Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-18 / 270. szám
Szombat: exgoriruha síküveg szén A Salgótarjáni Ruhagyár megyeszékhelyen levő telepén kommunista szombatot szerveztek a hét végén. A dolgozók kilencven százaléka vállalta a munkát, amely során holland és osztrák exportra varrtak ruhákat, valamint előkészítették a szovjet és hazai piacra kerülő termékek gyártását. Megközelítőleg félmillió forint értéket állítottak elő. — képek: kulcsár józsef — Több üzemrészben dolgoztak a salgótarjáni síküveggyárban is. Önkéntes munkaíelaján- last tettek a Salgótherm hőszigetelő üveget gyártó csarnok munkásai, tevékenységük eredményeként 600 négyzetméternyi termék készült a kommunista szombaton. A megye- székhely általános iskolái számítástechnikai berendezéseinek fejlesztésére küldték el e napi bérüket. Mindhárom műszakban dolgoztak a bányászok szombaton Kányáson, Tiribesen, Mén- kesen és a külfejtésen. A három műszakban összesen 3 ezer 267 tonna szenet adtak fel. A termelés vasárnap délelőtt is folytatódott, a szén szállítását azonban vagonhiány nehezítette. Nőpolitika a nógrádi ipari szövetkezetein Emelkedő szakképzettség — Példás munka a brigádmozgalomban — Tanszersegély, kismamaszalagok A KISZÖV megyei elnöksége, valamint a küldöttközgyű. lés 1979 januárjában tárgyal, ta a párt nőpolitikái határozatának végrehajtását, és ajánlások kidolgozásával se_ gitette a további teendők megoldását. Az azóta eltelt évek tapasztalatait most tekintette át a KISZÖV küldöttközgyűlése. A megye ipari szövetkezeteiben foglalkoztatottak száma 1979-től 11,7 százalékkal, ezen belül a nők száma 32,5 százalékkal emelkedett. A nők aránya az 1979. évihez képest 40,8 százalékról 48,3 százalék, ra nőtt. A lányok és asszonyok 81,3 százaléka a termelésben, a többi a számvitel, ügyvitel területén tevékenykedik. A nődolgozók aránya a könnyűipar és a szolgáltatás terén a legmagasabb, 68—95 százalék között mozog. A legutóbbi hat esztendőben jelentősen emelkedett a nők képzettsége. A termelésben dolgozók 45,5 százaléka szakmunkás, 48,4 százaléka betanított, a többi segédmunkás. Noha a szakmunkásnők száma és aránya érzékelhetően nőtt, a lemaradás még mindig jelentős. A nők zöme szakmai képzettség nélkül áll munkába, s a továbbtanulásra nem elegendő sem az egyéni motiváció. sem a munkahely ösztönzése. A szalagszerű termelésben például a kereset a teljesítmény szerint alakul, nem tükröződik benne a képzettségi szint. A szövetkezetek vezetői szorgalmazzák a szakképzettség növelését, támogatják a munka melletti tanulást. A Salgó Cipőipari Szövetkezetnél pél_ dául helyi képzéssel tavaly 14. en szereztek szakmunkás. bizonyítványt. Sok helyen kezdeményezik a gyes melletti tanulást is, ezzel a lehetőséggel azonban a kismamák többsége nem él. Az elmúlt években fokozódott az ipari szövetkezetekben dolgozó nők közéleti tevékenysége, aktivitása. Elsősorban a szövetkezetek önkor, mányzati szerveiben, választott testületéiben végeznek aktív munkát, de jelentős a szövetkezeten kívül végzett társadalmi tevékenységük is. Kiemelkedő szerepet játszanak a szocialista brigádmozgalomban. a munkaverseny, ben. Az összes szocialista bri, gádtagok 40,7 százaléka nődolgozó, elsőként kapcsolódtak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez is. Vezető posztra állításukat tekintve már szerényebb eredményekkel dicsekedhetnek az ipari szövetkezetek. Elnöki funkciót három nő tölt be. kilenc főkönyvelőként dől gozik, a munkahelyi gazdaságvezetésben 75 nő tevékenykedik, ők osztályvezetői, csoport- és részlegvezetői munkakört töltenek be. A nők erkölcsi megbecsülésében számottevő változás ment végbe. A tevékenységük meg. ítélésében bekövetkezett szemléletváltozás egyik jele, hogy ma már hárman kormánykitüntetés, 55-en a Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója, 260-an a Szövetkezet kiváló dolgozója és két asszony a Népművészet mestere kitüntetés tulajdonosa. A szövetkezetek a nagycsaládos és a gyermekűiket egye. dűl nevelő anyákat évente tanszersegélyben részesítik. A szocialista brigádok nagy része anyagi támogatással és társadalmi munkával járul hozzá a gyermekintézmények fejlesztéséhez, fenntartásához. A KISZÖV évente mintegy 80 gyermeket üdültet Berekfürdőn, tavaly a Cooptourist szervezésében Miskolctapol, cán. Üzemorvosi ellátást két szövetkezet élvez, a nőbizottságok azonban már eddig is több ízben kezdeményezték az asszonyok csoportos rákszűrését. Fokozódott az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozó nők védelme, s nagy gondot fordítanak az ipari szövetkezetek a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására is. Több szövetkezetben kismamaszalag működik, a gyermekgondozási szabadságon jelenleg levő mintegy 150 anyával pedig szoros kapcsolatot tartanak: kismama-talál kozókat szerveznek, közgyűlésekre, ünnepségekre hívják őket, s bérüket távollétiek ide je alatt is rendezik. Epítőtábori összesítés Az idei esztendő építőtáborait értékelték szombaton azon a tájékoztatón, amelyet a KISZ Központi Bizottsága rendezett a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. Idén mintegy 44 ezer magvar diák vett részt a hazai és külföldi építőtáborozásokon. Hazánkban 144 helyen, 487 turnusban táboroztak a középiskolás és szakmunkás- tanuló diákok, a létszámadatok szerint átlagosan minden hatodik diák vett részt a munkákban. A legtöbben most is a mezőgazdaságban dolgoztak — körülbelül 30 ezren —, de ismét nőtt a környezetvédelmi táborok szama A KISZ Központi Bizottságának intézőbizottsága a közelmúltban elfogadta a jövő évi építőtáborozás alapelveit, s ennek során hasznosították az idei tapasztalatokat is. Különös figyelmet fordítanak az építőtáborozás mozgalmi jellegének további erősítésére, valamint az építőtábori szabad idő hasznos eltöltését biztosító kulturális és sportprogramok szervezésére. Műszakiak és a megújulás a z amerikai gazdaság motorja a társadalom csúcsán álló alkotó műszaki ember — hangzott el nemrég Salgótarjánban, az országos műszaki vándorgyűlés nyitóelőadásában. Bizonyára nem önkényesen és jogtalanul emelték ilyen magasra az alkotó műszakiak tevékenységét. Ugyanis egy ország gyarapadásának, gazdasága fejlődésének megalapozottságát, gyorsaságát, mértékét, a világpiaci versenyben való helytállását, azaz a mindenkori élvonalban való maradást, az alkotó műszakiak szellemi tevékenységének sokrétűsége, gazdag árnyaltsága és legfőképpen hatékonysága határozza meg. Hazánk iparában jelenleg 80 ezer felsőfokú végzettségű műszaki szakember dolgozik. Számuk talán elfogadható, figyelembe véve a pálya vonzásában bekövetkezett presztízsveszteséget. Tevékenységük meghatározó az ország gazdaságának fejlődésében. Huszonöt-huszonhat százalékuk gépiparban, 15—16 százalékuk pedig az elektronikai ágazatban dolgozik. Mindezekből kitetszik, hogv az alkotó műszaki munkának, benne a fejlesztői tevékenységnek is megvannak a szellemi élet feltételei. Sajnos ez a felhalmozott tudás, érték ném tükröződik a gyakorlatban. Az iparban a termékek műszaki színvonala igen alacsony, átlagéletkoruk 7—8 év között váltakozik, de vannak olyan ágazatok is, ahol jóval meghaladja a tíz évet. Rohamosan fejlődő világunkban ilyen termékszerkezettel csak igen nehezen és főleg ráfizetéssel lehet megjelenni. Pedig az egyensúlyi helyzet további fokozatos javítása, a műszaki, technikai világszínvonaltól való elmaradásunk mérséklése, az életszínvonal esetleges és lehetséges javítása, mielőbb és gyorsan megújuló, korszerű termékszerkezet megvalósítását kívánja nemcsak az országban, hanem megyénkben is. Az utóbbi évtizedben, de különösen annak második felében napvilágot látott központi, megyei párt- és állami dokumentumok, állásfoglalások, a népgazdaság fejlődésének stabilitása, versenyképességének fokozása, a gazdálkodás hatékonysága szempontjából erőteljesen szorgalmazták és szorgalmazzák most is a lendületesebb, célratörőbb. gazdaságosabb termékszerkezet-váltást. Sajnos, kevés eredménnyel. Pedig a köz- gazdasági szabályozók folyamatos szigorításától, az itt jelentkező nehézkességből való elmozdulást, a kényelmesség száműzését, egy lendületesebb tempó kialakítását várták. A késlekedést indokló magyarázkodások jócskán akadnak, kifogásokban sem szűkölködünk. Rossz szolgálatot tennénk, ha elhallgatnánk, hogy az előbbiek mellett esetenként valós objektív okok is hátráltatják az előrelépést, a még erőteljesebb, jó eredményt garantáló, tartósabb üzleti stabilitást szolgáló kibontakozást. Idesorolják a hivatás társadalmi presztízsveszteségét, amelyet az anyagi megbecsülés hiányával hoznak összhangba. Ennek jogosságát az országos vándorgyűlésen is elismerték, mondván: nem valami fényesek a műszakiak jövedelmi viszonyai. De az is kiderült, hogy a jelenlegi szűkös adottságokat sem mindenütt használják fel a valóban alkotó munkát végző szakemberek megbecsülésére. Vonatkozik ez az újításokra, a különböző szabadalmak méltó elismerésére. Hogy lehet — és szükséges is — házon belül keresni a kibontakozást egyengető gyakorlatot, azt a Romhányi Építési Kerámiagyár, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, a salgótarjáni síküveggyár és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek példája is mutatja. Ezekben az üzemekben ugyanis nem sajnálják a termelést irányító és alkotó műszakiaktól a magasabb anyagi elismerést. Természetesen — bár erről kevés szó esik mostanában — legalább ilyen fontos a műszaki munka presztízsének visszaszerzése, megerősítése. Az alapkövetelmény ugyan az, mint az élet más területén. Ez pedig a munkahelyen kapott feladatok eredményes, megbízható jó elvégzése, a szüntelen megúju- lási'a való készség, az újabb célokat kitűző, következetes, célratörő tevékenység. Ez volt és lesz a kizárólagos alapja az elismerést és rangot adó tekintély megszerzésének. Emellett szükség van olyan alkotói légkörre, amely termékenvítően hat az építő, a fejlődést szolgáló gondolatokra. Száműzi a kisszerűséget, falat állít a rosszindulatúság, a kényelemszeretet elé. Tudomásul veszi az átmeneti kudarcokat, ugyanakkor természetesnek tartja az újabb sikereket kikovácsoló állhatatosságot, hajthatatlanságot. Mindezek a magatartásbeli követelmények nemcsak a saját szellemi termékek megvalósítására vonatkoznak, hanem a másün- nen jövők befogadására, helyi adaotálására. Mert olyan kívánság eddig sem merült fel, hogy mindent, amely a Világversenyben való bentmaradásunkat sikeresen garantálja, mi magunk teremtsük elő. A sokasodó termelési kooperációk, együttműködések, új vállalkozási formák, vegyes vállalatok bizonyítják. hogy mások szellemi eredményeit is jól lehet kamatoztatni akár licencről, akár know-howról van szó. Sajnos az új befogadásának készségét tekintve megyénk üzemei az elején tartanak. Csupán a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, a síküveggyárban és a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben találkozhatunk kezdeti lépésekkel. Műszaki, technikai, technológiai fejlődésben való elmaradásunk csökkentését indokolják a tőkésországok embargós intézkedései is, amelyek gátolják a piacok megtartását, újabbak meghódítását. Ebből adódik, megyénk műszaki dolgozóira is olyan feladat vár, hogy bizonyítsák: szükségtelen a különböző politikai indíttatású, fejlődésünket visszafogó embargók sokasága. B z alkotó műszaki munka erkölcsi és anyagi elismerésére irányuló megyei próbálkozások minden bizonnyal segítenek majd megteremteni a műszaki fejlesztéshez szükséges feltételeket. S ily módon a sokat hangoztatott, ám a gyakorlatban még mindig eléggé késlekedő megújulási folyamat nemcsak jelszó, hanem mielőbb egyre több új értéket teremtő, nemzeti jövedelmet szaporító valóság lesz és korszerű, versenyképes, jól eladható termékek sokaságában jelentkezik. Venesz Károly alfele tett mesterségek Fába faragott kedvesek Lámpással is nehezen találni már famunkást a Cserhát völgyében. Nincs utánpótlása a kerékgyártó, asztalos- és kádármesterségnek ezen a vidéken. Éppen ezért nagy a becse az ecsegi Jaskó Miklósnak, akinek — saját szavaival: — „mindháromra van jogosítványa”. Csak egy a baj, hogy már ő is letette a szerszámot. Minden, ami mostanában nagy ritkán kikerül a keze alól. mutatóba készül kedves barátnak, ismerősnek. — Jó harminc évet lehúztam. Készítettem konyhaszekrénytől kezdve, boroshordókon át díszes hintókat. S, ahogy fogyott a megrendelés, meg vele az erő is egyre, úgy érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy abbahagyom. Bármennyire is szeretné, nem tudom megmondani, a három közül melyik legkedvesebb a számomra: a kerékgyártás, a hordókészítés, vagy az asztalosmunka. Mind hozzám nőtt. Nézzen szét a portán. A dongának való tölgyfarönkök még Itt száradnak az udvaron. A szerszámok is megvannak. Ugyan kinek is kellene a csínyvágó, az abroncshúzó, vagy az a sokféle kézi gyalu és kalapács, nem beszélve a sza- Irgfűrészről és a gyalügépről. — Készít pillanatnyi leltárt fájó lemondással a mester. — Kinél tanulta a szakmák fortélvait? — Krauszmann Károly műhelyében Ecsegen. Mégis nagyapám volt az első tanító- mesterem. olyan faragó-ember - féle. Szerette a fát. Kereket nem tudott csinálni, de kocsilőcsöt, koesiderekat igen. Olyan kecses, formás munkák kerültek ki a keze alól, hogy hozzá jártak a gazdák. Tőle tanultam! Az elemiben egy-két jól sikerült kézi munkámat más osztályokban is megmutattak a tanítók. S, én nagyon örültem, dagadt a keblem a büszkeségtől, a tanító dicséretétől. Ezt vittem magammal Krauszmann műhelyébe. Hordókészítéstől a kerékgyártásig mindent vállalt az öreg. s a nála tanulóknak mindent el kellett lesni, meg kellett tanulni. A nehéz kézi munkát egy-két gép is segítette. A hordókat nem az úgynevezett gönci mintájára gyártottuk, hanem kissé bosz- szúkás formájúra. Ezt szokták meg a vidék szőlősgazdái. S, amilyen volt egy év termése — jó vagy rossz —, aszerint kopogtattak megrendelésekkel a műhely ajtaján. Krauszmanntól Bujákra mentem Berta Elekhez. Nála már segédként dolgoztam, öt évig húztam a fűrészt a kádármesternél. aztán meguntam a függőséget. Kiváltottam az ipart 1952-ben és csak két éve, 1983-ban tettem le á mesterlevelemet végleg az asztalra. Ez alatt a harminc év alatt sok mindent készítettem. Csak száraz anyagból, szép és tartós munkákat kiadni a kezemből. ezt tartottam mindig szem előtt. Gyártottam hintó- k ereket, még új hin tót is hármat. aztán igáskocsit hosszab- bat-rövidebbet. kinek milyen kellett. Jó látni, hogy az 1947 —48-ban készült kocsikerék is itt zörög még az úton. De ahogy fogytak a lovak, s szaporodtak a traktorok és gumikerekes, nagy, nehéz stráf- kocsik váltották fel a szekereket, nem volt már szükség a kerékre. Itt a termelőszövetkezetben sincs egy fia lovas fogat még mutatóban se. Régen bőven volt bútormegrendelés is. mert a TÜZÉP-eken nem lehetett kapni semmit. Sokan építkeztek. Készítettem ajtókat, ablakokat jó pár lakásba. Kértek tőlem konyhaszekrényt, sámlikat, hokedlikat, tükörkereteket, mosdókat, asztalokat, a jó fene tudja felsorolni mindet. Most készítenek a gyárakban sokkal szebbeket, mint mi annak idején, mégis milyen becse volt az akkorinak! Most úgy tűnhet, hogy szo- morkodok a szakma fölött. Nem így van! Kétségtelen, hogy mind kevesebben ren- de'nek már kocsikereket, nem beszélve kocsiról, vagy éppen bo'-o.shordóról. Meg aztán a TÜZÉP-re mennek ajtókat, ablakokat vennni. Mégis az ügyes kezű kádár, bognár, vagy asztalos teremtő munkájára mindig szükség lesz, míg vi« lág a világ. Csak azoknak, akik még dolgoznak. jóval többet kellene törődni az utánpótlással, hogy amikor végleg leteszik a szerszámot, legyen valaki fiatalabb. aki újra felemelje azt. Szabó Gy. Sándor NOGRAD — 1985. november 18., hétfő 3
