Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

Apró műhelyek voltak csak magánkézben. Ahogy akkori­ban mondták: maszekok. Ezekből a balassagyarmati kis műhelyekből ugyan ki ál­modott volna korszerű gyá­rat? Akadtak ilyen emberek a palóc városban. A hatvanas évekbeli iparosítás idején a város nyugati peremén új éoületek emelkedtek: az Ipoly Bútorgyár új honfoglalóként odatelepült. Csízek Ferenc ezekben az időkben még Bras­só egyetemének padját kop­tatta ösztöndíjasként, maid 1960-ban Miskolcra került, ahol akkor épült a bútorgyár. Kilenc esztendő múltán ko­pogtatott Balassagyarmaton. Gyárépítésbe csöppent, de már nem volt kezdő a faipari szakember. — Jó hírű gyár volt már ekkor is, a Balassa kombinált szekrény még sokaknak isme­rősen csenghet. Amikor én ideérkeztem, akkor ért véget ez a ..kombinált” korszak, kezdődött a modernebb Nóg- rád szekrénysor gyártása, nagvüzemibb módon. A város közepén erre már nem volt e'egendő hely. Költöztünk. Szeren :sére épp akkor érte utol a rekonstrukció a bútor- inart. mi is részesedtünk be­lőle. Több mint tíz éve fog­tunk neki az új üzemcsarnok építésének, a mai eszemmel már tudom, hogy hatalmas fába vágtuk a fejszénket. Ami azt illeti, nem volt tanulság né’küli az a pár esztendő. En azt mondom, minden szabá­lyozónál többet szigorít a hi­tel. Mi abból építettünk. — Éveken át fizette a gvár a törlesztést, a rekonstrukció­nak ugyancsak ára volt. — Miskolcon már megta­pasztaltam, itt főmérnökként megint végigcsináltam. Ha azt mondom, hogy úgy éltünk, mint a kispénzű ember, aki házat énít, akkor mindent el­mondtam. Százhúszmilliós beruházást időre és a pénzen belül valósítottunk meg, ami nagy öröm volt, de fogcsikor- gatóan nehéz éveket éltünk a törlesztés miatt. Tavaly le­tudtuk. az utolsó összeget. — Nagy energiák szabadul­tak föl, amikor az utolsó rész­letet is visszafizették? — Sok más tanulsága is volt az építésnek. Szikárak, inasak, föltört tenyerűek let­tünk. De, épp ebből fakad az előnye is: versenyképesebbé tette a gyárat. Leszorítottuk az önköltséget, s amikor az árak fölszabadultak, a mi ter­mékeink árát a többiekéhez igazítottuk. Nekünk viszont kevesebben volt sok más bú­torgyárhoz képest, tehát a nyereségünk is jóval több lett. Amikor pedig a tavalyi és az idei szabályozókat megismer­tük, én mindjárt azt mond­tam: most végre zsírral föl­felé pottyant le a zsíros kenye­rünk. Nekünk csak könnyebb lehetett, hiszen megszabadul­tunk a legnagyobb tehertől, a törlesztéstől. — Nagy a harc most a bú­torpiacon. Sok* a gyártó, a termék, épp ezért nehezebb is eladni. Az Ipoly Bútorgyár „aratott” a nemzetközi vásá­ron, a Columbia Lux —, úgy tűnik befutott. — Amikor hiány volt bú­torból. más stratégia szerint dolgoztunk, most megint más­képpen. Ez a mostani helyzet már a marketingmunkát igényli Közvetlen kapcsolato­kat alakítunk ki a kiskereske­delemmel. értékesítünk bemu­tatótermeken keresztül is, és igyekszünk gyorsabban alkal­mazkodni a kereslet kívánal­maihoz. Most másként nem lehet! Ehhez optimális agyár mérete, a rugalmasságnak ez is feltétele, s ehhez viszony­lag korszerű a technológiánk. Persze, nem állunk meg. ha­ladunk tovább. — Viszonylag korszerű tech­nológia, így fogalmazott. A nehéz időkben jutott a fej­lesztésre? — Még a szintentartásra sem. — Nem üt ez vissza a jö­vőben ? — Ennek a gyárnak is meg­van az optimális teljesítmé­nye. A fejlesztés ezen túl már nagyobb veszteséget hozhat, és hoz is az esetek többségé­ben. A belső tartalékokat mozgósítottuk inkább. — A belső tartalékok is vé­gesek. — A mennyek óvják ezt az országot attól, hogy a vállala­toknak elfogyjanak a belső tartalékai! A bútorgyárak ál­talában ötszázalékos selejttel dolgoznak. Mi ezt három­négy százalék között tartjuk. Ez a több mint egy százalék milliókat jelent. Érdekeink megkívánják, hogy egy-egy feladatra mozgósítsuk a tar­talékokat. különben üzletet ve­szíthetünk. Igv több pénz ke­rül a dolgozók zsebébe, ezért megfelelően termel. Végső so­ron többet teszünk a népgaz­daság asztalára is. — Két éve igazgatója a gyárnak, a vállalati tanács is megerősítette ebben a tiszté­ben. Milyen utat terveztek a jövőre? — Nincs titok. Jó üzlete­ket kell kötni. Amihez persze jelen kell lenni a piacon a mi­nőségi termékkel, tartanunk kell a határidőket, és így to­vább. Ehhez a decentralizá­ciót is segítségül hívjuk. Le­ányvállalattá alakult a szé- csényi kisbútorüzem, janu­ártól önelszámoló lesz az otta­ni kábeldobüzem is. Ott le­gyen a döntés joga, ahol a legtöbb információ is össze­fut. De ott döntsenek is és gyorsan. — Most már gondolhatnak a korábban említett elmaradás pótlására, hiszen van rá fo­rint. — Mi úgy döntöttünk, hogy az infrastruktúrát fejlesztjük. Itt a legnagyobb az elmara­dásunk. Ha javulnak a körül­mények a piacon, akkor mi tisztán csak a termelésre for­dítunk majd pénzt. Megte­remtjük az ugrás lehetőségét. — A jövő esztendő tervei? — Kétszáz'narminc-kétszáz- negyven millió forint körüli árbevétel, ez 7—10 százalékos növekedést jelentene a terme­lés volumenében. Változtatunk a gyártott termékek összetéte­lén és a termelékenységet is növeljük. Mindez körülbelül a tízszázalékos nyereséget jelentené. Ezt azonban a piaci árak még alaposan befolyásol­hatják. Sok a bizonytalansági tényező. Például lesz-e ele­gendő szén és mikor? Ener­giánk döntő többségét a szén­ből nveriük. Lesz-e elegendő importanyag? Ügy kell ter­veznünk. hogy korrigá'hassuk elképzeléseinket menet köz­ben is, úgv hiszem jó eszten­dőknek nézünk elébe. H. Z. Milyen előnyökkel far a kettős szakma ? Bányászok kérdezték Köztudott, hogy a szénbá­nyászok kemény és szókimon­dó emberek. Természetesen így van ez a közel hatezer dolgozót foglalkoztató Nógrá­di Szénbányáknál is. Nem kertelnek, véleményt monda­nak és ha valami nem tet­szik, akkor kérdeznek. Köz­érzetükről érzékletes képet mutat, hogy mit kérdeznek. ☆ Például azt, hogy milyen előnyökkel jár a kettős szak­ma megszerzése. Pálmai Gyu­la bérgazdálkodási csoportve­zető szerint, akik a második szakmát is megszerzik, kisebb, nagyobb mértékű egyszeri jutalomban részesülnek. A szakmai végzettséget figye­lembe veszik az alapbér meg­állapításánál és a béremelés­nél. A csoportvezetők maga­sabb pótlékot kapnak. Elté­rő a helyzet azoknál a vá­jároknál, akik megszerezték a második szakmát, fronton és elövájáson dolgoznak. Ezek a többieknél közel 2 száza­lékkal magasabb hűségjutal­mat kapnak. Az sem elha­nyagolandó. hogy ha a na­gyobb szakmai tudás, nagyobb teljesítménnyel párosul ezért magasabb prémiumot, jelen­tősebb bért kap. Sajnálatos, hogy a kettős szakmával ren­delkezők száma viszonylag nem sok a Nógrádi Szénbá­nyáknál. Kettős szakmával 163 vájár és 243 egyéb dolgo­zó rendelkezik. Van egy kis szépséghiba. Utóbbiaknál sok szakmát nem tudnak haszno­sítani a gyakorlatban, ezeket általában pénzzel sem fizetik meg. "Är Több dolgozó szóvá tette, hogy milyen intézkedések tör­téntek a közelmúltban a bá­nyászok szénellátásának javí­tása érdekében. Elsősorban a bányászlakta területeken, Nagybátonyban, Kisterenyén, Mátranovákon, Mátraballán és Salgótarjánban a szerző­déstől többet szállít a válla­lat — mondotta Kocsis Jó­zsef előkészítési és értékesí­tési osztályvezető. Igaz, hogy a választékát nem tudták kielégíteni, de a szénellátási gondok enyhültek. Kányási kockaszénből Salgótarjánban nem sikerült a kellő mennyi­séget biztosítani, a többi te­rületen szállították az igé­nyelt mennyiséget. A ked­vezményes akció után a nagy- bátonyi szénkiadó csak bá­nyász- és nyugdíjasutalvá­nyokat fogad el. Ezen in­tézkedések szolgálják a bá­nyászdolgozók érdekeit. To­vábbi feladat, hogy Balassa­gyarmat és Szécsény szén el­látását javítsák. ☆ Többen szóvá tették, hogy miért mondták vissza a fúró­szakmunkások várpalotai képzését. Csincsik Sándor, a személyzet; osztály oktatási csoportvezetője elmondotta, hogy a szakmai tanfolyamra eredetileg 10 külfejtési dol­gozót jelentettek be a Nóg­rádi Szénbányáktól. Ám időközben a környéket igen sajnálatos földrengés sújtotta. Ezért a munkásszállást szük­ségmegoldásból családoknál jelölték ki. A nógrádiak ál­tal megjelölt létszámot ezért nem tudták fogadni. Így mind­össze öt dolgozót tudtak be­iskolázni. E lehetőségről is csak az utolsó pillanatban ér­tesült a vállalat. (r. i.) A napokban kezdte meg üzemét a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalatnál egy nagy teljesítményű nyomógép. A vállalat által vásárolt NDK-g.vártmányú Zirkon Forta—6«0 típusú nyolc nyomóműves ifszetrotáeiós gép újság, vala­mint nagy példányszámú nyomtatványok előállítására alkalmas. Képünkön iíj. Gotyár Gyula és Praznovszky Miklós gépmesterek a gép munkája közben nyomatot ellenőriznek. kép: bábéi Negyvenegy éve történt Karancslejtosi megemlékezésre készülnek A második világháború 1944 novemberében vége fe­lé közeledett. Ebben az idő­ben a frontvonal már Nóg- rád megye keleti határának közelében volt. A front a salgótarjáni szénmedence felé haladt. A fasiszta hadve­zetés tisztában volt azzal, hogy mit jelent számára a bányavidék széntermelése. Ezzel magyarázható, hogy az utolsó percekig igyekeztek minden eszközt igénybe véve többlettermelésre kényszerí­teni a bányászokat. Ugyan­akkor a szénbányászok mini­mális létfenntartásáról sem gondoskodtak. Árpa- és köles­lisztet adtak — azt is ke­veset —, megfelelő lábbeli hiányában a bányászok egy része fatalpú bakancsban volt kénytelyen a bánya mélyén vízben és sárban dolgozni. A német és nyilas hadveze­tőség kétségbeesett erőfeszí­téseket tett, hogy a helyzetet a fronton és a hátországban megszilárdítsa. A Vörös Had­sereg nyomásának azonban nem tudtak ellenállni. Ezért tartották szükségesnek, hogy a fronthoz közel levő köz­ségek civil lakosságát is lö­vészárkok, utak, tankcsapdák építésére kényszerítsék. A falusi lakosság kényszerítés*? azonban már kevésnek bizo­nyult, ezért került sor arra, hogy az egyes bánvaüzemek- ből is — köztük Karancslej- tősről — lövészárok ásására akarták vinni a munkásokat. Igv esett a bányaigazgatóság javaslatára a választás Ka- rancslejtős-aknára. hogy az ott dolgozó bányászok több­ségét levezénvlik Apc—Zagy­vaszántó vidékére lövészár­kokat ásni és utakat építeni. A nyomaték kedvéért Ka- rancsalján, Etesen és a kör­nyező falvakban kidobolták a bányaigazgalóság utasítását és fejbelövéssel fenyegették azokat, akik netán otthon ma­radnának. A karancslejtosi bánya be­járatánál 1944. novbmber 23- án sok bányász gyülekezett és izgatottan vitatta meg a fejleményeket. Kozik Ferenc öreg vájár felemelt hangon magyarázta, hogy mi is a célja a fasisztáknak a bánya bezárásával. Kijelentette, hogy ő bizony nem megy se­hová. bármi történik is. Azt mondta: — Tagadjuk meg az en­gedelmességet! Mbnjünk le a bányába, szervezzük meg az ellenállást! A bányászok zöme egyetér­tett Kozik Ferenc javaslatá­val. Ezen a napon több száz bányászasszony csomagolt férjének és fiának tarisznyák­ba. zsákokba meleg ruhát, élelmet, dohányt és miegy­mást. Előkerültek az elrej­tett puskák, pisztolyok és töl­tények. A világítást karbid­lámpával oldották meg, Cser- nák Sándor pedig levitte a bányába féltve őrzött nagy rádióját, hogy a föld alatt se szakadjanak el a külvilágtól. A levonult háromszáz bá­nyász többsége arra számított, hogy három-négy napon belül megérkeznek a felszabadító szovjet csapatok, addig pedig kibírják a föld alatt is. A német parancsnokság ha­mar megtudta, hogy mi tör­tént és az üzem vezetősége le­kapcsolta az áramot. Rohamo­san bomlott a levegő minő­sége. Berobbantották a ki­járatokat és a légaknán ke­resztül gázbombákat dobtak a bányába. A bányavíz szintje is rohamosan emelkedett. Ilyen helyzetben szánta rá magát november 27-én a ki­menetelre először 270, majd a következő napon 33 bányász. Csupán hatan maradtak a bányában. A csendőrök a bá­nyabejárat előtt puskával agyonlőtték Páles Jenőt, Laczkó Mátyást és egy er­délyi katonát. Az életben ma­radottakat bevitték a salgó­tarjáni nagykaszárnyába, ahol éjjel-nappal kínozták őket. Több napig tartó kínzás után 1944. december 6-án este hat órakor a nagykaszárnya ud­varán másodszor is eldördült a gyilkos sortűz, amely kiol­totta Mahinyák József. Lu­kács Sándor, Tóth Miklós és egy erdélyi katona életét. A bányában maradt hat bányász a légakna vasajtajának szét- robbantásával kitört, és a Karancs-hegység biztos vé­delmet jelentett számukra. A karancslejtosi bányászok mozgalma — ha nem is volt nagy kiterjedésű — mégis igen jelentős és örökké em­lékezetes esemény marad a nógrádi bányászok történe­tében. Megmutatta, hogy a bányászok között elevenen él az 1919-es Tanácsköztársaság dicső emléke. Ezért talált él­tető talajra az illegális kom­munista párt felhívása, amely a fasiszták elleni harcra szó­lította fel a magyar népet, köztük a nógrádi bányászo­kat. ☆ Karancsleitősön a bányászok hősies ellenállásának 41. évfordulója alkalmából pén­teken délután koszorúzási ünnepséget tartanak. Az egy­kori résztvevők és hozzátar­tozók számára 13.30 órakor különautóbusz indul Ka- rancslejtősre, a boglyasaijai Lenin Művelődési Ház elől. (rozgonyi) ] Korpás kenyér, késztorta, krémes Az év első tíz hónapjában a tavalyi mennyiségnek meg­felelően 12 ezer 583 tonna kenyeret sütött a Nógrád Me­gyei Sütőipari Vállalat. Az OMÉK óta igen keresett cik­ké vált a búzakorpás kenyér, havi 9—10 ezer darabot jut­tatnak el belőle a boltokba Egyre népszerűbb a szend- vicsrúd is, októberben már 32 ezer darab kelt el belőle. Emelkedik a vállalat édes­ipari termelése, bővül a vá­laszték is. Űjra elindították a krémeslap és a képviselő­fánk készítését. Felkerült a népszerűségi listára az arany- galuska, októberben' a koráb­ban átlagos négyezer dara­bos mennyiség helyett már 5600-at sütöttek belőle. Meg­kedvelték a vásárlók a litkei üzemben sütött késztortát, melyet más cukrásztermékek­kel szándékozik kiegészíteni a vállalat. Megkezdődtek a hab- rúd, a habcsók és a készkré- mes gyártási előkészületei, az új termékeket ugyancsak a litkei üzemben állítják elő? gyártási próbák befejeztéveL Áz alumínium veszélye Az alumíniumról azt tart­ják, hogy az egyik legártal­matlanabb fém. jelenléte kö­zömbös az élőlények szem­pontjából. Svédországi kör- nvezetbiológusok viszont azt taoasztalták, hogy ez nem mindig és nem mindenhol igaz! Ha ugyanis a szennyvi­zek savanvúvá válnak, az ad­dig voltaképoen nem oldódó alumínium oldódni kezd. Az elmúlt télen a hóolvadást megelőzően 143 svéd tónak a vizét vizsgálták meg ahból a szempontból, hogy mennyi oldott alumínium van ben­nük. Kitűnt, hogy minél sa­vanyúbb a víz, annál több alumínium van benne: a vizs­gált tavakban literenként F~ mikrogrammtól 760 mikr«- gramm értékig terjedő alu- míniummennviséget találtak. Ennek a számadatnak az ér­tékeléséhez tudni kell, hogy az eddigi taoasztalatok sze­rint literenként 100 mikro- gramm körüli mennviség már elpusztítja a halakat. NÓGRAD — 1085. november 19., kedd 3 Bútorgyári történet

Next

/
Thumbnails
Contents