Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

Blokk hulladékcmyagból A mátradereeskei téglagyár hulladékanyagából készül a kerámiatörmelékes blokk az Agrofil előregyártó üzemében. —bp— Fizassenek többen — kevesebbet Társadalmi munka és képzés az MHSZ-nél SOKFÉLE becslés és felmérés készült már arról, mennyi munkaidő esik ki a termelés­ből amiatt, hogy a különféle szolgáltatók — OTP. posta, ruhatisztító, iparcikküzlet, ablak­üvegező és mások — csak a délelőtti és a kora délután: órákban fogadják az ügyfele­ket. a vevőket, illetve a megrendelőket. Az érintett ágazatok közül eddig a Belkereske­delmi Minisztérium tett a legtöbbet a hely­zet javításáért; az idén májusban kiadott rendelete egyebek között azt célozta, hogy az üzletek a hét hat napján fogadják a ve­vőket. Mint a többi ágazatban, úgy a kereske­delemben is az ötnapos munkahét korábbi bevezetése nehezíti a megoldást. A keres­kedelemben dolgozókat sem lehet arra kény­szeríteni, hogy a hét hat napján dolgozza­nak, ezért a rendelet is elsősorban azokat a boltokat célozhatja meg. amelyekben elég alkalmazott van ahhoz, hogy a heti két sza- szabadnap kiadásával is hat napon át tud­nak nyitva tartani. Ám, még így is bajos a rendelet végrehajtása, hiszen senkinek sem mindegy, hogy szombatra, vagy a hét vala­melyik más napjára esik-e a szabadnapja. Nyilvánvaló, hogy mindenki szombaton és vasárnap szeretne otthon maradni, amikor nincs kire hagyni a bölcsődés. az óvodás és az iskolás gyerekeket, és amikor a csa­lád együtt lehet. Ám. ha mindenkinek meg­adatik ez a lehetőség, akkor ott vagyunk, ahol voltunk: munkaidőben kell mindent in­tézni, a tanácsnál, a rendőrségen csakúgy, mint a szolgáltatóiparban vagy a kereske­delemben.­A belkereskedelmi miniszteri ' rendeletet meglehetősen eltérő módon fogadták az érin­tett vállalatok, szövetkezetek. Akárcsak a helyi tanácsok, amelyek bizonyos esetekben felmentést adhatnak a hatnapos nyitvatar­tási kötelezettség alól. Azokat az élelmiszer- üzleteket, amelyekben legalább négyen dol­goznak, sikerült szinte vita nélkül átállítani a hatnapos nyitvatartásra. Nem így a ha­sonló létszámú iparcikküzleteket. Ezek gaz­dái — a vállalatok, a szövetkezetek — ak­kor is gyakran kértek felmentést a rendelet alól, ha létszámuk elegendő lett volna a hatnapos nvitvatartáshoz. S mi történt, ha a helyi tanácstól nem kapták meg a felmentést? Szinte kivétel nél­kül fellebbeztek. És ha a megyei, illetve a Fővárosi Tanács is elutasította kérésüket? Nos, akadnak vállalatok, amelyek ennek el­lenére is ragaszkodnak a szombati zárvatar- táshoz. Ez a renitens magatartás jellemzi az OFOTÉRT-et, a Bizományi Áruház Vállala­tot, a Vasértet, a TÜZÉP-et, az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatot, az S-Modell- hálózatot, és néhány iparvállalatot, amely mintaboltot tart fenn. Hogy csak néhány baranyai példát említ­sünk: a bizományi három pécsi boltja a másodfokú kötelezés ellenére sem kapott utasítást a vállalati központtól, hogy ez­után nyisson ki szombatonként is. A szin­tén pécsi OFOTÉRT odáig megy, hogy in­kább csökkenti a létszámát, hétköznapokon is csak egy műszakban fogadja a vevőket, ha másként nem ússza meg a szombati mun­kát. Természetesen nem ez az ellenállás jel­lemző a kereskedelemre: a vállalatok, szö­vetkezetek többsége végrehajtotta a rende­letet, és így jelentősen bővült a szombati vá­sárlási lehetőség az iparcikk- és a ruházati kereskede'emben. Budapesten például 291- gvel csökkent a szombaton zárva tartó üzle­tek száma. Némi javulás bekövetkezett a kis. 1—3 sze­mélyes üzleteknél is. Bár ezek — kevés ki­vételtől eltekintve — továbbra is csak öt napon át fogadják a vevőket, most már nem okvetlenül valamennyit szombaton, hanem esetleg a hét valamelyik más napján tartják zárva. A kistelepüléseken az osztott nyitva- tartás — vagyis a déli szünet — szélesebb körű bevezetésével sikerült a szombati áru­sítást meghonosítani. A szerződéses és a ma­gánboltok nyitvatartási ideje is jobban iga­zodik most az igényekhez, ami részben a tanácsok koordinációjának köszönhető. Más­felől megfigyelhető, hogy az élelmiszerszak­mában dolgozó magánkereskedők és szerző­déses boltvezetők egyre nagyobb számban vállalkoznak a heti hatnapos, sőt, a vasár­napi nyitvatartásra is. Ami az utóbbit illeti, — túl az idegen- forgalmi területeken az üdülési szezonban egyébként is folyamatosan nyitva tartó, mint­egy 1500 üzleten — további helyeken is fel­húzzák a redőnyt vasárnaponként. A rende­let ezt nem tiltja, de nem is ösztönzi, a szak­mai szakszervezetnek pedig az az álláspont­ja. hogy ahol a dolgozók erre önként vál­lalkoznak, s munkájukat tisztességesen meg­fizetik, ott megegendhető a vasárnapi mun­ka. Persze, csak ha a fogyasztó is igényli. Tehát tulajdonképpen csak a lehetőséggel él a többi között a Nógrád Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat, amely 3, a Barcsi Vörös Csillag Tsz, a Gyula és Vidéke Áfész, a Békés és Vidéke Áfész, amely egy-egy élelmiszerboltját vasárnap is működteti. Sop­ronban, ahol bizonyára a külföldiek vásár­lásaira számítanak, 11 élelmiszerbolt szerző­déses vezetője döntött úgy, hogy vasárnap is árusít. A BELKERESKEDELMI miniszteri rende­let nyomán tehát javultak a munkaidőn kí­vüli vásárlási lehetőségek; bár legalább ha­sonlóképp bővülne az idő, amikor a posta, az OTP, az autójavító és a többi szolgáltató is a lakosság rendelkezésére áll! Gál Zsuzsa i Mezőgazdászok tanácsa Augusztusban alakult a Ba­lassagyarmat környéki ter­melőszövetkezetek fiatal ag­rár szakembereiből egy ifjúsá­gi tanács, amelynek tagjai cé­lul tűzték maguk elé, hogy szakértelmüket a körzet me­zőgazdasága fölvirágoztatá- sára. kutatómunkával is se­gítséget nyújtanak. Tegnapi magyarnándori találkozóju­kon féléves mun ka tervüket beszélték meg és összesítették a környék állattenyésztésé­nek helyzetéről begyűjtött adatokat. Szövőgépcsere Pápán i Leállították az utolsó 80 éves szövőgépet a Pápai Tex­tilgyárban, ezzel befejeződött a gépek teljes cseréje. Az 1152 századfordulón készült Ro­scher 105 típusú berendezést szovjet automaták váltották fel. összesen 466 SZTB típu­sú, korszerű szövőgépet állí­tottak munkába, s ezek nem­csak egyszerűen helyettesítik a korábbi gépparkot: lényege­sen többet termelnek, és a termékszerkezet módosítását is lehetővé teszik. Az utób­bit kihasználva a jövőben a Pápai Textilgyárban — főleg a pizsamaanyagok rovására — egyre több szabadidő-ru­hának való kelmét készíte­nek. Először a bolyhozott, flaneltípusú anyagokat kezd­ték gyártani, s azok sikere után már a farmertípusú, ingnek, blézernek, szoknyá­nak való, tarkán szőtt ter­mékkel is sikeresen bemu­tatkoztak a hazai és külföl­di piacon is. Az MHSZ salgótarjáni gép­járművezető-képző iskolája és kirendeltségei komoly vállal­kozásokat tettek a Magyar Honvédelmi Szövetség által meghirdetett „Élenjáró” kitün­tető címért folyó szocialista munkaversenyben. Közeledik ez év vége és hamarosan már nem a vállalásokról, hanem a tettekről beszélhetünk. Az iskola vezetője Horváth And­rás őrnagy: — Fedett gépjárműszint kezdtünk építeni, amelynek anyagára 150 ezer forint. A vasat, farostlemezt, cementet kellett csak megvásárolnunk, minden egyebet saját erőnk­ből biztosítunk. Még a gépi berendezéseket is — mondta büszkén. — Hogyan lehetsé­ges ez? Ügy, hogy minden­kinek saját érdeke: tető le­gyen az oktatókocsik felett. A társadalmi munkát úgy szer­vezzük meg. hogy mindenki elhozza saját gépeit is. Sze­mélyenként negyven óra tár­sadalmi munkát vállaltak a pásztóiak, salgótarjániak és a bá tony térén viek. Előfordulhat, hogy lesz ez még több is! El­végre senki sem dobja el a kalapácsot, ha letelt a vállalt órák száma. Amíg be nem fe­jezzük a garázst, nem hagy­juk abba a munkát. Ehhez az is kell, hogy a legutóbbi hét végén, például körülbelül hu­szonötén voltunk kint, és az eső ellenére munkálkodtak a kirendeltség tagjai, vezetői és fiz MHSZ-ben dolgozók is. A [jó példa, úgy érzem, semmit nem helyettesít. — Meddig szeretnének el­jutni az építkezésben még az idén ? — A tetőt mindenfélekép­pen feltesszük, és szeretnénk, ha teljesen zárt lenne az épület, tehát elkészülünk az oldalfalakkal is. így rengeteg energiát takaríthatunk meg. Télen a lehűlt kocsikat sokba kerül felmelegíteni. Idő-, pénz- és energiapocsékolás ez, amit nem engedhetünk meg ma­gunknak! — Ahhoz, hogy minden szombaton és vasárnap szer­vezetten haladjon itt a mun­ka. kell egy állandó felelős, aki kiváló pedagógiai érzék­kel. jó szervezőkészséggel ren­delkezik. — Szerencsére van ilyen emberünk és legalább annyi jó tulajdosággal bír, amennyit ez előbb felsorolt. Jeszenszki István gépkocsi-technikai fő­előadó tartja kezében a társa­dalmi munka gondjait. Lelkes szervező, rendkívül jól agitál. Szükség van a segítségére, ugyanis a fedett gépkocsitáro­ló környékét szeretnénk par­kosítani. — Talán nem illik róla be­szág egyik legrosszabb gép- járművezető iskolája pár év­vel ezelőtt. — Hiába is próbálnám ta­gadni, ha egyszer ez az igaz­ság. Óriási bukási százalékkal dolgoztunk. Az első nagy lé­pés ez ügyben az volt, hogy sikerült kidolgoznunk egy új premizálási rendszert. Diffe­renciáltuk a béreket a munka szerint, aki nem akart dolgoz­ni, az elment tőlünk. Az első kézzelfogható jó eredménvek a sorkötelesek képzésében születtek. Igaz, bevezettük, hogy addig senki nem mehet vizsgára, míg az úgynevezett házi ellenőrzésen nem felel meg. Kis idő elteltével sike­rült az országos bukási szin­tet elérni, majd ezt is lejjebb szorítottuk. — Napjainkban nagyon sok embernek van már jogosítvá­nya, óhatatlan, hogy évről év­re kevesebben jelentkeznek. Van valamilyen