Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

Elmennek bábuk N eve 1972-től cseng is­merősen a megyében: Tóthné Horányi Ilus. S nincs abban semmi túlzás, ha azt állítjuk, azóta mozognak itt otthonosan a bábok. A Szocialista kultúráért kitün­tetéssel kétszer jutalmazott bábművész alakította meg az első rangos salgótarjáni báb­csoportot, a Főnixet, amely fennállása alatt országhatá­ron belül és kívül elismerést szerzett magának és fenntar­tó intézményének, a József .Attila Városi-Megyei Műve­lődési Központnak. Ám Sal­gótarjánban nem sikerült meg­valósítania Tóthné Horányi Húsnak elképzeléseit, ezért 1983 nyarán Balassagyarmat­ra költözött. Akkor úgy tűnt, a bábművész és a város egy­másra talált — lapunkban is ilyen szellemben számoltunk be a történésekről. Ám Tóth­né most elmenni készül Ba­lassagyarmatról. xxx Sajnálom, hogy a történet ilyen fordulatot vett. Én a szécsényi Kubinvi Ferenc Mú­zeum igazgatójaként segítet­tem helyet keresni Ilus né­ninek, amikor elmenni készült Salgótarjánból. Megnéztünk néhány kúriát, elhagyott épületeket. Ilus né­ni ugyanis elsősorban a bá­buk kiállítására alkalmas he­lyet keresett. Így jött Balas­sagyarmat, a Palóc Múzeum. Amikor a megyei múzeumi szervezet élére kerültem, jó ötletnek találtam, hogy a bábművészet formanyelvén dolgozza fel valaki a palóc folklórt, ezért támogattam is már minden forintnak helye volt. De ez hagyján, mert tud­tunk vele azonosulni, ám a szerződés joghézagos. Arról szó sincs benne, hogy ezt az épületet fel is kell újítani, márpedig fel kell. S még nagyobb baj, hogy nincs ott: mikor? Nincs határidőhöz kötve az egész akció. Ennek ellenére, a Deák Ferenc út 7. számú házat a tanács meg­vásárolta a bábmúzeum cél­jára, amint pénze volt rá. Akkor született egy újabb szerződés, amely már ponto­sabban fogalmazza meg a bábos bázisintézmény műkö­désének részleteit. Pénz azon­ban egyelőre nincs a felújí­tására, az intézmény kialakí­tására. Fábián Jánosné, a Balassagyarmati Városi Tanács elnökhelyettese XXX Sajnálom, de nekem el kell mennem. Addig nem nvug- hatok, amíg a bábuimnak nincs megfelelő helye, ahol az emberek megnézhetik, ahol a gyerekek képzelete szár­nyalhat. Nekem ezt közkincs- csé kell tennem. Az egész életem benne van ebben a háromszázötven bábuban, maszkban és nem tűrhetem, hogy ládákban porosodjanak, gyűrődjenek. S nincs már sok időm, érzem, az is gyorsan múlik. Én nem várhatok. Tóthné Horányi Ilus bábművész XXX Sajnálom, hogy így alakult, hisz Ilus néni nagyszerű szak­ember, gazdagíthatta volna Balassagyarmatot tudásával és értékes bábgyűjteményé­vel. Mi akartuk is, hogy így legyen, tettünk is érte, mert nem akartuk elveszíteni. Vesz­tett már ez a város kultu­rális értéket... Most másként szerettük volna. Antal József, a Balassagyarmati Városi Ta­nács művelődési osztályvezető­helyettese XXX Sajnálom, ha elmegy Ilus néni és sajnálom, ha elmen­nek a bábuk. Becsültük, ér­tékeltük az ő tudását, művé­szetét. De az ő ügyének meg­nyugtató rendezése nem egy­szerűen akarat kérdése. Aka­rat volt. Akarat lenne a Baj­csy úti iskola rekonstrukció­jára. a négyes óvoda tár­gyi feltételeinek javítására, a város kenyérrel való ellátá­sának megnyugtató megoldá­sára... Nincs elég pénze a vá­rosnak... Őszintén sajnálom. Rilh Lajosné. az MSZMP balassagyarmati bizottságának titkára XXX Sajnálom, nekem nincs sok időm... S a bábukat a helyü­kön akai'om tudni. Megyek olyan városba, ahol adnak nekik helyet. Tóthné Horányi Ilus bábművész XXX 1985. július 17-én határozat született Balassagyarmaton, amely hatályon kívül helyezi Tóthné, Horányi Ilus és a vá­ros között kötött megállapo­dásokat; a bábművész aján­dékát, a báb gyűjteményt, há­zát, ingóságait jog szerint visszaszármaztatja az adomá­nyozóra. A határozat harma­dik pontja megfogalmazta, hogy a városi tanács nem tudta teljesíteni vállalásait... „ezért (Tóth Ilus) a fenti cél­ját más helyen, és körülmé­nyek között kívánja megva­lósítani a köz érdekében”. Balassagyarmat Városi Taná­csa VB határozata XXX Tóth Ilus is akarta, a vá­ros is akarta. Mulasztás, tet­ten érhető, nem történt. Még sincs rendjén valami... Ilus néni elmegy. Túl a megyehatáron. Sajnálom. Veszprémi Erzsébet Ilus néni ottani ténykedését. A múzeum azonban valóban nem alkalmas fellépésekre, és készséggel elismerem, hogy HAZAI TÁJAKON Szirák kastélya Szirák Nógrád megyei falu, másfél ezernyi lakosa van, és olyan kastéllyal dicseked­het, amelyhez foghatót mesz- sze földön nem találni. Hogy miképpen került e kicsi nógrádi helység közepé­be ez a főúri lak? Nos, ere­dete, históriája, egyben-más- ban még a kutatás tárgyát képezi, ám bizonyos, hogy hajdan egy erődített épít­ményt alapoztak meg ott. Mégpedig egy több szintes pincerendszer fölé, egyrészt nyilván azért, hogy legyen ho­vá elbújni, másrészt meg azért, hogy a boroshordóknak legyen elegendő tér. Szirák ugyanis a Mátra-aljai borvi­dék vonzáskörzetébe tartozott, és tartozik ma is. Az erődítmény a Teleki család birtokaihoz tartozott. Ez a sok ágra bomló és szá­mos történelmi, irodalmi meg más kiválóságot kibocsátó família lakta és bővítgette egészen addig, amíg — há- zasodás, vagy vásárlás útján?-----a helyükbe nem lépett a R oth nemzetség. ' Roth Ta­más és felesége a szépséges és előkelő Wattay Borbála fogott aztán hozzá, hogy a közben tűz pusztította lakot kibővítse. palotává emelje. 1748-ban láttak hozzá az építkezéshez, és a négyszög­letes alaprajzú erősséget két oldalszárnnyal bővítették ki. Ezekre a szárnyakra jobbról is, bairól is könnyed sarok- tornyocskákat emeltettek, a főhomlokzatot pedig egy há­romszögű oromzattal koro­názták meg. Noha ez az utób­bi említett elem a klasszicis­ta építészet jellegezetessége, a sziráki kastély amúgy egé­szében barokkos külsőt ka­pott. A belső terek is a túlfűtött érzelmesség, a felfokozott já­tékosság szellemiségét áraszt­ják. Különösképpen a dísz­terem tobzódik a barokk dí­szekben; ezeken jelképes ala­kok láthatók mindenféle mi­tológiai jelenetekben. A terasz vasrácsozata már későbbi munka: a múlt szá­zad közepe táján készülhe­tett. A kastély következő urai. a svájci eredetű, de Ba­jorországból ideszármazott Degenfeldek igazgattak még a kezükre került palotán, mégpedig az akkortájt „kö­telező” romantikus modor­ban. A felszabadulás utáni évti­zedekben — amikor szükség­szerűen más célokra fordítot­tuk a pénzt — lassú romlás­nak indult a gyönyörű ba­rokk kastély, amelynek ter­meiben számos híresség meg­fordult, közöttük olyan poli­tikus, írószemélyiség, mint az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kormányának párizsi követe, Kossuth és Klapka harcostársa az emig­rációban: Teleki László. A konferenciaterem számos más. A hetvenes évtized végén új fejezet kezdődött a kas­tély történetében. Az épület és a hozzá tartozó 36 ezer négyzetméter kiterjedésű ős­park 1979-ben az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt tu­lajdonába került, és a VÁTI tervei alapján, az Országos Műemléki Felügyelőség köz­reműködésével hamarosan elkezdődött a felújítás. Tavaly fejeződött be a mun­ka. több mint 120 millió fo­rintért. A kastély eredeti, XVIII. századi formájában pompázik. Volt családi ud­varház, vállalati irodaköz­pont, — ma háromcsillagos szálloda. Dr. Pakucs János, a száz­halombattai székhelyű Ma­gyar Szénhidrogénipari Ku­tató-Fejlesztő Intézet ügyve­zető igazgatója szerint kevés példája van nálunk annak, amit ők csinálnak, azaz vál1- lalati működésű kutató-fej­lesztő intézetként szállodát üzemeltetnek. A Kastély Szálló a kor­szerű igényeknek megfelelő szálloda és vendéglátóegy­rendezvény fogadására alkal* (Bencze Péter felvételei) ség. A főépületben öt apparfe- ment és két kétágyas, für­dőszobás szoba, a melléképü­letben hét kétágyas fürdő­szobás szoba áll a vendégek rendelkezésére. Szerényebb szolgáltatást nyújt a magtár­ból átalakított turistaszállás- hely, ahol 1—2 és 3 ágyas hideg-meleg vizes szobákban húsz személyt tudnak elhe­lyezni. Szükség esetén pót­ágyak is igénybe vehetők. Külön dolgozószobák, a könyvtár, a teniszpálya, a szabadtéri sakkozó, a szauna szolgálja a vendégek kényel­mét. Éhséget és szomjat ol­tani a közel hatvan személyt befogadó étteremben, illetve a borozóban, és a drinkbárban lehet. Az ősparkban könnyű séták tehetők. A kastélyban kis és nagy tanácskozótermet is berendeztek, alkalmassá téve a hotelt ezzel a kis lét­számú hazai és nemzetközi ■ rendezvények fogadására. A környék vadban bővelkedik: kívánság szerint a vendégek vadászhatnak, illetve lovagol­hatnak. Akáca László— Sulyok László hideg. A teremőrök is kabát­ban ülnek téten. Praznovszky Mihály, a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője XXX Sajnálom, hogy Ilus néni elmegy a városból, de nekünk nem lehet lelki ismeret-fur- dalásunk. Űgv jött ide Ilus néni 1983 nyarán, hogy a Város akkori vezetőivel kö­töttek egy megállapodást. Eszerint Ilus néni a város­nak adományozta a házát, a benne levő összes ingósággal, köztük az értékes bábgyűj­teménnyel, azzal a feltétel­lel, hogy a város megvásá­rolja az Ilus néni szomszéd­ságában levő üresen álló la­kást, s ott létrehoz egy báb­múzeumot, illetve bábos bá­zist. Ez a bábos bázisintéz­mény szervezetileg a múzeu­mok igazgatóságához tarto­zott volna, Ilus néni és fér­je _ a szerződés szerint g ondnokként — onnan kapta volna a fizetését. A szerző­dést örökölte a város új ve­zetősége, a hatodik ötéves lerv kellős közepén, amikor Á közösségteremtő falu A HAZAFIAS NÉPFRONT által patronált Olvasó népért mozgalom történetében különös jelentősége volt annak az őszi országos tanács­kozásnak, amelyen községek veze­tői, olvasókörök szervezői, könyv­tárosok, népművelők a falusi, a községi közélet fejlesztésének lehe­tőségeiről értekeztek. Mióta kormányzati programmá vált a falu lakosságmegtartó ké­pességének vizsgálata és megerősí­tése, sok és különböző véleményt hallani a falu és a közigazgatás kapcsolatáról, a falu hátrányos helyzetének okairól, az elvándorlást csökkentő tennivalókról. Az új te­lepülésfejlesztési koncepció biztató szándékú, de a közösség falusi for­máját elsősorban az öntevékenység­re építve lehet fejleszteni, gyara­pítani. Fontos tényező ez azért is, mert jelentős állami támogatásnak a jövőben sem lesz meg a realitá­sa. Az olvasómozgalmi tanácskozás résztvevői elsősorban azt vizsgál­ták. hogyan lehet a művelődés, az olvasókör, a közművelődési egvesü- let, a közösségi ház olyan szellemi erőket sokszorosító bázis, amellyel javíthatók az adott településen az élet- és munkakörülménvek. A köz­vetlen környezetben ezáltal erősöd­hetne a lakóhely megbecsülése, a környezetvédelem tudatos megte­remtése. Mindez — például a tár­sadalmi munkaórák szervezésével — elvezethet az önkormányzat meg­erősödéséhez, vagyis a település „gazdái” beleszólási, ügyintézési, cselekvési jogkörük gyakorlásával valóban kézzelfogható példákkal igazolhatják majd a falu létének szükségességét. Mindeme tervek megvalósításá­nak elősegítésére készítették el az Olvasó népért mozgalom szervezői a közösségi házak működési útmu­tatóját, amely a lehetőségek felvá­zolásával a művelődő közösségek tennivalóit sorolja fel. Az Olvasó népért mozgalom az olvasási élmény elsajátítását, a kul­turális értékek megismerését és a közös gondolkodás gyarapítását se­gíti a maga sajátos eszközeivel. En­nek a törekvésnek legfőbb célja, hogy egyéni elhatározással, de a közösségért cselekedjünk. így te­remtődnek meg a politikai fejlődésének, az óhajtott demokrá­cia szélesítésének feltételei. Az olvasókörök, a művelődési egyesületek, az irodalmi társaságok már az elmúlt évszázad második felében szociális mozgalmat indí­tottak. A történelmi hagyományo­kat, a kisközösségi művelődés gaz­dag tapasztalatait a XX. század nyolcvanas éveinek társadalmi, gaz­dasági körülményeihez kell és le­het igazítani. Ahol megszűnt a ta­nácsi hivatal, bezárt az iskola, va­jon maradt-e még olyan erő, mely felébreszti az emberekben az egy­másért való tenni akarás igényét? Például Somogy megyében maradt. Olvasóköröket szerveztek Bábony- megyerben, Torvaj és Zala község­ben közös akarattal, állami és gaz­dasági segítség nélkül. A különbö­ző munkahelyeken együtt dolgozó termelési közösségek tagjai — töb­bek között a szocialista brigádok — a munka után kikapcsolódás­ként földet művelnek, háztájit gon­doznak, a maguk kedvtelésére bar­kácsolnak. A hasonló elfoglaltság számtalan — például termelési kul­túrával összefüggő — kérdés meg­vitatására ösztönöz. Erre a lehetsé­ges kíváncsiságra építették tervü­ket a Somogy megyei olvasókörök szervezői: Rendeztek előadásokat háztartási ismeretekről, beszélget­tek a családi szeretet szükségessé­géről, a házi vendéglátás illemta­náról. Az ismeretközlő munka mel­lett támogatják az énekkar, a ko­sárkötőcsoport munkáját, egy táj­ház létrehozását. Ezek az olvasó­körök lényegében felvállalták a fa­lusi tiszteletdíjas népművelők szol­gálatát, de ez a jelenlét kollektív vezetésre épülő, demokratikus fó­rum, aho] a falu lakossága szinte teljes létszámban társ a közös cse­lekvésben. Pozsgav Imre egy cikkében így ír: „Falun a tartalmas, valóságos önkormányzat — személyi önkor­mányzat — személyi feltételei job­bak. Nem azért, mert különb ál­lampolgárok élnének ott, nem azért, mert az emberek falun nem lenné­nek hajlamosaik elmerülni a parti­kularitásban, hanem azért, mertin- timebbek a kapcsolatok. A szemé­lyi ismere+ségen túl a személyiség ismeretségére is számítani tehet.” NEM NOSZTALGIKUS ábránd, hogy a településhálózat átalakulása során a századvégre a magyar fa­lusi lakosság közösségteremtő mun­kával is bizonyítja: a társadalmi felemelkedésnek nem az elvándor­lás az egyetlen útja. Maróti Istváa f T A Kastély Szálló bejárata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents