Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

Háta mögé parancsolt . a mester, nehogy elta­nuljam a féltett szakmai fo­gásokat. Először merítőnek kerültem a salgótarjáni öb­lösüveggyárba. Néhány hét után az üvegcsiszolóikhoz he­lyeztek és rövidesen csoport­ban dolgozhattam. Egy-egy részműveletet hetekig csinál­tunk, csak egy héten egyszer engedhettük szabadjára fan­táziánkat. ismerkedhettünk az üvegcsiszolás szépségeivel, már amennyire engedték. Mert a szakmai féltékenység akkor is, azóta is megvan ebben a szakmában ... Magamnak kel­lett ellesnem, eltanulnom, el­lopnom mindent. De Glauber János üvegcsiszoló mesterre, aki nagy művésze volt szak­májának. mindig szeretettel emlékezek vissza — vallja Szirácsik Aladár üvegcsiszoló és tükörkészítő mester salgó- tarj áni műhelyében. Ma már kevesebbet dolgo­zik, mióta egy éve nyugdíjba ment. De nem dobta sutba szerszámait, amennyire szeme engedi felveszi a bőr kötényt és leül a csiszolókoronghoz. — Rakoncátlankodik a sze­mem. Szakmai betegség! Az ólomkristály művelése köz­ben a lámpafény visszatükrö­ződött a csillogó üvegről, a szemembe. Ezért kell már óva­tosnak lenni. Tudja, gyönyörű szép szakma ez. Mégsincs utánpótlás. Messze vidéken egyedül művelem. Két tanu­lóm közül .az ügyesebbiknek fölajánlottam a szerszámokat és műhelyemet. Azt hiszi el­fogadta? Nem kellett neki. Pedig én 31 évig megettem belőle, neki is megadta volna a kenyerét. Hiányzott belőle az igazi szakmaszeretet. Az a különleges érzés, amely még ma is hatalmába kerít, ha egy ólomkristály tömböt veszek kézbe megművelésre. Mert az üvegcsiszoló is alakítja, for­mázza a nemes anyagot, mint szobrász a fát, vagy a követ. Fantáziáját,, ügyességét viszi- v-ési belé az üvegbe. Talán ezért is nincsen két egyfor­mára csiszolt váza, tál. — Van-e valamiféle sor­rend az üvegcsiszolásban? — Először az üvegre jelö­lés, majd a fő vonalak és vé­A tükör lebontása után, utolsó műveletként a eltávolítja a szennyeződést vizes vattával. gül az apró részletek kimun­kálása a sorrend. S, hogy szép is szülessen ahhoz idő. szak­maszeretet, kézügyesség és alkotói fantázia kell. A kis házimúzeum szép da­rabjai, elismerő oklevelek a falon. Ólomkristály vázák itt­hon és külföldön hirdetik Szirácsik mester alkotó keze munkáját. Bent a műhelyben a csillogó vázák világában szerényen-csendesen húzódnak meg a falnak állítva szerény rokoniként a tükrök. Falitü­körtől a visszapillantó tükö­rig különböző formákban és méretekben. — Legalább olyan régen foglalkozunk tükörkészítéssel, mint üvegcsiszolással. De a tükörkészítést még mindig ti­tok veszi körül. Tizenkilenc vegyületből készül az anvaga. Miből -mennyi és milyen arányban? Ez „hétpecsétes” titok. Egy évig kísérleteztem. Sokat bosszankodtam, amikor kilónyi ezüst fuccsba ment. Kértem receptet ettől is, attól is. Amit ez nem mondott, el­felületéről Kép: bábéi mondta a másik. A végén csak rájöttem a dolog nyitjára és azóta inkább tőiem kérnek ta­nácsot mások. Nézze e2t a nagyméretű fali tükröt, a négy sarkára virágmintát csiszol­tam. Hogy hogyan készül a tükör? Először vasoxiddal zsírtalanítom a hordozóréte­get, nagyon fontos a tiszta­ság. Ezután a felöntés követ­kezik azzal a bizonyos „hét­pecsétes” anyaggal, majd a szárítás és a légtelenítés, vé­gül lefestem a tükör hátlap­ját. Felsorolni nem nehéz, de cseppnyi pontossággal ’elké­szíteni a csillogó anyagot nem könnyű munka — figyelmeztet Szirácsik Aladár. — Ugyanezt választaná élethivatásul, há újra kezd­hetné? — Igen! Amikor 54-b’en az öblösbe kerültem — és ak­kor nagy szó volt odakerülni — választhattam: esztergályos, lakatos, vagy üvegcsiszoló akarok lenni? Én az utóbbit választottam. Ez volt az éle­tem vágya, hogy alkothassak! —szgys— Kultúrára szánt forintok Vannak véletlenek! Az is, bogy éppen két olyan terme. lőegység ajtaján kopogtam be a kultúrára szánt forintok sorsáról érdeklődni, ame­lyek nemcsak ebben a cikk­ben, hanem az életben is ta­lálkoznak egymással. Alkot­mányunk ünnepén munkás- paraszt találkozókat szervez, nek rendszeresen. . Érsekvadkerten a Csehszlo­vák—Magyar Barátság Ter­melőszövetkezet központjá­nak új épületéhez csatlako­zik az ifjúsági ház és a könyvtár, szép építészeti összképet adva. — Kicsit jelképes is ez-... — jegyzem meg Pintér Ferenc elnöknek, amikor egy mun­kamegbeszélés és az aratási bejárás között időt szakít a beszélgetésre. — Jelképnél jóval több! — mondja határozottan és mind­járt bele is lendül a mondan­dóba. — Azzal, hogy megépült az az épületsor, melyet pénz­zel, társadalmi munkával egyaránt támogattunk, nem lehet lezártnak tekinteni az ..ügyet”. A gazdaság csak ak­kor létezhet, fejlődhet, ha fel- készülten várja a technológia- váltást. ha tud alkalmazkodni a műszaki változásokhoz. Eh­hez pedig minden szinten képzett, értelmes emberekre van szükség. Nem elég, hogy harmincnál több a diplomá­sunk, gondolnunk ken a drága gépeken dolgozók tudá­sának fejlesztésére is. Ezért, folyamatosak a beiskolázások. Dejtár és Patak határa is Tde tartozik. A téesz tervében 200—220 milliós termelési ér­ték és 14 millió forint nyere­ség szerepel. Pintér Ferenc egyszerre higgadt és lelkes, amikor a közművelődésről, a kultúráról beszél. Reális képet ad arról: van egy négyezer lélekszám fölötti település, amelynek élete összefonódik a szövet­kezetével. Ezért nem szűkít­hetik le üzemire a művelő­dést. De nem ez az egyedüli gaz­dasági egység itt. Az erők koncentrálásával meg többre mennek. Együtt kell tehát munkálkodni a FORCON-nal, az építőipari szövetkezettel, az áfésszel, a takarékszövet­kezettel, és közösen segíteni a -MaflSäüsot a közművelődés erő­sítésében. Az első fél évben 90 ezer forint fölött volt a téesz kul­turális kiadása, tavaly a 200 ezret meghaladta. Alkalmaz­nak egy oktatási-közművelő­dési előadót. Ha kell, jár­művet adnak, aztán sok elő­adás költségét is ők állják. Amikor szenvedélyesebbé válik a szava, azt fejtegeti, mit is ért kultúrán, művelő­désen. Haragszik azokra, akik iskolai módszerekkel, in­tézményes formákkal ..tud­ják le” a köz művelődését. Benne kell élni a közösség­ben, megismerni az emberek igényeit, életmódját, min­dennapos életét. Nem arról van szó, hogy az ízlés formá­lásában, az igények alakítá­sában megragadjanak a má­nál, de valós érdeklődésre és érdekekre lehet 'csak építeni. Sorolja, mire gondol: a kert­gazdálkodáshoz, a háztájihoz ma már sok ismeret szüksé­ges — e témákból kell a leg­több előadás. Az egészséges életmódhoz szorosan hozzá­tartozik a testkultúra, a moz­gás, az egészségügyi ' tájéko­zottság. A gazdaságnak üzem­orvosa. nővére van. Az épü­let mellett alakulóban van egy sportpálya, ott teniszezni is lehet majd. Öltözőre nem futja, de a központ földszint­jén levő zuhanyozót alkal­manként használhatják a sportbarátok. A kultúrára szánt forintok tehát "könyvekre. kirándulá­sokra, cserelátogatásokra, tanfolyamokra, színházi tú­rákra, sportra mennek. S ami mégis a legtöbbet éri: mö­göttük ott az akarat a vidé­ken élés minőségének javí­tására. ☆ Balassagyarmat, kábelgyár. Imre István, a személyzeti és szociális osztály vezetője, elmondja, egy főre 700 forint szociális-kulturális alap jut évente; 680—700 ; dolgozójuk van. Mivel az oktatást is eb­ből fedezik (körülbelül 200 ezer forintot tesz ' ki), nem mondható nagynak ez az ösz- szeg. de igyekeznek jól fel­használni. Itt csak üzemen belüli cé­lokra megy a pénz. A kultu­rális intézmények struktúrája — úgy, ahogy — adott Ba­lassagyarmaton, a bejárók pe­dig lakóhelyükön töltik sza­bad idejük döntő részét. Nagyon kevés lenne ez a keret — hiszen ebből kap a KISZ, ebből támogatják a gyár NB II-es kézilabdacsapa­tát, a tömegsportot is —, ha nem egészítenék ki más forrá­sok. A brigádkirándulásokat, országjáró túrákat a munkás- szállításra fordított 2,5 mil­lióból finanszírozzák, emel­6 NÖGRÁD - 1985. augusztus 18., vasárnap A Becsületes dolgozók véleménye érvényesül A közös siker eredője Újsághír: „A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter odaítélte a MÉM termelési nagydíjail ... Az észak-ma- gvarországi tájkörzetben a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet kapta meg.” ☆ A rangos kitüntetés ünne­pélyes átvétele már megtör­tént. Részese a szövetkezet mindazon tagja, akik nem riadtak vissza a sokasodó tennivalók elvégzésétől, vál­lalták a hosszú, nehéz éveken át tartó kiemelkedő munkát elismerő, azzal járó követel­mények teljesítését. E ran­gos nagydíj mögött a Kiváló termelőszövetkezet cím há­romszori elnyerése húzó­dik meg. Vajon a jogos öröm perceiben, óráiban vissza­pillantva a megtett útra, ki­ből, milyen érzést vált ki az elismerés, miben látja a kö­zös siker eredőit. ☆ — Fogatos voltam, utána kerültem a keverőüzembe — indítja gondolatait Sztéri István. — Az eredményeket én elsősorban az első számú vezetők előretekintő, követ­kezetes, határozott munká­jának tulajdonítom. Jó do­lognak tartom, hogy döntéseik előtt kérik a dolgozók véle­ményét. Ha azok a közösség jayát szolgálják, akkor hasz­nosítják. Nem sajnálják az időt a velük való beszélge­tésre. Régebben szóvá tettem, hogy munkatársaim szerint is ésszerűbben kellene meg­szervezni az alkalmazottak munkáját. Észrevételemnek volt foganatja, a végrehajtás már folyamatban van. Mind a vezetőség tagja, döntéseink visszhangjáról tájékoztatom a vezetőség többi tagjait. Azt viszont elmondhatom, hogy mi is kezdetben tartózkodunk az újtól. Ilyenkor egyszer így zárulnak gondolataink: jó­nak kell annak lenni, más­kor meg: majd meglátjuk. — Mi az, ami ösztönzőleg hat a munkakedvre? — Hogy a vezetők nagyon ügyelnek a jól dolgozók, er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sére. Kimondom: nem szere­tik a hanyag, lusta embere­ket. lett vannak olyan rendezvé­nyek, amelyeket anyagilag a központ támogat. Kiegészülnek a lehetőségek a szakszervezet kulturális célra szánt forintjaival is. Erről Papp Tamásné köz­művelődési-oktatási előadó számol be. — Tavaly 26 300 forint voR, az idei 29 800 forint. Ebből a nőnap, anyák napja, gyermek­nap mellett — mindegyikhez általában műsort is szerve­zünk — a letéti könyvtárért fizetünk, a TIT-előadások. tanfolyamok költségeit áll- juk. Aztán író-olvasó talál­kozókat szervezünk. Leg­utóbb Jobbágy Károly járt itt, nálunk kapta meg a vá­rostól a felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára alapított emlékplakettet. Em­ber Csabáék kórusa szép mű­sorral tette ünnepivé az al­kalmat. Nem minden prog­ram kerül feltétlenül pénz­be. . . A kiállításokat össze­kötjük mindig valami más rendezvénnyel: a salgótarjá­ni Bolyai Gimnázium Der- kovits-galériájának anyagát Czinke Ferenc grafikusmű­vész mutatta be. vele művész- közönség találkozót rendez­tünk. Nagy sikere volt id. Szabó István szobrainak. Igény, egy kis lelkesedés és szervezés kell a vetélkedőhöz, a kirándulások, a sportnapok összehozásához, a budapesti színházlátogatásokhoz. Ezt az érdeklődést szeretnénk to­vább erősíteni. •fr Eltérő tennivalók. eltérő lehetőségek. Ám mind a mezőgazdasági, mind az ipari üzemekben egyre jobban meg kell nézni, mire adják kj . a pénzt. Csak akkor hozhat hasznot a látszólag haszonta­lanra — kultúrára — költött minden egyes forint. G. Kiss Magdolna A szövetkezet az ország egyik legnagyobb szarvasmarhatartó gazdasága. — Korábban szocialista brigádvezető voltam. most pedig raktáros vagyok — mondja Sztrehó Lászióné. — Az asszonyok nagyon szeret­nek itt dolgozni, annak elle­nere, hogy a követelmények szigorúak. De azt is látják, hogy csak az boldogul, aki szereti, tisztességesen és be­csületesen elvégzi munkáját. Nálunk jó a hangulat. Meg­oldásra váró gond most is van, bizonyára továbbra is lesz, mert ez a fejlődéssel jár együtt. Nekem a nyílt, őszin­te légkör is tetszik. Ez jel­lemzi a vezetők és dolgozók kapcsolatát. Igen, én is szó­vá tettem, kifogásoltam egy-két dolgot, de soha sem tapasztaltam, hogy rossznéven vették volna tőlem. Ha vi­szont nincs igazam, vagy igazunk, akkor azt is meg­mondják. Igaz, hogy a szi­gorúságuk egyeseknek nem tetszik, de ezzel együtt igen emberségesek. Talán fur­csának tűnik, amit mondok, de így van: szeretjük veze­tőinket. Mit kérnék tőlük? — ismétli a kérdést. Azt, hogy még több munkalehetőséget biztosítsanak az asszonyok­nak. ir — Hirtelenjében nem köny_ nyű elmondani, felsorolni, miben látom a termelési nagydíj elnyerésének okatt, mert igen sok dolog jöhet szóba, s mindezek fontos láncszemet alkotnak a folya­matban. Ezért csak aÉ leglé­nyegesebbről szólnék. Nekem az tetszik, hogy a vezetésnek van határozott célkitűzése, amelyeket a vezetőség