tervük arra, hogy növeljék, vagy legalábbis megtartsák a tanulók számát? — A legjobb módszernek most az együttműködést lá­tom olyan vállalatokkal, ahol hivatásos gépkocsivezetőkre van szükség. Képezünk B. C és D kategóriákban és ked­Már hónapokkal ezelőtt i meginvitált a balassagyarma­ti postára egy kedves hangú telefonkezelő hölgy, akinél sürgettem egy vidéki hívást: — Maga azt nem tudja el­képzelni. milyen bolondokhá­za van néhanapján. Jöjjön el, nézze meg hol dolgozunk, akkor talán megérti, hogy nem rajtunk múlik a gyors kapcsolás.,. Rátkai Ottóné készséggel, fogad az általa vezetett 1-es számot viselő hivatalban, a Rákóczi fejedelem úton. Már az első mondatokból kiderül, hogy az épület az lett, ami­nek épült, ami ma is: postá­nak. Csakhát azóta megért egy-két emberöltőt. Kivált a hetvenes évek elején nőttek meg az igények a palóc vá­rosban és megindult a „tol- dás-foldás”. Nem csoda, hogy az egykori palota most már j szűkebb a szűknél. Szakem­berek állítják: megoldást kell találni, mert tovább már nem ; lehet zsúfolni a gépeket, em­bereket, mert a szolgáltatás rovására megy. Amikor a távbeszélő-köz­pont kezelőjébe lépünk, ak- i kor mondja a hivatalvezető asszony: — A telefonra sokan pa­naszkodnak. Néha nagvon in­gerülten is. Mindig meghív­í juk őket, jöjjenek, nézzék és 1 értsék meg. hogyan dolgoz­vezményes tandíjat számolunk fel. Az elvünk az, inkább so­kan fizessenek keveset, mint kevesen sokat. A fiatalok, el­sősorban a középiskolások kö­rében szervezünk tanfolyamo­kat, szigorúan alkalmazkodva az iskolai tanrendhez. Ezen­kívül jók a kapcsolataink a vidéki tanácsokkal, falvakban is indítunk egy-egy tanfolya­mod a kihelyezett oktatáson nem számoljuk fel a kiszállá­si díjat, így a költségek vala­melyest csökkennek. Volt már példa arra is, hogy szervezett keretek között üzemben taní­tottuk a vezetést. — Beszélgetésünk elején szóba került, hogy csehszlo­vákiai érdekeltsége is van az iskolának. — A Svazarm nevű losonci autósiskolával van együttmű­ködési szerződésünk. Rendsze­resen felkeressük egymást, megbeszéljük a tanításban fel­merülő gondokat, beszámolunk a vezetési tapasztalatunkról. — Irodájának falát renge­teg kitüntetés, oklevél díszíti. — Ezek elsősorban az utób­bi évek jutalmai. Remélem, legközelebbi találkozásunkkor kétszer ennyi lesz ... Vankó Magdolna Halló, központ...? Nézzük. Hallottam postást, aki Puskás Tivadar-teremnek hívja a kezelőt. Állítólag még ő, a telefonhírmondó föltaiá- lója verte be az utolsó szöge­ket a falba ... Ez keserű vicc. nek ugyan jó, de nagyon nem is áll messze az igazságtól. Ezek a kézi kapcsolású köz­pontok, amin a telefonos kis­asszonyok dolgoznak, még a második világháború előtt készültek. Akkor nagyon kor­szerűnek számíthattak, ma azonban mosolyognivalóan nehézkesek. A távolsági, vagy intermunkahelyeken reggel nyolckor már nincs megállás. Hatan igyekeznek eleget ten­ni a temérdek hívásnak. Előt­tük a „lyukak” és a „madza­gok”, a táblán a lámpák. Az égjük ilyen inter például 11 áramkörrel bír, amihez csak nyolc pár „madzag” van, ami azt jelenti, hogy egyszerre nyolc vonalon lehet beszélni. Igen ám, de tizenegy van. Há­rom hiába lépne be, a keze­lőnek várnia kell, amíg a nyolc beszélőből valaki ki nem száll a vonalból. Akkor dughatja a madzagot. így van ez a másik öt intermunka- helyen is. Ilyenkor szentsé­gei az előfizető és találgatja, pajoa ni m gjönyovűségefa művelhet a telefonos, ott, a postán? Nos. nem jókedvé­ből késik a mondattal: halló, tessék, központ. — A pesti kezelő (az, aki a budapesti telefonokat bo­nyolítja) ugyancsak terhelt. Nyolc óra alatt például az el­múlt napokban is 150—200 indulója volt. (Azaz olyan be­szélgetés, amit Balassagyar­matról kezdeményeztek a fő­város felé.) Ennek körülbe­lül a felét fogadta (vagyis Pest telefonált ide, itteni elő­fizetőt keresve) és átmenőt is kapcsolt ha+vanat-hetvenet. (Ez azt jelenti, hogy ez a köz­pont besegít például egy Bu­dapest—Örhalom közti be­szélgetésbe.) Októberben kevés híján, húszezer beszélgetést kezde­ményeztek Balassagyarmat­ra távolabbi településekről, s több mint hatezer „átmenő*” is bonyolítottak. Ehhez még adjuk hozzá a munkanapon­kénti 7—800 indulót. Van mit tejbe aprítani itt, a kezelő­ben. A helyi 1088 előfizető vá­rosbéli beszélgetéseit hárman igyekeznek biztosítani. Ehhez van negyvennyolc pár mad­zag. Egy kezelő nyolc óra lYKt IBOft i-----­b onyolít. Akinek kedve van, kiszámíthatja, hogy finoman szólva is, valóban bolondok­házára emlékeztet néha — és nem is ritkán — a hölgyek háza tája. Pásztor Sándor mondatai jutnak eszembe-. Ö a vonal­felügyelet vezetője, kollégái a berendezések — telefonok, al­központok, telexek és tár­saik — javítását, karbantar­tását végzik. A szakember szólt belőle: egy telefonköz­pont nyolcvanszázalékos ki­használtsággal biztonságosan üzemeltethető. Ha ezt túllé­pik, aránytalanul több lesz a hiba, a zavar. Ott van mind­járt a madzagok esete. Kop­nak a fémdugók, de sokkal jobban a hozzájuk illesztett vezetékek. És gyorsan, hiszen a központ „kissé” terheltebb ■ a nyolcvan százaléknál. Mi várható? Olvashattunk már róla: Magyarországon hovatovább gazdasági, sőt népgazdasági kérdés lehet az - elavult telefonszolgáltatás. ; Ez érvényes Balassagyarmat­ra is. Információt adni és szerezni, napra, sőt órára ké­szen lenni a piacon, ma már természetes állapota a ki- sebb-nagyobb ipari üzemek­nek. Ám, ha a központ nem jelentkezik ... ? Balassagyarmaton még nincs végleges döntés. Azt a posta illetékesétől már tud­juk: nagyobb beruházásra az egykori megyeszékhelyen a postásoknak nincs pénze. Csak az összefogás hozhat gyorsabb megoldást. Lesz-e? És kik fogjanak össze? Meny­nyi pénzzel? Nj’itott kérdések, válasz még nincs. De lesz! Addig is — tűzoltásképpen — a jövő év végére egy he­lyi és egy távolsági munka­hellyel talán bővül a telefon- központ. Ha még emlékeznek rá, az tizennyolc pár madzag az előbbi és nyolc az utóbbi szolgáltatáshoz. Tessék tár­sítani a többi számot is. Nagy változás tehát nem lesz tőle, de legalább csökken valame­lyest a terhelés a gépeken és az embereken egyaránt. Már az is valami. Kettős szorítás vár fölol­dást. Nagy szükség van a te­lefonhálózat bővítésére. A központ korszerűsítésére és jobb munkakörülményeket ér. demelnek a postaiak. Ehhez Balassagyarmatra is pénz kell. Hortobágyi Zoltán Hét végi nyitvatartós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents