Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

Tanácsülés elé kerül: Sokoldalú gondoskodás az idős emberekről A lakosság jelentős részét érintő kérdést tűz napirend­jére a közeli napokban Salgó­tarján Város Tanácsa, a tes­tület megvitatja az időskorú- akról való szociális gondosko­dás helyzetét, valamint a to­vábbi feladatokat. A tanács­ülés előkészítéseként a végrehajtó bizottság előtt dr. Hajdú Katalin osztályvezető, városi főorvos foglalta össze a teendőket, aki mindenek­előtt arra utalt: a vizsgált té­ma a város lakosságának húsz százalékát közvetlenül érin­ti, közvetett módon azonban gyakorlatilag az egész me­gyeszékhelyet foglalkoztatja. A napirend időszerűségét az is indokolja, hogy elkészült a nyugdíjas-korosztály teljes, körű felmérése Salgótarján, ban, s ez még tervszerűbbé, igazságosabbá teheti a szo­ciálpolitikai munkát. Az adatok jól érzékeltetik a feladat súlyát. A városban mintegy 9500 a nyugdíjasok száma, ebből 2500 a 65 év fölötti nő és 70 év feletti fér­fi. Ez a körülmény egyre na­gyobb próbatétel elé állítja az állami szociális gondoskodást. A nyugdíjas-korosztály teljes körű felmérése pedig lehető­séget teremt egy távlati kon­cepció kidolgozásához is. A városi tanács következő ülésén a tanácstagok képet kapnak a szociális gondosko­dás tanácsi formáiról is, úgy mint a rendszeres és rendkí­vüli szociális segélyezésről, a szociális étkeztetésről, az öregek napközi otthoni ellátá­sáról, a házi szociális gondo­zásról, valamint a szociális otthoni elhelyezésről is. A leendő vita alapjául szolgáló számok jól szemlélte­tik a helyzetet és a további tennivalókat. A rendszeresen segélyezettek száma állandó volt az utóbbi években, a segélyátlag viszont emelkedett. Várható volt, hogy az emlí- ■ tett felmérés során újabb se­gélyezésre szorulókat találnak, nekik a segélymegállapítás már folyamatban van. 1980- tól a rendszeresen segélyezet­teknek évente négy alkalom­mal rendkívüli segélyt is kiutal a városi tanács. Ennek összegét a jövőben differen­ciáltan kívánják megállapít tani, figyelembe véve a fel­mérés adatait is. A rendszere­sen segélyezettek automati­kusan megkapják a közgyógv- ellátási igazolványt is, ennek alapján ingyenes gyógyszer és bizonyos gyógyászati se­gédeszköz is jár térítésmen­tesén. A rendkívüli segélyt ka­pottak száma 1983-tól emelke. dik, s ez a területi pártszer­vek. valamint a vöröskeresztes aktívák munkájának is kö­szönhető. A felmérés adatai szerint — ha a bemondott té­nyek valóságosak — a rend­szeresen segélyezetteken kívül mintegy 550 személynek kell átlagosan évente legalább kétszer 2000 forintot kiutal­ni. Természetesen pontosíta­ni szükséges a gyermekekkel rendelkező alacsony nyugdí­jasok adatait, hiszen vizsgálni kell a gyermekek szülőtartási képességét. A tanácsülés elé kerülő előterjesztés koránt­sem véletlenül utal a XIII. kongresszus egyik megállapí­tására: „...erősíteni kell a családnak az idős korú hozzá­tartozók ellátásáért viselt fe­lelősségét.” A segélyezésnek ugyanakkor alapfeltétele a tájékozódás, a környezettanul­mányok során arra is van példa, hogy néhányan nem valós adatot diktálnak be. A megalapozottság érdekében vonták be a segélyezésbe a Jársadalmi és tömegszerveze­tek dolgozóit, a közeli isme­retséggel pedig megelőzhető, hogy valaki tüzelőre kéri a segélyt és alkoholvásárlásra fordítja. A gondoskodás másik for­mája a szociális étkeztetés. A városi tanács e téren még mindig komoly gondokkal küzd, elsősorban a peremke­rületekben, ahol nincs olyan vendéglátó-ipari létesítmény, amely az étkeztetést megol­daná. Szociális étkeztetésben mintegy háromszázan része­sülnek, az igény, azonban lé­nyegesen nagyobb, éppen ezért a városi tanács keresi a megoldás lehetőségeit. Az öregek napközi otthoná­val a társtalanság megszünte­tését, a szervezett napközbeni foglalkoztatást kívánja szol­gálni a városi tanács, s a gondoskodásnak a házi szociá­lis gondozás a következő lép­csőfoka. Ez a’ legnehezebb, a legtöbb türelmet igénylő ellá­tási forma — s a gondozók munkabérében ezt még nem tudják kellően elismerni. Az utóbbi időben egyre többen kérik felvételüket a szociális otthonokba is, ebből követ­kezően egyre hosszabb a vá­rakozási idő. A felmérés ada­tai arra vallanak, hogy ha­tékonyabban foglalkozhatnak az úgynevezett önköltséges szociális gondoskodási for­mákkal. A tények összevetése azt mutatja, hogy a szociálpoliti­kai munka Salgótarjánban minden elemében javult. Igen lényeges, hogy nemcsak meny- nyiségi, hanem komoly minő­ségi javulást is várhatnak az említett felmérés feldolgozá­sától. A tanácsülést megelőző végrehajtó bizottsági ülésen mindent összevetve úgy fog­laltak állást, hogy az egész­ségügyi osztály időskorúak ellátását szolgáló munkája egyenletesen fejlődő tenden­ciát mutat. A hazai kohászatnak évente több mint 10 ezer tonna különböző ferroszilícium gyárt mányféieségeket állítanak elő az ötvözetgyárban. — bp — Méltó a bizalomra Földi László tősgyökeres zagyvarónai. Erős szálak l$ö- tik ehhez a városszéli tele­püléshez. Mindennap innen jár munkahelyére az ÉMÁSZ megyei üzemigazgatóságára. Ott dolgozik fenntartási cso­portvezetőként. Mióta elvé- c gezte a technikumot és le­töltötte a Vörös Csillag trak­torgyárbeli kötelező szakmai gyakorlatot, azóta egyhuzam­ban hű a munkahelyéhez. Még egy kötelezettséget vállalt Földi László huszonkét év­vel ezelőtt. Akkor választot­ták meg a zágyvarónai tanács tanácstagjának. Zagyvaróna község már régen Salgótarján része, de ő még mindig élvezi választói bizalmát városkör­zeti tanácstagként. Erről be­szélgetünk a Zagyva úti ker­tes ház egyik szobájának jó­tékony melegében. — Milyen volt a kezdet? — Huszonhét évesen vá­lasztottak tanácstagnak. Már abban az időben is voltak fa­lugyűlések. Parázs vitákkal gyakran belenyúltak a késő éjszakába. Gvakran én is ott ültem a dohányfüstös terem­ben. Feszengve a széken, először bátortalanul. majd — amikor láttam a biztató, bátorító tekinteteket — egyre tílszabadultabban mondtam H véleményemet. Lehet, hogy |tk gondolták: nagyszájú ez a fiú, hátha lesz belőle valami, válasszuk meg tanácstagunk­nak — jegyzi meg tréfásan Földi László, aztán komolyra fordítja szavát. — Nem volt könnyű. Sok álmatlan éjsza­kát okoztak a gondok. Baj volt a vízzel, rossz a közvi­lágítás, gondozatlan az út­hálózat, nem volt kultúrhá- zunk, ritka a buszközlekedés... sorolhatnám rhég tovább. De e gondok nagy részét már megoldottuk. Csak pénz, idő és türelem kellett, hogy rang­sorolva a teendőket, képzelet­beli noteszunkban kipipálhas­suk a „teljesítve” rovatot. Űj tanácstagként sokat tanultam Szabó János tanácselnöktől. Nyugodt, megfontolt vezető­ként sok gyakorlati tapaszta­lattal és hozzáértéssel irányí­totta a tanácstagi csoport munkáját. Nyugdíjas, de mai napig is kérheti a tanácsát az ember. — Van-e valamiféle „tíz- parancsolata” munkájának? — Ha ilyen nincs is, fontos, hogy a tanácstag jól ismerje választóit, választókerületét, annak gondjait, mindazokat a problémákat, amelyek fog^ lalkoztatják az embereket és természetesen a városnak, a nagyobb közösségnek teendőit is tudja. Csak így képes fel- készülten megjelenni egy-egy tanácstagi beszámolón és tud válaszolni az ott felmerülő, nemegyszer kemény kérdé­sekre. Régen is, most is az a fontos, hogy a tengernyi meg­oldásra váró feladat í között rangsoroljon. Megőrizni a választók bizalmát, nem könnyű. De enélkül nem me­het semmire. Körzetemben van egy „mag”, főleg idősebb emberek, akik egy-egy ösz- szejövetelen úgy elárasztanak problémákkal, jeleznek, hogy nem győzöm kapkodni a fe­jem. — S ilyenkor mindent meg­ígér...? — Könnyelműen nem ígé­rek. Ha viszont jogos a fel­vetés. akkor makacsul kiállók mellette. — Milyen gondok foglalkoz­tatják mostanában a Zagyva városkörzetieket, s tanácstag­jukat? — Nem csak engem, de tanácstagtársamat, Ozs- várt Sándort is a gázcseretelep hiánya miatt kérdeznek a leg­többet. Különösen télen órá­kat várni az útszélen a gázos­kocsira, nem kellemes dolog. A Salgótarjáni Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola 3—4. éves tanulói hetente 1—2 alkalommal 7—8 órán keresztül kórházi gyakorlaton vesznek részt. A megyei kórház 7 osztályán végeznek ápolási és gondozási feladatokat. bp --­Honfoglalók a Gorkij-lalótelepen Több hónapig álltak üresen a Gorkij-lakótelep újonnan épült tízemeletes lakóházai. A közvélemény sokáig tekintett értetlenül a mondhatni lehe­tetlen helyzetre: mert egyrész­ről a lakásravárók, lakásigény­lők nagy száma, másrészről a kihasználatlanul álló épület beköltözésre váró lakásai. Nyílt titok volt a helyzet oka: drágák a lakások, kevés a la­kásigénylők pénze. Végül aktán benépesültek az épületek- November elején a harmadik tízemeletes lakóház­ba is beköltöztek a lakók­Fegyelmezett költözés A Beszterce-lakótelepen ha­vonta 2600 forintot fizetett az albérletért Lőrincz Konrád- né. aki elsőként költözött be a Nyírfácska út 1. szám alatti lakásba. Ő itt ugyanis a ház- felügyelő. — Régebben gépkezelő vol­tam Nagybátonyban a haris­nyagyárban, aztán amikor a lányom Salgótarjánba jött férj­hez, ideköltöztünk mi is — mondja Lőrinczné- — Egy éve adtam be a jelentkezésemet a házfelügyelői állásra, és októ­ber 30-án költöztem. Két éve bezárt a kultúrház, mert balesetveszélyes a tető­zet. Nem teljesen megoldott még az orvosi rendelő és la­kás helyzete. Megnőtt a la­kosság vízigénye, az ötven köbméteres tározón kívül most kezdték el egy nagyobb­nak az építését... — Örömök és bosszúságok is érhették a huszonkét év alatt, tanácstagi munkájában. — Nem minden elképzelé­sem sikerült, amit eltervez­tem. Volt amit jogos célkitű­zésnek tartottam, mégsem va­lósulhatott meg. Mégis több volt a siker, mint a kudarc! S nekem egy kézszorítás, vagy elismerő szó mindennél töb­bet jelent. Szeretem, becsü­löm az embereket, s úgy érzem ez a részükről is így van. Bizalommal vannak irán­tam, s ez erőt ad továbbra is. — Tagja a városi tanács végrehajtó bizottságának, párttag, a munkahelvén mun­kaügyi döntőbizottsági el­nök. spnrtegvesiileti vezetősé­gi tag. Még felsorolni is ne­héz tisztségeit. Jut idő más­ra? — Olvasok, s kertészkedünk a fí“’“séeemm“l. Egvébként ő is 1°!kes társadalmi munkás. Talán PzArt is iobban segít­jük, megértőik egymást. Szabó Gy. Sándor Elejétől kezdve követhette hát a november eleji beköl­tözéseket, Akkoriban egyszer­re több teherautó állt a ház előtt: bútorok, háztartási ké­szülékek kerültek a helyükre. — Az egész beköltözés fe­gyelmezett volt — vélekedik a házfelügyelő. — A lakók na­gyon vigyáztak a lépcsőházra, a liftre. Rendeiek voltak. A beköltözés — természe­tes!? — nehézségei miatt az első napokban sokan keresték meg Lőrincznét. — Hozzám jöttek, én pedig továbbítottam az észrevételei­ket akár fűtéssel, akár vizcsö- pögéssel volt az kapcsolatban. Nem tudták ugyanis az első napokban, hová forduljanak a kisebb hiányosságok miatt. Mostanában már rendeződik a helyzet, s lassan megismeri minden lakó, milyen panaszt hová kell bejelenteni — tájé­koztat a házfelügyelő­tár Az első beköltözők között voltak Pintér Gyuláék is. Előzőleg Nagybátonyban lak­tak, ám mindketten — felesé­gével együtt — Salgótarján­ban dolgoznak, ezért szerettek volna munkahelyükhöz köze­lebb költözni. — A nagybátonyi lakásunk minőségileg jobb volt. Itt több apró hiba is bosszantóan hat- Az elsődleges cél azonban mégis az volt, hogy munkahe­lyünkhöz közelebb legyünk. A férj a bánya földmérő iro­dájában, a feleség a síküveg­gyárban dolgozik. A különbö­ző kölcsönök nélkül nemigen jött volna össze a vételár. Igaz, hogy a havi törlesztő- részlet így elég magas. — A pénzzel teljesen nullá­ra futottunk — mondják, amikor a havi keresetet ösz- szevetik a kiadásokkal. A kényelmesen berendezett laká^ azonban — minden bi­zonnyal — kárpótolja majd őket a kellemetlenségekért. Kellett a támogatás — Meglepően és váratlanul jött a lehetőség, hogy lakást kaphatunk — mondja Babjak Tamás, a síküveggyár üzem­vezetője. — Nemigen tudtunk volna befizetni a lakásra, mert az ára »magas De a 900 ezer forintos vételárhoz az OTP-kölcsön mellett, a gyár 120 ezer forint munkáltatói kölcsönt adott, és a tanácstól is 230 ezer forint támogatást kaptunk, amelynek majdnem felét nem kell visszafizetnünk a megállapodás értelmében, ha második gyermekünk is meg­születik A 28 éves fiatalember tíz éve dolgozik a síküveggyár ban, a kamatmentes munkál­tatói kölcsönt 35 évre kapta, és a szerződésben azt vállalta, hogy további tíz évig a vál­lalat dolgozója marad­— Nem laktunk rossz kö­rülmények között a szüleim­nél sem, de ez mégis saját la­kásunk lesz. Nekem a jogta­nácsosunk szólt, van lehető­ség arra, hogy a Gorkij-telepi tízemeletes házban lakásvá­sárlásra vállalati kölcsönt kap­hatok, és ha tanácsi támoga­tásban is részesülök, úgy kö­rülbelül 100—120 ezer forint készpénzt kell befizetnem. Ennyit még össze lehet gyűj­teni saját erőből is, de ennék kétszeresét-háromszorosát szü­lői támogatás nélkül egy fiatal házas nem tudja befizetni. Aztán minden gyorsan lezaj­lott: a különféle szerződések megkötése és az egyéb admi­nisztráció is- Az apróbb hi­bákról, amelyek az igen ma­gas ár ellenére is megvannak, említést tesz Babják Tamás is. így például, szép ugyan a ta­péta. de egyes helyeken fes­tékkel kenődött össze, a fol­tos festés pedig nem vah mi­nőségi munkára. Igazán fiatal házasok — Erre számítottunk, talán csak a távlatokban! Érthető, hogy Tőzsér Ferenc szavai lelkesek és örömteiiek. A 23 éves kemencekőműves foglalkozású fiatalember júli­usban nősült. S. néhány hó­nap kétezer forintos albérlet után máris boldog lakástulaj­donosnak mondhatja magát. — Persze, meghökkentem, amikor az árat — 930 ezer forint — meghallottam, s el sem tudtam képzelni, hogyan jön össze a pénz. amit be kell fizetni. De aztán szülőktől, is­merősöktől, rokonoktól is kap­tunk. s bankkölcsönt is vet­tünk fel. Milyen a lakás? Cso­dálatos- Ennél jobbat nem is álmodhattunk volna • •. ☆ Nem véletlen, hogy a beköl­tözésről a síküveggyári dolgo­zókat kérdeztük. A gyárnak ugyanis nem kis érdeme van abban, hogy végül is benépe­sült a Gorkij-telepi utolsó to- ronvház. Tizenhárom lakás megvásárlásához adtak laká­sonként 120 ezer forint mun­káltatói támogatást, s ez egy­ben lehetővé tette azt is, hogy a lakásvásárlók tanácsi ked- vezménvben részesüljenek A leglényegesebb azonban més's az, hogv a fiatalok úiabh csooortia rend^zeft. ió körülménvek között élhet vá­rosunkban. Zs. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents