Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

Kenneth Clark:

Nézeteim a civilizációról

Csuváj, az erdő kapitánya

Mesekrimi — Dargay Attilától

Csuváj, a modell, a gazdival.

Akiknek a szerző neve nem mond semmit, a cím alapján esszére számít: a tárgykörben számba vehető 50—60 évszá. zad és az ezeket megkoroná. zó legutóbbi évtizedek fejleményei láttán méltán fel. merülő kérdésekre az emberi civilizációk természetét, kilátásait illetően. A cím azonban félrevezető. Hoz. zánk is eljutott nemzetközi művészeti bestsellerről van szó, az angol televízió egy ismeretterjesztő sorozatának hazájában eddig tizenkettő külföldön is számos kiadást megért, a filmből vett képekkel illusztrált szövegkönyvé, ről.

Ahol is Clark tizenkét folytatásban cseveg a korai középkortól az első világháborúig terjedő európai mű. velődéstörténetről — inkább, építészetről és képzőművészetről, mint irodalomról, zenéről és tudományról. Ab. ból a szempontból osztályozza annak hagyományos rendben tárgyalt korszakait, kiemelkedő alkotásait, hogy a mai civilizált nyugat.eu- rópai életideáljának lényegében tehát a liberális demokrácia polgári humanista életelveinek kialaku. lását és fejlődését elősegítő avagy akadályozó erőt, mozgalmat, szemléletet reprezen- tálnak.e. (Így például a negatív csoportba sorolja — a pusztítás, a félelem jelképeként — a viking hajók orrŰj divat lett az örök divat: • jótékonysági rendezvények világszerte majd két évszázados hagyománya. Mind a művészetben, mind az attól minőségileg lényegesen eltérő szórakoztatóiparban ugyanis immár két évszázada divat a jótékonysági hangverseny, vagy szólóest. Az afrikai éhezők javára szervezett nyár eleji világkoncert, a Live Aids óta Magyarországon is újra hódít ez a szokás. Csakúgy, mint világszerte nálunk sem elsősorban a komoly művészet, hanem a szórakoztató műfaj, a ritmikus könnyűzene világában jelentkezett. Mióta — három évtizede — Bili Haley megteremtette a zene- történet első rockzenei hanglemezét, a Rock around the Clp:k címűt, ennek a gon. dolkodást nem mindig igénylő muzsikának általában kemény ritmikája találkozik a felgyorsult, modern világ emberének életritmusával. Százmilliók kedvelik tehát, a tizenévesektől egészen a mai negyven-, sőt, néha már ötvenévesekig. Magyarországon a roekzeneszerető népesség a becslések szerint eléri a kétmilliót.

Amikor ezek a sorok papírra kerültek, a névsor még nem volt teljes, a telefon még csengett, s újabb zenekarok. zenészek jelenkeztek, hogy felléphessenek a karácsonyi jótékonysági hangversenyen. De a mostani budapesti koncertről bátran kijelenthetjük; a jó cél, hasznos cél végett muzsikálnak majd karácsony napján az afrikai

díszét: a pozitívba az egy. ház haladó korszakából származó, állandóságot, biztonságot, a világ rendezettségét sugalló gótikát, a sze. mélyiséget újrafelfedező reneszánszot; a negatívba a centralizáló, tekintélyelvű államot, szimbolizáló francia klasszicizmust, a pozitív, ba az ez ellen lázadó, boldogságcentrikus rokokót stb.)

A civilizációtörténeti fonalat többnek szánja egysze. rű didaktikai mézesmadzagnál. Meggyőződése, hogy egy embercsoport életéről, minden más dokumentumnál megbízhatóbban informál művészete, — különösen a kollektív munkát igénylő építészet. Van is abban valami, hogy egy korról igazabb képet kapunk építményei, mint mondjuk a korabeli építésügyi miniszter beszédei alapján...

