Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

Lassi Nummi

William Jay Smith

Wadaw Sadkowski

Umar Bekeris

FINISBEN A FORUM

' Szemmel láthatóan megélénkült a lanyhának amúgy sem mondható munka az európai kulturális fórumon. A munkabizottságok befejezték tanácskozásukat, ismét plenáris ülésekre kerül sor. A küldötteken ■— az alkotó művészeken, a kuUúrpolitikusokon, de még a diplomatákon is — az izgalom, a feszült várakozás jelei figyelhetők meg. S ez érthető is, hiszen finiséhez érkezett az október 15-én megkezdett munka, rövidesen országvilág előtt kell számot adniuk arról, hogy mire jutottak. A most következő interjúk a visszaszámlálás kezdetén készültek. Bepillantást nyújtanak a fórum mindennapjaiba, abba, hogy néhány ország képviselői miben látják e tanácskozás jelentőségét, hasznát.

LASSI NUMMI FINN KÖLTŐ:

— Megítélésem szerint egész Európa számára hasznos ez a fórum, de mindenkit óvnék az illúzióktól. A lényeg az, hogy tárgyalunk, bár bonyolult tanácskozásról van szó. Örömmel tapasztaltam, hogy a procedúrák helyett az érdemi párbeszédé a főszerep. Nagy pozitívuma a fórumnak, hogy sok javaslat hangzott el, talán túl sok is, ezért elég nehéz feladat kiemelni közülük a legjobbakat. Amit én várok ettől a fórumtól, az az, hogy megkönnyíti a műfordítók munkáját, jobb együttműködést eredményez minden nyelv között, segíti a kis nyelveken íródott irodalom népszerűsítését. Szerintem a több mint 200 javaslat már önmagában sikernek minősíthető. Az igazi siker persze e.kkor születik meg, ha a tanácskozás résztvevői záródokumentum elfogadásával búcsúznak majd Budapesttől

VILLI AM JAY SMITH AMERIKAI KÖLTÖ:

— Bízom abban, hogy a fórum előreviszi a helsinki folyamatot é> megerősíti azt. Remélem, lesz záródokumentum, és az nagyon konkrét javaslatokat tartalmaz majd. Hasznos dolog, hogy erre a nemzetközi tanácskozásra sor került, hogy leültünk tárgyalni a kulturális kérdésekről. Ha nem tárgyalnánk, nem jutna előbbre a világ és a kultúra sem.

WACLAW SADKOWSKI LENGYEL FŐSZERKESZTŐ:

— Két fő jelentősége lehet ennek a fórumnak. Először is az, hogy különböző leegyszerűsített elképzeléseket, megtévesztő információkat, például amelyek Lengyelország vagy más országok kulturális életét illetik, megcáfolja. Egyezség jöhet létre egymás kölcsönös tiszteletére, és az igazság közös keresésére is, így jobban megérthetjük egymást, az együttműködés könnyebb lehet. A nyugatiak például nem akarták elhinni, hogy nálunk, Lengyelországban nem állitanak semmiféle ideológiai-filozófiai akadályt a nyugati kultúra elé, hogy mindent kiadunk, aminek művészi, intellektuális értéke van. A fórum másik jelentősége, hogy lehetőséget adott a közvetlen kapcsolatépítésre. Így kerültem kapcsolatba egy olyan holland folyóirattal, amely — akárcsak az enyém — szintén a világirodalommal foglalkozik. Bízom abban, hogy e kapcsolat segítségével mélyebben megismerhetem a holland irodalmat, kiemelkedő alkotóit, s lehet, hogy ők is jobban megismerik a lengyeleket, túllépve azon a három személyen,

akiknek politikailag botrányos híre van a világban. Ugyanez a helyzet a svájciakkal. Nekik nagyon tetszett például, hogy a svájci francia irodalomról külön számot adtunk ki. Hasonlókat mondhatnék a jugoszláviai szlovénekről. Velük is ugyanolyan együttműködés alakulhat ki, mint itteni testvérfolyóiratunk, a Nagyvilág vagy a Kortárs szerkesztőségével.

— Mindebből úgy tűnik, lengyel szempontból hasznos volt a fórum. Európa szempontjából is igaz ez?

— Ez már bonyolultabb kérdés. Szerintem európai hasznossága mindenekelőtt a nemzetközi helyzet, a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyának alakulásától függ. A szovjet fél részéről komoly jóindulatot tapasztaltam, pedig sok kihívással kellett szembenéznie. Ugyanakkor amerikai részről, de némely más nyugat-európai ország részéről sem észleltem ugyanezt a jóindulatot. Mindazonáltal a fórumon sok javaslat hangzott el. Például Günther Grass nyugatnémet iró indítványozta, hogy hozzanak létre egy európai kulturális alapítványt. Gyermek- és ifjúsági könyvkiadása kölcsönös bemutatását tervezi tíz ország, s volt olyan kezdeményezés is, hogy Az európai kultúra fóruma címmel adjanak ki egy közös folyóiratot földrészünkön.

ILMAR BEKERIS NAGYKÖVET, A SVÉD DELEGÁCIÓ VEZETŐJE:

— Mindenekelőtt azt kell látni, hogy a fórum az európai biztonsági és együttműködési folyamat része, s része annak is, amiről 1983 őszén a madridi utótalálkozón döntés született. Svéd részről üdvözöltük a szakértői találkozókat, mert úgy véltük, hogy konkrét, új elemeket hozhatnak ebbe a folyamatba. Pozitív hozzájárulást remélünk a fórumtól is. Van egy sajátossága is ennek a tanácskozásnak. Nevezetesen, hogy a diplomaták mellett kulturális személyiségek találkozója is ez a fórum, részvételükkel ők máris színesítették az. európai biztonsági és együttműködési folyamatot. Svédország bízik abban, hogy e párbaszéd hozzájárul majd a kulturális kapcsolatok fejlődéséhez. Ugyanakkor realistának kell lennünk. Nem szabad azt képzelnünk, hogy a mai világban, amikor a gazdasági helyzet sok helyen nem éppen briliáns, látványos előrelépést érünk el. Mi ezért azon vagyunk, hogy néhány konkrét elképzelést munkáljunk ki, amelyek elősegítik a minőségi reformokat, például csökkentik az akadályokat a jelenlegi kulturális cserében. Ez egy jó dolog lenne. Még két szempontból figyelünk a fórumra. Egyrészt, hogy jó fóruma legyen a kulturális személyiségek eszmecseréjének. Másrészt, hogy ez a tanácskozás, amennyire a részt vevő országok kormányai lehetővé teszik, vonjon le következtetéseket, alakítson ki egy vezérfonalat, ajánlásokat tegyen. Záródokumentum nélkül ez utóbbi aligha lehetséges.

— Gondolja, hogy megszületik ez a záródokumentum?

— Ezt ebben a pillanatban még nehéz volna megmondani. A svéd delegáció mindenesetre egy jó doku- mentért dolgozik. Jó eredményt kell felmutatnunk a budapesti fórumon ahhoz, hogy segítsük az európai biztonsági és együttműködési folyamatot. Hasonlóképpen

A szovjet küldöttség a kongresszusi központ épülete előtt. Középen: Pjotr Gyemiesev, a szovjet küldöttség vezetője,

Vitalij Korotics Walter Lichem

eredményeket várunk a fővárosunkban zajló stockholmi konferenciától. Ha jövő ősszel a soros európai utótalálkozón nem tudunk felmutatni semmit, akkor arról vitatkozhatunk Bécsben, hogy mit adott ez a folyamat, akár bizalmatlansági válság is kialakulhat az európai biztonság és együttműködés ügyével kapcsolatban.

VITALIJ KOROTICS SZOVJET KÖLTŐ: 1

— Nagy szükség volt erre a fórumra, mivel a kulturális személyiségeknek érezniük kellett azt, hogy egy üggyel foglalkozik mindegyikük. Az utóbbi időben mind gyakrabban emlegetnek olyan fogalmakat, mint euró pai kultúra, világkultúra. Pedig hát miről van szó? Amerikai, szovjet, magyar vagy akár francia művészként is az egyetemes kultúra megőrzésén, gazdagításán kell munkálkodnunk. Majdnem biztos vagyok abban, hogy Magyarországon például több amerikai író művét fordítják le magyarra egy évben, mint ahány magyarét lefordították az Egyesült ÁUsmokbm. Néhány nyugati küldött úgy próbálta beállítani a dolgot, mintha szívességet tennének nekünk azzal, hogy lefordítanak, mintha ez egy gesztus volna. Amikor felszólaltam, kifejtettem, hogy a Szovjetunióban akkor is lefordítjuk ezeket a műveket, ha a mieinket egyáltalán nem fordítják le külföldön, mivel nálunk igény van más nemzetek kulturális értékeinek megismerésére.

Napjainkban a kultúrának kiemelt szerepe van, és bármilyen furcsának is hat, számomra a szó tűnik a harc leghatásosabb eszközének. Jelenleg ugyanis nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése. A hirosimai atombomba lédobása után — egy szemtanú, méghozzá egy amerikai mondta el nekem — a legmegdöbbentőbb az volt, hogy nem maradt egyetlen könyv, egyetlen kép egyetlen hangszer, egyetlen ceruza sem. A művészet pusztult el legelőször. Ha nem akarjuk, hogy a világban ugyanez következzék be, meg kell őriznünk a kultúrát, meg keli mentenünk Bartókot, Kodályt, Petőfit, Adyt. Mi megmentjük őket, ők megmentenek minket. Az alkotóművészet eme körforgása a záloga az emberiség túlélésének. Remélem, itt a fórumon nagyon sokan felismerték ezt, bár úgy látom, nagyon nehéz lesz a záródokumentumot tető alá hozni. Ugyanakkor a fórumnak van jövője, már többen javasolták hasonló tanácskozás szervezését. Ez egy keret lehet, de lehet, hogy elégséges lesz a meglevő kereteken belül dolgozni, mint amilyen például az UNESCO, a PEN vagy a nukleáris leszerelésért küzdő nemzetközi művészmozgalom. Ez utóbbinak Harry Belafonte amerikai énekes az elnöke, Bibi Anderson svéd színésznő az egyik alelnöke, a másik én vagyok. Ez a mozgalom már jó néhány nagyszabású akciót szervezett Hamburgban, Bécsben, Helsinkiben, és újabb rendezvényeket is tervezünk a béke ügye mellett. Végül még csak annyit: nekem sokat nyújtott ez a fórum, remélem, az emberiség is sokat kap tőle.

WALTHER LICHEM NAGYKÖVET, AZ OSZTRÁK DELEGÁCIÓ EGYIK VEZETŐJE:

— Sok haszna van ennek a fórumnak. Mindenekelőtt az, hogy a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői összegyűltek itt, hogy a kulturális együttműködésről és annak fejlesztéséről tanácskozzanak. Budapesten valami egészen új történik a kelet—nyugati viszonyban, és az európai biztonsági és együttműködési folyamatban is. Az a benyomásom, hogy az itt jelenlevő személyiségek érdekeltek abban, hogy többet tegyenek a kulturális együttműködésért, nemzeti és nemzetközi szinten. Meglepett bennünket, hogy mennyi javaslat hangzott el, ez is a tenni akarás szándékát tükrözi. Ez a fórum fontos nyitánya a kulturális együttműködésnek. A résztvevők programot dolgozhatnak ki a jövőre, ígéretes keretet adhatnak ehhez. Az európai biztonsági és együttműködési folyamatban ez az első alkalom, hogy ilyen soK konkrét javaslatról tárgyalunk, és nem úgy általában. Ez új, és úgy véljük, nagyon pozitív dolog. Végül, de nem utolsósorban, úgy látjuk, hogy ez a kulturális dialógus pozitív hatással lesz a kelet—nyugati kapcsolatokra, az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészére, így a jövő őszi bécsi találkozóra is.

Kocsi Margit