Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-23 / 300. szám

Hétfői magazin.. ö r Hétfői magazin .. „ Hétfői magazin... Umeiő&töl ismerősig Karnevál hcnténifseprői látok... úttörőknek — Miké Istvánnal I.; szerencsét találok! Ezt a bűvös mondatot akkor kell elsuttogni, ha kéményseprő jön velünk szemben az utcán, azután gyorsan meg kell fog­ni nadrággombunkat, tekinte­tünkkel keressünk egy törött ablaküveget, egy kalanos fér­fit és fekete macskát. Ha mindez megvolt, biztosak le­hetünk aznapi szerencsénk­ben. Esetleg, ha ennek dacá­ra sem sikerül minden úgy. ahogyan szeretnénk, akkor bi­zonyára rosszul csináltunk valamit. Szabó Béla a Nógrád Me­gyei Tüzeléstechnikai Válla­lat salgótarjáni kirendeltségén dolgozik, tizenhárom éve jár­ja a megye háztetőit. — Ceredtől Szurdokpüspö­kiig harminchárom község és a megyeszékhely kéményei tartoznak hozzánk. Elég nagy terület, bőven van munkája szocialista brigádunknak, ami­nek Farkas Bertalan űrhajós a névadója. Azért választot­tuk, mert ő is a levegő em­bere, még a felhők fölött is járt — magyarázta tréfásan az idősödő nagydarab férfi. Munkakörünk szerint évente kétszer megvünk minden csa­ládhoz korommentesíteni. — Hogyan lehet egy falusi ház tetejére felmászni? — A padlásokon általában a kémény mellé építenek egv kibújó}yukat, azon keresztül lehet hozzáférni a munkához. Jobban szeretem a falusi há­zakat. Valahogy romantiku­Cmléktábla­avatás A második világháború ide­jén a márianosztrai fegyház- ban raboskodott magyar és jugoszláv kommunista és an­tifasiszta nőkre emlékeztek szombaton Márianosztrán. Az ez alkalomból rendezett ün­nepségen a politikai foglyok tevékenységét megörökítő em­léktáblát avattak, amelyen a Magyar Ellenállók, sabb, nehezebb feladat is, na­gyobb a sikerélmény, ha tisz­títás után jól szelei a kémény- Városban csak felsétálunk a kockaházak tetejére, feltéve, ha nem távfűtéses. Akad azért ott is szép és nehéz munka. Közvetlenül azután, hogy ide jöttem, tisztítottam ki a zagyvarónai erőmű het­venöt méter magas kéményét. — Nincs tériszonya? — Ha valaki szédülős. nem való közénk! Mi a magasság szerelmesei vagyunk, felülről sokkal szebb minden. — Ha lenn jár az utcán, nem zavarja, hogy az embe­rek nagy része megsimogatja, miközben halkan kívánságo­kat mormol. — Egyáltalán nem zavar! Sőt, örülök, hogy felvidítha­tok valakit- Saját kívánsága beteljesedésében pedig min. denki hisz... legalább is egy darabig. — Önökkel mindig együtt jár a szerencse? — Velem általában igen. — A kéményseprők fekete ruhát viselnek, oldalukon söprűjük, láncon pedig egy golyó- Mire való ez a tömör fémgömb? — A magas házak kémé­nyeit nem lehet aparáttal — ez a fémseprűnk — tisztíta­ni. A fémgolyónk viszont lán­con van, — vette fel meg­mutatni — a láncot pedig egy kötélhez rögzítették, ezt beló­gatjuk a bérházak kéményé­be és forgatjuk, ennek hatá­sára hullik le a korom. Elég súlyos a golyóskötél, eleinte nehéz volt mindenüvé ma­gammal cipelni. — Egy kéményseprőnek van más dolga is, mint a kémé­nyek tisztítása? — Cserépkályhát rak, de én ezt nem szoktam, ahhoz ugyanis külön vizsga kell. Napjainkban megint divatos­sá vált. Nemcsak azért, mert a legolcsóbb üzemeltetésű, a nagyszobák dísze egy-egy szép cserépből rakott kályha- Esős, havas időben kiégetjük a kéményeket, a nagyvállala­tok kazánjait pedig vegysze­resen kormozzuk. — Mit csinál szabad idejé­ben? — Olvasok, felnőtt létemre nagyon sok mesét. Még