Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

Két éve üzemel az Endrefalvai Aranykalász Termelőszövetkezet gumiüzeme, ahol mű­szaki gumiáruk gyártásával foglalkoznak. Az itt dolgozó kollektíva az elmúlt éves tervét harmincöt százalékkal teljesítette túl és árbevétele elérte a huszonnégymillió forintot. Ebben az évben bővítik a melléküzemág kapacitását, új gumihengereket és gumiprést helyeznek üzembe, amellyel a termelést jelentősen növelhetik. A különféle gumileme­zekből és -alátétekből ebben az évben harminchatmillió fo'rintos árbevételt tűztek ki célul Endrefalván. —Rigó— „ Két hét az új évben Zökkenők nélkül Az a 97 százalék Megkülönböztetett figyelemmel kísérte tegnapi sajtónkat,hazánk — s szűkebto ho­nunk. Nógrád megye — lakossága, hiszen I az előző napom bel- és külpolitikai szinten i egyaránt igen fontos eseményekre került sor. Már korábban, a rádió és a televízió ; kedd esti adásaiból tudtuk, hogy Mihail Gor- : bacsov, az SZKP főtitkára felhívással for- j dúlt a világ minden kormányához, egy, rész­leteiben is kidolgozott béke tervvel, amely­■ nek elfogadása ' esetén végre nyugodtan néz- i hetnénk jövőnk elé, nem kellene aggódnunk ■ ifjúságunk, gyermekeink, unokáink jövendő . sorsáért. Ugyanakkor azt is tudjuk: sajnos, a béke i kérdése korántsem ily egyszerű, hiszen nagy f erők dolgoznak ellene, s bizonyára sok-sok fenyegető konfliktussal kell még szem.be- j néznünk, sok tárgyalás menetét, alakulását I kell még aggódva figyelnünk. Miközben pe­dig földgolyónk felett hol sűrűsödnek, hol I reménytkeltően ritkulni látszanak a fenye- I gető fellegek, a jobb reményében végezzük itthon, a mi kis országunkban tennivalón­kat. Tudjuk, nem állíthatjuk ezekről, hogy je­lentőségükben világrengetőek lennének, ugyanakkor azonban abban sem kételked­hetünk, hogy számunkra, akik itt élünk és dolgozunk, s terveink megfogalmazása és megvalósítása közepette, együtt és külön- külön, személy szerint is boldogulni igyek­szünk, nos igen, számunkra rendkívül fon­tos, hogyan, milyen körülmények között, különösképpen pedig, hogy milyen ered­ménnyel végezzük dolgainkat. Lényegében ebbe — az ellentmondásoktól, gondoktól, problémáktól egyébként egyálta- I Ián nem mentes — folyamatba illik, illesz­kedik bele pártunk főtitkárának, Kádár Já­nosnak a Taurusban tett látogatása, az ott elmondott, és oly nagy figyelemmel kísért beszéde. A tömegkommunikációs eszközök gyorsan és részletesen reagáltak erre, hiszen nem kisebb horderejű kérdésről volt szó, mint arról, hogy a párt kongresszusán, majd a választások idején adott programmal ha­zánk lakossága kifejezte elégedettségét és egyetértését. Arról, hogy e program meg­valósítása során tovább haladunk a szocia- | lizmus útján, céljaink megvalósításához azonban az eddiginél jobb, fegyelmezettebb, nem utolsósorban pedig hatékonyabb mun­kára van szükség minden területen. Múlha­tatlan kötelességünk ezért, hogy miközben szilárdan kiállunk politikánk, építőmun- kénk programjának megvalósítása mellett, határozottan állást foglalunk a tisztességes munka,: az alkotó erők kibontakozásának se­gítése mellett. Amikor pedig erről szólunk, akkor az ér­dekeltség kérdését sem kerüljük ki. Ellen­kezőleg. nyíltan megmondjuk: a jobb mun­kára történő ösztönzés fontos eszközének tekintjük ezt. Kapcsolódik e kérdéskörhöz a gazdasági munkaközösségekről, ezek szük­ségességéről, illetve létjogosultságáról ki­bontakozott vita. amelyre a párt főtitkára ezúttal is határozott választ adott: 'orszá­gunk jövője továbbra is a szocialista üzemek munkáján múlik, minden más csak hasznos kiegészítője lehel ennek. Ez pedig, egyértelmű felelet aggodalmas­kodóknak és ellendrukkereknek egyaránt: ne féltsék hazánkat attól, hogy itt valami­féle „maszekszooializmus” van kialakuló­ban. Ne féltsék, hiszen tény volt és tény marad: nálunk a szocialista szektor a meg­határozó, Magyarországon — és itt. Nógrád- ban hasonlóképpen — a termelőeszközök 