Olvasván a könyvet, az embernek azonban az az érzése támad, hogy a tucatnyi kiadást inkább köszönheti a televíziós előzmény jelentette tömegpropagandának,

mint saját — egyébként kétségtelen — értékeinek. Kisebb baj. de zavaró, hogy a szöveg gyakran utal olyasmire, amit a néző szavakkal egyidőben láthatott — de az olvasó nem látja (a tizenkét órás film képanyagának természetesen csak elenyésző töredékét teszi ki a közel háromszáz illusztráció.) Naéhezők megsegítésére. De, ha

milliókat érdeklő műfaj művelői jótékonykodnak, akkor mindig érdemes a rendezvény hátterét is megvizsgálni.

Elemezzük mindenekelőtt azokat a tényezőket, amelyek kissé ellenpontozzák a' jótékonyságot. Hivatkoznak is rá sokan, s elég epésen: néhány zenekar ezzel is szereplési lehetőséget keres. Különösen a kezdő együtteseket éri a gyanú: így akarnak befutni! Amennyire igaz ez a megállapítás, annyira igazságtalan is. Vegyünk kölcsön egy példát a képzőművészetből: nevezetesen a középszerű szobrászművész ismert esetét. Elég gyakori ugyanis, hogy a sem zseni, sem tehetségtelen szobrászok közül néhányan szobrot ajánlanak fel, valamilyen középület — iskola, művelődési ház, politikai intézmény — elé. Ebben a pillanatban a középszerű művész alkotása fényt kap: a sajtó illő módon beszámol róla, közli a műalkotás fotóját, a szobrász nevét. Ha a helyi közéleti vezetők nem túl tájékozottak a művészet értékrendszerében, akkor

tisztelni kezdik az adakozó művészt, netán későbbi kitüntetés és esetleg egy műterem adására is gondolnak. Az érvényesülésnek ez a módja elóg elterjedt. Ez a jótégyobb baj viszont, hogy a színes, mozgó kép, a több érzékszervre egyidejűleg gyakorolt hatás varázsa itt nem fedi el a szöveg, az érvelés időnkénti gyengeségeit, a szemlélet előforduló torzításait. A tévében vonzó csevegés itt olykor felszínességgé laposul, az anyag időnként sehogy sem akar elfér, ni a számára kijelölt rekeszben, s olvasva nem sikkadnak el az olyan megjegyzések, amely szerint a huszitizmus egyértelműen negatív, mert veszélyeztette a cseh udvari kultúrát: intoleráns volta miatt negatív a reformáció, s — alkati alapon negatív szinte minden német megnyilvánulás.

Ezzel együtt a könyv gazdag anyagot vonultat fel, képzőművészeti elemzései

szüggesztívak, reprodukciói, (és maga a könyv' is) szépek. És nem utolsósorban; a civilizáció elemeiként Clark olyan emberi attribútumokat propagál (a barbársággal szemben a humánumot, az erőszakkal szemben a gyengeséget, az ideológiák helyett, a rokonszenvet, a tudatlansággal szemben a tudást, az ösztönök uralmával szemben az értelmet, a félelemmel szemben a bizalmat), amelyeknek további terjedése nélkül civilizálatlan élet sem lehetséges.

(Gondolat Könyvkiadó 1985.)

Menyhért Jenő

konyság bőven kamatozik, nem önzetlen, tehát — nem

jótékonyság.

Mármost kétségtelen, hogy a pályakezdő rockzenekarok népszerűségére is kedvezően hat egy jótékonysági koncert. Csakhogy a pályakezdés nem mindig azonos a középszerűséggel! Sok igen tehetséges muzsikus, zenekar indul ed, hogy meghódítsa a közönséget, de a kezdet nehézségei — az Országos Rendezőiroda elsősorban a befutóttakat támogató szervezési módszere, néha a drága elektromos berendezés ára — mind-mind béklyót jelentenek. A szélsőséges példa, amit a nem kiemelkedő tehetségű szobrászokról vettünk, a rockzenében általában nem érvényes. Hiszen a szobornak nincs közönségtömege, de a muzsikának van. A közönség valóban egy jótékonysági hangversenyen is megismerhet egy-egy kezdő zenekart, de a jótékonysággal nem lehet elfedni a tehetség hiányát, mert a publikum, az „ezerfejű Cézár” gyorsan ítél: vastapssal, vagy a koncert közepén félig üresen hagyott nézőtérrel. A kezdő zenekarok és a jótékonysági hangversenyek találkozása tehát életszerű találkozás, a tehetség kemény, nyilvános próbája. amiért ráadásul felléptidíjat sem fogadnak el.

Pozitív monumentumok Is húzódnak egy-egy ilyen kon.

— Megástuk a startlyukat, így mondják ezt nálunk. Szóval kezdődhet a nagy munka. Munka? Fárasztó, de csodálatos hónapok következnek, amelyet egy mese légkörében élünk — mondja Dargay Attila, aki a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdió új, egész estés produkcióját rendezi Az erdő kapitánya címmel. Körülötte rajzok százai. Rajzok mindenütt, stúdióbeli kis szobájában. Rajzok borítják be hatalmas otthoni íróasztalát, a kanapét, a karosszékeket.

— Ugye milyen soknak tűnik? De a figurák akkor kezdenek élni, amikor a mozdulattervező is beszáll a munkába. És hirtelen kiderül, hogy ez a nagyon soknak tűnő rajz voltaképpen milyen kevés.

— Tulajdonképpen hány rajzból áll össze egy 90 perces film?

— Úgy 120—130 ezerből. Csupán kétezer rajz a képes forgatókönyv anyaga.

— Hányadik egész estés rajzfilmje lesz Az erdők kapitánya?

— A negyedik. Volt a Ludas Matyi, a Vük és a Szaffi. Van, aki irigyel is, hogy nekem ennyi lehetőség adatott. De már nincs sok hátra. Talán még egy ötödik összejön.

— Ezt, hogy érti?

— Másfél év múlva nyugdíjba megyek, és attól kezdve csak könyveket illusztrálok. A filmezést be akarom fejezni. Lassan lejár a lemez. 1951 óta csinálom, kicsit belefáradtam. Vagy talán kritikus időszakba jutottam? — gondolkodik el Dargay Attila. — Egy ilyen másfél órás film háromévi munka. Egy év előkészítés, egy év meló, egy év utómunkálat. S, mindez megfeszített tempóban. Szóval ilyenkor úgy érzi az ember, nem szabad már erőltetni. Arról nem is beszélve, hogy mit éltem át, amíg egyáltalán hozzákezdhettem az előkészületekhez. Elmeséljem?

— Megkérném.

—'■ Úgy kezdődött, hogy volt nekem egy réges-régi vágyam. Nem túlzás: életem legnagyobb álma. Filmre akartam vinni Szürke Bagoly csodálatos meséjét, a Két kicsi hódot. Ezt a könyvet a 30-as évek végén olvastam először, édesanyám karácsonyi ajándékaként. Azóta is imádom. Jelentkeztem a tervvel, hogy ebből rajzfilmet csinálnék. Rábólintottak. Elkészült a kécert hátterében, hiszen a mostani karácsonyi hangversenyen résztvevő legtöbb zenekar ezúttal is élvonalbeli, de legalábbis jónevű együttes. Nekik nincs szükségük hírverésre. Részvételük valóban önzetlen, a fellépti díj, amit felajánlanak, valóban figyelemre méltó. Ezek a rangos zenekarok már nem az elektromos orgonára, s az erősítőre felvett hatalmas OTP- kölcsön visszafizetése végett muzsikálnak, mint tette az egykori remek Illés-zenekar, két éven át. Zenéjük jó színvonalú, szórakoztató muzsika, s némely pillanatban elmélyült zenei élvezetet is nyújt.

De a művészet és 9 szórakoztatóipar egyaránt lényeges eleme; a közönség, a jótékonysági koncertek előtt ugyancsak sajátossá válik. Hiszen a javarészt ma még fiatalabb, nem kereső százezrekhez tartozik, s ők nehezebben fizetik ki az egyre drágább jegyet. Ezért közöttük nem megvetendő a belógás a kerítésen át, jegyszedő háta mögött, avagy színházi díszletmunkásnak álcázva. De, ha jótékonysági koncentrál van szó — több megfigyelés, felmérés igazolja — összeadják kevés pénzüket, s fizetnek a jegyért. Hiszen a húsz-harminc forintjuk visz- szatérül a jótékonyság érzésében, s egy jó pályakezdő zenekartól később kapott szép muzsikában. Szóval miként Bill Haley lemezcíme hirdette egykoron: „Rock around the Clock”. Laza fordításban: Az óra körbejár. A rockzene órája is.

Dargay Attila rajzasztalánál.

pes forgatókönyv, tornyosultak asztalomon a figuratervek, amikor a stúdióba hozták a hírt: a mese megfilmesítésének jogát az orrunk előtt megvásárolta egy külföldi cég. Azt hittem, felrobbanok. Most mit tegyek? .

— És mit csinált?

— Máris kérték az újabb tervet. Régi barátom és kedves kollégám Nepp József ajánlotta, csináljunk egy- mesekrimit Legyen benne erdő, virágos mező, fák, állatok. Kis mackók — mondtam én. De Nepp tiltakozott, mivel a bocsok nem tartoznak kedvenc állatai közé. Kutya kell, jött az ötlettel, mégpedig rendőrkutya.

— A nyugdíjas rendőrkutya modellje bizonyára németjuhász.

— Hát nem. Van nekem

egy öreg, kedves, nyugodt, okos barátom, hű társam; az aerdale terrier, Csuváj. Legyen ő a modell. Ha egyszer elhagy, mert gyorsan múló évei elparancsolják mellőlem, így marad velem örökké.

— Vük a legnépszerűbb hazai rajzfilmsztár. Mit gondol az öreg nyomozókutya figurája is arat majd ilyen sikert?

— Remélem. Vük mögött Fekete István állt. A kapitány mögött az én drága, jó öreg kutyám.

— Miről szól a film?

— Egyszerű történet. A rosszak nemcsak rosszak, és a jókban is van hiba. Talán csak annyit szeretnék a filmben elmondani, hogy vigyázzunk az erdőkre, a természet szépségeire, a környezetre. A nyomozókutya álma az volt, hogy idős éveiben csak a réteket járja, és virágokat ültessen. De hát nem teheti, mert megjelenik a színen a gengszter macska. Így az erdő kapitányának kell megvédenie a fákat és a virágokat.

Csuváj, mintha értene a szóból, közénk férkőzik, si- mogatásra, kedvességre várva tekint hűséges szemével gazdájára. Közben farkával félresöpri a rajzokat. „Na látja, ezeket nem kedveli, tudja, hogyha a rajzasztalhoz ülök, kezdődik a munka, rövidülnek a séták. Az elkövetkező hónapokban pedig nagyon nagy munka vár rám.

Sebes Erzsébet 1

Az erdő kapitánya főszereplője, a nyugdíjas rendőrkutya

(Pető Zsuzsa felvételei)

8 NÓGRÁD — 1986. január 4., szombat

Polner Zoltán :

Sorsuk ez az idő

Katona Juditnak és Asperján Györgynek

Gyöngyös árvaságuk veretik viharral, vendégelik egymást, tésztával és hallal.

Egyiknek hajszála fényes, fagyos villám, másiknak mosolya partot verő hullám.

Hogyha egyet szólnak süvöltő szé1 támad; viszi a gyerekkort, ravatalt, gyertyákat.

Hogyha kettőt szólnak Balaton töld habját sirályos medárdban jéggel táncoltatják.

Hármat hogyha szólnak fiaikra néznek: fekete havakban leng bársonyos ének.

Sorsúik ez az idő, könnybe döngölt álom Szótalan nyár ragyog fehér violákon.

Pérell Zsuzsa: Visszajöttek a zenészek.

Az óra körbejár

A jótékonysági koncertek kérdésérái

Föidessy Dénes I-