Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
MEGYÉNKBEN ELSŐNEK KEZDTÉK MEG AZ ARATÁST Még sok éjszakát alszik kint a termés... Embert, gépet erősen próbára tesz a* árpa betakarítása Ferik Mihály növény-termem tesi ágazatvesetö (balról második) mankamegbemséléat tart Nemcsak a mezőgazdaságban tevékenykedők hallgatják nagy figyelemmel a rövidebb és hosszabb távra szóló időjárás-jelentést, hanem a gyárakban dolgozók éppúgy, mint a nyári szabadságukat töltők. Mindannyian nagyon várjuk mar a nyarat. Amikor a hét közepén a Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki központja felé közeledünk, azon morfondírozunk, hogy a felhővel terhes égbolt, mikor maka- csolja meg magát és zúdítja ránk az égi áldást. ☆ A központ bejáratával szemben lévő learatott tábla szélén pihen egy NDK-s kombájn. Mellette két ember. Az egyik: Karman József kom- bájnos. A másik: Török László, a szerelőműhely dolgozója. * — összetört a csapágy —, mutatja a barátságos egy kis beszélgetésre is hajlandó szakember, majd folytatja: — Négyéves ez a masina, azóta egyfolytában bírta, úgy látszik most kapta el a végítélet... ván, aki masinájának tetején tevékenykedik. Ö is tegnap kezdett a munkához ebben a táblában. Szerinte is nehéz lesz az idei aratás, mert puhábbak, dúsabbak, füvesebbek dőltebbek a gabonák. — A kezdeti nehézségek nem tartanak sokáig — állítja határozottan a szakember, nem hallgatva el azt sem, hogy az idei indulása nem volt a legsikeresebb. — Be kell járatni, aztán zavartalanul lehet vele dolgozni — hangsúlyozza, miközben lejön a gépről, s így folytatja: — Délután már az aranyosi és a jobbágyi határban talál. Ott simább a terület, a földek is jobbak, gyorsabban haladunk majd. Ha minden jól megy. akkor az idén naponta 7—8 vagon gabonát szállítanak majd be tőlem a raktárba, vagy a szárítóba a gépkocsik. ☆ — A hét elején, kedden négy kombájnnal kezdtük meg az őszi árpa aratását a szemben lévő 33 hektáros terülea termés -r állítja a növény- termesztési főmérnök. ☆ A kora délutáni órákban Pásztó térségében, a sertéstelep feletti dombtetőn szépen, fegyelmezetten, egymás követve fogadja magába az ősziárpa-szemeket nyolc kombájn. — Dél felé érkeztek a gépek — mutat a folyamatosan dolgozó, szépen haladó NDK-s kombájnokra -Ferik Mihály növénytermesztési ágazatvezető. — Ha az eső nem zavar be —, mutat felfelé, a felhővel eltakart égboltra —, akkor egy óra múlva végzünk ezzel a 20 hektáros területtel. Itt könnyebben, gyorsabban haladnak a gépek, mint a Szi- rák I., Szirák II. földjeinken, mert nincs megdőlve a gabona. Ha kedvez az időjárás, a hét végére már elfelejtjük az őszi árpa idei aratását — hangsúlyozza az ágazatvezető. Mire e sorok megjelennek, már a búza vágására készülnek a kombájnok. Venesz Károly Kádermunka az alapszervezetekben A kongresszust követő időszakban nagyszabású munka- program áll a pártszervezetek előtt. Ahogy mondani szokás: „mindkét kezük tele van munkával.” Ezek a feladatok azt kívánják, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a kádermunkára. Ugyanis nagyrészt az embereken, különösen pedig a vezetőkön múlik a XIII. kongresszus határozatainak sorsa, az ott megjelölt politikai feladatok gyakorlati megvalósítása. A mai, anyagilag szűkös világban az egyik legnagyobb és legközvetlenebbül mobilizálható tartalékot jelentik a káderek. Semmi sem kézenfekvőbb, mint, hogy a vezető posztokra rátermett, hozzáértő, bátran kezdeményező, vállalkozó szellemű emberek — és csak ilyenek kerüljenek. Nélkülük a fejlődés dinamizálását, ami a kongresszus egyik központi irány- mutatása volt, képtelenség j megvalósítani. Az általánosabb célokon túl. a pártszervezetek közvetlen feladatai is előtérbe állítják a kádermunkát. Minél intenzívebb a politikai élet, minél nagyobbak a feladatok és a társadalmi aktivitás, annál kedvezőbbek a feltételek a kádermunka fejlődéséhez. Ez a minősítés nagyon is ráillik az elmúlt időszakra: a kongresszusi felkészülés, az országgyűlési képviselői és tanácstagi választások nem csekély feladatot adtak az alapszervezeteknek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nagyobb terhelés alatt — és ebből az utóbbi időben már jó ideje bővelkedünk — a káderek is gyorsabban nőnek. Erre idejében felfigyelni, az értékgyarapodást számon tartani, a növekedést helyes irányba terelni, és a gyakorlatban is hasznosítani — fontos része a kádermunkának. Ezt a mindennapi feladatok is megkövetelik. Ezzel összefüggésben elég csupán utalni a tömegszervezetek és -mozgalmak (népfront, szakszervezet, KISZ) soron levő kongresa- sznsaira, tisztségviselőinek újjá választására. az új népképviseleti szervek működésével kapcsolatos teendőkre, a vállalati irányítás új rendszerére való áttérésre, a vállalati gazdálkodás szigorúbb feltételeire. Az említettek külön-külön is. de összességükben-mindenképpen felgyorsítják a társadalmi élet mozgását, élénkítik a politikai aktivitást, szélesítik a terepet, és gazdagabb lehetőséget teremtenek, a szocialista demokrácia gyakorlati érvényesülésének, a közéletiség- nek. Még alapszervezeti méretekben is emberek tucatjai kerülnek reflektorfénybe: vagy. mint volt, vagy. mint leendő tisztségviselők. Mások azzal tűnnek ki, hogy kűVmöe érdeklődést tanúsítanak a közélet kérdései iránt, jó érzékkel követik nyomón a különböző társadalmi folyamatokat, a közvélemény alakulását. Nem kevesen szervezőkészségükkel, a kampányok gyakorlati lebonyolításában tűnnek ki rátermettségükkel. Ilyen körülmények között a pártszervezetek nemcsak politikai felkészültségből, szervezőkészségből vizsgáznak, hanem a kádermunkából is. Az intézmények eddigi tevékenységének értékelésével párhuzamosan véleményt kell mondaniuk a tisztségviselők személyéről, minősíteniük szükséges alkalmasságukat a további feladatok elvégzésére. Emellett számításba kell venniük az új erőket, személyiségeket. akik a cseréknél, a frissítéseknél szóba jöhetnek, mint rátermettebbek Ez roppant nagy felelősséget ró azokra, akiknek emberekről kell véleményt alkotniuk. Szabálynak tekinthetjük:ezt a feladatot eredményesen csak az alapszervezet kommunistáinak közössége oldhatja meg. A taggyűlés az a fórum, amely e tekintetben is biztosíthatja a kollektív tapasztalatot, az ügy iránti elkötelezettségből adódó magas fokú felelősséget. A taggyűlés illetékességét senki nem csorbíthatja. Ez a szerepe nem ruházható át sem a vezetőségre, sem a titkárra. Nem fölösleges erre utalni, mert a gyakorlatban ez nem mindig így történik, pedig a tapasztalatok szerint éppen a személyi kérdések iránt igen nagy a párttagok érdeklődése, rendszerint ezek váltják ki a legnagyobb vitát. A mi viszonyaink között, bármilyen területről legyen is szó, egyetlen tisztségviselő sem nélkülözheti a politikai bizalomnak azt a formáját, amely a pártszervezet támogatásában jut kifejezésre. Ez alapvető fontosságú, de nem meríti ki teljes egészében a politikai bizalom kritériumát. Ez akkor dől e* véglegesen, amikor a jelölteket az arra jogosultak megválasztják. Végső fokon a közvélemény ítélete dönti el, hogyan alakul a különböző társadalmi szervek, tömegszervezetek vezetése. további működése. A pártszervezetek eredményes kádérmunkájának nélkülözhetetlen feltétele, hogy jól is- I merjék ezt a közvéleményt, 'és saját álláspontok, értékítéletük kialakításánál vegyék messzemenően figyelembe. Ha nem így cselekszenek, akkor jön a „meglepetés”, mert a pártszervezet elképzelései nem valósulnak meg. amint erre a választások • is szolgáltattak példát. A közvélemény figyelembevétele nem azt jelenti, hogy mrndem véleményt megfellefcM bezhetetlen álláspontként kell kezelni. A pártszervezetek: nem mondhatnak le arról, hogy politikai eszközökkel, érveléssel befolyásolják, meggyőzzék az embereket, álláspontjuk helyességéről. Az a tapasztalat, hogy a demokráciát nem kevés helyen kell még tanulni, de legalábbis gyakorolni. A kádermunkának a kiválasztáson és az elfogadtatáson "tűi. folyamatos feladata figyelemmel kísérni a tisztségviselők munkáját. A gyakorlat próbáján lehet igazán eldönteni az egyes személyek alkalmasságát, megítélni magatartásukat a különböző helyzetekben, feltárni munkájuk pozitív és negatív vonásait. így válik nyilvánvalóvá, melyek azok a tulajdonságok, amelyeket erősíteni, illetve, amit nve- segetni kell. Ebben a munkában sem nélkülözhető a kollektív tapasztalat, a közvele-> meny ítélete. A nyilvánosság, a demokratizmus itt is az egyetlen hatékony módszer. A káderekkel szembeni bi-' zalom feltételezi a kritikát, a türelmet és a segítőkészséget. Ezért elsősorban a pártszervezetek tehetik a legtöbbet. Fontos feladatuk megakadályozni az intrikát, a szubjektivizmust. A közéleti emberek óhatatlanul — nem is ritkán — kerülnek olyan helyzetbe, hogy nemet kell mondaniuk a jogtalan kérdésekre, vagy a nem teljesíthető irreális igényekre. Erre is a felelősség kötelezi őket. Nem támogathatják a demagógiát, csak azért, hogy ne veszítsenek: „népszerűségükből”. A párt- szervezetek akkor járnak el helyesen, ha az elvszerű magatartás mellett állnak ki. s megvédik a felelősen gondolkodó és cselekvő vezetőket és tisztségviselőket. A pezsgő politikai közélet jó feltételeket teremt a pártépítésben is. Számos pár tors- kívüli tűnik ki közéleti érdekJ lődésével’, esetek vőkészségével, politikai elkötelezettségé-: vei. Az együttes munkában jobban megismerik a kommunista kollektívát, új barátokra lelnek, és ezáltal közelebb kerülnek a párthoz is. Közülük egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogv a párthoz tartozás több és más lehetőséget is kínál a politikai cselekvéshez. A pártszervezetek akkor teszik helyesen a dolgukat, ha eavengetik az utat az ilyen emberek előtt, akiket talán éppen a szerénységük tart vissza attól, hogy jelentkezzenek tagfelvételre. A pártnak éppen az ilyen emberekre van szüksége, elsősorban őket kell megnyerni. 3 velük erősíteni az alapszervezetet is. Rákos Imre BABÁK, BLÚZOK, SZŐTTESEK ,Megtartani az eredetiséget »I ff« Munkájából csak időnként tekintett fel. — Tegnap kezdtem el ebben a táblában dolgozni — mutat körbe. — Tízszer vagy tizenkétszer ürítettem ki a tartályt. Ahogy látom és tapasztalom. az idén nehezebb lesz a munkánk. Sok a jégverte gabona, lazák a szemek. kifújja a ventillátor — vélekedik a traktoros, aki a tizenkettedik nyári betakarításkor ül a kombájn vezetőfülkéjébe. Később szavaiból kiderül, hogy nem örül a váratlan javítási feladatnak, de nem is keseredik el. mondván: —Az induláskor kisebb-nagyobb re- perálnivaló mindig akad. Aztán számítani kell még sok mindenre, hiszen a kezdet kezdeténél vagyunk. — Ha csak rajtam múlik, akkor a búzánál szeretném elérni a napi 9—10 vagonos teljesítményt! Amennyiben a javítási idő meghaladja a három órát, akkor a kombájnosok a besorolt bérüket kapják meg. Az első három órára azért nem jár fizetség, mert karbantartás címén naponta mindegyikük 25 forintot kap, akár kell, akár nem kell a gépét javítani. * •ír A másik kényszerpihenőiét tartó kombájnos Hoiecz Istten — folytatja nem sokkal később Kucsera Antal növénytermesztési főmérnök. — Száznyolcvanhárom hektár őszi árpát kell betakarítanunk. amit jó főpróbának tekintünk. Ha az idő kedvezőre fordul, akkor péntekre, de legkésőbb a hét végére végzünk. A sok csapadék helyenként nemcsak kárt okozott, hanem megdöntötte a gabonát is. A víztartalma eléri a 20—21 százalékot, ezért szárítanunk kell. Ügy számolunk, hogy az őszi búza után a jövő héten kedden vagy szerdán hozzákezdünk a búza betakarításához. Gabonából 900 vagonra számítunk, ebből 700-at tudunk tárolni, a többit pedig elsőként akarjuk átadni a gabonaforgalminak. Meglévő kombájnparkunk lehetővé teszi, hogy játszva végezzünk az aratással. Csak a szárító kapacitása bírja a tempót. A szakember abban reménykedik, hogy az őszi búzánál elérik a tavalyi szintet, az őszi árpánál talán megközelítik az 1984. évi eredményeket, a tavaszi árpánál viszont nem érik el az elmúlt évi hozamot. — Ha kegyes lesz hozzánk a időjárás, akkor a nagy erőfeszítést kívánó nyári betakarítási munkával július végére, augusztus elejére végzünk. Addig azonban még nagyon sok éjszakát alszik kint A Szécsénvi Palóc Háziipari Szövetkezet épületéből szövőgépek csattogása hallatszik ki. Régi. patinás ház, kis tornáccal, boltíves kapuval. Sok szép szőttes kerül ki az itt dolgozó asszonyok keze alól. De nem csak szőnek, hanem saját maguk terveznek is az itt dolgozók, Szalai Jánósné az egyik legügyesebb közülük. — Az öregektől tanultam meg a szakmát, a takácsműhelyben tizenkilenc éve dolgozom. A családban más is űzi ezt a szakmát: a nővérem szövőnő, édesanyám pedig roj- tozó volt. — Mit jelent ez? — Amikor elkészül egy futó, vagy szőnyeg, rojtozzák a szélét.. Le kell vágni a fonalat egyforma hosszúságra és horgolótűvel álhúzni az anyagon úgy, hogy közben csomó kerüljön rá. Mi (tt nem rejtőzünk, ez a bedolgozók feladata. Ugyanígy a blúzok hímzése és a babák készítése, felöltöztetése népviseletbe. — Ön is hímez szabad idejében? — Ritkán. Babákat is készítettem régebben, de nagyon aprólékos az a munka, teljes embert kíván. Nekem akkor is inkább az újabb szövési mintákon járt az eszem, megosztott figyelemmel pedig ezt a munkát nem lehet végezni. Menjünk be a műhelybe, ott megmutatom, hogyan készül egv terítő! Hófehérre meszelt, nagy terembe léptünk, ahol egymást érték a régi, fából készült, egyszemélyes takácsszékek. ;— Nem jelent gondot, hogy ilven kiszolgált gépeken keil dolgozni? — Az igazán széo munkák csak ilyenen készülhetnek. Az automata motoros „csodákat” nem lehet úgv irányítani, mint a lábbal hajtottakat. A legkeresettebb lermék most a fe- hérszövésr fehér vászonra fehér és csontszínű fonallal dolgozunk. Ami most fut ezen a gépen, azt is én terveztem. — Honnan meríti a minta ötletét? — A környék népviseletéből. Elsősorban az őrhalmi, vizslás!, rimóci motívumokat használom fel a mai kor ízlésének megfelelően. Arra mindig nagyon vigyázok, hogy megtartsam azt eredetiségét! Csak fehér és kék-piros színeket használok. — Kapott már valamilyen' elismerést a tervezői munkájáért? — Igen, 1974-ben első helyezést értem el az országos takácsszövő versenyen. Egy piros-kék díszítésű palóc párnát készítettem a helyszínen. — Csak ebben a műhelyben szövik az ön által tervezett mintákat? — Ha valamelyik mintámat lezsűriztetem. akkor máshol is csinálhatják. — Otthonában is láthatók a népművészet remekei? — Sok a szőttes, a magam készítette hímzés es baba. Mindig szívesen kézimunkázom. Nagvon szerencsés ember vagyok, mert a hobbim megegyezik a foglalkozásommal. Robotok az építőiparban Egész sor gép és berendezés vált feleslegessé, amikor az egyik leningrádi építkezésen megjelent a robot. A robot árkot ás, lerakodja, majd a szerelőknek továbbítja a paneleket, csöveket fektet le, hegeszt, oszlopokat állít a helyére. Leningrad vezető robottechnikai és műszaki-kibernetikai szakembere, Jevgenyij Jurie- vics professzor ezt az eseményt a robottechnika első lépéseként jellemezte a ma még mindig jelentős kézi munkaerőt igénylő építőiparban és kommunális gazdálkodásban. Hol fejjel lefelé függ, hol pedig az óceánjárók celláinak függőleges falán jár a hegesztőrobot a Balti hajóépítő gyár sólyáin. Bogárhoz hasonlóan halad előre a műhely beszennyezett hatalmas üvegtábláin a robot ablakmosó. széles tiszta csíkot maga után hagyva. V M.-------------------------------------------------------------—________ ______________________________________ j NÓGRÁD - 1985. július 13., szombat 3
