Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában a férfiak mellett a nők is keményen helytállnak a termelés külön­böző területein. Felső képünkön Lórik Istvánná villany- szereléshez szükséges vezetékeket szab méretre, majd cso­magol a felhasználók számára. Alsó képünkön Agonács Istvánná a műanyag bevonatú termékeket a vevő igényel szerinti hosszban darabolja, szereli ki csomagokba.- kj ­Hlagyítö alatt Vállalkozói praktikák Különös gyakorlatra derítettek fényt egy közérdekű bejelentés kapcsán a népi ellenőrök- A termelőszövetke­zet alkalmazottja, akit egy budapesti üzembe helyeztek ki, szóvá tette, hogy ő csupán 4200 forint fizetést kap, ugyan­akkor az 5t foglalkoztató vállalat havonta 16 ezret fizet utána munkaadójának, a téesznek. Hogy lehetséges ez? — töprengtek a népi ellenőrök. S egyáltalán miként került a téesz embere a húsüzembe? Van arra mód, hegy egy termelőszövetkezet vállalatok ré­szére, akár azok telephelyein is, bérmunkát végezzen, meg­határozott területen. Kirendelés esetén a munkáltató a fog­lalkoztató vállalattól a kifizetett bérköltség 15 százalékára tarthat igényt- Lényeges vonása az ezt szabályozó rende­letnek. hogy a foglalkoztató vállalatnak a hozzá kirendelt dolgozók bérét a progresszív nyereségadó számításánál fi- g/e’embe kell venni­Am az említett esetben nem ez történt. Ugyanis nem meghatározott gazdasági tevékenységre, hanem bizonyos számú munkaerő átengedésére vállalkoztak. Az ügyben érin­tett felek együttműködésüket ma is vállalkozói tevékeny­ségnek tartják. A „vállalkozás” a következőkből áll: a to­borzás útján fölvett, vagy már korábban foglalkoztatott dolgozókat a szakcsoportok tagjait átadják a vállalatok il­letékes vezetőinek, és a továbbiakban azok szervezik, irá­nyítják munkájukat- A foglalkoztató vállalatok feladata a betanítás, az átképzés, a szociális ellátás, a munkavédelmi kiképzés. Ha nincs elegendő munka, akkor óradíjat szá­molnak el az embereknek. Hasonló módon foglalkoztattak dolgozókat borsodi, szabolcs-szat-mári termelőszövetkezetek, mégpedig 1200—1360 forintos napidíjért. A vállalaiok a kényszerhelyzetre hivatkoznak arra, hogy a munkaerőhiány miatt képtelenek lennének teljesí­teni tervüket, szállításaikat- Az egyik üzemben például 20 ezer tenna Durvalemez elkészítése a tét, S ha ezt nem tudják legyártani, nagy exportőrök tervei kerülnek veszély­be. Ezek bizony nyomós érvek! Csakhogy a téeszek — ez bizonyosodott be a vizsgá­latnál — nem létszámtartalékaikat használták föl, hanem máshonnan csábítottak el, csoportosítottak át embereket. Kedvező a tsz-ek számára, hogy jószerivel csak a dolgozók nyilvántartását kell vezetniük, azaz igen alacsony ráfor­dítással magas jövedelemre, jogtalan anyagi előnyre tesz­nek szert. Ezt pedig nem szabad megengedni. Zavart okoz az is, hogy az átadott emberek rendsze­rint több pénzt kapnak, mint a vállalat saját dolgozói, A vállalatok elsősorban azért érdekeltek ebben az „üz­letben”, mert a bérbe vett dolgozók után kifizetett pénzt, anyag-, vagy anyagjellegű költségként számolják el, s így a megtakarított bérköltséget bérfejlesztésre fordíthatják- Természetesen, az így elért bérmegtakarításnak is ára van, ugyanis ezt két-háromszoros költségtöbblettel érik el: ez tehát árfelhajtó hatású is lehet. Félő az is, hogy a mun­kaerő egv része így nem oda kerül, ahol a legnagyobb szükség volna rá, ahol — szakképzettsége alapján — len­nie kellene. Ezért — javasolták a népi ellenőrök — ezt a jelenséget meg kell szüntetni. Mert a munkaerőhiány meg­oldására — jogellenes volta miatt — alkalmatlan! Cs- J. | Beszámoló párttaggyűlés után D határozatok valóra váltásáért. Lezajlott az év végi beszá­moló párttaggyűlés a Volán műszak II. alapszervezetnél, amely három esztendővel ez­előtt alakult, — ahogyan azt a taggyűlésen is megfogalmaz­ta Tóth József az alapszerve­zet párttitkára — s az a fel­adata, hogy a vállalat gép­kocsiforgalmának munkájá­hoz biztosítson elegendő üzem­biztos gépkocsit. Nem egysze­rű követelmény ez ebben az alkatrészszegény világban. Pe­dig biztosítani kell, mert azok a járművek, amelyek gondja­ikra bízottak, teremtik meg a Volán bevételének kétharma­dát. s bizony súlyos millió forintokat jelent. A taggyűlés ennek a tuda­tában tárgyalt. És ahogyan azt a pártbizottság minősítése is megfogalmazta: „Az alap­szervezet belső élete javult, a párttagság helytállása a poli­tikai és gazdasági munkában egyaránt megfelelő, a felada­tok megoldásában kezdemé­nyezőbb mind volt korábban.’’ Harmincöt párttagról van szó, akik magukkal együtt kettő- száztizennyolc különböző mű­szaki tudású ember körében végzik a munkájukat. A vita során is megfogal­mazódott mi a legfontosabb az alapszervezet életében. Ha- maridesz József fejtette azt ki méghozzá kiemelt hang­súllyal: a műszaknál dolgozó emberekre váró mindennapi feladat nehéz, nagy felelős­séggel jár. Ebben a pártta­goknak példamutatóan kell dolgozni és teljes összhang­ban a párton kívüli dolgozók­kal. Tömör a megfogalmazás és mélyen igaz. Ezt Kelemen Já­nos azzal egészítette ki, hogy különösen nagy figyelmet fordítva a műszakon dolgozó fiatalokra. Karsai Ferenc fel­szólalásában azt mondta: a taggyűlés számára sokat je­lentett, azért, mert a maguk benső dolgait tárgyalt* meg, méghozzá úgy, hogy most már tisztán áll előttük mi le­gyen a ' holnap legfontosabb feladata. Az alapszervezet vezetősége ezekben a napokban éppen azon dolgozik, hogyan legyen tovább, miként bontsák fel apró részletekre azokat a ten­nivalókat, amelyeket megfo­galmazott az év végi beszá­moló párttaggyűlés. Minden­napi apró dolgokról van szó, de éppen ezek az apró dol­gok alkotják majd az egész vállalatot érintő nagy dolgo­kat. Tóth József az alapszer­vezet fiatal párttitkára jó úton jár. A pártvezetőség és a pártcsoport tagjaira bontja le a munkát. Ebben a mun­kamegosztásban teljesülni lát­ja a párttaggyűlésnek azt a fontos határozatát, hogy a munkát megosztva, teljes összhangban kell végezni. Ke­lemen János a szervezőtitkár a párttagságon tartja a figyel­mét, hogy a munkában pél- damutatóak legyenek. De ott van a fiatalok körében is. hogy megismerje azokat, akik méltóak a párttagságra. Szá­vai Ferenc, az agitációs és propagandafelelős, az embe­rek mozgatását végzi, oktatá­sukról gondoskodik, de arról is, hogy a párton kívüli dol­gozók megfelelő tájékozottak legyenek a gazdaságról, poli­tikáról egyaránt. Hamaridesz József pedig a tagdíjfizetési morálra ügyel és intézi a ha­táskörébe tartozó dolgokat. Ahogyan Tóth József mondta, a pártvezetőség „gépezete” beindult és zökkenőmentesen dolgozik. A pártcsoportok munkája egészíti ki valójában a párt­vezetőség tevékenységét. Ki­próbált, a pártmunkát sokra becsülő emberek a pártcso­portvezetők. Császár Ferenc, Pétervári János, Godó Osz­kár és KM József. Nagy eré­nye mindannyiunknak, hogy a szakmában elismert embe­rek. Ezért a körülöttünk dol­gozó párttagokat szakérte­lemmel igazítják el a mun­kára, de tekintélyt vívtak ki maguknak a pártonkívüliek körében is. Mindezek lemér- hetőek abban, hogy a gazda­sági feladataikat minden ne­hézség ellenére teljesítik. Ezen túl a párttagság és a párton­kívüliek egyaránt kiterjedt társadalmi munkát végeznek. Többen a népfrontban, a ta­nácsban képviselik a válla­latot. Sokan az igen megtisz­telő munkásőri megbízatást látják el. Most dolgoznak az elkövet­kező idők feladatain. A tag­gyűlés határozata alapján, de a felsőbb szintű vezetés ta­nácsára is kiemelt figyelmet fordítanak gazdaságszervező, segítő, ellenőrző tevékenység­re. a magasabb szintű, érték­teremtő munkára. Sok aka­dályt kell elhárítaniuk ah­hoz, hogy előre léphessenek. Érvényesíteni kell az érde­keltségi rendszert a munká­ban. Fel kell azt is mérni hogy mi okozza az időközön­kénti lemaradást. Ebben a vállalat vezetésétől is sok se­gítséget várnak. Jelenleg is különböző feszültségek kelet­keznek a dolgozók között, leg­inkább a kereset miatt. A párttagok kötelessége ennek levezetésében részt venni és a helytelen nézetek ellen vi­tába szállni és a helyes ál­láspont mellett kiállni. Nem szabad megengedniük, hogy a műszakon belül a legkisebb bizalmatlanság is megbontsa a munkások közötti összhan­got. A munkakövetelmény nagy, azt csak jó légkörben telje­síthetik. Abban, hogy javul­jon a költséggazdálkodásuk, hogy teljesíteni tudják a vál­lalati gépkocsik üzemelésének zavartalansága érdekében fel­adataikat mindenkin múlik. Sokat tehetnek — ahogyan azt most fel is mérték, — a ta­karékosságért. A jól kijavított gép, a szabályoknak megfele­lően kihasznált gumiabron-s. a javítható alkatrészek újbóli felhasználása, mind-mind le­hetőség az anyagtábarékosság- ra. Most a hatékonyság érde­kében új létszámgazdálkodást dolgoztak ki. Sok-sok a tennivaló, de ennél is több a lehetőség ar­ra, hogy a párttaggyűlés ha­tározata valóra váljon a Vo­lán műszak II. pártalapszer- vezetében. Ezen fáradoznak. A vezetőség kimunkálta a ten­nivalókat. A pártcsoportok ott élnek a dolgozók körében. Ha nem is máról holnapra, de ez a kötelességérzetet tükröző tevékenység, a feladatokért ér­zett felelősség, végül is meg­hozza a maga gyümölcsét a vállalat, a műszaki egység, de az egyes ember számára egva- ránt. A párttaggyűlés határo­zata is ezért született. Bobál Gyula Új csúcs a tőkésexportban A teljesítőképesség határán A több éve tartó csúcsok után a Senior kazári gyárá­nak kollektívája vajon az idén is megtartotta-e régi jó szokását, illetve továbbra is felszálló ágban van-e a te­vékenysége? — A varrodai egységek 70 —80. de van amikor 90 szá­zalékban is tőkésexportra, az Adidas cégnek gyártják a különböző fazonú tréningru­hákat — indítja a beszélge­tést Szabó Imróné, műszak- vezető-helyettes, háromszo­ros Kiváló dolgozó, a Kiváló Munkáért miniszteri kitünte­tés birtokosa, az 1967-ben létrejött gyár alapító tagja. — A dolgozók megértik, hogy teljesíteni kell a tőkés­megrendelő kívánságait, fo­kozatosan eleget tesznek a mind magasabb követelmé­nyeknek. Gondunk persze akad. Elsősorban az alap­anyag összetételénél, a kellék­anyagoknál. Mivel nem köny- nyű összefesteni a kívánt ár­nyalatú színeket a kelmék­nél, ezért a határeseteknél tisztáznunk kell a megren­delővel a lehetséges megol­dást. Sajnos, a változtatásra nem nagyon mutat hajlandó­ságot, ragaszkodik elképzelé­séhez. A tőkésmegrendelőnk képviselője havonta egyszer- kétszer a helyszínen is meg­nézi a készregyártás folyama­tát- Amennyiben a legkisebb hiányosságot is észreveszi, azonnal szóvá teszi. Nagyon következetesen ellenőriz. Elő­fordul olyasmi is, - hogy csak az új fazon kezdetén, illetve a kiszállítás előtt ellenőrzi a termékek minőségét. ☆ Eddig még nem volt rekla­mációjuk. A vállalati köz­pont döntése alapján az ex­port minőségi követelmé­nyének maradéktalan telje­sítéséért a gyár vezetői és dolgozói a felelősek. Ez fel­jogosítja őket arra, hogy a Budapestről érkező nem meg­felelő színárnyalatokat, kel­lékeket ne dolgozzák fel kész­áruvá. — Ebben az esetben ná­lunk még olcsóbb a hibát észrevenni, kijavítani, mint később mondjuk az átvétel­nél, vagy már a becsomagolt árunál — kapcsolódik a be­szélgetésbe Zsuffa Miklós gyárigazgató. * — Minden tőkésexportra szánt terméknek jónak kell lenni — állítja a műszakve- zető-helyettes. — Ezt a célt szolgálja a minőségi premi­zálási rendszerünk. Ennek alapján vissza tudjuk vezet­ni. hogy az esetleges hibát ki, vagy kik követték el- Igen, előfordul, hogy havonta 10— 15 dolgozótól visszavonjuk az elérhető összeget, vagy an­nak bizonyos részét, mert ... Ezt az érdekeltek nehezen veszik tudomásul, de elfo­gadják, mert. a kollektíva jól felfogott érdekéről van szó. Azok pedig, akik az élvo­nalba tartoznak, azok saját munkájukat meózzák. A mi­nőségi premizálás mellett olyan a teljesítménybérezé­sük is, hogy mindenki na­ponta ki tudja számolni, mennyit keresett. ☆ A gyár dolgozói a tőkés - exportra szánt termékek elő­irányzatát teljesítik. Mégpe­dig tervezettnél kevesebb lét­számmal. A megrendelő kí­vánságára december második felében újabb három fazon előállításához kezdtek hoz­zá. Ír — Az idén is jó évet zá­runk, vagyis ismételten tel­jesítjük a Kiváló gyár eléré­séhez szükséges követelmé­nyeket- Mivel hosszú időbe telne azoknak a,neveit felso­rolni, akik a sikerekben az átlagnál jobban részt vettek, ezért csak néhány nevet em­lítek: Nádasdi Sándomé var­rodavezető, Kispál Balázsné technikus, Bozsik Lászlóné. a Tyereskova, Horváth Ágos- ton.né, a Hámán Kató, Do­monkos Péterné, a Barátság, és Szomora Zsuzsanna, a Lenin brigád vezetője — mondja Szabó Imréné. — Ez az év nehéz volt, mert több új brigádtag ke­rült hozzánk, akik gyakorlat­lanok voltak, akiket patro­nálnunk kellett. Az új mun­katársak 70 százalékos átlag­teljesítményét, a brigád gya­korlott tagjai sem tudták több és jobb munkával ed­dig teljesen pótolni. Jelenleg 95 százaléknál állunk. Re­méljük, a hátralevő időben, ha szükséges, akár túlórák­kal is, de elérjük a 100 szá­zalékot — mond-ja bizakod­va Bozsik Lászlóné, aki kór­házi ápolása miatt hosszabb ideig távol volt a kollektí­vától, ☆ — A követelmények na­gyok, de még eddig sikerült telj esi renünk. Egyetlen szál­lítmányt sem kaptunk vísz- sza — állítja Miklós László­né exportellenőr, aki egyút­tal a szakszervezeti bizottsá­gi titkári tisztet is ellátja. — A nagy sietségben eseten­ként a vasalásnál és a kész­áru-csomagolásnál kisebb hiányosságok előfordulnak, amit aztán javításra vissza­adunk. A vevő esetenként azért is* talál kisebb kifo­gást, mert. az általa megkí­vánt emblémát, amit neki kellene idejében biztosítani, később szállítja le, akkor amikor már a termék vasa­lása megtörtént. Az újbóli kézbevétel pedig megtöri az árut, a határidő betartása ér­dekébe bizony előadódik, hogy utána nincs elegendő idő az újravasalásra- Ennek ellenére csak kifogástalan áru kerülhet ki a gyárból. Ez ahhoz is szükséges,, hogy a külföldi piacon megmarad­junk. ☆ — Nagyon nehéz arra vá­laszolni, milyen az érzésem az idei évzárás előtt, és . az új év kezdetén. Ha csak az eredményeket sorolnám, esetleg önteltnek tartanának, ha viszont csak a hiányossá­gokról szólnék, akkor pedig egyoldalúan mutatnám be az idei munkánkat. Egy azonban biztos: ismét dinamikusan fejlődtünk. Jó érzés itt dol­gozni, mert érzem, hogy meg* nőtt a vállalat, benne a ka­zári kollektíva hírneve, elis­mertsége. Mindez nem a vé­tetnek szerencsés ossz játéka, mert ilyen nincs, hanem egy nagyon következetes, céltuda­tos munka eredménye. Sike­reinkben szerepe volt a ja­vuló technikai és technoló­giai fejlődésnek. Ily módon képesek vagyunk versenyké­pességünket növelni, a fej­lett európai színvonalhoz fel­zárkózni. Az idén 100 száza­lékra teljesítjük a tőkésexpor- tot, amely 15—20 százalékos növekedést jelem az eióző évhez képest- Vagyis 1985- ben ismét csúcsot javítottunk. Ezzel együtt elérkeztünk tel­jesítőképességünk határához. Reméljük, az érdekellek ked­vezően bírálják el a válla­latunk fejlesztési elképzelé­seit, amelynek megvalósítá­sával képesek vagyunk elér­ni újabb stratégiai céljain­kat. A VII. ötéves tervben egy előkészítő üzemet kívá­nunk Kazáron létrehozni, fej­lesztjük konfekcióüzemün­ket, új üzemcsarnokot épí­tünk a befejező műveletek­nek, aminek eredményeként nemcsak jó termékeket adunk, hanem szépen csoma- goltat is. Számítógéppel old­juk meg a termelés nyilván­tartását. Erre az útra kény­szerít bennünket a hosszú távú exportfejlesztési elkép­zelések sikeres végrehajtása, a gazdaságos termelés kö­vetelménye. Amennyiben az előbbiek valóra válnak, ak­kor fogom valójában és iga­zán jól érezni majd magam, — mondja Zsuffa Mátyás. * Talán közel állunk az igaz­sághoz. ha így köszönünk el; viszontlátásra a Kiváló gyár cím ismételt odaítélése al­kalmából* Venesz Károly NÓGRAD - 1985. december 28., szombat $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents