiatal Zsuzsi, a kéthetes Tímeával a kisszobából jön elő, az apró kisleányt vastag plüssbe csomagolja. Hideg van. Hőmérő ugyan nincs a nagyobbik szobában, ahol beszélgetni leülünk a beteg bi_ gányasszonmyal, de amikor betoppan a szomsizéd lépcsőházból Oláhné a férjével, ők is szót ejtenek a lehetetlen állapotról: szerintük tizenhat fokra sikerült fölcsiholni a meleget a lakásokban — A lakás gyönyörű. ezt nekem elhiheti, de. hogy fáznak benne, azt nem gondoltam volta. Nekem se. de a lányomnak sincs férje, Zsuzsa meg nem is dolgozik a kicsi miatt. Háromezer forint a rokkantnyugdíjam, — így, Kardosné —, hát bizony nehezen vagvunk meg belőle. No. szavam se lehet, mert a tanács mindig segít, ha nagyon rászorulnék, meg aztán muszáj kiegészíteni valamivel azt a kis forintot: használt holmikkal kereske- dek. Csak a kicsit nem merjük fürdetni. Vettem aztán két hősugárzót. eszi az áramot. mint a nyavalya, ugyan ki fizeti meg majd? — Tudja-e mit írattak velünk alá? — fújja a füstöt a kis Tímea feje fölött a szomszédasszony, Oláhné. — Azt. hogy a saját felelősségünkre költözhetünk be a lakásba, mert, hogy a fűtés még nincs rendben. — Aláírták? — Miért ne? Nagyon kellett a lakás. — És ha holnap mínusz húsz fok lesz? — Hát... — tárják szét a kezüket, aztán elnyomják a csikket a repedt réztálban. Ekkor Oláhné fordult szomszédasszonyához a pléddel takart rekamién ülve: — Tudja, nekünk is nagy dolog ez az új lakás. A szemközti lakótelepen laktunk, nekünk a gyerekünk beteg, asztmás is szegény, meg a lábául-iá baj van. Hogy az első emeleten kaptunk lakást. az nagy könnyebbség, kettővel mégis csak kevesebbet kell caplatnunk. Nagy Lászlóék az első emelet ötből nyolcezer forint körül keresnek, s nyolcéves Kinga lányukkal hárman élik föl a pénzt. (Oláhék nagyjából kétezer forinttal keresnek kevesebbet havonta.) Amikor a Nógrádi-lakótelepi bérlakást megkapták, vállalták a két gyereket, de „kifutottak" a határidőből, úgyhogy Októberben kilencezerötszáz forinttal kellett könnyíteniük a családi kasz- szán. Akkor készülődtek a karácsonyra, e jött a levél: megvan az új lakás, a központi fűtéses. amire vágytak. Csakhogy a két lakás közötti használatvételidíj-dife- rencia újabb 13 800 forint. Honnan vegyék? — Hát minden honnan. Kértünk fűtői-fától. Tízezer megvolt, mert annyiról beszéltek régebben, de mi fizetéstől fizetésig élünk, kérem. — mondja a férj, aki nemrég jött meg a nógrádgárdo- nyi szanatóriumból. — Hiszi, nem hiszi, kétségbe voltam esve, hogy ezen a nyomorult majd négye? ;r forinton múlhat a lakosunk? A férjem asztm nem bírja a füstöt., de íjként az olajra allergiás Rí••- száj volt jönnünk! — ré:- 3 vissza már megnyugodva z asszony, aki a városgazdálkodási vállalat alkalmazottéi. — Akárhogy is, tele vagyunk OTP-részletekkel, kölcsönnel, de mégiscsak jó itt. Éde*- anyámékná] laktunk előbb, azután a „Nógrádin”, most meg itt a kényelemben. — Majd azért OTP-j lakást szeretnénk — véli az őrhalmi téeszben dolgozó férj. — Legalább tudom, miért fizetek. De ez a fűtés nem megy a fejembe. Szabó Mihályékná! is látszik a friss költözés nyoma. Nagyjából minden a helyén. — Aliig egy év után kaptuk ezt a lakást, ami nekünk nagyon nagy dolog. Anyóso- méknál laktunk, nagyon jól éltünk, hangos szó nélkül, de ez mégiscsak más — nevetnek össze a másfél éves Krisztinával „közelharcot” vívó feleségével. — Egyelőre van elég hely, de ha meglesz a másik gyerekünk, meg aztán nőnek is...? — marad a levegőben az asszony kérdése. — ■ Erősen gondolkodom a másik gyereken — osztja meg aggodalmát az idegennel is a vállas férj. — A gyerek miatt az asszony itthon van, hatezer forint körül jön ösz- sze nekem egy hónapban.' Legalább ennek az egynek adhassak meg mindent —simítja meg hatalmas markával a kicsiny gyermekfejet. ☆ A városi tanácson sokan megfordultak decemberben a jövendő lakók közül. Ezért született a döntés: aki vállalja a kényelmetlenséget, hát költözzön. Kényelmesebb körülmények közé a szűk és drága albérletnél., a szükséges-rossz együttélésnél. A tanácson nem értik egyikmásik lakó mostani elégedetlenségét. A városgazdálkodási vállalat távfűtési üzemének vezetője, Opitz Pál mérőszakembereket küldött a lakásokba. Ha nem lesz meg a törvényben előirt hőmérséklet, akkor csökkentik a fizetendő fűtési díjat. A maguk részéről ennyit tehetnek. Hogy ki fizesse a hősugárzók fogyasztását? Magánem-' bérként csak annyit felelt: nyilván az, aki kiutalta a lakásokat, hiszen a lakók azzal szerződtek. A kör bezárult. A tanács segíteni próbált a gyors kirí totóssal és szerződéskötéssel, de könnyen meglehet, hogy ezért a lépéséért még megfizet. Szó szerint. Ugyancsak furcsa lenne. Hortobágyi Zoltán Exportszállítmány Mátranovákról Ma indítják útnak az első exportszállítmányt Mátranovákról, a Ganz-MÁVAG gyárából. A 32 tonna súlyú hegesztett acélszerkezet — körhinta— 4,5 millió forintért kerül aa NSZK-ba. _______________ __________ _ ^
