Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

Ma fejeződik be Moszkvában a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó SajlAérlekezletek - H Szoujetunio napja Baráti találkozök Á szovjet nemzeti előké­szítő bizottság értékelése sze­rint sikeresen megvalósulnak a XII. Világifjúsági és Diákta­lálkozó programjai. A világ ifjúságának képviselői a vi­tákban felülemelkedtek az ideológiai nézeteltéréseken, s közös álláspontjuk: a békét meg kell óvni, mert csak így biztosítható az ifjúság jövő­je. Erről beszélt egyebek kö­zött pénteki sajtótájékoztató­ján Viktor Misin, a szovjet nemzeti előkészítő bizottság elnpke. A Komszomol KB el­ső titkára rámutatott arra, hogy a szovjet fővárosban megrendezett világifjúsági fesztivál minden eddiginél po­litikusabb volt, s ezt senki nem vonhatja kétségbe. Ked­vezett az előkészítésnek, hogy már négy hónappal a megnyi­tó előtt a nemzeti előkészí­tő bizottság elfogadta a VIT politikai programját, amely ki­egyensúlyozott, s összhangban van a VIT jelszavával. Az előkészítő munka demokrati­kusan folvt, s abban a leg­különbözőbb politikai felfogá­sú fiatalok vettek részt. A moszkvai VIT-re 157 or­szág és 86 nemzetközi ifjúsá­gi, illetve diákszervezet küld­te el képviselőit. Minden ed­diginél nagyobb létszámmal voltak jelen az Egyesült Álla­mok fiataljai, annak ellené­re, hogy az amerikai tömeg­tájékoztatás elhallgatja a nagy jelentőségű moszkvai ese­ményt. Az amerikai fiatalok­kal lezajlott találkozó hasz­nos volt. Elősegítette a köl­csönös megértést. Szovjet részről remélik, hogy a VIT- en való részvétel eredménye­ként ^z amerikai fiatalok leg­alább egy része reálisabb ké­pet kap a Szovjetunióról. Egy kérdésre válaszolva Mi­sin kitért arra is, hogy a szovjet fiatalok baráti kap­csolatokra törekszenek minden békeszerető ifjúsági szervezet­tel, köztük a Kínai Népköz- társaság fiataljaival. Szovjet részről azt szeretnék, hogy a kínai fiatalok képviselői mi­nél előbb foglalják el méltó helyüket a nemzetközi ifjú­sági mozgalomban. A siker ellenére a szovjet szervezők nem szemlélik „ró­zsaszín szemüvegen” keresztül a fesztivál eddigi menetét. Egy ilyen nagyszabású nem­zetközi eseményen óhatatla­nul előfordulnak félreértések, problémák. Szovjet részről látják ezeket, s mindent meg­tesznek a nehézségeket kivál­tó okok felszámolásáért — mondotta Misin, a hozzátette: a fesztiválon jelen vannak a nemzetközi ifjúsági összefogás ellenségei is. Céljuk az, hogy minden egves felmerült ne­hézséget felnagyítva, vagv ennek hiányában kitalált ürüggyel megzavarják a fesz­tivál menetét. Kísérleteik azonban nem jártak sikerrel — mutatott rá. ☆ Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih, a Szál- •, jut—7—Szojuz T—13— Kozmosz—1669 orbitális űr­komplexumon dolgozó két űr­hajós is tagja a XII-ik Világ- ifjúsági és Diáktalálkozón részt vevő szovjet küldöttség­nek. Feszített munkájuk mel­lett is igyekeznek figyelemmel kísérni a VIT eseményeit. Er­ről szóltak pénteki sajtóérte­kezletükön, amelyre rendha­gyó módon került sor: az elő­zetesén feltett kérdésekre adott válaszokat videoszalagra rögzítették, s azt vetítették le a sajtó képviselő' előtt. A kozmonauták elmondták: számos alkalommal volt le­hetőségük rádióriportokat hall­gatni és filmvetítéseket meg­tekinteni a VIT nagyobb szabású rendezvényeiről. Büszkék vagyunk arra, hogy békés célú űrkutatási prog­ramban vehetünk részt, s szá­mos feladatot — például a mezőgazdaság céljait szolgá­ló Kurszk—85 elnevezésű ku­tatási programot — más nem­zetek tudósaival és szakem­bereivel együtt végezhetünk — mondotta Dzsanibekov és Szavinih. A sajtóközpontban szemé­lyesen is jelen volt az Inter- kozmosz-program keretében a világűrt megjárt űrhajósok többsége, köztük Farkas Ber­talan is. akit születésnapja al­kalmából virágcsokorral kö­szöntöttek a figyelmes házi­gazdák. «■ A házigazdák a Szovjetunió napját rendezték meg pénte­ken, a XII. Világifjúsági Ta­lálkozó utolsó előtti napján. Kora délelőtt kezdődött a program, amikor a fesztivál legfiatalabb résztvevői, a moszkvai úttörők köszöntöt­ték a VIT küldötteit a moszk­vai városi úttörőpalota előtti parkban. A köszöntő beszédek elhangzása után hatalmas játszóparkká változott a Le. nin-negyi palota. A VIT- küldöttek együtt énekeltek, táncoltak a gyerekekkel, kö­zösen mérték össze tudásu­kat a tréfás népi ügyességi játékokban, majd sok száz fős békemenetben vettek részt a Lenin-hegyen át ve­zető sugárúton. A délelőtt második felé­ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a moszkvai városi ta laes vég­rehajtó bizottságának, a Szovjetunió sok kormány­zati intézményének, köztük hét minisztériumának, tár­sadalmi szervezeteinek ven­dégei voltak a Vir-küldötrek. A házigazdák a Szovjetunó, s elsősorban a szovjet fiatalok életének különböző területei­ről adtak tájékoztatót a ven­dégeknek, majd kötetlen beszélgetés során válaszoltak a külföldi fiatalok kérdései­re. Délután az előző moszkvai Világifjúsági Találkozó nap­jait felidéző helszínen. a Fesztivál utca melletti Ba­rátság parkban avatták fel a XII. VIT emlékművét, amelynek virágzó ágat és rajta ülő galambokat tartó fiú- és lányalakja a béke gondolatát szimbolizálja. Ugyancsak a délutáni órák­ban a VIT-küldöttek a moszk­vaiak munkájával ismer­kedhettek meg közelebbről, amikor látogatást tettek 121 moszkvai és Moszkva kör­nyéki üzemben, találkoztak az ottani dolgozó kollektívák­kal. Este még kötetlenebb for­mában folytatódott ez az is­merkedés. Sok száz moszk­vai családnál vendégesked­tek ezen az estén külföldi fiatalok, hogy még közelebb­ről megismerjék vendéglátóik mindennapjait, életkörülmé­nyeit. Különösen gazdag volt a pénteki nap kikapcsolódást biztosító szabadidős-kultu­rális programja. Este a vá­ros valamennyi színházában és szabadtéri színpadán szov­jet művészegyüttesek léplek fel. A luzsnyiki stadionban rendezték meg a szovjet nem zeti gálaestet. A Gorkij-park- ban este nyolc órától késő éjszakáig utcabált tartottak, a Rosszija szálló koncertter­mében az egyetemisták nem­zetközi bálját rendezték meg. ☆ Pénteken újabb kétoldalú baráti találkozón vett részt a magyar politikai delegác'ó egy-egy csoportja. Délelőtt a magyar nemzeti klubban az osztrák nemzeti küldöttség mintegy ö+ven képviselőjét látták vendégül a magyar fiatalok. Délután a magvar küldöttség tagjai a román, a finn, a koreai és g mon­gol nemzeti klubba látogat­tak. A finn—magyar találkozón hazánk fiataljait Hámori Csa­ba, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára vezet­te, míg a vendéglátók kül­dötteinek élén Markus Aalto­nen, a Finn Szociáldemokra­ta Párt politikai bizottságá­nak tagja állt. A szívélyes légkörű eszme­cseréken a magyar kulturá.is delegációval érkezett művé­szek, együttesek rövid mű­sorral léptek közönség elé. A küldöttcsoport egy napja Kicsit belső ügy, de talán érdekli olvasóinkat, hogyan telik a küldöttek egy napja a fesztiválon. Meg kell monda­ni, nem egyszerű dolog erről írni. A programok olyan ha­talmas tömegéből kell válo­gatni, hogy ez adja talán a legnagyobb feladatot. Csak ízelítőül: a fesztiválküldött­ség vezetése egy program- csoportot működtet. Az ő feladatuk összegyűjteni az aznapra, illetve a másnapra várható eseményeket. Ezek­nek az eseményeknek a jegy­zéke általában este és éj­fél között készül el. Méretei­re jellemző, hogy körülbelül 40—50 gépelt oldalas jegyzék. Mikor ez megvan, összesíteni kell helyszínek, időpontok és témák szerint. A magyar kül­döttség vezetése dönti el, hogy melyek azok a programok, melyeken a delegáció részi vesz. Ekkor már szűkül a kör. ebből a kisebb — de még ■mindig hatalmas — válasz­tékból kell utána meghatároz_ 2 NÓGRÁD - 1985. ni, ki hová megy el. Nos, ez eléggé demokratikusan tör­ténik. Az egyes küldöttcsopor­tok — Nógrád megyei K1SZ- esekkel együtt még két me­gyéből való fiatalok — meg­kapják a rájuk váró napi fel adattervet, lebontva, hogy hová. mennyi embert kérnek. Ezeknek a keretszámoknak a kitöltése történik azután a reggeli értekezleteken. Csoport- vezetőnk, Juhász András, a Nógrád megyei KlSZ-bizott- ság első titkára itt ismerteti, milyen lehetőségeink vannak. Meg kell mondanunk, jó az együttműködés. Igyekeznek figyelembe venni a mi sajátos szempontjainkat, azt, hogy a csapatban négy újságíró van, akik szeretnének a lehető leg­több helyszínre eljutni, olya­nokra. amelyek legjobban ér­deklik olvasóinkat. Emiatt időnként lemondanak ja­vunkra olyan rendezvények­ről is, amelyekre ők is szí­vesen mennének. Mikor már mindenki tudja, hogy hová augusztus 3., szombat megy, mikor, és hányas szá­mú busszal — több mint 1500 autóbusz áll a küldöttek ren­delkezésére — megkezdődik a munka. Egyik helyszínre uta­zunk, jövünk, ebédelünk, me­gyünk a következőre, vacsora után még általában egy har­madik program is vár műk. És amikor már a találkozások, hivatalos programok befe­jeződtek. jönnek az általunk csak Drúzsbának nevezett, talán leghangulatosabb es­tek. Itt ugyanis az izmajlo- vói szállodakomplexumban lakó küldöttségek találkoz­nak egymással. Nem előre meghatározott programok ezek. Annyi történik mind­össze, hogy a szállók előtti hatalmas téren valaki elővesz egy gitárt, elkezdi pengetni, körégyűlnek, körülfogják a többiek és pillanatok alatt több százas tömeg alakult ki. Itt aztán különböző nemze­tek dalai hangzanak el, egy­más táncait tanulják a fia­talok, egyszóval igazán re­mek fesztiválhangulat ural­kodik. Lányai László Helsinki mérlege Nem az emlékezés, nem ünnepélyes aktusok, hanem a jövőbe tekintés, az enyhülési folyamat továbbviteli esélyei­nek felmérése jellemezte a mostani hét vitán felül leg­fontosabb, világpolitikai je­lentőségű eseményt, a 35 kül­ügyminiszter részvételével rendezett helsinki tanácsko­zást. Igaz, a finn fővárosban tartott „diplomáciai nagyhét­re” egy évforduló adott alkal­mat, s ennyiből akár proto­kollárisra is sikeredhetett vol­na az eszmecsere: épp tíz esz­tendeje, hogy 1975. augusztus 1-én az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vevő 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták az enyhülési korszak csúcs­pontjának tekinthető záró- dokumentumot. Ám, az eltelt tíz év igencsak lehűtötte az egykori reményeket, megvál­toztak a feltételek, megnehe­zült a párbeszéd, számos kér­désben kiéleződtek az ellen­tétek — mindenekelőtt a két nagyhatalom ellentétei —, tárgyalási fórumok szakadtak meg. vagy lassultak le —, így érthetően világszerte feszült várakozás előzte meg. milyen eredménnyel jár a mostani helsinki diplomáciai „szuper- táléi kozó”. Nos. az összegzés koránt­sem könnyű, a helsinki mér­leget szinte minden megfi­gyelő más-más szemszögből vonja meg. Amiben mégis m;nden szakértő egyetérthet: már az sem lebecsülhető si­ker. hogy (az előzetes viták és bizonytalanság ellenére) mégis létrejött a külügymi­niszteri találkozó. Senki nem várta — reálisan gondolkozva nem is várhatta —. hogy a helsinki szószékre felléoő hoz­zászólók. a mögöttük álló év­tized fejleményeit áttekintő, s a záróokmány megvalósulását vizsgáló diplomaták minden­ben egvet fognak érteni. De, az értekezlet ténve és magas szintje jelezte azért, hogy az egykori aláíró országok nao- jainkban is messzemenő fi­gyelmet szentelnek a helsinki alapokmánynak. A mérleg egyik serpenyőjé­be helyezhető tehát a felis­merés, hogy a párbeszéd fenn­tartása kontinensünk minden országának közös érdeke. E nézeteket igazolta az az álta­lános szándék, hogy a néhány napot kihasználva a megje­lent külügyminiszterek minél több kétoldalú eszmecserét folytassanak, áttekintve a bi­laterális kapcsolatok fejlesz­tésének lehetséges módozata­it, a világhelyzet megítélésé­nek azonos vagy éppen elté­rő aspektusait. Nehéz lenne pontosan kiszámítani, hány liyen kapcsolatfelvételre ke­rült sor a finn fővárosban, de mindenképp több százas nagy­ságrendről van szó, s ennyi­ben a mostani helsinki össze­jövetel mégis egyedülálló al­kalmat teremtett a minél szé­lesebb körű kontaktusterem­tésre és -ápolásra. Hazánk képviseletében Várkonyi Péter nem kevesebb mint 15 kül­földi kollégájával folytatott megbeszéléseket, s fogadta őt a házigazda Finnország mi­niszterelnöke is. A magyar külügyminiszter a csürtörtöki zárónapon elmondott felszóla­lásában egyébként kiemelte: Magyarország külpolitikájá­ban megkülönböztetett helyet foglalnak el az európai béke. biztonság és együttműködés kérdései. Rámutatott annak fontosságára, hogy a feszült­ség enyhítését ki kell terjesz­teni katonai területre is, sőt — mondotta — az így, a le­szerelési. fo-vverzetkorlátozási döntésekkel kiegészülve vál­hat csak teljesebbé. A legnagyobb érdeklődés természetesen a szovjet és az amerikai külügyminiszter ta­lálkozóját kísérte. Több okból is: egyrészt ez volt az első al­kalom személyes tárgyalásuk­ra. másrészt a két politikus meglehetősen ellentétes hang­vételű finlandia-palotabeli felszólalása után nem kevés kétely merült fel a tekintet­ben. hogy mennyire sikerül áthidalniuk a felmerült nézet- eltéréseket. Nem maradhatott ugyanis észrevétlen az az el­térés. ami a két diplomata beszédet jellemezte. Sevard- nadze felszólalását a megfi­gyelők egybehangzóan hig­gadtnak, előremutatónak és mértéktartónak értékelték, míg Shultz beszéde inkább hasonlított egyfajta „számon­kéréshez”. Igaz, tették hozzá sokan. Shultz felszólalásának érezhetően amerikai belpoliti­kai használatra szolgáló kité­telei is voltak, összességében azonban tükrözte azt a wa­shingtoni irányvonalat, amely az egész helsinki folyamatot bizonyos fokú gyanakvással, sőt elutasítással kíséti. A két tárgyalódelegáció szerdai háromórás találkozó­ján szerencsére már nem ez az éles szembenállás dominált. Szó sincs persze arról, hogy el­tűntek volna azok a mély el­lentétek. amelyek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok álláspontjában (elsősorban a fegyverkezés, katonai és biz­tonsági kérdések kapcsán) je­lentkeztek, de a jelek szerint előtérbe került a Reagan— Gorbacsov csúcsot előkészítő hatékony munka, összességé­ben, tehát nem eltúlzott talán az optimizmus, ha a helsin­ki nagyhéttanácskozás légkö­rét oldottabbnak, enyhébbnek nevezzük, mint az 1975 óta tartott jó néhány úgynevezett „utókoriferencia” bármelyi- kéét. Hiszen emlékezetes, hogy az elmúlt esztendőkben sorra került belgrádi, madridi, ma.jd stockholmi tanácskozássoro­zatot nemegyszer a terméket­len vita, a kiélezett konfron­táció jellemezte. Túl rózsásra azért persze hi­ba lenne festeni a képet. Hi­szen az is tény, hogy a talál­kozó végül is közös közle­mény kiadása, vagy más együt­tesen elfogadott dokumentum aláírása nélkül ért véget — s ez kétségtelenül a teljes konszenzus kialakulásának hi­ányára utal. Kiábrándító volt az a gyorsaság is, amellyel az amerikai fél (többek között éno a Helsinkiben jelenlévő Shultz külügyminiszter) visz- szautasította azt a hét elején nyilvánosságra hozott szovjet indítványt, hogy a nukleáris hatalmak szüntessék be telje­sen atomfegyver-kísérleteiket. A Moszkva által javasolt mo­ratórium így egyelőre a jó szándékot bizonyító és a nem­zetközi légkör javítását szol­gáló egyoldalú gesztus maradt, bár a világvisszhang arra utal, hogy számos ország, még Wa­shington jó néhány szövetsé­gese is azt várja, hogy nem a most elhangzott „nem" lesz az utolsó szó a Reagan-admi- nisztráció részéről. Látható tehát, hogy pozitív és negatív tények, kedvező és elcsüggesztő fejlemények egy­aránt jellemezték a helsinki találkozót. összességében a mérleg mutatója mégis talán inkább az óvatos bizakodás fe­lé leng ki. s remélhetőleg a mostani tanácskozás ellent­mondásaival együtt is új im­pulzust, új lökést képes adni az euróoai együttműködés gyakorlatának, segítve, hogy az enyhülés irányvonala új­ból erőre kapjon. Jóleső ér­zés. hogv ebben a folyamat­ban hazánk is fontos szereoet játszik: a következő nagy ese­mény sz'ohelye ugvanis épo a magyar főváros lesz, ahol ősz­szel rendezik meg a nagy ér­deklődéssel várt európai kul­turális fórumot. Szegő Gábor Lengyel népfront ülése A Szakszervezeti Világszövetség üdvözölte a moratóriumjavaslatot A Szak,.-er vezeti Világszö­vetség (SZVSZ) pénteken nyilatkozatban üdvözölte Mi­hail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának azt a beje­lentését, hogy a Szovjetunió egyoldalúan felfüggeszti a kísérleti atomrobbantásokat. A prágai székhelyű szervezet rámutatott, hogy az újabb szovjet kezdeményezés a ko­rábbi konstruktív szovjet ja­vaslatokra épül, amelyek az atomfegyverkezési hajsza megfékezését és azután a nukleáris fegyverek felszá­molását célozzák. Há az Egvesült Államok és az atomfegyverrel rendelkező más országok csatlakoznának ehhez a javaslathoz és a Szovjetunióhoz hasonlóan le­mondanának az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról, ez a nukleáris leszerelés felé telt első lénést jelentené — állapította meg az SZVSZ nyilatkozata. Sajnálatos vi­szont, hogy az Egyesült Álla­Kurt Waldheim,' az ENSZ volt főtitkára, aki jelenleg a volt kormányfők Interakció Tanácsának elnöke, pénteken Sopronban találkozott Fock Jenővel, hazánk nyugalma­zott miniszterelnökével, az Interakció Tanács magyar tagjával. Rövid megbeszélést mok kormányzata nem rea­gált pozitívan a szovjet ja­vaslatra, hanem ehelyett ki­tart a fegyverkezési verseny fokozására és annak a világ­űrre történő kiterjesztésére irányuló tervei mellett, aka­dályozva ily módon bármi­lyen előrelépést a genfi szov­jet—amerikai tárgyalásokon. A Szakszervezeti Világszö­vetség elítélte ezt az ameri­kai álláspontot és felszólítot­ta a világ dolgozóit és szak- szervezeteit, hogy követeljék: valamennyi nagyhatalom ha­ladéktalanul jelentsen be mo­ratóriumot a nukleáris rob­bantásokra. A nyilatkozatban felhívással fordult a világ szakszervezeteihez, hogy a hi- rosimai és a nagaszaki atom­támadás negyvenedik évfor­dulójának napjaiban, vala­mint szeptember 1-én, a szakszervezetek béke- és le­szerelési nemzetközi akció­napján fokozzák harcukat a háború veszélye ellen. folytattak az Interakció Ta­nács legutóbbi párizsi köz­gyűlésén tett javaslatok hely­zetéről, és a tanács ülését követő intézkedések végre­hajtásáról. Kurt Waldheim pénteken elutazott Magyarországról. (MTI) Varsóban ülést tartott a lengyel népfront, hivatalos nevén a Hazafias Nemzeti Ojjászülelési Mozgalom (PRON) országos tanácsa, hogy megvitassa a választási kampány alakulását és dönt­sön arról, hogy kik szerepel­jenek az októberi parlamenti választásokon az 50 fős or­szágos képviselői listán. A tanácskozáson részt vett Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára és Henryk Jablonski, az államtanács el­nöke. Marian Orzechowski, az országos tanács elnöksé- ségen tagja megnyitójában kifejtette, hogy a lista össze­állítása hatalmas terhet je­lent. hiszen a népfront sza­vahihetőségéről van szó. „Mindannyian érezzük a fe­lelősség terhét, hogy a leg­jobbakat ajánljuk a jövendő parlamentbe, amelynek népi, dolgozó és vitatkozó parla­mentnek kell lennie.” Marian Orzechowski ezt követően ismertette a terve­zett névsort, majd a vita kö­vetkezett, amelyben megálla­pították, hogy az országos lista teljes egészében repre­zentálja a lengyel társadal­mat, tekintettel a politikai, osztály-, foglalkozási és ‘ vi­lágnézeti szempontokra. A PRON országos tanácsa vé­gül egy ellenszavazattal és három tartózkodással elfo­gadta a listát, amelyet elkül­denek az országos választási konventnek. Kurt Waldheim látogatása Magyarországon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents