Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

Mihail Gorbacsov befejezte látogatását Bulgáriában, hazaérkezett Moszkvába Keller Tivadar és Pék Mik­lós, az MTI tudósítói jelentik: A közelgő genfi szovjet— amerikai csúcstalálkozón le­hetőség nyílik a kölcsönösen elfogadható megállapodás el­érésére, amfelyet a világ né­pei várnak, s remélni szeret­ném: az amerikai kormány élni fog a lehetőséggel és felelősen lát munkához. A Szovjetunió részéről nem hiányzik a jóakarat, készen állunk arra, hogy a realiz­mus és a kölcsönösség alap­ján közeledjünk az Egyesült Államokhoz fűződő kapcso­lataink és általában a kelet— nyugati kapcsolatok megja­vításának kérdéseihee — mondta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, azon a díszvacsorán, amelyet csü­törtökön adtak Szófiában a szovjet vendég tiszteletére. Mihail Gorbacsov pohár­köszöntőjében a továbbiak­ban kiemelte, hogy a szocia­lista országok egymással szo­ros szövetségben építik jövő­jüket. Ahhoz, hogy ez a szö­vetség erősödjék, szükség van a testvérpártok és or­szágok közötti állandó kon­taktusokra, az elvtársi ta­pasztalatcserére, közös dön­tésekre és konkrét megállapo­dásokra, mindarra, ami új ösz­tönzést ad együttműködésünk fejlesztéséhez. A társadalmi-gazdasági fej­lődés meggyorsítása elen­gedhetetlen ahhoz, hogy meg­oldjuk nagy társadalmi fel­adatainkat, tovább szilárdít­suk a szocialista közösség gaz­dasági és védelmi erejét. Ezért szükséges a szocialista gazdálkodás formáinak és módszereinek átalakítása, a szocializmus lehetőségeinek teljesebb kihasználása. Szófiai tárgyalásaink na­gyon sikeresek voltak, a fon­tos problémák széles körére terjedtek ki. Természetesen »agy figyelmet fordítottunk gazdasági kérdésekre. Or­szágaink gyorsítják társadal­mi-gazdasági fejlődésüket. A kulcsot ehhez a műszaki-tu­dományos fejlesztés adja — mutatott rá Mihail Gorba­csov. A politikai tanácskozó tes­tület szófiai üléséről szólva rámutatott, hogy az meggyő­zően bizonyította a szövetsé­ges szocialista országok el­tökéltségét következetés, osz­tályalapon álló politikájuk folytatására, a nemzetközi színtéren ^aló közös fellépé­sükre. Ismét kifejezték, nem engednek az imperialista erő­politikának, nem engedik meg, hogy az Egyesült Álla­mok és a NATO megbontsa a kialakult egyensúlyt. A genfi tárgyalásokon a Szovjetunió szava a Varsód Szerződés minden részvevőjének szava is lesz egyúttal — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államta­nács elnöke pohárköszöntő­jében rendkívül hasznosnak nfevezte Mihail Gorbacsov rö­vid bulgáriai látogatását. A tárgyalásokról szólva Zsivkov hangsúlyozta, hogy azokat a teljes egység, a nézetazonos­ság és azonos szemlélet jel­lemezte. A bolgár kommunisták előtt álló feladatokról szólva kijelentette, hogy a BKP XIII. kongresszusára ké­szülve új, nagy és összetett feladatokat tűztek maguk elé. A tudományos-műszaki vív­mányok gyakorlati alkalma­zásának meggyorsítása, a népgazdaság hatékonyabbá tétele, az irányítás és a po­litikai rendszer, a munkastí­lus és módszerek korszerű­sítése mindén területen — ezek a fő feladatok, amelyek újszerű, hozzáértő és érde­mi megoldást követelnek. — Munkánkban különbör ző természetű nehézségekbe ütközünk és fogunk ütközni. A párt, az egész nép a vesz­teségek pótlásán fáradozik, a fejlődési ütem stabilitásának és dinamizmusának, megőr­zését tartja szem előtt, va­lamint azt, hogy mindez ne befolyásolja komolyan a dolgozók életszínvonalát — mondta a bolgár vezető. Todor Zsivkov méltatta a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testü­letének szófiai ülésén elfo­gadott nyilatkozat jelentő­ségét. Kiemelte, napjainkban nincs fontosabb feladat, mint a világbéke megőrzése és erősítése. A Bolgár Népköz- társaság a testvéri szocialis­ta országokkal együtt a jö­vőben is a tartós békéért, a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti meg­értésért és együttműködésért küzd. Mihail Gorbacsov kétnapos baráti látogatását befejezve pénteken elutazott Szófiából. A szovjet vezető a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Bolgár Nép- köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának meg­hívására tett látogatást Bul­gáriában. Mihail Gorbacsov előzőleg küldöttség élén részt vett a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésén. Ezt megelőzően, majd bará­ti látogatása során megbe­szélést folytatott Todor Zsivkowal, a BKP KB fő­titkárával, az államtanács el­nökével. Mihail Gorbacsov hivata­los baráti látogatásra hívta meg a Szovjetunióba Todor . Zsivkovot. Az SZKP KB főtitkárát To­dor Zsivkowal az . élen a bolgár párt- és állami vezetés tagjai, a bolgár politikai és társadalmi élet vezető szemé­lyiségei búcsúztatták a szó­fiai repülőtéren. Bulgáriai baráti látogatását befejezve pénteken visszatért Moszkvába Mihail Gorba­csov. A repülőtéren az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai fogad­ták. Sevardnadze—Shultz találkozó ' Kétórás megbeszélést foly­tatott pénteken reggel az Egyesült Államok ENSZ-kül- döttségenek székházában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter amerikai kol­légájával, George Shultzcal. Mint a találkozó után ameri­kai részről közölték, megálla­podás jött létre arról, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan csúcstalálkozójának előkészítésére még egy meg­beszélést tartanak; Shultz no­vember 4-én kétnapos látoga­tásra Moszkvába érkezik. A pénteki tárgyaláson, ame­lyet Shultz „nagyon jó beszél­getésnek” nevezett, áttekintet­ték a csúcstalálkozó előkészí­tésével összefüggő valamennyi fontos kérdést. Az amerikai külügyminiszter közölte: az Egyesült Államok ■ tanulmá­nyozza azt a szovjet javasla­tot, hogy a genfi csúcstalál­kozón a két ország vezetői állapodjanak npeg az alapel­vekben. Az amerikai külügy­miniszter közölte Sevardnad- zéval, hogy az Egyesült Álla­mok „üdvözli ezt a javasla­tot.” Shultz szerint Reagan elnök megfelelő időpontnak tartja november elejét a találkozót előkészítő utolsó megbeszé­lésre, s így elfogadta Sevard­nadze meghívását a moszkvai látogatásra. Lraczi Pál és Perez de (Mar megbeszélése Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, aki az elmúlt napokban részt vett az ENSZ 40- jubiláris ülésszakán és a világszervezet fennállásának évfordulójával kapcsolatos megemlékezésen, pénteken az ENSZ székházában talál­kozott és megbeszélést foly­tatott Javier Pérez de Cuellar- ral, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárával. A szívélyes légkörű be­szélgetésen áttekintették a nemzetközi élet fő problémá­it, különös figyelemmel a világszervezet szerepére. Á hét 3 kérdése 1. Hogyan fogadta a világ a szófiai nyilatkozatot? Alig huszonöt nap választ el a genfi csúcstalálkozótól, amikor hat esztendőn át tar­tó kényszerszünet után, is­mét a legmagasabb szinten folytatódhat a szovjet—ame­rikai párbeszéd. Érthető, ha a világ különös figyelemmel kíséri a találkozó előtti nyi­latkozatokat, a tárgyalási po­zíciókra való utalásokat. A szófiai nyilatkozat, amelyet a Varsói Szerződés tagálla­mai Politikai Tanácskozó Tes­tületének ülésén fogadták el, a hét európai szocialista or­szág egyeztetett álláspontját fejti ki korunk legfontosabb kérdéseiben, amint Kádár Já­nos az összejövetelt záró díszebéden hangsúlyozta: a szocialista választ jelenti a vi­lágproblémákra. A visszhang mindazok ré­széről, akik felelősséget éhez­nek a világ és Európa sorsa iránt, egyértelműen helyes­lő. Értékelik a szocialista or­szágok reális számvetését, s a széles körű javaslatokat, a ko­rábbi kezdeményezések hang­súlyos ismétlését, valamint új indítványok közreadását, amelyekkel meg akarják állí­tani a fegyverkezési hajszát. Egyetértenek abban is, hogy — a gyakran használt sport- hasonlattal élve — „a labda a másik térfélen van”, a konstruktív kezdeményezések konstruktív választ kíván­nak. Éppen fekörül van azon­ban zavar a „másik térfélen”. A hivatalos nyilatkozatok egyelőre szűkszavúak, vagy még el sem hangzottak. A nagy nyugati tömegkom­munikációs eszközök pedig három fő érwel próbálják csökkenteni a szófiai üzenet hatását, anélkül, hogy a lé­nyeget érintenék. Üjra el­hangoznak azok az állítások, hogy a szocialista országok nem javasolnak „igazán újat”, hanem a korábbiak ru­tinszerű felelevenítéséről van szó; a propagandalépésekről beszélnek; s mindennek hát­terében az SDI, az amerikai űríegyverktezési tervekkel szemben indított „szovjet kampányt” emelik ki. A komolyabb elemzők azon­ban nyugaton is kiemelnek három tényezőt, amelyek egyúttal csattanós választ ad­nak kollégáiknak: 1. A politikai tanácskozó testület állásfoglalásában öt­vöződött a következetés folya­matosság az új elemekkel. Valóban ismét hangsúlyt kap­hattak a már ismert javasla­tok, viszont új kezdeménye­zések is történtek, elég a fegyverzet mennyiségi és mi­nőségi befagyasztására utal­ni (ha nem fokozódik a fegy­verkezési verseny, könnyebb tárgyalni), vagy a tömegpusz­tító eszközök erejét már-már elérő hagyományos fegyve­rek eltiltására. (Egyétién pél­da: a vákuumbomba, amely­nek amerikai gyártmányú variánsát 1982-ben az izra­eli hadsereg Bejrútban alkal­mazta.) 2. Szófiában felvetették a legszélesebb megoldások le­hetőségét, de nem helyezked­tek a „mindent vagy sem­mit” álláspontjára. Nagy súlyt helyeztek a különböző részletkérdésekben létrehoz­ható egyezségek lehetősé­gének felvetésére, szó esett a menetrendről is. Ha úgy tetszik, mindez valóban bé- keoffenzíva, békepropagan­da. a legnemesebb jelentés szerint. A világ alighanem szívesen venné, ha a fegy­verkezési verseny helyett a nyugati fél vállalná ezt a békepropaganda-versfenyt, s megtenné a maga építő ja­vaslatait... 3. A szocialista országok ajánlatai a kölcsönös bizton­ság tiszteletben tartása, a kompromisszumok jegyében fogantak. Tehát figyelembe veszik a korábban elhang­zott nyugati fenntartásokat, ellenvéleményeket is. Való­ban ki akarják küszöbölni az űrfegyverkezést, nehogy a fegyverkezési hajszának új, eddig nem tapasztalt mérté­kű költségekkel és veszé­lyekkel járó fejezete kez­dődjék, de ezt összekapcsol­nák a stratégiai fegyverrend­szerek radikális, ötvenszá­zalékos csökkentésével. A szófiai üzenet a szocia­lista országok ismert szándé­kainak megerősítése Genf előtt — s az egy nappal ké­sőbb sorra került Reagan— Sevardnadze találkozón, az amerikai elnök nyilván első kézből értesülhetett mind­erről. Amint a New York­ban megrendezett csúcs- értekezleten (Mitterrand ki­vételével ott voltak a hét legfejlettebb tőkésország ve­zetői) meghallgathatta leg­szorosabb partnereinek vé­leményét is. A közeljövőben a svájci városban zajló pár­beszéd kilátásai, s a távolabbi jövő eseményei most nem utolsósorban attól függnek, milyen válasszal, mennyire konstruktív törekvésekké! áll elő Washington. 2. Mi a jelentősége az ENSZ- évfordulónak? Negyvenéves fennállását ünnepelte az ENSZ, s az év­fordulón nemcsak méltatások hangzottak el, hanem reflek­torfény vetődött a gondokra is. Megint csak a régi igaz­ság ismétlődött: az ENSZ nem nagy hatalmú világkormány, hanem a New York-i üveg­palotában történő események a nemzetközi viszonyok többé- kevésbé hű tükörképét je­lentik. Az utóbbi esztendők feszültsége ily módon a világ- szervezet munkáját is ked­vezőtlenül befolyásolta. Az ENSZ-nek azonban van egy viszonylag „önálló élete” is. Olyan találkozóhely, ahol a különböző kötöttségektől mentesen beszélgetések, köz­vetítések zajlanak. (Megint csak egy bizonyos határig: az amerikai ellenkezés miatt nem lehetett például felhasználni a mostani ülésszak kereteit égy Reagán—Ortega találko­zóra, pedig a nucaraguai el­nök — aki különben elég sok huzavona után kaphatta meg az amerikai vízumot — haj­landónak mutatkozott volna a közvetlen eszmecserére, a kö­zép-amerikai problémák meg­vitatására.) Ezzel együtt a vi­lágszervezet a nemzetközi kapcsolatok nélkülözhetetlen intézménye, s a tagállamok felelőssége, hogy az eddiginél jobban eleget tudjon tenni a követelményeknek s várako­zásoknak. Ebben a szellem­ben szólt az ENSZ tevékeny­ségéről Losonczi Pál is, aki számos állam- és kormányfő társaságában, a Magyar Nép- köztársaság képviselőjeként,' részt vett az ünnepségeken. Az évforduló abban a vo-í natkozásban sem volt csupán visszatekintés, hogy ezen a napon vette kezdetét az 1986- ra meghirdetett nemzetközi békeév. 3. Mit jelent a Jordániái«»* intézett izraeli tárgyalási ja­vaslat? Önmagában igazán csak üdvözölni lehet, ha egy or­szág békeajánlatot tesz szom­szédjának. A Közel-Keleten azonban bonyolultabbak az ügyek. Jordánia ezért uta­sította vissza a közvetlen tár­gyalásokra vonatkozó aján­latot, amelyet Peresz izraeli kormányfő terjesztett elő az ENSZ szószékén. Peresz ugyanis azért akar leülni Husszfein királlyal a tárgyalóasztalhoz, hogy Jor­dániát elválassza a PFSZ-től, kikerülje a nemzetközi bé­keértekezlet összehívását, megpróbálja elszigetelni Szí­riát, s egy újabb, Camp David-i egyezséggel rukkol­jon elő. Az ammani udvar­ban valószínűleg vannak olyan erők, amelyek nem is elleneznék ezt, mert maguk is a palesztinok kikapcsolá­sára törekszenek. Nyíltan azonban mégsem vállalhat­ták fezt az álláspontot, rá­adásul — szaúdi közvetítés­sel — tárgyalások folytak Jordánia és Damaszkusz kö­zött, s ennek során ismét hi­tet tettek a fezi csúcsértekez­let átfogó megoldást sürgető határozata mellett. A helyzet Izraelen belül sem egyszerű: a nagykoalí­ció likudszárnya élesen bí­rálja Pereszt, mert hajlandó esetleges terülfeti kompro­misszumokra Jordánia irá­nyában. Ez olyan kérdés le­het, amely akár válságot okoz­hat a nagykoalícióban, még a tíz hónap múlva esedékes Pe­resz—Samir váltás előtt. A tárgyalások ügye még­sem került le a napirendről, Peresz célzást tett rá, hogy titkos csatornákon át más válasz is érkezhet Ammanból, mint az elutasítás. Majd ki­derül... Réti Ervin Hépfrsnfértefcezlet Salgótarjánban F (Folytatás az 1. oldalról) évvel ezelőtt vállalt feladato­kat teljesítettük. Salgótarján­ban 1981 és 1985 között 414 millió forint volt a társadal­mi munka értéke, s ez az előző öt évinek a hatszorosa. Kiemelkedő, hogy a társadal­mi munkák ötven százaléka a körzeti népfrontbizottságok, a tanácstagok, a lakó- és ut- cabízottságok szervezésében a lakóterületen valósult /tneg. A HNF Országos Tanácsa Salgótarján lakosságának te­vékenységét négy alkalommal nemzeti zászlóval, egyszer el­ismerő oklevéllel, s a kitün­tetésekhez kapcsolódva, 4 millió 700 ezer forinttal is­merte el. A Nógrád jegyei Tanács 2 millió 800 ezer fo­rinttal jutalmazta Salgótar­ján településfejlesztő társa­dalmi munkájának eredmé­nyeit. A sokrétű népfrontmunkát érzékeltetve, a beszámoló ki­tért az ismeretterjesztő tevé­kenységre, a művelődést szol­gáló munkára, a lakóterületi sportegyesületek segítésére, majd részletesen is szólt a békemozgalmi tevékenység­ről, a testvérvárosi kapcsola­tok rendezvényeiről. Élisme­réssel értékelte a városkörze­ti bizottságok munkáját, ame­lyek a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva, változatos módszerekkel dolgoztak. A városi pártbizottság nép­frontmunkát segítő útmutatá­sának említése után elemez­te a városi népfrontbizottság és városi tanács között ki­alakult széles körű munka- kapcsolatot. majd az egyéb szervezetekkel való együtt­működés gyakorlati hasznát. A városi népfrontbizottság ötévi munkáját értékelve, Szabó Ferenc ezzel fejezte be a beszámolót: — A népfrontmozgalom munkára, újabb feladatokra hívja és várja a város lakos­ságát. Tegyünk többet, dol­gozzunk becsülettel a párt XIII. kongresszusán kitűzött célokért, nemzeti programun­kért. A vitát ifjú Könnyű József (Beszterce-lakótelep) hozzá­szólása nyitotta meg, aki a tanácstagi választások kap­csán a városkörzeti bizottsá­gok jó munkájáról szólt. Ivá- dy Viktor (SVT—öblösüveg- gyári körzet) azt hangsúlyoz­ta, hogy a beszámoló a vá­roskörzeti bizottságok mun­káját is tükrözi. Lichner András, a városi KISZ-bízottság első titkára hozzászólásában azt hangsú­lyozta, hogy az ifjúsági szö­vetség és a Hazafias Népfront között folyamatos a munka- kapcsolat. Kecskés Géza (bel­város IV. körzet) azt húzta alá, hogy a társadalmi mun­kának továbbra is nagy je­lentősége van, ezzel kapcso­latban versenyre hívta az I-es népfrontkörzetet. Felszólalt a városi népfront­értekezleten S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnö- ke, aki mindenekelőtt így fo­galmazott: — Kellemes megbízatás Sal­gótarjánba jönni, mert itt az országos tanács nevében elsősorban dicsérni lehet Számos olyan kezdeményezés yan ugyanis Salgótarjánban, amely országosan is példa­mutató, követésre méltó. Ezek között említette a ki­emelkedő társadalmi munkát. S amikor a tömegpolitikai munka kiszélesítését hatá­rozták el, Salgótarjánban az elsők között hozták létre a városkörzeti népfrontbizott­ságokat. Győrffy Dezső. Salgótarján Város Tanácsának általános elnökhelyettese hozzászólásá­ban azt emelte ki, hogy a Hazafias Népfront fontos szerepet vállal a tanácsi fel­adatok megvalósításában is. Az együttműködésre kölcsö­nös a törekvés, ez átfogja a város egész életét. A napi feladatok között megemlí­tette a településfejlesztési hozzájárulás előkészítését, amelyhez ugyancsak érzé­kelhető segítséget ad a nép­front. Dehény Zoltán (bányai kör­zet) többek között a szocia­lista közgondolkodás fej­lesztéséről és az állampolgá­ri magatartásról beszélt. Bállá Ferenc, a városi nép­frontbizottság alelnöke a tár­sadalmi munka eredményeire utalva azt vette sorra: hol kell még jobbítani, mit kell másként csinálni. Kassainé Karácsony Éva, a városi pártbizottság titká­ra szólt az esztendő politikai Eseményeiről, hangsúlyozva, hogy párbeszéd alakult ki a lakossággal. Ez azt bizonyí­totta, hogy a párt céljai egy­beesnek a nemzeti akarattal. Szót kért a kilencvenöt éves Szabó János, a Magyar Ta­nácsköztársaság egykori ka­tonája, a város legidősebb népfrontaktivistája is, vé­gül Mede László (Csizmadia­telep) a peremkerületek gond­jairól szólt. A vita összefoglalása után a városi nepfronlértekeziet elfogadta a beszámolót és a következő évek munkájára szóló ajánlást. A városkörzeti tanácskozásokon, valamint a politikai és társadalmi szer­vezeteknél megválasztott 57 tagú városi népfrontbizott­ságot megerősítette az érte­kezlet, amely az első nyilvá­nos ülésén — Szilágyi Dezső, a jelölőbizottság elnöke ja­vaslatára — megválasztotta a tisztségviselőket. A városi népfrontbizottság elnöke dr. Lonsták László, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgó­tarjáni tagozatának igazga­tója lett. Alelnók: Angyal Barnabás, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vésnöke és Bállá Ferenc, az Állami Biztosító salgótarjáni fiók­jának vezetője. A bizottság városi titkárnak Petesházi Gábort, a városi úttörőbl- nökség jelenlegi elnökét vá­lasztotta. Letovai Ildikó, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkára megköszönte a városi bizottság eddigi el­nökének, Gellérthegyi Gyu­lának, és eddigi titkárának. Szabó Ferencnek a munkát, s a városi népfrontértekezlet ezzel véget ért, 2 |IÚGEAD — 1983. október 26., szombat *

Next

/
Thumbnails
Contents