Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
Ebben a vitrinben a pályakezdés előtti évek dokumentumai sorakoznak, Gerelyes-emlékkiállítás az irodalmi múzeumban G erely es Endréről tavasz óta a tömegtájékoztatásban és a nyilvános fórumokon egyre többet lehet haliam. Salgótarjánban irodalmi esten elevenítették fel emberi, írói arculatát, Budapesten urnáját koszorúzták meg, életének és irodalmi munkásságának dokumentumaiból kiállítást nyitottak a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Biógród megye irodalmi, művészeti folyóirata, a Palóc- főid egy teljes számát szánta az emlékezésre. Aki nem ismeri Sereiyes Endre művészetét, hajlamossá váéhait mértékvesztésnek tekinteni az eseményeket. Aki vászon* todaiaiban van az író esztétikai, művészi értékeivel, péidaerejű eszmei és poirti- kai elkötelezettségével, gerincességévei, az magától értetődő természetességgel vesz tudomásul mindent, legföljebb azon gondolkodik el, amiért ez a ke^yeáetes elismerés késlekedett. Serei yes Mindössze 38 évet élt, sez hi- heteiáerwi' rövid idő egy pró- zaáró életiében — mégsem Ígéret, hanem beteljesülés, igazi megvalósulás szűkre szabottságában is az ő írói munkássága. A hatvani születésű, Salgótarjánban. Zagy- vapálfalván nevelkedett vasutasgyerek — persze mi mást tehetett volna — saját keserédes történetért, osztályos és sorstársainak emberi, szellemi érését, botladozó ones közösségkeresését, meg- megerősödő hitét vetette papírra. Jó szemmel válogatva fontos és kevésbé fontos között, élvezetes, érett stílusban. A halála óta eltelt tizenkét év alatt úgy tűnt, mintha mindennapos társadalmi-gazdaságú kulturális küzdelmeinkben megfeledkeztünk volna róla, hogy aztán csodaként vehessük mostani „feltámadását”, valamiként úgy. ahogyan az irodalomban való felbukkanását értékeltük I960 legelején. Az ízléses bemutat« egyik részlete (Bencae Péter fetv.) A Petőfi Irodalmi Múzeumban látható időszakos kiállítás fényképekkel, újságcikkekkel, levelekkel és néhány tárgyi dokumentummal ismerteti meg a látogatót. Látható például a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium IV. B. osztályosainak — közéjük tartozott Gerelyes — 1953ból való tablóképe; a Schlatt- ner Edittel kötött házassági fénykép. Kiállították az 1960 január 22-i Elet és Iroda- lomt, amelynek első oldalán jelent meg a reveláns Kilenc perc című novella. A Magvető Könyvkiadó egy év múlva pedig szerződést kötött az íróval novellákra, körülbelül hét íy terjedelemben. A szerződés megtekinthető. Idegen nyelvű kiadványok, dedikált könyvek között nézelődve, rátalálhatunk a Gábor Andor-díjra. melyet 1964- ben nyert ei. otvan felvételekre. amelyeken leányával. Editkévei látható, vagy a sződKgeti „Kis Efáz’-bam, amely kertjével nemcsak munkát adhatott, de alkotói helyet is a számára. Ötvenszázalékos utazásra jogosító arcképes igazolványa meliert fekszik az a másodosztályú vonatjegy, amely tragikusan végződött, utolsó vonatozásáról megmaradt. Aczél Syörgy reszivéttáv iratának kelte 1973.. április 10-e. „A veszteség, amely ón* érte, mindnyájunké. Hiszen az igazságot szenvedélyesen kereső. nem csak a mámák szóló, de a holnapokra teksnitó, nagy feladatok előtt álló írót ragadott el ae értelmteitlen hatói” — írja többek között «esető kultúrpolitikusunk. Az emlékkiállítás vendégkönyvébe is bejegyezte szere- tetét egyik évfolyamtársa az Eötvös Lorámd Tudomány- egyetem bölcsészkaráról, és őszintén megjegyezte: „Kissé késve érkeztem a knáHítás megnyitásaira. Akkora tömeg volt, hogy nem fértem a vendégkönyvhöz...” Ami tatán azzal magyarázható, amit dr. Kiss