Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
f fijp • * r Megismerték a lányok a homok csiklandozó ölelését. Aki már nem bírta elviselni a nap tűző melegét. i ulgária „kirakatát”, a Fekete-tenger partját nem kis D \ távolság választja el hazánktól. Ennek ellenére mégis J mintha itthon járnánk. Hol itt, hol ott keveredik a magyar szó a bolgárral. Szozopol. ez az ősi Apollónia romjain újjáépült, híres kis városka igencsak délen fekszik. Az északi tengerpart szálloda- és motelerdeitől mentes település megőrizte középkori hangulatát. Az óváros nem egy öreg háza meggyőző erővel érzékelteti <g. régi időket. A jelenben is gombamódra szaporodó, egy- és kétszintes épületek hásonulnak az elődökhöz. A Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyárának KISZ- esei a' közelmúltban itt feledték a hazai esős nyárelőt. A végtelen víztükör, a szelíden ringatózó hajók látványa még a vissza-visszatérö látogatót is rabul ejti. — Ez aztán nem a Balaton — hallom némelyiküktől, akik most kerültek először szembe igazi tengerrel. Pedig ez a kék színekben szikrázó víztömeg nem hasonlít a nevére. Amikor mérges, amikor gördíti tarajos hullámait — akkor fekete igazán a Fekete-tenger. Az első estén fölénktóduló sötét felhők bekényszeritettek bennünket a szobákba. Kint csöpögött az eső, bent előjöttek a tréfák, mi több a szép magyar nóták. Még a rend helyi őrei is csatlakoztak a vígkedélyü magyarok társaságához. A napfelkelte a jó időt is meghozta. Az ügyesebbek látták, az első sugarak mint aranyozzák be a víztükröt, sőt azt is, mint szedik ki csónakjukból zsákmányukat a halászok; és hallották a sirályok rikoltozásait, közben le-le- buknak táplálékukért. Ahogyan melegedett az idő, úgy népesült be a tengerpart. A homokos föveny megtelt barnára lesült és bámulni vágyó emberekkel. A tűző sugaraktól a krémek és olajok tömkelegé próbálta védeni bőrünket. — Gyerünk a vízbe! Ássuk be a testünket a homokba! — hallom társaim buzdító szavait. S megismertettük a lányokkal a sós vizet, a lebegő medúzákat, s a homok csiklandozó ölelését. Lassan mepízleltük a bolgár konyha specialitásait: a saláták királyát, a sopszkát. a húskolbászokat (a kebapcsét) és a sülve, roston, főzve tálalt, legnépszerűbb ételt, az ag- neskot. magyarul a bárányhúst. Számtalan helyen árulták a sült hal at és burgonyát, a boszorkányos gyorsasággal, grammra mért fagylaltot. A délutáni pihenést este ismét felváltja a nyüzsgés. A diszkóban felhevült testet megnyugtatja a tenger hűvös fuvallata. Hazafelé, a robogó vonatban emlékezetünkben ott él a parázsba hunyó maglya. a tenger távoli moraja és a derült, csillagos ég végtelenjébe vesző bolgár népi zene. Bencze Péter A hús tengervíz kellemesebb, Vacsora a hangulatos vendég- mini a cinö szorítása. lobén. A sülthal és burgonya nem hiányozhatott a mindennapi menüből. öblök sokasága szegélyezi a partot. TENGERPARTI ÜDVÖZLET
