Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
Csohány Kálmán emlékkiállítása A múlandóság ellen Csohány Kálmán emlékkiállítását rendezte meg Salgótarjánban, a Nógrádi Szénbányák kisgalériájá'ban a szénbányák politikai, társadalmi és. gazdasági vezetése, valamint a Csohány baráti. ícör- A tárlat elsősorban a művész rajzaiból mutat be válogatott anyagot a pásztói Csohány baráti kör gazdag gyűjteményéből. Csohány Kálmán Munkácsy- díjas érdemes művész öt éve hunyt el, a pásztói szülőföld temetőjében nyugszik. Supka Magdolna szerint: „Csohányt a képzeletjárása, formainvenciója és kedélyalkatának sajátos jegyei avatják képi költészetünk újkori regősévé. Nevét-rangját a rézkarcaival teremtette meg. s előadásmódjának eredetiségét az illusztrációi: .ízlel tették meg az olvasókkal —r a maga kedvére kötetlenül rajzoló művészt, a belülről vezérelt vonal poétáját azonban kevesen ismerhették”. Ez az emlékkiállítás éppen a rajzokból, mégpedig a pálya utolsó- harmadában születettekből nyújt jellemző válogatást. Néhány ..rézkarc, a mű születésének hamvasságát őrjő próbanyomat teszi hangulatában teljessé a kamara- kiállítást. Ezek a rajzok a szülőföld futamai. nemzedékek kéne villán föl a művész emlékezetében, növekszik és fogy az emberek csoportja az élet és a múlandóság törvénye szerint. Vonulnak a .Cserhát és e Mátra kiizött, a Muzsla alatt, füzesek": és fenyvesek é-óvékában, legtöbbször pedig már a fák, a dombok és a vizek fölött, mint az angyalok, vagy mint a zöld hegedűsök, fehér ruhás menyasz- szonyok, szakállas rabbik és kajla tehénkék Chagall képein Vityebszik fölött- De ezek itt parasztok, századokon át a történelem alá ítéltettek, máskor katonának mentek, maguk is „ítéletvégrehajtóvá” váltak, rendszerint saját érdekeik ellenére, uraik -érdekeinek szolgálatában: Nemcsak'. angyalok, a múlt szájadban még haraimiák is jártak az erdőkben- Kiss József, a költő, a későbbiekben A Hét neves szerkesztője, aki az 1860-as években Pásztón taní- tóskodott, szép dalt írt a „szegény Arje" emlékére, akit Tarján és „Pásztoha” között agyonütöttek a rablók, így nem érhetett haza a péntek, esti., gvertvagyújtásra. Csohány Kálmán lapjain a legkisebb parasztik! hamuban söít; pogácsává! teli tarisznyát akaszt a vállára, és azért, megy világgá, hogy igazságot tegyen, Egy várói mint a magyar népmesék annyi hőse. Ütközben angyalokkal találkozik, fejük fölött csillagok lobognak, s együtt melengetik kezüket a tűznél. Persze, a Halál Angyala sem kerüli el ezt a. látomásos világot. Máskor pedig hatalmas- szárnyú madarak suhognak fölöttük, s maguk ragadnak pallost ellenük, hogy elriasszák őket. Aztán harangot csendítenek fölöttük, ilyenkor a toronyban még jobban meglapulnak a denevérek, a párkányról pedig felröpülnek a madarak, a békességben szálldosók. Az elhaltakat kiviszik a Szentlélek .temetőbe, vagy más temetőkbe, emlékké válnak, s balladáé madárrajként" röpdösnek majd Csohány Kálmán lapjain. Addig «»ónban pörgetik as éveket, az évszakok és az ünnepek megszabott rendje szerint, a Pásztói népszokások című sorozat tanúsága sze-. rint, a népi vallásosság megszokott közép-euróoai mesevilágát és még ősibb hiedelmeket is idézve. Hordják a Betlehemet} verses köszöntőket mondanak, disznót vágnak és toroznak, hamvazószerdán bakfazekat dobnak a farsangkor férjhez nem ment ka emléke hajadonok udvarába, ünnepük Kisasszony napját, s becsülnek mindent, ami a hétköznapok fölé emeli a lelket, mint a népdal. Csohány Kálmán ebben a mára már megkopott hiedelemvilágban is otthonos, sokféle eleméből saját világot teremtett. S, miként monográfusa, Solymár István írta 1976-ban kiadott kismonográfiájában: „A munkáséletben, a «dpi világban való otthonosság nélkül el sem tudnánk képzelni Csohány Kálmán grafikai költészetét- Alakjaival grafikánkban éppúgy megteremtette a népi típusok egyik csoportját, akár Medgyessy Ferenc, a szobrászatban.” A salgótarjáni emlékkiállítás ugyancsak ezt az otthonosságot sugallja, kicsit a balladák hangulatába ringat, ■ miként a Töklámpás című próbanyomaton la látjuk, olyan mesevilágba emel, amely ugyanakkor itt van lent a földön, akár egy pásztói udvaron, ahol már nem világít ugyan, mégis változatlanul őrzi mindazok emlékét, akik valamikor egy őszi estén lámpást gyújtottak a sárga tök belsejében a leszálló sötétség, a múlandóság ellenT E. A népi gondolattól a marxizmusig Erdei Ferenc születésének hetvenöfödik évfordulód Negyvenegy évvel ezelőtt Magyarország felszabadult országrészeiben, majd pár hónappal később Budapesten és a Dunántúlon is, megjelentek az ideiglenes nemzeti kormány megalakulását bejelentő plakátok, amelyeken az új miniszterek arcképe is látható volt. Sokan örömmel fedeztünk fel ismerősöket, köztük az akkor harmincnégy éves szociográfust, Erdei Ferencet, akinek szárszói felszólalását éppoly odaadással olvastuk újra meg újra, mint a vele sok tekintetben ellentétes Németh Lászlóét. Hogy kinek lett igaza? Most már megmondhatjuk: tulajdonképpen mindkettőjüknek, de hogy a nagyobb, a történelmi távlatot Erdei tárta föl, azóta nyilvánvalóvá lett. Erdei Ferenc a gazdasági gyakorlat, a makói hagymások ügyei felől érkezett el az általánosig, a szociológia tudományáig. ezen keresztül a szövetkezeti gazdálkodás, a mezőgazdasági nagyüzem szerepének felismeréséig, megbecsülve, sőt igazolva olyan magyar sajátosságokat, mint a tanyarendszert, vagy az alföldi mezővárosok település- szerkezetét. A népi írók és szociográfusok közül egyedül Erdei volt, aki ezt az érzelmi telítettségű mozgalmat valóban tudományos fölkészüléssel igyekezett alátámasztani — eltekintve persze épp Németh László más irányú enciklopédizmusától, mondhatni zsenialitásától. Csakhogy Erdei a népi gondolat szakszerű felfogásával eljutott a marxizmusig. Ami a népi írók és híveik tevékenységében közös volt, azt ő is magáévá tette. Ott volt a Márciusi Front létrehozásánál és eszméi kimunkálásánál. Mi volt a közös ebben a táborban, a mai népfront elődjében? A demokratizmus, a népképviselet kivívása, a népi erkölcs, a népi kultúra megbecsülése és — mutatis mutandis — megtartása egy új, szabad demokratikus Magyarországon; a harc a független demokratikus hazáért, azaz szembenállás a hitleri fasizmussal. a paraszti életforma átalakításának igénye, elsősorban a földreform követelése, s mindezzel együtt és összhangban a szomszéd népekkel, országokkal való megbékélés. Erdeinél ehhez következetes baloldaliság járult., amely a parasztpolitikában konkrétan a munkásosztállyal való szövetséget jelentette. 11/ módon lett a nemzeti parasztpárt balszárnvának vezére, s ezt a forradalmisághoz közeledő parasztpolitikát képviselte 1944 végétől miniszterként is.' Mindig megtette, amit megtehetett. Az ötvenes évek elején az, önkéntes szövetkezés és a szakszerűség igényével lépett fel — már amennyire lehetett. A népfrontnak pedig — mikor már tehette — leghatékonyabb szervezője volt, hogy aztán a honi tudományosság legfőbb irányítójává váljék. Különösen fontos szerepe volt a hatvanas években a paraszti életforma szövetkezeti keretekben történő átalakításában, a valóban korszerű nagyüzemi termelés megvalósításában, amely ugyanakkor lehetőséget adott a háztáji gazdálkodásra, az egyéni érvényesülésre és a parasztok személyes létbiztonságára. Mindez nem kismértékben Erdei Ferenc érdeme. Emeüé még számtalan dolog járul: cikkei légiója, könyvei egész sora, a kultúra egészének áttekintése, amelyben még arra is módja, tehetsége és szemléleti készsége adatott, hogy ő írja a legszebb sorokat a vár sárhelvi festőkről, köztük Kohón Györgyről. Most lenne hetvenöt éves. Még alkothatna, de aki ilv’ hőfokon élt, küzdött és helytállt. ritkán élheti meg ezt az életkort. Kristó Nagy István Az egyházi műemlékvédelem A magyar állam és az egyházak évtizedek alatt kimunkált, rendszerezett viszonyának köszönhető az a felismerés, hogy az egyházi műemlékek védelme az egyházak és az állami műemlékvédelem közös feladata, felelőssége. E felismerésnek köszönhető, hogy hazánk egyházi műemlékei, állapotukat tekintve, általában jó helyet foglalnak el Európában, hírnevet, megbecsülést szerezve a hazai műemlékvédelem gondos munkájának is a nemzetközi szakemberekben. Román Andrást, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjét arra kértük, foglalja röviden össze azokat a jelentősebb műemléki munkákat, amelyek az idén a legtöbb feladatot adták. A szakember első helyen említette az ország legnagyobb műemléki felújítását, a fővárosi bazilika rekonstrukcióját. A helyreállítás első szakasza az idén véget ért: a templom teljes tetőzetét kicserélték, amire több mint százmillió forintot költöttek. Jelenleg az Állami Tervbizottság asztalán feszik a bazilika teljes, átfogó rekonstrukciójának terve, amely a következő évek feladata lesz. Ugyancsak kiemelt helyet kapott a következő évek tennivalói között a budapesti Dohány utcai zsinagóga felújítása is. Az ország anyagi nehézségei miatt várható, hogy e két rekonstrukció lépcsőzetesen valósul majd meg az anyagi lehetőségeknek megfelelően. A kiemelt feladatok mellett a műemléki felügyelőség több, kisebb munkában is részt vesz. Nem „élő” kegybelyek, de mindenképpen említést érdemelnek a sorban a V. századból ránk maradt pécsi ókeresztény sírkamrák, és az ugyancsak itt feltárt mauzóleumok. A sírkamrák nagyszabású helyreállítása jövőre Is folytatódik, míg a meuzóleum- felújítás, amelyet Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az 1970-es években fedezett fel, a befejezés előtt áll. Az ország egyetlen gótikus görögkeleti temploma a ráckevei szerb templom, amelynek építészeti helyreállítása jövőre készül el. S ha már a ritkaságoknál tartunk, érdemes megemlíteni; Pásztón befejezés előtt áll a hatszögű román kori kápo’na helyreállítása A műemlék falait Gégészeti feltárással bontották ki, s most rekonstruálják. Ilyen kápolna nincs még egy hazánkban, csak az ausztriai Burgenland tartományban bukkantak hasonló építmények nyomára. Még a nagyobb munkák között említhetjük a befejezés előtt álló nyírbátori és nagyszekerest református templomot is. Mint azt a felügyelőség osztályvezetőjétől megtudtuk, az egyházakkal, s valamennyi felekezettel nagyon jó, harmonikus az együttműködés a műemlékvédelemben. Segíti az értékek megőrzését, hogy például az egri érsekségnek saját helyreállító részlege van, s a református központi zsinati irodában is egy kézben összefogva irányítják a műemlékekkel kapcsolatos munkát. Az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően helyreállítást a felügyelőség engedélyével; lehet csak megkezdeni, s az OMF — lehetőségeihez mérten — e munkákat a befejezésig figyelemmel követi, szaktanácsadással segíti. F. R: A magyar karácsonyi dallamkincs A téli napforduló megünneplésének hagyománya csaknem egyidős a művészetet létrehozó emberre!. A keresztény kultúra kialakulását megelőző , korokhoz visszanyúló ünnep szokás- világába igen sok pogány koni emlék és szimbólum keveredett. Mint a kereszténység bármely. más ünnepe, félezer éve a karácsony sem képzelhető el zene, ének, játék.nélkül sehol a világon. Közép- Európában a különböző népek gazdag népdalkincsét magába olvasztó egységes zenei anyag, az egyház népének, illetve annak talaján kivirágzó gregorián tartalmazta a középkorban a karácson/ ünnepkörhöz . tartozó liturgikus zenéket is. Amit ehhez a középkori magyarság zenéje hozzáadott, abban még érzékelhetők valamelyest a keleti örökség jegyei. Az 1500 előtti időkből semmiféle világi sere nem maradt ránk. A liturgikus zenei anyag azonban, amelynek darabjai „ha nem is bizonyíthatják az önálló magyar gregorián dialektus létét, beszédes forrásai egy még napjainkban ■ is szúg- gesztív erejű területi hagyománynak, mely saját színt csillogtatott meg a középeurópai liturgikus gyakorlat keleti peremén” — miként Rnjeezky Beniamin, a neves magyar zenetörténész, a magyar- gregorián kutatója irta. Ebben a zenei anyagban szépségük, gazdag stílusbeli változatosságuk révén különleges helyet foglalnak el a XV. századi kéziratokban fellelhető karácsonyi ünnepkör magyar dallamai, a karácsonyi . antifonák, himnuszok, invitatóriumok, res- ponsoriuipek sib. Közülük; például a Veni, Redemptor Gentinum .. . kezdetű himnusz, amely az esztergomi székesegyház könyvtárában őrzött XV. századi Budai Psalteriumban található, a maga korában Közép-Európa egyik legnépszerűbb dallama volt- Az 1526-ból származó Peer-kódexben pedig, amelyek az Országos Széchenyi Könyvtárban őriznek, fennmaradt annak az Isten, téged dicsérünk . . (Te Deum) .kezdetű népéneknek a dallama, amely a magyar nyelv- terület egyes részein még ma is ismert. Jó néhány karácsonyi éneket .őrzött meg számunkra a Cantus Catholic), az első összefoglaló magyar katolikus egyházi énekeskönyv, amely valószínűleg Pozsonyban jelent meg 1651-ben. A tekintélyes latin melódiaanyag mellett igen sok, nyomtatásban először megjelenő magyar népénekdallamot is közzétett. A mű az 1629-i nagyszombati, és az 1638-i esztergomi zsinat határozatainak értelmében hivatalos egyházi' használatra készült Kisdi Benedek egri püspök védnöksége alatt, Szöllősi Benedek szerkesztésében. Fennmaradt karácsonyi liturgikus dallamaink közül olyan, máig népszerűek is megtalálhatók a Cantus Catholicihan, mint a Csordapásztorok, midőn Betlehemben .. •, vagy a Szülte a Szűz szent fiát... kezdetű énekek. De ez már a barokk zene korszaka, a XVII—XVIII. századé, amely a többszólamú európai zenekultúra körében a legtöbbet adta a karácsony ünnepének. Ezek melilett a régi keresztény egyházi liturgiából kibontakozó. idővel egyre drámaibbá váló, s így az istentisztelet keretéből és a templomból mind jobban kiszoruló karácsonyi misztériumjátékok megteremtették a keresztény dráma gyökereit. Ezekből- alakult ki a barokk muzsika gazdag karácsonyi termésének egy jellegzetes műfajaOlasz, francia, német mesterek sokasága komponált a jeles ünnep ürügyén olyan, ma már a - zeneiroda’om kimagasló alkotásai közé tartozó művet, amely olykor szétfeszítette a karácsonyünnep liturgikus kereteit- Ezek közül is kiemelkedik Händel Messiás című oratóriuma és Bach Karácsonyi oratóriuma. Magyar földön ilyen jelentőségű alkotások nem születtek ebben az időben, de például Esterházy Pál Harmónia Caelestis című alkotásának karácsonyi kantátái a XVIII. századi barokk muzsika maradandó gyöngyszemeinek bizonyultak. A Cantus Catholdci után egymást követték a magyar énekeskönyvek, amelyek némelyikében — a hazai politikai légkörtől nem teljesen függetlenül — a régi magyar zenei anyag hol háttérbe szorult, hol németes ritmizálás- ban jelent meg. A gazdag magyar dallamkincs mégsem tűnt el egészen, bár néha összeolvadt az új német dallamokkal, és sajátos keve- rékstílusban élt tovább Ilyen karácsonyi liturgikus ének a jól ismert Mennyből az angyal... is, amelynek szövege Szentmihálvi 1798-ban megjelent énekaskönvváből, dallama pedig közel fél évszázaddal későbbről, az 1844- ben kiadott Gimesi-gyűjte- ménybő! maradt ránk; s ilyen az 1855-ben kiadott ZsaSskovszky-énektár dallamanyagából való, Tárkánvi Béla szövegével ismert Pásztorok, pásztorok •.című ének. Igazi, eredeti népi dallam és szöveg azonban a kedves Kiskarácsony, Nagy- karácsony ... kezdetű világi dal. Régi karácsonyi dallamainkat ma is szívesen éneklik itthon és szerte a világon, aho' csak magvarok élnek. Századunk nem egy magyar zeneszerzője pedig újabb s újabb feldolgozásban bontotta ki e dallamok nemes szépségét, rejtett változatosságát. És ha a magyar ' dallamkincs évszázados gazdagodásának folyamatossága nehezen követhető is nyomon, azért bizonyos, hogy régi karácsonyi énekeink a népi dalkultúra erős gyökereibe kapaszkodva maradandónak bizonyultak. a«omory György 10 NÓGRÁD — 1985, december 24., kedd •y/.OKOLAY SÁNDOR \( IVAR KARÁCSON \ Karácsonyi tárgyú temezborí tó I