Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

Sajtprések Pásztoréi r.7, évben 112 darab sajtprést gyártanak szovjet exportra az ÉLGÉP pásztói /gyárában. Eddig 50 berendezés készült el. — bp — Az SKÜ-ben Biztató kilátás a tőkésexport teljesítésére A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben évről évre meg­különböztetett figyelmet for­dítanak az exportfeladatok teljesítésére. A vállalat veze­tése arra törekszik, hogy a belföldi igény, az exportigény és a gyártási kapacitás közti összhang alapján növekvő mértékben járuljon hozzá a dollárelszámolású exportgyár­táshoz, elősegítve ezzel a nép- gazdasági egyensúly javítását. A kohászati üzemekben az idén is több mint 10 millió dollár értékű dollárelszámo­lású exportfeladatot kell meg­oldani. A patinás gyár az el­ső fél évben időarányosan ele­get tett ennek az exportköte­lezettségének, ,s kedvezőek a második féléves kilátások is. Ha elemezzük a dollárel­számolású export körüli hely­zetet, azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi kötésállományok megnyugtatóak. Rendelés­ellátottság oldaláról nézve, tehát biztatóak a kilátások a dollárelszámolású export éves feladatainak teljesítésé­re. A már gyártható termé­kek, s a rövidesen gyáriba ló­vá váló rendelésekkel lehető­vé válik a gvár számára a kapkodás nélküli munka. A külföldi partnerek első­sorban húzott árukat kérnek a kohászati üzemektől. Ezeket a termékeket főként a Közel- Keletre és Egyiptomba szál­lítja a vállalat. Ha minden a tervek szerint sikerül, a hú­zott árukból az év vége előtt teljesíthetik a tervet. Ami pedig az egykor nagy port felvert szöget illeti, szög­ből a hagyományos külföldi piacokra árviták és minőségi problémák miatt, eddig csak kis mennyiséget tudtak elad­ni. Most úgy tűnik, hogy az ár körüli gondok megoldód­nak, s az export megindul. Csupán a francia piacon 7—800 tonnát értékesítenek. Most egy különleges hely­zet is előállt azzal, hogy a hagyományos külkereskedel­mi vállalaton túl, új külke­reskedelmi vállalatok révén olyan nagyságrendben érdek­lődnek a szög iránt, amire még nem volt példa. Mennyi­ségben havi 500—1000 tonnát is vásárolnának amerikai pi­acra. Ahhoz azonban, hogy ebből valóság legyen, ugrás­szerűen javulnia kellene a minőségnek. Mivel az Ameri­kai Egyesült Államokban má­sok az igénvek, mint az eu­rópai piacokon — méretben, kivitelben, csomagolásban stb. — a gvártás műszaki felül­vizsgálatára van szükség. Ezt a vállalat szakemberei már megkezdték. Egyre növekszik az igény a tárazott faipari belövőszegek iránt is. Azonban itt is az a gond, mint általában: csak­is a kiváló minőségű szöget lehet jól eladni itthon és kül­földön is. A hagyományos; hidegen hengerelt árukból az első , fél­éves exportigény a megszo­kottnál kisebb volt, a máso­dik fél évben azonban olyan nagyságrendű export gyártá­sára nyíiik lehetőség, amely az üzemtől nagy összefogást és kifogástalan munkaszerve­zést igényel. A vékony falú, hegesztett acélcsövek exportigényei a tervezettnek megfelelően ala­kulnak. Szívesen rendelnének a gyártól hegesztett acélcsö­vet újabb külföldi vásárlók is, nekik azonban éppen a biztonságos belföldi ellátás érdekében nem tudnak szál­lítani. Kedvező rendelésellátott­sági helyzetben vette kezde­tét a második fél év a kohá­szati üzemekben, de ez egyál­talán nem jelenti azt, hogy oly könnyedén meg lehet ol­dani az exportfeladatokat. A vállalatnak erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hosv a külföldi vevők a kért határidőre, a szerződésben le­kötött minőségben kapják meg árujukat. Számítástechnika esz OÜIÉiC-on Készülnek a kiállítók a kőbányai vásárvárosban az augusztus 17-én nyíló OMÉK- ra. E