9fi—97 százaléka társadalmi tulajdont ké­pez, a fennmaradó 3—4 százalék pedig az a bizonyos „hasznos kiegészítő”, amely fejlő­désünk jelenlegi szakaszában indokolt igé­nyeket elégít ki, hiányt pótol. S teszi ezt többségében tisztességgel, s természetesen — a tisztes haszon reményével. Nálunk, szűkebb házunk táján, Nógrád me­gyében nemkülönben. Mi sem természete­sebb. mint az. hogy az itt élők sorsát min­denekelőtt a szocialista gyáripar, a bányák, a mezőgazdasági nagyüzemek határozzák meg. s ezek eredményeihez járulnak, mint kiegészítő tényezők, a kisiparosok, a kiske­reskedőik, a szolgáltatás különböző terüle­tein magánszférában dolgozók. Megyénkben jelenleg 2800 kisiparost és 432 kiskereskedő* tartanak nyilván, előbbiek kategóriájában különösen a teher- és személyszállításban részt vevők száma mutat jelentős növeke­dést, elsősorban az utóbbi két esztendő vo­natkozásában. Komolyan aligha gondolhatná bárki is, hogy működésük megkérdőjelezné a szocia­lista építőmunkában eddig elért vagy a jö­vőben elérni kívánt eredményeinket. Mert a döntő, a meghatározó igenis az a 96—97 százalék. Az, hogy termelőeszközeinknek ez a része állami és szövetkezeti tulajdont ké­pez, tehát társadalmi, ha úgy tetszik, össz­népi. Szilárd alap és lehetőség. Lehetőség arra, hogy a világgazdasági helyzet jelenleg még mindig nem éppen kedvező volta elle­nére. ha szerény eredményekkel is. de mun­kálkodhatunk terveink, céljaink megvalósí­tásán. Kun Tibor 1 Balassagyarmat három nagyüzemében zökkenők nél­kül indult az esztendő. Az év első két hetében a már korábban megkötött üzletek teljesítése volt a legfőbb éél, miközben a szakemberek az egész éves tennivalókat vetik papírra. Négyeres kábtíek A kábelgyár ebben az év­ben is kétmilliárd forint fö­lötti árbevételt tervez, ami­hez a tavalyi év anyag- és energiatakarékos termelése szükséges. A korábbi, nem­zetközi piachagyományok­hoz híven tőkéspartnereik még csak mostanában kötik a szerződéseket, ezek teljesí­tése a második negyedévtől várható. Előnye akkor mutat­kozik majd meg a dollárbevé­telekben. Finnországtól Kíná­ig utaznak a gyár termékei, új partnerként tárgyal a gyár exportját bonyolító Transe- lektro indiai üzletemberek­kel, Megkezdték a négyeres —, minden tekintetben nem­zetközi mércével is mérhető — kábelek gyártását. Már ta­valy fölkészültek arra, hogy az idén megfeleljenek a ja­nuár 1-től megszerzett önálló belkereskedelmi joguknak. Fémvázas ülőbútor Ez lesz az egyik új termé­ke a fémipari vállalatnak, amit az év második felében „dobnak” majd piacra. Ekkor jelentkeznek az alumínium­vázas transzformátorházak­kal is, megrendelőjük a Ma­gyar Villamos Művek. Az év jól indult: a bánya- tárnokát és a radiátorokat gyártó üzemek kapacitásának 85 százaléka rendeléssel már lekötött. A szerkezeti üzem és az öntöde is régi vevőire szá­míthat: az üzleti kapcsolatok évekre visszamenően korrek­tek. Az új esztendő első két he­tében 7 millió forint érték­ben már szállítottak bánva- támot csehszlovák megrendelő számára. öntvények Auszt­riába. alumíniumszerkezeti j elemek az NSZK-ba indulnak | majd — részeként a 450 mii- i liós nagyságrendű idei árbe­vételnek. Sztár a Columbia Az Ipoly Bútorgyárban is fontosnak tartják az anyag-) és energiatakarékos terme- [ lést ebben az esztendőben i csakúgy, mint tavaly. A ! 230—240 milliós árbevételi j terv 2—3 százalékkal lép túl i az elmúit évi teljesítményen. ! Űj termék gyártását egyelőre! nem tervezik — az új beve- j zetése legalább 2—3 esztendő [ a piacon —, de a Columbia j elemes bútor a tavalyi BNV nyomán, ősszel igazi sztár lett. Az év végén 20 millió j forintos árbevételt terveztek ebből a termékből 1986-ban, január első napjaiban a meg­rendelések értéke elérte a 15 millió forintot! Fokozottan figyelik a piac reagálásait, s ahhoz igyekeznek rugalmasan ■ alkalmazkodni. Új kőolaj- és gázlelőhely Naponta 400 ezer köbméter földgázj. száz tonna kőolajat és gázkondenzátumot ad az a fúrótorony, amelyet, a Kasz- pi-tengeren, Bulla-sziget kö­zelében 5,5 kilométeres mély­ségbe fúrtak le (60 kilomé­terre délre -Bakutól), ahol új kőolajlelőhelyet tártak fel. A fúrótornyot acélszige- tekre telepítették, viharos időben a tenger elvágja azo­kat a szárazföldtől. Az auto­maták irányította kőolaj-ki­termelés azonban egy órára sem szünetel. A fúrólyukak átlagos mély­sége ebben a körzetben eléri a hat kilométert, mélyítésük bonyolult geológiai viszonyok között történik. A nagy mély­ségből kitermelt olaj mennyi­sége gyorsan növekszik, ezért a telepet a parttal összekötő 84 kilométer hosszúságú cső­vezetéket építettek. Ez továb­bítja a nyersanyagot a part- menti feldolgozó üzemekhez. A Kaszpi-tengeren 24 kő­olaj- és földgázlelőhelyet tártak fel. Közülük 14, bele­értve a Bulla-szigeti lelőhe­lyet is> az intenzív kitermelés stádiumában van, Kétszázötvenmillió forintba kerül Még az idén megkezdik a hengermű felújítását A szakemberek jelenleg, a megye legnagyobb gyára, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek hideghengermű-felújítá­si tervein dolgoznak. A mun­kálatokat még ebben az év­ben megkezdik és 1988-ban fejezik be. A felújítást a berendezések elavultsága indokolja, ma már nem elégítik ki a minő­ségi termékgyártással kapcso­latos fokozódó igényeket. A program szerint elsőként még ebben az évben megkezdik a Qvartó felújítását, amit a jö­vő év első negyedévében fe­jeznek be. Ezt követi majd a nagy, a kis körolló, végül a 20 hengeres hengersor fel­újítása. A megfiatalítás nemcsak kor­szerűbb, termelékenyebb tech­nológiát jelent, hanem olyan élőnyös munkakörülményeket is, amelyek segítenek az igé­nyesebb termékgyártásban. A berendezések legelőnyösebb beszerzése érdekében már a tervezés időszakában áraján-1 latot kértek a nyugatnémet Sundwig cégől. Mivel az ál­taluk közöltek megfeleltek a gyár elképzeléseinek, a veze-! tők úgy döntöttek, hogy az ő ’ segítségükkel oldják meg a j hideghengermű felújítását. j A teljes rekonstrukció 6000 ’ tonna többlettermelést tesz: lehetővé, melyből 4000 a tő- 1 késexport-árualap bővítését, * 2000 pedig a hazai felhaszná- j lók igényeit szolgálja, elégíti j ki, A beruházás, felújítás 250 millió forintba kerül. Megva­lósítása jó irányba befolyá-! solja a vállalat VII. ötéves tervi műszaki-technikai-tech- i nológiai fejlődését is. Az ösz- szeg felét a beruházásra szánt jj összegből, a másik felét pedig1: _az állóeszköz fenntartását: 'képviselő pénzből gazdálkod- j ják ki a szakemberek. _ _ A SALGÓTARJÁNI KOHÁ­SZATI Üzemekben sokan emlékeznek még Szabó Ist­vánra, aki évtizedeken ke­resztül dolgozott a vállalatnál. „Jó szerszámkészítő lakatos volt az öreg” — mondtak vé­leményt többen is, amikor szóba került a neve. S hogy miért emlegették, emlegetik ezekben a napokban Szabó Istvánt? A magyarázata egy­szerű: fiát, dr. Szabó Istvánt választotta meg a kohászati üzemek vállalati tanácsa ve­zérigazgatónak. Ifjabb Szabó István az ap­ja nyomdokain haladva, a műszaki pályák iránt tanúsí­tott érdeklődést. Abban az időben már ismerte a gyárat is — hiszen számos diáktár­sával nyaranta itt kóstolgat­ta a munka ízét. Nem voit véletlen, hogy a gépipari technikum után műszaki egye­temre jelentkezett. A gyár­ban ismerték a fiatalember képességeit, az apját tisztel­ték és becsülték a szorgal­máért, szaktudásáért és em­berségéért, így azután Szabó Istvánnal szívesen kötött tár­sadalmi ösztöndíjszerződést a gyár. Szabó István 1967 szeptem­berében villamosmérnöki dip­lomával a zsebében lépte át a gyárkaput, hogy mint fiatal és lelkes műszaki ember a munkában alkothasson; vissza­szolgálja azt, amit neki nyúj­tott a közösség. Szépen haladt előre. Kez­detben gyakornok, majd mű­vezetői feladatokkal bízták meg. Elvitték technológusnak, hogy a szakmának minél több fortélyát megismerhesse a gyakorlatban, majd üzemve­zető-helyettes lett. S ezt az utat abban a gyárrészlegben tette meg, amelynek döntő szerepe van a vállalat egé­szének üzemeltetésében, meg­nyugtató menetében: az üzem- fenntartásnál. Szabó István sokoldalú munkája mellett azonnal meg­találta az utat az ifjúsági mozgalomhoz. A nagyüzemi KISZ-bizottságnak és végre­hajtó bizottságának tagjaként sokat tett a fiatal műszakiak aktivizálásáért. Érthető, hogy őt bízták meg a Fiatal Mű­szakiak és Közgazdászok Ta­nácsának, az FMKT vállalati titkári teendőivel, Ezen a i Visszatérés | .1 ___________________________1 p oszton is sokat tett a Dol­gozz hibátlanul munkarend- szer bevezetéséért és működ­tetéséért. A fiatal műszakia­kat nemcsak ösztönözte az al­kotó pályamunkák elkészíté­sére, hanem példát mutatva maga is számos pályamunkát készített. A feladatok növekedésével és gyarapodásával lépést akart tartani, ezért folyamatosan képezte magát. A gazdaság- irányítás reformjának válto­zásával egyetértve Szabó Ist­ván is az új feladatokra ké­szült. Beiratkozott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Továbbképző Intéze­te által szervezett terv-mate­matikai tanfolyamra, amelyet sikeresen fejezett be 1972-ben. Az itt elsajátított új ismere­tek nemcsak újabb igényeket ébresztettek benne, de nagy segítséget adtak munkájához is, amit ekkor már a nagy­üzemi pártbizottság politikai munkatársaként végzett. Életében 1974 elején bekö­vetkezett be döntő fordulat: meghívták az MSZMP Nóg­rád Megyei Bizottsága mun­katársának. Több mint fél évtizedes üzemi, vállalati és pártpolitikai tapasztalatokkal örömmel vállalta a nagyobb feladatokat. Az újabb erőpró­ba ismét tanulásra ösztönöz­te, s beiratkozott az MSZMP Politikai Főiskolájára, ahol iparpolitikai szakon oklevelet szerzett. A gazdagabb tudás­sal, a napról napra gyarapodó gyakorlati ismeretekkel je­lentős szerepet játszott a rne. gye gazdaságpolitikai életé­ben. a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás helyes vál­tozásaiban. Alig telt- el három év Szabó Istvánt a munkásjárás, a sal­gótarjáni járás pártbizottsági titkárának, majd egy évvel később első titkárának válasz­tották. Sokoldalú tapasztala­tainak, elméleti felkészültsé­gének jó erőpróbája volt az a néhány év, amelyet itt töl­tött — a járások megszűné­séig. De nemcsak erőpróbát jelentettek ezek az évek, ha­nem sok-sok sikert, eseten­ként nagy tanulságokkal szol­gáló kudarcot is. A kudarc azonban sosem törte le, in­kább megacélozta, s szünte­lenül arra ösztökélte, hogy még jobban, körültekintőbben készüljön egy-egy feladat megoldására. Ebben az időszakban mind jobban a válLalatpolitikai kérdések érdekeitek. Elhatá­rozta, hogy doktori értekezé­sének témáját a vállalati gaz­dálkodásról írja. S lehetett-e alkalmasabb a választása, mint a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek, ahol a pályafutá­sát kezdte, s azóta is rend­szeresen figyelemmel kísérte a gyár életének, gazdálkodá­sának változásait. S amikor a kohászati üze­mek igazgatói posztjának be­töltésére pályázatot írtak ki, dr. Szabó István is — aki ek­kor már a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetője — benyújtot­ta a pályázatát. A vállalati tanács a jelölték közül őt vá­lasztotta a gyár első számú gazdasági vezetőjének, a ko­hászati üzemek vezérigazga­tójának. Dr. Szabó István visszatért oda, ahol reményteljes fiatal műszakiként kezdte a pálya­futását; ahol már fiatalon bi­zonyítékát adta szakmai tu­dásának. politikai érettségé­nek, a kollektíva iránti szol­gálatának. Tudását, tapaszta­latait a nagy gyár szolgála­tába állítja — mint ahogyan ezt a kinevezési okmány át­vételekor elmondta — a ter­melés, a gazdálkodás fellen­dítése, a dolgozók jobb meg­élhetése érdekében. ☆ VALÓBAN A SZABÓ Pista bácsi fia lett a vezérigazga­tónk?” — kérdezi egy beszél­gető munkás a gyárkapuban. „Persze, de te már nem is­merhetted az öreget, mert ré­gen nyugdíjba ment. Rendes, becsületes szaki volt.” Pádár A. j NÓGRÁD — 1986. január 17., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents