Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

Folytatódnak a genfi szoviet—amerikai tárgya'ások A Szovjetunió a megállapodás reményében ül tárgyalóasztalhoz Fazekas László, az MTI tu­dósítója jelenti: Az eddigieknél is borúlá­tóbban ítélik_ meg jelenleg Moszkvában/ a csütörtökön folytatódó genfi szovjet—ame­rikai tárgyalások esélyeit. A szovjet kommentárok szerint a megbeszélések harmadik fordulóját megelőző két hóna­pos nyári szünetben nemhogy javult volna, inkább romlott az űrfegyverkezés megakadá­lyozásáról, a földi fegyverke­zési hajsza megállításáról szóló megállapodások elérésé, cek lehetősége. Szovjet részről eredményte­lenként könyvelték el a tár­gyalások július közepéig meg­tartott két szakaszát, amelve-"’ ken egyetlen napirenden sze­replő kérdésben sem sikerült megállapodni, sőt még csak előbbre lépni sem. Ezért egy­értelműen az Egyesült Álla­mokat tették felelőssé, mivel a Szovjetunió minden éssze. rű, kompromisszumos javas­latát elutasítva kitartott egy­oldalú előnyök megszerzését szolgáló követelései és űr­fegyverkezési tervei mellett. A második fordulót követő hetek szovjet állásfoglalásai, saj tókommentárjai mégis éreztették: Moszkvában lát­nak lehetőséget arra, hogy Washington átgondolja, újra­értékelje, s szükség szerint meg is változtassa korábbi magatartását. Ehhez az átértékelési fo­lyamathoz akart segítséget, fesz tön zést nyújtani a Szovr Jetunió, amikor az utóbbi két hónapban újabb fontos indít­ványokat tett. Javasolta előbb, hogy az Egyesült Ál­lamok csatlakozzon a nukleá­ris robbantásokra általa egy­oldalúan meghirdetett mora­tóriumhoz, s indítványozta egy megállapodás kidolgozá­sát a világúr békés felhasz­nálásáról is. Szovjet részről nem is tit­kolták, hogy kedvező választ várnak Washingtontól ezekre a jelentős, a nukleáris fegy­verkezési hajsza megfékezését és a világűr militarizálásának elkerülését szolgáló javasla­tokra. Washington reagálása azonban kiábrándulást oko­zott. A szovjet értékelések külö­nösen az amerikai műhold­romboló fegyver kipróbálását tartják veszélyesnek, mivel közelebb visz a csapásmérő űreszközök kifejlesztéséhez és rendszerbe állításához. Ez pe­dig — figyelembe véve az el­kerülhetetlen szovjet válasz­lépéseket — maga után von­ja a fegyverkezési hajsza ki­terjedését a világűrre. Mint Mihail Gorbacsov, a Time magazinnak adott interjújá­ban leszögezte, az űrfegyver­kezésnek eleiét vevő mesál- laoodás hiányában nem jöhet létre egyezség a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem, mivel a két kérdéscsoport elválaszt­hatatlanul összefügg egymás­sal. A Szovjetunió azonban minden kedvezőtlen előjel el­lenére a megállapodás remé­nyében és határozott szándé­kával folytatja a tárgyaláso­kat. Vezetői több ízben is megerősítették: Genfben oly nagy a tét, hogy a Szovjet­unió mindaddig nem hagy fel erőfeszítéseivel, amíg a leg­kisebb esélyt is látja a meg­állapodásra Értésre adták azt is, hogy az amerikai vezetők mégoly harcias, a szovjet javaslatokra adott nyilvános elutasító válaszait nem te­kintik úgy. mintha Washing­ton kimondta volna a végső szói a genfi kérdések ügyé­ben. Ezért a szovjet küldöttség azt a megbízást kapta a hét­főn Moszkvában Mihail Gor­bacsov elnökletével megtar­tott megbeszélésén, hogy foly­tasson konstruktív tárgyalá­sokat amerikai, partnereivel, s ha ők késznek mutatkoznak a kölcsönösen elfogadható megállapodások kidolgozásá­ra, akkor a