Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
1 Mil<i egér — Ibériában? Terjeszkedik a Disney-birodalom Az Egyesült Államokról szóló utibe- számolók- ban más idegenforgalmi látványosság mellett gyákran ol- vashatjuk- láthatjuk Dis- neylandet is. S nem véletlenül : a mesz- szeföldöri\ híres szupervidámpark évről évre turisták százmillióit csábítja, s sokan a tipikusan amerikai látnivalók élére sorolják. Az ismert amerikai művész, Walt Disney éppen 30 esztendővel ezelőtt hozta létre első, hatalmas kiterjedésű szórakoztató központját a kaliforniai Anaheimben. A nyitás évében 1,2 millió kíváncsi kereste fel a komplexumot, tavaly már 10 millió- Az óriási, 31 hektáros park eredetileg öt részből állt: „Kalandország”, „Fantáziaország”, „Vadnyugatország”, „Holnapország” és az úgynevezett „Fő utca” — ez utóbbi egy másfél évszázaddal ezelőtti amerikai kisváros légkörét és életformáját hivatott bemutatni. Egy évtizeddel később kialakítottak egy New Orleans-i teret, majd a hetvenes évek elején egy újabb bővítés során „Medveország” is megnyitotta kapuit. Kaliforniától ]apánig A hatalmas érdeklődés, a bőséges Haszon hamar arra ösztökélte a Walt Disney mammutvállalat vezetőit, hogy más helyen is próbálkozzanak. fgv jött létre 1971- ben a floridai Orlandóban második létesítményük- Ez a fokozatos átalakítások nyomán már több egyszerű, bár méreteiben persze gigantikus vidámparknál: az Epcot-cen- terrel kiegészülve immár a technika fejlődését is bemutatja, érzékeltetve a. jövő század technológiai csodáit, tehát a szórakozással együtt tanítja is a gyerekek százezreit. A Disney-birodalom két évvel ezelőtt terjeszkedett először külföldre. A Tokiótól nem messze lévő Uruyasuban megnyitotta kapuit a japán Disneyland, s Miki egér, Donald kacsa társaival együtt megkezdte diadalútját a tásmenDanma mi»in mi egyik kedves teremtményével vol-keleti szigetországban is. A beruházás több mint 620 millió dollárt tett ki,' de már az első évben 10 millióan keresték fel. A cél: Európa Most pedig hosszú vájúdás után (az első elképzeléseket már egy évtizede megfogalmazták már) a Disney-cég újabb hódításra készül: Európában is meg akarják vetni a lábukat. Párizs ajánlata szerint Marne-le-Vallée lenne a szóba jöhető színhely. Alig 30 km-re a francia fővárostól, vonzáskörzete tehát kiterjedt. A francia elképzelések alapján a kijelölt 2 ezer hektáros területen az Epcot-köz- ponthoz hasonló létesítményt kellene kialakítani, a technika csodáit magas színvonalú kiállításokkal bemutatni. Itt tehát egyfajta „felnőttek vidámparkjára'’ gondolnak, s hogy a francia vezetők mennyire komolyan vették a dolgot,, mi sem mulatja jobban, mint hogy a tárgyalások folyamatát Laurent Fabius miniszterelnök is figyelemmel kísérte, s a francia kormány hivatalosan beruházási könnyítéseket ajánlott fel. A jelek szerint azonban a hispán vetélytárs még ezen is túltett. Madridban ugyanis világossá tették a sokfordulós alkudozásban, hogy bármit is ajánljon fel Párizs, ők vállalják ugyanazt, sőt még többet is: állami pénzeszközökkel szállnak be az építkezésekbe. Az ibériai tervek inkább az eredeti kaliforniai, illetve a tokiói Disney- landre emlékeztetnek: hatalmas — a franciánál háromszor-négyszer nagyobb területen — egy sokfajta szórakozást nyújtó szabadidőpark jönne létre, amely szervesen összekapcsolódna! tucatnyi szállodával, kikötővel és golfpályák sorával. A valószínű helyszín Barcelona környéke, vagy a Valenciáig terjedő földközi-tengeri partvidék egy másik szakasza. A vonzerő kétségtelen: egész évben jó az idő, és 40 millió fölött jár a turistaforgalom. Nyitás 1988-ban S, hogy mi magyarázza egy-* általán a heves kötélhúzást, az üzleti asztaloknál folyó kitartó küzdelmet? A Miki. egér-birodalom legújabb tagjától remélt milliós bevételek mellett a 'Disneyland által kínált munkaalkalmakra is gondolni kell. A francia és spanyol illetékesek szeme előtt bizonyára Orlando példája lebegett. A floridai város ugyanis még amerikai viszonylatban is kiugró fejlődést mutathat fel. Lakossága a Disnev-központ megnyitása előtt 450 ezer körül járt, 1983Tban viszont 770 ezer fölé emelkedett. Üzemóriások, korszerű gyárak serege költözőit a dinamikus, egyre ígéretesebb piaci lehetőségeket kínáló körzetbe. Az anyavállalat maga is nagyra törő elképzeléseket tartogat tarsolyában. Nemrég jelentették be, hogy 300 millió dolláros költséggel ú.i filmstúdiót és szórakoztató komplexumot építenek Orlando közelében. Nyitása 2—3 év múlva várható (csakúgy, mint az európai „fióké”, amelynek átadását szintén 1988-ra tervezik), s azt remélik, hogy a szabályos játékfilmek felfuttatása révén visszahódítják a hagyományos rajzfilmektől kissé elfordult fiatal korosztályokat. Azt ugyanis az elmúlt években észre kellett venni, hogy a Csillagok háborújához, vagy az E. T., a földönkívülihez hasonló alkotások sokkal sikeresebbek voltak. Miki egér — és dollárbevételek: Jumbo, a repülő elefánt, Donald kacsa, Hamupipőke -V és munkahelyteremtés. Első pillanatra furcsának, stílustalannak tűnik a párosítás. Mégis valós a kapcsolat, az összefüggés letagadhatatlan. Hiszen végső soron ilyen, igen kemény anyagipénzügyi megfontolások szabják meg. hogy a következő szupervidámparknak Frankhonban „Disney monde”, vagy Ibériában „Tierre del Disney” lesz-e a neve... Szegő Gábor Walt Disney Wolf Ida ajándékai Tárgyak a tárlókban Romantikus, sárga épület; a kertben fenyőfák — itt él Wolf Ida nyugdíjas szécsényi pedagógus. Az ajtóban várt rám. Megérkezésemkor éveit meghazudtolva, fürgén szaladt a kapuhoz. Tágas, régies lakás az övé. A vitrinben porcé- lánbabák, papírvirágok, félbetört mézeskalács, régi fényképek sorakoznak. — Annyi itt a kacat, ami évek alatt összegyűlt — mondta csicseregve —, de nincs szívem kidobni semmit. Minden* takarítás után. amikor gondosan letörölgetem az üvegesszekrénv „lakóit”, megfogadom, hogy nem tárolom tovább, legközelebb túladok rajtuk. Aztán marad minden a régiben. — Az értékas, régi tárgyait pedig elajándékozta a szé- csényi Kubinyi Ferenc Múzeumnak ... — Az más. Nem is nagyon férnének már el itt, meg aztán azok odavalók. Boldog vagyok, ha egy-egy régi tárgyamat a tárlókban láthatom viszont. Pedagógusként, magyar—történelem—német szakos tanárként meg tudom különböztetni az értékas holmit a bóvlitól. Kizárólag olyan tárgyakat vittem el a múzeumbaráti körbe — tagja vagyok ma is —. amelyek értékesek. A . nálam maradtak csak számomra emlékek, ezektől nem tudok megválni. — Miket ajándékozott a múzeumnak? — A legnagyobb örömmel Madách Imre kézzel írott politikai hitvallását fogadták, rövid idő múlva a csesztrei Madách Múzeumba került. Odaadtam az iskolai évkönyveim nagy részét is, ezekhez hasonló sincs ma már. Olyan könyvek voltak ezek. amelyekbe beleírták minden gyerek nevét. melléje pedig, hogy milyen tanuló. Ehhez bármikor, bárki hozzáférhetett. Érdemes volt tanulni, már csak azért is, nehogy szégyenben maradjon a2 illető. Elvittem egy régi fényképalbumot is az 1900-as évekből. Csak azokat tartottam itthon, amelyek édesanyámat, nagymamámat és nagyapámat ábrázolják — azzal odahozott az asztalra három megsárgult fotográfiát. — A nagyapám postamester volt. Amikor meghalt, nagymamám vette át a hivatalt, tőle pedig édesanyám, aki ezen a fényképen látható, szécsényi népviseletben. — Postás volt az egész család, ön miért nem választotta ezt a szakmát? — Mert nem szerettem számolni. Szomorú is volt édesanyám, régi családi szokást rúgtam fel. Éppen száz éve, hogy nagyapám lett postamester. övé volt minden olyan tárgy, amit a múzeumnak adtam. Rendkívül művelt, sokoldalú embernek ismertem meg, nagyon szerettem a könyveit. Még a hábo- rú előtt, magával vitt minden műkedvelő előadásra, színjátékra, amit a régi falunkban játszottak a színészek, vagy amatőrök. Ö szerettette meg velem az irodalmat. Nem csoda, hogy ezt választottam egyik szakomnak, a történelem pedig szerintem szorosan kapcsolódik hozzá. Szegeden végeztem a polgári iskola tanárképző szakán Több mint harmincöt évig tanítottam, körülbe’üi háromezer gyereket. Ma már csak nyolcán járnak hoz ám, akiket német nyelvre ■ -Irtatok. Egyenként jönnek. rs->k úgy lehet igazán tanúin* ha németül beszélgetünk egymással. — Családja? — Nem mentem férjhez, nincsenek közvetlen hozzátartozóim. amióta szüleim meghaltak. Csak unokatestvéreimmel tartom a rokoni kapcsolatot. Megszoktam, hogy egyedül élek. de. nem vagyok magányos. Régi és még régebbi tanítványaim sokszor felkeresnek, szívesen bízzák rám csemetéik korrepetálását. Ha pedig érdeklődő a történelem iránt, tudják, hogy nálam sok a régi, tárgvi emlék. Megfoghatnak, tanulmányozhatnak egy-egy hagyatékot. s így még közelebb kerülhetnek a történelemhez. Vankó Magdolna Á vegyes vállalati jogszabályok változása Csökken a lakásvásárlás és -csere illetéke A pénzügyminiszter január 1-étől módosítja az illetékről szóló rendelkezéseket. Az intézkedés célja a lakásmobilitás feltételeinek további javítása. A lakásigények kielégítésében továbbra is meghatározó az új lakások építése, de egyre jelentősebb' a magánforgalomban történő vásárlás, illetőleg a lakáscsere. Ennek megkönnyítésére jövőre lakás- tulajdon vásárlása vagy cseréje esetén az eddigi 7 százalék helyett csak 5 százalék illetéket kell fizetni. Az illeték alapja változatlanul a lakás- tulajdon forgalmi értéke. A jogszabályváltozás nem érinti az illeték alapját meghatározó kedvezményeket. Így nem változik az a szabály sem, hogy a magánforgalomban történő lakáscsere esetén az illetéket az elcserélt lakástulajdonok forgalmi értékkülönbözete szerint számítják ki. A módosított rendelkezéseket a Magyar Közlöny 1985/51-es száma tartalmazza. (MTI) A pénzügyminiszter január 1-i hatállyal módosította a vegyes vállalatok alapításáról- és működéséről szóló két jogszabályt Ennek alapján egyszerűsödik a vegyes vállalatok engedélyezési rendszere és változik adózásuk. Magyarországon 1972 óta van lehetőség arra, hogy külföldi és magyar cégek közös kockázaton alapuló vállalkozásokat hozzanak létre A pénzügyi feltételek jelenlegi változtatásának célja hogy mind több olyan új társulás jöjjön létre, amely segíti a technológiai színvonni emelését, a munkaszervezés korszerűsítését, és új exportképes termékek gyártását. A befektetési lehetőségek vonzóbbá tétele érdekében egyszerűsödik az engedélyezési eljárás. A jelenlegi kétlépcsős engedélyezési rendszer egylépcsőssé válik. Eddig tárgyalási és alapítási engedélyt is kellett kérni, ezután csak az alapításhoz szükséges engedély. Kedvezően változik a vegyes vállalatok adózása is. Eddig a jogszabályban leírt adó- kedvezményeket eseti elbírálás alapján kaphatták meg a vegyes vállalatok, így az alapítók a tárgyalások során nem számíthattak ezekre kellő biztonsággal. A jövőben nyilvánosságra hozzák azokat a feltételeket, amelyek alapján a kedvezményeket automatikusan biztosítják. A népgazdasá’ gi szempontból elsőbbséget élvező területeket előre meghirdetik, és ha a jogszabályban előírt feltételeknek a társulás megfelel, ötéves adómentességgel számolhat. A részletes szabályokat a Magyar Közlöny 1985/51 es száma tartalmazza. (MTI) V égem van, nem is tudom hova legyek. Ez az én drága látos kedves Matyi barátom megöl. Pedig semmi mást nem tettem, csak azt kérdeztem tőle: ,,Ha!lod-e Matyi sógor, hát hol szilveszterezünk?” Mintha a fenekébe döftem volna a tőrömet, olyat ugrott. A szeme meg mint a villám. Vörös lett az arca és indult felém. — Majd odafent — és az égre mutatott. Ügy kellett őt lefékezni, nekem meg mielőbb kereket oldani. Hát nem rettenetes? Az embernek egy jó cimborája mire vetemedik. Későn döbbentem én arra. minő nagy hibába estem. Mert az én Matyi barátomat már évek óta szekírozzák ezzel a szilveszterrel. Miért is nem talált ki valami mást a7- a szentéletű naptárt készítő ember ... ? ! Története van ennek, hogv Matyink ilyen haragra gerjed a szilveszter hallatán. Elmondok egy történetet, de azt is hozzátéve, hogy nem itt. a világért sem itt, hanem ott az Óperenoiás-tengeren túl, ott, ahol az a kurta farkú malac túr, ott, és nem is tudom, hogy kivel, de ott történt. Mégpedig az történt. _ hogy két „híres nagy vadász” készült a szilveszterre. De milyen nagy mellénnyel! Azt mondták a barátaiknak, hogy sehová ne mozduljanak, majd Matyink nagy haragja ők gondoskodnak mindenről. Ott fogadkoztak a kocsmában. Majdhogy nem a plafonig dobálták őket a többiek örömükben. Már hogyne, amikor mindenki tudta, ebből az ígéretből vadhúsnak kell lenni. Azt tervezték az én barátaim, hogy szilveszter este, amikor a nyelve tövét nyaldossa az ital az embernek, tálaltatják fel a finom száraz vörösborban áztatott, áfonyával ízesített,, pirosra sült vadmalacot. Ennek lesz aztán sikere, nekik meg a dicsőség! Az öregebbik szerénységet színlelve hárította a nagy ovációt. — Csak semmi feltűnés fiúk ... El is jött annak napja, amikor az évfordulót megelőző este útra indult a két vadász. Elöl az idősebb, komoran, elszántan. Mögötte a fiatalabb megtömött hátizsákkal, amiből kikandikált az üveg szája. Még fele úton sem voltak, amikor az öreg megállóit és rámordult a kísérőjére: — Na. egy kis erősítőt... Mondtam ugye. nem itt. hanem ott, az Óperenciáson túl történt. így hát meg is húzták az üveget ós folytatták az utat, ami sehová, mint a patak völgye makkoshoz vezetett. Az volt aztán az erdő! Gyönyörű szálfák dértől csillogva! A szél meg dudorászott az ágak között, hintve róla a zúzmarát. Ilyen fenséges tél, csak akkoriban volt. A két „híres nagy vadász” még egyszer úgy igazából belekóstolt az üveg tartalmába, amikor elérték az erdő szélét. Ügy mondom, ahogyan lett, igazi jókedvre kerekedtek. Szép volt az alkonyat, sokat ígért a vadászsiker. Azt ígérte, hogy szilveszterkor diadalként nótára gyújtanak a többiek. Az öreg még hangosan is gondolkodott, amikor kibuggyant a száján: — Ez az igazi vadászélet... — Mit mond bátya ... ? — fordult hozzá a másik. De már nem volt idő megválaszolni, mert a makkos felől a vadászfülnek jól ismert csörgés, morgás hallatszott. Az öreg szeme összeszűkült. Beleszagolt a levegőbe és a hang irányába fordulva hökkentett egyet a fejével. A fiatalabb meg türelmét veszítve tooorgott. — Gyerünk bátya . . . — Mégy te az öreganyád izéjébe. Hallgass« ,4 Onnan az erdő szélétől tanulmányozták a zörgés irányát, haladását és készültek a nagy leszámolásra, gondolatukban a szilveszteri mulatsággal. Csak egyet nem tudtak, hogy amíg ők ballagtak az erdő felé. kint a tanyán a számadó juhász a bojtárjával kicsapatta a házi disznóit, hogy makkozzanak, mert attól sárgul a sertés zsiradéka. A bojtár meg kicsapva a jószágokat hazaballagott. Minek azokra vigyázni, máskor is hazatértek, amikor jóllaktak. De mit sem tudott erről az a két „híres nagy vadász”. Elindultak hát arra felé, amerre legnagyobb volt a csörgés, röfögés. Már a hold is mutatta az utat! Osontak egyik fától a másikig, amikor az öreg felemelve kezét, megálljt parancsolt, mert az erdőben nincs helye a beszédnek ám. Különösen a „híres nagy vadászok” körében. Alig álltak, a disznók ott teremtek a látóközeiben. A holdfényben kétségtelenül feke- téllettek. A vadásznak nincs ilyenkor más tennivalója, vádhoz a puskát és tüzelni Szólt is mindkettőjüké. A disznók meg hullottak. Az öreg felkiáltott* __. , — Alig állnak odébb !... — Lőjek-e még bátya? — a fiatalabb. — Elég már ... No ez parancsnoki szóvolt. Csend, aztán küldte a fiút, menjen, húzogassa lefelé az úthoz a terítékét. Az meg sietett. Csak akkor dermedt meg szegény, amikor közelről meglátta azt az irdatlan nagy fület, amit ezek a disznók viseltek. Annyit tudott csak kinyögni. — Bátya, ezek kesék ! ! ! Ez meg nagy mérgesen, megint a2 öreganyját emlegette a fiúnak. Csak akkor szeppent meg, amikor közelebb érve, maga is látta, hogy, házi disznók ezek hamisítatlanül. Még az+ is felfogta, hogy senkié, csak a juhászé lehetnek. Elindultak a tanya felé forgatva fejükben mindent. Amikor találkoztak a juhásszal, szidták és fenyegették, hogy milyen büntetés vár rá, amiért a disznait kiengedte. Na. de a juhásznak is volt esze. Ha ti így, akkor majd én meg úgy! így váltak el. A két „híres nagy vadász” nem haza indult, hanem a vadászházba; hogy elmélkedhessenek a dolgokon. Még szerencse, az üvegben maradt valami ke- sergőrevaló. így múlott el az éjszaka. Hanem a juhász sem tétlenkedett. A lelőtt három disznót a kocsira rakta és úgy déifelé, amikor megindult a kocsmában a forgalom, ott a bolt előtti téten akár a ravatalra, kirakta a disznókat fejjel az utcának, hogy akik jönnek, szembe találkozzanak a dögökkel. Még fekete pántlikát is kötött a fejükre. És várt. Tudta, ha a két vadász jön, elsőnek a kocsmába térnek Ügy is volt, érkeztek nagy csao- zottan, de akkor már a fél falu ott tolongott az előtt a furcsa ravatal előtt. A juhász a disznók mögött megemelve kalapját csak ennyit mondott. — Akkor hát jó szilvesz. tért és boldog új évet. . A z emberek, fuldoklottak a nevetéstől. A két híres vadász meg uccu, amerre láttaic. Azóta sem szívlelik, ha szilveszter napján jókívánsággal köszöntik őket. De, ahogy mondtam, nem itt, hanem ott az Óperenciáson túl... I Bobál Gyula NÓGRÁD — 1985. december 29., vasárnap 5
