Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

Mesélnek a régi kéziratok Ősi kéziratok tanulmányozása Az alma-atai állami könyv­tár a Szovjetunió egyik leg- nagyob könyvtára. Állomá­nya több mint 4 millió kötet. A könyvtár büszkesége a rit­ka kiadványok és kéziratok részlégé. A részleg gyűjteményében megtalálható a XVIII. század nagy orosz tudósának, Mihail Lomonoszovnak, valamint a XIX. százsad orosz irodalma klasszikusának, Alekszandr Puskinnak már életükben megjelent kiadásai. Nyugat­európai kidványokat is őriz a könyvtár. Közöttük Rotter­dami Erastmus 1523-ban meg­jelent könyve, a ..Balgaságok dicsérete”, valamint Galileo Galilei műve, a „Világok rendszere”. Könyvritkaságnak számíta­nak a kazah költők és nép­tanítók, Abadaj Kunanbajev, Csókán Valihanov, Ibran Al­ti nszarin forradalom előtti ki­adásai. Nagyon gazdag a kézirat­tár. Értékes a XII. századi Korán, arab nyelvű kézira­tos könyv. Ez a második leg­régebbi kéziratos kiadás Kö- zép-Ázsia ban és Kazahsztán­ban (több mint 800 éves.) Itt őrzik Nizami azerbajd- zsáni költőnek 1499-ben per­zsa nyelven írt, miniatúrák- kal díszített öt poémáját, a „Hamsze”-t. Ugyancsak mi- niatúrákkal díszítették az üz- bég irodalom megalapítójá­nak Aliser Navoinak ősi kéz­iratos „Hamsze” könyvét. 1917-ig Kazahsztániban nem volt egyetlen közkönyvtár sem. Napjainkban csak a Puskin Állami Kazah Könyv­tár 33 ország 75 tudományos intézetével tart fenn könyv­cserét. Hollywood már nem a filmgyártás középpontja Hollywood lassan elveszíti az Egyesült Államok filmfő­városának rangját. Egyre több játék- és tv-filmet forgatnak Észak-Karolinában, Floridá­ban, Texasban és más álla­mokban, ahol a gyártási költ­ségek kisebbek, a bürokrati­kus akadályok alacsonyab­bak, mint Kaliforniában. A kaliforniai filmiroda statisztikája szerint az 1984- ben az Egyesült Államokban gyártott 165 játékfilm közül már csak 56-ot forgattak ki­zárólag Kaliforniában. Nyolc­van filmet más szövetségi ál­lamban, 29-et. részben Kali­forniában. részben más álla­mokban forgattak. 1981-ben noég a napfényes partvidéki államban készítették a filmek több mint 50 százalékát. Dino de Laurentiis szerint, aki Kaliforniában saját társasá­got alapított, az a film, amely­nek forgatási költségéi Holly­woodban H) millió dollárt emésztenének fel, Észak-Ka­rolinában csak 7 millió dol­lárba kerül. ÉSZAKI-HEGYVIDÉKI fal­vai nkban még manapság is számos helyen láthatunk olyan udvarokat, ahol több lakóház sorakozik egymás mögött a keskeny szalagtel­ken. Ezek az udvarok egy jellegzetes társadalomszerve­zeti változásnak, a palóc nagy­család felbomlásának tanú­bizonyságai. Számos korabeli leírásból tudjuk, hogy a palócok még a múlt század végén is job­bára nagycsaládokban éltek, vagyis 3—4 nemzedék lakott együtt egyetlen lakóházban a legidősebb férfi, rendszerint a nagyapa irányításával. A közös fedél alatt lakó 15—20 fős nagycsaládok számottevő gazdasági erőt képviseltek, és jól vezetett munkával folya­matosan gyarapították a kö­zös vagyont. A múlt század vége felé azonban egyre erőteljesebben jelentkezett a családtagok önállósodásának igénye. A szétválás okát a család mé­retének megnövekedésén kí­vül még az asszonynép per­patvarában vagy a testvérek valamelyikének önállósodási szándékában láthatjuk. A fiúk családjaikkal kiköltöz­tek a szülői házból és önálló gazdaságot létesítettek. A szétköltözés azonban legtöbb esetben nem jelentett komo­lyabb lokális elkülönülést, mert a nagycsaléd önállóvá lett tagjai házukat vagy lakré­szüket az öregek háza mögé épí­tették. Mivel' az egykori job­bágyfalvakban nem volt le­hetőség újabb lakótelkek meg­szerzésére, a szétváló nagy­család férfitagjai rákénysze­rültek arra, hogy az ősi por­tán maradjanak. így tehát a nagycsailádok felbomlása sok esetben együtt járt a jelleg­zetes hosszúházak kialakulá­sával1 és az udvarközösségek létrejöttével. A szétköltöző nagycsaládok tagjainak résziére szükséges új Lakásokhoz több úton jutot­tak. Legegyszerűbb megol­dás az volt, hogy a már meglevő, más rendeltetésű épületeket alakították át la­kóhelyiséggé. Általában az eredeti háromosztatú házhoz toldott istállót, vagy kamrát használták fel erre a célra. Az istállót s,zoba-konyhás la- kásnaic rendezték be. Az új istállót később a lakóépüle­tek után emelték fel, vagy a csűr alá telepítették. A gyakoribb, általánosnak mondható megoldás az volt, hogy az eredeti ház mögé, veie egy fedél alá egy vagy több 2—3 helyiséges házat ra­Kis palóc néprajz Udvar- és csűrközösség gasztottak a szétvált családok számának megfelelően. Az egymást követő lakások szá­ma 2—6-ig terjedhetett. A lakások összetartozását gyak­ran az egységes építési stílus is visszatükrözte, olyannyira, hogy csak a bejáratok és. ké­ménykürtők alapján lehetett megállapítani, hány család lakja a hosszúházat. Termé­szetesen az egymás mögé emelt lakórészek mind ön­álló egységet képeztek. Az első házban a szülők ha­láláig rendszerint két család élt együtt. A hosszúudvaron lakó csa­ládok az állataik számára mindannyian külön épületet készítettek. Szabályszerűnek tekinthető az a közös udvar, amelyen a lakóházsort, vagy­is a hosszúházait ugyanannyi istálló követi egymás mögött, mint amennyi a lakások szá­ma. Minden egyes családnak külön disznóóla volt, noha ezek elhelyezése a keskeny lakóportán nem kő-vetett meg­szabott rendet. Amíg az udvarközösségben élő kiscsaládök igyekeztek a saját használatban álló épü­let- és kertrészeket biztosíta­ni, a kutat és a csűrt min­dig közösen használták. A csűrhasználatnak ezt a sajá­tos formáját, amely a hosz- szúházak kialakulásával je­lent meg és sajátos társada­lomszervezeti formához kap­csolódott. csűrközösségnek ne­vezhetjük. A csűrközösséget az egy közös portán la­kó, egymással rokoni viszony­ban álló családok alkották. A csűrépület közös haszná­latában azonban voltóik sa­ját rendelkezés alatt álló épületrészek. tehát a közös használat ellenére bizonyos megosztásra is törekedtek. Ha például két család maradt a közös portán, akkor a csűrt úgy osztották meg, hogy az egyik család az egyik tároló­helyiséget, a másik család a másikat birtokolta. A csűr középső, átjárható folyosó­ját, a szérűt viszont közösem használták, megegyezés sze­rint. A századforduMm még álta­lánosan alkalmazott lovakkal nyomtatást, vagy kézi csép- lést a családok szintén közö­sen végezték a csűr alatti szérűn. A sorrendben előre megállapodtak, de többnyire a legidősebb testvérre hall­gatták, akinek sok esetben megmaradt az irányító szere­pe a közös portán. A palóc falvakban a csűr- közösség általánosan ismert jelenség volt. Elterjedtsége a nagycsialádok felbomlásának: következtében erősödött meg. A ma megtalálható tárgyi emlékek csak a múlt század közepéig, elejéig visszakövet­keztethető adatokat nyújta­nak. A csűrközösség tulajdon­képpen rokoni viszonylat, kapcsolatot jelentett, az egy­kori közös gazdálkodást, foly­tató családok vagy azok le- származottainak új társadal­mi és gazdasági kapcsolatát! Ez még nélkülözi a kiscsalá- dot jellemző t°’' ; önállósá­got, mert a k udvar és a gazdaságok tartozékainak: közös használata egymás­hoz hangol tságot és bizo­nyos egymásrautaltságot őr­zött meg. Az egy portán kü­lön háztartásban élő rokonok a jelentősebb munkák elvég­zését továbbra Is sokszor kö­zösen oldották meg. A mun­ka összefogását, irányítását a legidősebb fériárakon vállal­ta magára. A hosszúházakat alkotó la­kások tulajdonosainak meg­változása hatással volt a bel­telek használatának módjára.' A legtöbb esetben a hosszú- udvarra beköltöző idegenek pontosabban elhatárolták a használatukba vásárlás révén került területeket. A roko­nok által korábban közösen használt tartozékokat is pon­tosan megosztották. Emiatt következett be, hogy az ud­vart is kerítéssel választották el, sőt még a csűr középső helyiségét is elrekesztették, aminek következtében annak használhatósága eredeti sze­repkörében teljesen megszűnt. A hosszúudvarra kerülő ide­gent a közös csűrhasználatba rendszerint nem vették be. A hosszúházas közös udvar az idegenek beköltözésével gyak­ran utcává alakult át, ahol az egymást követő lakások la­kói között csak a szomszédi viszony áUt fenn. AZ UDVAR- ÉS CSÜRKÍV ZÜSSÉG tehát a nagycsalád-' szervezet felbomlásának köz­beeső állomását jelentette: a már szétköltözött, de egy por­tán élő, annak közös haszná-' lata révé« érintkező rokonok társadalmi, gazdasági kapcso­latát. A közös bei tel ékről va­lamelyik rokon elköltözése, idegenek bekerülése meg-, szüntette a porta tartozékai­nak: közös használatát, ami az udvar- és csűnközöáség felbomlásával Járt. Ez egy­ben a nagycsaiádszervezet végleges, teljes megszűnését eredmen vezte. Selmeczi Kovács Attila A Rózsadombtól távol ' Valaki egyszer megkérdezte: yVero akarna írni egy olyan asszonyról, aki élhetne csalá­dostól a budai Rózsadombon, de szülőföldjét, ezt a tarcsi tájat nem hagyja itt... ? ” Egyszer itthagyta, akkor nem 6 döntött, mindössze ötödikes kislányként szüleit kellett kö­vetnie Pintér Katának. Fel­költöztek arra a környékre, aiho.1 most a Budapest Kör­szálló áll, a Fogaskerekű len­ti végállomásához közel. Édesapja három szakmával, (de főként mégis szobafestés­mázolással, ami eleve két szakma lenne, de ezen felül is volt neki még kettő) köny- aven talált foglalatosságot, akkor már olyan idők jártak, amikor a kisipart újra az „élre emelték” a szolgáltatás­ban stb. De a tarcsi (erdőtar- csai) kislányt, s később a nagylányt mindig hazahívo­gatta valami. Ami szabad ideje volt — azt Tárcsán töl­tötte a nagyanyai kis paraszt­házban és környékén ... Ez a Tamási Áron-féle mondás ..valahol otthon lenni a világba...” gyakorta nem jelent mást, mint otthon len­ni a szülőföldön. De jelent­hette volna azt is, hogy Pintér Kata otthonra lel szü­leivel együtt az irigyelt Ró­zsadombon, a várkerülettel, szomszédos s talán valóban Budapest legszebb, legzöldebb, legnyugodtabb körzetében, a"második kerületben. Hogyan, mikor, ki által gyökerezik meg bennünk a tájszeretet, s ebnen mennyi szerep, s mi­lyen jut maganak az ember­nek? A tiszta, egyértelmű példák —, amilyen Juhászné Pintér Katáé — mindenkit vonzhatnak. Mindenkit, aki valóban (!) kíváncsi az élet­re és nem csak a felületét karcolgatja. Juhász Józsefné pedagógusról aztán természe­tes módon terjedt el, hogy is­merője, kutatója, s munkájá­ban felhasználója is szülő­földje történelmének. Mert minden érdekelte és érdekli ma is, ami Erdőtarcsát jelle­mezte. ami másokat is megra­gadott a „kastélyos falu” (volt vagy négy-öt a legutób­bi időkig, s van ma is egyné­hány, faiakat megőrző jelen­nel és jövővel), az első fel­szabadult nógrádi község, a múltbeli múlt és a jövőbe lépkedő jelen e jel képes mezs­gyéjén, Nógrád legdélibb ha­tárán. A Rózsadombok alig­hanem bennünk emelkednek. Vagy nem emelkednek és ak­kor hiába a mondás, a sokat idézett „valahol otthon lenni a világban”. De akkor min­den más is értéktelen az em­ber körül. Erdőtarcsán az idén is már csak az alsó tagozat marad, de a helyük — mint hírlik — majd változni fog, átköltöz­nek az egyik Kubinyi-kas- télyból, (ami volt Szentmik- lóssy is) a másikba. Ahol megfelelő átalakítás után az alsós gyerekek tanulhatnak, míg az eddigi iskola kastélyt felújítva, műemléki szempont­ból is megtartva minden lé- nveges vonását, később a tu­domány emberei, a tudósok veszik birtokba alkotóházként. A történelem így folytatódik, a kastélyok így szolgálnak. De éppen a kastélyoknak, egyko­ri. nemrég még közöttünk élt lakóinak sorsa-története ra­gadta meg először a kislány Pintér Kata fantáziáját. „Nagyapám volt sokáig a bol­tos. a Hangya szövetkezeté és később is, közvetlenebbül is­merte azokat, akik mint pél­dául Kubinyi Ida néni is a háború után itthon maradtak. Itt haltak meg, őket kislány­ként én is megismertem, ér­dekelt minden, a tarcsiak élete ugyanúgy...” A tiszta, egyértelmű példa úgy folyta­tódott, hogy Egerben magyar irodalom—történelem szakon végzett... De előtt még a puccos, divatos budai gimná­zium, (hogy melyik, azt mast hallgassuk él), ahol nem érez­hette jól magát, ahonnan át­ment az első év után a Ló- rántffy Zsuzsanna utcaiba, szomszédságába annak az ál­talános iskolának, ahol a fel­ső osztályokat végezte — és aztán persze minden szabad idő itthon, a kis parasztház ember meleg falai között telt el. Jövendőbeli férjével is itt­hon ismerkedett meg (Juhász József, ma a termelőszövet­kezet vanyarci melléküzemé­nek vezetője, volt ifjúsági ve­zető is Tárcsán a hetvenes évek elején, s ők ketten né­hány jó társsal éppen a cse­lekvőik között éltek). A Szent- miklóssy—Kubinyi-kastély so­káig mint iskola szolgált. Amikor végzett, Juhászné is tanított ott, most már jó ideje Kállón, az új iskolában folyik az oktatás-nevelés, de tovább­ra is Tárcsán élnek az apósi házban. Lányuk, Klaudia, (milyen természetes ez is!) sem nagyon töri magát édesanyja szerint a főváros gimnáziumai felé. Inkább szeretne itt, va­lahol közelebb, valamelyik jó vidéki gimnáziumban tovább tanulni. Válaszoltam-e vajon a magam fabrikálta kérdésre, hogy hát akkor végül is mi­kor. hogyan, ki által gyöke­rezik bennünk kitéphetetlenül örökre a táj szeretete ... ? • Középtermet, sötét haj, pe­dagógushoz illő határozottság és a vele szerencsés esetben párban járó türelem, (úgy is mondják, hogy jó idegek), megküzdött kiegyensúlyozott­ság. nem haveri, emberi fel­nőtt-gyerek kapcsolat, egyen­lőre kevéssé elárult nosztal­gia a „régi osztály” fránt. Amelynek osztályfőnöke volt, s amelyik (így van minden valamire érdemes tanító, ta­nár esetében) mindenkor, ei- távoztával, kiréppenésévei a „világ legjobb osztálya volt...” De mert időközben igazgatóhelyettes is lett, ta­lán az utolsó volt valóban. Ha ezt az ember igazából soha nem hiszi, akkor is esetleg. Helyettesként ugyanis már nem lehet saját osztálya sen­kinek. így is körülveszi a szünet utolsó napjaiban a kál­iói új iskola egyik termében, ahol a tankönyveket osztja egy másik nyolcadik osztály néhány tanulója „tankérem, nem lehetne a mi osztályfő­nökünk?” A gyerek így oszt­ja minősítést, a láthatatlan kitüntetést, amiért valóban ér­demes dolgozni, hogy felleng­zősebben fogalmazzak; sok hasonlóan jó tanárra gondol­va . .., amiért érdemes élni, amiért érdemes itt élni. Er­dőtarcsán, Kálión. bárhol a megyében, országban. Mi van a válasszal? El­mondtam már miért, s ho­gyan ver gyökeret az ember szívében valamelyik táj? Áll í ma is a nagymama kis háza! jószerivel már csak a külső máz tartja össze, de az egész család ragaszkodik hozzá ki­mondatlanul is, mint va­lami szép jelképhez. Nagy­anyáink háza. Hát persze, hogy a legerősebb falai éppen azoknak a már csak volt, né­hol, némelyikünknek még létező nagyanyai házaknak van, erősebb falak azok, (ak­kor is, ha elbontattak a tü­relmetlen fejlődés eiőrero- hantában) a legendás várfa- laknáL Egészen biztos, hogy azért lehet ez így, mert ben­nünk is épültek azok a fe­hérre meszelt falak, bennünk is nyílnak azok a virágos kis ablakok, s ha nem nyílnak már — annál szomorúbb. Juhász Józsefné káliói—■ tarcsi pedagógus számontart- ja és kutatja is tovább kü­lönösebb program nélkül mindazt, ami szülőfalujának történelméhez tartozik. Is­merni akar és továbbadni is minden értéket. Tudja hol élt, hol halt, hol nyugszik Szentmiklóssy Aloyz, a múlt század neves fabulaírója Er­dőtarcsán. sokakkal együtt máig sajnálja a volt Meskó- féle kúriát, amit lebontottak gyors kézzel. Maradt így is sok minden. Ami marasztal is. „Hói van tűzhelyünk?” kérdezte az erdélyi Kós Ká­roly Sztánára mutatva. Ez a lassan születő, erősödő moz­dulat dönt el mindent... T. P. L. MÓGRAD — 1985. augusztus 3L» szombat 7 ÜTOIUJÁRÚ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents