Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-25 / 251. szám
I Negyvenéves az ENSZ Eduard Sevardnadze: Ünnepi megemlékezés New Yorkban Legfontosabb a garantált béke megteremtése ' Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az ENSZ napján, október 24-én megtartott ünnepi megemlékezéssel fejeződtek be csütörtökön Nem Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepségek, a közgyűlés ülésszakának különülései, amelyeken mintegy 80 állam- és kormányfő szólalt fel. Az ünnepi ülés szónokai a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának képviselői voltak: Reagan amerikai elnök, Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Csao Ce-jang kínai és Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Ronald Dumas francia külügyminiszter. Rajtuk kívül ezen az ülésen kapott szót az el nem kötelezettek mozgalmának képviseletében Radzsiv Gandhi indiai kormányfő, valamint David Lange új-zé- landi miniszterelnök. Űj-Zé- land kormánya még ez év tavaszán kérte, hogy képviselője ezen az ülésen mondhasson beszédet. A közgyűlés délutáni ülésén — amely közép-európai idő szerint este kezdődött meg — Javiar Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára és Jaime de Pinies, a közgyűlés ülésszakának elnöke Ronald Reagan: mondott beszédet. A közgyűlés ünnepélyes nyilatkozatot fogadott el és nemzetközi békeévnek nyilvánítja 1986-ot. Az ünnepi ülésen a magyar küldöttség padsoraiban foglalt helyet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki a közgyűlés 40., jubiláns ülésszakára és az évfordulóval kapcsolatos megemlékezésekre érkezett Nem Yorkba. Az ülést helyi idő szterint röviddel 10 óra — közép-európai idő szerint 17 óra — után nyitotta meg Jaime de Pinies elnök. Az első felszólaló Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke volt. Arra kell törekednünk, hogy létrehozzuk az igazi alku folyamatát Reagan elnök sajátos hangvételű beszédet mondott az ünnepi ülésen. Azt mondotta ugyanis, hogy „új kezdetet akar’’ a szovjet—amerikai kapcsolatokban, amikor novemberben Genfben találkozik Mihail Górbacsovval, az SZKP KB főtitkárával, — de beszéde nagy, részét a Szovjetunió politikája és különösen más országoknak nyújtott segítsége elleni támadásoknak szentelte. Reagan abból indult ki, líogy „a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti különbségek mélyrehatóak”. Bár kifejtette, hogy Gorbacsov vei „olyan szellemben lehet és kell találkoznia, »melyben békésen tárgyalhatnak a különbségekről”, továbbá a nézeteltérések megértésének egyetlen, módja az, ba tisztában vannak lényegükkel, s Géniben meg kell vizsgálni, mi az oka a bizalmatlanság jelenlegi szintjének, az amerikai elnök azt mondta: „a Szovjetunió megsértette a két ország között fennálló szerződéseket, s az amerikai nép nem tud megbékélni azzal, hogy erőt és «kn a műnk át használnak fel” a rendszer hatókörének kiterjesztésére. Reagan csak röviden fog- ( Jalkozott a Szovjetunió új leszerelési javaslataival. „Úgy vélem, vannak a javaslatban olyan magvak, amelyekét fel lehet neveim, s az elkövetkező hetekben arra kell törekednünk, hogy létrehozzuk az igazi alku folyamatát” — mondotta, s kijelentette: üdvözli a szovjet vezetésnek a ballisztikus rakéták számának nagy arányú csökkentése iránt tanúsított érdeklődését, de azt hangoztatta: „mindaddig, amíg az ilyen fegyvereket nem tüntetik el a föld színéről, az Egyesült Államok keresi a módot arra, hogy kísérletekkel és próbákkal szabaduljon meg a nukleáris fenyegetés terrorjától”, vagyis folytatni kívánja az űrfegyverkezési program megvalósítását, beleértve az ilyen fegyverek gyakorlati kipróbálását. Azt állította, hogy ez nem fenyeget senkit sem. s a Szovjetunió is foglalkozik űrvédelmi rendszer kifejlesztésével. Európáról szólva arról beszélt, hogy „semmi sem indokolja az európai kontinens folytatódó és állandó megosztását”, s „a megosztás és a bizalmatlanság falait el kell tüntetni”. Közölte, hogy a genfi találkozó előtt még foglalkozni kíván egy beszédében ezzel a kérdéssel. A beszéd nagy részében az amerikai elnök az általa „regionális konfliktusoknak” minősített problémákkal foglalkozott, de nem olyan kérdéseket sorolt ebbe, mint például a közel-keleti válság, hanem Afganisztán, Kambodzsa, Etiópia, Angola és Nicaragua helyzetét nevezte meg olyan „regionális problémáknak”, amelyeket meg akar oldani a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon. Az elnök „háromszintű" megoldást javasolt a „regionális békefolyamat” megvalósítására. Az első szakaszban „tárgyalásokat kell kezdeni a harcban álló felek között” és „meg kell javítani a belső politikai feltételeket”, hogy „véget vessenek az erőszaknak, kivonják a külföldi csapatokat és megteremtsék a nemzeti megbékélést”. A második szakaszban „az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselőinek kell összeülniük, nem azért, hogy rákényszerítsék a megoldást az egymástól külön- külön folytatandó tárgyalásokra” hanem azért, < hogy megvitassák, „mi a legjobb eszköz a harcoló felek közötti tárgyalások támogatására”. Reagan szerint a két ország garanciákat nyújthat a megállapodások teljesítéséhez. A fő cél azonban szerinte ebben a szakaszban ,,a külföldi katonai jelenlét ellenőrzött, megszüntetése és a külső fegyverszállítások megállítása”. A harmadik szakaszban „vissza kell vezetni ezekét az országokat a világgazdaság folyamatába”, s ebben az esetben az Egyesült Államok „kész lesz bőkezűen válaszolni a demokratikus megbékélésre”. „Mindaddig, amíg az ilyen tárgyalások nem hoznak határozott eredményt, az Egyesült Államok támogatása a harcoló demokratikus ellenállásnak nem szűnhet, s nem is szűnik meg” — mondotta Reagan, „Tavaly az ENSZ-közgyűlés ülésszakán azt mondottam, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak minden oka megvan a közöttük fennálló távolság lerövidítésére. Genfben. a két ország vezetőinek hat év óta első találkozásán Gorbacsov ymak,. és nekem, meglesz’erre a lehetőségünk. így Genfbe mindkét félnek azzal a szándékkal kell elmennie, hogy párbeszédet folytassanak, elkötelezzék magukat egy olyan világ mellett, amelyben kevesebb a nukleáris fegyver, elkötelezzék magukat arra, hogy biztonságosabb ösvényen haladnak együtt a XXI. század felé, lerakják a tartós béke alapjait” — mondotta Reagan, de kijelentette, csak akkor lehet eredményeket elérni, ha „minden nép felhagy azzal, hogy saját elgondolásait másokra kény- szerítste”. Beszédében röviden foglalkozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének négy évtizedével is, kijelentve, az Egyesült Államok „elismeri a világszervezet sikereit”, de „nem hunyhat szemet a kiábrándító jelenségek előtt sem”. Ezek közé sorolta egyebek között „számos ENSZ-in- tézmény politizálódását”, „sok anyagi forrás rossz felhasználását”, s azt is, hogy a közgyűlés korábban a fajüldözés egyik formájának minősítette a cionizmust. r Az ülésen felszólaló szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze bevezetőben felolvasta azt az üzenetet, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP K,B főtitkára küldött a világszervezet főtitkárának és az ENSZ fennállása 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülés valamennyi résztvevőjének. „Az Egyesült Nemzetek Szervezete annak köszönheti megszületését, hogy a szabadságszerető népek győzelmet arattak a fasizmus és a mi- litarizmus felett — hangoztatja az üzenet. — Teljességgel ésszerű tehát, hogy az ENSZ alapokmányának kezdő sorai kifejezésre juttatják az Egyesült Nemzeteknek azt az elhatározását, hogy az elkövetkező nemzedékeket megszabadítják a háború borzalmaitól, türelmet tanúsítanak egymás iránt, és békében, jó szomszédokként kívánnak együtt élni. Az Egyesült Nemzetek alapokmánya, amely 1945. október 24-én lépett hatályba — azon napon, amit azóta a szervezet születésnapjának tekintünk —, kiállta az idők próbáját. A világszervezet jelentős tényező lett a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az elmúlt negyven év során az emberiségnek sikerült elkerülnie az újabb világháborút, s az Egyesült Nemzetek hozzájárult ehhez. Ma azonban minden korábbinál sürgetőbb feladat, hogy nyíltan és határozottan kinyilvánítsuk: az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt fő feladat még nem valósult meg: még nem értük el a tartós és szilárd békét. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van a nemzetek és az emberek közös erőfeszítésére azért, hogy megmentsük az emberiséget a nukleáris katasztrófa fenyegetésétől. A gyakorlatban ez mindenekelőtt azt követeli meg, hogy vessünk véget a fegyverkezési versenynek a földön, és akadályozzuk meg azt a világűrben. Üj erőfeszítésekre van szükség annak érdekében is, hogy felszámoljuk a feszültség regionális melegágyait, és megszüntessük a gyarmati rendszer maradványainak minden megnyilvánulását. Az Egyesült Nemzetek előtt számos más sürgető feladat is áll: valódi leszerelési intézkedésekkel kell megkönnyí- tenie az erőforrások újraelosztását az alkotó célok megvalósítására, arra, hogy felszámoljuk az elmaradottságot és az éhezést, a betegségeket és a nyomort. Ugyanezt a célt kell szolgálnia a nemzetközi, gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átalakításának, annak, hogy biztosítsák a valódi emberi jogokat és szabadságjogokat, mindenekelőtt a békében megvalósított élet jogát A Szovjetunió, amely az Egyesült Nemzetek egyik alapító tagja és állandó tagja a Biztansági Tanácsnak, az eddigiekhez hasonlóan, továbbra is minden módon hozzájárul a világszervezet sikeréhez, ahhoz, hogy teljesíthesse hatalmas feladatát, az alapokmány szigorú tiszteletben tartásának alapján” — hangzik Mihail Gorbacsov üzenete. A szovjet külügyminiszter ezután méltatta az ENSZ négy évtizedes útját. „Büszkék vagyunk arra, hogy a Szovjetunió tevékenyen részt vett az ENSZ alapjainak lerakásában, büszkék vagyunk arra, hogy országunk a többi szocialista és békeszerető országgal együtt hozzájárult az ENSZ .alapokmányában foglalt nemes célok megvalósulásához” — mondotta. A miniszter megállapította: változatlanul a népek és a világszervezet előtt áll még a legfontosabb feladat, a garantált béke megteremtése. „A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben nincsenek fegyverek a világűrben. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben gyökeresen csökkentik, majd teljesen felszámolják a nukleáris fegyvereket. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok a többi nukleáris hatalomnak is \ példát mutat mindenfajta nukleáris robbantás leállításával. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok lemond az új atomfegyverek kifejlesztéséről, befagyasztja meglévő fegyverkészleteit, eltiltja és megsemmisíti a műholdefhárí- tó rendszereket” — mondotta. Utalt arra, hogy a Szovjetunió mélyreható megoldást javasolt az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket illetően, s eltávolította egyes ilyen fegyvereit az európai övezetből. „Ha megfelelő megállapodásra jutunk, nem növeljük az ilyen fegyverek számát országunk ázsiai terü- létén sem” — jelentette ki. Leszögezte: minden országnak és a világszervezetnek is hozzá lehet és kell is járulnia a szilárd és tartós béke megteremtéséhez, hogy ezzel nyissák meg a világ népei előtt a harmadik évezred ragyogó életéhez vezető utat. kitért a regionális konfliktusok kérdéseire is, utalva a közel-keleti helyeztre, az Afrika déli részén fennnálló tér- rorra, az afganisztáni és a nicaraguai nép ellen bérgyilkosok, zsoldosok közreműködésével végrehajtott akciókra. Sevardnadze határozott intézkedéseket követelt a faiüldözés minden megnyilvánulása ellen, a föld szégyenének nevezte azt, hogy a palesztin népet megfosztják hazáiétól, hogy Namíbiának mindeddig nem tudták biztosítani függetlenségét, és Dél- Afrika népét kényszerlakhelyeken tartják. A szoviet külügyminiszter szólt a világgazdaságban mutatkozó súlyos jelenségekről is, a munkanélküliségről. a gazdagok és szegények helv- zetében mutatkozó szakadék további mélyüléséről. Elítélte az újgvarmatosító gazdasági törekvéseket, amelyek a népeket nemcsak gazdaságilag sújtják, hanem politikai szabadságuktól is megfosztiák. Sürgette az adósságprobléma olyan megoldását, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezete is részt vesz. „A Szovjetunió tiszta lelkiismerettel nem üres kézzel jött erre az ülésre — mondotta beszéde befejező részében Eduard Sevardnadze. — Az az ország, az a nép, amely oly sokat szenvedett a háborútól, hogy sebei most, negyven év elmúltával is sajognak, olyan konkrét és realista lépések széles körű prog-' ramját javasolja, amelyek a minimálisra csökkenthetik a világméretű katasztrófa kockázatát. Minden törekvésünk a jövő biztosítására irányul—, de ennek a jövőnek az érdekében a kockázatot már most ifel kell számolni.” Hegnyílt a „csonka csúcs1 Hat vezető tőkésország állam-, illetve kormányfője megbeszélésre üR össze egymással csütörtökön New Yorkban. A Reagan amerikai elnök kezdeményezésére létrejött találkozó „csonka csúcsnak” minősíthető, mivel nem fogadta el a meghívást Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. Reagan mellett Brian Mtj*J roney kanadai, Nakaszone Jaszuhiro japán, Margaret Thatcher brit és Betti no Craxi olasz miniszterelnök, valamint Helmut Kohl nyugatnémet kancellár vesz részt a megbeszélésen. A fő téma a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozóra való felkészülés. Reagan—Sevardnadze találkozó New Yorkban, magyar idő szerint, az esti órákban került sor Ronald Reagan amerikai elnök újabb találkozójára. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. Sevardnadze a múlt hónap végén Washingtonban folytatott — a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítése kapcsán — hosszabb megbeJ szélest az amerikai elnökkel. Az előzetes -közlés szerint a csütörtöki találkozót csak fél órára tervezték, de Sevardnadze ma reggel Shulta amerikai külügyminiszterrel is találkozik egy várhatóan hosszabb megbeszélésen. Á szófiai tanácskozás visszhangja Az Egyesült Államok nagyobb rádió- és televíziós hálózatai szerdán több híradásban is foglalkoztak a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatával. A televiziók képes tudósításban számoltak be a nyilatkozat aláírásáról. A rövid jelentestek elsősorban ezt emelték ki, hogy a Varsói Szerződés javaslatot tett mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverek nagyarányú csökkentésére, javasolta, hogy az 1986 elején meglevő szinten fagyasszák be a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erőit. A jelentések szerint a tanácskozás egyhangúlag támogatta a Szovjetunió korábban megtett javaslatait. A Fehér Ház szóvivője napközben New Yorkban megtartott sajtóértekezletein egyelőre nem foglalt állásta szófiai javaslatokkal kapcsolatban. A Varsói Szerződés béke- offenzívája, rendkívül széles körű leszerelési javaslatok, a „kelteti tömb” összefogásának demonstrálása — ezek a csütörtöki japán lapok vezér- matívumai a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének üléséről szóló beszámolókban. Az újságok kivétel nélkül nagy teret szenteltek a szófiai tanácskozásnak, ismertették a politikai nyilatkozat tartalmát, és rögtön kommentálták is azt. Az egyik legtekintélyesebb polgári újság, az Aszahi Sim- bun például hangsúlyozta: „A nyilatkozatból egyértelműen kitűnt, hogy a Varsói Szerződés tagállamai nagy elvárásokat táplálnak a szovjet—amerikai és általánosságban a kelet—nyugati kapcsolatok megjavítása iránt. Amit a Szovjetunió és a többi szocialista ország akar, az nem más, mint a hetvenes évek enyhüléséhez való visszatérés.” A lapok egyaránt kiemelték, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé indítványozta a Szovjetunió és az' Egyesült Államok hagyományos fegyverzeteinek, illetve fegyveres erőinek 1986 január 1-től történő befagyasztását, s számos leszerelési javaslatot elevenített fel. Az újságok figyelmét nem kerülte tel az sem, hogy a szófiai tanácskozás résztvevői a nyugattal való tudományos és technológiai együttműködés szélesítésére tettek javaslatot. A francia sajtó csütörtökön részletesen beszámolókban ismertette a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai nyilatkozatát, de tegyelőre kevés kommentáló megjegyzést fűzött hozzá. A független baloldali Liberation így írt: „A fegyveres erők létszámának és fegyverzetük korszerűsítésének befagyasztása nehezen elfogadható az Atlanti Szövetség országai számára. Egyébként viszont ugyanez a befagyasztás a közép-európai had- eróosókkentési tárgyalásos kon Bécsben és a bizalom- erősítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi értekezleten tett utóbbi szovjet kezdeményezésekkel együtt nézve igazi alkalmat nyújt komoly tárgyalások megkezdésére a hagyományos fegyverek témakörében. Ez pedig elsődleges célja az Egyesült Államok fő szövetségeseinek, különösen az NSZK-nak. Mihail Gorbacsov nehéz választás elé állította Ronald Reagant. Ha az amerikai elnök elutasítja az. ajánlatot, a NATO-ban máris komoly nézeteltéréstek mélyítését kockáztatja. Ha elfogadja, akkor egy olyan tárgyalási folyamat foglya lehet, ami felett nincs teljes ellenőrzése, s ami végül kérdésessé teheti az amerikai csapatok jelenlétét az óvilágban. A New York-i nyugati minicsúcsnafc lesz min rágódnia.” fejtegeti, hogy a szófiai javaslatok arra irányulnak, hogy „fenntartsák a nyomást a genfi csúcs előtt”. . A fegyveres terők létszámának befagyasztására tett indítványt „ellenőrizhetetlennek, s mint ilyent, érdektelennek” nevezi a nyugat számára. A csütörtöki spanyol lapok megkülönböztetett figyelemmel és nagy terjedelemben foglalkoznak a Varsói Szerződés tagállamainak békeia- vaslataival. A legnagyobb napilap, az El Pais, szófiai tudósításán túl terjedtelm°s cikkben elemzi a résztvevők álláspontját. Rámutat, hogy a bolgár fővárosban eg"- ben Európa sorsáról és jövőjéről is tanácskoztak. A varsóiak javaslatait figyelmen kívül hagyni hiba lenne — állapítja meg. A lap dicséri a gyors tájékoztatást, az újságírók kérdéseáee A j-Jtetolrtaü-JL« KgamatA ér/iemi -«álaKznJi
