Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

Egy évtized gyümölcse Kollektív kitüntetés a népművelők napján Táncosok Kuncognak, viháncolnak, nem figyelnek. Fáradtak már. Este kilenc felé jár, s hetek óta feszített tempóban folyik a munka. Egyszer csak ke­mény férfihang csattan. Dör­gedelmes szavakat visszhan­goz a megyei művelődési köz­pont üres nézőtere. — Elölről az egészet! — harsán a parancs. Erre tel­jes csend támad, majd csen­gő dal fakad, egy ütemre lépő lábak dobbanak, és szép tartású, fiatal nők vonulnak a színpadra. Megcsinálják hi­bátlanul a feladatot. Mint a profik. Utána hagyják, hogy megint eluralkodjék rajtuk a fáradtság. Tikkadtan roskad- mak a színpad poros desz­káira, hogy meghallgassák «z aktuális tudnivalókat Mli- x>Ár Páltól, a művészeti ve­zetőtől. Aztán vége a próbá­nak. a Nógrád táncegyütt-s tagjai szétszélednek. Van, aki sétálva indul ha- «a, van aki a szécsényi busz­hoz iparkodik. Vannak, akik gyerekkel a karjukon, van­nak, akik párosával, kézen­fogva. Akad, akinek zsong a feje a kimerültségtől, s akad, akinek jóleső bizsergést okoz a legközelebbi fellépés gon­dolata. És van, aki már egy évtizede él így. Tízéves a Nógrád táneegyü+tes. A hetvenes évek közepén fogalmazódott meg az elkép­zelés, kellene egy néptánc­együttes ide, a Hild-díjas vá­rosba, mert bár Salgótarján kolóniái, szűk utcái nem vol­tak érdemesek a megőrzésre, létezik másfajta múlt. amit viszont menteni kell. A m<-- gye gazdag folklórját egy megyeszékhelyi, központi együttes hivatott továbbél­teim. Apróhirdetésre alakult meg a Nógrád, cigányprímás mu­zsikájára tettéi meg az első tétova lépéseket. A hős­kort Székely István és Braun Miklós neve fém­jelzi. Övék az úttörők dicsősége. Az országos hírű sőt határokon kívüli sikerek azonban az új művészeti ve­zetők idején, a Mlinár házas­pár munkába állása után szü­lettek meg. S természetesen nem egyik napról a másikra. Oj műsor 1980-ban, a nívódíj a gyöngyösi feszti­válon; törökországbeli és szovjetunióbeli vendégsze­replés 1981-ben;" a következő évben szólóién cosi és zenei díj Zalaegerszegen, portugá­liai utazás; 1983-ban felépül a táncház, az együttes nagy sikerrel mutatkozik be az NSZK-beli Erlagenben; ta­valy a Ki mit tud?-on az elődöntőig jutnak a Nógrád táncosai; Franciaországban szerepelnek, elhozzák az első díjat és az Aranyszőlő plaket­tet az észak-magyarországi néptáncfesztiválról, elnyerik a Kiváló együttes címet; pár hó­napja Musztrai Zsuzsa Arany­gyöngyös táncos. Ezek a sta­tisztikai eredmények a sok-sok munkáról csak közvetve val­lanak. — Amikor idejöttünk, és íá+vettük a nagy együttest, öt fiút és nyolc lánvt, hozzá­láttunk az utánpótlás kiépí­téséhez. Iskolákban, óvodák­ban fogtunk hozzá néptánc­tanításhoz — emlékezik visz- sza Mlinár Pál, miközben felesége a ruhák körül tesz- vesz. — Az utánpótlás-neve­lés mostanra ért be. Annak, hogy mi • évente kétezer gye­rekkel kerültünk kapcsolat­ba az oktatás során az a gyü­mölcse, hogy . márciusban könnyűszerrel meg tudtuk alakítani 0 Viganó gyerek- csoportot. S májusban már 25 perces színpadképes mű­soruk volt. — Kívülről úgy tetszik, a Nógrád táncegyüttes nagyon jó közösség. — A táncnak kétségkívül közösségteremtő ereje van. Ez az egyik vonzóerőnk. Ami­kor még Békéscsabán elkezd­tem tanítani, úgy hívtam tán­colni a gyerekeket, hogy itt majd mozgáskultúrát tanul­nak. De a jelentkezők túl­nyomó többségének semmi baj nem volt a mozgásával. Ám a társasági életével an­nál több! A tánc egyik funk­Szinpadon, közönség előtt eiója a párkapcsolatok előse­gítése. Ez nálunk olyannyi­ra érvényesül, hogy rajtunk kívül hat házaspár táncol a csoportban. De a kicsiknél is megfigyelhető, hogy Laci azért jár táncolni, mert °- ka is jár. Egy idő után már nincs is más lehetőség, mint csoporton belül keresni a partnert, hisz a hét négy délutánját leköti a próba, s ha a csapatnak kedve van, utána együtt marad. De a nagy együttes már ezen is túl van, hisz itt már csalá­dokról kell beszélnünk. Az együttesen belül kis közössé­gek alakultak: a családok összejárnak. — Miközben be­szél. a művészeti vezető, két pici gyerekére is figyel, akik igen otthonosan mozognak a táncházban. — Olyan kap­csolatok szövődtek, hogy a tánctól függetlenül ők már nyugdíjaskorukig barátságban maradnak egymással. — Ebből kiderül, mit je­lent az együt+es a tagoknak. Mit gondol, tóit jelent a me­gyenek, a városnak? — Azzal, hogy ez a tánc­ház áll, letették voksukat mellettünk mindazok', akik érintettek, akiknek hivatá­suk a Nógrád-dal való törő­dés. Biztosítják nekünk a fel­tételeket ahhoz, hogy orszá­gos színvonalú együttes le­hessünk. A tizedik évforduló alkalmából, a népművelők napján tizenhét táncosunk kapott valamilyen kitünte­tést, jutalmat... Az együttes augusztus 16- án tartott jubileumi bemuta­tót és rá egy hétre újabbat tart. Űj a műsor. Ebben a közönség láthat egy huszon­négy perces, öttételes palóc szvitet, amely az együttes saját gyűjtése. — Sok feltáró gyűjtést vé­geztünk a palóc tájon. Ered­ményét sok méternyi video­felvétel rögzíti. Ezt a munkát is hivatásának tekinti az együttes. Annál is inkább, mert a táncház egyben észak­magyarországi módszertani központ. A begyűjtött anyag teljes feldolgozása később kö­vetkezik, mert amíg az em­ber táncolhat, addig táncol... Bár ezekben a napokban a jubileumi műsoron dolgo­zik az együttes, a gála után sem maradnak feladat nél­kül. Az Arany III. minősíté­sű együttes a Pesti Vigadó­ban lép fel szeptember 16- án. hogy megcélozza a leg­magasabb minősítést, az Arany I-et. Ennek feltételei — kétrészes műsor, önálló kísérő zenekar, saját ruhatár, utánpótláscsoportok, zavar­talan működés — adottak, már csak a művészi színvo­nal tekintetében kell kielégí­teni a minősítő zsűri igénye­it. Jó formaidőzítést, sok si­kert kívánunk hozzá a tíz- esztendős Nógrád táncegyüt­tesnek ! Veszprémi Erzsébet 10 NÓGRÁD - IVÜ5. Süojjstíus 18, vasárnap Mindennapi szerelmük: SZERENCSÉRE AZ ÜNNE­PEK sem uniformizáltál:. Vannak diadalmas, és van­nak csendes megemlékezé­seink. Az utóbbiak közé tartozott, a salgótarjáni November 7. Filmszínház megnyitásának tavaszi tízéves jubileuma — az új épületé. A mozi kollektí­vája elsősorba- munkával ünnepelt: április elejére esett az évforduló, egy hónap múl­va pedig már a hárommilio- modik nézőjüket jegyezhették be a naplóba. Az első teljes évben — 1976-ban — majdnem 277 ez­ren fordultak meg az építé­szeti szempontból is . lenyű­göző, impozáns épületben. Míg tavaly 333 330 nézőről szól a statisztika. És egy szá­mot még érdemes lejegyez­nünk: e hónap közepéig 224 686 néző váltott jegyet az előadásokra. Ez a mozi 56.8 százalékos kihasználtsá­gát jelenti, egyben 5,4 száza­lékos emelkedést a múlt évi­hez képest. — Nagyon örülünk az eredményeknek — mondja Kocsárdi Nándor, a Novem­ber 7. Filmszínház üzemve­zetője, aki a dekoratőrszak­mát cserélte fel tizenegy esz­tendeje a moziéval, s nyolc éve áll megyénk legnagyobb mozija élén. Örömüket ter- | mészetesnek érezzük. hiszen I áz idei év legnagyobb pénz­ügyi sikereinek közvetlen „ár­nyékában” beszélgetünk. Az Aranyeső Yuccában című Búd Spencer-filmet három hétig vetítették, s a legtöbb nézője volt. Míg Steven Spi­elberg a Cápa című horrorja előadásonként vonzotta a leg­többeket: erős háromnegyed ház lett minden alkalommal. S olyan árbevétel, amilyen még nem fordult elő a mo­zi történetében: több mint 602 ezer forint. Persze nem csak a sikerek érdekesek, kíváncsiak va- | gyünk hátterükre is. Nagyon jó a filmmegjelenés. 1 Sok vonzó kaland- és úgy- ] nevezett sikerfilmet muta- j tunk be — elemzi a helyze- J tét az üzemvezető. — S meg­meri a vállalat csinálni azt, hogy ezeket hosszabb időre I osztja be. Tavaly már egy- j két produkciót két hétig is vetítettünk, idén pedig a há­rom hét is beugrott. Persze minden látszat ellenére a mű­sorpolitikánkra nem lehet rá­fogni, hogy egyoldalú: a ko­moly, politikai és művészi szempontból értékes filmek is megtalálhatók műsorun­kon. Például félházzal vetí­tettük Szabó István Redl ez­redesét, Kovács András A vörös grófnőjét, s mindez si­kernek számít. Jól állunk a szovjet filmek nézettségével. Természetesen ehhez külön szervezésre van szükség, de ezt még azok is megteszik, akiknek nem munkaköri kö­telességük. Mert bizonyos anyagi érdekeltségük is fű­ződik hozzá, ám sokkal fon­tosabb: mert szeretik a mo­zit, szeretik a munkájukat. Tizenhármán — jegyszedők, pénztárosok stb. — dolgoz­nak főállásban, hárman nyugdíjasként, ketten mel­lékfoglalkozásban. összefor­rott, egységes kollektíva. Koperla Tiborné még a ré­gi November 7-ben kezdett, 1952-ben. Jegykezelő és film­szállító. — EZ VOLT AZ ELSŐ munkahelyem, és remélem, hogy ez is marad — vallja őszintén. — Néliány hónap múlva nyugdíjba megyek. — Mivel magyarázza a mozihoz való hűségét? — Nagyon megszerettem ezt csinálni, sohasem kíván­koztam el Szeretem a filme­ket, és örülök, ha a nézők elégedetten távoznak. Aztán a délelőttök mindig szabadok voltak, el lehetett látni a csa­ládot. Igaz, az esték foglal­tak, de hát így szoktam • A mozi dolgozói minden filmet megnéznek: hivatal­ból és érdeklődésből. — Minden filmben van va­lami érdekesség — tartja Budai Jánosné pénztáros, aki 34 éve munkálkodik a mozi­szakmában, s abból 24 évet ennél a mozinál töltött. — Aztán csak úgy tudom meg­győzően ajánlani a filmet, ha magam is láttam... Nagyon megszoktam ezt a munkát. A jövő év elején nyugdíjba megyek, hiányozni fog. A két asszony végül arról beszél, hogy — igény és le­hetőség szerint — nyugdíj után is szívesen dolgoznának a moziban. Ez már valóban igazi szerelem. — Az a legrosszabb, ha egy-egy filmré nem iönnek az emberek. S volt — és bizonyára lesz is még — ilyen. Legtöbbször a film '„hibájából", de más okból is. Kocsárdi Nándor a nehéz időszakokat eleveníti fel: — A technika néha meg­tréfálja az embert, ami bosz> szúságot okoz a nézőnek. Az­tán egy időben sokáig ba­junk volt a fűtéssel. Hála a.., — lekopogja — tavaly __ ót* nincs fűtési gondunk. Előfor­dult, hogy hetekig beázott a nézőtér. Néhány széksor any- nyira elázott, hogy ®da “1 sem adhattunk jegyet Rá­adásul fóliát kellett kifeszí­tenünk, hogy a víz ne cso­rogjon a nézők nyakába. Egyébként a tízesztendős épület felújítása már elkez­dődött. Kezdték a munkát az elektromos hálózat kijavítá­sával, folytatják a vízhálóza­téval. — Nézőink döntő többsége szereti, magáénak érzi a mo­zit. Vigyáz rá.... A mozi szolgáltatóegység. Büféje rendszeresen működik. Nyár elejétől videotéka nyílt — kazetták kölcsönzésére filmes könyvek, kiadványok árusítására. Időbe és erőfeszítésbe telne összeszámolni, milyen társa­dalmi akciókhoz, mozgalmak­hoz csatlakoznak. hányféle különvetftést tartanak. az óvodásoktól kezdve a nyug­díjasokig. Az eredményesség­től — azokon kívül, amit a mozi dolgozói elmondtak — ez a változatosság, kínálat, kezdeményezőkészség sem el­választható. — NEKÜNK EZ A LEG­SZEBB pillanat, amikor dől hozzánk a közönség — je­lenti ki az üzemvezető. — S amikor mindenütt arról cik­keznek. hogv csökken a mo­zik látogatottsága. nálunk emelkedik.. Jó helyre került a Szocia­lista Kultúráért egyik kitün­tetése. A November 7. Film­színház kollektívája becsű-' lettel megdolgozott érte S. U 1 Számítástechnika az iskolákban Negyvenkét esztendős egye­temi adjunktus ismerősöm személyi számítógépet vá­sárolt magának. Tudván, hogy nyelvész, és szótárkészítéssel is foglalkozik, azt hittem e munkájához hasznosítja. A gép valóban komoly segítség lehet a szótárírásban is, de a tanár úr nem elsődlegesen ezért szerezte be az egyálta­lán nem olcsó masinát: — Valójában leendő tanít­ványaim számára vettem, akik majd négy-öt év múlva kerülnek be az egyetemre, és akik már ismerik a számító- ; gépet, sőt használni is tud­ják — mondta. — Egyszerű­en lehetetlenné válik a mun­ka, ha nem tudok velük lé­pést tartani. Az általános műveltség része Nyilvánvaló: a közeljövőben még nem engedheti magá- nak minden oktató, hogy saját számítógépet vegyen — nincs is erre szükség —, ami azonban a vásárlás cél­ját illeti, az nyilvánvalóan helyes. Az Országos Pedagó­giai Intézet vitaanyagában olvashatjuk: „...a számítás- technikai alapműveltség az általános műveltség szerves része”. Magyarán: a számítógép és a számítástechnika diadal­masan és visszavonhatatlanul bevonult az iskolába, mert a jövő felnőttje aligha lehet meg i a számítástechnikai ismeretek minimuma nélkül. Legalább ‘ olyan szinten kell majd érte­nie a számítógép kezelésé­hez, mint ma a hang- vagy a , képmagnóéhoz. Váljék általánossá! Teljesen szükséges és reá- lis tehát a művelődési kor­mányzat, célkitűzése: ,,1390- ig a középfokú oktatási in­tézményekben váljék általá­nossá a számítástechnikai alapismeretekre való felkészí­tés Ehhez a célhoz már meg­tettük az első lépeseket. Ta­lán furcsa is, ha leírjuk: ná­lunk a számítástechnikai ok­tatás kezdetei a hatvanos évekbe nyúlnak vissza. Akkor kezdődött meg — a szakokta­tásban — a kísérleti jellegű képzés. Például: 1966-ban már speciális ügyvitel-gépesí­tési és -szervezési osztály lé­tesült. 1 Azóta persze már jóval előbbre tartunk. Minőségi vál­tozást jelentett, amikor az 1982—83-as tanév végén a gimnáziumok, a szakközépis­kolák és az önálló igazgatású szakmunkásképző iskolák HT—1080. illetve ABC—80 tí­pusú iskolai számítógépeket kaptak. Jelenleg az említett iskolákban összesen 1528 szá­mítógép áll rendelkezésre, s az intézmények több mint harmadában 2—4 gép, tíz szá­zalékában pedig ötnél is több működik, Az 1984—85-ös tan­évben átlagosan 265 tanulóra jutott egy gép, s ez nemzet­közi összehasonlításban sem megvetendő arány. A célt te­kintve a gépek korszerűsége is megfelelő. Természetes azonban, hogv mind mennyi­ségi. mint minőségi szem­pontból a továbbfejlesztés a céL Szakkörök és táborok ^ A számítógép-ismeret, il­letve a számítástechnika, alap­jait ma lényegében a szakkö­rökben sajátítják el a tanu­lók. Szerte az országban más­fél ezer kezdő és háromszáz­ötven haladó szakkör mű­ködik, összesen 27 ezer részt­vevővel, s növekszik a mikro­elektronikai és számítástech­nikai klubok száma is. A jövő útja azonban két­ségtelenül az, hogy a számí­tástechnika oktatása szerve­sen beleépüljön a tanórák rendjébe. Mivel azonban az ötnapos tanítási hét egy-egy napján az óraszámok amúgyis túlságosan nagyok, arra nincs lehetőség, hogy a számítás- technika önálló tantárgy le­gyen. Éppen ezért a Műve­lődési Minisztérium tavaly november 30—i határidőre „az általános" műveltség részét képező számítástechnikai alapismereteknek a különböző közismereti és a megfelelő szakmai tantárgyak tanter­veibe való, koncentrikus rendszerű, átfedések nélküli beépítésére” kért javaslatot. A javaslat elkészült, azt a pedagógusok és a számítás- technikai szakemberek meg­vitatták. s éppen napjainkban juttatják vissza az Országos Pedagógiai Intézethez, hogy a végleges dokumentumokat az 1985 86-os tanév' végiig kidolgozzák. Ezek alapjáp jö­vőre — felmenő rendszerben — valamennyi középfokú is­kolában megkezdődhet a szá­mítástechnikai alapismeretek oktatása. M. *. r Próba közben — figyel a művészeti vezető

Next

/
Thumbnails
Contents