Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-20 / 272. szám
Szocialista brigád a sütőiparban A balassagyarmati országos irodalmi színpadi napok mintegy száz résztvevőjével szerencsém volt látni két évvel ezelőtt a budapesti Katona József Színháznak ezt a produkcióját. Altkor még friss szenzációnak számított. Pár hónapja kapta meg a színházkritikusok különdíját, mint az 1982—83-as évad kiemelkedő előadása. A viszonttalálkozás fokozta érdeklődésemet. Vajon felidéződik-e a régi emlék, ugyanazon vagy megközelítően azonos szellemi, érzelmi hőfokon? Frisseségét, ízeit nem szüntette-e meg az idő; nem kopott-e szürkévé az előadás? Félelmeim — a salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központban látottak alapján — indokolatlanoknak bizonyultak. Raymond Queneau, az újító kedvű francia író, költő és esszéista Stílusgyakorlat című darabja semmivel sem lett avit. tabb három év múltával, a színészek semmivel sem játszanak pontatlanabbul, „lazábban”, mint a születés idején. Ennek egyetlen magyarázata lehet: nagyon is értik és élvezik azt, amit csinálnak. Ráadásul észrevehetően konzerválni tudták egymáshoz való viszonyukat, nem rontotta meg senki részéről a si'ker, amely tudottan legalább olyan veszélyes a magatartásra. erkölcsökre, mint az ellenkezője. Queneau 1903-ban született, a nagy szürrealista kísérletezők közé tartozik. Nálunk kevéssé ismert, noha a Modern Könyvtár sorozatban már a hatvanas években jelent meg regénye. Egyikből a hetvenes évek első felében a francia új hullámosként indult Louis Malle készített filmtörténeti fontosságú filmet. A Filmmúzeum és a filmklubok hazánkban is bemutatták ég a cím bizonyára sokak előtt ismerős: Zazie a metróban. A Stílusgyakorlat szürrealista játszadozás a különböző élethelyzetekben. Ezeket néhány azonos nyelvi és tárgyi motívum köt össze: péidá- ul a köpcös és nyúlánk, hosz. szú nyakú férfi párosa, vagy a tojás, a lábcsókolás. Egyébként a helyzetek tértől és időtől függetlenek. Queneau. ha akar, a városból elkalandozik a gabonaföldekre, a színházból a diszkóba — visszaugrik a némafilmek korába, sőt a veronai szerelmespár, Rómeó és Júlia idejébe. S a térnek és időnek ez a szabad kezelése sohasem tűnik erősza- koltnak, ami viszont már legalább annyira érdeme a rendezésnek és a fegyelmezett, kitűnő színészi játéknak, mint magának a szerzőnek. A Kulturális Minisztérium — közli egy közreműködő — pályázatot hirdet a társadalom életét valószerűen tükröző másfél oldalas írásokra. Ez a darab kiindulópontja. Máris feltűnik a színpadon egy kórházi gurítókocsi, rajta a bábu „Könó”, megjelenik a kamarajáték három szereplője, és szertartásosan, karikíroz- va hozzákezdenek a műtéthez, amely az író teljes feltrancsí- rozásához vezet. Queneau gerinces, erős, hiszen magát sem kíméli meg a gúnytól, sőt magával kezdi, aminek következtében aztán megbékélve vesz- szük, hogy a sor ránk ig kerül. Igaz, mint lenni szokott, ezt a legtöbbször nem így érezzük, úgy gondoljuk, a szomszédunkról van szó, de nyugodtak léhetünk, gondolatunk csalóka szivárvány: a darabbeli köpcös meg hosz- szú nyakú, mindhárom figura mi vagyunk, legyen formánk akármilyen is. Mi tolakszunk az autóbuszon, szidjuk egymást, a le. és felmenő rokonsággal együtt, mi értetlenkedünk, szerencsétlenke- dünk, vagy éppen aratjuk le tetteinkért a babért. S azt képzeljük, más a beszédünk? Tessék csak nyitott füllel járni az utcán, netán belehallgatni égy futballmérkőzés rádiós közvetítésébe. Salamon Suba László — az előadás keletkezése idején pá. lyakezdőnek számított, most a nyíregyházi színháznál dolgozik — rendezése fantasztikus érzékkel tapintott rá Qyeneau stílusára, szándékára. s káprázatos hatékonysággal volt képes a színészek — Bán János, Dörner György, és Gáspár Sándor — képességeit mozgásba hozni. Apró, életből ellesett jellémző finomságok teszik hitelessé a szituációkat, a figurákat. A játszók fokozott hangerővel szólalnak meg, mimikájuk, gesztusaik erőteljesek. Hiszen a realitás fölött vannak, szürrealista gyakorlatokat mutatnak be, egyben ironizálnak, nevetőizmainkat alapos munka alá vetve. A Stílusgyakorlat minden értéke éllenére némelyekben csalódást okozhatott: nem ilyen színházi előadásra számítottak, kerek, átélhető történetet vártak. Queneau darabja nem ilyen, mégis minden poreikájában színház, a legmagasabb rendűek közül. Példázza, hogy a tehetségnek elég egy köznapi ötlet — tumultus a buszon —, és általános, társadalmat érintő, érdeklődő mondanivalót képes élvezhetőén kérekíteni belőle. S, ha az utóbbiakhoz még a színháziak részéről is invenció társul, mint jelen esetben, kész a jó színházi előadás. A Katona József Színház produkciója nem mérhető és nem hasonlítható össze a hagyományos, megszokott előadásokkal, ezért kapta „csak” a különdíját. De sikersorozata mutatja: szükség van rá, joggal díjazták. Sulyok László A kilenc múzsa — a Tisza mentén Rendkívül változatosak a Képzőművészeti Kiadó 1986- os művészeti naptárai. A Vasarely képeivel díszített falinaptár például a magyar és egyetemes európai művészet egységét, összetartozását sugallja; az ikebananaptár pedig távoli földrészen élő emberek szépség iránti rajongását tolmácsolja. A hazai tájakat és a magyar művészet kincseit is viszontláthatjuk különböző naptárakon, illetve például a XIX. századi metszetek kilenc múzsája határidőnaplót ékesít. Világhírű festőművészünk, Munkácsy Mihály életképei, tájképei falinaptár lapjairól gyönyörködtetnek. A történelem iránt érdeklődők szívesen teszik asztalukra a magyarországi török emlékekkel díszített naptárt, mely abból az alkalomból készült, hogy 300 éve szabadult fel Buda a török uralom alól. Kuriózumnak számít az az asztali naptár is, melynek oldalait egy 1742 -ben Augsburg- ban megjelent kötet színes metszetei díszítenek, bemutatva a korabeli magyarok és délvidékiek katonai viseletét. A természetimádóknak pedig a Homoki-Nagy István „kedvenceit” felvonultató naptárt ajánljuk. A mintegy másfél milliós példányszámban megjelenő, 32-féIe naptárból felsorolt példák azt bizonyítják, hogy hazánk természeti és művészeti szépségeiről, értékeiről méltó módon „beszélnek” sajátos nyelvükön a Képzőművészeti Kiadó 1986-os naptárai. Ez azért is igen fontos, mert ezek közül a kiadványok közül sok jut túl határainkon. a magyar kultúra követeként. Részben mint exportcikk, de sokat küldenek el ajándékként külföldön élő hozzátartozóknak, jó barátoknak. Es nem lebecsülhető mennyiséget vásárolnak meg idehaza a hozzánk érkező és érdeklődő külföldi turisták sem. Filmszemmel a diktatúra ellen Egy többszörösen halálra ítélt filmrendező, akit hazájában minden jogától megfosztottak, hazatér Chilébe, két hónap alatt széltében-hosszá- ban bejárja az országot, har- snineórányi dokumentumfilmet forgat, majd a titkosrendőrség orra előtt a kész anyaggal kisétál az országból. Ez nem kalandfilm. A történet így játszódott le a valóságban most nyáron. Főszereplője Miguel Ldttin. Littin Chile legismertebb filmrendezője. (Magyarországon is bemutatták több filmjét. köztük a megrázó erejű „Levelek Marusiából”-^, amely az 1907-es rézbányászsztrájk- nak állít emléket.) Egyike volt azoknak a filmeseknek, akik támogatták Salvador Al- lemde Népi Egység kormányát, •■ért az 1973. szeptember 11-i puccs után menekülnie kellett. Kubában, majd Mexikóban telepedett le, ott is harcolt filmjeivel a Pinochet-rezsi m sitién. Tizenkét évi távoliét után szánta rá magát vakmerő akciójára. Littin úgy kerülhetett San- tiagóba, hogy érkezését és ott- tartózkodását több, szabályos forgatási engedéllyel rendelkező külföldi filmforgató lőport fedezte. A filmstábok a chilei rendőrség megtévesztésére áldokumentumfilmeket kezdtek forgatni —, a legnagyobb, egy olasz stáb a chilei olasz közösség életét „tanulmányozta” — és csak akkor kezdték el a tényleges munkát, amikor már a hatóságok éberségét elaltatták. Miguel Littin az illegalitás szigorú szabályai szerint élt, sehol nem tartózkodott néhány óránál tovább, hol elegáns üzletemberként, hol bányászként, hol parasztként, hol kíváncsi turistaként bukkant fel a forgatócsoportok közelében, de végig ő irányította a felvételeket. Ahogyan egyre jobban belemelegedtek, egyre merészebbekké váltak: először csak a nyugalmas, de lehangoló utcaképeket, a nyomornegyedeket és lakóikat filmezték, később már forgattak a „Manuel Rodriguez Felszabadítási Front” nevű szélsőbaloldali szervezet főhadiszállásán, felvételeket készítettek a rezsim által kiátkozott Pablo Neruda házáról, amelynek falát teleírták a Népi Egység hívei és a szerelmespárok. A tilalmakat kijátszva filmeztek a con- cepcióni szénbányákban, ahol tízéves gyermekek dolgoznak elképesztő nyomorban a felnőttek mellett, sőt az operatőrök bejutottak a Moneda- palotába is, ahol megörökítették azt a termet, ahol annak idején Salvador Allende géppisztollyal a kezében esett el. Littin és társai mindenkit megszólaltattak, akit el tudtak érni: kamaszokat, akiket megkínoztak a titkosrendőrök, baloldali ellenzékeiket, papokat, sőt olyanokat is, akik korábban évekig a juntát szolgálták, köztük Pinochet unokahúgát is. Littin chilei tartózkodása idején nyílt levelet intézett a chilei legfelsőbb bírósághoz, amelyet sokan ma a törvé- nvessség utolsó bástyájának tartanak az országban. A junta azonnal igyekezett a levelet „hamisítványként” beállítani és tagadták, hogy a filmrendező hazatért volna. Littin azonban megcáfolta ezt az állítást: személyesen telefonált több rádióműsornak az egyenes adás kellős közepén, és bejelentette, hogy maga is meg fog jelenni a filmben, hogy bebizonyítsa: akciója sikerült. Miguel Littin tizenkét évi távoliét után „filmszemmel” nézte hazáját, az embereket, az erősödő lázadást. A diktatúra hétköznapjainak önmagáért beszélő bizonyítékait hamarosan Európában is látni fogják, mivel a rendező több nagy tv-társasággal is megállapodást kötött. De Littin élményei írásban is megjelennek: chilei utazását követően, a rendező felkereste' barátját és harcostársát, Gabriel Garcia Márquezt. A Nobel-díjas kolumbiai író, aki félelmetes kórkénet rajzolt a dél-amerikai földrész katonai diktátorairól a „Pátriárka alkonya” című regényében, elhatározta, hogy következő munkáját Chilének szenteli Miguel Littin „kalandja” nvomán. Göbölyös László Jó közösség — nem vé et'en Gyakran hallom panaszkodni üzemek, vállalatok közművelődéssel foglalkozó munkatársait arról, hogy manapság sokkal nehezebb a dolgozókat bevonni a kulturális megmozdulásokba, mint — mondjuk — tíz évvel ezelőtt. Sokan nem szívesen áldoznak szabad idejükből a művelődésre. Nem így a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat Che Guevara — háromszoros kiváló — szocialista brigádjában. Amikor leültünk beszélgetni néhány tagjával munkahelyükön, a salgótarjáni központban, inkább a bőség zavarával küszködtek: hol is kezdjék azt a sok-sok mindent, amit maguk mögött tudhatnak. — Ifjúsági brigádként alakultunk meg hét évvel ezelőtt — kezdi a legelején Baráth Bertalanné. aki termelési előadóként dolgozik a vállalatnál. — Azóta, sajnos ez a jelző már nem nagyon illik ránk — mondja nevetve, bár csupa fiatal arcot látok magam körül. — Ahogy a brigád egyre jobban összeszokott, úgy lett tartalmasabb közösségi életünk. Sokszínű tevékenységükben fontos helyen áll a művelődés. A tizenegy tagú brigádban mindig tanul valaki, sőt egyszerre többen is. Az utóbbi öt év alatt hárman leérettségiztek, ketten munkaügyi szakképesítést szereztek, (egyikük közép-, másikuk felsőfokon), egyikük üzemszervező szakmérnöki diplomát szerzett. Különböző tanfolyamokon fejlesztik a munkakörük színvonalas ellátásához szükséges tudásukat. Többen közös elhatározással együtt fogtak hozzá angolul tanulni a TIT-ben... S tanítanak is. Tavaly például hárman oktattak sütőipari szakmunkás- tanulókat. — Nagyon szeretjük a sportot — mondja Béres Zoltán szervezési és ellenőrzési osztályvezető, az egyetlen férfi a brigádban. — Mi szerveztük a vállalat legnagyobb ilyen rendezvényét, a Szert Sándor-emlékversenyt, de az ÉDOSZ-sportnapokon is mi vagyunk a törzsgárda. Kétévente ott vagyunk a csehszlovák testvérvállalattal közösen rendezett sportcsatákon. amit hol nálunk, hol náluk tartunk. Tavaly a nemzetközi kosárlabdatornára Salgótarjánba érkezett szovjet versenyzőket patronáltuk. A brigád a munka dandárját vállalva dolgozik mostanában az üzem mögötti sportpálya építésén, számukra természetes módon — társadalmi munkában. Alig-alig tudják fejben tartani, mikor, hol, mennyit dolgoztak már önként, ellenszolgáltatás nélkül. Minden brigádtag megkapta már az ,.50 ezer munkaórát Salgótarjánért” emléklapot. Két évvel ezelőtt kapcsolódtak be a „Munka és művelődés” megyei, mozgalomba. Azóta ez határozza meg kulturális munkájukat. Fel- szabadulási emléktúrán vettek részt, különböző vetélkedőkön szerepeltek, de maguk is szerveztek. A mozi-, színház-, múzeum- és kiállításlátogatások már szinte hétköznapi események életükben. — Az idén új kezdeményezésbe fogtunk — meséli Béres Zoltán. — A szolnoki sütőipari vállalattól hamarosan vendégül látunk egv csoportot. A találkozás célja a szakmai tapasztalatcsere. Szeretnénk hagyományt csinálni a kapcsolatból. A Che Guevara brigád kötelességének érzi a gyerekek és öregek segítését. Patronálják a VI. számú óvodát és a salgótarjáni II. számú párt- szervezet nyugdíjasait. Az eddig leírtak csupán töredékét villantják fel a brigád tevékenységének. Hiszen újításaikról, az Alkotó ifjúság mozgalomban való szép szereplésükről nem szóltunk — Nincs oiyan tevékenység ‘ a vállalatnál, amiben a brigád ne járna élen. Hogy’ jut idő ennyi mindepre? — Az a jó, hogy nemcsak a brigádtagok, hanem a családjaink is jól ismerik egymást — mosolyog Baráth né. — Van úgy. hogy tíz gyerek is eljön velünk egy-egv programra. Szívesen vagyunk együtt, még a szilvesztert is közösen rendeztük. — Szerencse dolga volt, hogy egymásnak szimpatikus emberek találtak egymásra, vagy másutt keresendő a jó közösség titka? — Nem a véletlen műve — vallja Baráthné. — Sok energiánk fekszik benne. Konfliktusok nálunk is vannak. Előfordul, hogy „rugdosni” kell egymást, de ez nem választ el minket, inkább összetart. Év végén például, amikor megkapjuk a jutalmat, a felét a közös kasszában hagyjuk, a többit szétosztjuk, de mindenkinek munkája szerint. Keményen megmondjuk a véleményünket a másikról. — Nagy összetartó ereje van a brigádnak — mondja Ninkovics Katalin, értékkönyvelő, s véleményét helytálló összegzésnek is felfoghatjuk. — Megalakulásunk óta szinte teljesen ugyanazok a tagok. Közösségünk visszahúzó erő. amikor valakinek a munkahely-változtatás gondolata forog a fejében. Kovács Erika I Chicagói filmfesztivál Jelentős magyar sikert hozott a chicagói filmfesztivál keretében megrendezett verseny, amelyen az elmúlt év terméséből húsz, többnyire már más fesztiválon sikerrel szerepelt alkotás szerepelt. Gárdos Péter Uramisten című műve elnyerte a második díjat, az „Ezüst Hugó”-t, a film két főszereplője, Feleki Kamill és Eperjes Károly pedig megosztva kapta meg a legjobb férfialakításnak járó díjat. A filmet a zsűri ,.a legígéretesebb rendezésért” tüntette ki az elismeréssel. A fődíjat egyébként egy argentin alkotás, a „Hivatalos változat” című film nyerte el. műsor KOSSUTH RADIO: \ Gvárrészeket adunk, veszünk 8.4K Vízparton. 1.5*: Kis magyar néprajz 8.55: Paskevics: A zsugori. Vígopera két felvonásban Rókád a 1. Muzsika gyermekeknek •8.85: íróvá avatnak. Heltai Jenő indulása Mi ez a gyönyörű? A mikrofonnál: Szőnyi Erzsébet 10.56: Bajtár László feldolgozásai Mohácsi bokréta 11.04: Karvezetők. XXV/4. rém 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv 13.00: Zempléni Kornél zongorázik 13.48: A Vasas Művészegyüttes énekkara énekel 14.MI: A magyar széppróza századai 14.25: Operaslágerek 15.00: A Népzenei Hangos Újság melléklete 16.05: MR 10—14. 17.00: Vizsgálatok nyomában 17.23: Reflektorfényben egy operaária 18.02: Kritikusok fóruma 18.25: Mai könyvajánlatunk 19.15: A Rádlós-zínház bemutaitójafl A vénember maga hál 20.20: Ravel: Szonáta 20.44: „Az ihletet kontrollálni kell”. VIII/2. rész 21.20: Változatok a politológiára. 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Népdalok 22.50: Van benne ráció. .. 23.05: A Rádió lem ez albuma 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után... PETŐFI RADIO: 8.05: idősebbek nullámhossaán 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10: Nemzetek táncaiból, rézfúvókra 12.25: Néhány szó zene közben 12.30: Nóták 13.10: A tegnap slágereiből 14.00: Lelátó 15.05: Láthatatlan múzeum 15.30: Színe-java 17.05: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságaiból 17.20: Diákfoci 17.30: ötödik sebesség 18.30: Ritmus! 19.05: Böngészde a zenei antikváriumban 20.05: Rockföldről érkezett. 20.50: Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus című folyóiratban. 21.05: Nemzedékek n. rész 22.05: Válogatott felvételek 23.20: Oláh Kálmán népi zenekara játszik 23.40: Granadai vásár. (Résziletek) •.IS: Éjfél után... MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.10; Hangoló. Beélj Katalin összeállítása. 17.15: Index. Gazdaságpolitikai magazin. Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Nagy István. (A tartalomból: Pályázatot nyert vezetők. — önelszámolás a Felsővadászi II. Rákóczi Fereno Termelőszövetkezetben. — Újításokból 240 millió az LKM-ban.) — Sport. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.55: Tévétorna 9.00: Iskolatévé. Fizika 9.30: Angol nyelv 9.45: Felső-Tiszavidék L 10.00: Delta 10.25: .. . úgy, mint Lyonban 11.55: Képújság 15.15: iskolatévé. Itt és ott 15.35: Játék műalkotásokkal. Kinn és benn 15.55: Allatmesék 16.15: Hírek 16.25: Sztárok a Jégen. Amerikai film 16.50: Egészségünkért! 17.05: Képújság 17.10: A rövidfilmstúdiók műhelyéből. J» Koszó bácsi millió^ -c 2. Húzzák a nótánkat. 3. A 28-as csapó. 18.00: Nánási László-portré 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Majd belejössz Pistám. Tévéjáték 21.20: Szemtől szembe. Kadhafi ezredessel 22.10: Mutató 22.55: Tv-híradó 8. 23.05: Himnusz 2. MŰSOR: 18.30: Képújság 18.35: Útra való. (Ism.) 19.10: Nas Ekran 19.30: Vasat vassal. Csehszlovák rövidfilm. (Ism.) 20.00: A kék bolygó 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: Rockpalota 22.10: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Liverpooli számkivetettek. 5. rész 21.05; a nürnbergi per. 21.45: Az Alexandrov-együttes Prágában 22.10: A csehszlovákká szovjet kulturális napok krónikája 22.25: A British Múzeum kincsei. 3. rész (Ism.) 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Férfikézilabda Szuper Kupa MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: \ házibulii folytatódik. Színes, szinkronizált francia film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8-tól: Az elveszett frigyláda fosztogatói (14). Színes US A-ka Land film. ISKOLAMOZI: A világgá ment királylány. — Pásztói Mátra: Hó- virágünnep. Színes csehszlovák filmszatíra. — Nagybátonyi Petőfi : Ivanhoe. Színes, szinkronizált szovjet film. — Nagybátonyi Bányász: Redl ezredes I—II. (16). Színes magyar— osztrák—NSZK film. — Karancslapujtő: Házibuli. Színes, szinkronizált francia iflJmvigjaitek. 4 NÖGRÁD r. 1985. november 20., szerda Színházi esték Stílusgyakorlat
