Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1 Visszapillantás — ©Icreiekintés Kábelgyári hétköznapok Két rangos díj Madridból A rövidesen bekövetkező új ötéves tervforduló szinte kínálja az alkalmat, hogy a napi munka sodrásában néhány pillanatra megállítsuk az időt és visszatekintsünk a megtett útra, újabb erőgyűjtés, saját képességeink ismételt megismerése, megérettetése céljából. AHOGY AZ IGAZGATÓ LATJA többet adni. — Pár pillanatig rendezi a gondolatait, hegy az igen gazdag évek számtalan érdekességéből, epizódjaiból azokat ragadja ki, amelyek a gyár műszaki-technikai megújulásához kötődnek. — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a rekonstrukció során részt vettem a gépek, berendezések kiválasztásában, megvásárlásában, átvételében. Ezek az utazások nem bevásárló körutak voltak. Mindig meghatározott céllal, konkrét feladattal utaztam ki. — A legnehezebb és legjelentősebb tervciklust hagyjuk magunk mögött. Ebben az időszakban éreztük legjobban a kü1 földi tőkéspiac kedvezőtlen hatását, ugyanakkor fel kellett készülnünk a szabályozók továbbfejlesztéséből adódó új követelmények teljesítésére Azért a legjelentősebb, mert a gyár 800 millió forint értékű, jó színvonalon megváltott rekonstrukciója hosszú távon megalapozta gyárunk műszaki, technikai, technológiai fejődését ■— foglalja tömören össze Márton Sándor, a gyár fiatal, határozott, a realitásokkal mindig számoló, vállalkozó és kezdeményező kedvű igazgatója. Kisvártatva így folytatja: — Termelésünk 1980-hoz képest 1985 végére eléri a 9 .milliárd 481 millió forintot, melyből 5 milliárd 275 milliót képvisel az export. Vagyis össztermelésünk 56 százalékát a külföldi piacokon értékesítjük. Ebből a dolláreiszámo- lású bevétel 3 milliárd 784 millió forintot tesz ki. A külföldi megrendelők kívánságainak teljesítése mellett teljes egészében kielégítettük a belföldi igényeket, s ezáltal megszüntettük az importot. A tő- késexportinál 1982-ben hullámvölgybe kerültünk, mert rosz- szul számoltunk a lehetőségekkel. A rekonstrukció létrehozása során kialakult új korszerű technika, technológia _er ed mén veként ma már minden nyugati szabványnak megfelelő minőségű terméket elő tudunk állítani. Évek óta nem ismerjük azt a szót, hogy minőségi reklamáció. A vállalat 1983-ban kiállította termékeit Madridban. A zsűri rangos díjjal a Presztízzsel és Tradícióval jutalmazta, mert kiváló minőségűek. Ez az elismerés hosszabb távon előnyt jelent nekünk. Egyébként az ott bemutatott exporttermékek 80 százalékát mi adjuk, öt év alatt 992 milliós nyereséget érünk el. amely azt jelenti, hogy a rekonstrukcióra fordított befektetést visszafizetjük. A sikerekben nagy része van azoknak a műszaki és fizikai dojsozóknak, akik tudásuk legjavát adták és adják a feladatok eredményes elvégzéséhez. Jelenleg a felsőfokú szak- képzettséggel rendelkező szakemberek száma eléri a 60 főt. tizenhéttel több mint öt évvel ezelőtt. A szakképzett munkások száma pedig 32—33 százalékról 50 százalékra emelkedett. — A nyereségből mennyi jutott vissza a dolgozók béremelésére? — öt év alatt 30 százalékkal nő a gyár dolgozóinak jöve- de'me. Az évi 6 százalékos bérfeilesztést differenciáltan, a gazdálkodás mindenkori követelményeinek teljesítéséhez igazodva kapták meg a dolgozók. a szakszervezeti bizottsággal és a bizalmiakkal egyetértésben — sorolja a számokat. amely mögött koncentrált szellemi tevékenység. alkotó ■fizikai munka húzódik meg. Vajon mi rejtőzik az előbb említett számok mögött? CSAK ADDIG MARADHAT.. Egy tárgyalás után „fogtam vallatóra” Cselleng János főmérnököt, aki a mostani terv- ciklusban került új beosztásba. — Nálunk a vezetők, köztük én is, csak addig maradhatnak meg beosztásukban, amíg ellátják feladataikat, amíg divatos szóval élve, ké- £esek megújulni, évről évra Márton Sándor igazgató De nem csak én, hanem azok a munkatársaim is, akikre hárult az új technika helyi meghonosítása, társaik betanítása. Minden utazásom előtt igyekeztem a témával kapcsolatos legtöbb és legsokoldalúbb információt megszerezni, hogy minél többet tudjak meg arról a témáról, amelyre kíváncsi voltam. Visszatérve nemcsak a tapasztalataimat osztottam meg