napokban rendezik be az A pavilont, ahol a mező- gazdasági üzemek szervezé­sét, irányítását megkönnyítő eszközök kapnak majd he­lyet. Bemutatják azt a tizen- kétféle számítógépet, ame­lyekkel speciális szolgálta­tásként a Mezőgzdasági Ügy- vitelszervezési és Számítás­technikai Közös Vállalat sze­reli fel az állami gazdasá­gokat, termelőszövetkezete­ket. Jelenleg már 1700 üzem­ben alkalmazzák a minden­napos munkában a számí­tástechnikát. A látogatók megismerked­hetnek majd azokkal az alap­gépekkel, amelyek az ügyvi­tel, az anyagnyilvántartás munkáját könnyítik meg. A legkorszerűbb számítógépe­ket is. bemutatják, amelyek a termelési folyamatok *er- vezésénél, a gyors döntések előkészítésénél szolgálnak hasznos eszközül az üzemek vezetőinek. A kiállításon több újdon­ság is helyet kap majd. Az egyik a hazai gyártmányú RAAB—84-es asztali számí­tógép. E berendezés egyszer­re több ágazat — a növény- termesztés, az állattenyész­tés, az ipari részlegek — adatait is nyilvántarthatja, s használatával az üzemi költ­ségek csökkenhetnek. Itt lát­hatják majd az érdeklődők a japán licenc alapján a híradástechnikai szövetke­zetben készülő PTA—4000 típusú kisszámítógépet, amely néhány éven belül a mező­gazdasági üzemek középve­zetőinek lehet alapvető mun­kaeszköze. A géppel az ál­lattenyésztésben akár napon­ta nyomon követhető példá­ul a sertésállomány súlygya­rapodása : ennek ismeretében mód nyílik a takarmány összetételének módosítására, az optimális adagok összeál­lítására. Az ügyvitelszervezési vál­lalat szakmai napot is ren­dez az OMÉK-on, ahol bör­ze keretében a mezőgazdasá­gi számítógépes programod vásárlására is lehetőség nví- Uk. (MTI) égnyomon Vend Mit lát, mit tapasztal az ide­gen a nógrádi vendégfogadó­helyeken? Mennyi valósult meg a nyári szezont rendsze­resen megelőző, alapos felké- szülést ígérő fogadkozások­ból? Ezt megtudni ültünk ko­csiba Csábi Mihálynével és Oravecz Lászlóval, a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályának kereskedelmi fel­ügyelőivel. Benyomásaink, melyeket a megyei körúton szereztünk meglehetősen vál­tozatosak — éppen ezért nem minden tanulság nélkül valók. •ft Az endrefalvai bisztrót csak azért ejtjük útba, mert a távolsági autóbuszjáratok is ezt teszik. Egyébiránt mentsen isten attól, hogy ide akár hazai, akár külföldi vendége­ink betérjenek! Nem akar­juk mi az üzletet rontani, de hát bárki láthatja: ez az egy­ség bizony lehangoló. A kilencórai nyitáskor be- fódul a nép. s mohón veti rá magát a szilvára, vegyesre, mindenféle töményre. Pilla­natok alatt sűrű kocsmaszag lengi be a helyiséget. Me­revrészeg fiatalember támasz, kodik a söntéspulthoz. Feke­te szeme villog, agresszív mozdulattal vágja a fémtízest a csaposlány elé. Az szó nél­kül adja a felest. A férfi le- ] hajtja, arca utálkozó fintor- i ba torzul. A látvány vissza- í taszító. — Ennek nem lehet nemet mondani — tárja szét a kar­ját később Sümegi Andrea. — Egyszer megpróbáltam, fe­jemhez vágott egy poharat. Az egész falu retteg , tőle. : Rendőrt meg itt, a boltban nemigen látunk. Fanyalogva bár, ele vet­tünk próbavásárlásként az összeaszott szendvicsekből, ám az előző hét péntekéről maradt cukrászsüteményekből j kérni nem vitt rá a lélek. (A ; vizsgálat keddi napra esett.) i Jól tettük, hogy legalább a J szalámis zsömlékből vásá­roltunk, így legalább meg­tudtuk. hogy a négy zsöm­lében összesen nyolc dekára kalkulált „betét” nem éri el a hatot sem. Ez bizony fo­gyasztói megkárosítás a ja­vából! Prókai Antal helyet- I tesítő üzletvezető szerint a ! szendvicseket szakképzetlen asszonyka készítette. Egyéb. ! ként nincs felszolgálójuk. Ta­karítónőjük sem — ez utóbbi a vécék állapotán meg is 'át_ szik. Legyük annál több van. ☆ A szécsényi áfész 2-es cuk­rászdája — noha ugyanúgy harmadosztályú, mint az előb­bi — frissen festett, ízléses, tiszta. Holnap szünnapot tart Svajcsik Józsefné üzletveze­tő, a választék ennek meg­felelően szegényes, szinte nincs is. A vécé takarítatlan. Pedig itt elvileg van takarí­tónő. A röviditalt pontosan mérte Svajcsikné, a számla összeadásakor azonban már enyhén megvastagszik a ce­ruza hegye, noha józan ész­szel nem feltételezi az em­ber, hogy éppen azon a negy­ven filléren akarna megtolla- sodni. •L A szécsényi Omnia presszó és a szomszédos Rákóczi ét­terem a megyében megfor­duló vendégek egyik fontos fogadóhelye. Hosszú ideje nem jártam itt, mert a presszóba belépve azonnal feltűnik: egyszerű, ám vidám, színes abroszok fedik az asztalokat, jótékonyan oldva a helyiség sok kőtől, üvegtől kapott ri­degségét, keménységét. Gusz­tusosak, étvágygerjesztőén pi­rulok a frissen sütött pogá­csák, kis tányérban ötösével teszik a vendég elé, falatoz­zon. ha kedve tartja. Mindkét újdonság a presz- szót és éttermet márciustól vezető Ferenc Tibor nevéhez fűződik. Á fiatalember 26-ik évét tölti a vendéglátásban, tudhatja hát, hogy a vendég jó közérzetéhez néha aprósá­gok is elegendők. Az épület előtti megállító tábla, rajta az aznapi ételajánlattal is igazolja, iparkodik a rábízott vendéglátóhely forgalmát fel­lendíteni. Némi szóváltás azért mégis kerekedik, mégpedig a zöld­félék, főzelékek étlapról való csaknem teljes távolléte mi­att. E sorok szerzőjének régi mániája, hogy nyáron az ét­lap legyen nyárias, sok köny- nyű, kímélő, változatosan el­készített zöldfélével, télen aztán ehetünk nehéz, szá­raz, zsíros ételt eleget! Itt azonban még a kímélőétel­rovatban sincs főzelék! — Higgye el, a kutyának se kell! — veti latba teljes meggyőzőképességét a főnök. — Amikor salátafőzeléket tet­tünk a menübe, a jegyesek el sem jöttek ebédelni. A konyhán feszített a tem­pó, elfogadom, kísérletezésre nem sok idő jut. Van válla­lat, mely már reggel kilenc­kor viszi az ebédet. Ráadásul a konyháról ketten, a presz- szóból egy dolgozó hiányzik. Mégis... Itt napi négyszáz adag ebédet főznek. Kitől várjuk az egészséges táplál­kozási szokások kialakítását, ha nem éppen egy ilyen hely *öl ? ☆ A hollókői Vár étteremben már nemcsak próbaképpen vá­sárolunk. meg is esszük. Juszt is főzeléket abból az egyfé­léből választva, melyet az ét­lap ajánl. Az viszont finom,’ ha kissé hosszasan kell is várni rá. — Két gázrezsón és egy félig működő villanytűzhe­lyen ezt tudjuk nyújtani —■ kommentálja Doman László üzletvezető a szóvá tett vára­kozási időt. — Kívül-belül ki_ esi a hely, ezt az egészet le kéne már bontani! Az adottságokból követ­kezően ritkán észlelhető ku­riózummal is szolgál a hooó- kői ebédelőhely: az árnyas udvaron kanalazgató ven­dégeket — beindulván a konyhai, ventillátor — időn­ként, az égett olaj sűrű bű­zével árasztják el. Krákog, prüszköl a vendégsereg, noha belátja, a konyhasók sem fulladhatnak a füstbe. A 19 esztendős Horváth László felszolgáló viszont ro- vót érdemel. A számlán több tételnél is tévedett, mindig felfelé, egy ízben alaposan gyaníthatóan szándékosan. Zsenge korához képest kitett magáért. ☆ A Pásztó határában álló Palóc csárdán meglátszik, hogy valaha jobb napokat lá­tott. Felére esett az átmenő forgalom, legjobb volna a házat egy életteljesebb helyre áttolni. Nem tett jót a csár­dának a gyors kudarcot valló szerződéses üzemeltetés sem. Most Szőllősi Mát3'ásné. a ré­gi gazda vezeti az egységet. A próbavásárlás pontos mérést, hibátlan számolást állapít meg. Megütközni leg­feljebb a zenés feláron lehet, miután a zenekar évi rendes szabadságát tölti. Étlapot, itallapot ne keressen a ven­dég. Szőllősiné szerint minek az étlap, ha úgyis csak fris­sen sültet tud adni? Nem a választék tehet ró­la, hogy a vendég mégis jól érzi magát. Az üzletvezető asszony kedves, a mutatós pincehelyiség kellemesen hűvös, jólesik elüldögélni benne. .■mw" S, hogy mindebből mi a tanulság? A vendég, a vásárló igényei nőttön nőnek, hiszen drága dolog manapság étteremben étkezni, presszóban szórakoz­ni. Joggal követeli meg pénzéért a megfelelő szolgál­tatást. Ami viszont a felté­teleket illeti, azokra — d'va- tos szóval élve — legfeljebb a szintentartás jellemző. Így aztán követelmények és adott­ságok közt meglehetős hézag látszik keletkezni. Vendéglátós legyen a tal­pán, aki a rések betömésével mégis mutatni tud valamit! Szendi Márta A zon a hajnalon is tik­kasztó volt a hőség. Né­meth Péter határőr ti- \ zedes —. aki egyébként a ba­lassagyarmati városi kórház dolgozója civilben — éppen hogy letette a szolgálatot. Hajnali fél 3-kor élesen ber- i regett az őrs csengője. Az I ügyeletes pillanatra sem kés­lekedve szaladt a kapuhoz. — Elvtársak! Azonnal segít­senek, ég a termelőszövetke­zet fatelepe. Legalább 4—5 ! határőrre lenne szükségünk a [ tűz továbbterjedésének meg­akadályozására — szólt a köz- í ség TÜZÉP-telepének éjjeli­őre. Ezek a szavak még eljutot- \ tak Németh Péter tizedeshez. — Gyerekek! Egy percet j sem késlekedhetünk — szólt | az ügyeletesnek. Vincze Károly határőr gép- \ kocsivezetö már rohant is az UAZ-hoz. Németh Péter az alig pihenőre vonult határ­őröket: Kovács Lászlót, Tóth Gábort és Krizsanyik Andrást i riasztotta. A fiúk gyorsan öl- ! tözködtek. Közülük nem egy az UAZ-ban fűzte be a sur- ranóját. Németh tizedes át­vette a gépkocsi felett a pa- i rancsnokságot. A parancs is elhangzott: — Segíteni azon­nal a tűz eloltásánál! | Mire a riasztott határőrök 1 u drégelypalánki termelőszö­eetkezet fatelepéhez érkeztek civilek, önkéntes tűzoltók te­vékenykedtek a tűz oltásában. A határőrök a tűz tovaterje­désének megakadályozását Hajnali riasztás határozták el, s azt, hogy mentsék a még meglévő ép anyagot: deszkát, fát. Ugyan nem tudták, hogy milyen az elemi erő, a tűz nagysága, a határőrőrsről azonnal értesítették a balas­sagyarmati tűzoltókat is. Ma­guk a határőrök, a termelő- szövetkezet tagjai, a környe­ző lakosok is megkönnyebbül­tek, amikor meglátták a hiva­tásos tűzoltókat. A katonák a tömlők összekapcsolásában, a vízszerzési hely felkutatá­sával segítettek a tűzoltóknak. Szinte emberfeletti harc kezdődött a hajnali órákban az elemi csapás ellen. Már reggel 5 óra volt, amikor tt határőrök az önkéntes és hi­vatásos tűzoltók együttműkö­dése után az elégett anyagok garázsa, a megmaradt üszkös fadarabok bizonyították, hogy itt valami történt. Leégett egy fűrészgép, kiégett a vil­lanymotor, s még valami, ami­ről nem szívesen beszélnek, F~ pedig az az ötvenezer fo­rintos kár. ami a közös gaz­daságot érte. — Mi mentünk magunktól. Ugyan még nem voltam gya­korlott gépkocsivezető, mégis biztonságosan, de gyorsan ér­tünk a helyszínre. Valahogyan most van bennem egy furcsa érzés, amikor szolgálatteljesí­tés közben elmegyek a fatelep mellett, s látom az üszkös ro­mokat — vallja Vincze Ká­roly határőr, aki a polgári életben a romhányi tsz esz­tergályosa. — Ma már engem is csak az ott látott leégett fűrészgép é' -motor emlékeztet arra az izgalmas éjszakára. Ügy ér­zem, a kötelességünket telje­sítettük, hiszen a nép vagyo­náról volt szó — summázza az esemény történetét Né­meth Péter határőr tizedes. Neki van igaza! — somogyvári — NOGRÁD - 1985. augusztus 3., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents