Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

Jó ütemben halad Hátságon a napicikkáruház második szakaszának építése. Az 1986. au­gusztusában átadásra kerülő kereskedelmi létesítményben ABC-áruház kap helyet. — kj Höfogyasztásmérök a lakótelepeken A fővárosban, valamint Pé­csett, Szegeden, Tatabányán és Debrecenben több lakóte­lepi épülettömb hőközpont­jában felszerelték a Ganz Műszer Művek hőfogvasztás- mérő készülékeit, amelyek segítségével pontos képet kap­hatnak a lakóépületek meleg­víz-szükségletéről és -fo­gyasztásáról. Mindez a szol­gáltatás díjának megállapítá­sához pontosabb alapot nyújt egyben ösztönöz a takarékos fogyasztásra. A Ganz Műszer Művekben — összhangban a népgazda­ság energiatakarékossági tö­rekvéseivel — két évvel ez­előtt honosították meg az elektronikus hőfogyasztás­mérő rendszer gyártását oszt­rák licenc alapján, majd azt a vállalat mérnökei tovább fejlesztették, igazodva a ha­zai körülményekhez. Az idén eddig 1500 ilyen komplett rendszert készítettek és sze­reltek fel különböző lakóépü­letekben, kommunális intéz­ményekben — olyan helye­ken ahol hőközpontok üze­melnek. A melegvíz-fogyasztás ily módon való mérése eddig megoldatlan volt. az új rend­szerben a beépített vízórák és elektronikus hőérzékelők impulzusokat adva a mérő­központnak, pontosan mérik a távfűtőművekből érkező víz­hőmennyiséget, a cirkulálás során elvesző hőt és a fo­gyasztást. Ezáltal azt is fel­térképezhetik, hogy hol veszít a víz hőértékéből, vagyis hol hibás a vezeték. Jelenleg még csak lakó­tömbként tudják mérni az új rendszerrel a hőfogyasz­tást, de a következő évek fej­lesztési célja az, hogy az egyes lakások fogyasztását külön is ellenőrizhessék. Va­lójában ez ösztönözheti a fogyasztókat a takarékosság­ra, s a mai átalánydíj-rend­szer helyett ekkor valósítha­tó meg a tényleges fogyasztás szerinti számlázás. Fólia — vasból Az ahimlniumfóliát jól ismer­jük a sajt, a csokoládé stb. cso­magolásából, a háztartásból, de vasfóliáról nemigen hallani, hol­ott az például finom műszerek­nek, alkatrészeknek, szerszámok­nak szintén kiváló csomagoló­anyaga. Ráadásul készíthető be­lőle tűzgátoló védőfólia épületek, re, és még sok egyéb. Miért rit­ka mégis? Elsősorban azért, mert míg a lágy alumínium könnyen a kívánt századmilliméteres vas­tagságúra hengerelhető, a vas jó­val keményebb, s hengerlése a sok közbülső lágyítás miatt tö­mérdek energiát, fogyaszt. Egy angol kutatóintézet olyan teljesen újszerű berendezést ké­szített, amely két méter széles­ségű és 0,012—0,15 milliméter vas­tagságú vasfóliát gyárt. A nyers­anyag vashulladék, s ezt savban feloldják. Így vastartalmú elektrolithoz jutnak. Ezt követi a galvanizálás. Ennek itt az a sajá. tossága, hogy a titánból való forgó katódról a reá rakódó gal- vánréteget — a vasfóliát — fo­lyamatosan letekerik és fölteker- cselik. Az így készített fóliate­kercset azután a kívánt hosszú­ságúra vágják. A vastagságot — ha a galvanizálás egyéb körül­ményeit (az áramerősséget, a fe­szültséget stb.) változatlanul hagyják — a katód forgása se­bességével szabályozzák. Ehhez a gyártási eljáráshoz — a henger­léssel összehasonlítva — az ener­giának csak a töredékére van szükség. Mozgatható üvegházak Mozgatható, gyorsan össze- zerelhető, a hagyományos- iái olcsóbb üvegházak ké- zítését kezdte meg két mér- iök újítása alapján a Duna- ij városi Munkás Szövetke- et. A mozgathatóságon kí- 'ül nagv előnye, hogy mo- lulrendszerű, nincs külön célváza. nem igényel előre tkészített betonalapot. Az gv négyzetméterre eső szer­ezet súlva lényegesen ki- ebb a hagyományos üveghá- ;akénál, s előállítási, szerelé- i költsége is kevesebb. Össze­tereléséhez egyébként nem ell szakértelem sem. Az iveglanok helvett alumínium- ernezoVVp] is lehet bur'-olni i szerkezetet, s így tárolásra, •aktározásra használható. Bálazsineg-készftő üzem Berettyóújfaluban Megkezdődött a folyamatos termelés a TSZKER Hajdú-Bi- har megyei területi központja berettyóújfalui üzemének bála- zsineg-készítő részlegében. Cérnázott és font műanyag szálakból csavarja össze • a zsineget, az olasz gyártmányú gépsor. Évente mintegy két­ezer tonnányit készít belőle, s ez öt-hat megye, szalma-, illetve szénabetakarításához elegendő. A TSZKER a Borsodi Ve­gyi Kombináttal közösen két évvel ezelőtt tagsági szerző­déssel hozta létre a berettyó­újfalui üzemet. Először csak dréncsöveket készítettek ben­ne a környékbeli meliorációs munkákhoz. A talajjavítás és a vízrendezés e fontos kellé­két addig ugyanis Szekszárd- ról szállították Hajdú-Bihar megyébe. Ez nem csak költsé­ges volt, de ugyanakkor bi­zonytalansági tényezőt is je­lentett. Az új kisüzem éven­te csaknem 5 millió méter műanyag csövet készít a me­zőgazdaság számára, s ebből nemcsak a Hajdú-Bihar me­gyei igényeket tudják kielé­gíteni: még Békés megyébe is szállítanak belőle. Néha eltűnnek a megszokott áruk Mi van és mi nincs a gyarmati élelmiszerboltokban Néhány nappal és néhány órával a többnapos munka­szünet előtt jártam a balas­sagyarmati élelmiszerüzletek közül néhányban. Ilyenkor „hadihelyzet” van minden boltban, ennyiben tehát kü­lönleges állapot, ugyanakkor épp ez a különleges állapot árulhat el sokimindent. A két éve átadott 130-as számú ABC vezetője Demeter György nem ma kezdte a szakmát. — A Nógrádi Sándor-lakó- telepet látjuk el élelmiszerrel, háztartási vegyicikkekkel. Nem volt nagyobb gondunk idáig, leszámítva azokat a hiánycikkeket, amik orszá­gosan is hiányoznak. — Leadja a rendelést a szállítóknak és megkapja az árut. — Azért nem ilyen egy­szerű. Én itendelek, Ők meg szállítják azt, ami éppen van. Itt van például a pásztói tej­üzem szállítólevele. Tíz té­telt kihúztak, nem is szállí­tották le. — Az ilyesmi gyakori? — Előfordul. — Mit lehet ellene tenni? — Néha kölcsönkérünk más boltoktól, néha tőlünk kérnek kölcsön, meg beülünk az au­tóba és megyünk mi magunk az áru után. Három napra vagyunk képesek — nagyjá­ból — fölkészülni, ami az élelmiszereket illeti. — Reggtel fonnyadt a kifli. — Rétságról kapjuk, min­dig előző nap este. — Nem lehetne...? — Így szállítják. Mi van hét a boltban ? Tej, kenyér bőven,, igaz, csak november ötödikét _ írunk. Több. fnínt' ’ harmincféle' sajt. Tőkehús elegendő, s már ott a raktárban a hol­napi adag is: az ünnepre megemelték a keretet. Kon- zervek, mirelitáruk számta­lan változata. Kesztyűs Lajosáé, aki az Áchim András utcában lakik és gyakori bevásárló, azt mondja: — Néha eltűnnek megszo­kott áruk. Az ember évekig használja, aztán egvszercsak nincs. Mindig ugyanaz a két-háromféte fölvágott, alig van füstöltáru. Egy idősebb asszony: — Mosóporok vesznek él hetekre. A múltkor például nem volt Hypó, most az Odol 3 fogkrémet keresem hiába. Pedig, hogy örültünk, amikor megnyitották a boltot, mert nekünk hetven felé járóknak már a kis távolság is nagy utat jelent. No, es a zöldség, meg a gyümölcs. Csúnya is. meg szegényes is. — Volt úgy. hogy tejet, vagy kenyeret nem tetszett kapni ? — Olyan még nem volt. — Már itt a szilveszteri pezsgő az egyébként elég szűk raktárakban, mert a nagvker nem tudja az árut tárolni — mutat a ládahe­gyekre Demeter György. — Egyébként holnap bőven tesz minden... Tény, hogy szerdán este ötkor a kenyér már elfogyott, igaz, tőkehúst még a zárás előtti pillanatban is vehetett bárki. Hogy miért nem volt kenyér? Ettől az ABC-tőI tán háromszáz méterre sincs a helyi áfész 33-as számú üz­lete. havi 5—600 ezer forintos forgalommal. (Az ABC egy- harmadát naponta teljesíti.) Szerdán délután három óra­kor egyetlen morzsa kenyér, tegyetlen zacskó tej sem volt már, így nem csoda, hogy Demeterékhez ballagott át a vevő, ahol erre nem készül­hettek föl kellőképpen. Ide is, mint a város minden élel­miszerboltjába, a PENOMAH helyi gyára szállítja a tölte­lékárut. — Négy-öt félét kapunk, hetente kétszer — mondja a szerény hangú üzletvezető- helyettes, Veres Jánosné. Most egyféle sincs. — Azt is mondja, hogy hiá­ba rendelnek, nem hoznak! — veti oda nézelődés közben egy középkorú asszony. Lát­szik, ismeri a belső ügyeket. — Füstöltárut se szállítanak. Nincs messze a másik bolt, úgyhogy fölmegy oda az em­ber, de akkor meg ezt mintek tartják nyitva? A Lenin-lakótelepi 140-es ABC — a megyei élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat bolt­ja. Ez is, akárcsak a Demeter György vezette bolt, a kör­nyékbelieken kívül, a közeli fő közlekedési út forgalmát is figyeltembe veszi rendelés összeállításakor. Itt is zsúfolt minden talpalatnyi hely üz­letben és raktárban egyaránt. (Ez minden balassagyarmati élelmiszerboltra érvényes. Ki­nőtték magukat, többszörösét forgalmazzák a tervezettnek.) — E pillanatban — ked­den délelőtt — kilencféle fölvágottat tudok kínálni, tej­kenyér amennyi kell. Az ün­nepre a szállítók érezve fe- lelősségüktet mindent elküld­ték, a sütőipar pedig az elő­szállítással is besegít. Készle­tünk a forgalomhoz van iga­zítva. most azonban több a szokottnál. — mondja Jakus Zoltán boltvezető. — Ne volna ilyen zsúfolt a bolt — panaszkodik Telek Gézáné a bejáratnál. — Amúgy elégedett vagyok, áru van, az eladók szívélyesek, panasz nem lehet rájuk. Az Április 4.-lakótelepi 2-es számú áfészbolt előtt két asszony is zsörtölődik: — Napokig nem volt ciga­retta, zsír se, mosogatószter- ből csak drága akad. Odabent már van cigaretta, zsír is — Osztroluczkiné, az üzletvezető-helyettes mutatja — utóbbiért maguk mentek autóval a szomszédos raktár­ba. Kevesebbet rendelt a kelleténél az új „főnök”, ennyi az egész. — Kis bolt vagyunk, szű­kös raktárakkal. Bővítés kel­lene, hogy biztonságosabb legyen az ellátás. — Az olcsó mosogatószert kteresik. — Van! Tizenhét harminc­ért. Igaz, az ennél is olcsóbb magyar elfogyott. — Az ellátás? — Tőkehúsból megfelelő, töltelékből bőséges, füstölt­áruból szegényes. A vegyiáru választéka csekély. A kinti asszonyok vélemé­nye: — Sokszor besétálunk a nagyobb boltokba, mert hói ez nincs, hol meg az. Egy korábbi NEB-vizsgálat is megállapította: Balassa­gyarmat élelmiszer-ellátása jó, bár a választék bővítés« a vevők érdekeit szolgálná. Alapvtető élelmiszerekből nem volt hiány az elmúlt években. Időnként gond a ke­nyér minősége — érdekes, erről a vevők nem szóltak —, de már ez is javult a koráb­biakhoz képest. És ünnep előtt? Aki az utolsó pillanatokra hagyta a bevásárlást, az a városszéli és kisebb boltokból kényte­len volt a centrumba sétálni. Egyébként az ünnep reggelén — például a Balassa és az Ipoly éttermekben — kapható volt kenyér és tej. Aki no­vember nyolcadikén kukkan­tott be ugyanezért, annak is szolgálhattak vele. Hortobágyi Zoltán KÖDÖS, hideg a reggel. A toronydaru teteje haloványan magasodik az impozáns épü­let fölé, alatta pufajkás mun­kások fújják a párát; van, aki csövet darabol, mások acélszerkezetet hegesztenek. Hamarosan betonkeverő ko_ esi érkezik. Szállítmánya per­cek alatt a daruról leeresztett tartályba kerül, majd a ma­gasba emelkedik, ahol ügyes kezek irányítják a zsaluszer­kezet fölé. Sokan megcsodál­ják a Pécskő utca végén emelkedő betonóriást, ahogy napról napra csinosabb lesz, s hosszan elnyúló „teste” el­nyeri végső formáját. — Egyetlen ellenségünk a hideg — magyarázza Eppich Albert építésvezető. — No, és a határidő, bár ezzel nem hiszem, hogy baj lesz. Két éve kezdték itt a mun­kát, s a környékbeliek még jó darabig nem felejtik el a cölöpverő gépek zuhogását. Azóta már ők is megnyugod­va veszik tudomásul, hogy szép épülettel gazdagodik ut­cájuk. — Az a furcsa eset állt elő, hogy egyszerre dolgozik az épületen kőműves és a taka­rító. A magyarázat persze, rendkívül egyszerű, mivel ez a szalagház három tömbből áll, s ennek ,.A” blokkja már elkészült, a ..B’-t a tél beáll­ta előtt szeretnénk „tető alá hozni”, a *C”-t pedig most Napról napra csinosabb lesz... alapozzuk. Az idelátogató ta­nulóknak nagyszerű lehető­sége kínálkozik az egyes épí­tési szakaszok tanulmányozá­sára. Legnehezebb dolga talán a kőművesnek van, de a ' jól képzett, összeszokott Münnich Ferenc Szocialista Brigád tag­jait nem olyan fából farag­ták, akik megfutamodnának a nehézségek elől. — Csapatunk 14 főből áll, melynek a fele Heves me­gyéből ingázik mindennap — mondja Hanák László brigád- vezető. — Kicsit kellemetlen a háromórás buszozás, de igv legalább láthatjuk a családot esténként, s nem mondja az asszony, hogy „hagyjunk le­galább fényképet, mert a gye­rek még megkérdezi: Ki ez a bácsi, anyu?” Volt nekem részem megismerni a mun­kásszállót, de nem hiányzik! Félretéve a tréfát, munkánk van bőven. Segít a gép, de a kőművest soha nem pótol­ja. Legtöbb teendőnk a „B” épületen akad, itt válaszfala­kat csinálunk és közben bur­koljuk a lépcsőt, csempézzük a konyhát. — Nem hallgathatom el, hogy tavaly elnyerték a Vál­lalat kiváló brigádja címet — veti közbe az építésvezető. — Sok ilyen brigádra lenne szükségünk, de a fiatalok nem szívesen választják ezt a szakmát. A jó kőműves sem győzné a tennivalót korszerű gépek nélkül, gondoljunk csak a fa­lazásra, amit régebben áll­ványról, ma pedig ügyes eme- lőszekrén.vből végeznek. En­nek csak az a hátránya, hogy az elkészült falszakasz után át kell szerelni, s ebben nem kis feladat hárul a gépészek­re. — A mi dolgunk, hogy le­hetőleg időveszteség nélkül oldjuk meg az átszerelést — kapcsolódik témánkhoz az Osztyapenko gépészbrigád ve­zetője. Kocsis István. — Ezért néha a hét végét is feláldozzuk, csakhogy haladjanak. Mun­kaversenyt indítottunk, a csú­szásmentes munka érdekében. Heten vagyunk, ebből ketten a másik építésvezetőségen dol­goznak. Feladataink közé tar­tozik a gépek karbantartása és néhány szerkezetlakatos­munka elkészítése is. — Ha már Kocsis Pista em­lítette a munkaversenyt, el­mondanám, hogy a sok-sok együtt töltött esztendő tapasz. talatai alapján nem csak hosz- szú távú munkaversenyeket indítunk, hanem rövid szaka­szokra bontjuk, mivel ez hatékon}rabbnak tűnik — folytatja Eppich Albert. — ö már említette az egyiket, de hasonlókat szervezünk min­den olyan részfeladatra, mely befolyásolja az utána követ­kező munkafázisok ütemét. Beszélgetésünk után kíván­csian . indulunk megszemlél­ni, mit rejtenek magukban a festékszagú falak. ItLott ta­karítók szépítgetik a lakáso­kat, kapargatják a festékes üvegeket. Találomra nyitunk be az egyik ajtón, ahol már kritikus szemek figyelik az apró hiányosságokat. A be­ruházó és a lakásszövetkezet — mint a későbbi kezelő — képviselői, járják a helyisé­geket, kíméletlenül kinyilvá­nítva nemtetszésüket, ha ész" reveszik a hanyag munkát. — Ezt a radiátort újra kell festeni, mert csupa folt. Amott hézagos az ablakkeret, itt meg az ajtót kell beállítani — hangzik a kemény szó. — Addig nem lesz átvétel, amíg ezeket ki nem javítjátok! A lakók szemével vizsgál­ják az olcsónak egyáltalán nem nevezhető leendő ottho­nokat. Való igaz, hogy aki ki­fizeti az egymillió forint kö­rüli vételárat, minőségi munkát vár az átadótól. — AZT HISZEM, egyik leg. sikerültebb épületünk ez a Pécskő úti — jegyzi meg aa építésvezető. — Egyúttal jel­zi, hogy sokat tanultunk az utóbbi években. Javult az anyagellátás és a minőség is. Hiányosságok azért akadnak, de nem minden esetben a mi hibánkból. Itt ez a mű­anyag ajtó, melyről csak a kicsomagolás után derült ki, hogy repedt, vagy nem il­leszkedik a keretbe. A múlt­kor megjelent egy leendő la­kó. aki nem győzött csodál­kozni, annyira tetszett neki a munkánk. Szerintem ő már szívesebben költözne. nem keresett csomót a kákán. A korrektség azonban megkí­vánja, hogy ne fogadjuk el az ilyesfajta észrevételt, mert később ugyanez a lakó jönne panaszra, hogy csak később vette észre a festéshibát és a kapcsolótól nem nyílik a vil­lanytűzhely fedele. És ben­nünk van az elvégzett mun­ka utáni felelősség is. T. Németh László NÓCRjÁD i- 1985. november J3.f szerda

Next

/
Thumbnails
Contents