rótt a lapra: ..Lancelot egymaga féle a mai magyar irodalomnak.” A hónap elejéin nviW tárlatot Tóth Dezső irodalom- történész, művelődési miniszterhelyettes nyitotta meg. A Juhász Ottóné muzeológus által rendezett bemutató Budapest szívében, a Károlyi Mihály utcában várja a látogatókat. {ok) Ékszerészek lwiszorkányknnyhráljaii A műrubin olyan mint a valódi, csak... A mesebeli boszorkány- konyhákat képzelhetnénk el úgy. mint a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet ékszerjavító részlegét. Apró resze- lők, fogók, különböző formák, állandóan égő tűz, az üvegekben sokféle sav. — Érdekes foglalkozás a miénk, hatalmas összegű fémekkel vagyunk körülvéve — mondja Gvimesi Sándor ékszerész. — Itt van például ez a kis aranyrudacska — mutat egy körülbelül húsz centiméter hosszúságú, háromnégy milliméteres, barna anyagra. amin egyáltalán nem látszik, hogy ez a sokak által áhított fém. — Ennek értéke több mint hatvanezer forint! Ha az utcán heverne, sokan elmennének mellette, a szakembereken kívül mindenki értéktelen réznek nézné. — A munkaasztala alatt egy nagy darab bőr feszül... — ...Ebbe hullik az ékszerjavítás közben keletkezett aranypor. Ezzel is el kell számolni. Nézze csak, ebben a kis műanyag dobozban van az összegyűjtött aranypor — vesz a kezébe egy kék szelencét. — Ezen sem. látszik, hogy nemesfém, tálán, mert olyan „piszkos”. — Newt koszos, csak a munka elején. Amikor az aranypor keletkezik, az ékszerek még nemigen csillognak. Csak. ha készen van akkor polírozzuk. — Rengeteg gyűrű, fűTbe- mtó, nyaklánc fordulhat meg a keze alatt. Sokan hordanak ma színtiszta arany ékszert? — Nem. mert a 24 karátos, az úgynevezett színarany gyorsan kopik és lágysága miatt nem munkálható meg. Ezért az aranyat más fémekkel ötvözik, hogy tulajdonságait — keménység, szilárdság, olvadáspont — megváltoztassak. És még egy nagyon fontos dolog, az ötvözőanyagok hozzáadásával válnak a tárgyak olcsóbbá. Az aranyat leginkább rézzel, ezüsttel, vagy mindkettővel dolgozzák össze. A 14 karátosat hordják a legtöbben, de vannak ennél jóval alacsonyabb karát- számúak is. ami inkább már csak ötvözet. — Hogyan lehet megállapi- 1tani egy ékszerről, hogy valódi? — A „próba” ne tévesszen meg senkit! Nagyon sok bizsuba beleütik azt. hogy „fém”. Biztosan mindenki látott már olyan filmet, amelyben a fogadós megharapja az érmét és ha ott marad a foga nyoma, akkor elfogadja a fizetőeszközt. Ma már azonban a harapást nem ajánlom. Nemcsak azért, mert nincs is forgalomban magas karát- számú arany, a kemény ötvözetekbe pedig beletörhet egy-egy fog, hanem azért sem, mert mi ékszerészek bárkinek adunk felvilágosítást ékszere értékéről. Ha szemre nem sikerül megállapítanunk az anyagát, savpróbát végzünk. — Tehát, ha behozok egy gyűrűt drágakővel a közepén, azzal, hogy a nagymamámtól örököltem, meg tudja állapítani az értékét. — Ez a „nagymamámtól kaptam” nagyon gyakran elhangzik és értéktelen ékszereket hoznak bemutatni ázzál a reménnyel, hogy a kő eredeti rubin. Valójában pedig csak mű. Nekem is van ezekben a zacskókban nemcsak rubin, de zafír, briliáns, opálkő is, — és ezzel kiszórt egy marék rubintot az asztalra. — Ez óriási érték lehet! — Dehogy! — nevet fel.— A műrubin darabja 86 forint. Ha eredeti volna, 150— 200 ezer forint körül mozogna az ára. >. — Szóval ez itt az asztalon mind csak üveg. — Nem üveg. műrubin. A drágakövek közül először a korundcsoportba tartózó rubin mesterséges előállítására végeztek kísérleteket, mivel ez a legegyszerűbb összetételű drágakő. Verneuil francia kutató ] 900-ban olyan eljárást dolgozott ki, amellyel megoldotta a mesterséges rubin gyártását. Vegyilég tiszta, por alakú alumíniumoxrdofc megolvasztott, amely lehűlés után kikristályosodott. Kisebb változtatásokkal ma is ezzel az eljárással dolgoznak. A mesterséges rubin minden fizikai tulajdonsága — faj,sólya, keménysége, fénytörése —. egyezik a természetes rubinéval. Csak lényegesen olcsóbbak, mivel mesterséges úton korlátlan mennyiségben előállíthatok a drágakövek. — Megenged egy kellemetlenkedő kérdést: nem bot Ondit ja meg az embert nap mint nap ez a rengeteg arany? — Ezt hogy érti? — Nem gondolt még arm, hogy besöpri egy táskába az itt levő aranyat, aztán iU* berek, nádak, erek __ — Ez még eszembe se ,jw- tott! Természetesnek veszem, hogy nemesfémek értékes társaságában vagyok. Sohasem kaptam aranylázat, és nem is félek e rút betegségtől. Vau egy régi magyar közmondás: suszternek jó cipője... A jegygyűrűmön kívül egy ékszer nem sok, de annyi sincs a birtokomban. így, hogy egész nap ezzel dolgozom, számomra nem is tűnik értéknek. Pedig, de sok pörlekedést, évszázados vitat, hódító hadjáratot és mennyi emberéletet követelt magának ez a csillo- gó-villogó sárga fém. Vankó Magdiim keni RBvefóifes mm Otvözetgyári bepillantás Magyar nyelven a Scientific American Zenésznek lenni öröm Hatvan éve muzsikál Barabás Edit szobrászművész portréja Gerelyes Endréről. Születésének 50-ik évfordulójára Tudomány címmel szeptembertől magyar kiadásban is megjelenik a világszerte ismert tudományos folyóirat, a Scientific American. A magyar változatot a hazai szerkesztők pénteken az Uránia Csillagvizsgálóban tartott sajtótájékoztatón mutatták be, ismertetve a kiadás előzményeit, valamint a megjelentetés célját. Futász Dezső, az új lap főszerkesztője emlékeztetett arra, hogy a nehezebbé váló gazdasági körülmények a világszerte folyó tudományos kutatások eredményeinek hazai megismerését is nehezítik. A Scientific American magyar nyelvű kiadása ezeken a gondokon próbál enyhíteni. Az újság az Egyesült Államokban 140 éve jelenik meg. e Alapvetően természettudományi jellegű havilap. Elsődleges célja, hogy a legújabb tudományos eredményeket megszületésüktől nyomon kísérje, azoknak nyilvánosságot biztosítson. Külön érdekessége, hogy az egyes felfedezésekről nem csupán beszámol, hanem magukkal a felfedezőkkel íratja meg az eredményeiket ismertető tanulmányokat: szerzői között megtalálható a No- bel-díiasok jelentős része. A magyar nyelvű kiadást a Lapkiadó Vállalat és az amerikai kiadó között kötött licencszerződés tette lehetővé. A megállapod ás értelmében a jövőben megjelenő Scientific Ame- rican-számökat a magyar kiadó az egyes cikkek csonkítása, változtatása nélkül eredeti formátumban megjelenteti. (MTI) A Torontál megyei (ma Jugoszlávia) Erőházán született 1910. július 15-én Grósz József, aki ma Salgótarjánban él. A Nógrádi Szénbányáknál dolgozott 42 éven át és munkaügyi előadóként ment nyugdíjba 1968. március 1-én. A közelmúltban ritka jubileumot ünnepeit. A salgótarjáni Bányász fúvós- zenekarban 1925-től játszik, tehát hatvan éve muzsikál. Hegedülni 7 éves korában kezdett, de szárnykürtön is játszott. A zene szeretetét édesapja oltotta belé, aki abban az időben szintén tagja volt a bányászok zenekarának. A tizenhárom éves gyermek gyakran eljárt a zenekari próbákra, bogy fejlessze zenei tudását. Nagy megtiszteltetésnek számított, 15 A megye nagyobb üzemeihez, gyáraihoz hasonlóan a Salgótarjáni Ötvözetgyárban is működik a több mint ötszáz dolgozó közművelődését segítő művelődési bizottság. A háromtagú csoport minden évben programajánlatot állít össze, melynek alapján a gyár huszonöt brigádja kiválasztja, melyeken szeretne részt venni, és megteszi vállalásait. Tíz szocialista brigád csatlakozott az idén áprilisban kezdődött és a jövő decemberben befejeződő munka és művelődés megyei mozgalomhoz. A pontversenyben mindennemű kulturális tevékenységet értékelnek a mozilátoéves korában már felvették a zenekarba. — Azért lettem zenész, mert egyrészt családi hagyomány volt, másrészt nagyon megszerettem és jó kollektívába kerültem — emlékezik Grósz József. Zenei tevékenységével, magatartásával hamar kiérdemelte a közösség tiszteletét, sőt szeretetét. Mindig örömet jelentett számára, ha a zeneszerző által kottára Irt műveket egyre magasabb színvonalon tudta előadni. A zene a műveltséget, a korrekt viselkedést, a látókör szélesítését nyújtotta számára. A zenészek ugyanis nemcsak együtt muzsikálnak, hanem a nagyvilág és a szőkébb közösség eseményeit is megvitatják. Mindig igyekezett a gátastól a vetélkedőkig. A napokban például egy irodalmi totó kitöltésére készülnek, de több brigád benevezett a megyei könyvtár olvasópályázatára is. Rendszeresen megrendezik a politikai és műszaki könyvnapokat. A megyei, városi programokhoz való csatlakozáson kívül helyi lehetőségei is vannak a művelődésnek. Közkedveltek a TIT-előadások. Ebben az évben ilyen keretek között hallhattak az érdeklődők a daganatos megbetegedésekről és a munkahelyi demokrácia nyelvi akadályairól. A gyár dolgozói szívesen kirándulnak akár a környékre, akár az ország táközösségbe beilleszkedni és más emberek búját-baját orvosolni. — Örömet jelent számomra látni az egyszerű emberek arcán, hogy muzsikánkkal olyan élményhez juttatjuk őket, melynek révén —, ha rövid időre is — elfelejtik hétköznapi gondjaikat. A Nógrádi Szénbányák vezetői és dolgozói nem fukarkodtak az elismeréssel. Grósz József már 1956-ban megkapta a Szocialista kultúráért kitüntetést. Többször pénzjutalomban részesült. Hatvanéves zenészi jubileuma alkalmából kéthetes beutalót kapott a hévízi bányászgyógyüdülőbe. Talán a kürtöt oda is magával vitte? votabbi pontjaira, ahol felkeresik a nevezetességeket, műemlékeket. Ezt segítendő. a vállalat a brigádmozgalom élenjáró kollektíváinak évente egy alkalommal kétszáz kilométeres utazásra ingyen biztosít autóbuszt. Az idén Egerbe és Szilvásváradra látogattak. Jó lehetőséget biztosít a közös időtöltésre a Rónabányán, társadalmi munkában kialakított szabadidő- központ is. A gyár nagy figyelmet fordít a dolgozók oktatására, képzésére. A múlt tanévben tizenheten fejezték be általános iskolai tanulmányaikat a dolgozók iskolája kihelyezett tagozatán — szép eredményekkel. Hárman járnak középiskolába. ketten felsőoktatási intézményben tanulnak tovább. Politikai oktatásban a múlt tanévben tizenhat fő vett részt. Különböző tanfolyamokon összesen 104-en tanultak. A tanuláshoz nagy segítséget nyújt a közel 2300 kötetes könyvtár, amely a műszaki kiadványokon kívül szépirodalmi könyvekkel is várja a kölcsönzőket. Mint azt Bíró István mim- kaverseny-íelelős elmondta, manapság sokkal nehezebb beszervezni az embereket munka utáni programokra, mint például tíz évvel ezelőtt. Szaporítja a gondokat az is, hogy a gyárban négy műszakban dolgoznak és sok a bejáró. Vannak azonban brigádok — például a Kossuth, a Fazola, a Martos Flóra, a Lenin —, amelyek élen járnak a társadalmi munkában és a művelődésben. A brigádok közötti versenyben azonos súllyal esik latba a munka, a kulturális és a társadalmi tevékenység, híven a szocialista brigádmezgakw» hármas jelszavához. 4 NÓGRÁD - 1985. szeptember 2l„ szombat 1 —R—
