Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-05 / 260. szám

„Áz angol—magyar kapcsolatok

f ■ ■ rr rr f ff

kitűnőek

fl The Times Kádár János látogatásául

r A londoni The Times hétfőn belső vezércikkben értékelte Kádár János szombaton befejeződött angliai látogatását és a brit—magyar kapcso- 3a tokát.

Megállapította, hogy a látogatást „kevesebb szenzációkereső nyilvánosság” vette körül. mint másfél évvel korábban Thatcher asszony budapesti útját, de ennek nem szabad elhomályosítania azt a tényt, hogy az angel—magyar kapcsolatok kitűnőek. Tükröződött ez magának Kádár Jánosnak azokban a szavaiban is, amelyekkel jó légkörűnek minősítette Thatcherrel folytatott tárgyalásait, S valóban, nehéz találni a történelemben olyan időszakot, amikor az angol—magyar kapcsolatok jobbak voltak, mint ma — írja a lap.

E bevezető után a konzervatív — és a külügyminisztérium nézeteitől nem messze álló — újság azt taglalta, mi haszon adódik Nagy-Britannia számára abból, hogy „intenzív kapcsolatokat tart fenn egy viszonylag kicsi közép- kelet-európai országgal”. A közvetlen hasznot — világpolitikai értelemben — a lap „elhanyagolhatónak” találta, mégpedig abból kiindulva, hogy a vezető nagyhatalmak nem kis és közepes államokból várják az ösztönzést párbeszédükhöz, és Kádár kétségkívül „nem közvetítő Moszkva felé”.

..De szerény jótétemények — folytatta — mind Nagy- Britannia, mind Magyarország számára adódnak azokon a határokon belül, amelyek az eltérő katonai-gazdasági tömbökhöz tartozó országok kétoldalú kapcsolatait korlátok közé szorítják”. Ilyen a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok hirtelen élénkülése és felfutása. de „ami (brit szempontból) valóban indokolttá

teszi az angol—magyar diplomácia élénkülését, az ennek a viszonynak a helye a hosszú távú brit Kelet-Európa-politikában. amely a Thatcher- kormány idején kezdett körvonalazódni”. A történethez tartozik az is, hogy Nagy- Britannia az eddiginél nagyobb és megkülönböztetett szerepet kíván játszani az európai politikában, s „e nagyobb feladatnak ugyancsak hasznos része a Magyarországgal való kapcsolatok ápolása.

A The Times utalt arra is, hogy a brit kormánytól éppenséggel nem idegen a gondolat: „bátorítania” kell a fejlődés egyfajta, Magyarországon tapasztalható irányát. De, tette hozzá intőén, „senkinek nem teszünk szolgálatot, sem magunknak, sem a magyaroknak, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy Magyar- ország „liberálisabb, mint valójában”.

Az FKP a választási hadjáratban

László Balázs, az MTI tudósítója jelenti:

Egy héttel a francia választási hadjáratot elindító Fabius—Chirac tv-vita után Georges Marchais, az FKP főtitkára hasonló vitára hívta ki a miniszterelnököt. Felhívásának jogosságát alátámasztja az IFOP közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése, amely szerint a franciák 60 százaléka feltétlenül vagy eléggé szükségesnek tart egy ilyen szembesítést.

Fabius miniszterelnök elzárkózott a kihívás felől, amikor az először hangzott el még a választási kampány előtti hetekben. Az FKP egyébként pem ragaszkodik ,a főtitkár ^ mint vitapartner személyéhez. E heti sajtótájékoztatóján Gisele Moreau, az FKP PB tagja hármas tv-vitát javasolt Lionel Jospin, a szocialista párt első titkára, Jacques Toubon, az RPR főtitkára és a maga részvételével. A nagy nyilvánosság előtt, elsősorban a ívben és a vezető lapokban ugyanis csak a mai gazdasági-politikai irányvonal

folytatásának különböző változatait latolgatják — a válságellenes politika gyökerfes felülvizsgálatát célul kitűző kommunista program el sem jut a választók széles tömegéig.

Terrorcselekmények

Egv robbanóanyaggal megrakott teherautó hétfőn hajnalban belerohant az Izrael- barát dél-libanoni hadsereg egyik ellenőrző pontjába. A libanoni—izraeli határ közelében, az Izrael által létrehozott biztonsági övezet mentén lezajlott akciót a libanoni Szíriái Nemzeti Szoicalista Párt egyik tagja követte el.

