Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

** Hétfői magazin... „ Hétfői magazin .. n Hétfői magazin... « j __ - . - ... . .. 1 — I SMERŐSTŐL ISMERŐSIG Hét éve a &zön\fc$ert Amikor elindultam a salgó­tarjáni' Lovász József Általá­nos Iskola tornatermébe, hogy megkeressem Berecz Sándor birkózót, egy nagy darab fér­fit képzeltem el. akitől az el­ső látásra megijed az ember. Ehelyett egy középmagas, vé­kony fiút találtam az öltöző előtt. — Volt már példa arra, hogy elnézték az erejét? — Igen — mosolyodott el —, de sohasem verekszem. Min­den erőmet a sportban élem ki. Előfordult egyszer, hogy egv ittas ember kötözködött ,relem, meg is ütött. De nem bánthattam, csak leszorítot­tam a földre. — Mikor kezdett verseng­sz-rűen birkózni? — Hét éve voltam először edzésen. — Vannak már sportered­ményei? — - Ez az év rendkívül jól kezdődött és remélem, hogy ilyen jól is folytatódik. Részt vettem az Ifjúsági Barátság Versenyen Koreában és ne­gyedik lettem a kötöttfogású Éurópa-bajnokságon Bologná­ban. — Milyen érzés volt meg­mérkőzni az Európa-bajnok- kal? — Meg tudtam volna verni, csak pontozással kaptam ki. Egy ici-pici pontocska okozta a lemaradásom, de ez elég_ volt ahhoz, hogy vereséget szenvedjek. — Van valamilyen terve az év hátralévő részére? — Szeretnék a megrende­zésre kerülő négy bajnokság­ból hármat megnyerni és pes­ti riválisomat, Orbán Józsefet legyőzni. Nemcsak a kötött­fogású veresenyen, hanem a szabadfogásún is. — Mi a különbség a kettő között? — A kötöttfogásnál csak derékon fölül lehet támadni, a szabadfogású birkózásnál pedig az egész testre. Én a szabadfogású versenyeket job­ban szeretem. — Mc már. a küzdősvortnk majdnem minden területére betörtek a lányok... — Nálunk még nincsenek. Ügy értem: a mi egyesüle­tünkben, mert külföldön már versenyszerűen birkóznak a hölgvek. Ügy tudom, Magyar- országon is voltak kísérletek aTa, hogy itt is szőnyegre lépjenek a nők. — Kis rövid nadrágban? — Nem, dehogy — nevetett fel. — Akkor minden bizony­nyal ez lenne'a legnépszerűbb, a legnagyobb nezőseregű sport. A lányok a cselgáncsosok me­zéhez hasonló ruhában küz­denek meg egymással. — Hogyan készül jel egy mérkőzésre? — A nagy versenyek előtt edzőtáborban veszek részt. Ez azt jelenti, hogy évi hét hó­napot töltök el szervezett, egész napos edzéssel. — Nagy ereje van egy bir­kózónak?- Igen, de az erő önmagá­ban nem elég. Sok rutin, jó mozgástechnika, ruganyosság, hajlékonyság, ügyesség kell az eredmények eléréséhez. Ha benéz a tornaterembe, mosta kicsik gyakorolnak; minden izmukat megmozgatják a bir­kózópalánták. A kisfiúk gyűrűről ugrottak le. súlyt emeltek, hajlékony­ságot elősegítő gyakorlatokat végeztek, mások a bordásfalon függeszkedtek. — Természetesen nem lesz mindegyikből bajnok —. foly­tatta Berecz Sándor —, de az edzettségükért mindent meg­tesznek. — És ön kinek szeretne he­lyet adni a legközelebbi Isme­rőstől ismerősig rovatban? — Egy autószerelőnek... 1. STRANDCSICSA Mi az oka annak, hogy a magyar strandokon — néhány kivételével — egyre inkább a giccsszínezés lesz, a jellem­ző. Vajon honnan ered az a tévhit, hogy valami annál szebb, minél csicsásabb. A strandkerítések, a pavilonok, az öltözők és főbejáratok, a padok és székek, a strando­kat övező épületek is nyo­masztóan túlszínezettek. Kedveltek a türkizkékek és a türkizzöldek, valamink a sárga és a lila szemverő’ vál­tozatai. Pedig a strandok nyáron kelnek életre. Ilyenkor a természet ép­pen elég színről gondoskodik, pompáznak a park virágai és virulnak a strandok fái. Vajon mi szükség van arra, hogy az ember versenyre keljen ezzel? És egyáltalán, van-e esélyünk versenyezni ilyen lehangoló ízléshiányt ta­núsítva? Bizony, meg kelle­ne elégednünk a fehér és a sötét színek egymást kieme­lő és egymást támogató, a természet ezer árnyalatú zöldjét is érvényesülni enge­dő variációival. Gyanítom, nem az eleve ártó szándék teszi ilyen gusz­tustalanná strandjainkat (is), hanem sokkal inkább az íz­léshiány miatt vakvágányra futott szebbet akarás. Még­is az kell. hogy avatott em­berek szabják meg, milyen legyen környezetünk. Most még a kikapcsolódásban, a pihenésben is zavar minket, — hol bevallom, hol meg tudat alatt —, ha környeze­tünk giccsel szennyezett. Per­sze az egész ügynek van egy, az iskolai ízlésnevelésre visszavezethető oka is... Nem egyenszínezett strati- .. dókat akarunk, hanem har­móniát. nyugalmat sugárzó he!veket, ahol a felüdülés te­hetségesebb a mainál. 2. STRANDSZEMÉT' A strandszemét a szemetek azon válfajához tartozik, amely még a legjámborabb piszoljtűröt is felingerli. Mert a strandon az ember nem ke- nődni, hanem „tisztálódni” akar. Mi akadályozza ebben? Leginkább a víz. Hiszen alig van olyan strandunk, ahol vízforgató és szűrőrendszer működése garantálná; a víz­ből kijövet nem teszek pisz­kosabb. mint amilyen vízbe­menetkor voltam. Vankó Magdolna Mustó János olajképeit és grafikáit állították ki Luciáiván. a művelődési otthonban. — kj — Akkor már harmadik nap­ja nem aludtam rendesen. Ütőn voltunk, s társamhoz nem kaptam semmiféle hasz­nálati utasítást. Nem figyel­meztettek éktelenüj horkolós szokására, nem mondták köz­vetlen hozzátartozói, hogy jó lesz vigyázni, mert követ­hetetlen koreográfiája van az alváshoz, amit egyszerűen nem lehet kiismerni. Nem tudni ugyanis, hogy mikor kezd horkolni, de amikor már benne van — semmiképpen nem hagyja abba. Valaki állítólag egyszer megpróbálta lökdöséssel, hempergetéssel felkelteni, de csak azt érte el vele, hogy még jobban horkolt — azt vélhette ugyanis álmában, hogy ringatják. Három éjjeli kialvatlansággal azonban már nem tud mit kezdeni az em­ber, a legtapasztaltabb bo­lyongó is belezsibbad abba az érzésbe, hogy nem aludta ki magát. Sőt, hogy legalább egv-két órát alhatott volna, ami aztán elég újabb egy-két álmatlan napra. Az első éjjel a hőség is köz­íeiát&zoU, Kém lehel ekkora melegben komolyan aludni, szól a rádió újabban reggelig egyvégtében, nem mondom, itt-ott még érdekel is, mit csacsarasz külföldi útjairól az ifjonti balettáncos, mit lin­kel össze l&resetéről a popze­nész, hogy veszi mindezt a „vakért” komolyan a nevem­ben az áldott jó lelkű kollega. Jó ez arra is, hogy kelleme­sen elbosszankodjon az em­ber jóval éjfél után a stabil hőségben, hogy „ilyen silány pancserok járják a világot és nem tudnak vele mit kezde­ni. .Na, erre rendes körül­mények között már el tehetne szenderedni, számolva a pan- cserokat. mint régen a juho­kat. . És akkor minden be­vezetést mellőzve bevág azon­nal crescendóba a társ, a hor­kolás titkos világbajnoka. A világjáró pancserok szétreb­bennek, a rádió felerősítésé­vel lehet valamit enyhíteni a függönyöket lebegtető torok­hangok véget nem érő soroza­tán, de akkor meg a Feledy Péter enyhén cukros szövege birizgálja az agytekervénye- ket, azokat, amelyek egyre kimerültebben tekeregnek ott belül ..........Hé, hé... öregem! H é, pajtás a jó ég áldjon meg...!” mire a tartalmas vá­lasz ez ,,kkkhhhhkkk...” Vala­hogy eltelik reggelig, akkor úgyis szakad majd az es» és Cöcögös tanácsok lehetne aludni, ha az útitárs is éppen ezt tervezné, de hát miért tervezne mást? A második nap egy fokkal rosszabb. A rádió műsora meg sem közelíti az előtte való éjszakai program színvonalát. A harmadik nap cselhez fo­lyamodok — s mert a sör en­gem álmosít, beveszek né­hány nagyobb korsóval. Már olyan álmos vagyok mint §gy dromedár (miért, milyen ál­mos egy dromedár?), s azt fontolgatom, hogyan lehetne valamivel megbízni az öcs- köst; foglalja el magát egy órácskára, amíg én elsőnek! elalszom. . . Mert akkor a sör és az így szerzett előny nye­regbe ültet. De az utazás újabb helyekre hozott ben­nünket, s új helyen sokáig fi­gyelem a neszeket, körbejá­rom a házat (esetleg a sátrat, ez utóbbit többször is, mert kisebb mint egy ház). kifi­gyelem merre vannak, járatok, merre járnak a macskák, a kutyák, az emberek. Miért itt van az, ami ott van és így tovább... Szóval eltart egy ideig, amíg mindent felderí­tek. De enélkül úgy érezném magam esetleg, mint aki úgy megy be egy ajtón a ' sötét helviségbe. hogv nem tudia, odabent kik mivel várják stb. Semmiség lenne, szakmai ár­talom. ha nem társulna hoz­zá agy horkoló szupeewcn. Éjfél után kezdődik a mű­sor a rádióban és a szomszé­dos emeletes ágyon, ahova a társ bevette magát „minél tá­volabb fekszem, hogy ne za­varjalak. ..” A szerénység nagy kincs, fogalma sincs sze­génynek arról, hogy a né­hány száz méterre levő főtéri galambokat is zavarni tudja az éjjeli toroktrombitálásá­val, de hát, tényleg nem tehet róla. A sör sem vált be, a műsor ma jobb mint tegnap. A küzdelem megkezdődik. A főhorka horkázik egészen kiváló erővel (a sör miatt) ilyen még nem volt, az egész ház beleremeg a rendkívül hosszú futamokba. Felkapom kezdetnek a jugoszláv csúcs- elemlámpát, olytm erős a fé_ nve, hogy egy bagoly szemét kiégeti ötszáz méterről és rávilágítok a pofára. Semmi. Elő az utolsó szakszerű far- bával, a cöcögéssel! Fantasz­tikus hatás. Nyolc méterről is azonnal elhallgat. Vérszemet kanok, oda az ágyhoz és köz­vetlen közelről beiecöcögök abba a vájt fülébe. Felül, el­nézést kér és fordul a fal­nak. Óriási! Álhatók azonnal. A lámoát biztonság kedvéért kéz alá helyezem, közben cö- cögök még kettőt-hármat, el­mélyül a csend, na most fe­jest ugrani a jótékony mi­csodába. . . Sikerül elmerülni, már alszom is. Valami nyavalyás cöcögésre ébredek. X. JPittak» Lasate Víz hátára írom ? A másik akadály a strand- vécé, amelyet egymásközt rö­viden csak budinak nevez a strandoló. A harmadik akadály az ön­zés, amely költségtakarékos­ság okán nem szedi össze a szemetet —, amit mi stran­dolok kifogyhatatlan lele­ménnyel szórunk szét. De nem sugallnak rendet a rendezetlen talajú, buckás, ápolatlan, hol kopaszra vá­gott, hol meg térdig érő na­pozógyepek sem. Persze a strandigazgatóknak is van igazuk, amikor felpanaszol- ják, hogy a kedves vendég akkor megy ki, amikor be­megy. anélkül, hogy kijönne a medencéből. Aki pedig végre elmegy a strandvécé­re, az sem ismeri ott a be­rendezések rendeltetésszerű használatának: szabályait — legyenek ezek bármilyen egy­szerűek is. Azt is elmond­ják. hogy egy vengédre leg­alább két szemétszedö kelle­ne hogy győzzék a szemét­felszedést. meg azt, hogy van vendég, aki áldott természetű gyermeke erős óhajának en­gedve, gilisztát keresvén, fel­ássa a napozógyepet. Meg azt is, hogy amilyen sok a fű, éppoly kevés az aki azt le akarja kaszálni — még pénzért sem. Úgy tűnik hát. hogy min­denkinek igaza van. Mégis azt mondom, öntsünk végre tiszta vizet a medencékbe, te­gyünk rendet a vécékben és legyenek ápoltak, üdék — ne csak a nők —. de a stran­di pázsitok is. És hogyan? Kevesebb nyögés, több ve­zetői lelemény, szervezés és szigor, több szorgalom a Strandokon dolgozóktól és strandoló emberhez jobban hasonlító viselkedést tőlünk; akik felüdülni akarunk és nem lealacsonyodni, tőlünk, akik tisztálkodni akarunk a strandokon, nem pedig ke- nődni. 3. STRAND PATT Egy 18 éves forma — em­berforma — fekete hajú le­gény ruhástól beugrott a gyerekmedencébe. Jókora ri­adalmat okozva nekik és a szülőknek egyaránt. Egy 18 éves forma — em­berforma — fekete hajú úszómester felelősségre vonta az éppen vízből kitápászko- dót. Hangja erélyes volt, de nem hangos. Emlékeztette kortársát arra, hogy ez nem a Patyolat Vállalat mosodá­ja, és a medencézés előtt ajánlatos a zuhanyozás. Szülői tekintetek rokon- szenvpillantásaitól övezve (támogatva) tette meg dek­larációját a fentebb meg nem nevezett fürdőmester. Ám a válasz üvöltve ada­tott elő, és csak annyi volt: — Menj a .... anyádba, ha nem száll&z le rólam agyon­váglak.... A levegőben megállt a szó, szülők rokonszenvpillantá- sai lehervadtak, elfordultak, a gyerekek alig észerevehe- tően közelebb húzódtak a szülőkhöz, a fürdőmester pe­dig csak állt. Az imént üvöltöző pedig nagy garral elvonult. Patthelyzet. Patthelyzet? Strandpatt. Dr. Gergely Sándor Karancs Tsz elnöke Országos akvarista- és Icrrarisianapok Országos akvarista- és ter­ra ristanapok kezdődtek szom­baton Zalaegerszegen, a vá­rosi művelődési központban. A hagyományos, ezúttal ki­lencvenedik alkalommal sor­ra került, s vasárnap délig tartó rendezvényre több inint 200-an érkeztek hazánk min­den részéből. Elsőként a találkozó alkal­mából meghirdetett fotó- il­letve gyermekrajzpályázat eredményét hirdették ki. Az előbbi első díját Násfay Bé­lának (Budapest), az utóbbi­ét az alsó tagozatos általá­nos iskolások mezőnyében Vigh Ákosnak (Zalaegerszeg), a felsősökében pedig Mészá­ros Mártának (Budapest) ítél­te oda a zsűri. A két pályá­zatra érkezett legjobb mun­kákból tárlat nyílt. A ren­dezvény idejére a nagykani­zsai Domus Áruház öt lakó­szobát rendezett be annak bemutatására, miként kell és lehet úgy elhelyezni akvári­umot, illetve terráriumot, hogy az valóban a lakás dí­sze legyen. Az ezt követően megkez­dődött szakmai program ke­retében a résztvevők többek között a hazai akvarisztika történetével, az akváriumi halak takarmányozásával, a halbetegségek feismerésével, kezelésével és az akvárium­ban tartható vízinövények­kel foglalkoznak. A nyár folyamán a szécsényi Postahivatalban tölti szakmai : gyakorlatát Kökény Márta, a ki a pásztói Mikszáth Kál­mán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola harma­dikos tanulója. A gyakorlati munka során a telefon keze- Ipse mellett a telexgép használatát is elsajátította. Kél púnkon a táviratozáshoz szii kséges TGX elnevezésű gép- távírót kezeli. _Rigó__ 4 NÓGRAD = P5. ouausitus 26^ hatte £ »•

Next

/
Thumbnails
Contents