Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
A NÓGRÁD onkétja művészeti életünkről Növekszik az emberi tényezők szerepe, a művészetek jelentősége r Napilapunk történetének egyik legélénkebb vitája zajlott le művészeti életünk helyzetéről, fejlesztésének feladatairól e hasábokon május 18-tól július 27-ig. Ennek során másfél tucat hozzászólást közöltünk, amelyekben a szerzők a helyzetelemzésen kívül a továbblépés lehetőségét is kutatták. As MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága 1985. január 15-i határozatában tekintette at művészeti életünket s fogalmazta meg a további teendőket. Amint az a határozat bevezetőjében is hangsúlyt kapott, s ezt a vita is igazolta, az alapvető célok természetesen nem változtak, a müt'elődés — s ezen belül a művészetpolitika — 1958-ban kidolgozott alapelvei továbbra is érvényesek. Ugyanakkor a társadalmi feltételekben, a gazdaságban, az életviszonyok alakulásában, a művelődésben, a kulturális szükségletek és szokások differenciáltabbá válásában változások következtek be, amelyek indokolják a már bevált elvek mai értelmezését, a művészetpolitikai gyakorlat újabb elemeinek gazdagítását mind az alkotók, mind az irányítók, tt közvetítő intézmények és a közönség részéről. Ezekről a kérdésekről volt szó azon a NOGRÄD szerkesztőségében rendezett kerekasztal-beszélgetésen, amelyen a résztvevők értékelték a művészeti életünkről folyt vitát, illetve további feladatokat is megfogalmaztak. Jelen volt Csongrády Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Fábián Jánosné, a Balassagyarmati Városi Tanács elnök- helyettese, Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgatója, a Palócföld című folyóirat szerkesztőségének tagja, Erdei Sándor üvegtervező iparművész, Zsédely Lajos, a Szécsényi ll Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet párttitkára, s lapunk részéről Tóth Elemér fömunkatárs. Az alábbiakban a beszélgetés általunk legfontosabbnak vélt gondolatait adjuk közre. I CSONGRÁDY BÉLA: | Nógrád megye művészeti életét nem lehet az országos helyzettől függetlenül vlzs. gálni, hiszen részesei vagyunk az országos közéletnek. Témánkkal kapcsolatban mindenekelőtt két dokumentumra hívom fel a figyelmet. A XIII. kongresszus ösztönzésére, amely megerősítette a part művelődéspolitikai alapelveit s bár elsősorban a gaz. cfaságra koncentrált, de er- zékelhetően utalt arra is, hogy politikai, gazdasági céljaink valóra váltásában növekszik az emberi tényező szerepe, ennek fejlesztésében a kultúra, a művészetek jelentősege. Kiemelte, hogy az ideológiahordozó szerep érvényesülése napjainkban komoly figyelmet igényel. Ezt igazolja az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség 1984 szeptemberi állásfoglalása is, amelynek helyi értelmezése és érvényesítése teszi időszerűvé jelen erőfeszítéseinket. Ügy vélem, megyénk művészeti életében semmi rend. kívüli helyzet nincs. A művészeti élettel kapcsolatos politikai aktivitást, az alkotók és a közönség körében is megnyilvánuló érdeklődést mégis rendkívül örvendetesnek tartom. Elsősorban azért, mert jelzi, hogy időben érzékeljük a változásokat s ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy ezekre művészetpo. litikai gyakorlatunkban megfelelően tudjunk reagálni. Nagy erénye a vitának, hogy időben tekinti át, hol tartunk. Ismételten kiderült, semmi »kunk a szégyenkezésre. Az elmúlt két-három évtized során megyénk művészeti életében szép eredmények születtek. Nógrád behozta történelmi hátrányait, felzárkózott az ország más tájaihoz, sőt például a mecenatúra terén itt-ott országos példát adott. A vitában nem hangsúlyozódott eléggé, de az is tény, hogy a művészetpártolásban, a támogatásban még a mai nehéz gazdasági helyzetben is értünk el komoly eredményeket. Ugyanakkor eljutottunk egy határhoz. Mi. ként az élet minden területén, itt is tovább kell lépnünk. *természetesen, nem az eddigi formák megtagadásával, hanem ezekre építve, művészetpolitikai gyakorlatunk stabil elemeire támaszkodva, kiteljesítve az értékközpontú szemléletet, a gyakorlat nyitottságát az irányításban, az alkotás-befogadás együttes kezelésében. Hiszen vannak olyan pillérek, amelyek nélkül Nógrád már nem lenne Nógrád, például salgótarjáni tavaszi tárlat, országos rajz- biennálé, szabadtéri szoborkiállítás. balassagyarmati irodalmi színpadi napok, fiatal szakmunkások versmondó versenye, bánki nemzetiségi napok, zenei együttesek, könyvkiadás stb. A vita során olyan nagy aktivitás nyilvánult meg a lakosság különböző rétegei körében, amelyet ritkán tapasztalhatunk. A szükségszerűen gazdasági szemlélet erősödése közepette ez különösen pozitív. Ilyen sorozatnak nem feltétlenül célja, hogy abszolút ellentétes vélemények csapjanak össze, ez nem is nagyon történt meg. Véleményem szerint viszont részletes helyzetképet rögzített az eszmecsere. Részletesebbet, mint ami egy dokumentumban, vagy aktíván megfogalmazódhat. Hiányosságairól szólva említem, hogy kevésbé kapott hangsúlyt a művészek politikai, ideológiai arculatának elemzése, az alkotók eszmei-politikai értékrendje. Pedig tudjuk, körükben is jelentkezhetnek bizonyos perspektívagondok, távlatvesztési jelenségek. S ha hiányolom a művészek hozzászólását a vitában, akkor éppen ebből a szempontból teszem. Több hangsúlyt érdemelt volna a szakmai egyesületek szerepe, a művészek és a közönség kapcsolatrend. szere is. | ERDEI SÁNDOR: | Iparműv észként üveggyárban dolgozom. Mi árut termelünk, ennek lehet — kellene, hogy legyen — művészi értéke. Lehet dolgozni rosszul, jól és művészi fokon, a képességtől és a feltételektől függően. Ez általában is érvényes minden munkára, emberi tevékenységre. Természetesen, a művészetnek létezik egy autonóm szférája is, ahol önmaga törvényei alapján dolgozik a művész, persze szintén különböző' színvonalon. A művészet tulajdonképpen emberi tevékenységünknek egy minősége. E kicsit szükségszerűen általános megjegyzés után két dologra szeretnék reagálni. A vitában is megfogalmazták néhányan, hogy a művészet olyan tevékenységi terület, ahová a „kívülálló” csak nehezen tud bepillantani. Ez nincs így. vagy nem szabadna, hogy. így legyen, hiszen itt az alkotás és a befogadás igen lényeges összefüggéséről van szó. Az, hogy valaki — úgymond — „nem ért” a művészethez, csak azt jelentheti, hogy legfeljebb nem ismeri az adott művészeti ág szakmai fogásait, technikáját, stb. Ennek hiányában értékelni azért tudja a szóban forgó művészeti alkotást. ami valamilyen módon hat rá. Ez nagyon lényeges. Ha nem így lenne, akkor a művészek igen szűk körnek, jóformán csak egymásnak alkotnának, s véleményem szerint ez egyetlen művésznek sem célja, Fokozottan szükség van tehát a művészetek és a közönség között valóban léCsongrády Béla, Zsédely Lajos, Kojnok Nándor, Fábián Jánosné. Erdei Sándor, Tóth Elemér. tező távolság csökkentésére. Hiszen az embereket érdekli a művészet, amit az is bizonyít, hogy a vitában is sokan hallatták szavukat. Márpedig, ha valaki félt valamit, akkor annak egyrészt oka van, másrészt van mit félteni. FÁBIÁN JÁNOSNÉ: Azt hiszem, s ezt a vita alapján túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megyénkben egyre növekszik azoknak a száma, akik ha nem is mindig a kívánt mértékben, de elfogadják, felismerik a művészetek életgazdagító. emberi értéket gyarapító szerepét. A művészet akkor tud megfelelni feladatának, ha értelmileg és érzelmileg átfogja a kor teljességét, az alkotás magában hordozza a műit örökségét, a jelenkor kívánalmait és a jövő ígéretét. Ügy gondolom, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy kevés kisváros mondhatja magáról, hogy művészetekben olyan gazdag, mint Balassagyarmat. Képzőművészeink tevékenysége a megyehatáron túl is ismert, iro. dalmi életünk elsősorban a hagyományokra építve bontakozik, s örülünk annak, hogy zenei életünk az utóbbi időben különösen fellendülőben van. Hogyan volt ez lehetséges ? Mi elsősorban az állami irányítás részéről kívánjuk egyre jobban megteremteni a művészeti munka feltételeit. Sokat tettünk például fiatal zenetanárok, zeneművészek letelepítéséért, élet- és munkakörülményeik magas szintű megteremtéséért. Ma kilenc zenetanárunk a Filharmónia tagja, hárman idén is komoly eredményeket értek el. Sikerült megteremtenünk zenekarunk rendszeres anyagi támogatását. Ügy hiszem, erre a biztonságos anyagi háttérre valamennyi művészeti ágnak szüksége van. Sajnos, nem mondható ez el a képzőművészet területén. Bármennyire gazdag is a város művészeti élete, még nincs minden rendben. Például évek óta nem növekszik a befogadók, a közönség köre, szinte mindenütt ugyanazokat az arcokat látni. Továbbá keresnünk kell nekünk is a mecenatúra új formáit, a gazdasági erőforrások koncentrálásának lehetőségét. a gazdasági egységek segítségének módozatait. | ZSÉDELY LAJOS: | Kétségtelen, a kultúra, a művészetek is küszködnek bizonyos anyagi gondokkal s egyre inkább fölvetődnek a finanszírozás kérdései. Mi úgy gondoljuk a szécsényi mezőgazdasági termelőszövetkezetben —, de úgy látszik más gazdasági egységek is a megyében —, hogy ebben feladata van az üzemeknek, vállalatoknak, gazdaságoknak is. Egyrészt azért,' mert részei vagyunk annak a társadalmi közösségnek, amelyikben tevékenységünket kifejtjük, s amellyel szemben ilyen jellegű kötelességünk is van. Hiszen a termelési egység sem csupán a termelésért van. hanem a topább közösségért. Másrészt, ha komolyan vész- szűk azt, hogy feladataink megoldásában a legdöntőbb szempont az emberi tényező fejlesztése, a személyiségben réjlő lehetőségek minél jobb kihasználása, akkor nincs más megoldás, mint e tényező minőségi színvonalának emelése, amelyben mással nem pótolható a kultúra, a művészetek szerepe sem. Mi magunk érez- zük nap mint nap a bőrünkön. hogy a sokoldalú ember értékesebb a termelésben is, mint az, akinek viszonylag szűkebb a látóköre. Márpedig a nyitottság komplex fogalom, nem lehet korlátozott mértékű, át kell fogni a kultúra különböző területeit, köztük a művészeteket is. Ezért támogatiuk anyagilag a kul- túrh ázaikat, a könyvtárakat, ezért van jó kapcsolatunk a múzeummal, ezért jelentetünk meg újságot, és így tovább. Művészetekre szűkítve a támogatás dolgát, elsősorban a könyvkiadást segítjük, mindenekelőtt a Nógrádhoz. illetve Szécsénvhez kötődő irodalmi, helytörténeti értékek megielentetését. E törekvéshez megfelelő szemlélet és partner kell. Meggyőződésem ugyanis, hogy még a jelen gazdasági feltételek között is mód van egv szerény mértékű ilyen jellegű tevékenységre. S, ha nem foglalkozunk ezzel, akkor az hosszabb távon ránk is visszaüt. (Mellékesen jegyzem meg, hogy e tevékenr/ség gazdasági oldalát erősíteni lehetne azzal, hogy — mondjuk — az adóalapot befolyásolná az, mire költünk. Vannak országok, ahol az ilven jellegű kiadásokat levonják az adóalapból, így is ösztönözve a kultúra, a művészetek támogatását.) | KOJNOK NÁNDOR: | Azt kell mondanunk, hogy a kultúra, a művészetek támogatásának hagyományos értelemben vett rendszere változóban van. A régi rendszer elemei tekintetében beszűkülték a források, ezért is számba kell venni az újabb lehetőségeket és támogatási formákat. bevonva ebbe a gazdasági egységeket és a különböző közösségeket, a közönséget. Végül is abból kell kiindulni a művészfeti élet megítélésében, hogy erőteljes változás időszakában vagyunk. A hatvanas, hetvenes években kialakultak a formák, szervezetek, intézmények megyénkben. Ezek egy része többé-kevésbé válságba került, vagy legalábbis nem folytatható a régi módon_ Amikor a művészeti életet minősítjük, szerintem ennek legjellemzőbb vonása a változás és az új lehetőségek keresésének kötelezettsége. Például a vitában is szóba került a színház. Tudomásul kell venni. hogy a kisebb települések színházi ellátását élő színházzal megoldani nem tudjuk, a régi formák visszahozatala sem lehetséges. Persze, a televíziózás elterjedésével színház azért van a faluban. De- hát mindenhová élő színház kell? Lassan a filmforgalmazást sem lehet a rési mozirendszer keretein belül fenntartani . Éopen ezért került napirendre a videózás, mintegy sokkal esvszerűbb és célratörőbb megoldási lehetőség. Volt egy időszak, amikor a művészeti nevelésben — mondjuk, az irodalmi nevelésben — kiszélesedett az író-olvasó találkozók rendszere. az irodalmi színpadok tevékenysége, az előadóművészek szerepeltetése, a különböző könyves akciók, ünnepi könyvhét, költészet napja, és így tovább. Ezek egvrészt anyagilag, másrészt emberileg, személyileg bizonyos értelemben válságba kerüllek. Az ünnepi könyvhét reformjáról van szó, a költészet napja is egészen más, mint régebben volt, az irodalmi színpadok is , átalakulóban vannak, az. előadóművészek, az író-olvasó találkozók jórészt megfizethetetlenek. Itt is újat kell találni és mi kísérletezünk is. Ennek lényege, hogy a szervezésnél decentralizáltan, a helyi erők, igények és kezdeményezések alapján próbálunk eredményt, elérni. Különösen a kistelepüléseknél, vagy esetenként az iskoláknál elég jól beváltak a hosszabb távra szervezett, vagy még szélesebb körű, az egész megyére kiterjedő szervezésű komplexebb szolgáltató programok. Közöttük említem meg az írók és képzőművészek együttes szerepeltetését. a Palóc föld-ankétokat. előadóművészek felléptetését az iskolai rendhagyó irodalomórákat. Ilyenek lényegében korábban is léteztek, csak szétszórtan és alkalomszerűen. Az úi itt az anyagi és szellemi erők koncentrálása. így ezek finanszírozása olcsóbb és gazdaságosabb, mint a régi módon. Itt említenék egv javaslatot. A művészeti nevelés szempontjából nagyra lehet értékelni megyénkben az Elő zenét az iskoláknak mozgalmat. Ügy gondolom, ezzel párhuzamosan Élő irodalmat az iskoláknak mozgalmat is lehetne indítani, ehhez lényegében az. anyagi feltételek rendelkezésre állnak. E távolról sem teljességre törekvő gondolatsort zárva jegyzem meg, hogy a változások hangsúlyozásával semmiképben sem szeretném tagadni azt a valóban jelentős fejlődést, ami az utóbbi időben megyénk művészeti életében minden kétséget kizáróan végbement. A decentralizálás eredményei, a nógrádi művészeti élet belső szerkezetének arányosabbá válása, Balassagyarmat, Pásztó, Bátonytere- nye kiemelkedése, az irodalmi és a zenei élet élénkülése szintén e kedvező változások közé tartoznak, hogy csak néhány példát említsek/ Művészeti életünkkel kapcsolatban általában is fontosnak tartom, a továbbiakban. hogy a jövőben nagyobb gondot fordítsunk a helyi műhelyek belső munkájának, a szakmai közösségek tevékenységének erősítésére, mind' az irodalomban, mind pedig a képzőművészetben és a zenében. A műhelymunka erősítésé lek sz.ükségessége vitathatatlannak látszik. A vitában is megerősítették azt a tényt, hogy az elmúlt időben a zenéi mellett az irodalmi élet fejlődése volt a leglátványosabb megyénkben. Megújult a Palócföld, amire nagyszük. NÓGRÁD - I960. ai ség volt, a Palócföld Könyvek sorozat kedvező országos visszhangot is kiváltott. A pályázatok rendszere szintén' sikeresnek bizonyult. Mindennek következtében a helyi irodalmi közélet is élénkebbé vált. Mégsem problémátlan ez a helyzet. A Palócfőid terjedelmi gondokkal küzd, többet kellene tennie a helyi szerzők felkarolásáért, a műhelymunka erősítéséért is. | CSONGRÁDY BÉLA: | Szeretném kiemelni, hogy ennek az egész folyamatnak, a vb-határozattól kezdődően, a megyei művészeti aktíván és sajtóvitán keresztül a mai beszélgetésig ahhoz kell hozzájárulnia, hogy a művészeti élet továbbfejlesztésének politikai feltételei javuljanak. Ebből ugyanis majd ki-ki levonhatja saját maga számára a szükséges konzekvenciákat, megfogalmazhatja feladatait, irányító szerv, gazdálkodó egység, szakmai szervezet, és így tovább. Van útmutató irányelv, az országoshoz kapcsolódó megyei művészetpoli- tikad koncepció, élénk a közvélemény érdeklődése, vagyis — számos elsősorban gazdasági nehézség elienére — jók a politikai feltételek a további munkához. Nagyon fontosnak tartom mindezzel ösz- szefüggésben, hogy mielőbb viszonylag egységes szemlélet alakuljon ki, ami lényeges előfeltétele a hatékony gyakorlatnak. Ilyen szempontból is fontos az a közeg, amelyben a pártszerv dolgozik, annak művészetpolitikai orientálása, a pártszervek és a művészek kapcsolatai. Lényeges, hogy milyen információt, tájékoztatást kapnak a művészek a megyei pártszervetotől kezdve egészen az alapszer- vezetekig. A vitában és a beszélgetés során is elhangzott, hogy hatékonyabban működő közösségekre lenne szükség. Vajon, ebben az egységteremtő folyamatban a kommunista művészek milyen mértékben vesznek részt. Van-e, lehetséges-e nagyobb szerepük a művészeti élet koordinálásában, az ösztönzésben. S. még számos más politikai feladat kifejtésére nem nyílt ezúttal lehetőség. Felmerülhet továbbá, hogy milyen hatása volt e féléves intenzív folyamatnak, s magának a vitának is. A megyeben többen emlékezhetnek arra az 1964-es sajtóvitára, ami szintén a NÓGRÁD hasábjain zajlott Salgótarján kultúrcent- rummá való fejlesztéséről, kifejtve az akkori objektív nehézségeket, szemléleti, kérdéseket, a feltételek jellemzőit. Ügy vélem, a húsz év előtti politikai döntések nyomán nagyon fontos közakarat érvényesült mindabban, ami az elmúlt évtizedekben történt a kulturális életben. Bizonyos, hogy az akkori vitának is serkentő szerepe volt ebben. Ha a megváltozott körülmények miatt nem is várhatunk látványos eredményeket e mostani vitától, meggyőződésem. szerepe lesz abban, hogy a jövőben milyen irányba mozdul majd megyénkben « művészetpolitikai gyakorlat. 18., vasai nap 9
