Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

Egy hazában élünk r Szokták mondani, Közép- Europa a nepek nagy olvasz­tó kohója. S, bármily felleng- zösséget is érez ebben valaki, a tartalma igaz marad. Szá­zadokon keresztül éltek, s él­nek itt, a Duna-medencében együtt és egymás mellett — sajnos sokszor egymás ellen •— a különböző népek: ma­gyarok, németek, szlovákok, szerbek, románok, szlovének... S, ma sincs ez másként, any- nyi —, s ez alapvető — kü­lönbséggel, hogy az itt élők életüknek inkább azokat az elemeit keresik, erősítik, ame­lyek elősegítik a másik jobb megértését, amelyek a külön­bözőséget megtartva összeköt­nek. Ez a gondolat fogalmazódott meg másfél hete minden hoz­zászólásában azon a nemze­tiségi tanácskozáson, amelyet Rétságon, az Asztalos János Művelődési Központban ren­deztek a hónapok óta folyó és a mai bánki találkozóban ki­csúcsosodó Nógrád megyei nemzetiségi napok keretében. Tudjuk, a gondolat nem új, de sokkal régebbi annál, mint azt első pillanatra feltételez­nénk. Nagyon találónak érez­hetjük az elméleti tanácsko­záson elnöklő Óvári János rétsági tanü.selnök-helyettes, Szent István király intelmei­nek felidézését. Államalapító királyunk a fiához, a vadkan- vadászaton tragikusan el­hunyt Imre herceghez többek között az alábbi szavakat in­tézte: „A vendégek, s a jöve­vények akkora hasznot hajta­nak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik he­lyén... Mert, amiként különb­különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegy­vert hoznak magukkal, s mindaz az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a kül­földieket a pöffeszkedéstől el­rettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokása, ország gyenge és esendő...'’ E mondatokból kétségtelen kisüt némi önérdekű raciona­litás, vakok lennék azonban, ha nem vennénk észre azon túlmutató tartalmát: a más nemzetbeliek iránti tiszteletet, türelmet és megbecsülést. Nógrád megyének huszon­két községében szlovák, két fá’lujában német nemzetiségű­ek élnek. A török kiűzése, valamint a kuruc—labanc har­cok befejezése után teleped­tek itt le. az elnéptelenedett, vagy kihalt falvakban, a jobb megélhetés reményeben. őket sem kímélték a történelem vi­harai. Hazánk felszabadulása óta azonban, de kiváltképpen az utóbbi két-három évtized­ben lényegesen megváltozott a helyzet. Nemzetiségeink — alkotmányunk biztosítja, tör­vényeink V szavatolják — egyenrangú állampolgárai a Magyar Népköztársaságnak. Ami azt jelenti, a magya­rokkal azonos jogok és köte­lességek illetik meg, vonat­koznak rájuk, szabadon hasz­nálhatják, tanulhatják anya­nyelvűket, kutathatják szoká­saikat, őrizhetik és ápolhat­ják nemzeti hagyományaikat. A rétsági tanácskozáson az előadók számos ténnyel tá­masztották alá mondanivaló­jukat. Sinka Sándor, a rétsá­gi pártbizottság titkára el­mondotta, hogy körzetükben — s, ide esik a nemzetiségi községek fele — különösen a hetvenes évek elejétől nagy léptékű a fejlődés. A szlovák és a német nyelvet nemcsak az általános iskolákban tanít­ják. hanem az óvodákban is. Hosszú idő óta sikeresen sze­repelnek fesztiválokon, minő­sítő bemutatókon a szlovák hagyományőrző együttesek, például a nézsai^ a legéndi, a nógrádsápi kórus. Üjabban zárkózott fel hozzájuk a szen­dehelyi, a berkenyéi német énekkar. Bánkon, a szlovák nemzetiségű fiatalok a közel­múltban alakítottak tánccso­portot. S nemrégiben kaptunk hírt arról a nagyszerű kez­deményezésről, hogy három község fiataljai közös tánc- együttest szerveztek. A tele­pülések első betűi alapján, sokan úgy emlegetik: NOSZE- BE. azaz Nógrád. Szendehely és Berkenye együttese. S, aki jártas a témában, az tudja, szlovák és német fiatalok egvüttmunkálkodásáról van szó. Természetesen Rétságon gondok is szóba kerültek, a tennivalókkal együtt, Az elő­adók mellett a hozzászólók is megerősítették többek között azt, hogy az anyanyelv okta­tását kedvezőtlenül befolyá­solja a késedelmes, illetve hiányos tankönyv- és eszköz- ellátás, a személyi feltételek hézagossága. Megoldásra vár a 14 éven felüli fiatalok ok­tatatása is.. Egyelőre ugyanis meglehetősen szűkkörű a kö­zépiskolai anyanyelvi oktatás, másrészt megyénkben nincs is nemzetiségi középiskola, de az említett korosztálynak szó­ló tanfolyamok sem működ­nek. További nehézséget jelent, hogy a nemzetiségi községek kis települések, amelyeknek eb­ből adódóan is vannak keres­kedelmi, gazdasági és kultu­rális gondjaik. Az anyagi for­rások szűkösségével magya­rázható, hogy jelenleg csak az óvodák működnek kifogásta­lan körülmények között, az iskolák többsége zsúfolt, meg­lehetősen korszerűtlen. Nem mentes problémáktól a rétsági nemzetiségi bázis- könyvtár kihasználása sem. Tizenegy éve hozták létre, gazdag szlovák és német nyel­vű állománnyal. Sokkal több olvasó igényeit lenne tehát képes kielégíteni a mostani­nál. A fogyatékosságok lényegé­ben magukban rejtik a teen­dőket. Részben ezért ecsetel­tük részletesebben, másrészt abból a meggondolásból, hogy érzékeltessük olvasóinkkal: a nemzetiségi tanácskozás hasz­nos munkaértekezlet volt, nem üres szópuffogatatás. A találkozás alkalmát senki «am arra használta fel, hogy indo­kolatlanul „tiszteletköröket fusson”, vagy ugyanígy okta­lanul panasznapot tartson. A józan mértéktartás, a helyzet reális felmérése volt a jellemző. Vagyis mindaz, ami jellemzi hazánk nemzeti­ségi politikáját. Mert, ha el­térő is az anyanyelvűnk, egy hazában élünk, azonosak az érdekeink^— a béke megőr­zése, a szocializmus, a kom­munizmus felépítése. A mai bánki nemzetiségi ta­lálkozó résztvevői erre sza­vaznak akár puszta jelenlé­tükkel is. Felszabadulási évforduló — hasznosítandó tanulságokkal a társadalmi fejlődés aktuális teendői­nek megvalósításában nélkülözhetet­lenek a párt gazdag tapasztalatai, a szocialista építés több évtizedes tanulságai. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából — a pártszervek és -szervezetek irányításával — átfogó politikai, ideológiai munka bontakozott ki. A megyében is tes­tületi állásfoglalás rögzítette a helyi fel­adatokat, s operatív bizottság alakult az évfordulóval összefüggő sokrétű tevékenység koordinálására. A tapasztalatok összegzése az illetékes fórumokon megtörtént, hasznosí­tásuk a tudatformálás egész folyamatában szükséges. Bár a felkészülés, a „ráhangolás” idősza­kától, illetve konkrétan Battonya felszabadu­lásának évfordulójától a győzelemnapi meg­emlékezésekig állandó eleme volt a politikai munkának a jubileum eszméje, a programok­nak két kiemelkedő vonulata rajzolódott ki. Először a megyei települések felszabadulási évfordulói — 1984. december 5—31. között — élénkítették a közéletet, ösztönöztek inten­zívebb politizálásra. Kiemelt megyei ünnep­ség színhelyei voltak az elsőként — Erdótar. csa térségében — és az utolsóként felszaba­dult Szécsény körzeti községek, valamint a megyeszékhely. A politikai kampány csúcs­pontját természetesen .az április 4_i ünnepsé­gek képezték, amelyek az országos, sőt a nemzetközi összefüggésekre'is ráirányítot­ták a figyelmet. Megfelelő hangot kaptak a tömegpolitikai munkában a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának és az új magyar államiság létrejöttének 40. évfor­dulójáról való megemlékezések is. A jubileumi rendezvények egész szakasza összekapcsolódott az MSZMP XIII. kongresz. szusára való felkészüléssel, valamint az or­szággyűlési képviselők és a tanácstagok vá­lasztási előkészületeivel. Tudatos törekvés volt arra, hogy az elmúlt öt esztendő érté­kelését a négy évtizedes fejlődés folyamatába illesztve ismerje meg a közvélemény. Az évfordulóhoz kapcsolódó politikai, ideológiai munka eredményeként fejlődött az emberek történelmi tudata árnyaltabb és hitelesebb ismeretekkel rendelkeznek az ország, a megye és szűkebb környezetük — lakó- és munkahelyük — múltjáról, fejlődé­séről, mai viszonyairól, perspektíváiról. Mé­lyebben sikerült megismerniök a felszabadu­lást megelőző ellenforradalmi és háborús korszak jellemzőit, melyek segítették annak tudatosítását, hogy az önmagát túlélt, az or­szágot nemzeti katasztrótába sodró társadal­mi rendszer pusztulása történelmi szükség- szerűség volt. A tömegpolitikai munka az ed­digieknél jobban érzékeltette a lakosságnak a háború, az esztelen népirtás idején tanú­sított magatartását. Bár a megye munkás- mozgalmi hagyományai elég széles körben ismertek, helyes volt figyelmet fordítani a haladó erők, a kommunisták antifasiszta küz­delmeire. A karancslejtősi ellenállás hősei­nek emléke előtt tömegek — köztük igen sok fiatal — tisztelgett. A Nógrádi Sándor ve­zette partizáncsoport tevékenységét újabb generációk ismerték meg. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben emléktáblán örökítették meg a gyár teljes kifosztását megakadályozó akciók jelentőségét. Több más településen, üzemben emlékeztek meg az ellenállás eddig kevéssé ismert eseményeiről. Mindebben az idősebb generáció joggal érzékelte korabeli tevékenységének elismerését. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a felsza­badulás konkrét tényeit ismertető, értelmező programok, az ország felszabadításának ré­szeként lezajló megyei események iránt. A rendezvények során tovább erősödött a Szov­jetunió történelmi szerepének, hazánk felsza­badításában tanúsított áldozatvállalásának, elévülhetetlen érdemeinek elismerése. Ez azért is fontos, mert a nyugati imperialista körök előszeretettel hangoztatnak ezekkel ellentétes véleményeket, a történelem meg­hamisítására, a tények elferdítésére töreked­nek. Jobban tudatosodott, hogy a Szovjetunió felszabadító harcai révén az alapfeltétele te­remtődött meg egy új társadalom megterem­tésének. A magyar nép kiélezett politikai küzdelmekben önmaga választotta meg a tör­ténelmi fejlődés szocialista útját. Ebben je­lentős szerepe volt a kommunista párt prog­ramadó, szervezőmunkájának, melynek kez­deteiről, a párt megalakulásáról ugyancsak ■méltó megerplékezések voltak. A tömegpolitikai munka törekedett annak az érzékeltetésére, hogy a felszabadulás óta hazánk milyen hatalmas eredményeket ért el, súlyos társadalmi, gazdasági, kulturális elmaradottságot kellett leküzdenie. Az el­múlt negyven év történetét mint folyamatot mutatta be, amely nem volt mentes a ne­hézségektől, az ellentmondásoktól, sőt a tra­gikus hibáktól, tévedésektől sem, de ezekkel együtt is az ország nemzeti felemelkedésé­nek időszaka volt. Sikerült előrelépni a szo­cialista fejlődést megalapozó úgynevezett öt­venes évek reálisabb értékelésében is. Az 1956 utáni közel három évtized ismerete és megítélése egységesebb, mert a társadalom dinamikus fejlődését valósította meg, és mert ezt a korszakot az emberek többsége sze­mélyes élmények alapján minősíti. A váro­sok és a falvak arculatának gyökeres átala­kulását, a gazdaság • szerkezeti és területi változásait, a megye történelmi eredetű hát­rányainak csökkentését illetve felszámolását, az emberek anyagi és szellemi gyarapodását — az utóbbi évek kedvezőtlen tendenciái elJ lenére — egyértelműen ehhez a korszakhoz kötik. Az évfordulós rendezvények révén tovább gazdagodott a szocializmushoz való értelmi és érzelmi kötődés. A megszaporodott feszült­ségek. gondok ellenében is sikerült érzékel­tetni, elfogadtatni a szocialista társadalom magasabbrendűségét, előnyeit, a történelmi események mának szóló tanulságainak elemzésével, a mai helyzet reális bemutatá­sával, az aktuális feladatok megjelölésével csökkent az illuzórikus elképzelések hatása, erősödött a szocializmus perspektívájának tudata. Erre utal a tömegek fokozódó fele­lőssége, kezdeményezőkészsége, a közösség ' érdekében kifejtett tevékenysége. A felszabadulási évforduló sokoldalúan segítette a nemzeti tudat formálását, a ha- zafiság erősítését. Bizonyította, hogy hogyan lehet és kell — többek között a nemzeti jel­képek felhasználásával, a tömegek öntevé­kenységének, aktív részvételének biztosítá­sával — a magyarságtudatot jó értelemben alakítani, s egyidejűleg meggyőzően fellépni a nacionalizmus minden megnyilvánulása e!_ len. Érzelmileg gazdagon idézték fel a szá­mukra is sorsfordulót jelentő négy évtized­del ezelőtti eseményeket a megyében élő — szlovák és német anyanyelvű — nemzetisé­gi lakosok is. Az ünnepségsorozat értelemszerűen hozzá-; járult a szocialista internacionalizmus esz­méjének erősítéséhez, személyes érzületté formálásához. Tudatosította, hogy eredménye­inket a szocialista országok közösségének tag­jaként értük el: nemzetünk sorsa elválaszt­hatatlanul összekapcsolódik a szocialista közösségével. Bizonyította, hogy a Szovjet­unió szerepe nem korlátozódik a felszabadí­tás aktusára, a szocialista világrendszer lét­rejöttében, a népek, nemzetek együttműkö­désében, a világbéke védelmében is döntő jelentőségű. A hagyományokon, a közös el­veken. célokon, a kölcsönös érdekeken ala­puló kapcsolatrendszer, a két nép közötti ba­rátság meghatározó tényező a szocializmus magyarországi fejlődésében. Az internacio­nalizmus eszméjével való azonosulás kifeje­ződésének tekinthető a Varsói Szerződés meghosszabbítását kísérő általános és fenn­tartás nélküli egyetértés a megye lakossága részéről. A feszültségek ellenére józan opti­mizmus hatja át a helsinki záróokmány alá­írásának 10. évfordulójához fűződő véleke­déseket is. Eredményesen kapcsolódtak a ju­bileumi rendezvényekhez a megyében mű­ködő MSZBT-tagcsopoftok, jól segítették a nemzetköziség tartalmának átélését az ide ér­kezett delegációk, szovjet vendégek, test­vérmegyei csoportok. Az évfordulóról való megemlékezésben a tudatformálás teljes eszközrendszere (agitáció, propaganda, káderképzés, tömegtájékoztatás, kiadványpolitikai, kulturális élet stfoj részt vett. Az állami szervek, a társadalmi és tö­megszervezetek, az intézmények rendkívül kezdeményezőnek bizonyultak saját prog­ramjaik kialakításában s a pártszervezetek koordinálásával tartalmas munkakapcsolat alakult ki a közös rendezvények megvalósí­tásában. Sikerült biztosítani az országos, a megyei és a helyi ünnepségek összehangolását, a városok, a városi jogú nagyközségek és vonzáskörzeteik együttműködését. A törek­vések szerint a programok tartalmukban és külsőségeikben is az alkalomhoz méltóak, ér_ zelemgazdagok, közvetlen hangneműek vol­tak. Mértéktartással a túlzásokat és az igény­telenséget egyaránt el lehetett kerülni. Az ünnepségek, megemlékezések irányítói tö­rekedtek az újszerű formákra, a változatos­ságra, a párhuzamosságok elkerülésére. Jól kifejeződött az ünnepségsorozat össznépi, nemzeti jellege. A rendezvényekre zömében a tömeges részvétel volt a jellemző, igazol­va, hogy az emberek többsége őszinte ér­deklődéssel, belső igény alapján viszonyul a nagy társadalmi évfordulókhoz. A szervezők minden területen igyekeztek a fiatalok foko­zottabb bevonására, igényeik színvonalas kielégítésére és a differenciálás követelmé­nye érvényesült más korosztályok, különböző társadalmi rétegek esetében is. a jubileumi programok jelentős réü sze lezárult, hatásuk azonban a későb­biekben kamatozik igazán. A négy év­tizedes fejlődés értelmezése, a történelmi szemlélet formálása a politikai, ideológiai munka szerves alkotóelemét képezi a jövő­ben is. További feladatok vannak — egyebek közt — a második világháború előtti és alatti időszakok, események helyes megítélésében, a munkásmozgalmi, kulturális hagyományok ápolásában, a felszabadulást követő évtized még árnyaltabb elemzésében, a negyven­éves történelmi út korszakos eredményeinek, valós ellentmondásainak bemutatásában, az egyes társadalmi rétegek differenciált igé­nyeinek kielégítésében, a nemzettudat vál­tozatlanul tapasztalható zavarainak csökken­tésében, megszüntetésében, az ellenzéki és az ellenséges nézetek határozott, következetes visszautasításában. A felszabádulás 40. évfor­dulóján felhalmozódott politikai tőke ered­ményesen járul hozzá a szocialista építőmun­ka soron levő összetettebb, bonyolultabb teendőinek, a XIII. kongresszus határozatá­nak megvalósításához, a nehezebb körülmé­nyek közötti helytálláshoz. lír. Csongrády Béla So Í vok László Durkó Gábor rajza

Next

/
Thumbnails
Contents