kollégáimmal, hanem elmondtam, mi az. amit gyorsan kamatoztatni akarok. Arra viszont mindig ügyeltem, hogy ne fedezzem fel újra, «mit. már egyszer kitaláltak. Ezért mindig a hasznosítható tapasztalatok helyi alkalmazásának lehetőségeire, illetve a meglévő technológia továbbfejlesztésére koncentráltam. A kinti utakon szerzett tapasztalatok alapján sikerült saját kivitelezésben olyan hangszigetelő burkolatot készítenünk, amelynek ára forintban annyiba kerül, mintha svéd koronáért vásároltuk volna meg. Közismert, hogy a nyugati országokban elfogadták termékeinket, mert a szabványaiknak megfelelően állítjuk elő. Ez azonban ma már kevés a piacon való maradáshoz. — Hallhatnék az újabb igényekről? — Egy évvel ezelőtt Svédországban tárgyaltam. Elmondták, hogy az általunk kínált termékek minőségével elégedett, a vevők között viszont van olyan is, akinek lágyabb kivitelű kábelekre volna szüksége. Akkor megígértem, hogy egy év múlva meglesz az ehhez szükséges gép és a technológia. — Sikerült? — Igen! Már azt gondoltam, hogy elfeledkeztek az akkori ígéretemről. Nem kis meglepetésemre nemrég jelezték, hogy eljönnek hozzánk és a gép működése közben győződnek meg igényeik maradéktalan teljesítéséről. Bevallom érdekelt a véleményük. Örömmel mondhatom, hogy dicsérték a gép műszaki színvonalát, s elcsodálkoztak azon, hogy ilyen rövid idő alatt elkészítettük, majd több kilomé- to 1 kilowoltos lágyított kábelt rendeltek tőlünk. Ha továbbra is versenyben akarunk maradni, akkor a kifogástalan minőség mellett csak minimális mennyiségi anyagot használhatunk fel, a termék feleljen meg a kívánt funkciónak, biztonságos és könnyen kezelhető legyen. Kikívánkozik belőlem az a tanulság is, ha az élénküléseket, a piaci lehetőségeket elsőként akarjuk magunk javára kamatoztatni, akkor a dekonjunktúrában kell erőteljes termékfejlesztést végrehajtani. ÜJlTÖ TERVEZŐMÉRNÖK Valent Tibor a gyár ösztöndíjasaként végezte el az egyetemet, ahol gépészmérnöki diplomát szerzett. Jelenleg fejlesztő-tervező mérnökként tevékenykedik. Másutt valószínű többet keresne, de mégis úgy döntött, hogy marad. Egyrészt jó a kollektíva, másrészt fizetését jól ki tudja Egészíteni az újításokból adódó jövedelemmel. Eddig — 1979-től kezdve — nyolcszor jegyezték a nevét az újítási naplóba. Hat ötletét eszmei díjjal ismerték el, az utóbbi kettőnek a megszületéséhez több társa is hozzájárult. Az egyik bevezetésével a gépállásokat egy tizedére csökkentették, ugyanakkor jelentősen mérsékelték a szállítási költségeket, és munkaerőt takarítottak meg vele. KiszámolA Kohászati Gyárépítő Vállalat szakemberei szerelik az új huzallágyító kemencét Cselleng János főmérnök. ták, hogy a megtakarítás meghaladja az 1 milliót. Ennek öt százalékát kapják meg újítási díjként. A másik életre való gondolata az 1983-as esztendőhöz kötődik. Ekkor indították útjára az alumínium hulladékhuzal aprításával és újrahasznosításával kapcsolatos közös gondolatokat. Az ehhez szükséges gépet megszerkesztették, melyben részt vett Puszta István, Császár Ferenc és Cselleng János is. A masina februártól dolgozik. Egy év múlva tudják csak megmondani, hogy valójában mennyi hasznot hozott a gyárnak. — Mint fejlesztő mérnök csak a nagyobb feladatokkal foglalkozom — mondja, majd hozzáfűzi, hogy a feladatok elvégzéséhez szabad kezet kapott a gyár vezetőitől. Hogy minél jobban megfeleljen a növekvő követelményeknek, négy féléven át szakmérnöki továbbképzésben vesz részt. Utána továbbra is ebben a munkakörben kíván tevékenykedni. — Szeretem azt, amivel most foglalkozom — hangsúlyozza. Valent Tibor, akinek az édesapja is itt dolgozik a gyárban, közéleti tevékenységet is ellát. A KlSZ-bizott- ság szervező titkára, az FMKT-tagja. Az FMKT-pá- lyázaton kétszer első és egy második díjat nyert. Birtokosa a Kiváló Ifjú Szakember címnek, jeles eredménnyel végezte el a kábtelmérnöki tanfolyamot GÉPEKTŐL A DIPLOMÁIG — Valóban nem azzal a cél. lal fogtam az egyetem elvégzéséhez, hogy majd termelési osztályvezető leszek — kezdi a beszélgetést Császár Ferenc. Az ő példája is bizonyítja, hogy a tehetséges felsőfokú végzettséggel bíró fiataloknak van kifutási, érvényesülési lehetőségük, a gyárban. — Két dolog miatt jöttem idE dolgozni. Az egyik az, hogy lakást ígértek, amit néhány hónap múlva megkaptam. A másik pedig, hogy mint. kábelmérnök itt találtam meg a kibontakozás lehetőségét — kér ismét szót a termelési osztályvezető. — Kérésemre a termelő gépeknél mint munkás dolgoztam egy fél évig, majd fokozatosan jutottam idáig. Előbb művezető, később főművezető, majd termelési csoportvezető leltem, s 1982-től vagyok a termElési osztály vezetője. Hatvanegy szál sodratából készül a szabadvezeték. Oravecz Miklós ilouátvevő. Igen, hasznomra volt a lépcsőzetes, fokozatos előrelépés. Sokféle összefüggésben ismertem meg a termelés napi gondjait, problémáit, és ezek megoldásának lehetőségeit, ami fokozta biztonságérzetemet isA jelenre fordítva a szót, a következőkkel folytatja — A mostani légkör sEgíti a kiadott feladatok lelkiismeretes elvégzését, amelyek közismerten nehezek, de nem megoldhatatlanok. Az a vezető, aki a nagyobb követelmények láttán azzal kezdi, hogy nem tudom megoldani, az hosszabb távon nem maradhat meg beosztásában. Nálunk akinek jó elképtelése, ötlete, gondolata van, azt megvalósíthatja. De egyértelmű az is, hogy minden évben valamilyen eredményt hozó újat is kell produkálnia — állítja határozottan a Kiváló dolgozó címét a KISZ aranykoszorúját, a KISZ KB oklevelét, a Kiváló Ifjú Szakember címet elnyert osztály- vezető, aki szerint a műszakiak közül, jelenleg úgy, ahogy a vEzető beosztásúakat becsülik meg anyagilag. APA ÉS FIA — A gyermekek iránti szeretet az eredeti pályámról hoztam magammal. Tanító voltam — mondja a nehézkesen induló beszélgetés elején Oravecz Miklós dobátvevő. — Nincs kedvenc, nincs kivételezés sem. bár a legkisebb, az sEm túl pici, most 10 éves, mindig a középont- ban van. Nálunk a hangulat általában vidám, a testvérek megértik egymást, a nagyobbak segítenek a kisebbeknek, illetve foglalkoznak velük, amikor szükség van rá. Az édesapa havonta 4300, az édesanya 2600 forintot keres, melyet az 1688 forint családi pótlék egészít ki, A gyerekek közül Tibor, aki a gyár ösztöndíjasaként végezte el a főiskolát, s a gyárban dolgozik, havonta 4300 forintot vesz fel. Zoltán, bútor- asztalosként tevékenykedik az Ipoly Bútorgyárban havi 3000-ért Mária eladóként dolgozik a vendéglátónál. — A gyerekektől csak akkor kérünk kölcsön, ha valami közbejön, s nem elég a mi pénzünk — szól ismét Oravecz Miklós. — Minden gyermekünk rendesen jár, tisztességesen öltözködik. Időnként a rokonoktól kapunk olyan ruhákat, amelyeket a kisebbek még jól használhatnak. A családot a gyár 95 ezer forint kamatmentes kölcsönnel segítette a lakásvásárlásban. A népes család kétszer fél szobás és egyszer egy szobás lakásban lakik. Arra a kérdésre, hogy jó-e nagy- családos szülőnek lenni, az édesapa igennel válaszol, majd hozzáfűzi. — Egy kis támogatással, jó beosztással el lehet tartani és fel lehet nevelni a gyermekeket. TEgyük hozzá a hallatlan nagy szülői szeretetet bizonyos esetekben lemondást és az áldozatvállalást. KÉT VARIÁCIÓBAN Az előbb közölt és szűkreszabott pillanatképek azt is érzékeltetik, hogy a vezetők és dolgozók jól együttműködve oldották és oldják meg nehéz feladataikat. Olyan fiatal, magas szakmai képzettséggel rendelkező vezető gárda irányítja a termElést és gazdálkodást, amelyik bátran kezdeményez, ésszerűen vállal kockázatot, és jó értelemben képviseli mindenütt a kollektíva érdekeit. Vajon az új VII. ötéves ten’ küszöbén, milyen elképzeléseink vannak. — A már elért eredményere alapozva két variációban állítottuk össze, megvalósítandó feladatainkat — mondja Márton Sándor. — Az egyik Egy nehezebb időszakot vesz figyelembe, a másik pedig egy gyorsabb, élénkebb tempójú termelés, gazdálkodás követelményeit rögzíti. Az újabb gyarapodást szolgáló programok alapvetően * meglévő szellemi bázisra épülnek, újabb tág teret adnak a nagyobb arányú kibontakozáshoz, figyelembe veszi® a kölcsönös egymásra utaltságból adódó előnyöket. Céljuk, hogy nE csak megőrizzék, hanem tovább erősítsék a hazai és külföldi megrendelők elismerését, és továbbra is erőteljes lépésekkel haladjanak a maguk által meghatározott fejlődés útján. Venesz Kárrá? — képek; Kulcsár József — r.