szovjet megbí­zottak '"•enek meg min­dent a rdekében. Moszkvában tehát még vá­rakozó magatartást tanúsíta­nak, a harmadik fordulótól várják a választ arra a kér­désre, hogy milyen is az Egyesült Államok végleges álláspontja. E türelem tarta­lékai azonban nem kimerít- hetetlenék. Mint Gorbacsov, az említett Time-interjúban leszögezte, ha kiderül, hogy az űrfegyverekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Wa­shington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik. Nem teszi „alku tárgyára" az űrfegyverkezési programot Reagan sajtóértekezlete Reagan amerikai elnök ked_ Hi sajtókonferenciáján ismét & leghatározottabban kijelen-: tette: sem a leszerelési tár­gyalásokon, sem a tervezett szovjet—amerikai csúcstalál­kozón nem hajlandó „alku tárgyává” tenni az űrfegy­verkezést programot. Az el­nök megismételte régen hangoztatott álláspontját, hogy e fegyverekről csak ak­kor tartja lehetségesnek a tárgyalást, ha azok hatásos­nak bizonyulnak, — ezt azon­ban nem lehet anélkül meg­állapítani, hogy ne fejleszte­nék ki, sőt ne próbálnák ki őket. Reagan egyebek között az­zal utasította el az űrfegv- verprogram feladását, hogy „még a hadászati fegyverek csökkentése esetén is elegen­dő fegyver maradna a világ . megsemmisítéséhez”. Azt is kijelentette, hogy a Szovjet­unió ,.az ilyen fegvverek ki- fejlesztésében is előbbre tart,, mint az Egyesült Államok” — ezért Washington nem hagy­hat fel az űrfegyverkezéssel. Tagadta azonban, hogy a lé­zerfegyvert és a többi kozmi­kus hadviselési eszközt tá­madó célokra is ki akarnák fejleszteni. Az amerikai elnök igye­kezett a Szovjetuniót felelős­sé tenni azért, hogy a genfi leszerelési tárgyalások első Íjét fordulójában nem történt előrehaladás és ismét azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „rugalmas magatar­tást” tanúsít majd. Reagan elismerte, hogy az amerikai vezetés tudatosan akarja lehűteni a reménye­ket, amelyeket a közvélemény a csúcstalálkozó iránt táplál. Azt mondotta, hogy az Egye­sült Államok „komolyan ve­szi” a csúcstalálkozót, reméli, hogy az „változást hoz a két ország kapcsolatában”, segíti a háború veszélyének csök­kentését és megmutatja, hogy a fennálló lényeges nézetelté­rések ellenére ..tudnak együtt élni” a világban. Kijelentette, a csúcstalálkozó „több lesz az egyszerű megismerkedésnél”. Sevardnadze New Yorkban Kedd este megérkezett New Yorkba Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re. Sevardnadze a szovjet kül­döttséget vezeti az ENSZ-köz- gyűlés 40. ülésszakán. Sevardnadze megérkeztével adott nyilatkozatában hang­súlyozta, hogy október 24-én lesz az ünnepélyes megem­lékezés az Egyesült Nemze­tek Szervezete megalakulásá­nak 40. évfordulójáról. Ez jó alkalom árra. hogy elgondol­kodjunk a jelenről és a jö­vőről — mondotta. Sevardnadze utalt rá, hogy a közgyűlés ülésszakának ke­retén belül a szovjet küldött­ség számos ország politiku­saival tárgyal. „Nagy jelen­tőséget tulajdonítunk a Rea­gan elnöjkkel és Shultz kül­ügyminiszterrel tervezett ta­lálkozónknak” — tette hozzá a szovjet külügyminiszter, majd végezetül jókívánságait tolmácsolta New York város lakosságának. Bonnból Párizsba utazott Alfonsin ' Elégedettségét hangsúlyozta NSZK-beli tárgyalásainak eredményével kapcsolatban Raul Alfonsin argentin köz- társasági elnök szerdai, bonni sajtóértekezletén, Franciaor­szágba- való továbbutazása előtt. A nyugatnémet kormány olyan szerződéstervezetet adott át Alfonsinnak, amely 600 millió márkás argentin adósság átütemezését irányoz­za elő. Argentína összes adós­sága azonban 6 milliárd már­ka az NSZK-val szemben. Az argentin köztársasági el­nök szerdán délután Párizs­ba érkezett. Az argentin ál­lamfőt Orly repülőterén Mit­terrand elnök fogadta. Fenyegető hangú nyilatko­zatokban, éles szópárbajokban a libanoni belpolitika koránt­sem szűkölködött az elmúlt hónapokban, az a határozott hangvételű ultimátum, amelyet Rasid Karami kormányfő ho­zott nyilvánosságra, -mégis nagy feltűnést keltett. A mi­niszterelnök ugyanis, aki a je­lek szerint semmit sem ké­pes tenni a szülővárosában, Tripoliban folyó, elkeseredett, véres harcok beszüntetése ér­dekében bejelentette: ameny- nyiben nem vetnek véget az ottani összecsapásoknak, le­mond tisztségéről. Az ultimátum hírét a meg­figyelők egy része rezignál- tan fogadta, a kételyeit han­goztatta. Mások azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy egy ilyen lépés még a pol­gárháborús zűrzavarban, a szemben álló fegyveres milí­ciák háborúskodásába süllyedt Libanonban is a válság új szakaszát hozhatja, mivel gya­korlatilag teljesen szertefosz­Á kormányfő ultimátuma látná az egységes állami in­tézmények és a nemzeti Kor­mány működéséhez fűzött il­lúziókat. Más kérdés, hogy a bejrúti kabinet léte és tevé­kenysége jórészt névleges, mi­vel a miniszterek egymással szembenálló csoportokhoz tar­toznak, ami gyakran meggá­tolja a testület összeülését is. A válság elmélyülését leg­alább ilyen szemléletesen jel­zi, hogy a hét eleje óta ismét felerősödött harcok során újabb támadások érték az el­nöki palotát is. Ami pedig a fővárost illeti, Nyugat- és Kel let-Bejrút továbbra is szinte hermetikusan el van zárva egymástól, s a lakosoknak olyan alapvető gondokkal kell megküzdeni,, mint az élelmi­szer- vagy üzemanyag-ellátás. A helyzet mégis az észak-li­banoni Tripoliban a legrosz- szabb, ahol a jelentések sze­NÓGRAD - 1985. szeptember 19., csütörtök Tanácskozik az EHSZ-közgyűlés jubileumi ülésszaka Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti; Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete jubiláns, 40. üléssza­kának megnyitó ülésén Paul Lusaka, a közgj ülés táVO«ő elnöke megnyitó beszédében rámutatott' az emberiség *g- godalomma! várja, hogy meg­oldják a világ előtt álló sú­lyos problémákat, biztosítéko­kat igényel a jövőjét fenyegető veszélyekkel szemben. Paul Lusaka rámutatott: az Egyesült Nemzetek Szerveze­te fennállásának négy évtizede alatt korántsem tudott meg­oldani minden problémát. A távozó elnök külön szólt Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi csúcstalál­kozójáról. „Ez a találkozó a nemzetközi kapcsolatok teljes új korszakának előjátéka le­het” — mondottad a tagál­lamok nevében kifejezve azt a reményét, hogy a csúcs- találkozó konstruktív légkörű lesz. Ezt követően az ülésszak egyhangúan megválasztotta a közgyűlés új elnökét. A 40. ülésszakon az elnöki tisztet Jaime de Pinies spanyol dip­lomata tölti be. BiÉpesten a lengyel ráiszleielÉ-belyelles A magyar kormány meghí­vására szerdán Budapestre ér­kezett, Zbigniew Messner, ■ a Lengyel Egyesült Munkás­párt KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökének helyettese. A Ferihegyi repülőtéren a ven­déget* Marjai József fogadta. Jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. Marjai József miniszterel­nök-helyettes és Zbigniew Messner délelőtt megkezdték megbeszéléseiket, (MTI) Megkezdődött a kínai párt­konferencia Szerdán Pekingben megnyi­tották a Kínai Kommunista Párt országos értekezletét. A nyitó ülésen a párt főtitkára, Hu Jao-pang mondott beszé­det, majd Csao Ce-jang kor­mányfő ismertette az 1990-ig szóló 7. kínai ötéves tervvel kapcsolatos központi elképze­léseket. Mint a Zsenmin Zsipao, a párt vezető lapja szerdai ve­zércikkében írja, a pártkon­ferenciának feladata lesz az ötéves terv irányvonalainak megvitatásán kívül az is, hogy változásokat eszközöljön a Központi Bizottság, valamint másik két szerv, a tanácsadói testület és a fegyelmi-ellen­őrző bizottság összetételében. Az országos pártértekezlet je­lentőségét érzékelteti, hogy ehhez hasonló pártértekezle­tet utoljára 30 évvel ezelőtt tartottak Kínában. rint évek óta nem fordultak elő a mostanihoz hasonló he­vességű összetűzések. Az or­szág déli, Izraellel határos körzeteiben pedig a libanoni nemzeti ellenállás szervezete a mozgalom megszületésének harmadik évfordulóján való­ságos támadási hui'ámot in­dított az Izraellel együttmű­ködő helyi milíciáK adásai ellen. Ehhez kapcsolható a legújabb öngyilkos merénylet híre is. Meglehetősen vigasztalan tehát a kép, ami a Közel-Ke­let e sokat szenvedett orszá­gáról kialakult. Változatlanul nem látszik a kiút, a kölcsö­nös hajlandóság az engedmé­nyekre, a békés, tárgyalásos rendezés elvének elfogadása. Pedig — s erre jó bizonyíték a napokban bekövetkezett, meglepetésszerű jordániai— szíriéi közeledés — a közel- keleti valóságos, vagy képle­tes frontvonalak felszámolása csak ilyen alapon képzelhető el. Szegő Gábor Befejeződött a nemzetközi tudományos tanácskozás Huszár István mondott zárszót Szerdán befejezte munkáját a Komintern VII. kongresszu­sának .50. évfordulója alkal­mából rendezett kétnapos tu­dományos ülésszak, amelynek az MSZMP KB Politikai Fő­iskolája adott, otthont. A tudományos ülésszakon Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója mondott zárszót. Bevezetőben azt a kérdést tette fel: lehetséges-e, hogy egyetlen nap megváltoztassa a történelmi fejlődés menetét. A válasz: igen — mondotta —, s erre nemcsak a Kom­munista Internacionálé VII. kongresszusa, hanem nemzeti történelmünk több sorsfordító napja is szolgálhat példaként. A történelmi fejlődés lénye­gében determinál — hangsú­lyozta —, de az emberekben él a változtatás reménye, s cselekedeteiket is ez vezérli. EmléKeztetett arra: a Komin­tern VII. kongresszusa olyan előzményekre támaszkodhatott, mint például a Kommunista Kiáltvány, a kommunista és forradalmi munkásmozgalom megannyi fájó és sikeres ta­pasztalata, az ideológiai fel­ismerések sokasága. Utalt rá. hogy a konferencia előadói megújító, illetve sors formal« jelzőkkel illették a VII. kong­resszust. Helytállónak nevezte ezeket a kifejezéseket, s hoz­zátette: az ötven évvel ezelőtti tanácskozás példát adott arra. hogy a saját korával együtt élni képes, a Jjóvőt formálni akaró ember miként tudja a múltat, tanulsággá tömöríteni. A történelmi fejlődjs' menete arra in;, hogy » Ifoviiritérn VII. kongresszusának megál­lapításait íélrp lehet . ugyan -tenni, o» ezért Irága árat kell fizetni — hangoztatta Huszár István. A mostani eszmecserének külön érdeme, értéke — hang­súlyozta —. hogy nem pusztán egy történelmi szituációt elem­zett — bár ennek a történelmi adósságnak a törlesztésére is szükség volt —, hanem méltó módon szólt a VII. kongresz- szusról, amely fontos építő­köve a mai. sikeresnek mond­ható politikának. A tanács­kozás tudományos haszna, hogy sok új ismerettel lettek gazdagabbak a történészek is és azok is. akik végigélték azt a kort, vagy akik érdeklőd­nek iránta. A konferencián számos, először hallható ténv iS elhangzott. A vitát, is az eseményhez méltó politikai fe­lelősségérzet hatotta át, épp ezért a tanácskozásnak nem­csak tudományos, hanem ooli- tika kamatai is vannak. Fon­tos. hogy az elhangzottak n.e maradjanak meg szűkébb körben, hanem .váljanak a re­ális politikai közérzet elemé­vé — mondotta végezetül az MSZMP KB Párttörténeti In­tézetének igazgatója. (MTI) Halaszthatatlan az adósságválság megoldása Kuba és a szocialista orszá­gok közötti gazdasági kapcso­latokat méltatta Fidel Castro kubai államfő kedden Havan­nában egy nemzetközi talál­kozón. A kubai vezető annak a háromnapos tanácskozásnak az első napján szólalt fel, amelyet nemzetközi pénzügyi témákról a Prensa Latina ku­bai hírügynökség szervezésé­ben folytatnak 23 latin-ame­rikai és karibi ország 160 vezető gazdasági újságírójá­nak részvételével. Keddi felszólalásában Fidel Castro kijelentette: Kuba nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a jelenlegi adósságválság megoldása a harmadik világ szempontjából halaszthatatlan­ná vált. Célunk az is, hogy tá­mogatást nyújtsunk azoknak az országoknak, amelyek a nehézségek miatt esetleg drasztikus intézkedésekre akarták volna elszánni magu­kat — hangsúlyozta a poli­tikus. A szónok rámutatott, hogy Kuba a forradalom győzelme után az akkori világpiaci ára­kon bonyolította le a keres­kedelmet a szocialista orszá­gokkal. s csak ezután biztosí­tottak kedvezményezett árakat ezek az országok a kubai ter­mékek számára. Minthogv a szocialista országok hozzáse­gítették Kubát, a túléléshez, mi is kötelességünknek érez­zük. hogy szolidárisak le­gyünk más országokkal — mondta az államfő. Jelenleg — tette hozzá — mintegy 'u ezer kubai — köztük tanáro,., orvosok, műszakiak és kato­nák — nyújt segítséget a világ számos országában. Ugyanakkor mintegy 80 or­szág több mint 22 ezer di­ákja folytat tanulmányodat kubai oktatási intézményei­ben. A kubai államfő becs­lése szerint a Kuba nyújtotta segítség értéke meghaladja az évi egymilliárd pesót. Fidel Castro hangsúlyozta, hogy országa több mint há- rommilliárd dollárral tartozik nyugati hitelező országoknak és bankoknak. A forradalom blső tíz évében nem jutottunk hozzá nyugati hitelekhez — mondta a politikus. A nvu*- gati hitelfelvételekre azért volt szükség, mert ezeken a piacokon olyan termékeket vásároltunk, amelyek beszer­zése nem volt lehetséges a szocialista országokból. Kuba függősége a tőkésországoktól ezzel együtt is mérsékelt, mert kereskedelmi forgalmá­nak csak 15 százalékát bo­nyolítja le velük — mutatott rá végül Fidel Castro álla*»» elnök. 1 Jaim»? de Pinies beszédében vitatta azt a nézetet, hogy az ENSZ válságban lenne, képtelen lenne betölteni azt a hivatást, amiért létrehozták. A közgyűlés biaettságai ked­den déíután megválasztották tisztségviselőiket. A 3. számú bizottság — ez a bizottság a szociális és humanitárius, va­lamint a kulturális kérdések­kel foglalkozik — elnöke Zádor Endre, a Magyar Nép­köztársaság ENSZ-küldött- ségének tagja lett. A délutáni második teljes ülésen a közgyűlés alelnökeit választották meg.

Next

/
Thumbnails
Contents