Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

Ma összeül a genfi csúcs f (Folytatás az 1. oldalról) hogy ez a hajsza ne terjed­jen át új közegre, hogy elhá­ruljon az emberiség feje fe­lől az atomháború veszélye, hogy biztosítva legyen a bé­ke és a népek további gyü­mölcsöző együttműködése. A Szovejtunió és az Egye­sült Államok népei, a világ többi országának népei pozitív eredményeket várnak a gen­fi találkozótól. Biztosíthatom önöket, hogy a magunk részé­ről ennek a fontos #találkozó- nak éppen ilyen kimenetelé­re fogunk törekedni. Még egy­szer köszönetét mondok ön­nek, elnök úr a szívélyes fo­gadtatásért. A repülőtéri üdvözlés után Mihail Gorbacsov és kísérete szállására hajtatott. Genf az elmúlt napokban igen vegyesen készült a ma kezdődő szovjet—amerikai csúcstalálkozóra. A roppant szervezőmunkára és a komoly előkészületekre árnyat vetett számos szovjetellenes tünte­tés, amelyet a többi között afgán ellenforradalmi csopor­tok rendeztek, majd amikora tüntetéseket betiltották, a szovjellenes megnyilvánulások súlypontja átkerült előkelő szállodák konferenciatermeibe, ahol — nyilván amerikai meg­rendelésre — az emberi jogok kérdése, valamint Nicaragua, Kambodzsa, Etiópia, Angola, továbbá ismét csak Afganisz­tán volt a fő téma. A helyi sajtó a. komolyabb, igénye­sebb kommentárok, a jóindu­latú reménykedést tolmácsoló írások mellett teret engedett ezeknek a megnyilatkozások­nak is. A hivatalos svájci hatósá­gok kitüntető figyelmességgel veszik körül a világpolitikai eseményt. Kurt Furgler elnök hétfőn délután külön-külön hivatalosan is fogadta az SZKP KB főtitkárát és az Egyesfiit Államok elnökét. Maga a csúcstalálkozó délelőtt tíz órakor kez­dődik a Fleur d’Eau villában, amely az amerikai fél hivata­los szállása. Délután ismét ugyanez a villa lesz a talál­kozó színhelye, majd szerdán a szovjet ENSZ-roisszió . épü­letében folytatódik Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megbeszélése. •ír Míg az amerikai szóvivő hétfőn délután zavartalanul tájékoztatott, provokáció za­varta meg — már másodszor — a szovjet küldöttség sajtóér­tekezletét. Alighogy Vlagyimir Lomejko, a külügyminisztéri­um szóvivője beszélni kez­dett, egy nő, aki a Szovjet­unióból emigrált, kiáltozni kezdett az embhri jogok állí­tólagos szovjetunióbeli meg­sértéséről. A nyugati tudósí­tók egy részének érdeklődése a váratlan közbeszóló felé fordult, a többség viszont minden jel szerint a sajtóér­tekezlet folytatását igé­nyelte. Miután azonban a ren. det tartósan megzavarták, a szovjet szóvivő befejezte a tájékoztatót és megjegyezte, hogy „egyszerre nem lehet két személyre figyelni”, el­hagyta a termet. Az emig­ránsnőt az incidens után a svájci szervezők megfosztot­ták sajtóbelépőjétől. Robert McFarlane, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanács­adója délután igen óvatosan nyilatkozott a csúcstalálkozó kilátásairól. McFarlane, akit pedig az amerikai sajtó a Reagan-tanácsadók „mérsé­kel tjei” között emleget, ismét részletesen beszélt arról, miért kíván Washington kitartani az „űrvédelmi” tervek mel­lett. A politikus, visszatekint­ve a korábbi csúcstalálkozók történetére, hangsúlyozottan óvott a nagyobb várakozások­tól, hangsúlyozva, hogy _ ,,a béke nem a találkozóktól függ”. Az amerikai szóvivő szerint „a nagyhatalmak nem. zeti érzései erősebbeknek bi­zonyulhatnak” — ezért óvni kell az illúzióktól é6 realiz­mussal kell szemlélni a két nagyhatalom tárgyalásait. McFarlane szavaiból is vilá­gos volt, hogy az amerikai ál_ iáspont szerint a Szovjetunió „tartózkodó” világpolitikai magatartása esetén volna re­mény érdemi közeledésre Washington és Moszkva kö­zött. McFarlane egyébként el­mondotta, hogy a ma dél­előtti első tárgyalási fordulón, amely kétórás lesz. először Mihail Gorbacsov, majd Ro­nald Reagan fejti ki nézeteit. ☆ Kurt Furgler, a Svájci Ál­lamszövetség elnöke hétfőn délután előbb Ronald Rea­gan elnököt és feleségét, majd Mihail Gorbacsovot és fele­ségét fogadta. E találkozók a protokolláris formaságok után amerikai—svájci, illet­ve szovjet—svájci tárgyalá­sokká alakultak át, amelye­ken a teljes tárgyaló küldött, ségek áttekintették elsősorban az államközi kapcsolatok kér­déseit, majd a ma kezdő­dő szovjet—amerikai csúcs- találkozóval összefüggő té­makört és egészében a nem­zetközi helyzetet. Délután sajtóértekezletet hívott össze Vlagyimir Lo­mejko, a szovjet külügymi­nisztérium sajtóosztályának vezetője, de egy provokáció miatt — mint jelentettük — pár bevezető szó után elhagy-' ta a több száz újságíró által zsúfolásig megtöltött ter­met. Lomejko fezt követően szűkkörű másik sajtókon­ferencián adott tájékoztatást a szovjet—svájci tárgyalá­sokról. Ezeken a szovjet—svájci két­oldalú kapcsolatokról meg­állapították, hogy azok a leg­különbözőbb területeken jól fejlődnek. A két ország ke­reskedelmi áruforgalma évi egymdlliárd rubel körül mo­zog. A svájci külügyminiszter 1986 tavaszán a Szovjetunióba látogat, egyebek között abból az alkalomból, hogy a két or­szág 40 évé lépett diplomá­ciai kapcsolatra egymással. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió tiszteli Svájc állandó semle­gességét, egyebek között he­lyesli azt a módot, ahogyan ezt gyakorlatban megvalósít­ja, aktívan elősegítve a nem­zetközi helyzet egészségeseb­bé tételét. Szovjet részről kiemelték, hogy nagy fontosságot tulaj­donítanak az emberi jogok ér­vényesítésének, készek meg­oldani a felvetődő kérdéseket, ha ez a terület a célzatosság­tól és spekulációktól mentes­sé válik — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. A szovjet—svájci tárgyalá­sokon foglalkoztak az enyhü­lés sorsával. Külön kitértek a stockholmi konferenciára, amelyen a közelmúltban az európai semleges és7 el nem kötelezett országok új javasla­tot terjesztettek elő. Kurt Furgler svájci államelnök han­got adott annak a reményé­nek, hogy a genfi csúcstalál­kozó lendületet ad a bizalom- és biztonságerősítő kérdések­kel foglalkozó sto:khomi ér­tekezletnek. Mihail Gorbacsov határo­zottan állást foglalt a fegy­verkezési hajsza „pokoli vo­natának” megállítása mellett. Hangsúlyozta a felelős cselek­vés szükségességét mindenki részéről, sürgette a nemzetkö­zi bizalom helyreállítását. Az esti órákban újabb saj­tóértekezletet tartott az ame­rikai küldöttség tagjaként Genfben tartózkodó Robert McFarlane, Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Róbert McFarlane. a nemzet­közi sajtóközpontban (a meg­akadályozott szovjet sajtótá­jékoztató színhelyén) nyilat­kozott, cáfolta, hogy az ame­rikai kormánynak része lett volna a provokációban. Véle­ménye szerint, az emberi jogok kérdései ugyan napi­rendre kerülnek majd, a csúcsértekezleten. de nem nyilvános jelleggel. McFarlane egyébként újólag hűtötte a várakozásokat, kijelentve: szerdán, a tárgyalások befeje­zése után nem lehet maid még tudni, valóban sor kerül-e fegyverzetkorlátozásra. meg­javul-e a két ország viszonya, szélesedik-e együttműködése. TV Mihail Gorbacsov hétfőn a Szovjetunió genfi képvisele­tén találkozott a svájci vá­rosban működő szovjet intéz­mények dolgozóival, a Genf­ben székelő nemzetközi szer­vezetek szovjet alkalmazottai-, val. Mint a szovjet televízió hír­adóműsora beszámolt róla, az SZKP KB főtitkára kije­lentette, hogy nagy munka vár a ma kezdődő csúcsr találkozó résztvevőire. „Nem tudjuk, milyen eredményt hoz a találkozó, de mindent meg kell tenni, hogy a nem­zetközi helyzet javulásához vezessen” — mondotta Gor­bacsov. Az SZKP főtitkára röviden tájékoztatta a fogadására megjelenteket a Szovjetunió belpolitikai életének legidő­szerűbb kérdéseiről, az SZKP XXVII. kongresszusának elő­készületeiről. A Szovjetunió terveiről szólva kijelentette, hogy azok elválaszthatatlanul kötődnek az egész nemzetkö­zi közösség érdekeihez is. Ne­hezen képzelhető el ugyanis, hogy ma egy állam sikeresen tudjon megvalósítani olyan politikát, amely kizárólag egoista, szűkén vett nemzeti érdekekre épül. Nagyon fon­tos. hogy helyesen értelmez­zük a nemzeti érdekeket, amelyek soha nem légüres tér­ben léteznek, hanem más ál­lamok nemzeti érdekeivel együtt, azokkal szoros kap­csolatban. A Szovjetunió politikájának ereje éppen abban van, hogy saját, helyesen értelmezett nemzeti érdekeiből kiindul­va, mindenkinek egvüttműkö- dést ajánl — állapította meg az SZKP KB főtitkára, hoz­záfűzve. hogy rögtönzött hely­zetelemzését „előgyakorlat- nak” szánta Reagannel való megbeszélésére. Moszkvában megkezdte munkáját Hétfőn Moszkvában meg­kezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 117. ülése. Az ülés napirendjén an­nak kérdései szerepelnek, ho­gyan fejleszthető a tagorszá­gok együttműködése a tudo­mány és a technika legfonto­sabb területein. E kérdések szorosan fűződnek a KGST­a KGST vb tagországok felső szintű gaz­dasági értekezletén meghozott döntések végrehajtásához. Az ülésen a tagállamok kül­döttségeit miniszterelnök-he­lyettesek, állandó KGST-kép- viselők vezetik, a magyar kül­döttséget Marjai József. A KGST vb legutóbbi, 116. ülését 1985. szeptember 24— 26-án tartották meg Moszk­vában. Akkor a tagállamok gazdasági és tudományos-mű­szaki szervezetei közötti köz­vetlen kapcsolatokról, ezek helyzetéről, lehetőségeiről és távlatairól tanácskoztak. s különösen nagy figyelmet for­dítottak a kooperáció kérdé­seire. (MTI) Felavatták a Technika Házát 'Folytatás az 1. oldalról) Az avatást követően Dev- csicS Miklós, gazdaságunk fejlődésének időszerű kérdé­seiről tartott nagy érdeklő­déssel kísért előadást. A hely­zetünket elemző, a következő időszak feladatait tartalmazó előadásának lényeges gondo­lata volt a gazdasági növeke­dés meggyorsításának hang- súlyozása. a VII. ötéves terv- koncepció ismertetése. Az előadást követően ke­rült sor a küldöttértekezlet­re. A küldöttek megvitatták az írásban kiadott beszámo­lót, amelyet Gressai Sándor, az MTESZ megyei szervezet titkára szóbeli előterjesztés­sel egészített ki. lavult az erők összefogása A küldöttértekezlet beszá­molója megállapítja, hogy a beszámolási időszakban mind a területi szervezetben, mind a tagegyesületekben javult az erők összefogása, sikerült a tudományos közéleti munká­ban nagyobb teret biztosítani a helyi gazdálkodási, techni­kai igényeknek. Ez annak is köszönhető, hogy erősödött a pártszervek figyelme a tudo­mányos közéleti munka iránt, a megyei párt- és állami szer­vek az utóbbi időszakban fo­kozottabban igényelték a szakemberek részvételét a megye közéletében, a külön­böző gazdasági és társadalom- politikai döntések előkészíté­sében és megvalósításában. A területi szervezet figyel­met fordított a tagság jelen­tős részét alkotó műszaki és közgazdasági értelmiség hely­zetének elemzésére, hozzájá­rulva ezzel a kreativitás ki­bontakoztatásához, a szellemi tartalékok gyorsabb és ered­ményesebb hasznosításához. Jól segítette ezt a folyama­tot az MTESZ társadalmi szer­vezetté válása, és az ebből származó szélesebb körű le­hetőségek kihasználása. A területi szervezet felada­tokkal való ellátása, vizsgá­latokba történő bevonása, vé­leményük kikérése a beszá­molási időszakban tovább erő­södött. Az állami irányító szervekkel, intézményekkel, társadalmi és tömegszerveze­tekkel korábban kialakult konkrét kapcsolatok tovább szilárdultak, — így a Nógrád Megyei Tanáccsal, a szak­szervezetek megyei tanácsá­val, a KISZ FMKT-csoport- jaival és a Hazafias Nép­fronttal. Mivel mindenfajta közéleti, tudományos feladatot az MTESZ nem vállalhatja magára, éppen ezért szoros kapcsolatot épített ki a TIT- tel, a Magyar Közgazdasági Társasággal, a jogászszövet­séggel, a Miskolci Akadémiai Bizottsággal. Különös figyelmet fordítot­tak a fiatal szakemberek be­illeszkedésének, fekészültsé- güknek megfelelő . foglalkoz­tatásának segítésére. Ennek érdekében állandósították a kapcsolatokat a KISZ FMKT- csoportokkal, segítve ezt az évente kiírt közös pályáza­tokkal is. A területi szervezet és a tagegyesületek súlyponti fel­adata volt a beszámolási idő­szakban a XII. pártkongresz- szus határozataiból, a VI. öt­éves terv megyei teendőiből származó közvetlen munkafel­adatok teljesítésének segíté­se. A szellemi erőforrások eredményes és szervezett fel- használása érdekében a meg­határozott gazdaságpolitikai programokra és feladatokra összpontosították figyelmüket. Új színfoltja lett a munká­nak, hogy több egyesület ren­dez programokat, szervez ta­lálkozókat, eszmecseréket. A programokban helyet kapott a terület gazdaságos export- képességének fokozása, az önköltségcsökkentés lehetősé­ge, a beruházási, fejlesztési munka javítása, a termék- szerkezet korszerűsítése. Rend­szeressé váltak az üvegipari napok, visszatérően megren­dezik az építőipari anyag- mozgatási konferenciát, a korróziósankétot, a hideg- alakító- konfrenciát, a villa­mos háztartásikészülék-sze- mináriumot. Az SZVT rend­szeresen megszervezi nyári akadémiáit. Túl a határokon Az MTESZ megyei szerve­zet nem maradt meg a me­gye közigazgatási határain be­lül, s egy sor szakmai kér­dés megoldása érdekében a Borsod és Heves megyei szer­vezettel megoldotta a három északi megye tudományos közéleti tevékenységének összefogását. Erősítették a nemzetközi kapcsolatokat a közép-szlovákiai testvérszer­vezettel és a bulgáriai Per- nik megye szervezetével. A gazdag munkaprogram végrehajtásáért öt szakbizott­ságban, hat munkabizottság­ban és az üzemi csoportokban folyt a munka. Nem az éven­ként 2—3 alkalommal meg­rendezett konferenciákra összpontosítottak, hanem a fo­lyamatos szakmai munkára törekedtek. A megyei szerve­zet és a tagegyesületek ren­dezvényeinek száma évente eléri a 170—180-at, a részt­vevők száma pedig 12 ezer fő körül mozog. A legnagyobb mozgósítással és a szellemi munka koncentrálásával járó műszaki hónapot már másfél évtizede rendezik meg rend­szeresen. Az őszi rendezvénv- sorozat tömörített programot jelent, valamilyen központi témakörben, így például a minőségfeilesztés, az innová­ció. a tudomány mint terme­lőerő stb. című témakörben. A műszaki, közgazdasági hó­napokon 90—100 rendezvényt bonyolítanak, mintegy 6—7 ezer résztvevővel. Együttműködés a társszervekkel Hatásosak az évről évre szervezett műszaki aktívaülé­sek is, amelyeken az energia- gazdálkodással, a korszerű vállalati szervezéssel, az ex­portnövelés! lehetőségekkel stb. foglalkoztak. A megyei társszervekkel való szoros együttműködést fejezi ki a Nógrádi Fórum címmel meg­jelenő kiadvány, amiben évente két alkalommal a me­gye tudományos életét érintő kérdésekről adnak számot. Az írásos beszámoló hatá­rozati javaslata azokat a leg­fontosabb feladatokat fogal­mazta meg, amelyek a terü­leti szervezet, a tagegyesüle­tek tagságára várnak a kö­vetkező öt esztendőben. A vitában öten kértek szót, majd Gressai Sándor foglal­ta össze az elhangzottakat és válaszolt a kérdésekre. Ez­után kitüntetéseket és jutal­makat adtak át a kiváló mun­kát végző aktíváknak. MTESZ megyei emlékérmet kapott Húszak Artúr, a Volán-vál­lalat igazgatója. Az MTESZ területi szerve­zet küldöttértekezlete végül megválasztotta a 49 tagú el­nökséget, a négytagú ellen­őrző bizottságot. A megyei szervezet elnöke ismét Ür- mössy László lett, titkárának Botka Miklóst választották. P. A. Plenáris üléseken folytatta munkáját az európai kulturális fórum Hétfőtől az európai kultu­rális fórum ismét plenáris üléseken folytatja munkáját azzal a céllal, hogy megvon­ja az eszmecserék mérlegét, és összegezze a tanácskozás eredményeit. Ezen a héten kell elvégezni annak a több mint kétszáz különféle javaslatnak az értékelését is, amelyeket a küldöttségek, illetve a mun­kabizottságok tevékenységé­ben részt vevő kulturális sze. mélyiségek terjesztettek elő, a kulturális kapcsolatok to­vábbfejlesztésének tehetséges irányaira és gyakorlati for­Drexler Gábor, a magyar küldöttség szóvivője az MTI munkatársának kérdésére válaszolva elmondotta, hogy a feldolgozásra váró nagy­számú javaslat között egy sor ésszerű és megvalósítható el­gondolás szerepel, amelyek tel­jes körű egyetértésre tarthat­nak számot. Vannak azonban olyan, hivatalosan benyújtott kezdeményezések is, amelyek rém veszik kellően figyelem­be az együttműködés alapjá. nak. a kölcsönösségnek elvét, vagy a tanácskozás mandátu­mán kívül eső kérdéseket érintenek, ezért nem esélye­sek as elfogadásira. . Politikai pótcselekvés A címben szereplő kifejezés jobbára lélektani kategó­ria: ha valakik valamely okból nem képesek igazán ko­moly tevékenységre, feszültségüket úgynevezett „pótcselek­vések” segítségével igyekeznek levezetni. Minden párhuzam kockázatos, de a múlt hét végén Dublin és London kö­zött aláírt, igencsak fura megállapodás fogadtatása arról győzi meg a megfigyelőt, hogy ez az aktus a politikai pótcselekvés tipikus esetének tekinthető. Az egyezmény lényege első olvasásra nem hangzik rosszul. Arról van szó, hogy „északír kérdésekben szük­séges döntések előtt intézményesítik az Egyesült Királyság (vagyis Anglia) és az Ír Köztársaság képviselői között folytatandó politikai tanácskozásokat”. Ennyi. Dehát mi ezzel a baj? — kérdezhetné a gya­nútlan érdeklődő. Hiszen, ha egyszer bonyolult történelmi okokból olyan sajátos helyzet alakult ki a zöld szigeten (vagyis Írországban), hogy déli része független katolikus respublika lett, északi része viszont a protestáns Nagv- Britannia része maradt, akkor mi abban a rossz, ha az ír és az angol főváros konzultál egymással az északi rész- szak. m» úgynevezett Ulsterrel kapcsolatos döntésekről?. j A kérdés a logikai szabályok szerint jogos. Csakhogy olyan dilemmáról van szó, amelynek fejleményeiben im­már hosszú évszázadok óta nem a józan ráció, hanem a folyton izzó, bármelyik percben robbanással fenyegető in­dulat uralkodik. A jelent megérteni csak a történelem is­meretében lehet. Az „ír kérdés” természetesen akkor es azzal kezdődött, amikor Anglia leigázta a szomszédos szi­get népét. Századunk húszas éveinek elején egy nagy fel­kelés nyomán szakadt ki az Ír Köztársaság —, de akkorra a sziget északi, ulsteri részén már betelepült protestánsok alkották a lakosság többségét, és a katolikusok kiebbség- ben maradtak. Mindmáig ez az arány teszi — nyugodtan kimondhat­juk — megoldhatatlanná az ulsteri kérdést, és ez az oka a mostani megállapodást követő viharnak. Ian Paisley le - kész protestáns szélsőségesei azért beszélnek árulásról, mert Dublint egyáltalán bevonják az ügybe, a katolikusok pe­dig — éppen akkora haraggal — azért, mert a katolikus Ír Köztársaság szóba áll, sőt megállapodást ír alá „a lon­doni zsarnokkal”. A kibékíthetetlen ellentétek némileg azt magyarázzák: miért éppen a zöld sziget a terrorizmus ős­hazája. Etnikai és vallási arányok, évszázados sérelmek tesz­nek kilátástalanná minden igazi rendezést. E megállapo­dás és az igazi egyezmény között pontosan az a különbség, mint a pótcselékves és az igazi cselekvés között.... Harmat Endra

Next

/
Thumbnails
Contents