☆

Két pokolgépes merényletet követtek el hétfőn Izraelben: az egyik robbanószerkezetet Askelonban. a másikat Haifában robbantották fel — közölte az izraeli rendőrség. Egyik akció sem követelt áldozatokat. i (MTI)

Arafat Kairóban

Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke, tizennégy főnyi küldöttség élén, hétfőn Kairóba érkezett. Ma kezd tárgyalásokat Hoszni Mubarak elnökkel egy közel-keleti tervről, amit az októberi erőszakos cselekmények megzavartak. ,

Új bizottságok kezdték meg munkájukat

F (Folytatás az 1. oldalról)

Államokból, Ljubomir Lev- csev, a bolgár írószövetség elnöke, Régis Dfebray francia író, George Richardson, az oxfordi egyetem könyvkiadójának igazgatója, Hermann Kant, az NDK írószövetségének elnöke, Stephan Hermlin, INDK-beli író, Günter Grass író és Rolf Hochhuth drámaíró az NSZK-ból, Halina Auderska, a lengyel írószö- 'petség elnöke, továbbá Vaszi- Üij Bikov író és Robert Rozs- gyesztvenszikij költő a Szovjetunióból.

A magyar küldöttség képviseletében Boldizsár Iván, Hubay Miklós, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Bart István, a Corvina Kiűdó, Bovthá György, a Szerzői Jogvédő Hivatal és Domokos János, az Európa Kiadó igazgatója, Jovánovics Miklós, ez írószövetség főtitkára, Ké- ry László egyetemi tanár, a Nagyvilág című folyóirat fő- szerkesztője, Somlyó György Beoltó és Ungvári Tamás irodalomtörténész vesz részt az irodalmi munkabizottság tevékenységében.

A másik munkacsoport ülésére, a kultúrakutatással, az egymás kultúrájának ismeretével, a művészeti képzéssel és neveléssel, a könyvtárakkal, a múzeumokkal és a ki- óllításcserékkel összefüggő kérdések megvitatására számos szakfember érkezett fővárosunkba. Közöttük Magda Strebl, az Osztrák Nemzeti Könyvtár, André Miquel, a Francia Nemzeti Könyvtár, Karl-Heinz Hahn, az NDK- beli Goethe—Schiller archívum, Nyikolaj Kartasov, a moszkvai Lenin Könyvtár és Daniel Boorstin, a washing- tonai kongresszusi könyvtár igazgatója, továbbá Frederich Ratcliffe, a cambridge-i egyetem főkönyvtárosa, Else Gran- heim, a Norvég Könyvtári Igazgatóság vezetője és Jeronimo Martinfez, a Spanyol Könyvtári Központ igazgatója.

Részt vesz a bizottság munkájában Jeap Maheu, a párizsi Pompidou Kulturális Központ, Erik Akkfermans a délhollandiai kulturális tanács, Aleksander Gieysztor, a varsói királyi kastély. Olov Isaksson, a stockholmi Nemzeti Régiségek Múzeuma, Irina Antonova, a moszkvai Puskin Múzeum és Borisz Pjotrovszkij akadémikus, a leningrádi Ermitázs igazgatója, Roland Ruffieux, a svájci Pro Helvetia alapítvány elnöke, továbbá több európai művészetoktatási intézmény vezetője, közöttük Milos Jurkovich, a pozsonyi zene- és színházművészeti akadémia rektora, valamint Borisz Kulikov, a moszkvai Csajkovszkij zenekonzervatórium rektora.

Az egymás kultúrájának megismerésével foglalkozó munkabizottság eszmecseréjében a magyar küldöttség tagjai közül Vitányi Iván, Miklós Pál, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, Bereczkv Lóránd, a Nemzeti Galéria főigazgatója, Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója. Király István akadémikus, irodalom- történész, egyetemi tanár, Néray Katalin, a Műcsarnok igazgatója, Simó Jenő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola és Somogyi József szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola rfektora, továbbá Szabolcsi Miklós, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója és Vályi Gábor, az Országgyűlési Könyvtár nyugalmazott főigazgatója vesznek részt.

Még egy választási forduló Guatemalában

A - kereszténydemokrata párt elnökjelöltje kapta a legtöbb szavazatot Guatemalában a vasárnapi választásokon. A nem végleges adatok szerint Vipicio Cerezo azonban nem szerzett abszolút többséget, s emiatt december 8-án még egy választási fordulót tartanak az országban. Ezen a vasárnap legtöbb szavazatot szerzett két politikus Cerezo és a nemzeti centrumunió

elnökjelöltje. Jorge Carpio vesz majd részt. A több évtizedes katonai diktatúrát felváltó kormányzat januárban lép hivatalba.

A vasárnapi választásokat, melveken baloldali pártok nem indultak, feszült légkörben tartották, meg. A szavazáson nyolc elnökjelöltre lehetett voksolni. A tábornokok a lehető legnagyobb részvételi arányt akarták biztosítani, s ezért gyakorlatilag kötelezővé tették a szavazást. A részvételi arány 80 százalékos volt.

Az országban fegyveres harcot folytató Guatemalái Nemzeti Forradalmi Egység (TJRNG). szervezetei a szavazást mgelőző napokban újabb sikeres akciókat hajtottak végre. (MTI)

NÓGRÁD - 1985. november 5., kedd

fiz Izvesztyija hétfői számában közölte

Ronald Reagan adott

szovjet újságíróknak

Az Izvesztyija hétfőn teljes terjedelemben közölte azt az interjút, amelyet Reagan elnök a múlt heten Washingtonban adott négy szovjet újságírónak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük ennek tartalmát az Izvesztyijában közölt szöveg alapján.

A szovjet újságírók első kérdése arra utalt, hogy a Szovjetunió konkrét javaslatok egész rendszerét terjesztette elő a közelgő szovjet— amerikai csúcstalálkozó előtt. Mit kíván tenni a maga részéről az Egyesült Államok?- hangzott a kérdés.

Válaszában Reagan kijelentette, hogy maga is „különleges jelentőségűnek” ítéli a csúcstalálkozót, s őszintén reméli, hogy a két ország kapcsolatait „biztonságosabb mederbe terelhetik” Genfben. Kijelentette: az utóbbi években hatalmas feszültséget idézett elő az amerikai—szovjet kapcsolatokban a világ különböző részein támadt problémák katonai megoldását célzó próbálkozások sorozata. „A fegyverek alkalmazása, akár Afganisztánban, akár Kambodzsában vagy Afrikában került rá sor, semmi eredményt nem hozott... Ezért javasoltam, hogy országaink az ilyen konfliktusok részeseit a fegyveres harc beszüntetésére, a tárgyalásos megoldás keresésére ösztönözzék”. Siker esetére Reagan kilátásba helyezte, hogy „az Egyesült Államok bőségesen kiveszi részét azokból a nemzetközi erőfeszítésekből, amelyek célja a háború által aláásott nemzet- gazdaságok helyreállítása”.

Válaszának további részében Reagan egyetértett azzal a szovjet véleménnyel, hogy a két hatalom nukleáris fegyverkészletei már túlságosan is nagyok. Mindkét kormány a fegyverzetek gyökeres csökkentését kívánja — mondta, s megismételtig azt a javaslatát, hogy mindkét fél csökkentse ötezerre a ballisztikus rakétákra szerelt robbanótöltetek számát. E javaslat kifejtésekor azt

mondotta, hogy a megoldáshoz tenni kell valamit a kölcsönös bizalom helyreállítása érdekében. Az Egyesült Államok „40—50 olyan javaslatot is tett, amelyek célja a munkakapcsolatok javítása és a bizalom erősítése” — jelentette ki. Példának hozta fel az 1975. évi Apollo—Szojuz közös űrkísérletet, s a katonák közötti közvetlen kapcsolatok létesítésére vonatkozó javaslatot azon a címen, hogy „ha többet találkoznának, talán rájönnének arra, hogy legalábbis , néhány félelmük megalapozatlan”. Az Egyesült Államok elnöke szeretné még „ha évente diákok ezrei utaznának az Egyesült Államokból a Szovjetunióba és fordítva”.

Az interjút készítő szovjet újságírók ezután még konkrétabb választ kértek arra, mi érhfető el Reagan véleménye szerint a csúcstalálkozón a biztonság kérdéskörében.

,.Minden országnak .békében kell élnie egymással, függetlenül attól, hogy egyforma-e vagy különböző a társadalmi rendszerük. Még a társadalmi rendszerek hasonlósága sem n.yújt jogot egy országnak arra, hogy erőszakot alkalmazzon egy másikkal szemben” — válaszolta egyebek között Reagan. „A nuklfeáris háborút lehetetlen megnyerni és nem szabad megengedni. Ez azt jelenti, hogy országaink között semmiféle háború sem engedhető meg.” Egyetértését fejezte ki Reagan azzal a szovjet nézettel is, hogy a két ország „különleges felelősséget visel a világ felőtt”.

A két ország kapcsolatainak kérdéskörébe azonban Reagan szerint „nemcsak újabb magállapodások elérése, hanem a régiek betartása is beletartozik”. Az elnök arra utalt ezzel, hogy a Szovjetunió a belügyeibe való beavatkozással vádolja az Egyesült Államokat az emberi jogok témájában gyakorta elhangzó amerikai vádaskodások kapcsán. Az

Egyesült Államok — mondotta — a helsinki megállapodásokból rá háruló kötelfezett- ségeket teljesíti, „s ezt várja el másoktól is”.

A csúcstalálkozó akkor vezethet a nukleáris fegyverzet jelentős csökkentéséhez, „ha konkrét megoldási módokat találunk a tárgyalásokon felmerülő akadályok leküzdésére, s ily módon jelentős ösztönzést adunk a tárgyalásokat folytató képviselőinknek”.

A sikerhez azonban — Reagan szerint — „más kérdéseket is meg kell oldani”. Az Egyesült Államok szerint a nukleáris tömegpusztító fegyverek jelentik a legnagyobb veszélyt az emberiségre, s a legfontosabb feladat ezek alapos csökkentésének megkezdése. A szovjet újságírók — vélekedett Reagan —..helytelenül foglmazták meg” a januári külügyminiszteri megállapodás lénvegét, amikor égtük kérdésükben úgy fogalmaztak, hogv a genfi tárgyalások legfontosabb célja az űrfegvverkezési hajsza megakadályozása. Az amerikai vélemény az, hogy a „támadó és a védelmi eszközök közötti szoros az összefüggés”. „Ha a tudósoknak a jövőben sikerülne hatékony védelmi eszközöket kidolgozniuk, akkor országaink anélkül, hogy egymást fenyegetnék, felhasználhatnák azokat önmaguk és szövetségeseik megvédésére” — érvelt Reagan az űrbe telepítendő hadászati védelmi kezdeményezés terve mellett, ismételten azt állítva, hogy Washington ..kész megosztani e rendszer műszaki ismereteit más országokkal”.

A közepes hatótávolságú atomerők esetében a „legjobb megoldásnak e fegyvercsoport teljes megsemmisítését tartjuk” — mondotta az amerikai elnök, arra hivatkozva, hogy a Szovjetunióban az amerikai számítások szerint jelenleg 441 közép-hatótávolságú rakétát tartanak hadrendben, összesen 1321 robbanótöltettel, s a szovjet fél 7—1 arányú fölényben van az Egyesült Államokkal szemben. Az amerikai rakéták száma a telepítés után 572 lesz,- mindegyiken egy atomtöltettel.

Arra a szovjet kérdésre, miért nem válaszolt az Egyesült Államok a Szovjetunió különféle kötelezettségvállalásaira, például a kísérleti atomrobbantások felfüggesztésére, a közepes hatótávolságú rakéták európai telepítésének felfüggesztésére, az'atomfegyver elsőnkénti használatáról történt szovjet lemondásra, Reagan ismét csak a szovjet közép-hatótávolságú rakétákra hivatkozott, valamint arra, hogy egy 1979-ben hozott NATO-határazat értelmében az Egyesült Államok összesen több mint 2400 nukleáris robbanótöltetet von ki Nyugat- Európából.

A világűr és a védelem kérdéseit illetően Reagan olyan lehetőségek megvitatását javasolja, amelyek lehető-, vé teszik ..olyan új technika létrehozását, amely segítségével mindkét fél fokozatosan áttérhet arra. hogv biztonsá- gá+ mindinkább védelmi rendszerekre építse fel a támadó atomfegyverek helyett”. Az amerikai elnök úgy tartja, hogy az űrfegyverkezés témájában „mindkét fél hasonló kutatásokkal foglalkozik, s ebben semmi eleve elítélendő nincs”.

Az Egyesült Államok — jegyezték meg a szovjet újságírók — a, nének akarata, mi több a törvényes kormányok ellen lép fel számos esetben, és sok helyen — a Közel-Keleten, Afrika déli részén, Közép-Amerikában vagy Ázsiában —, amikor valamely ország népe érvényesíteni akarja szabad fejlődéséhez való jogát. Arra a kérdésre, hogyan egyeztethető ez össze az amerikai demokráciaeszményekkel, Reagan egyebek között kijelentette, hogy „egy kormány csak akkor törvé- nves, ha azt a nép hívta életre”, s hogy „vannak olyan cselekedetek, amelyekhez még a törvényesen választott kormánynak sincs joga”, például ha a szólás- vagy a vallás- szabadságot, vagy a személyes szabadságjogokat korlátozza. Az amerikai elnök szerint az Egyesült Államokat nem érheti hasonló vád. bár „ez nem jelenti azt, hogy mindenben hibátlanoknak tartjuk magunkat”. Washington mindenesetre „segít ellenállni, amikor azt látja, hogy más népeket külső erők fenyegetnek, amelyek képesek, megsemmisíteni szabadságukat és rájuk erőszakolni a kisebbség hatalmát ...”

Az Egyesült Államok — mondotta Reagan — azért avatkozott be fegyveresen Grenadában, mert az ott* tartózkodó amerikai diákokat túszul ejtés veszélye fenyegette. Afrika déli részében az elnök szavai szerint nincs amerikai beavatkozás, „úgy döntöttünk, hogy nfem szállítunk fegyvereket sem egyik, sem a másik félnek és ragaszkodunk a konfliktus békés rendezéséhez”. Ami a latin-amerikai országokat illeti: „nagy sikereket értek el a totalitárius rendszerek demokratikus berendezkedésre való átváltása terén”. A világ különböző pontjain végrehajtott amferikai beavatkozások célja pedig „a békés eszközökkel megvalósuló demokratizálási folyamat elősegítése”. Mindez „az amerikai társadalomra már régóta jellemző önkéntes kötelesség- vállalás szelleméből” ered.

Az új szovjet javaslatokra vonatkozó megismételt kérdésekre válaszolva Reagan közölte, hogy a hivatalos és részletes amferikai válasz még készül, azt az Egyesült Államok Genfben tartózkodó küldöttsége adja meg. A válasz tartalmazza majd, hogy Washington elfogadja a Mihail Gorbacsov által előterjesztett számszerű mutatók némelyikét.

Az Egyesült Államok — jelentette ki Reagan — a védelmi kezdeménvezés keretében létrehozandó űrfegj'vere- ket mindaddig nem állítja hadrendbe, ameddig meg nem szabadul támadó atomrakétáitól.

Ami az 1972-ben megkötött, a rakétaelhárító rendszerek korlátozását célzó szovjet—amerikai megállapodást (ABM) illeti, áz amerikai fél továbbra is meg kíván maradni e megállapodás szűkebb értelmezése mellett. E szűk értelmezésbe azonban Reagan szerint beleférnek az újabb rakétaelhárító eszközökkel kapcsolatos kutatások, sőt azok részleges kipróbálása is.

Az amerikai elnök végül határozottan védelmébe vette az Egyesült Államok külföldi katonai jelenlétét, azt a tényt, hogy csaknem 550 ezer amerikai katona állomásozik 32 ország területén, 1500 katonai támaszponton.

, Végezetül Reagan a demokratikus elvek érvényre juttatásának szándékával szerződéses segítségnyújtási kötelezettségek teljesítésével indokolta az Egyesült Államok vietnami háborúját. A Szovjetuniót pedig Afganisztán, Angola. Dél-Jemen és Etiópia megszállásával vádolta. Egv évtizedekkel ezelőtt létrejött szerződésre és más jogi indokokra hivatkozva határozott nemmel válaszolt a szovjet tudósítóknak arra a kérdésére, hogy távoznának-e az amerikai katonák Kuba területéről, ha a szigetország népe népszavazáson fejezné ki akaratát a guantanamói támaszpont kiürítésére.