Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
Hw ifüg€ü es Iciiiicereskecielemisen A KÜLKERESKEDELEMRE MÉG nehéz hetek várnak az esztendő végéig. Az eddigi mérleg nem túl kedvező, s ha már nem is lehet behozni a lemaradást, az export-import arányt feltétlenül javítani kell. Jövőre pedig új ötéves tervidőszak kezdődik, amire már javában készül a minisztérium. Néhány egyezmény már meg is köttetett, ám a tárgyalások többsége még nem zárult le. A Külkereskedelmi Minisztérium a napokban készítette el az első háromnegyed éves mérleget. Eszerint a kivitel eddig nagyjából a terv szerint növekedett, míg a behozatal jóval meghaladja a tervezettet. A tőkésexport mindössze két százalékkal több mint tavaly. Az ipar megközelítőleg a tavalyi teljesítményét ismételte meg, míg az élelmiszer- gazdaság több mint 100 millió dollárral elmaradt I984-es exportjától. Az ipari exportban a kohászat és a könnyűipar szenvedett veszteségeket. A kohászatnál főleg az alumíniumtermékek és a hengeracél kivitele csökkent. A könnyűipari termékek közül több nem állta a nemzetközi versenyt. A bútorok túl drágának bizonyultak, és a minőségük sem kifogástalan. A puhabőrből visszaesett a kereslet, és az ára is .'sokként. A lábbelik szállítása pedig késik, túlságosan is az utolsó hónaookra csúsztak az exportszállítmá- nvok. A vegvipar és a gén- ipar viszont pótolta az említett kieséseket. Kőolaiszárma- zékokból, többek között aromásokból és olefintermékekből a tervezettnél is többet adtak el a tőkéspiacokon. A gépipar pedig különösen a közúti járművekből növelte eladásait. Az élelmiszer-gazdasági kivitel 140 millió dolláros elmaradása leginkább a kedvezőtlen áraknak köszönhető. Az idei konvertibilis importszámlát főleg az energia- hordozók terhelték meg. A tavalyinál jóval több földgázt, fűtőolajat, kőolajat és szenet kellett behozni, s ez eddig 250 millió dollárba került az országnak. A gépimport is csak 100 millió dollárral több mint tavaly. Az energiagazdálkodás racionalizálásához, a szén- hidrogén-, a gabona- és a finomvegyipari programhoz vásároltak berendezéseket. A tavalyinál többet kellett vásárolni pamutból, lábbeliből és kötöttáruból. Szerencsére egyes importcikkek ára csökkent, így olcsóbban juthattunk acéllemezhez, műtrágyához, szintetikus selyemfonalhoz. A szocialista országokká! folytatott kereskedelem a korábbinál jóval kiegyensúlyozottabb volt. A kivitel 11 százalékkal bővült, s ez többek között a gépipart (közúti járművek, számítástechnikai eszközök, műszerek) és a könv- nyűipart (konfekció, lábbelik, szövetek) dicsérik. A vegyipari export is bíztató, leginkább a gyógyszer- és a növényvédő- szer-kivitel növekedett számottevően. A szocialista import a tavalyihoz képest mindössze két százalékkal növekedett, a tavalyinál több gépipari terméket és villamos áramot vásároltunk. A KŐVETKEZŐ ÖT ESZTENDŐ export- és importforgalmáról aligha lehet ma még részletes adatokat közölni. A tervalkotók viszont továbbra is azt a célt tűzték ki, hogy a konvertibilis adósság csök- kenien. és a rubelelszámolású mérlegnek is több országgá! szemben aktívnak kell lennie. A szocialista országokkal folytatott kereskedelem továbbra is meghatározó marad. A tervegyeztető tárgyalások, a Szovjetuniót kivéve, már minden országgal lezárultak. Jelenleg egyébként a kereskedelmi egyezmények megkötéséről tárgyalnak külkereskedelmünk vezetői. Eddig az NDK-val, Csehszlovákiával és Romániával kötöttük meg az ötéves árucsere-forgalmi egyezményt. Az NDK és Magyar- ország között, például 1986. és 1990. között 17 százalékkal emelkedik a forgalom, s értéke meghaladja a 10 milliárd forintot. Főleg gépeket, berendezéseket és járműveket importálunk. Többek között 35 ezer teherautó, 170 ezer Wartburg és Trabant gépkocsi, valamint 150 ezer MZ motorkerékpár érkezik hazánkba, cserébe pedig autóbuszokat, bort, pezsgőt, konzervet, valamint friss zöldséget és gyümölcsöt szállítunk. A korszerű berendezések, anyagok java a fejlett tőkésországokból érkezik, tehát az import továbbra sem nélkülözhető, sőt szerepe inkább felértékelődik. Exportunkban ugyancsak jelentős ez a piac, hiszen többek között rákényszerítik a magyar cégekét, hogy nemzetközi színvonalú termékeket gyártsanak. Hagyományos partnereink, (NSZK, Ausztria, Olaszország) és más európai országok mellett a magyar gazdaságnak többet kéne exportálnia az USA-ba, Japánba és Kanadába. Természetesen a tőkésországokkal való kapcsolatainkat a diszkriminatív és protekcionista intézkedések gátolják, s a Közös Piaccal szemben is hátrányos megkülönböztetésben van részünk. A fejlődő országok piacán tovább kell erősítenünk pozíciónkat, ha azt kívánjuk, hogy továbbra is a magyar termékek széles körét vásárolják meg. Gazdasági nehézségeik is fizetési gondjaik ugvan ezután is akadá’vozhatják kapcsolataink bővítését: és importunkat is növelni keil, ha partnereinket meg akarjuk tartani. A KÜLKERESKEDELMI SZERVEZET is tovább korszerűsödik, hogy megfeleljen a jövendő igényeknek, s egyszerűsödik majd az export és import lebonyolításának útia- imódia is. A szakkülkereskedelmi vállalatok önállósága tovább növekszik, és bővül az önálló külkereskedelmi joggal bíró vállalatok köre is. Dalia László Új vásárlók, új díszítés a Herendi Porcelángyárban Megváltozott a Herenöti Porcelángyár vásárlóinak összetétele, ezzel párhuzamosan az ő igényeiknek megfelelően a készletek, dísztárgyak egy részének díszítése is. Az utóbbi 20—30 esztendőben Európa volt a herendi termékek fő piaca, újabban Távol- Keleten és Amerikában legnagyobb az érdeklődés a különleges porcelán iránt. A korábbitól eltérő piaci igényeknek, ízlésnek megfelelően, módosítani keltlett a színeket és a mintákat egyaránt. Visa- szanyúltak a múlt századi termékekhez, a múzeumban és az archívumban őrzött mintákat újították fel. Különösen nagy sikere van közülük a dédanyáink korában divatos szecessziós mintáknak: a nagy felületű foltokban festett tárgyaknak, amelyeket a természetben található nagyságú vízililiom, kála, árvácska, vagy tavirózsa díszít, ugyanakkor ismét újdonságnak számítanak az apró, színes virágokkal díszített étkészletek. Közöttük a legnépszerűbbel, a búzavirág- mdn+ával, napjainkban már ötven festő díszíti az étkészleteket. Visszanyúlnak ötletekért a még távolabbi múltba is. Az új vásárlók megtartása, az igényeik kielégítése nem kis feladatot jelent a Herendi Porcelángyár dolgozóinak. I Kallódó ötlet — Ifjúkoromtól szerelmese vagyok az autóknak. Apámnak ’69-ben jött meg a „ver- da”, alig vártam, hogy kipróbálhassam. Sikerült is összetörnöm Pálfalván, az első kanyarban ... — meséli Keill József első élményeit a négy- kerekűekkel kötött holtig tartó barátságáról. Persze nagyvonalúan megjegyzi: — Nem a szokott „ló” volt... Tény, hogv azóta már nemcsak a versenyek adta száguldás! Tehetőség vonzza, egyre inkább a gépek belső lélektana kezdte érdekelni. A 31 éves fiatalember öt éve végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karát, s ma egy javítóüzem vezetője. Az újítás lehetősége régtől fogva érdekli, s most, a szakmai ismeretek felső fokán lehetősége van a megvalósításukra is. — A szerkezet, amit kezemben tartok — tenyérnyi lemezek —, hosszú évek kitartó munkájának eredménye. Próbáld meg eltörni — biztat, de a sikertelen kísérlet után nevetve jegyzi meg: — Nehezen sikerülne, mert ennek a keménysége 68 Wickers! A gyémántszerű anyag beszerzése külön tortúra volt. s a mintadarab legyártása sem tartozott a világ legtermészeA fékbiztonság-növelő lemezke beszerelése közben ... Fotó: Kulcsár József tesebb dolgai közé. — Mikor végre elkészült, beépítettem a Ladámba, s ez eredmény... ? Azt hiszem, ez a fékmunkahenger túl fog élni engem is. Ötletesebb név híján úgv került forgalomba, mint „fékbiztonsáff-növelő”. bár a szakvélemények mint ..P°kbetét-alátétlemeznek” említik. Aki ezek után azt hiszi, hogy bemegy az első boltba, és vesz egvet, az téved. A házilag legyártott néhány száz darab egyelőre „maszekoknál” kelt el. De, mit is tud ez a szerkezet? — Egyes nyugati típusoknál már régóta alkalmazzák, persze a kialakítása nem egészen ilyen. Én „ladásítottam”, s a Niva kivételével bármelyikbe beszerelhető. A lemezeket az első fékrendszerbe kell beépíteni, melyek profiljuk miatt a fékpedál minden egyes lenyomásakor a dugattyúkat meghatározott mozgásra kényszerítik. Ezt a billenő mozgást a dugattyú és a „kamra” . közötti hézag teszi lehetővé. A szerkezet megakadályozza a korrózió lerakódását, még akkor is. ha a porvédő gumik hiányoznak. Ha az alátétek a dugattyú beszorulása után kerülnek beépítésre, néhányszo- ri „rápumpálás”. illetve pár. kilométer megtétele után ismét működőképesek lesznek. A Lada egyik fékbetegsége kiküszöbölhető az említett megoldással. — Az lenne az alapvető célom, hogy bárki hozzáférhessen a fékbiztonság-növelőhöz, ne csak a környékbeliek. Ehhez viszont szükségem lenne a nagykereskedelmi árusítást engedélyező bizonyítványhoz, ami még nem jött meg — magyarázza az ötletgazda. — El fogsz csodálkozni, micsoda útvesztőkön át jutottam el idáig, arról már nem is beszélve, hogy minden tárgyalásra fel kellett „ruccannom” Budapestre. Elsőként a KER- MI szakvéleményét kértem, ez eltartott fél évig. Kifogást nem emeltek a gyártás ellen és javasolták, hogy a közlekedési főfelügyeletnél kérjem az állásfoglalásukat, az időszakos műszaki vizsgán való elfogadtatáshoz. Ezt is megkaptam. Következett a Skáia- Coop, amelynek szakembere látta a terméket a legutóbbi BNV-n. Elmondták, hogy a forgalmazáshoz szükségesnek tartják a közlekedési főfelügyelet véleményezését. Kérésemre három nap alatt megküldték. Az árusításhoz kellett még az Autótechnika Alkatrészkereskedelmi és Termeltető Vállalat forgalmazási engedélye, melvet a Közlekedés- tudományi Intézet leányvállalata, a TRANSINNOV állít ki. ök is jónak ítélték az ötletet, de egy' ilyen vizsgálat eltart egy jó évig és 50 ezer forintba kerül. Ekkor már majdnem feladtam a dolgot, de azért rákérdeztem, hogy milyen tanúsítványt adhatnak és kinek küldik el. A kereskedelmi osztály vezetője elmondta, hogy ők csak véleményt adnak és a KERMI felé továbbítják. A KERMI állásfoglalása viszont már a kezemben volt, a kör bezárult! Itt tartok most, bár hozzáteszem. hogy az Autókért is megkerestem, de őket hidegen hagyta az ajánlat. Azt hiszem, Keill József nem az egyetlen, akinek jó ötlete, újítása elfogadtatása végett ilyen kálváriát kell megjárnia. A tv, rádió évek óta szajkózza az ügyintézés ja* vitását, gyorsítását — hiába! Természetes dolog, hogy az ügyintézés meghatározott formákhoz igazodik, de életünkben több olyan változás tört tént az utóbbi esztendőkben,' melyek igényelnék a „bevált” rendszerek felülbírálatát. Most népgazdsági szempontból aprócska dologról van szó, de ez az újítás esetleg életet menthet, biztonságosabbá teheti a közlekedést és megoldaná a nehezen beszerezhető fék munkahenger gondját is. Ebben az esetben kicsit fel kellene emelni az illetékesek lábát, a „fékpedálról”, bár kétségtelen, hogy az ő munkahengerük sohasem ragad be... T. Németh László Áthatolhatatlan, sűrű sötétség üli meg ezen az estén Csecsét, a kultúrház ajtajában valaki meg is jegyzi: „Ügy látszik, ez már hagyomány, a mi falugyűlésünkről minden évben áramszünettel emlékeznek meg.” Az áramszünet szerencsére hamarosan véget ér, s a művelődési ház kivilágosodott nagyterme azt bizonyítja, hogy más — nemasebb — hagyomány sem szűnt meg. Az apró falu közéleti fórümára nyolcvanan kíváncsiak, a megjelentek arányából tanulhatna akármelyik város legderekabb körzete is. Szekeres Ferenc községi népfronttitkár sem valamiféle stencilezett egyenbeszámolót olvas fel, mondandóját így kezdi: — Megint benépesült ez a szép terem, ahová annyira szeretünk eljárni. Főleg falugyűléseken ... Egyetlen , utalás hangzik el a '„nagy politikára”, az általános érvényű megállapításokra — „A népfrontgyűlésünk szervesen illeszkedik a mai politikai fo'vamatokba” — aztán csakis Osécséről, a teremben ülők mindennapjairól szól a t’tkár. Arról például, hogv a fa'u sajátosságaiból eredően sok az ingázó, az utazás pe- d!g igen fáradságos. Ehhez párosul még a „túlhajtás” is, ígv kevesebb idő jut a csalán-e. »i“” a mozgalmi munkára <A falugyűlés mégis örvendetesen népes.) Sok Csecsén az a’acsony nvugd'jból élő idős ember is. ezért fogalmaz örömmel Szekeres Ferenc: „Az öregek napközi otthona, a kedvezményes étkezés, a házi gondozás jelentős változás a mi életünkben.” A falut gazdagító programról pedig úgy vélekedik, hogy annak a község minden munkabíró polgárára kell építeni. Nem hiányzik, persze, a kritika és önkritika sem, s ez még szim- patikusabbá teszi a Szekeres Ferenc tolmácsolta népfrontbizottsági önértékelést: — Sajnos, nem minden állampolgár kapcsolódik be szándékunk ellenére sem a közös munkába. Ennek azonban nemcsak érdektelenség az oka, előfordul szervezési hiba is. S, mindehhez hozzáteszi: a jövőbeni változásokban nagy szerepe lehet az újjáválasztott tanácstagoknak, s a népfrontbizottság most megbízandó tagjainak. A konkrét teen~ dók és a szemrevaló változások sorolása után jó okkal jegyzi meg a népfronttitkár: — Nem. gazdag nép, hanem jó emberek lakják Csécsét. A településfejlesztés ismeretében pedig a kérdésre — Jó-e itt■ élni? — csak egyértelmű igen lehet a válasz. Az élet természetesen nem fenékig tejföl, kiderül az abból is, hogy a népfrontbizottság az emberek közérzetét alapvetően meghatározó apróságokra is ügyel. Akkor például, amikor a beszámoló így fogalmaz: — a Kei esKeaeiemneK a lakossági igények kielégítése során jobban kellene gondolni az apróbb cikkekre is. Ha a tűért, cérnáért, vagy a szögért Pásztora kell utazni, akkor az igen drága és bosszantó mulatság. A közvetlen hangvételű, s talán éppen ezért nagy figyelemmel kísért önértékelést hosszasan lehetne még idézni. A szülői munkaközösséggel, a tantestülettel, az úttörőcsapattal kialakított jó együttműködésről, meg a KISZ-szel végzett közös munkáról. — A népfront és a KISZ közösen vállalt védnökséget a művelődési ház fölött, az adott lehetőségeken belül a művelődési kör gondoskodik a műsorokról is. Az önálló tevékenység beindulása jónak minősíthető, a kezdeményezéstől sokat lehet várni a jövőben is. — Az is hagyomány Csecsén, hogy érdeklődő, felelősségteljes emberek gyűlése a falufórum —, így kezdi mondandóját Madlena József, az Ecsegi Községi Közös Tanács elnöke, majd lényegretörő tájékoztatást ad az eljövendő feladatokról. — A főbb célokat jelölte ki a tervkoncepciónk, s ebben meghatározó a VI. ötéves terv, mert folyamatról van szó. Melyek is tehát az elmúlt tervciklus tényei ? A tanács területén a tervezett öt ven helyett nyolcvan lakás épült, ebből 31 Csécsén. Az egészség- ügyi alapellátásban minden korábbinál nagyobb változást hozott a körzeti orvosi rendelő megépítése, s ebből a csecsei szakmunkások is alaposan kivették a részüket. A szociális gondozás minden firmáját bevezették, javultak az általános iskolai oktatás feltételei, közvilágítást, utakat, járdákat korszerűsítettek. Mindent összevetve: nincs restancia, minden célkitűzés megvalósult. S. a további teendők? A feladatokat meghatározó adottságok sorravétele után kertelés nélkül kijelenti az elnök: a helyi foglalkoztatásban egetverő változás nem várható, s az ivóvízgondok megoldásához a felszín alatti víznyerő- készlet is hiányzik ezen a vidéken. Marad tehát a közlekedést jarító útépítés és korszerűsítés, az intézményes szemétszállítás bevezetése, a lakásépítést segítő megfelelő számú és minőségű telekről való gondoskodás. Betartva az indokolt sorrendiséget, mert a foghíjakat kell előbb beépíteni, ahol már út és villany is van. A tervekben továbbra is helvet kap a szociális gondoskodás színvonalának javítása, a közművelődési igények kielégítésé. az elnök azonban ehhez is hozzáteszi: — Nem új épületek kellenek nekünk. A meglévő intézményhálózat tartalmi munkáját kell erősíteni. A listára tartozik még, hogy az iskolákra is áldozni kell, Csécsén például a világítást kell korszerűsíteni. S, hogy miből? A fejkvótából, a cél- támogatások és a pályázatok révén. S. hogy például mi legyen az útépítés sorrendje, az már az elöljáróságon múlik. Ehhez természetesen az önkéntes közműfejlesztési hozzájárulás címén a lakosságnak is zsebbe kell nyúlni. A mostani elképzelés alapján általános hozzájárulás helyett a közvetlen érdekeltség alapján kell fizetni. S, eredménnyel kecsegtet az a tény is, hogy a felépült orvosi rendelőhöz szintén tekintélyes summát adott össze a lakosság ö?sí/ént. A csécsei falugyűlésen a vita is tárgyilagos, segít eloszlatni a még meglévő kételyeket is. Bóna Lászióné kérdése nyomán például az elöljáróságok szerepét világítják meg: Bélák Istvánná azt indítványozza, hogy jövőre, az úttörőszövetség megalakulásának 40. évfordulója alkalmából társadalmi munkával és a tanács segítségével hozzanak létre egy erdei torna* pályát. Kapuszta Mihály té- esznyugdíjas a tömegszervezetek kapcsolatát dicséri, s erre hívja fel az új népfrontbi* zottság figyelmét is: ez lehet az előrelépés alapja. Még egy mondat tőle: „Valami nagyon jó érzés, amikor látom, hogy az idős embereknek viszik a meleg ételt. Erre a gyönyörű munkára ügyeljenek ezután is ...” Molnár János Volándolgozó a konkrét csécsei tervek további pontosítását kéri. Sáfár Vilmos téesznyugdíjas mondandója pedig kiváltképpen megszívlelendő: „Kérem az új vezetőségtől a vízrendezést, mert a nyáron két fér lekezetben is olyan esővíz jött, elvitte a kertből a drága munka eredményét. A nyolcvanéves ember árkot ásni már nem tud. de talán a gép...” Az idős ember leül, de már nyújtja is újra a kezét. — Még egyet! A házhelyet annak kell odaadni, aki épít rá. Van olyan foghíj, ami tíz éve műveletlen, magasan lepd el a búrja. A javaslatok papírra kerülnek. A megvalósításukra való ügyelés. s az abban való cselekvő közreműködés immár az egyhangúlag megválasztott Szekeres Ferenc nyugdíjas, népfrontelnök és Bélák Istvánná pedagógus, népfronttitkár vezetésével tevékenykedő — bizottságnak is mindennapi teedője. Kelemen Gábor | NÓGRÁD — 1985. november 16, szombat 3 f T Csécsei haayomáüf®it
