Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
Kádár János (Folytatás az 1. oldalról) gyalások meggyorsítását szorgalmazta és számos ésszerű javaslatot tett a fegyverkezési verseny megfékezésére. A csúcstalálkozó — mondotta — jobb feltételeket teremtett ahhoz, hogy egy békésebb, biztonságosabb világ felé haladjunk. Természetesen szün_ télén küzdelmek közepette, hí szén most is naponta értesülhetünk a nemzetközi feszültség fényeiről. Nemzetközi tevékenységünk során minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy népünk és általában a népek békében élhessenek, előrehaladhassanak, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlődjenek. A párt főtitkára hazai tennivalóinkról szólva kiemelte, hogy a párt kongresszusán és a választások idején adott programmal az emberek egyetértésüket fejezték ki, és készek a cselekvésre. E program megvalósításával tovább haladunk a szocializmus építésének útján. Céljaink eléréséhez azonban az eddiginél jobb munkára van szükség, s arra is, hogy szilárdan és határozottan álljunk ki politikánk, rendszerünk, programunk, a tisztességes munka mellett és segítsük az alkotó erőik kibontakozását. A jobb munkára az érdekeltségnek is ösztönözni kell. Aki becsülettel és tisztességgel dolgozik, kapjon nagyobb részt a javakból. Kádár János utalt a gazdasági munkaközösségekről folyó vitákra s hangsúlyozta: jövőnk a szocialista üzemek munkáján múlik, minden más ennek csak hasznos kiegészítője lehet. A törvény erejével, a társadalom erkölcsi súlyával fel kell lépni a tisztességtelen jövedelemszerzés ■minden formája ellen, de a becsületes munkából eredő Jövedelemtöbbletet elismerjük és et is kell ismernünk. Csak a hatékony, nyereséges termeléssel tudjuk megteremteni az előrehaladás anyagi •lapjatt. E szilárd bázis nélkül nem valósíthatjuk meg az életszínvonal érzékelhető emelésére vonatkozó elképzeléseinket sem. Magasabb terase- lékenyaégre kell tehát törekedni és megtanulni jobban gazdálkodni az anyaggal, az energiáival, az élőmunkával. Fokoznunk kell az exportot, miközben mind szigorúbb követelménnyé válik a megfelelő minőség garantálása is. A párt Központi Bizottsága, kormányzatunk nevében is mondhatom: bízunk tervünk megvalósíthatóságában és számítunk arra, hogy munkás- osztályunk, parasztságunk, értelmiségünk képes a kijelölt célokat elérni, az ehhez szükséges feladatokat eredményesen megoldani — hangsúlyozta Kádár János, s hozzátette, hogy a Taurus kollektívája ebbe az irányba, jó úton halad. Gratulált a vállalat dolgozóinak az elért eredményekhez, további sikereket kívánt, s reményét fejezte ki, hogy az iparban mindinkább gyarapodnak majd a Taurushoz hasonlóan jól gazdálkodó nagyüzemek. Az ipar — mint mondotta — a nemzeti jövedelem jelentős részét állítja elő és ha a népgazdaság jövedelemtermelését növelni akarjuk, akkor az ipartól is többet várunk, mint amennyit eddig teljesített. A párt főtitkára néhány más, társadalmi összefogást igénylő tennivalót is említett, kiemelve a munkafegyelemmel, a közlekedési fegyelemmel, az italozással, a családi élet széthullásával kapcsolatos gondokat. Olyan feladatok állnak előttünk, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk kellőképpen. Ezek megoldásában a nők támogatására az eddigieknél is jobban számítunk — mondotta. Egészséges, megfelelő erkölcsi normák szerint élő társadalmat akarunk, s ennek nélkülözhetetlen része, hogy a kollektívák is egészségesek legyenek, a család is rendben legyen, és maga az ember is harmonikusan éljen. Sok tennivalónk van, de nagyok a lehetőségeink is. Ha igazán meg tudjuk mozgatni társadalmunk erejét és a tisztességes emberek mindenütt mega Taurusban felelő határozottsággal lépnek fel, akkor ed tudjuk érni azokat a nagy célokat, amelyeket a párt XIII. kongresszusa meghatározott, s amelyeket népünk a választások idején szinte egyhangúan támogatott — mondotta befejezésül. Kádár János látogatásának befejező programjaként találkozott a vállalati tanács tagjaival. Bárány György, a testület elnöke köszöntötte a vendégeket, majd a tanát* tagjai számoltak be az új vezetési forma kialakításának előkészületeiről. Dán Gábor, a tanács megalakítását előkészítő bizottság vezetője elmondta. hogy a kollektíva véleményét kikérve, termelési tanácskozáson döntöttek a vállalati tanács létrehozása mellett. A 37 tagú testület — benne tíz fizikai dolgozó —, tavaly december 17-én tartotta alakuló ülését; amelyen egyöntetű volt a vezér- igazgató személyének megerősítése. Betyár Ferenc, a termelési igazgatóság vezetője szerint, a tapasztalat azt mutatta, hogy ha a dolgozók kellő információval rendelkeznek, akikor akarnak és tudnak dönteni érdemi kérdésekben. Bárány György elmondta, hogy mivel merőben új intézményről van szó. sok mindent munka közben kell megtanulni. Szabó Tibor, az abroncsgyár szakmányvezetőie arról szólt, hogy a dolgozók megértették a választás fontosságát. aktívan részt vettek az előkészületekben. Közös vélemény volt. hogy az előrelépés legfőbb záloga: jobban kihasználni a szellemi kapacitásokat. a műszakiak alkotó- képességét. Palotást László. a fejlesztési-kutatási központ vezetője kifejtette, hogy műszakiak, a fejlesztéssel foglalkozók munkáját a vállalatnál eddig is el ismerték, s tudják tevékenységűikre a jövőben még inkább számítanak. Várkört Bernát munkás, csoportvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanácsban a fizikai dolgozók véleményét is ismertetni kell, s fontos, hogy a munkások mindig tudják a döntések értük és nem ellenük jönnek létre.,. Ezt követően Kádár János kért szót. — Örülök, hogy alkalmam van e fontos új intézménnyel, a vállalati tanáccsal megismerkedni, s annak is örülök, hogy e testület tagjaival személyesen is találkozhattam — mondotta, maid az elhangzottakhoz kapcsolódva rámutatott: az intézmény létrejötte demokratizálást jelent, de demokratizálni csak önmagáért — nem helyes törekvés. A demokratizálásnak rendeltetése van. Mint, ahogy Marx, Engels és Lenin sem azért dolgozták ki a munkásosztály forradalmi elméletét, hogy ezzel a történelemben megörökítsék a nevüket. Hanem azért, hogy az elnyomottak felszabadulhassanak- az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjék, s a dolgozók élete szebb, különb legyen. Vagy a máról szólva: marxista—leninista tudományunk, szocialista elveink arra valók, hogy az embereknek jobb és emberibb életük legyen. Ilyen értelemben fogható fel a demokratizálás és a vállalati tanácsok létrehozása. A lényeg, hogy segítse szocialista céljaink, a hatékony gazdálkodás megvalósítását. A döntés helyes volt. szükséges ez az Intézmény. A továbbiakban arról szólt, hogy e tanácsok köznapi munkájának még természetesen formálódnia, alakulnia kell. Segíteniük kell a hatékony gazdálkodást, a fejlődést, annak az alapnak a létrehozását, amely a dolgozók életminőségének magasabb szintre emelését szolgálja. Ez a vállalati tanácsok alapvető rendeltetése. Kádár János beszélt a vállalati tanács szerepéről, majd aláhúzta a fiatalok egészséges türelmetlenségének fontosságát. Végezetül Kádár János ered_ ményes munkát, erőt, egészséget kívánt a vállalati tanács tagjainak. Ezzel ért véget az MSZMP főtitkárának szerdai munkaprogramja a Taurus Gumiipari Vállalatnál. (MTI) Mihail Gorbacsov nyilatkozata Átfogó teljes nukleá az ezredfordulóig Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyilatkozatban fejtette ki az SZKP és a szovjet állam hosszú távú, a 2000. évig szóló külpolitikai programját. A nyilatkozat, amelyet szerdán közölt a TASZSZ szovjet hírügynökség részletesen kifejti azokat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tenni a béke megóvásáért, a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezéséért. A Szovjetunió azt javasolja. — hangzik a többi között az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata —, . hogy 1986-tal kezdjék meg annak a programnak a megvalósítását, amelynek nyomán az emberiség megszabadul a nukleáris katasztrófa félelmétől. 5—8 év alatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok félére csökkenti az egymás területének elérésére alkalmas nukleáris fegyvereit. A megmaradó hordozóeszközökön legfeljebb 6000—6000 robbanótöltetet hagynak meg. Magától értetődik, hogy ilyen csökkentés csak abban az esetben valósítható / meg, hogy ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen lemond a támadó kozmikus fegyverek létrehozásáról, kipróbálásáról és telepítéséről. A Szovjetunió számos alkalommal figyelmeztetett arra, hogy a támadó kozmikus fegyver létrehozása szertefoszlatja a földi nukleáris fegyverek csökkentésének reményét. Az első szakaszban döntenek az európai övezetben telepített közép-hatótávolságú szovjet és amerikai rakéták — ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek — felszámolásáról. E döntést végre is hajtják, ami az első lépés lenne abba az irányba, hogy az európai kontinenst mentesítsék a nukleáris fegyverektől. Ennek során az Egyesült Államoknak kötelezettséget kell vállalnia, hogy. nem adja át hadászati és közép-hatótávolságú rakétáit más országoknak. Angliának és Franciaországnak pedig olyan kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem növeli az ebbe a kategóriába tartozó atomfegyvereit. Kezdettől fogva szükséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodjanak: beszüntetnek mindenfajta nukleáris robbantást. A két országnak felhívással kell fordulnia a többi ország, hoz, hogy azok minél hamarabb csatlakozzanak ehhez a moratóriumhoz. A nukleáris leszerelés első szakasza a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra vonatkozik, mert példát kell mutatniuk a többi nukleáris hatalomnak. Ezt teljesen nyíltan Kifejtettük a genfi találkozó idején Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének — mondotta Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a továbbiakban folytatja azokat a csökkentéseket, amelyekben még az első szakaszban megállapodott, lépéseket tesz közép-hatótávol- ságú nukleáris fegyverei felszámolására és befagyasztja harcászati nukleáris eszközeit. Miután a Szovjetunió és sz Egyesült Államok a második szakaszban felére csökkentette megmegfelelő fegyverzetét, újabb radikális lépésre kerül sor: valamennyi atomhatalom megsemmisíti harcászati atomfegyverét, vagyis a legfeljebb 1000 kilométeres ható, suearú eszközeit. Ebben a szakaszban a csapásmérő űrfegyverek betiltásáról szóló szovjet—amerikai megállapodásnak többoldalúvá kell válnia azzal, hogy kő, telező érvénnvel csatlakozik hozzá valamennyi vezető ipari hatalom. Tilalmat mondanának ki az új fizikai elvekre éoülő nem nukleáris fegvverzetek létrehozására. Ezeknek a fegyvereknek a rombolóképessége megközelíti a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek hatását. A harmadik szakasz 1995- ben kezdődne, és ebben a sza. kaszban befejeződik a még megmaradt valamennyi nukleáris fegyver felszámolása. 1999 végére a földön nem marad nukleáris fegyver. Egyetemes megállapodást dolgoznak ki arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újra. Arról van szó — mondta Gorbacsov —, hogy ki fogjuk dolgozni a nukleáris fegyverek megsemmisítésének, valamint a hordozóeszközök leszerelésének, átalakításának és megsemmisítésének különleges eljárásait. Ennek során megállapodunk abban, hogy mindegyik szakaszban hol és milyen fegyvert semmisítünk meg, stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, valamint helyszíni ellenőrzésekkel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megállapodni bármilyen más. kiegészítő ellenőrző intézkedésekben. Vitathatatlan, hogy a nukleáris leszerelés általunk javasolt programja jótékony befolyást gyakorolna a kétoldalú tárgyalásokra és a többoldalú fórumokra. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan ellenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredibe. Ha az Egyesült Államok kormányzata hű a nukleáris fegyverek teljes és átfogó felszámolásának céljához — mint ahogy azt számos alkalommal kinyilvánította —, akikor lehetősége nyílik, hogy a gyakorlatban kezdjen foglalkozni ezzel a kérdéssel. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris államokhoz —, hogy támogassák a nukleáris fegvverzetek felszámolásának 2000. évig szóló, programját. Ugyanebből a megközelítésből kiindulva, és azzal a törekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programjával ösz- szefüggés'ben egy további gyakorlati lépést tegyünk, a Szovjetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosz- szabbítjuk az összes nukleáris robbantásra meghirdetett moratóriumunkat, amelyeknek határideje 1985. december 31-én lejárt. Ez a moratórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Államok szintén beszünteti a nukleáris kísérleteket. Még egyszer javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy csatlakozzék ehhez’ a kezdeményezéshez, melynek jelentősége szó szer int az egész világ számára nyilvánvaló. Jó előre szeretném a következőt leszögezni. Semmi alapjuk sincs as ellenőrzés problémájára való olyan esetleges hivatkozásoknak, amelyek szerint ez akadálya a nukleáris robbantási moratórium életbe léptetésének. Teljes határozottsággal kijelentjük, az ellenőrzés számunkra nem jelent problémát. Ha az Egyesült Államok elfogadja az összes nukleáris robbantás kölcsönös alapon történő beszüntetését, akkor a moratórium betartása felett a megfelelő ellenőrzést teljes mértékben biztosítani lehet a rendelkezésre álló hazai műszaki eszközökkel, 'valamint a nemzetközi eljárások segítségével — szükség esetén a helyszíneken történő vizsgálatokkal is. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak az erről szóló megállapodás megkötését. A Szovjetunió határozottan azon van, hogy a moratórium váljon kétoldalúvá, majd többoldalúvá. Javasoljuk azt is, hogy újítsák fel a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek teljes és általános betiltásáról folytatott háromoldalú tárgyalásokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia részvételével. Ezt azonnal meg lehetne tenni, akár ebben a hónapban. Arra is készek vagyunk, hogy késlekedés nélkül sokoldalú tárgyalásokat kezdjünk a kísérletek betiltásáról a genfi leszerelési konferencia keretén belül. Ezeken a tárgyalásokon részt venne valamennyi nukleáris hatalom. Tavaly nyár óta javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy kövesse példánkat: szüntesse be a nukleáris robbantásokat. Miután az Egyesült Államok részéről nem volt kedvező válasz, a Szovjetuniónak teljes mértékben joga lett volna arra, hogy már 1986. január 1-től kezdve felújítsa a nukleáris kísérleteket. Ha a fegyverkezési hajsza megszokott „logikáját” követjük, akkor nyilvánvalóan így is tett volna. Az amerikai kormány most megint időhöz jutott, hogy mérlegelje a nukleáris robbantások beszüntetésére vonatkozó javaslatunkat és pozitív választ adjon rá. Ilyen választ várnak Washingtontól mindenütt a világon. A napokban ismét megindulnak Genfben az atom- és űrfegverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. A Genfbe utazó ' szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodásnak megfelelően kezelje a kérdéseket. Ugyanilyen konstruktív álláspontot várunk az amerikai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében. Az, hogy ne engedjük meg a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a világűrre, azt jelenti, hogy elgördítjük az akadályt a nukleáris fegyverek jelentős csökkentése elől. A nuleáris probléma európai vonatkozásáról. Rendkívül nyugtalanító az az álláspont, hogy a józan ész minden érvével, az európai népek nemzeti érdekeivel szemben egyes nyugat-európai országokban folytatódik az első csapást mérő amerikai rakéták telepítése. Erről a problémáról már hosszú évek óta tart a vita. Ugyanakkor az európai biztonság feltételei mind rosszabbakká válnak. Ideje, hogy gátat emeljünk az események ilyen alakulása elé, hogy kettévágjuk a gordiuszi csomót. Ha a genfi tárgyalásokon gyakorlatilag érzékelhető eredményeket érünk el- ez azt jelentené, hogy lényeges tartalommal töltenénk meg a nukleáris fegyverek-2000. évre történő teljes megsemmisítésének általunk javasolt' programját. A Szovjetunió teljesen reálisnak tartja, hogy még századunkban fölszámoljuk az olyan barbár tömeg- pusztító fegyvert, mint a vegyi fegyver. A genfi leszerelési konferencia keretében a vegyi fegyverekről tartott tárgyalásokon az utóbbi időben bizonyos előrelépés volt tapasztalható. Elengedhetetlenül hosszúra nyúltak azonban ezek a tárgyalások. A Szovjetunió azt kívánja, hogy váljanak intenzívebbé azok a tárgyalások, amelyeknek célja hatékony és ellenőrzött nemzetközi konvenció kidolgozása a vegyi fegyverek tilalmáról és a meglévő vegyi fegvverkészletek megsemmisítéséről. A probléma radikális megoldását segítené elő néhány közbülső lépés is. Az államok — sokoldalú alapon — megállapodást köthetnének például arról, hogy senkinek sem adják át a vegyi fegyvereket és nem telepítik azokat más országok területére sem. A tömegpusztító fegyvereknek az államok fegyvertárából történő kiiktatása mellett a Szovjetunió javasolja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket. Ezen a téren az előrelépés kezdetét jelenthetné, ha megállapodás születne a bécsi tárgyalásokon. Most pedig egy olyan fontos fórumról szeretnék szólni, mint az európai bizaloméi biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia. E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának és a nyílt háborús készülődésnek — akár szárazföldön, akár tengereken vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak. Véleményünk szerint különösen a jelenlegi helyzetben szükséges csökkenteni a fegyveres erők létszámát azokon a nagyszabású hadgvakoria- tokon, amelyeket a helsinki záróokmány előírásaival összhangban előre be kell jelenteni. Eljött az ideje annak, hogy hatékonyabban hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kibogozásához. A legszűkebb keresztmetszet, mint ismeretes, a szárazföldi haderők, a haditengerészet és a légierők nagyszabású hadgyakorlatainak bejelentésével kapcsolatos kérdés. Ezek valóban komoly problémák, és alaposan, az európai biztonság növelése érdekében kell azokat megoldani. A Szovjetunió ázsiai nagyhatalom, és számára létfontosságú az ázsiai biztonság megteremtése. A Szovjetunió nagyra értékeli azokat a konstruktív kezdeményezéseket, amelyekkel az ázsiai szocialista országok, India és az el nem kötelezett országok mozgalmának más tagjai lépnek fel. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy mindkét ázsiai nukleáris nagyhatalom — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság — kötelezettséget vállalt magára, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. A Szojvetunió azt akarja, hogy a fegyverzetek korlátozására és csökkentésére vonatkozó minden intézkedés, a nukleáris fegyverek felszámöi'~ lásának minden lépése ne csak több biztonságot jelentsen a népeknek, hanem azt is, hogy több anyagi eszközt lehessen fordítani az emberek életkörülményeinek javítására. A Szovjetunió ellenzi, hogy a leszerelés területén megvalósítandó intézkedéseket függővé tegyék az úgynevezett regionális konfliktusoktól. Napjainkban nincs hiány a béke ügye iránti elkötelezettségről szóló nyilatkozatokból. Ugyanakkor hiány van a béke alapjainak megszilárdítását szolgáló konkrét lépésekből. Mi elvetjük ezt a cselekvési és gondolkodási módot. Azt szeretnénk, ha 1986. nemcsak egyszerűen a béke éve lenné, hanem azt is lehetővé tenné, hogy a huszadik évszázadot a béke és a nukleáris leszerelés jegyében fejezzük be. A béke védelmében és az egész nemzetközi légkör javításának érdekében most tett új, határozott szovjet lépések bel- és külpolitikánk lényegéből és szelleméből, szoros összefüggéséből fakadnak. Amikor a béke megőrzéséről van szó, arról, hogy az emberiséget megszabadítsuk a nukleáris háború veszélyétől, nem lehetnek kívülállók és közömbösek. Ez közös és egyéni ügy egyaránt. Ezen a téren fontos minden állam — legyen az, nagy vagy kicsi, szocialista vagy kapitalista — hozzájárulása. Ezen a téren fontos minden felelős politikai párt, minden társadalmi szervezet, minden ember hozzájárulása. Nincs igazabb, nemesebb és humánusabb teladat, mint az, hogy egyesítsünk minden erőfeszítést e magasztos cél elérése érdekében. A béke és a leszerelés az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának lényege volt és marad. Ezt az irányvonalat követve a Szovjetunió kész a széles körű együttműködésre mindazokkal, akik a józan ész, a jóakarat álláspontján vannak, és akiket áthat az emberiség háborúk, fegyverek nélküli jövője iránt érzett felelősség.
