Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

Gw vége eiölt ca kohászati Üzemek b huzalmíí már biztos „dobogós”! PÁK ÉVVEL ezelőtt még táblák hirdették a Mali- novszkij út egész hosszában a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kiemelkedő eredmé­nyeit. a szocialista brigádok fe'ajánlásait, dicsekvésre mél­tó sikereit. Napjainkra a táb­lák elfogytak ugyan, de a lelkesedés, a versenyszellem cseppet sem lanyhult Salgó­tarján nagyhírű gyárában. Piacorientált gazdaságunkban nem is érhetnénk el kimagas­ló teljesítményeket effajta gondolkodás nélkül. Az idén mind a 142 brigád Csatlakozott a kongresszusi és felszabadulási mun ka verseny­hez A teljes létszám mintegy h»L-pn százaléka. 2200 dolgo­zó vesz részt az egv évig tar­tó akcióban, érdekes hát szá­mot adni eddig végzett mun­kájukról. — Amikor a számok nyel­vén kell kifejeznünk eredmé­nyességünket, a termelési mutatók mellett elsősorban a megtakarítás domborodik ki. egyben közvetlenül jelzi kö­zösségeink hatékonyságát^ a munkához való hozzáállását — kezdi elemzését Szőcs Ist­vánná. a SKÜ versenyfelelő­se — Kiemelten kezeltük és kiéljük a -jövőben is az anyag- és energia-megtakarí­tást, az importkiváltást, tehát a költségcsökkentő tényezc- k°t. Az eddig eltelt időszak­ban .12 millió forint anyag- kő1‘«éget. 5 millió forint ér­tékű energiát takarítottunk meg, s az utó'aoos elemzések nrntegy 12 millió forint, újí­tásból származó Kaázrot ala­pítottak meg. Baie=eti helyze­tünket nagymértékben javí­totta a munkahelyeken fel­tárt 691 veszélyforrás, mely­ből 614-re megoldást is ta­láltak dolgozóink. Társadal­mi munkaóráink száma eléri a 68 ezret, s itt hadd jegyez­zem meg, hogy maguk a munkások kérték ennek ter­melésben történő ledolgozá­sát. Nem csökkent a tanulá­si kedv, 58-an közép- és fel­sőfokú, 297-en pedig szakmai továbbképzésen vesznek részt. ,A politikai tanfolyamok, sze­mináriumok látogatottsága 98 százalékos, bár hozzáteszem, hogy a hiányzók, az iskolalá­togatás miatt kapnak felmen­tést. .. Az éves terv teljesítésé­ben, a munka verseny ben el­ért eredményével első hely­re kívánkozik a huzalmű- gyáregység. Tevékenységük eddig is kiemelkedett a gyá­ri összesből, s talán nem ér­dektelen megemlíteni a fent jelzett mutatók rájuk jutó részét. A 319 dolgozót 18 brigád tömöríti, 8847 társa­dalmi munkaórát teljesítet­tek idén. 264 baleseti veszély- forrást tártak fel. melyből 243-ra építő megoldást talál­tak. Szakmai továbbképzés­ben 79-en vesznek részt. Anyag-, költség- és energia­mezt -'karításaik értéke meg­haladja a két és fél millió fo­rintot. a dolgozók újítási ja­vaslatai 830 ezer forintot eredményeztek. A brigádve­zető 1ávollé*ében Miklós Ti­bor. a fémbevonó üzem mű­vezetői» ad számot eddigi si­kereikről — MUNKÁNKAT több do­log nehezít:, de a rendkívül fegyelmezett kollektíva min­den esetben felül tudott ke­rekedni a bajokon. Ezt az évet sorozatos anyaghiány jel­lemezte, így előfordult, hogy a szabadnapi termelésnek, vagy a társadalmi munká­nak nagy szerep jutott a le­maradások csökkentésében. Az első tíz hónap mérlege már azt bizonyítja, hogy 700 tonnával túlteljesítettük ter­vünket. Ez az adat azért is figyelemre méltó, mert az év folyamán többször emelték a ránk szabott feladatok nagy­ságát, s ennek ellenére sike­rekről adhatok számot. Húsz éve dolgozom ezen a terüle­ten, azóta a nagyfokú gépesí­tés következtében ötszörösé­re nőtt a termelékenységünk, (miközben a létszám a felére apadt. Jelentős társadalmi munkaórát vállaltunk, s a gyár többi szocialista bri­gádjához hasonlóan, kértük, hogy a sikeres exportteljesí- tés érdekében ezt a termelés­ben tölthessük le. Gyárrész­legünk adja a SKÜ külföldre szánt áruinak hatvan száza­lékát. Idei tőkés ki vitelünk el­éri a 6000 tonnát, a tervezett 5000-hez képest. Lényeges szempontnak tartjuk a minő­ség javulását is, de az eddi­gi értékelés ebben sem talált hibát. — Melyek a legnehezebb munkaterületek? — Ide sorolom a kemencék mellett folyamatos munkát végző kezelőkét, de általában nincs olyan feladatkör, ahol könnvű lenne a kenyérkere­set. Üzemünk a veszélyes te­rületek közé tartozik, két év alatt mégsem fordult elő egvet’en baleset sem. A pártalapszervezet, mun­kájáról faggattuk Angval Lászlót, aki már 1955-től dol­gozik a gyárban, s 12 éve tölt be politikai funk-oiót. — Végigjártam az itt talál­ható munkafolyamatok szinte mindegyikét. Voltam a szög- csomagolóban, a horganvzó- ban de targoncáztam is. Is­merem az emberek gondjait, s nem csak a napi, gyárbeli problémáikat, de az otthonia­kat is. Sokan járnak be vi­dékről, ezért velük csak itt találkozom. Az elbeszélgeté­sek mindig feltárják a fe­szültségeket és ahol tudok segítek nekik. A politikai munkát jónak tartom és eb­ben nem kis szerepe van a vitáknak, mint például az Utolsó gyűlésünkön, ahol a településfejlesztési hozzájá­rulás körül folyt izgalmas beszélgetés. A gyár vezetői megértőek az emberek ügyes­bajos dolgaival szemben. Sze­retném kiemelni Miklós Ti­bor tevékenységét, aki szin­tén közülünk nőtt ki, elvé­gezte az iskolákat, s magas fokú vezetési ismereteket szer­zett. Az ő élete szorosan ösz- szefonódik a brigádéval, ami meg is mutatkozik a kis kö­zösség eredményes munkájá­ban, Hamarosan , nyugállo­mányba vonul, de reméljük, hogv utóda hason’óan fele­lősséget érez majd a beosz­tottak neveléséért, tanításá­ért — magyarázza. A TELJESÍTÉSEK önma­gukért beszélnek. Ha ismét táblák hirdetnék a Mali- novsz.kij úton az „acélgyár” sikereit, mast mindenképpen piros betűk jeleznék a huzal­műi munkások teljesítménvét. Táblák nincsenek és ők sze­rényen hallgatnak. A dobo­gós hely már biztos! T. IV. L. Paprikaügyek—paprikás vásárlók . Az elmúlt hetekben, hó­napokban sűrűn emlegettek az emberek a magyar kony­ha egyik legkedveltebb fű­szeret, az őrölt pirospapri­kát. Nem vétetlenüi: eltűnt a boltokból. A hiány — kár lenne tagadni — paprikássá tette a vásárlókat, s szűk- látókörűséggel gondatlan­sággal vádolták a termelő­ket és az irányítókat. Egy tradicionális termék — han­goztatták többen — nem kerülhet ilyen helyzetbe. Jobban kéne vigyáznunk rá, hiszen külföldön öregbíti hazánk jó hírét. Mi történt a paprikával? Öt évvei ezelőtt annyi termett bélőle, hogy a tel" jes mennyiségre nem akadt vevő, így nagyobb tételt meg is semmisítettek belőle. Fizettek a kevesebbért A túltermelés miatt a fű- szerpaprika területének csökkentéséért még fizettek is: mégpedig hektáronként ölhzer forintot. Nos, a mér­séklés sikerült... Méghozzá nagyon is. 1979-ben 13 ezer hektár volt a szántóföldi fűszerpaprika vetésterülete, a következő évben 12 ezer­be módosult, majd tovább zsugorodott 9800 hektárra. Tavaly már csak 6800 hek­táron termeltek hazánkban fűszerpaprikát. A folyamat egyértelműén jelzi a termelői érdekeltség romlását, s azt is, hogy év­ről évre kisebb mennyiségű fűszerpaprikát őröltek á malmok. A hazai fűszerpap­rika szükségtelenül mint­egy 5000—6000 tonna, ex­portálni 7000—8000 tonnát lehet. Ez a mennyiség 85— 95 ezer tonna nverg csöves paprikából állítható elő. amihéz — a mai termelési színvonalon — 9000—10 000 hektár terület szükséges. Sajnos. a terméshozamok ma is erősen ingadoznak. jrs.t egyik évben hektáron­ként 12, a másikban 5 ton- 0a fűszerpaprika terem. A termelői érdekeltség — alapvetően — a paprika átvételi árától függ. A fel­dolgozó üzemek viszont csak akkor emelhétilk az át­vételi árat, ha változik a termék fogyasztói ára, vagy h.a exportbevételekből erre a célra is futja. Sajnos, mostanában az exportár alig több a paprika termel és ön­költségénél, s ezért az ex­portbevételekből nem lehet a termelői ár növelését fi­nanszírozni. Ingadozó hozamok Perdöntő lehet még a ter­mék után fizetendő forgalmi adó is. Ennek mert éke so­káig nem változott, úgy tűnt, ezzel az eszközzel nem is kívánnak élni az illeté­kesek. Aztán — a közel­múltban, a kritikus hely­zetre való tekintette] — mégiscsak mérsékelték, mégpedig 27-ről 11 száza­lékra. Ez már fedezetet nyújthat a félvásárlási árak emelésére. A régóta várt esemény, az áremelés, meg is történt, de ez — való­színű — nem elegendő a 30—40 százalékos terület­növeléshez. Holott enélkül olajozott hazai ellátás és szilárd piaci helyzet nem képzelhető él. A váratlan hiány részben az aszályos 1984-es esztendő számlájára is írható, akkor ugyanis — a korábbi év 90 ezer tonnás termelésével szemben — mindössze 39 ezer tonna csöves paprika termett. Ilyen mértékű ter­mészeti csapást — tartalé­kok hiányában — képtele­nek voltak kivédéni a ter­melők, a szállítók. A ter­melés költségeit nagyban befolyásolta az is. hogy a hetvenes években szinte va­lamennyi jelentősebb fű­szerpaprika-termelő gazda­ságban nagy kapacitású szá­rítóberendezéseket állítot­tak üzeméé, hogy a termést magasabb áron értékesít­hessék. Csakhogy időközben az energiaárak olyan ma­gasra szöktek, hogy ez a tevekenyseg gazdaságtalan­ná vált. Ma már egyértelmű: szükség van a termőterület növelésére. A becslések sze­rint 9000 hektáron már megtermelhető a szükséges alapanyag, de csak akkor, ha a hozamokat sikerül stabilizálni. Sok jó fajta van termesztésben, de újabbak elterjesztése is nélkülözhe­tetlen. A termelési techno­lógián is akad csiszolni- való: nem lehet a véglete­kig a kézi erőre építeni az ágazatot. Tanuljanak belőle Az évi 13—15 ézer ton­na paprikaőr remén yből 4— 4,5 ezer tonna a lakosság fogyasztása, az élelmiszer- ipar ezer tonnára tart igényt, a többi exportálható. A tőkéspiacon — gazdaságosan — évente hatezer-hétezer tonna értékesíthető. A ma­gvar paprikát elsősorban a német nyelvterületen és a Benelux-államokban szeré­tik. Európában a spanyol és a jugoszláv konkurencia miatt nehéz bővíteni a pia­cokat, jobbak a lehetőségek az Amerikai Egyesült Álla­mokban és Japánban. Itt — jó minőségű áruval — magasabb ár érhető el. A szocialista partnereink kö­zül a Szovjetunió a legna­gyobb vevőnk, a jelenlegi 900 tonnás export a jövő­ben megduplázható. Természetes, most a hazai ellátás biztosítása az el­sődleges cél. Az üzletekben már meg is jelentek az első kalocsai és szegedi szállí- mánvok. s várhatóan hama­rosan minden boltiban meg­találják kedvelt fűszerüket a vásárlók. Jó volna; ha a paprika­ügyből minden érdekelt le­vonná a tanulságot Ne- hogv jövő va'amplv más termék jusson hasonló sorsra. Cseh János Anyagtakarékos technológia A Mikroelektronikai Vál­lalat és az Állami Fejlesz­tési Bank képviselői szer­ződést írtak alá, amelynek alapján a vállalat 42 mil­lió forintos úgynevezett járadékköteles alapjuttatást kap a banktól anyagmeg­takarítást célzó fejlesztésé­hez. Az alap juttatással a bank olyan népgazdasági- lag fon tos fejlesztéseket tá­mogat, amelyeket a válla­latok másként — szigorúbb feltételű hitelekből —nern tudnának megvalósítani. Az. ÁFB az alapjuttatást évi 17 százalékos — 10 éven keresztül fizetendő — já­radékfizetési feltétellel nyújtja­A banki pénzből, illetve a vállalati saját forrásból a Mikroelektronikai Válla­latnál 52 millió forintos fejlesztést hajtanak végre a tranzisztorgyártásban. Jelenleg a tranzisztorok fémházát igen vékony — 0,7 mikronos — aranybe­vonattal látják el, hogy az meggátolja a korróziót- A fejlesztéssel korszerűsíteni kívánják a technológiát, olyan gépeket vásárolnak, amelyek segítségével az arany helyett nikkelt hasz­nálnak fel a bevonat ké­szítéséhez- Az így elérhető anyagmegtakarítás értéke évi 23 millió forint. ami azt jelenti, hogy a fejlesz­tés a megtakarításból két év alatt megtérül. A fejlesztés igen rövid idő alatt megvalósítható, még ebben a hónapban megkezdik az új gépek be­szerzését. illetve üzembe állítását, s a jövő év de­cemberében már be is fe­jezik a technológiaváltást. Divattiski Erdiiirlről Négymillió forint árbevételt jelent az idén a kallói ter­melőszövetkezetnek a bőrdíszműves ipari ágazat, amely Erdőkürtön negyven fő részére biztosít munkalehetőséget. A Fővárosi Kézműipari Vállalatnak 1985-ben mintegy kilenc­venezer darab táskát varrnak, közöttük szovjet és csehszlo­vák piacra kerülő termékeket. A közös -ezdaság bé.rmunk.-i- ban végzett tevékenysége már a következő esztendőben is megrendelésekkel biztosított. Szlavkovszki J-ázsefné munkáját Szabó Sándorné ellenőrzi. Nánai Ágnes a fiatalok közöl. Laluska Jánosné és munkatársai örülnek a helyi munkale­hetőségnek. Csávolszki Jánosné a gyártószalag egyik szorgalmas dolgo­zója. - kulcsár — NOGRAD — 1985. november 26., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents