Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

Jubilál a Liszt Ferenc kamarabérus (2.) 15év a pódiumon Amatőrök a színpadon „Éi a mozgalom" Legalább két évtizede részese már Máté Lajos, a Nép­művelési Intézet munkatársa az amatőr színjátszó moz­galomnak hazánkban. Látott több fesztivált, bemutatót, jó és kevésbé jó produkciókat. A balassagyarmati iro­dalmi színpadi napoknak régi vendége. Az idén is el­nökölt abban a zsűriben, amelynek a már korábban ki­választott nyolc előadás között kellett rangsort állítania. Vele beszélgettünk néhány perccel a kamaradarabok or­szágos fesztiváljának díjkiosztó ünnepsége után. Az igényes amatőr ének­lés is hozzájárulás a koncer­tek hallgatóinak zenei öröm' szerzéséhez. A salgótarjáni Liszt Ferenc kamarakórus tagjai közül nagyon sokan a széles körű szakmai, tömeg­szervi és társadalmi elfog­laltságok mellett vállalják a részvételt. Többen ezért átmeneti időszakra ugyan­akkor kénytelenek szünetel­tetni a próbákon való rész­vételüket. Például Farkas Er­zsébet zenetanár, a szimfoni­kus zenekar tagja. Napi munkaideje többnyire a kései órákban ér véget. Fő mun­kahelye, a salgótarjáni zene­iskolában van. — Főleg az utóbbi időszak­ban úgy kellett „beesnem” a kamarakórus próbáira, leg­inkább jelentős késésekkel. Ez a tény. már nagyon za­vart. Farkas Erzsébet több mint tíz éven át a kórus titkári te­endőit is ellátta. — Kezdetben egyszerűbb műveket énekeltünk. Szó­lamonként 3—4 kórustag énekelt. Hosszabb időszakon át vezénylés nélkül. Négy­szólamú műveket gyakrab­ban az utóbbi hét évben énekeltünk. Gúthy Éva nagy szakmai igényességgel, kö­vetkezetesen és odaadással irányította és vezeti ma is a kórus munkáját. — Jó magam saját tanít­ványaimmal, rokonaimmal, ismerőseimmel igyekeztem a kórus utánpótlását biztosí­tani — folytatja Farkas Er­zsébet. — A kétévenként Megrendezésre kerülő szol­noki — társadalmi ünnepe­ken szereplő kórusok fesz­tiválja — kórustalálkozókon való részvételünkkel kerül­tünk először a nagyobb nyil­vánosság elé. Ezek* a sze­replések sok tapasztalatot és gazdag élményeket adtak valamennyiünk számára. Fontos állomáshelynek te­kintem Sopront, ahol rend­szeresen megrendezik a ka­marakórusok országos ver­senyét. Az eddigi megyei kórustalálkozók is jól szol­gálták az összekovácsolódást a jelentősebb országos ver­senyekre, valamint a rádió- felvételekre. Közben eszembe jut: a 10 éves jubileumi koncertün­ket követően a Szocialista kultúráért kollektív kitünte­Ä folyóirat rövidítve közli Havasi Ferencnek, a Politi­kai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának a Központi Bizottság 1985. november 12-i ülésén elhang­zott előadói beszédét, amely a többi között megállapítja: a hetedik ötéves népgazdasá­gi terv irányelvei olyan fej­lődést vázolnak fel, amelynek gazdaságpolitikai irányvona­lában a hatékonyság és a ki­egyensúlyozott fejlődés felté­teleinek megteremtése, a kül­ső és a belső egyensúly to­vábbi javítása áll. A tervja­vaslat azzal számol,, hogy a lakosság életszínvonalának és életkörülményeinek fej­lesztésére fordítható források növekedhetnek. A Központi Bizottság 1985. november 12-i ülésén — mint ismeretes — határozatban mó­dosította a tagdíjfizetés rend­jét. A Pártélet közli Németh Károlynak, az MSZMP fő­titkárhelyettesének a Köz­ponti Bizottság ülésén' a tag- díjfizetés rendjének módosí­tásáról elhangzott előadói be­szédét, valamint a Központi Bizottság határozatát. Németh Károly hangsúlyozta: a ta­pasztalatok szerint a tagdíj- fizetés rendszere összegében bevált, egyes elemei azonban módosításra szorulnak. Külö­nösen az utóbbi két évben szaporodtak a tagdíjfizetéssel kapcsolatos bíráló észrevéte­Gedőczi Zoltánnal 7—8 éve vagyok e kis énekkar gond­jainak, örömeinek részese. Tanár, él-hal a versenyspor­tért, a kórus- és a könnyebb műfajú muzsikáért, a jó szellemű egymásnak örömet szerző közösségi életért. Kórustagsága úgy kez­dődött, hogy akkori tanít­ványai — a Madách Imre Gimnázium és Szakközépis­kolából — már hosszú idő óta győzködték, mire a sá­rospataki vén diák kötélnek állt. Kellettek ehhez persze Gúthy Éva bátorító szavai is, meg az a sok kotta, amellyel Gedőczi Zoltánt mindjárt az első próbán el­látták. — Miért érzed jól magad ebben a kórusban? — Mert nagyszerű ez a kis közösség... Persze a pró­bákon nagyobb odafigyelésre lenne szükség. A basszus szólamnak nehezebb a hely­zete a többiekhez képest. Sok stabil emberünk van távol a kórustól, Antal Gá­bor, a KISZ Központi Bizott­ságának munkatársa lett, Skoda Ferenc katona, Só­lyom Jóskát pedig egy éven át kellett nélkülöznünk. Azért igyekeztünk becsü­lettel helytállni. Eddig a legnehezebb helyzetet az idei nyári békéstarhosi kórus­verseny jelentette, mert a gálaesten végül is kettőnk­nek kellett elénekelnünk a basszus szólamot. A kórus újdonsült titká­rával, Levenda Józsefnéval nehezen jött össze a beszél­getés. Ö Salgótarján taná­csának egyik osztályvezetője, egyben párttitkára is. El­foglalt, sokat vállaló, nagy munkabírású ember. A kó­rusban éneklés nem új kele­tű a számára. Diákéveiben, a budapesti közgazdaság- tudományi egyetem ének­karában is szívesen szere­pelt. — örömmel emlékezem az 1983-as Duna-kanyar dalos­találkozóra, ahol országosan is elismert, rangos mezőny­ben kellett helytállnunk. 1984- ben Debrecenben a XI. nem­zetközi kórusversenyen a kó­rustagok teljesítményük csú­csán voltak. Színvonalas és rendkívül igényes munkát tükröztek a budapesti rádió- felvételek. Kóruspódiumi sze­repléseink sikerét jelzi, hogy lek. Az ajánlott változtatás nem érinti az elvi követelmé­nyeket, ugyanakkor figye­lembe veszd a párttagok ész­revételeit, és a párttagsági díj jelentős mérséklését irá­nyozza elő. Hazánk területének több mint hetven százaléka alkal­mas mezőgazdasági művelés­re. A -keresők ötödé ma is a mezőgazdaságban él, és to­vábbi milliók egészítik ki jövedelmüket háztáji kister­meléssel, agrártevékenység­gel. Váncsa Jenő mezőgazda­sági és élelmezésügyi minisz­ter áttekinti az élelmiszer- gazdaságban jelentkező új vonásokat és követelménye­ket. A kommunista pártok éle­tében a pártprogramok alap­vető, meghatározó szerepet játszanak. Az SZKP prog­ramja mindenkor iránytűként szolgált, a Szovjetunió kom­munistái számára. A Pártélet szerkesztőségi cikkben mél­tatja az SZKP most vitára bocsátott programtervezetét. Napjainkban számos észrevé­tel, bírálat hangzik el a fő- munkaidőben végzett munka mennyiségével, minőségével, a főmunkaidő kihasználásá­val kapcsolatban. A főmun­kaidő veszteségeinek okairól, a lehetséges megoldásokról rendezett kerekasztal-beszél- getést a szerkesztőség szak- i emberek ^észvételével. a Liszt Ferenc kamarakórus három kiváló plakett tulaj­donosa. Nagy élményt jelen­tett számomra a kórus finn­országi vendégszereplése. Az egyik tanácsi vezetőnk nem régen jött vissza Finnor­szágból, jóleső érzés volt hal­lani, hogy még most is sok elismerő szó és dicséret hang­zott el Vantaa város vezetői részéről. A 15 éves jubileum méltó előzménye: idén februárban megszereztük a fesztiválkórus- fokozat kitüntetést, amelyet a minősítő koncert után vehe­tett át a kórus nevében Gúthy Éva karnagy. A salgótarjáni Liszt Ferenc kamarakórus eddigi munká­jának sikere elválaszthatatlan Gúthy Éva áldozatkész, fele­lősségteljes és magas színvo­nalú szakmai tevékenységétől. Amikor az' egyik próba után leültünk beszélgetni és kér­deztem a kórus múltjáról, ki­emelte a szolnoki, a soproni, és a budapesti szerepléseket. Külön is emlékezetes maradt számára két kóruspódiumi szereplés, amikor az elhang­zott művek a rádió egyenes adásában mentek. Fontos ál­lomáshelynek tartja a Zene- akadémián 1974-ben meg­tartott minősítő koncertet, amikor a kórus aranykoszo­rús diplomát szerzett. Alap­vetően pozitív értékítéletét a szakmai folyóiratokban meg­jelent kritikák is alátámaszt­ják. Nagyon fontos helyet kapott az állomáshelyek felsorQlásá- ban a kórus finnországi ven­dégszereplése. A Magyar Te­levízió kint levő forgatócso­portja megörökítette a kórus produkcióját. Ennek egy ré­sze éppen akkor került itthon adásba, mielőtt az európai kulturális fórum Budapesten kezdetét vette volna. Az 50 perces tv-program nagyon időszerű volt. Helsinki szel­leme szerint fogalmazódott meg. A kórusról készült tv-fel- vétel nagy megtiszteltetés a Liszt Ferenc kamarakórus számára. De Gúthy Éva karnagy most a legfontosabb feladatnak a kórus fennállá­sának 15. évfordulója alkal­mából rendezendő jubileumi koncert sikeres megvalósítását tartja. — Reméljük, hogy a több új taggal kibővült kórusunk maradandó élményt nyújt zeneszerető, a kórusműveket kedvelő közönség számára, az elmúlt évek során sikert ara­tott, valamint a frissen ta­nult dalokkal. A salgótarjáni zeneiskola hangversenytermében decem­ber 15-én, 17 órakor lesz a jubileumi koncert. A műso­ron többek között Viadana, Monteverdi, Bach, Händel, Lassus, Mozart, Kodály, Ka­rai és Smetana művek sze­repelnek majd. — Az eltelt három nap összbenyomásai milyenek önben? Milyen képeket, mi­lyen hangulatokat visz ma­gával Balassagyarmatról, az amatőr színházak fesztivál­járól? — Nehéz erről beszélni, mert a sokféleség volt a jel­lemző az itteni bemutatókra. Hogy kamaradarabokat lát­hattunk, az jó dolog, mert ebben a műfajban, a szoba­színházban nagyon sok a le­hetőség. A nyolc előadás ke­resztmetszetet adott az ama­tőr színházi mozgalom mai állapotáról. Különféle mó­don, különféle mesterségbeli tudással állították színre a választott darabokat azok, akiket az előzsűri ide érde­mesnek talált meghívni. Min­den bemutatónak voltak eré­nyei, de ugyanakkor több gyengét is fölfedezhetett az értőbb szem. — A sokféleség miatt nem lehetett könnyű dönteni. — Mi abban állapodtunk meg kollégáimmal, hogy nem egymáshoz viszonyítjuk az előadásokat, hanem önma­gukhoz. Azt értékeljük, hogy a választott feladatot milyen színvonalon, milyen erővel tudták megoldani. — Akadt-e kiemelkedően jó produkció? — Sokunk számára a re- veláoió erejével hatott a szentesi társaság bemutatko­zása. Tizenéves fiatalembe­rek vittek színre egy Balázs Béla-darabot, egy misztérium­A szófiai egyetemen három éve működik magyar tanszék. Az oktatók és hallgatók lel­kesek. „A magyar nyelv ta­nulására szükség van” — mondja Szűcs József docens. — Az országaink közötti kap­csolatok egyre szélesednek, s ez jól képzett fordítógárdát igényel. Ennek létrehozásán fáradozunk kollégáimmal, Ta­játékot, s abban annyi min­dent el tudtak mondani a férfi-nő kapcsolatról, a barát­ságról, az élet mindennapos dolgairól, amit róluk — épp koruknál fogva — nem téte­leztünk föl. Erőteljes, átgon­dolt rendezés — szintén ti­zenéves munkája —, jó szí­nészi teljesítmények, érdekes, de nem művészkedő szcenikai megoldások: együtt adtak él­ményt a nézőknek és nekünk, a zsűri tagjainak is. S ha már itt tartunk, akkor egy másik lényeges dologról is hadd szól­jak. Nevezetesen arról, hogy a szentesi fiatalok egy olyan középiskolából jöttek, ahol kifejezetten a drámával fog­lalkoznak. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy ott még a közvetlen környezet is inspirálta, töltéssel látta el őket. De vajon mi inspirálta a két kőszegi fiatalembert, amikor eldöntötték, hogy ket­ten kiállnak versekből szer­kesztett műsorral a nagykö­zönség elé? Egy régen lejá­ratott és majdnem elfelejtett műfajt élesztettek föl, ami­ért csak köszönet jár nekik. Ök maguk dolgoztak, s csak szabad idejükben foglalkoz­hattak az anyag összeállításá­val, a versek megzenésítésé­vel. — Akadt itt abszurd, gro­teszk, misztériumjáték. Szé­les a választék — látszólag. — Valóban, a darabok ki­választása sem tipizálható: Ezt többnyire egyéni érdekek dön­tik el az amatőrmozgalom­ban, hiszen a hivatásos szí­nészre ráosztják a szerepet, az amatőr maga választja vasz Sándorral és Takács Győzővel. ■. Látogatásom napján az el­sőéves hallgatókat a harmin­cas előadóteremben találtam. Hét lány és egy fiú, az or­szág különböző részeiből az­zal a céllal érkezett az egye­temre, ho|y elsajátítsák ezt a nehéz, de dallamos nyelvet, ahogy a 18' éves Donaldina Breszkova, a legfiatalabb di­ák mondja. Az első sorban egy halom szótár mögött fordít egy fe­kete hajú lány, Marina Sop- kina, a híres bolgár költő, Matej Sopkin lánya- Édesap­jától örökölte a költészet sze_ retetét, s arról álmodozik, hogy ő is olyan verseket ír­jon, „melyekre szüksége van az embereknek.” „Különös szimpátiát érzek a magyarok iránt — mondja —. lehet, hogy azért, mert hallottam, hogy történelmük és vér­A szovjet kutatók megfi­gyelései eredményei kimutat­ták. hogy a Szovjetunió más körzeteiből odatelepített hó- dok tökéletesen akklimatizá- lódtak. Az állatok 20 folyó és tó környékén . ütötték fel ta­nyájukat. Telepeik nem za­varják a kamcsatkai folyók­ban ikráikat rakó lazacok vonulását. Ugyanígy sikerült meghono­sítani az amerikai pézsma­pockokat is. Szépen gyara­podik a jávorszarvasok és a hiúzok száma. A szakembe­meg. Mindazonáltal az évek során bizonyos változások megfigyelhetők a darabvá­lasztásban is. Korábban köz- életibb töltésű problémákat feszegető írásokat vettek elő a nem hivatásos színjátszók, ami ugyan nem mindig volt szerencsés, néha konfliktuso­kat is okozott, de mégiscsak közéleti érdeklődésről tett ta­núságot. Ez most háttérbe szorulni látszik, s inkább a magánélet konfliktusai, a pszichologizálás a jellemzőbb. — Ennyiben tehát a balas­sagyarmati fesztivál is magán viseli a magyar amatőr szín­játszás jellemző jegyeit? — Feltétlenül. Minden je­gyét hordozta, úgy érzem. Például a kamaradarabok. Föléledt irántuk az érdeklő­dés az amatőrök között. Ah­hoz. hogy nagy amatőr szín- társulatok működjenek, ma nincsenek meg a feltételek. Könnyebb összefogni néhány embert, s ha olyan a produk­ció, akkor minimális díszlet­tel is létrehozható egy-egy előadás. Ugyanakkor az él­mény is közvetlenebb talán. Két éve. amikor már kifeje­zetten kamaradarabokat hív­tunk meg a vendéglátó vá­rosba. akkor még a színpadi megoldások a nagyszínházi gondolkodást mutatták. Nagy terek, nagy díszletek. Most már a szcenikai megoldások is alkalmazkodtak a kis for­mához. így eszközeiben is ka­maraelőadássá vált egy-egy bemutató. — Él tehát az amatőr szín­házi mozgalom? — Igen. A színházi kultúr« hiányosságai kissé elmagá- nyosítottók a mozgalomban résztvevőket — minden álla­mi segítség ellenére is. Az ilyen fesztiválok, találkozók nem csupán a megmérettetés­re, de a találkozásra, egy­más fölmérésére, eszmék cse­rélésére, is alkalmasak. Erre pedig nagy szükség van. A három nap alatt én ezt a hangulatot tapasztaltam 3 résztvevők között. — hortobágyi ■— mérsékletük hasonló a bol­gárokéhoz. -. Szeretném meg­tanulni nyelvüket, s később az irodalommal kívánok fog­lalkozni.” Tihomir Pásztorka, az erősebb nem egyetlen kép­viselője az évfolyamon., új­ságíró szeretne lenni. A ma­gyar nyelv elsajátítását gyer­meki kötelességének is érzi, hiszen édesapja magyar. Ba­rátai ugratják is, hogy ő a bolgár—magyar barátság szü­lötte. Az elsőéves magyar szakos hallgatók, bár még messze állnak a végzéstől, már ko­molyan gondolkodnak jöven­dő szakmájukról, Minden ma­gyar téma érdekli őket: iro­dalom. képző- és filmművé­szet. Nem véletlenül látjuk őket ott a Magyar Kulturális Intézet szinte minden rendez­vényén­rek véleménye szerint az állo­mány nemsokára eléri. a gaz­dasági célú tenyésztéshez szükséges méreteket. Hogy mi idézte elő az ..át- teleniilők” számának növeke­dését? A kutatók úgy vélik, hogy Kamcsatka bolygónk egyik olyan területe, ahol még nem fejeződött be az ál­latvilág kialakulása. Ez a kö­rülmény késztette őket ar­ra, hogy benépesítsék a fél­szigetet és új állatfajokat honosítsanak meg a területen. 4 NÓGRÁD - 1985. december 14., szombat i Nógrádi Béla Kedvezőek ti körülmények a tavaly átadott Kallói Általános Iskolában, ahol a különböző tárgyakat szaktantermekben oktatják. Képünkön a nyelvi szaktanteremben az ötödik osztályosoknak Papp Károly né tart oroszórát. — kulcsár — tésben részesültünk. * Megjelent a Pártélet decemberi száma Magyar szakos hallgatók Szófiában Liljána Anánieva Kamcsatka á!!atvi‘áqánal< jövője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents