Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

I A gyermekek hasznos idejének eltöltésére A szűkös tornatermi viszonyok miatt az alakították ki a fonotékát. Kalocsay Fri- aulát is be kell vonni, ha a rossz idő nem gyesné vezetésével négy program közül vá- engedi a szabadtéri foglalkozást, laszthatnak a tanulók. Pezsgő élet a balassagyarmati r r Dózsa György üti Általános Iskolában A könyvtárat is igénybe kell venni a tani- Igazi stúdió. A tanítást zártláncú tévélánc táshoz. segíti. Bencze Péter felvételei Hungarológiai intézet Párizsban Párizsban az új Sorbonne egyetemen Jean-Pierre Che- venement francia közoktatási miniszter és Köpeczi Béla művelődési miniszter felavatta az egyetemközi hungarológiai központot. Az ünnepélyes ak­tuson jelen volt Henri Behar, az új Sorbonne egyetem el­nöke valamint számos francia és magyar egyetemi tanár és akadémikus­Az egyetemközi hungaro­lógiai központ létrehozását a francia—magyar vegyesbizott­ság kezdeményezte. Célja a francia egyetemeken folyó hungarológiai kutatások ősz- szehangolásá és fejlesztése, a francia és á magyar egye­temek közti kapcsolatok elő­mozdítása. A központ elsősor ban dokumentációs és infor­mációs bázis lesz a francia egyetemek Magyarországgal foglalkozó kutatói számára. A könyvtár pedig nemcsak a fi­lológusok, hanem számos más tudomány képviselőinek igé­nyeit fogja kielégíteni. Megnyitó beszédében Che- venement felelevenítette a francia—magyar kapcsolatok történetét Rákóczi korától napjainkig. Megemlékezett Aurelien Sauvageot profesz- szorról, aki először foglalko­zott Franciaországban beható­an a finnugor nyelvekkel, évekig tanított Budapesten és a mai franciaországi magyar filológusok nemzedékének fel­nevelője lett. Napjainkban már öt magyar lektor műkö­dik a francia egyetemeken, s számuk rövidesen hatra emel­kedik. Válaszában Köpeczi Béla köszönetét mondott mindenki­nek, aki a központ létrehozá­sában közreműködött- Rámu­tatott, hogy az új párizsi in­tézmény hozzájárulhat a ma­gyar irodalom és kultúra jobb megismertetéséhez Fran­ciaországban. Az MTA, a ma­gyar egyetemek és a Párizsi Magyar Intézet mind kész együttműködni az új központ­tal. nagyon kevés fogódzót ad az emberi léleknek, öntudatnak, hazaszeretetnek. Hat-nyolc —, de lehet, hogy több — évvel ezelőtt élénk vita folyt országszerte a történelemok­tatásról. Arról volt, szó, hogy bebizonyosodott, a történe­lem pontos tudása nélkül nem létezik jól átélhető jelen. A viták nyomán újra egyen­rangúságot kapott — az úgy­nevezett reál tárgyakkal — a történelem. Ismét meg­emelték az óraszámokat, új­ból érettségi tantárgy lett. Az egyre civilizálódóbb, tech- nicizálódóbb és materiálisabb társadalomnak rá kellett döbbenie, hogy jól nem él­het saját múltjának vállalá­sa nélkül. Mert bármilyen korszerűen, racionálisan be­rendezett lakás, falu. város, ország sem képes biztosítani lakójának a hasznosság, az értelmesség tudatát a má­sokhoz, az apákhoz, nagy­apákhoz, illetve a gyerekek­hez, az unokákhoz kötődés kizárásával- Tartoznunk kell valakikhez — gazdagon, sze­gényen, mindenképpen. Legeslegiobb szakaszban Történelemtanításunk a hetvenes évek végétől leges­legújabb szakaszát éli. Üj tan tervek, új tankönyvek szabályozzák a munkát. Azóta már felmérések is készültek, például az általános iskola ötödik osztályában, amely­nek során kimutatták, hogy a változások következtében javult a gyerekek történelmi ismerete, tudata és világné­zete• (A javulás azt jelenti, hogy közeledett a társadal­milag megkívánthoz.) A komplex ismeretközvetítés révén — a történelemórán tanulnak műrészetekről, technikáról, tudományról is — beláthatóbb lett az em­beriség eddig megtett törté­nelmi útja, átélhetőbbé vált a társadalmi fejlődés, az az egyetemes, átfogó, amelyik az ősközösségtől a kommu­nizmusig vezet- Gazdagabb lett — oktatásra alkalmat nyújtanak az új tantervek — a helytörténet ismerete, ami szintén messzire vezető kö­vetkezményekkel jár. Hiszen sokkal könnyebb olyan em­bert megnyerni bármilven közösségi ügynek —, akár a területfejlesztési hozzájáru­lásnak is —, aki tisztában van lakóhelye előzményeivel, netán rokonsága, barátai, is­merősei történetével. Hát akkor, milyen ma történelemoktatásunk szín• 1 vonala, hatékonysága? — kérdezhetik joggal. összegezve válaszolhatjuk a korábban elmondottak alapján: jobb, mint korábban volt, de nem olya11, ami- ’ lyennek szeretnénk, amilyen­nek lennie kellene; Gyorsabb szemléletváltozás kellene Ahhoz gyorsabb személet* változásra lenne szükség a pedagógusok körében. Ez azt jelentené, hogy az új tanter­vek és tankönyvek (amelyek egyébként korrekcióra szo­rulnak, és hamarosan elkez­dődnek) szelleme szélesebb körben és mélyebben élne a valóságban. Egyúttal párosul­na a módszerek innovációjá­val, vagyis azzal a gyakor­lattal, amelyik a legszemlé­letesebben képes átplántálni a tudást. Folyamatosan történnek lépések megyénkben is azért, hogy a helyesen elgondoltak ne csak a papíroson legye­nek olvashatóak, ne csak a különböző fórumokon hall­hatóak. Ennek egyik közeli, november közepi ténye: a megyei pedagógiai tovább­képzési kabinet szervezésé­ben megalakult az általános iskolai történelemtanárok alkotóközössége- S, korábbi példa: már második éve zaj­lik — közösen az általános és középiskolában tanítók­nak — a speciális tanfolyam legújabb kori történelmünk­ből­A történelemoktatással szemben lehetünk türel­metlenek, de közömbösek, igazságtalanok soha. L ehet kevesellni a haladást, de nem lehet kétségbe vonni­A történelem tudománya ma újra azon a ■ helyen van köztudatunkban, ahol mindig is kellett volna lennie. A történelem nem fölösleges ré­giségek ismerete, nem puszta adatok halmaza, önma­gunk szerves része, ha tet­szik: saját gyermekkorunk. Mai járásunkat, önbecsülé­sünket teszi erősebbé. S az egészséges önbizalom nélkü­lözhetetlen az élet számára. , Sulyok László ] Á máért való múlt Köcsög tej környéke Tejkereső voltam magam is- Nem kenyérkereső. Egy köcsög tejet adott egynapi munká­ért a régvolt kulák (száz hol­don felüli földdel, negyven szarvasmarhával, hat pár ló­val, szép házzal az ölbei fő­utcán) valamikor a negyve­nes évek elején. Gyerekként úgy kerestem ezt a köcsög tejet, hogy' a cselédfamíliában, ahol a ro­koni nyarakat tölthettem, ta­lán a legnagyobb ázsiója ép­pen az én frissiben fejt tej­keresetemnek volt. A csa­ládban kis gyerekek is éltek — s másként, más kommen- dóból tejet nem szerezhetett minden áldott nap a nagyné- ném, akinél vendégeskedtem. Negyven-valahánv szarvas- marhát kellett egész napon át őriznem ezért a tejért. Igaz, nem egyedül, igaz, P. Jenő földesúr saját Laci nevű fiát is mellém rendelte, aki­vel együtt járt a Tisza kutya. Hajnalban vállamra terítet­tem nagyapám ázott, áporo- dott illatú prémgalléros dol­mányát, fogtam a gólyázásra (botdobálásra) kiválóan alkal­mas görbe botot, és akkor már a szomszéd kulákházból a benti cselédek engedték ki­felé a marhákat- Jött a Laci gyerek a végiben, amúgy ma Bábolna egyik vezető embere, mellé szegődtem és poroszkál- tunk a falu vége felé az út- széli lapulevelek mentén a sárban vagy porban, mikor milyen idő járta. Hogy én ebből bármiféle munkát csak kisejtettem volna — az merész állítás lenne. Nem volt nekem ez munka, a szerelem is dolgozott benne nem csak én, hiszen P. Sil­via, a gazda lánya, akkor már megégette a szívemet, volt már tőle szőke hajtincsem, amit halas bicskával vágtam le nagy fintorgatások és szi- szegések közepette vastag, gyönyörű copfja végéből az ő engedélyével- Mindez esett anno... P. földesúr falu vé­gi kissé bizony elhagyatott gyümölcsösének egyik diófá­ján, fenn az ágas elágazásnál, úgy a közepe táján, ahol ket­ten is meg tudtuk vetni a lábunkat néhány boldog fél órára... De hagyom is a régvoltat. Igyekszem tárgyilagosan nézni azóta is a világot, miközben megértem a régi parasztem­ber cseppnyi szomorúságát a gyökerében megfordult világ, a szép szarvasmarhák, a nagy gulyák végleges távoztával- Ki ne tudná a ma is élő, s igen-igen sokat dolgozó régiek közül, hogy ez a mai a jobb minden oldaláról: hogy ilyen palotás házat régen a száz­holdas sem tarthatott, amilyen minden faluban százszámra csak az utóbbi évtizedekben felépült. Nem mondja senki az ellenkezőjét. De a nagy nem­zedékváltás megtizedeli a ház­tájizókat is. Velük nem csak a paraszti életmódot is fenn­tartó gazdák száma, hanem a nagyobb testű állatok, vagy éppenséggel a kis testű, de amúgy meg nagyon is igényes juhok lesznek egyre keveseb­ben. Bánkon a minap sikeredett bekéredzkedni három falu (község) egyik legismertebb háztáji gazdájához- Ott aztán hamar kiderült, hogy Hu- gyecz Pálból mindjárt kettő is van, $e egy portán, mert az idősebb is Pál, meg középko­rú fia is Pali névre hallgat rokoni, munkatársi, baráti körben. Így együtt a két nemzedék, még az állatok, a háztáji föld vonzásában éli megszokottan kemény, de má­ra meg jócskán megváltozott életét. Na, ez a három falu tulajdonképpen csak kettő, mert a téeszközpontot is ma­gában foglaló Rétság fejlődő nagyközségnek tekinthető s hovatovább talán még város is lehet belőle. Bánk és Tol­mács a két falu. Változtak mindkét helyen a tartási szo­kások, Tolmács egyenesen iparosodott a régi gépállomás helyén, s a régi Herczfeld- birtokos- (de főként inkább a felesége, aki sokat élt itt) fé­le kis lepárlóüzemecske fo­kozatos szerepváltásával az Erdőkémia kebelében, de minden másban is. Tolmácsra bejárnak még Rétságról is a munkások az ottani ipari üzembe. Így az állattartás egyre nehezebb akkor is, ha megéri. S akkor meg nagyon gyorsan változik a tartási kedv, ha valami miatt a még a régi életmód egv-egy szele­tét megőrző parasztember úgy érzi — nem éri meg a háztá­ji tartás- Szive szerint csi­nálná is tovább, mégis fel­hagy ezzel-azzal, másba fog, mert az adók alakulása és a kedvezmények változása azt hiteti el vele ideig-óráig. amit senki nem akarhat elhitetni — hogy becsapódott a tejet, húsmarhát tartó-termelő em­ber. Holott, amiként a mon" dás is szól „a parasztembert csak egyszer lehet becsapni az életben- .Talán a szigo­rú gazdálkodásra és minden­féle külön gazdasági bravúr­ra (melléküzemágra, ipari te­vékenységre, miegyébre) kész közös van, mégis gyakorta nehéz helyzetben a sok hul­lámzás miatt. Régen bizony a lovaira, s persze a fényesre kefélt tarka szőrű szarvasmarháira, tinói­ra, címeres ökreire volt büsz­ke a gazda Bánkon is- Ma a traktorjára. Hugyecz Pál, az idősebb, amúgy 16 évig volt a téesznél Bánkon állatte­nyésztési brigadéros. Az ő fia dolgozott iparban is eleget, most mégis talán ő a legak- tíyabb háztáji gazda a kör­nyéken, Hat szarvasmarhájuk közül kettő napi harmincli­teres, de ők már régen ab- rakolnak is, nem a legelte­tés, és kevés etetés a mai módi a háztájiban sem. Bán­kon ma összesen, mindent fel­számítva vagy tíz szarvas- marha létezik, s ebből van hat gyönyörű, többféle fajtá­jú Hugyeczék hagyományos paraszti portáján, ahol a ház az újat, a gazdasági udvar külső képében még a régit, de már aztán a felszerelés újra csak a változó világot jeleníti meg. Hogy „néz ki” a kis ügyes mindenes . traktor ezen a portán? Százharminc- ezer forintba került csak a gép, aztán ott van még a pót­kocsi. Minek kellenének ide ín ég lovak is? Más kérdés, hogy akinek valaha voltak lo­vai — megveregetheti büsz­kén a traktor hűtőjét, de a szívében az élő jószág azért még tovább legelgethet. Nincs is ebben semmi kivetnivaló, vagy értelmetlen s kiváltkép­pen nincs semmi felesleges ellentmondás-keresés. Nem el­lentmondás a korszerűbb gaz­dálkodás kiküzdése és a régi kedves állatok szeretete- Mert különben miért is csinálná máig sokezernyi idős és kö­zépkorú (a fiatal, az már nem!) ember, ha nem azért, mert ebbe született, ezt te­heti is, de még sokáig el sem tudja képzelni az életet ál­latok nevelése, fejés, etetés, gondozás kereső áldozata nél­kül. De a számok, a tíz bán- ki szarvasmarha azt mutatja, hogy ez az út lassan végér­vényesen lezárul. Lesz helyet­te más, lesznek addigra még jobb tartási módszerek és még jobb fajták, még jobb körülmények között a közös gazdaságokban remélhetőleg. Nem más kérdés azonban, hogy a közösnek is meg kell érni, Ivs állató* tart nagy számban, tejet termel, vagy gyapjút nevel nagy mennyi, ségekben­Hugyeczéknél a fejés is géppel megy jó ideje. A rét­sági termelőszövetkezet gaz­dálkodási listáján minden ipa­ri és más fejlődés, irányvál­tás ellenére is jelentős tétel a háztáji- Csupáncsak ebben az ágazatban több mint há­rommillió forint értékű ter­ményt szolgáltatott a téeszaz utóbbi években a gazdáknak. Ki ne mosolyogna ma af egy köcsög tejen? T. Pataki László NÓGRÁD — 1985. december 14* szombat 7 December eleien kétnapos történészkonferenciát tar­tottak Szécsényben, a Kubi- nyi Ferenc Múzeumban. A tanácskozás témája a XVII- 6zázad végi Magyarország társadalmi, gazdasági, nem­zetközi körülményeit foglalta egybe. A szakértők az ország minden részéből érkeztek- A híres-neves vendégek egyike, Kosáry Domokos akadémikus fakadt ki egy ízben: Reggel hallgatom a rádióban a be­harangozó interjút, és az egyik hólyag azt kérdezi a történésztől, sőt nem is kér­dezi szuggerálja: most ak­kor már arra is választ ad ez a tanácskozás, hogy a törö­kök magyarországi uralma nem is volt olyan borzasztó!? Miközben hallgattam tétován az idős professzort, ő foly­tatta : Hát olvassa csak el Szkárosi Horváth András írását, majd megtudja. A tö­rökök csecsemők sokaságát vetették a Tiszába Szegeden. De ez csupán egyetlen ada­lék a borzalmakhoz ... Kosáry akadémikus. úgv vettem észre. nem azért mondja el nekem gondolatait, hogv egyetértőn szörnvűl- ködjem. vagv ellenérzéseim­nek adjak hangot. Egyszerű­en nem tudta magában tar­tani a sületlenség kiváltotta gondolatait. A történelem a politiká­nak eléggé kiszolgáltatott tu­domány. Nem azt akarom mondani, hogy szolgálólány, de azt, hogy meglehetősen szabadon interpretálható- Én állítok valamit, te egyetér- tesz, ő mondja utánunk, mi valljuk, ti hiszitek, ők elfo­gadják. Erre a történelem maga kínál kimeríthetetlen példát. Mégsem hiszem, hogy fölösleges tudomány lenne. Mert ha igen, akkor önma­gunkat kellene ugyanilyen­nek tartanunk­Nincs minden rendjén... Az azonban elfogadható­nak tűnik minden dohogás- ban, hogy nincs minden rendjén a történelem okta­tásában. Túlságosan sok le­xikális ismeretet tanítanak a gyerekekkel, nem jut elég idő az összefüggésekre, iskolai és szakköri foglalkozásaink nem bírnak kellő érzelmi erővel- Igaz, igaz, igaz. Múltunk, közvetlen környezetünk tör­ténetének sovány ismerete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents