Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

J,A természet” címmel rendeztek nemzetközi tárlatot a pécsi galériában. A kiállítás­ra 36 ország 126 művésze kii ldte el alkotását, festménye két, grafikákat, fényképeket és szobrokat, melyek mind a természet sokszínűségét mutatják be. A képen: Christo (USA): Becsomagolt part 1 , A „látható" politika A Reflektor Kiadó újdonságai r Nagy jelentőséget tulajdo­nítunk annak, hogy a politi­kai oktatásban, az ideológia terjesztésében, a meggyőzés­ben az élő szó erejével hatnak az emberekre a párt «gyének propagálói. A sze­mélyes kapcsolat, az őszinte légkörű eszmecserék fontos­ságát nem csökkenti, hanem fokozza, hogy a vitában el­hangzó érvek mellé segítőtár­sakat kínál a technika: a szemléltetés, a képi eszközök nyújtotta lehetőségeket. A videotechnika térhódítása az oktató, nevelő munkában a tudatformálás, a meggyőzés, és a politikai ismeretterjesz­tés hatását megsokszorozza. Különösen a televízión fel­nőtt ifjabb nemzedék érdek­lődésének felkeltésében, fi­gyelmének , lekötésében fon­tos. hogy be váljon unalmas szemináriummá a politikai kéDzés. Nagy szükség van tehát a műsoros és oktatást segítő videokazetták készítésére. A politikai témájú műsoros ka­zetták gyártási, forgalmazási, és árusítási jogát a Kossuth Könyvkiadó Vállalat szemlél- tetőosztályának jogutóda, az 1985. január elseje óta műkö­dő Reflektor Kiadó kapta meg. Az MSZMP kulturális szolgáltató kisvállalata korsze­rű. és tágabb értelemben vett szemléltető propagandatevé­kenységet folytat. A videoka­zettákon kívül képekkel, gra­fikákkal, grafikonokkal és térképekkel gazdagon illuszt­rált könyveket is kiad, készít­tet ddapozitívokból összeál­lítást, hangkazettákat, meg­jelentet plakátokat is. Az új oktatási év küszö-, bén érdeklődtünk Patakié Ta­más Máriától, a Reflektor Ki­adó igazgatójától, hogy mi­iyen újdonságokat kínál meg. rendelőinek . Jó hírt tudunk mondani mindazoknak, akik szeretnének eligazodni a gyor~ san változó nemzetközi hely­zetben,: falna akasztható po­litikai világtérkép jelenik meg a negyedik negyedév­ben, amely a nyomás előtti — körülbelül októberi — legfrissebb eseményeket is feltünteti. A dialektikus ma­terializmust tanulmányozó hallgatók olyan segítséget kapnak a Filozófia című ösz- szeállításban, amely egyedül­álló vállalkozás a magyar könyvkiadásban. A kérdése­ket és feladatokat nyújtó gyűjtemény hozzájárul az is­meretek alkotó elsajátításá­hoz. felkelti az olvasok ér­deklődését a filozófiai prob­lémák, és a filozófiai művek iránt. Sláger lesz az év végére el­készülő Tihanyi László-mű: A kalap és a Galaxis. A mai Magyarország poli­tikájáról, gazdaságáról és kul­túrájáról ad képet — sok szép képet — a jövő esztendő má­sodik felére tervezett kötet. Kapudöngetők címmel a szo­cialista képzőművészet kez­deteiről készül ergy nagy al­bum. Az elmúlt negyven év munkásmozgalmi dalait hang­kazetta örökíti meg, és érde­kes lesz a Magyar Rádió hangarchívumának anyagából készült hangkazetta is, amely a magyar forradalmi mun­kásmozgalom hangdokumen­tumainak válogatását tartal­mazza. És még egy újdon­ság a gazdag, kínálatból: vi- deoműsor készül Ancsel Évá­val. A kétszer egyórás poli­tikai videoműsor a szocialis­ta társadalmi tudat két for­májáról, az erkölcsről, és a művészetről szól. Visszatérve a párt- és tö­megszervezeti politikai okta­tásra, az új tanévre készült szemléltetőanyagokból a leg­fontosabbat emeljük ki: ok­tatócsomag a XIII. pártkong­resszus dók u mente marna k feldolgozásához, amelyben audiovizuális és nyomtatott anyagok egyaránt megtalál­hatók. A Reflektor Kiadó tétreho_ zásával tehát megteremtőd­tek a szervezett feltételei annak, hogy a marxista—le­ninista világnézet étmélyíté- téséhez, a szocialista gondol­kodásmód elsajátításához a szemléltetés eszközei is hoz­zásegítsenek; hogy a politi­ka „látható” legyen. Most már — amennyire mód van rá — élni kell a lehetőségek­kel. —itnre— Változások a folyamatosság jegyében Interjú dr. Horváth Istvánnal, a megyei művelődési, osztály vezetőjével Eltelt egy hét az 1985—86- os tanévből. Bizonyára érde­kes, izgalmas volt, mert új volt. De még közel sem fedte fel minden új vonását a most elkezdődött tanítási év. Dr. Horváth Istvánt, a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjét arról kérdeztük, milyen lesz áz el­következő tíz hónap az isko­lákban. Miben lesz más, mint a tavalyi? — Valóban számíthatunk néhány újdonságra, mégis előbb a folyamatosságot hang- súlypznám. Továbbra is fon­tos kérdés a nevelés, ahogy azt a közoktatás távlati fejlesz­tési terve is megfogalmazza. Ennek az iskola egész kapcso­latrendszerében érvényesülnie , kell. Különösen fontosnak tartom az anyanyelvi neve­lést és a környezetvédelemre ösztönző helyes szemlélet ki­alakítását, amit csak az eh­hez kapcsolódó tantárgyak együtt képesek elérni. Válto­zatlanul célunk, hogy javít­suk az iskolák tárgyi, tech­nikai , feltételeit, többek kö­zött a videókra, számítógé­pekre gondolok, de célunk az is, hogy tökéletesedjék ezek felhasználása. A folyamatos­ság jegyében ezután is gon­dot kell fordítanunk a köz­oktatás és közművelődés kap­csolatának fejlesztésére. — Az új vonásokat illetően kezdjük talán a technikus- képzéssel. — A megyében először a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolában indítottuk be a technikus- képzést. Az iskola profiljá­nak megfelelően géplakatos • és karbantartó, gyártástech­nológus, gép- és készülék­szerkesztő szakon egy-egy osztály indul. Kétéves ala­pozó után hároméves szakmai képzésben részesülnek a diá­kok, negyedikben persze érett­ségi bizonyítványt szereznek. A technikusképzés bevezeté­sének feltétele volt, hogy el­készüljenek az új. tantervek, tankönyvek, megfelelően képzett pedagógusok álljanak rendelkezésre. Ami az utóbbit illeti, három évvel ezelőtt megkezdődött a tanárok fel­készítése. Mint tudjuk, az iskolát a közelmúltban fel­újították, a tanműhely kor­szerűsítése azonban folyik. Ezt mielőbb be kell fejezni, hisz fontos színhfely a képzés­ben. A következő években egyébként a megyeszékhelyi építőipari szakközépiskolá­ban, majd pedig a szécsényi mezőgazdaságiban indítunk technikusosztályokat. — Még egy új képzési for­ma indul, csak ez a pedagó­gusokat érinti. Milyen lesz a tanárok új továbbképzési rendszere? — A Művelődési Miniszté­rium szervezésében poszt­graduális képzést indítanak a tanárképzésben érintett egye­temek és főiskolák. A megyé­ből ötven pedagógus vesz részt, szakjuknak megfelelően rendszeres konzultációkon sajátíthatják fel a legkorsze­rűbb ismereteket, amiről az­tán számot is adnak a vizs­gákon, Ez egyébként érinti a megyei továbbképzési rend­szert is, mert ettől az még működik. Hisz, nagyon jól be­váltak a komplex tanfolya­mok, a pályázati rendszerre épülő továbbképzési formák, és a többi. Bár, nem ennek a tanévnek az újdonsága, de már most tennivalókat jelent, ezért hadd szóljak róla: megkezdjük a pedagógiai in­tézet szervezését. A követ­kező tanévtől működik majd ez az intézmény, de a szer­vezeti, szakmai feltételekfet most kell kialakítanunk, hogy jövő nyárra csak az opera­tív teendők maradjanak. A megyei pedagógiai intézet a pedagógus-továbbképzési ka­binet és a pályaválasztási-, nevelési tanácsadó összevoná­sából jön létre. Tevékenységi köre is eszerint alakul, de az új forma egységesebb cselek­vést tesz lehetővé, az infor­mációk jobban szolgálják majd a gyakorlatot, a dönté­sek szakszerűbbek és korsze­rűbbek lehetnek általa. — Ez utóbbiban is válto­zások történnek. Ennek mi a lényege? — Most is az a gyakorlat érvényesül, hogy a megye legjobb pedagógusai dolgoz­nak szakfelügyelőként. Ha ez így van, akor nincs szüksé­gük arra, hogy úgymond kézen fogva vezessük őket. Szeretnénk nagyobb szabadsá­got biztosítani a számukra, a jövőben rájuk bízzuk, hogy miután megtartották óráikat iskolájukban, mennyi időt fordítanak a kollégák óráinak látogatására és szakmai se­gítésére, s mennyit a saját továbbképzésükre. Ezután is kérjük, hogy olykor tájékoz­tassanak bennünket, de át­fogó értékelést csak ötéven­ként, az iskolaigazgató meg­bízásának lejártakor kfell ké­szíteniük. — Mit tart még az idei tanév fontos teendőjének? — Az oktatási törvény jö­vő szeptemberben lép hatály­ba. A törvénytervezet vitája során a nógrádi pedagógusok körében is sokféle vélemény, nézet hangzott el. Most, ami­kor már megszületett a tör­vény, fontos, hogy minden pedagógus megismerje, jól értelmezze, hogy majd alkal­mazni tudja. Nem megyei to­vábbképzés formájában kí­vánjuk ezt megvalósítani, minden tantestületnek magá­nak kell elérni, hogy majd a törvény érvényesülhessen, ha hatályba lép. Fontos ese­mény az iskolában is a szak- szervezeti választás. A tan- testületi demokrácia kitelje­sítése érdekében mindenütt alkalmas embert kell válasz­tani bizalminak. Sok tenni­való lesz ezzel, mert nem vették eddig igazán komolyan a tisztséget. A bizalmik egy része mindenben támogatja az igazgatót, vagy a másik véglet érvényesül: kötelfessé- gének érzi, hogy akadékos­kodjon. Az lenne jó, ha al­kalmas lenne az érdekképvi­seletre. Ez hozzájárulhatna a tantestületek vitakészségének javításához. — Hadd kérdezzem megi adottak-e a feltétetek a. za­vartalan tanuláshoz, tanításhoz a megyében? — Igen. Természetesen nem mindenütt egyformán jók. Van, ahol szép új iskolában kfezdték a tanévet, van ahol szükségtanteremben, de se­hol sincs akadálya a munká­nak. — Ügy hírlik, kevesebb pe­dagógus jött a megyébe, tnint kellene. — Pontos és teljes körű információink erről csak szep_ tember végén lesznek. Az azonban már most is bizo­nyos, hogy csak minden har­madik meghirdetett pályázat­ra akadt jelentkező. Egy ko­rábbi megyei elhatározás nyo­mán a felajánlott bérekkel nincs gond, az előírt minimum­nál mindenütt többet kínáltak. De csak a pályázatok har­minchét százalékában ígértek lakást a tanácsok. A tanul­sága az, hogy folyamatosan kfell gondoskodni pedagógus­lakásokról ' a községekben. Egyébként ilyen körülmények között is tovább csökkent a képesítésnélküliek aránya, a tavalyi 235 helyett idén Hű­re számítunk. A helyze­tünk egyáltalán nem kirívó,' Budapestre ötszáz pedagógust várnak, pedig szolgálati he­lyet is biztosítanának. A mi kistelepüléses megyénkben pedig adottak a feltételek a munkához. — Köszönöm a beszélgetést. Veszprémi Erzsébet Néha elég egy autóatlasz, hogy az ember új ismeretsé­get. kössön. Ülünk odafent északon egy útelágazásba épített (van vagy százéves) régi hangulatot is árasztó fogadó nagytermében — azért nem éttermében, mert bár étterem és ivó is [egyben, itt rendezték mindenkor a ré­gi kis bányaváros összejöve­teleit — és az új szerzeményt tanulmányozzuk, hogy milyen jó. Pedig mi hazai magyarok is tudunk jó térképedet ké­szíteni, de ez a Autoatlas CSSR meglep az információ- áradásával. A kis szomszédos drogériatisztaságú (mondják úgy is, „patikatiszta” j ugyan­erre a jelenségre) könyves­boltban betérve az iúiént a földön leltük. Ott feküdt az egyébiránt katonásan rendbe­rakott könyvespolcok ; , tövé­ben. Felvettem, mert az „in­tő jelekre” jó, ha odafigyel az utazó és megvettem. Olybá tűnt nekem, hogy másj nem is látja a mappát ott a földön. De azért ki kellett fizetni. Az idén adták ki éppen 13. alkalommal kibővítve | stb. és 29 koronába került. tllllllllllllllllMIIMIIOI'Uif Tán Bachnák az alkonnyal együtt érkezett. Egyszer csak ott állt az asztalunk előtt, és mert már az ajtóból közeled­ve hallotta, hogy ezen a min­denkor szinte kizárólag szlo­váklakta tájon magyalul be­szél a térképet silabHáló két turistaféle. hát ő is magyarul kezdte. „Megmondanák ne­kem, bogy Kassa felé m&rr-e UTONJARÖ NÓGRÁD — 1985. szeptember 7-, szombat / rovidebb az nt... T Kozep- termetnél valamivel alacso­nyabb, erős testalkatú, kicsit művészien hosszú hajú (a korához képest, ötvenen felü­linek saccolom) úti embernek látszik, kicsit a kereskedő, a vigéc és a sok gyűrődést át­élt ember keveréke, de min­denképpen olyan valaki, akit nem lehet eladni semmilyen nyelven (ha ő nem akarja), szóval, akire azt szokták mon­dani „sok mindent megért, dörzsölt fickó”. Persze, hogy leültetjük, nem álldogálhat az utas előttünk, miryt valami in­formációs irodában, „mit kér­hetünk?” nagy nehezen elfo­gad egy kólát, az asztal lap­ját pöcögteti a kulcsokkal „nem tudom, jó helyen ál- lok-e a kocsival. Donovaly felől jövök, még az este Kas­sán kell lennem. ..” Keressük a rövidebb útvonalat, megta­láljuk gyorsan, mehetne is már, de valahogy úgy érez­heti. hogy mondani kell ma­gáról valamit. Nyitrán él, dolgozik Ján Bachnák. „Ügy kell leírni a nevem, mint a zeneszerzőét, az az eleje, a vége meg, mint a nyak. csakhát a szlovákban énnél írjuk.” Sokat utazik mindenfelé az országban, teg­nap is cseh földön járt, ki­vett két és fél napot szabad­ságra, de az egeszet is így szedegeti ki apránként. Szó­val mégis utazó-kereskedő fé­le? Nevelési igazgatóhelyettes a nyitrai Elittextil gyárban És, mert ezt nem nagyon ért­jük — elmagyarázza. A vá­sott kölykökkel foglalkozik. Azokkal, akik amúgy elcsa­varognának, elkallódnának, azokkal, kikről mi újabban azt szoktuk mondani, hogy enyhén „retardáltak”, meg „ve.,, szélyeztetettek”, meg „devi­áns” magaviseletűek, de ami ennél is fontosabb, hogy egy­re többen vannak. A textil- művek meg nyilvánvalóan számít a neveléssel megsze­rezhető munkaerőre. „Akkor ön, amolyan Makarenko-féle ember...” mondom neki, és várom a hatást. Nincs. Nem mosolyog ezen, nem tiltako­zik, nem magyarázza körül a dolgot, de nem is mond igent. Ehelyett belekezd diri Lorenz történetébe... Hiiiimiiffimimiiifimmiitiii Jiri Lorenz nem egy a vá­sott kölykök közül, miként ez várható lenne az előzmények figyelembevételével. Ez a J. Lorenz egy motor. Ma is megvan, ott áll Nyitrán az Elittextil egyik helyiségében kiállítva. A motort valamikor a húszas években készítette (ezt a típust Jo ideig gyártot­tá) Lorenz úr, aki, ha jól ér­tettem, amúgy meg cseh volt. „Beugrik’’ persze azonnal a leghíresebb csehországi hely, Mladá Boleslav, ahol jóval a Skoda gépkocsik előtt ugyan­csak a század elején bizonyos Klement úr kerékpárokat és motorkerékpárokat gyártott. A cseh közlekedésieszköz-gyár- tás és a vele párban járó kul­tusz máig tart. Nem véletlen az sem. hogy az egyik leg­népszerűbb sportág Csehszlo­vákiában éppen a motorke­rékpározás, különösen a te­repversenyek stb. Ján Bach­nak a régi motorok (különösen 1 a hazai, tehát csehszlovák) : felkutatásában tölti évtizedek óta a szabadságát. S nyilván a pénzét is, mert ezekhez a felkutatásokhoz nem kaphat semmilyen címen vállalati tá­mogatást, és így tovább. Van annak vagy három-négy esz­tendeje, hogy a jó szerencse elé terelte az ősöreg, ékszíj­meghajtású, külön hatalmas lendkerekes, szabadkipufogós, félméteres kék lángot lövöl­döző J. Lorenz motort, de fer- telmes egy állapotban talál­ta. Ez már a sokadik ősi roncs volt, azonnal ráhajtott a vételre, megszerezte, és mint az elefántvadáwi a több - méteres agyarai — 4',S$«c a trófeát a gyarba. Senki nem nevette ki, körülállták az öreg járgányt és csodálkoztak (nem feltűnően, mert az nem illik), hogy honnan hová ment a világ az ilyen motorok ál­tal is! Történetesen tíz vásott kölyök is ott állt a Lorenz körül (ez már a sokadik tíz volt Bachnák úr életében, ne­velési múltjában) és igazán nem nehéz kitalálni, hogy mi történt ezután... A motor volt a nevelés (munkára szoktatás, sikerszer­zés) legfőbb eszköze, s mialatt egy szuterénben szinte vala­mennyi szabad idejüket ezek a gyárhoz kötődő, de amúgy meg nagyon is nehezen ke­zelhető srácök Bachnák igaz­gatóhelyettes irányítása mel­lett a motor teljes felújításán töltötték — egészen megvál­toztak. A boldog véget nem kell leírni. A srácok azóta megbecsült tagjai a kollektí­vának — ilyen „régies” mód­szerekkel is célt lehet érni. Csak felnőttek kellenek a vá­sott kölykök mellé. Ján Bach­nak szerencsésen ötvözi az­óta is a motor iránti szenve­délyét a felújítás lelket ne­velő folyamatával és az ér­tékteremtéssel — miközben minden évben, két évben (mi­kor, hogy készülnek el egy- egy ősi motorral) újabb fia­talokat „olt be” azzal a szé­rummal, ami aztán feltehető­en végérvényesen ellenállóvá teszi őket az értéktelen és gyakorta veszélyt is rejti úgynevezett csavargó élette szemben. „Egyetlen egy voll a Lorenz gyerekek között akit nem lehetett semmire használni... Nem mondtarr le róla könnyen, de kényte­len voltam neki külön szerez­ni egy öreg biciklit és az1 hozta rendbe egy sarokban dolgozva. Állandóan bomlasz­totta a többit, leszólt min­dent, belekötött mindenbe, el­vette a többiek kedvét...” E? az egy azonban nem kerüli mégsem a gyári közösségbe semilyen közösségbe nem ke­rült, elzüllött mégis, végképp elkallódott. De a kilenc ma is átkiabál Ján Bachnáknak az utca másik oldaláról it hangosan köszöntgetve. Ne­vük, mintha csak valami hős­tettet vittek volna véghez, oh áll a fémlemezen Jiri Lorenz kiglancolt fémteste előtt a> állványon. Hát, ha arra já­rok — megnézem magam is, lillllliiiiniiHiiiiiniiriiiiiiiiiii „Esztergomban étit egy lány. Majdnem elvettem feleségük; de sajnos, máshogy alakult, ezért tudok jól magyarul” mondja a belső azonosulás gyakorlati mestere. T. Pataki László Ján Bachnák motorjai

Next

/
Thumbnails
Contents