tagjai­val és a dolgozókkal együtt megtárgyal. Az okos, jó „el­képzeléseket mindig kérik és szívesen veszik, a jogos kriti­kai megnyilvánulásokat pe­dig elismerik, ha szükséges, akkor intézkednek. A dol­gozók többsége egyetért a nagyobb köve élményekkel, mert tudja, csak így tudunk előbbre jutni. Vezetőink te­vékenységét a kezdeményezés is jeliemzi. Keresik azokat az új dolgokat — gondolok itt az ipari tevékenységre — amelyek a tagság javát szol­gálják. S ami még nekem nagyon tetszik, az a magatar. tásuk. Szerények, nem el- bizakodottak — vélekedik Sárközi Béla, a gépműhely lakatosa, aki 1966-tól tagja a szövetkezetnek. ☆- Nálunk a becsületes dol­gozók hangja, véleménye ér­vényesül — folytatta az előb­bieket nem sokkal később Pintér Győzőné. a 32 tagú Palóc nevet viselő, bronz­koszorúval kitüntetett nö­vénytermesztő szocialista brigád vezetője. — Ez nem mindenkinek tetszik, de aki­ket illet, tudomásul veszik. Én. mint a vezetőség tagja üléseinken hozott döntések­ről. állásfoglalásról tájékoz­tatom az asszonyokat. Ilyen­kor általában a miért így, és miért nem másképpen kér­désre kell válaszolnom. Van aki hamarabb, van aki nehe­zebben érti -meg a döntések lényegét. amelyek termelő- szövetkezetünk fejlődését szolgálják. Ebben az esetben sem csinálok mást, csak azt, amit magam is tapasztalok. Ugyanis vezetőink döntéseik okait velünk is megbeszélik, indokolják, s a végrehajtáshoz kérik a mi és a tagság cse­lekvő támogatását. V Szinpatikus, kedves, közvet­len fiatalasszony benyomását kelti Kovácsné Molnár Kata­lin. a tejhasznú szarvasmarha- telep műszakvezetője. Vezető beosztásba történt kinevezés­kor. sőt még utána is akad­tak olyanok, akik a „te akarsz nekünk parancsolni”, furcsa magatartás jegyében akarták elodázni mulasztásu­kat. Kati, férjének és szület­nék segítségével hamar ma­gára talált, és ma már min­denki tudomásul veszi, hogy ő itt a felelős vezető. — Az évről évre javuló eredmények önmagukért be­szélnek — summázza véle­ményét, maid hozzáfűzi: — Az első számú vezetők fel- készültsége jó. A kockázat­vállalásban is addig mennek el. amíg az értelmes. ered­ményeket garantál. Elnökünk és helyettese naprakészen is­meri a mi munkánkat. A te­lepen dolgozók beavatják őket magánéletükbe is, ami szerintem a nagyfokú biza­lom jele: Határozottak, meg­fontoltak, s-zavuknak súlya van. •ir Végül érdemes idézni dr. Hütter Csaba Állami-díjas szövetkezeti elnök gondolatai­ból. az egyik legjellemzőbbet: — A rendkívüli magas és megtisztelő elismerésnek mind­annyian részesei vsgvunk. Munkánk során igyekeztünk távottartani magunktól az ön- hitséget, a beképzeltséget, az e’biza ködöt tságot. a gőgössé­get. Aki boldogulni akar, az tesz is érte. akinek jövője van. az alkotó módon, értel­mesen és folyamatosan cse­lekszik. Ami pedig a vezetők módszerét illeti: a puhánv irányítás anarchiát szül. a kapitánykodó pedig taszít. Venesz Károly Az ipari tevékenységből származó bevétel a múlt évben meghaladta a félmilliárd forintot. Az előállított termékek közül kiemelkedik a magasabb munkakultúrát megtestesítő — a képen látható — csomagológép-gyártás.

Next

/
Thumbnails
Contents