nagymamám szerettette meg velem, gyönyörűen tudott me­sélni. Egy szépen mesélő né­niről magam is szívesen ol­vasnék ! V. M. Vásárnaptár az év végéig A kereskedelem az év végé­ig a következő helyeken kínál vásározási lehetőséget. December 23-án, 24-én. 25- én és 26-án hivatalosan sehol sem tartanak vásárt. December 27-én, pénteken országos áilatvásárt rendez­nek Dévaványán. December 28-án, szombaton országos állat- és kirakodó- vásár lesz Jászárokszálláson, országos sertésvásár Gválon, országos állatvásár Simontor­nyán és autóvásár Makón. December 29-én vasárnap au­tóvásárra várják az érdeklő­dőket Békésen. Csornán, Deb­recenben, Kecskeméten, Mis­kolcon, Nagyatádon. Nyíregy­házán, Siklóson, Szarvason és Zalaszentgróton. December 30-án és 31-én is­mét vásári szünnap lesz. Igazi karnevált rendezett a Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád Megyei Elnöksége va­sárnap Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Megyei-Városi Művelődési Központban. Ezen a legjobb munkát vég'ző úttö­rők és kisdobosok vettek részt. Jelmezes ifjúvezetők fogadták a gyerekeket, majd az úttö­rőelnökség köszöntötte őket. Több helyszín közül válogat­hattak a vendégek. A klubban népi mesemondó, az üveg- csarnokban a Lovász József úttörőcsapat énekkara és a Tempress együttes, a színház­teremben pedig videoraizfil- mek várták az érdeklődőket. A nap fénypontjaként kö­vetkezett az ajándékműsor: Mikó István népszerű szín­művész és együttese, a Pas- torál szórakoztatta a gyereke­ket, akik ajándékcsomagokat is kaptak. Befejezésül a nagylóci együt­tes lépett fel. s aratott meg­érdemelt sikert. Szombat éjiéitől csillagászati tét Szombat éjjel beköszöntött a csillagászati tél földrészün­kön. Ennek érkeztével — kö­zép-európai idő szerint 23.08 órától — rövidülnek az éj­szakák, hoszabbak lesznek a nappalok. A napfordulóra jel­lemzően szombaton volt a legrövidebb a nappal, a Nap 15.52 órakor nyugodott le, ennek ellenére az országban nem egy helyen plusz 10 Cel- sius-fokot mértek. Mint Bóna Márta,-a Mete­orológiai Intézet munkatársa elmondta, a csillagászati tél az idén meglehetősen enyhe időjárás közepette, az átlag­nál 5—8 fokkal melegebb időben köszöntött be. Szom­baton az ország területén ra­pes, szinte tavaszias idő volt. A csillagászati tél eljoveie- I lekor egyébként a mostaninál enyhébb napok is voltak; a legmelegebb 1886-ban volt, amikor 14 Celsius-fokot mér­tek Budapesten. A leghide­gebb napfordulót 1927-ben je­gyezték fel. a fővárosban a hajnali órákban —18 Celsius- fokot mutattak a hőmérők. Mohó Pancscr I TÖRTÉNETEK / A Mohó Pancserral a kará­csony előtti általános nagy hazai felbuzdulás-vásárlás idején, tehát a minap talál­koztunk. Beugrottunk —, ha már erre járunk — egy percre Pest és egész Magyar- ország talán legdivatosabb cipészéhez. C. a forgalmas fő­úton (mindegy melyiken, nem csinálunk reklámot neki, nincs szüksége rá ugyanis) év­tizedek óta fenn tudja tar­tani betonkemény állami cé­gek közé ékelődve kis vitrin­jét. amelyben a mindenkori divatnak megfelelően elké­szített, extraigényt kielégítő cipőversek vannak. Igen, ci­pőversek... Miért .mindig ci­pőköltemények. meg ruhaköl­temények stb.? Legyenek csak versek, annak viszont egyszer biztosan a legdrá- f.íbbak. öt év alatt C. versei f.'ini és férfiversei) pontosan nyolcszázzal kerülnek többe, mint öt évvel ezelőtt. Akkor már 1200 antirénusi forintért lehetett egy csizmaverset (férfit) kapni. Ma ugyanez ab -’o’út ’"nos saro.!;v"'. rövH és bő szérral ötven forint hí­jával kétezerbe kerül. A bő szár azért kell. hogy a csö- vesitett nadrágot bele lehes­sen tűrni, a szinte sarok nélküli sarok azért, mert ma d lezser és bő, szóval a pasz- szent ellentéte a divat. Lát­szik, hogy C. ad magára. Különben ez a C. nagy dumás. Dörzsölt fazon, ahogy mostanában mondani szokás erről a típusról. Mindjárt megmondja a betévedő vevő­ről — mennyit ér. Különösen erős edzettség kell már ah­hoz is, hogy valaki C. kis félemeleti üzletébe belépjen. A vitrin, odakint a beton ál­lamiak között, mindössze vagy két arasz széles, három fél pár cipő fér bele és a táblácska a nyilakkal meg mindennel. .. hogyan lehet C. üzletét a nagy udvar hat kapuja közül egyet kiválaszt­va és a dögsötét lépcsőházban felfelé baktatva megtalálni... De hát, ez ismerős mindenki előtt; hova mindenhova hú­zódnak be a pesti maszekok. Odafönt aztán C., már mint régi ismerősöket üdvözölt, amiben nem volt semmi kü­lönös szívélyesség vagy pláne nem időpocsékolás. Az üzlet félszobányi tér. néhány szék­kel és körben a falak mentén polcokkal,. ta'O’g tükrökkel és naponta vá'tozó cipőkkel. Bel­jebb van még egy kamraszerű helyiség, abban is polc és egy spangli (cipészasztal), mögötte egy morcos öregúr, a javító cipész, ö hozza rendbe a gyors üzletmenetben és még gyorsabb cipőkészítésben eleve becsúszott selejtet. Különö­sen a sarkakkal van sok baj. Mondtuk neki — mármint C.-nek —, hogy egy negyve­nes férficsizma érdekelne bennünket, nem nekünk kell, de akinek kell, annak viszont nagyon kell! C. annyira fi­gyelt ránk, mint egy macska, amelyik már elkapott két egeret, éppen belezi őket és közben még másik kettő is arra vár, hogy őket is elkapja. „Momentán nincsen egy sem... Talán majd hétfőn lesz, csak nőik vannak...” és eladta potom két és fél ezer forintért darabját annak a két csizmának, amit két nagyjából egyforma huszon­éves. agyonfestett, kezdő sar­ki, iparoslány próbálgatott. Á lányok magukon hagyták a csizmákat, mert innen egye­nesen műszakba mentek. C. bevágta sáros cipőjüket egy- egy reklámszatyorba, átvette az ötezret és még mindig alig figyelt ránk. A csizmák és diszkófantázia színes cipők persze nem itt készülnek. Va­lahol dolgoznak aranykezű mesterek, akik eredetileg az állami iparban tanulták ki a szakmát; dolgoznak modell­készítők, felsőrészesek és iparművészetit végzett tehet­ségek. akik mind az államnál tanultak, de itt éri meg ne­kik tehetséget és erőt bon­tani. Itt, C. úrnál, akinek vitán felül a legjobban meg­éri ez az egész hóbelevanc. Hogy aztán ennyi finom gida- sevrót és minden más borjú- boxot hol lehet... azt már nem tudom. Eddig jutottam, amikor belépett a Mohó Pan- cser. Látszott rajta. Negyve­nes csizma kellett neki. Ér­dekes fordulat és egyben intő példa — arra milyen C. úr szisztémája. „Éppen egy da­rab van” és kihozott egyet. Az új vendég rácsapott, kéz­be kapta, tapogatta, gyűrö- gette a finom bőrt, az ára nem is érdekelte. Lerángatta kitaposott sportcipőjét és a vastag bőrdzsekiben hajlong- va-szuszogva felcibálta vas­tag rüsztjeire erőltetve a csizmaverset mit verset? köl­teményt. Társam láthatóan belül hüledezett „miért mondta ne­künk, hogy nincs...?!” Hát ez az! Ezért nem mi vagyunk a maszekok, hanem C. úr. Mohó Pancsernek ezt kell el­adni, most, mert mi úgyis visszajövünk! Ilyen egyszerű. „Ha nem kell, mi elvisszük” mondta társam. C. úr mosoly­gott. Mohó Pancser lihegni kezdett az izgalomtól, „mennyi lesz...?” és fizetett, mint egv katonatiszt. De járni csak sántítva tudott. T. Pataki László Idősek gálája Bájos. Bámulatos. Nagysze­rű. Csodálatos Az elragadtatás ilyen és ha. sonló megnyilvánulásai hang­zottak el szombaton este a sal­gótarjáni József Attila Városi- Megyei Művelődési Központ nézőterén A színpadon sorra léptek fel az idősek fesztivál­jának szereplői — Mátrade- recskéről. Kazárról, Karancs' kesziből, Kishartyánból, Ka- rancsságról, Szentkútró!, Nagvbárkányból és a megye­székhelyről szólistaként és csoportosan Versek, mesék mulattattak, népdalok és nó­ták vidámítottak a Rege nép­zenei együttes és a Karancs Hotel népi zenekarának kí­sérete mellett, vagy anélkül. A legidősebb szereplő, Men­der István a maga 88 évével lakodalmasverset mondott. Tapsoltak neki a társak is, azok, akikkel együtt él a szentkúti szociális otthonban, és a közönség soraiban foglal­tak helyet a mizserfai otthon néhány l-kójával. A József Attila Művelődé­si Központ kezdeményezése — még ha az eredeti ötlet a te­levízióé is — rendkívül di­cséretes. Ahogyan hallhattuk C. Becker Juditnak, a városi tanács elnökének megnyitójá­ban: elősegíti és kifejezi az idősek társadalmi megbecsü­lését, erősíti a generációk kö­zötti kapcsolatokat, hasznos módszer a szabad idő eltölté­sére, értelmes cél. Az idősek fesztiváljára egyébként közel száz nevezés érkezett a nyugdíjasoktól. A szakemberek, a népművelők ebből választották ki azt a huszonhat produkciót, ame­lyet a szombati gálán bemu­tattak. Különbözött ez a szo­kásos versengésektől: a hat­tagú zsűri nyilvánosan nem értékelt, nem állított fel rang­sort, de díjazott. Az értéke­lések már a fellépést megelő­ző próbákon megtörténtek, s nem egy esetben előfordult, hogy a korábbi szereplések si­keresebbek voltak. Bizonyára némelyeket zavart a színpad, a verseny-, illetve fellépési láz. A bírálók ezt is belekal­kulálták ítéleteikbe, tehát igyekeztek a leghumánusab- ban eljárni. Mert bár fontos a színvonal, adott esetben ilyen rangja van a részvé­telnek is. Külön dicséret ille­ti a karancskeszieket és a kishartyániakat. akik közűi a legtöbben vállalkoztak a nyil­vános megmérettetésre. A zsűri tagjai úgy érezték, hogy értékes, szép összeállítá­sokkal szerepeltek az idős elő­adók. s előadásuk színvonala valamivel felülmúlta a vára­kozást. vagyis az előzetes el­képzeléseket. Egyúttal vilá­gossá vált az is, hogy az idő­sek művészeti aktivizálásá­ban a most megmutatkozott- nál sokkal nagyobb lehetősé­gek rejlenek Ezért sem tekin­tik egyszeri próbálkozásnak a fesztivált, hanem egy folya­mat kezdetének. A népműve­lők már a folytatáson törik a fejüket, s annyi bizonyos, hogy két év múlva újra szabad lesz a megyei művelődési özpont színpada Salgótarján és a vonzáskörzet nyugdíjasai előtt. Tartalmas, színvonalas elő­adásért tizenheten részesültek pénzjutalomban. A díjakat a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek. a BRG, a bányagépgyár, a vendéglátó-vállalat az élel­mi szer-kiskereskedő’ mi válla­lat. a KiSZ-bi zottség és a József Attila Művelődési Köz­pont ajánlotta fel. Az okle­vélre pedig — amely bizonyít­ja a koros ember erejét, mű- vészetszeretetét, tehetségét — minden résztvevő rászolgált, (ok) Nagy sikere volt Molnár Jó- Zsidai Kálmán citerázott zsefnének K'sér a Karancs Hotel népi zenekara NÓGRÁD — 1985. december 23.» hétfő 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents