Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

A Nógrádi Szénbányák Válla lat bátonyterenyei gépüzemé ben a harmadik negyedévben kezdték el a próbaüzemét az új tolópadnak. A vagonok átrendezését megkönnyítő be­rendezést a kisterenyei váll alkozási üzemben készítették. — bp — Volt, aki még dolgozga­tott a bűvös kígyóval, hogy mielőbb meglegyen cso­portja vállalása, volt, aki tévét nézett, mások lefek­véshez készülődtek, s akadt, aki már aludt- Tíz óra el­múlt, vagy inkább tizenegy felé .járhatott. F- fogta a technocolostu- bust, alapos mozdulatokkal kinyomta a tartalmát a szekrényébe, majd sercent kezében a gyufa. A ragasz­tó lángja pillanatok alatt belekapott a rujiába- F. állt és bámulta a hajlongó Ián-' gokat. Tekintete merevvé vált, összefutott előtte a kép, csak a lobogó tüzet látta. Már a másik szek­rényt, a padlót is kikezd­te... Iszkiri. Tűz van! Tűz van a he­tesben! A hír legalább olyan gyorsan terjedt az in­tézetben, mint maga a tűz- Felbolydult a gyerekhad. Kiáltások hangzottak, futó lábak dobogtak — mene­külni! A káoszban rövid idő alatt kialakult a rend- Feltűnt Koós Károly bácsi alakja, az éjjeliőré. A nagyfiúk mellécsanódtak és hozzáfogtak a tűzoltáshoz, mások a kicsik menekülését szervezték. Sok irányításra nem volt szükség, a vélet­len úgy hozta, hogy két nappal korábban játékból -— tűzpróbaként — csinál­ták ugyanezt. Alig néhány per.: elteltével ott volt Nagy Lajos is, az intézet igazga­tóhelyettese. Telefonon ri­asztották- <5 meg a tűzoltó­kat és a rendőrséget. A tüzet gyorsan megfé­kezték. A förtelmesen go- molygó füstben, a zsibongó­ban szorongott a sok gye­rek. — Meg van mindenki? — Ez az első kérdése a kis­toronyéi nevelőotthon veze­tőjének. Nem, valaki bennszorult a hetes körlet fürdőszobájában. Nagy La­jos indult a hetesbe. Nyo­mában Balogh Ottó, Balogh Pista, Danyi Iván, Farkas Tibi és Raffael Tibi­— Rettenetesen nagy volt a füst. Fekete, forró- És gomolygott kifelé, minde­nütt, ahol utat talált, ma­gának. Lajos bácsi ék e1 in­dultak a folvosó ajtajától, elmentek egv háló ajtajáig, bent kinyitották az ablako­kat. aztán vissza a folvosó- aitóhoz. A forróságtól, a füsttől mindig vissza kel­lett vonulni. — Oláh Zol­tán a lengő aűó möm'll. a „második vonalból” figyel­te a küzdelmet és készen­létben tartotta a fecsken­dőt. Naav Lajos az öt fiú­val ajtótól ajtóig olykor futva, olykor a füst alatt négykézláb araszolva igye­kezett a fürdőszoba felé­— Borzasztó volt — em­lékszik vissza Németh Ele­mér, akit tévénézésben za­vart meg a váratlan ese­mény. — Nem féltetek? — Féltünk. De, hát benn­maradtak, segíteni kellett. A hat önkéntes mentő épp elérte a fürdőszobát, s a kitört, kinyitott ablako­kon megszökött a füst. sű­rűje is. amikor megérkez­tek a tűzoltók. A bennre- kedteket —■ összesen hár­man voltak —, már a szak­emberek hozták ki. Mire felszedték — vöd­rökkel, csatárláncot alkotva — a mindenütt hömpölygő vizet és helyet találtak a hetes körletben lakó fiúk­nak éjszakára, már két óra is elmúlt. Volt, akinek feltűnt ta­karítás közben, hogy F-. a közismerten lusta fiú, mi­lyen készségesen, buzgón dolgozik. A gyanú azonban csak később, a beismerő vallomással igazolódott. Kis híján meglincselték társai. Az otthontanács ülésén, majd az otthongyűlésen Nagy Lajos értékelte az eseményeket. A mentésben élenjáró fiúkat megdicsér­ték, pénzjutalmat is kaptak. Zoli, Elemér és azok. akik a vakon gomolygó füstben keresték társaikat, tudják már, mi a fűz- Tudják, hogy nem játék. Tudják, hogvha belül szorít is a ke­serűség, nem szabad a gyu­fához nyúlni. Mert F. a ke- .vés kapott ruha miatti in­dulatában borította lángba a harmadik emeletet, közel háromszázezer forintos kárt okozva. Ők talán azt is tudják, hógv így most még kevesebb jut ruhára .. • De vajon tudják-e mind­annyian? Megemésztették-e . a szörnyű élményt úgy, hogy valamennyien megerő­södve. a történéseket a fej­lődésük szempontjából hasz­nosra fordítva, dolgozták fel az eseményeket. F.-nek nincsenek ott a szülei, hogv megbeszéljék vele. mit ártott egy szál gyufával a közösségnek. S, a többiek mellett sincs ott anvu vagy apu ..• Maradnak a hivatalos formák. Például a bírósági tárgyalás, amelyre hamaro­san sor kerül. Nem sza­bad, hogy ez is ugyanolyan tárgyalás legyen, mint a többi. Ebben sokszoros ne­velő erőnek kell érvényesül­nie, mert számos gyerek sorsát érinti­«— vési — JA éuet zArnok Napirenden az idegenforgalom Valamennyi megye idegen­forgalmi hivatalának veze­tője teszt vett azon az orszá­gos tanácskozáson, amelyet a turizmus eredményeiről és feladatairól tartottak a Bel­kereskedelmi Minisztérium­ban. Az összejövetelt a szó szoros értelmében is tanács- íozásnak minősíthetjük, amennyiben a rövid beveze­tő előadás meghallgatása után 5 résztvevők egymástól eite­rn, sőt, egymásnak ellent- ■nondó nézeteknek adtak han­got. Bár egyetértés volt abban, aogy tovább kell bővíteni az ország szállodahálózatát. és fel kell újítani az elavult ho­teleket, az eljárás mikéntje körül már vita alakult ki. Milyen pénzből, milyen fel­tételek mellett lehet építkez­ni? A 300 millió1, dolláros osztrák idegenforgalmi cél­hitelkeret már kimerült, azt a vállalatok teljes egészében felhasználták, és saját eszkö­zeik szűkösek egy-egv szál­loda megépítéséhez, de még a régiek felújításához is. Ezért külföldi—magyar ve­gyes vállalatok alapításával próbálnak több pénzhez jut­ni. külföldi vállalkozókat be­vonni a turisztikai beruhá­zásokba. amivel az állami szervek egyetértenek. A tanácskozáson ugyan nem esett szó róla, de meg­jegyezzük, hogy a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hiva­tal, a Siótour éppen most járt elöl jó példával: bizo­nyította. hogv lehet a hazai igénveknek is megfelelő kis szállót építeni. A kaposvári Dorottyaházat, a városköz­pontban álló későbarokk­műemléképületet alakítot­ták át 60 ágyas, hangulatos fogadóvá. idegenforgalmi minicentrummá, hiszen itt van tekepályás, kerthelyisé- ges söröző, bemutatóterem­mel kiegészített fazekasmű­hely, ajándékbolt és a Sió- tour-kirendeltség is. A foga­dó alacsony áraival — 150— 230 forintba kerül egy ágy egy éjszakára — megkönnyí­ti, és bizonyára fellendíti a Zselicség Idegenforgalmát. A résztvevők közül többen bírálták a szakemberképzést mondván, hogy nem gondos­kodnak kellően központilag az utánpótlás neveléséről. A fellendülőben levő gyógytu- rizmus számára sem az egészségügyi, sem a belkeres­Addig ütötték a vasat... NÓGRÁD — 1985. december 18. szerda T U Z! Grvényégő a kazánban A hagyományos szénportü- i zelésű kazánokban a szénpor i a másodperc tört része alatt ‘ gázosndik, gyullad és elég, 1 miközben a hőmérséklet az 1 1700 C-fokot is eléri. A tüze- ! lőanyag hamuja azután mint 1 salak leülepszik. E hatalmas 1 mennyiségű pernye kezelése es 1 elhelyezése nagy gond, s az is hátrányuk a szénportüzelésű { kazánoknak, hogy bennük mérgező nitrogén- és kén- oxidok képződnek, veszélyez­tetve a környezetet. E kazánok ! hátrányait hivatott megszün. ' tetni egv újfajta örvényégő. ! Az a különlegessége, hogy nem azonnal elégő tüzelő­anyagport használunk benne, hanem bármilyen — durván felaprított — tüzelőanyagot. Ezáltal nincs szükség arra, hogy szénőrlő malmokban gyártsák a robbanékony szén­port. Az új eljárásban a tüzelő­anyagnak az egész tüzelőteret kitöltő izzó nagy darabjai ad­dig örvénylenek a tűztérben, apiíg teljesen ki nem égnek. Minthogy a tüzelötéu legfor­róbb övezetében is a hőmér­séklet 200 fokkal kisebb, mint a szénportüzelésű ' kazánok­ban, a hamu nem salakosodik, s nincs szükség ezt akadályo­zó bonyolult berendezésekre. A viszonylag alacsony hőmér. sékleten működő kazánokban különféle tüzelőanyagok éget- hetők el, s csökken a mérgező anyagok mennyisége is. kedelmi tárca nem képez 1 szakszemélyzetet, így példá- \ ul masszőrökhöz is csak úgy ? jutnak, ha a vállalat indít \ ilyen tanfolyamot. Nyelvis- 1 meret dolgában általánosan i rossz a helyzet; az utazási 2 irodáknál, az idegenforgalmi - hivataloknál, a szállodaválla- < latoknál egyaránt viszonylag 1 kevesen beszélnek jó! több - idegen nyelvet. Nincs e'ég ' idegenvezető sem, .mert, bár 5 vagy tízezren rendelkeznek 1 képzettséggel, közülük alig ; kétezren vállalnak munkát; í a többiek kiöregedtek vagy 1 más okból elhagvták a szak- i mát. Pedig — s ebben egvet- : értés volt a tanácskozáson — a turizmus emberi tényezőt- , nek javítása nélkül, bár- ■ mennvi legyen is a látvá- nvosság és a szá'!áshe!v az országban, problémáink tá­madhatnak a vendégek foga­dásánál. A Győr-Sopron Megyei Ide­genforgalmi Hivatal vezető­je azt tette szóvá, hogy tu- ristaszá'lóik. amelyek 40 fo­rintot kérnek egv ágyért, ke­reken kétmillió forint ráfize­tést okoznak az idén- Ugyan­akkor az idegenforgalmi hi­vatalnak nincs elég pénze még a valutaváltáshoz sem. vagyis nincs elegendő olyan forintja, amit a külföldi tu­risták valutájáért adhat — ez. akadályozza az olyannyi­ra fontos, hivatalos valuta- beváltást. A Hungarhotels vezér­igazgatója viszont úgv látja, hogv a meevei idegenforgal­mi hivatalok jobb helyzet­ben vannak, mint a szálloda- vállalatbk, mivel nem fizet­nek adót. „Ez ígv nem ver­seny” — jelentette ki. Ugvanő bírálta azt a tanács­kozáson bejelentett intézke­dést. amely szerint januártól az eddigi 400 helyett csak 100 forintot hozhatnak be az országba a külföldiek. Töb­ben egyetértettek azzal a vé­leményével, hogy a korláto­zás inkább elkedvetleníti a turistákat, semmint fokozná beutazási kedvüket, vagy — az intézkedés céljának meg­felelően — visszaszorítaná a i feketézést. , A valutabeváltással kap­■ csolatban szó esett arról is. ! hogv ki kellene küszöbölni a fizetővendég-látásban ta­pasztalható anomál'ákat. Az : Országos Idegenforgalmi Hi­■ vatal vezetője részben ezzel capcsolatban közölte, hogy vizsgálják a lakossági devi- aszámla témáját. Itt arról van szó, hogy sok tízezer ál­ampolgár adja ki szobáját, idülőjét közvetlenül — uta­lási iroda közvetítése nélkül — külföldi turistáknak, és »Uenörizhetetlen, hogy ezért forintban, vagy — illegálisan — valutában kapja-e a díjat, rekintve, hogy feltételezhető: sokan rendelke-mek részben a :uristák fogadásából szárma- vó külföldi valutákkal. fel­merült annak a gondolám, aogy szélesebb körben le­gyen esetleg mód deviza- számla nyitására­Több hasonló részletkérdés megvitatása után az országos tanácskozás résztvevői úgy foglaltak állást, hogy a nem­zetközi és a belföldi turiz­mus feltételeit tovább kell javítaná. A ' turizmus mindenütt, így nálunk is fontos szerepet játszik a lakosság életmódjában. a külföldi vendégek fogadása pedig már számottevően ja­vítja az ország külföldi fize­tési mérlegét. Egyre nyilván­valóbb. hogv míg a beutazó­kat nagyobb költekezése ajánlatos serkenteni, addig a hazai turizmusban ellenke­ző tendenciát kell érvényesí­teni; olcsóbb üdülési, utazá­si lehetőségek megteremtésé­vé 1 lehet csak ébren tartani a belföldi utazási kedvet. Az üzleti célú nemzetköz.! idegenforgalom jó évet zár, és még jobbra számít jövőre. 1986-ban több mint 50 le- lentős nemzetközi kongres­szust, tanácskozást tartanak Magyarországon. amelyre sok ezer résztvevő érkezik. Magas bevételeket ígér a gyógyturizmus is: új gyógy­szállók nyílnak, és ezek ál­talában nem csupán a nyári főszezonban, hanem egész éven át megtelnek jól fizető vendégekkel. Meggyes Ist­ván. az Országos Idegenfor­galmi Hivatal vezetője hang­súlyozta: a légi katasztrófák, a repülőgép-eltérítések, és más hasonló tényezők sem csökkentik a világban az utazási kedvet — az idén, mindenütt a világon, többen utaztak, mint tavaly. Ezzel a tendenciával lehet számolni jövőre is, amit remélhetőleg fokoz az. envhülő légkör a világpolitikában. Gál Zsuzsa Segítség a felújításhoz A szolgáltatási körülmé­nyek javítására hároméves akciót hirdetett meg az OKISZ. A szövetkezetek saját alapjait kiegészítő támoga­tás célja többek között az, hogy a felújítási terhek nö­vekedése ne jelentkezzen szük­ségszerűen a szolgáltatási árak emelkedésében. Az OKISZ pályázati feltételei alapján a megye ipari szövet­kezetei elkészítették az idei, a jövő évi és az 1987-es évre vonatkozó felújítási prog­ramjukat. Tíz pályázat szüle­tett, valamennyi a reális szük­ségleteket tükrözi. A felerész­ben saját erőre támaszkodó ; felújítási, korszerűsítési mun­kákhoz a pályázatok elbírá­lása után az OKISZ 12 mil­lió forintot juttat a megye ipari szövetkezeteinek a há­roméves program végrehaj­tásához. Az idei évre kilenc szövetkezet több mint ötmil­lió forintot kapott tervei meg­valósításához. Mondhatná valaki; egy pár méter hosszúságú járda, a há­zaktól kissé messze eső kút nem égbekiáltó probléma. Vannak ennél nagyobb gond­jaink, bosszúságaink is a mai világban. Mi mégis úgy gondoljuk, érdemes szólni a Salgótarján új aknai kút és járda törté­netéről. Mert jól példázza egy lakókörzet összefogását, egy területi népfrontbizottság harcos kiállását, kezdeménye­zőkészségét. De ne vágjunk a dolgok elé­be, vegyük sorjára j történ­teket. E sorok írója először úgy három évvel ezelőtt az SVT—öblösüveggyári nép­frontbizottság egyik ülésén is­merte meg az újaknaiak sé­relmeit. A területen igen sok idős ember él, akiknek nehéz­kes volt a domboldalon i elte­rülő utcából jó pár száz mé­terre eljárni az utca elején levő egy szem kúthoz. És ci­pelni a teli vödröket, főként az esős vagy a téli időszak­ban. Súlyosbította a helyzetet, hogy a házaktól lejövő lép­csősor szinte életveszélyesen korszerűtlen volt. A népfrontosok összedugták a fejüket, mit lehetne tenni? Mert hivatali támogatásra egyelőre nem számíthattak, annyi pénzük meg nem volt, hogy önerőből vízhálózatot korszerűsítsenek. Azt is tud­ták, hogy közműtársulás ide vagy oda, a kevés pénzből, kis nyugdíjból élő emberek zsebébe nem nyúlhatnak be­le. Egy évvel később Gedeon János, a területi népfrontbi­zottság elnöke, már arról szá­molt be, haladnak a dolgok, ha nehezen is. Apró fillérek­ből gyűlik a pénz. A lakók a város szépítéséért meghirde­tett társadalmi munkában el­ső helyen végeztek, így negy­venezer forintot kaptak a ta­nácstól. A tanácstagok fel­ajánlották a tanácstagi alap- i jaikat, ami szintén majd negy- . venezer forintra rúgott. És az : újabb társadalmimunka-fel- ajánlás sem maradt el. Meg a , kilincselés sem. Mert Gedeon . János, meg a többiek tovább- í ra Is tdötték a vasat a taná­cson, felhasználták a közélet : azon fórumait, ahová meg- ’ hívták a tanács vezetőit, or- i szággyűlési képviselőket^ vagyis ügy lett az ujaknai öre­gek problémájából. Néhány héttel ezelőtt kí­váncsiságomnak engedve el­látogattam az újaknai telep­re. Kísérőül szegődött Gold- hauser Alajos, a területi nép­front alelnöke, sok hasznos akció kezdeményezője. Büsz­kén mutatta, hogy egy kút helyett már három van az ut­cában, és az Űjakna utat a Vasvári Pál közzel összekötő lépcső mintegy egyharmadát felújították. A tanács támo­gatásával. Az idős emberek örömét a városi tanácson dr. Balogh Miklós elnökhelyettesnek tol­mácsoltuk és tájékoztatást kértünk a munkálatok elvég­zéséről. Az elnökhelyettes el­mondta, ők is ismerték már évek óta ezt a gondot, és nagyra becsülték a népfron­tosok harcos kiállását, törek­véseit. Az idén ősszel kerül­hetett sor — a pénzeszközök birtokában — a 264 folyómé­ter hosszúságú vízvezeték megépítésére, két közkút lét­rehozására. Az építési vállal­kozási szerződés értéke több mint 447 ezer forint volt. Azt is hozzátette, hogy azok a la­kók, akik a vízbekötéseket igénylik a megyei víz- és csa­tornamű-vállalatnál jelentkez­hetnek. A szóban forgo lépcső­sor hátralevő szakasza előre­láthatóan az év végig elké­szül. A tanácselnök-helyettes a lakók tájékoztatására elmond­ta, hogy az út- és közműfej­lesztési hozzájárulás kivetését rendelet szabályozza. Ez ki­mondja, hogy az új út és közmű építése esetén az az­zal közvetlenül érintett építé­si telkek tulajdonosai. vagy tartós használói, út- és közmű- fejlesztési hozzájárulást kötele­sek fizetni. A hozzájárulás mértékét a városi tanács hagyja jóvá. Tekintettel arra, hogy idős emberekről van szó, élnek a rendeletben fog­lalt lehetőséggel, hogy a meg­fizetés módjára kedvezmé­nyeket biztosítanak, és enge­délyezik a hozzájárulás részie­tekben történő megfizetését. Kiss Mária

Next

/
Thumbnails
Contents