Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
c s k o z i k saae rsz y iaües elérésére módszereket ajánlanak, összehangolják az e programok megvalósítására szánt pénzügyi, hitel- és más kedvezményeket. Növekedjen a foglalkoztatás hatékonysága A foglalkoztatás hatékonyságának következő években számottevően növekednie kell. Ennek abban kell kifejeződnie, hogy az anyagi termelőágazatokban a munkatermelékenység fokozódásának évről évre meg kell haladnia a termelés növekedését. Az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelemnek — az elmúlt évek 1,3—2 százalékos átlagos ütemét lényegesen meghaladva — 3,5 százalékkal kell gyarapodnia. A termelőberendezések alacsony fokú kihasználtságának egyik legfőbb oka az, hogy a termelés, a munkavégzés nagyon ciklikus. Általánosan jellemző az a káros — immár több éves — gyakorlat, hogy a hét elején és végén, s az ünnepek előtti és utáni na. pon jóval kevesebben dolgoznak. és jóval kevesebbet termelnek. Nem szólva a közismert év végi hajráról. Ez évben tovább mérséklődött az egy munkanapra jutó „ledolgozott” munkaórák száma is. Mindezen sürgősen változtatnunk kell! A gazdálkodás eredményességének javítására irányuló törekvéseink tehát azon fordulnak meg, hogy sikerül-e a termelőmunkát és a kooperációs kapcsolatokat szervezettebbé tennünk, csökkenteni a szervezetlenségből, anyag- és alkatrészhiányból, meg a laza munkafegyelemből eredő veszteségeket, egyszóval sikerül-e magasabb színvonalra emelni munka- kultúránkat, társadalmunk munkaerkölcsét, a vezetők és a dolgozók ebbéli felelősségét. A kormányzat e kérdéskört a jövő év elején áttekinti, s a foglalkoztatás hatékonyabbá tétele végett megfelelő intézkedéseket hoz: módosítani fog bizonyos szabályokat és szabályozókat. Elvárja és a legteljesebb mértékben támogatja a kollektív irányító testületek, vállalati és szövetkezeti vezetők ez irányú törekvéseit. A korszerűsödő gazdasági szerkezetnek a VII. ötéves terv időszakában minden termelőágazatot és vállalatot mozgásba kell hoznia! A megújulás motorjává az iparnak, benne különösen a feldolgozó ipar műszakilag legfejlettebb, versenyképes vállalatainak és tevékenységeinek kell válniuk. Arra számítunk, hogy az ipar termelése öt év alatt 14—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél nagyobb mértékben, 22—24 százalékkal bővül. A nettó termelés alapján számított munkatermelékenység az előző öt évben elért 17 százalékos növekedés után 27 százalékkal emelkedik, az eszközhatékonyság romlása pedig az iparban megáll. Az elmúlt tervidőszakban az energetika, a vaskohászat, az építőanyag-ipar és a más alapanyaggyártó ágazatok által megtermelt jövedelem éves átlagban mintegy 4 százalékkal csökkent. Mindenképpen meg kell állítanunk ezt a kedvezőtlen irányzatot. A feldolgozó ipar elé pedig azt a követelményt állítjuk, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása évente 6 százalékot megközelítően bővüljön. A mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva, 8—10 százalékkal növekszik. Ezen belül a növénytermesztést érdemes — gazdaságossági megfontolások alapján — gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljon. Ha emeljük az élelmiszerek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőséget és a csomagolást, ezzel bővíthető a jól értékesíthető termékek köre. Továbbra is nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége, sőt azt tervezzük, hogv ez a tevékenységük tovább bővül. Végül is arra számítunk, hogy az élelmiszer-gazdaság nemze- tijövedelem-termelése az elmúlt évekre jellemző, 3.5 százaléknál nagyobb mértékben, 4 százalékkal gyarapodik majd. Alkalmazkodni a megváltozott szükségletekhez Az építőipar teljesítménye 12—15 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — az elmúlt időszakbeli csökkenés után — éves átlagban 2,5 százalékkal lesz nagyobb. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kivitelező építőipar szervezetei sokkal jobban alkalmazkodjanak a megváltozott szükségletekhez, jobb minőségű munkát végezzenek, a beruházások és a felújítások jóval rövidebb idő alatt valósuljanak meg. s nem utolsósorban: az építési árak és költségek váljanak valósab- bá. A hatékonyság javításához hozzátartozik az a gazdaiság- politikai törekvésünk, hogy a termelő infrastruktúra fejFolyosói beszélgetés az Országgyűlés szünetében. lesztése a közvetlen termelő- ágazatokéval azonos mértékű legyen, a népgazdaság összes beruházásaiból való részesedése az évtized végére közelítse meg annak egynegyedét. E körben a terv elsősorban a távközlés gyors ütemű, felújítással egybekötött fejlesztését tűzi ki célul. Több fejlesztési forrással számolhatunk a közműves vízzel való ellátás kiterjesztéséhez, a vízminőség védelméhez és a vasúthálózat korszerűsítéséhez, biztonságának fokozásához isAvégett, hogy természeti értékeinket megóvhassuk és a környezetromlást megfékezzük, a környezetvédelem beruházásai az elmúlt tervidőszakhoz képest — összességében — megduplázódnak, a következő öt esztendőben 45—47 milliárd forintot érnek el. Ezen belül megsokszorozzuk a környezetvédelem állami támogatását. De ez sem lesz elegendő, ha nem tudunk környezetünkért felelős társadalmi légkört teremteni. Ez az ötéves terv a korszerűsítés meggyorsítására jóval több forrást szán, mint amennyit az elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Beruházásokra — folyó áron — öt év alatt a szocialista szektorban 1200—1250 milliárd forintot irányzunk elő. A VII. ötéves terv fejlesztéspolitikája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő, nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és irányítási gyakorlatunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támogatjuk az ezeket megalapozó elekt- ronizációt, valamint a mikroelektronika fejlesztését. Erre nagyszabású kormányzati programot dolgoztunk ki. Kedvező adottságainkra építve fejlesztjük a biotechnológiát és az ezen alapuló biológiai iparokat és mezőgazdasági tevékenységeketFolytatjuk a gyógyszerek, a növényvédő szerek és az intermedierek gyártásának központi fejlesztési programját. Az említett műszaki és gazdasági irányzatoknak mielőbb át kell hatniuk egész népgazdaságunkat. Ezekre épül az országos középtávú kutatási és fejlesztési terv is, amelyet a Minisztertanács a minap hagyott jóvá. (Folytatás a 3. oldalon.) A hetedik ötéves tervről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a megyékben, az egyes választókerületekben és településeken már tudják: mire futja az elkövetkezendő öt évben. —* A kisebb települések kedvezőbb helyzetbe kerülnek a tanácsi gazdálkodás új rendjében — mondja a tanácskozás szünetében Vastag Ottilia, a Nógrád megyei 8. sz. választókerület képviselője. — A rétsági vonzáskörzet„ ben is alapos mérlegelés után a lakosság igényei alapján határozták meg a teendőket. Azt őszintén ki kellett mondani, hogy minden jogos kívánságnak nem lehet eleget tenni, a nagyobb tanácsi önállóságnak is köszönhetően azonban lényeges előbbrelépés várható. A gondok között tartják számon Rétság vidékén, hogy az áfész az alapellátást jelentősen nemigen tudja javítani, számos gond is marad. S ami a településfejlesztést illeti: ehhez a központi források már ismertek, a saját bevételek várható nagysága azonban még nem mérhető fel pontosan. Az ebben rejlő lehetőségeket jól érzékeltetik a képviselő szavai is. — Sok múlik azon, hogy a helyi lehetőséggel élve, mennyire sikerül feltárni a tanácsoknak tartalékaikat, növelve a településfejlesztést is szolgáló saját bevételt. Egymásra néztek a tanácsteremben a nógrádi képviselők: nem lesz könnyű Parlamenti jegyzetek helyzetben a szólásra jelentkezett T6- zsér Gáspár, a 4. sz. választókerület képviselője. Erre akkor került sor, amikor a Ba. ranya megyét képviselő Mérei Emil szólt a vitában. A mondandó pedig lényegében ugyanaz, mint Tőzséré: nagyobb megbecsülést a hazai szénnek, s az azt felszínre hozó bányászoknak. A délutáni órákban — ha röviden is — érintette az e területen meglevő feszültségeket dr. Ladányi József, Borsod-Abaúj-Zemplén megye tanácselnöke, képviselő is. A beszélgetések tanulsága szerint azért a nagy érdeklődés, mert társadalmi leértékelődés jellemzi a' bányászokat. A képviselők saját példáikkal tehát ugyanazt sürgetik: jelentőségének és lehetőségeinek megfelelően kezeljék a bányászatot. Amikor többen is utalnak ugyanerre a vitában, egy megjegyzés így hangzik: — Nem baj, ha többen is elmondják ugyanazt, legalább jobban figyelünk a teendőkre. ☆ A közéleti események, a parlamenti munka után újabb feladat vár a képviselőkre, a választókkal való találkozásra készülnek. A képviselői beszámolón pedig tájékozottan kell megjelenni, ez derül ki Sándor Gábor szavaiból is. aki a pásztói székhelyű választókerületet képviseli az Országgyűlésben. — Mindenekelőtt még egyszer áttekintem a parlamenti ülésszakok munkáját, hogy átfogó képet tudjak adni választóimnak a törvényalkotásról, ősz- szegzem mindazokat az észrevételeket, javaslatokat, kérdéseket is, amelyek a különböző rendezvényeken, a tanácsokon a tudomásomra jutottak. A tennivalók listája a Pásztó környéki falvakban is hosszú. Sokan teszik szóvá, hogy jobb helybeli foglalkoztatást kellene teremteni a munkavállalóknak, mentesítve őket az ingázás fáradalmaitól. Máshol gyermekintézménye sürgetnek, az ivóvízgondok megoldását és az utak rossz állapotának javítását. A gyors megoldás pénzen múlik, ebből azonban nincs elegendő. Éppen ezért Sándor Gábor képviselő örömmel szólt egy új kezdeményezésről: — Akad arra is példa, hogy egy nagyüzem a maga lehetőségeivel nagy részt vállal a településfejlesztésből. A Mátraaljai Állami Gazdaság például gépeket ad, hogy javítsák azokat az utcákat, amelyek mellett dolgozói is laknak. A tanács és a nagyüzem összefogása pedig egyaránt szolgálja a kisebb közösség és az egész település érdekeit. Kelemen Gábor (Folytatás az 1. oldalról) dón megnehezültek a hitelhez jutás föltételei, s jóval nagyobbak lettek a kamatok. Ezért két-három évig kemény küzdelmet kellett vívnunk, hogy fizetőképességünket megőrizzük. Ezt olyan módon sikerült elérni, hogy a kivitelt dinamikusan növeltük; igaz, eközben több területen háttérbe kellett szorítanunk a gazdaságosság követelményeit. Ugvanakkoir a nemzetközi piacokon ezekben az években romlottak kivitelünk árai, s értékesítési lehetőségeinket a tőkésországok elhúzódó dekonjunktúrája szintén ösz- szezsugorította. Az elmúlt évek gazdasági fejlődésének sajátosságaiból több olyan tanulság adódott a jövőre nézve, amelyet az új középtávú terv kidolgozása során már figyelembe vettünk. Ezek közül kettőt emelek ki. Az egyik tanulság: a külföldi hitelek előnyeit és későbbi terheit különösen nagy gonddal kell mérlegelni. Adósságokat csak olyan mértékben szabad vállalnunk, hogy azok terhei a föltételek váratlan megromlása esetén se szűkítsék túlságosan a gazdaságpolitilca mozgásterét- A mostani közép- és hosszú távú tervezőmunkában ügyeltünk arra, nehogy megismétlődjön az egyensúly rovására menő elosztás. A VII. ötéves terv időszakában — ha lassabban is — tovább kell csökkenteni adósságainkat. A termelőalapok korszerűsítésében és a műszaki fejlesztésben ellenben a mainál jobban kell kihasználnunk a nemzetközi pénzügyi lehetőségeket, az érdekeinknek megfelelően bevonható működő tőkét. A másik tanulság: ahhoz, hogy a gazdaságpolitika, az irányítás és a gazdálkodás könnyebben manőverezhessen, sokkal nagyobb készséggel kell alkalmazkodnunk a világ műszaki és gazdasági fejlődésének irányaihoz, a nemzetközi együttműködés követelményeihez. Az a tervjavaslat, amit most elfogadásra ajánlunk, a legjobban összeegyezteti a gazdasági kibontakozást. az egyensúlyi követelményeket és gz érdekképviseleti szer. vek által elfogadhatónak tartott társadalmi célokat és feltételeket. Elemi érdekünk, hogy to. vábbra is fenntartsuk gazdaságunk nyitottságát, de jobban kel] igyekeznünk saját javunkra fordítani a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyöketA magyar gazdaság fejlő dése szempontjából meghatározóan fontos a gazdaság: együttműködés a KGST-or szágokkal, különösen a Szov. jetunióval. Kiemelt fontosságú feladat, hogy kivitelünket é: behozatalunkat ebben a ré gióban is gazdaságosabbá előnyösebbé tegyükBiztonságot ad gazdaságunknak A KGST-országokkal a: 1986—1990. közötti időszakbar — ez évi árakon mérve — több mint kétezermilliárc forint értékű kölcsönös áru csereforgalommal számolha tunk. Ennek több mint 6i százaléka a magyar—szovje gazdasági kapcsolatok kere, tében valósul meg. A szoci alista országokból származi behozatal éves átlagban, mint egy 3 százalékkal növekedik A kivitel is ehhez hason! ütemben' növekszik majd, tartozásunk ebben a viszony lakban minimálisra csökken- Nagy fontossága van szá munkra annak, hogy az enei giahordozók és a főbb nyers anyagok az 1985. évi mennyi «égben továbbra is behozhí tők lesznek. Ez biztonságot ai gazdaságunknak. De a beho zatal egyeztetett mennyiség azt is nyilvánvalóvá tesz hogy az energia- és anvai takarékosságot következetese folvtatnunk kell! A VII. öt éves terv számol azzal, hog részt veszünk a Haladás gázvezeték kiépítésében, s ezáltal már a tervidőszak utolsó éveiben és a jövő évtizedben számottevően bővülhet földgázbehozatalunk. Nemzetközi együttműködéssel tovább építjük a paksi atomerőművetHosszabb távra tekintve is érdekeltek vagyunk abban, hogy fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkésországokkal és a fejlődő világgal. Az egyensúly megszilárdítása érdekében a nem rubel- víszonyiatú külkereskedelmi áruforgalomban ot év alatt összesen 2—2.5 milliárd dollár aktívumot kell elérnünk. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinket pontosan teljesítsük, s a tervezett adósságcsökkentést végrehajtsuk. Kivitelünk a terv szerint az előző ötévihez képest valamelyest szerényebben — évi 3—3.5 százalékos ütemben — növekedik majd. Kivitelünk versenyképességét mindenképpen számottevően fokoznunk kell- Az ipari kivitelnek jobban kell alapoznia a korszerű, igényes, a fejlett országokban is piacképes gépipari, vegyipari, könnyűipari és feldolgozott élelmiszer-ipari termékekre. Számításaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet. Ez egész gazdasági fejlődésünk számára a jelenleginél kedvezőbb föltételeket és körülményeket jelent majd. Érdemi változás Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt terveztük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1990-ben 13—16 százalékkal haladhatja meg : az idei szintet- Ez az elmúll , öt évhez képest igazán érdé mi változás, hiszen lehetővé : teszi, hogy az egyensúlyi ; helvzet megszilárdításával . egyidejűleg a lakosság fo- . gyasztása 8—10 százalékkal ■ nagyobb legyen; a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemze ti jövedelem belföldi felhasz. nálásában a tervidőszak vé- gére elérje a lő százalékot, í pótlással együtt- számított — a bruttó — felhalmozás ará nva pedig a 25 százalékot, ! ezek nyomán a nemzeti va. gvon 12—15 százalékkal gya- 1 rapodjon. Ezeket a népgazda 1 sági terv gerin:ének számít* célokat azonban csak az ed- ' diginél jóval nagyobb teljesítményekkel alapozhatjuk meg Komoly változásoknak kel bekövetkezniük a termeié: hatékonyságában és a gazdái kodás eredményességében Azt tervezzük, hogy a nem. zeti jövedelem növekedésénél legnagyobb része ebből táp. lálkozik majd. A következő tervidőszak 1 százalékos nemzeti iövedelem5 növekedéséhez legföljebb 0,* í százalékos energianövekménj- tartozzon A népgazdasáí 1 energiafelhasználása — bele- értve a lakosság és az infra- struktúra energiafogyasztásé 1) is — nem nőhet 1 százalék- t nál, a villamosenergia-fo- . gvasztás pedig 3 százalékná . nagyobb mértékben. A nép- ó gazdaság egészében a termelés eevségére jutó anyagfel- használásnak szintén csők6 kennie kell, évente 0,5—1 s százalékkal. Ezek a takarékossági irány zatok sok tízezer kisebb-na . gvobb korszerűsítést, bérén- dezéscserét, technoi ógiavál _ tást kívánnak meg. Ilyeneke- szerveznek az energiagazdái i- kodásnak, a gazdaságo d anyagfelhasználásra irányú _ ló technológiai korszerűsítés e nek, valamint a másodlago i, nyersanyagok hasznosftáSá X- hak kormánvzati rtrogramjai n mésnedig oly’ módon, hog; _ kijelölik a ráfordítás-csők y kentés közvetlen céljait, eze!
