Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

Eduard Sevardnadze: Europa alapvető érdekei követelik a továbbhaladást IA YIT-ről jelentjük r Elénk politizáló szellem — Barátságos sportmérkőzések r — A helsinki záróokmány életerejét mindenekelőtt az adja, hogy ez a dokumentum a különböző társadalmi, gaz­dasági és politikai berendez­kedésű országok közötti bé­kés egymás mellett élésre épül — állapította meg beve­zetőben a szovjet külügymi­niszter. Nem véletlen — mon­dotta —, hogy éppen Európa vált az államok békés együtt­működésének próbaterepévé. A kontinensen élő népek gaz­dasági, kulturális és történel­mi hagyományainak szoros összefonódása magyarázza ezt. Azt sem szabad azonban el­felejteni. hogy ezen a földré­szen áll egymással szemben a két legerősebb katonai-politi­kai szövetség, békeidőben pél­dátlan erejű hadseregek álla­nak szemben egymással, s szünet nélkül halmozódnak az újabb fegyverek. Senki sem számított arra, hogy a helsinki záróokmány aláírása egyben új európai aranykor kezdetét jelenti. Az akkoriban elért eredmények­ből azonban igen sok kiállta az idő próbáját. A 70-es évek­beli enyhülés nem tiszavirág­életű jelenség volt a világpo­litikában — állapította meg Sevardnadze —, hanem érté­kes tapasztalat, amely meg­erősítette azt a meggyőződést, hogy az államközi kapcsola­tok természetes állapota a konstruktív párbeszéd és a kölcsönösen előnyös együtt­működés. ÁLTALÁNOSNAK KELL LENNJ ' A Szovjetunió — mondotta n külügyminiszter —, a nuk- Seáré fegyverek megjelenésé­től kezdve, következetesen síkraszállt azok betiltása mel­lett. Fontos lépésnek tekintet­te ebben az irányban a lég­köri, világűrbeli és víz alatti nukleáris kísérletek betiltását. Ennek a tilalomnak azonban általánosnak kedl lennie. A kérdés átfogó megoldásához ez összes nukleáris kísérletek «noratóriwnára volna szükség. ÍA Szovjetunió több ízben ja­vaséba a nukleáris fegyve­rekkel rendelkező országok­nak, hogy állapodjanak meg egy ilyen moratóriumban, de ezekre a javaslataira nem ka­pott kedvező választ. Űjabb merész lépést tett ebben az irányban a Szovjetunió azzal az elhatározásával, hogy augusztus 6-tól egyoldalúan felfüggeszt mindennemű nuk­leáris robbantást. A Mihail Gorbacsov által hétfőn bejelentett moratóri­umról Sevardnadze megje­gyezte: A szovjet ajánlat 1986. január 1-ig szól ugyan, de ezen a határidőn túl is ér­vényben marad, ha az Egye­sült Államok a maga részé­ről szintén tartózkodik a ’nukleáris robbantások végre­hajtásától. A helsinki megállapodások magvát a német fasizmus fe­lett aratott győzelem eredmé­nyeként létrejött területi és politikai realitások rögzítése alkották — emlékeztetett Se­vardnadze, bírálva azokat az újabb kísérleteket, amelyek­kel egyes európai országokban újból megpróbálnak kétsége­ket támasztani a realitások iránt. Még mindig a záróokmány megvalósulásának útjában ál­ló akadályokról szólva, a szovjet külügyminiszter rész­letesen kitért az amerikai el- sőcsapás-mérő nukleáris esz­közök európai telepítésének kérdésére, s a NATO más ka­tonai lépéseire. Bírálta az ultramodern hagyományos fegyverek fejlesztésének prog­ramját, amely egy agresszív felhasználási doktrína kidol­gozásával jár együtt. Rámu­tatott, hogy teljes gőzzel fo­lyik az Egyesült Államokban az új típusú vegyi fegyverek kifejlesztése is, s ezek egy részig szintén Európában akarják elhelyezni. Nagy erő­feszítéseket tett az amerikai kormányzat a „csillagháborús” tervek megvalósítására, s szö­vetségeseit is szeretné bevon­ni ebbe. Ezeknek a terveknek a végrehajtása szovjet, véle­mény szerint, komoly, nega- tm következményekkel fenye­geti Európa és az egész világ biztonságát. A népek nagy várakozáso­kat fűznek a nukleáris és a kozmikus fegyverekről szóló szovjet—amerikai megbeszé­lésekhez — állapította meg a külügyminiszter —, ám ezek­ben a kérdésekben nem mu­tatkozik tényleges haladás. Szovjet részről több ízben ki­fejezésre juttatták a készsé­gét a hadászati, illetve a kö­zepes hatótávolságú rakéták számának lényeges csökkenté­sére, csak a kölcsönösség hi­ányzott ahhoz, hogy ez a szán­dék realizálódjék. A bécsi tár­gyalásokon az amerikai fél szüntelenül számokat követel a szocialista országoktól. Azok rendelkezésére is bocsátják a szükséges adatokat, de a má­sik félnek az sem tetszik, tgy aátán világos, hogy nem szá­mokon múlik a dolog, hanem a partnerekből hiányzik a készség, a megállapodásra. A Szovjetunió más országokhoz hasonlóan úgy véli, hogy Stockholmban is gyorsabban lehetne haladni. Ehhez meg­vannak az előfeltételek, de ideje lenne hozzáfogni nagy­szabású, egymást kölcsönösen kiegészítő bizalomerősítő in­tézkedésekről szóló megálla­podások kidolgozásához. A szocialista országok ebben a témában is alaposan mérlegelt javaslatokat terjesztettek elő, de a sikerhez a konferencia más résztvevőinek konstruk­tív hozzájárulása is elenged­hetetlen. / Eduard Sevardnadze a két­oldalú kapcsolatok határain messze túlmutató eseményként jellemezte Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárnak Mit­terrand francia államfővel és Reagan amerikai elnökkel ter­vezett találkozóit. A szovjet vezetés abból indul ki — mondotta —, hogy a találko­zók eredményeként csökken­nie kell a jelenlegi veszélyes feszültségnek, s kedvező for­dulatnak kell bekövetkezni az európai és a világhelyzetben. A Szovjetunió — hangoztat­ta a külügyminiszter — a becsületes, egyenjogú meg­állapodások híve, ám csalódás vár azokra, akik azt hiszik, hogy az erő pozíciójából tár­gyalhatnak vele. Minden olyan kísérlet, amely a jelenlegi ka­tonai egyensúly megbontását vagy egyoldalú előnyök szer­zését célozza, hatékony ellen­állásba fog ütközni a Szovjet­unió részéről. Másfelől a szov_ jet politika célja nem a konfrontáció, s az európai fej­lődésnek sem szabad a konf­rontáció irányában haladnia. SZANKCfÓK, EMBARGÓK Nehezményezte a szovjet külügyminiszter, hogy távolról sem teljes erővel folyik a kontinensen a kereskedelmi, gazdasági, az ipari és a tu­dományos-műszaki együttmú_ ködés, noha a szocialista or­szágok, mint a KGST és az EGK kapcsolatainak felvéte­lére vonatkozó javaslatok ta_ núsítják, készek új csatorná­kat megnyitni ezen a téren. Ehhez persze többek között arra is szükség van, hogy vé­get vessenek olyan, az állam­közi kapcsolatokban meg. engedhetetlen módszereknek, mint a szankciók és az em­bargók alkalmazása, a diszkri­minációs intézkedések, a megkötött üzletek és megálla­podások önkényes lemondása. Egyszóval itt az idő, hogy az európai országok komolyan megvizsgálják a ..második ko. sár” egész, témakörét, azokat a fontos kérdéseket, amelyek eddig érdemtelenül háttérbe szorultak, s amelyek megol­dása friss ■ szemléletet, poli­tikus megközelítést igényel. Sevardnadze foglalkozott a „harmadik kosár" problémái­val is, megállapítva, hogy a Szovjetunió meggyözödéses hí­ve a humanitárius problémák megoldásának, érdekelt a kul­turális és oktatási kapcsola­tok kiszélesítésében, de úgy véli. hogy a kapcsolatoknak és csereknek az emberi szemé­lyiség kiteljesedését, a né­pek közötti megértést és ba­rátságot kell szolgálniuk. Eb. ben a tekintetben a szovjet álláspont szerint gondosan el kell választani az ideológiai nézetkülönbségeket az állam­közi kapcsolatoktól. A Szov­jetunió ezt teszi, s nem en­gedi meg senkinek, hogy be­avatkozzék belügyeibe. A szovjet, társadalmi rendszer, a szocialista demokrácia el­leni támadási kísérletek a továbbiakban is megfelelő vá­laszban részesülnek majd — mondotta a szovjet külügymi­niszter. TARTÓS BÉKE KELL' Az államok közötti humani­tárius együttműködés csak szuverenitásuk és jogszabá­lyaik teljes és maradéktalan tiszteletben tartása, a bel- ügyeikbe való be nem avat­kozás alapján képzelhető el. Az e területeken való együtt­működéshez ugyanolyan szük­ség van az enyhülésre, mint a levegőre, szükség van a bi­zalom magas fokára, amely tartós biztonságra épül — ál. lapította meg Sevardnadze Beszédének befejezéseként a szovjet külügyminiszter ar­ról szólt, hogy a Szovjetunió­nak nagyszabású tervei meg­valósításához tartós békére van szüksége Európában és az egész világon. Ugyanezt igénylik más országok népei is saját kormányaiktól. Épp ezért mondható, hogy Európa alapvető érdekei követelik meg a továbbhaladást azon az úton, amelyen az irányt Helsinki jelölte meg. * LeopoW Gratz osztrák kül­ügyminiszter szerint, aki a keddi plenáris ülés következő felszólalója volt, a helsinki záróokmány ösztönzést és tá­mogatást jelentett az elmúlt tíz évben az osztrák jószom­szédsági törekvéseknek. George Shultz amerikai kül­ügyminiszter a helsinki jubi­leumi találkozó első „mun­kaülésén” , elhangzott beszédé­ben a finn fővárosban ural­kodó általános hangulattól va­lamelyest eltérő szkeptiku- sabb hangnemben beszélt Európa helyzetéről. Shultz elismerte a „lassú haladás” lehetőségét, s azt, hogy a záróokmány „nem egyszerűen a célok és elvek kifejezése, hanem gyakorlati lépések programja is volt”. Értékelése szerint, az eltelt 10 év „a korlátozott haladás” időszaka volt, ,.a legfontosabb ígéretek azonban beváltatla­nok maradtak”. Shultz „leg­fontosabb ígéretek” címén az emberi jogok megsértéséért próbálta felelősségre vonni a Szovjetuniót és Csehszlovákiát, s beszédének jó harmadré­szét a nyugati sajtóból vett szovjetellenes „esettanulmá­nyok” ismertetésének szentel­te. Szerinte ugyanis „ezek nélkül nem beszélhetünk hel­sinki föl vamatról”. Az amerikai fél — mondot­ta befejezésül Shultz — „kész élni az alkalommal”, hogv a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozón „türelmes és komoly munka kezdődjék” a két nagyhatalom közötti prob­lómó.lr rY\ocfr»l/-l úcáno Kovács B. Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A nemzetközi ifjúsági bé­kemozgalom egységének je­lentőségére mutatott rá ked­den Moszkvában Angela Da­vis. A Szovjetunióban is nagy tiszteletnek örvendő amerikai békeharcos a XII. Világífjúsági és Diáktalálkozó díszvendégeként tartózkodik a szovjet fővárosban. Sajtóértekezletén Angela Davis szólt arról, hogy az Egyesült Államok polgárainak többsége békét akar, ám so­kukat félrevezették a ,<szov- jet katonai fenyegetésről” szó­ló koholmányokkal. Az ame­rikai békemozgalom egyik legfontosabb feladata azért az hogy megismertesse a va­lóságot a Szovjetunióról, a szovjet külpolitika, békés cél­jairól, s rákényszerítsék a kormányzatot, hogy kedvező választ adjon a szovjet kez­deményezésekre. A VIT-en részt vevő ame­rikai fiatalok hazatértük után elmondják tapasztalataikat a Szovjetunióról, az ifjúság nem­zetközi seregszemléjén szer­zett benyomásaikról. Angela Davis ugyanakkor hozzátette azt is: az Egyesült Államok­ban továbbra is komoly erő- -feszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy aktívabbá te­gyék a fiatalok küzdelmet a békéért. ☆ A moszkvai nemzetközi ke­reskedelmi központban is ki­cserélődtek a programtáblák. A békéért és leszerelésért ví­vott harc tematikus központ­jában a fiatalok kedden már megkezdték annak a morató­riumjavaslatnak a megvita­tását, amelyet hétfőn tett Mi­hail Gorbacsov. az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára. Több felszólaló indítvá­nyozta, hogy a VIT biztosítsa támogatásáról ezt a javasla­tot. Várják a résztvevők a hí­reket a Helsinkiben kedden megkezdődött külügyminiszte­ri értekezletről. Az ottani fejlemények megvitatása to­vább gazdagítja majd a köz­pont munkáját. Az antifasiszta tematikus központban a fasizmus és a neofasizmus különböző jelen­legi megnyilvánulásaival fog-' lalkoztak. A résztvevők nagy figyelemmel kísérték többek között a chilei és a dél-afri­kai küldöttek felszólalását. Érdekes színfoltja a feszti­válnak az úgynevezett szabad szószék. Természetes, hogy a szószék munkájában i6 van­nak korlátozások: nagy tás­kákkal, csomagokkal, ide sem jöhetnek a résztvevők, mint ahogyan más rendezvényekre sem. Mindenütt megőrzők működnek a személyes hol­mik számára. Itt is kérik a felszólalókat, hogy a hozzá­szólások időtartamát tartsák be és itt is jelentkeznie kell annak, aki azt szeretné, hogy szót kapjon a szószék portu­gál elnökétől. A hozzászólás témáját, nyel­vét azonban mindenki maga választhatja meg. Szabadon terjeszthetők itt a különböző nyelvű, a fesztiválra készített és elhozott prppagandaanya- gok is. A hozzászólások té­máinak skálája a békeharc­tól az európai biztonság kér­désein át az afrikai éhezők szenvedéséig és az apartheid­politika elítéléséig rendkívül széles. A hétfői szolidaritási napot követően kedden különösen élénk volt az antiimperialista szolidaritási központ munká­ja. — Csak itt, Moszkvában kap­tam képet arról, milyen erős a világ fiatalságának szolida­ritása Nicaraguával — mon­dotta egy diák az NSZK-ból. A Német Szövetségi Köztár­saságból érkezett fiatalok egyébként rendkívül aktívak voltak a Nicaraguával vállalt szolidaritás jegyében megtar­tott nagygyűlésen is. Minden­felé lengtek az SDAJ. a Spar­takus diákszervezet és az ifjú pionírok szervezetének zász­lai, transzparensei Egy olasz küldött a Salvador népével való szolidaritásról beszélt. Hangoztatta, hogy a fesztivál jó alkalom arra, ho.gy a fia­talok kinyilvánítsák vélemé­nyüket ezekben a kérdések­ben Moszkva másik egyetemén, a Lomonoszov egyetemen rendezték be a nemzetközi diákközpontot. Ez a VIT leg­nagyobb és legélénkebb köz­pontja. A tematikus közpon­tokra jellemző tanácskozóter­mek. kerékasztalok mellett saját kulturális és sportköz­pontja is van az egyetemnek. Itt amatőr együttesek adnak műsorokat, diákszínjátszó cso­portok mutatják be előadá­saikat. Nemzetközi diákbált. politikai dalbemutatót és más hasonló programokat is Szer­veznek. A központ házigaz­dái elsősorban az egyetem hallgatói közül kerültek ki. Számukra is érdekesek azok a találkozók, amelyek a kü­lönböző szakmákat tanuló diá­kok között zajlanak. A legfon­tosabbak azonban természete­sen a politikai viták, rendez­vények. A 40 nagyszabású ilyen rendezvény között a kül­döttek különösen fontosnak és érdekesnek tartják azt a konferenciát, amelynek témá­ja. hogyan vehetnek részt az egyetemi hallgatók és a di­ákszervezetek a békéért, a nemzeti felszabadításért, a függetlenségért, a demokráciá­ért, a társadalmi haladásért, a reformok és társadalmi át­alakulások megvalósításáért vívott antiimperialista küz­delemben, illetve miként véd­hetik meg saját érdekeiket. Nagy érdeklődésre tart szá­mot az egyetemisták a béké­ért. a világméretű együttmű­ködésért, az atomháború meg­akadályozásáért, a társadalmi és gazdasági fejlődésért elne­vezésű nemzetközi fórum. ☆ Á moszkvai testnevelési fő­iskola ad otthont a Világifjú­sági és Diáktalálkozó sportköz­pontjának, a sportesemények nagy része pedig az izmajlovói olimpiai komplexum terüle­tén zajlik. A fesztivál azokat igazolja, akik úgy vélik. !■' az ifjúság és a sport elvá­laszthatatlan. Izmajlovóban baráti talál­kozókra, barátságos mérkőzé­sekre került sor küldöttségek és különféle ..válogatott” csa­patok között. A sporttal foglalkozó te­matikus központ munkájában fontos politikai kérdések is terítékre kerülnek. A sporto­lók, mint a béke utazó nagy­követei sokat tehetnek a bé­kéért, a népek közötti megér­tés és bizalom erősítéséért — vallották a felszólalók. „A fia­talság és a sport a modern társadalomban”. „Sportolók a békéért, sportolók a nukleáris rakéták ellen” — ilyen és ha­sonló témákban tartottak vi­tákat, fórumokat, eszmecseré­ket. A sportközpont lehetőséget ad az ifjú sportolóknak, hogy világhírességekkel' találkozza­nak és beszélgessenek. A fesztivál sportoló díszvendé­gei fórumon válaszoltak hét­főn az érdeklődők kérdései­re. Alberto Juantorena. Bar­bara Krause. Jankó Ruszev, Ludvik Danek és még sokan voltak a válaszolók között. A fesztivál vendégei között van Magyar Zoltán, Verrasztó Zoltán, Bállá József, Gedővá- ri Imre. ők a magyar klub közönségének tartanak él­ménybeszámolót. a tervek sze­rint bemutatókra is sor ke­rül. Gedővári Imre páston. Bállá József pedig a birkózó­szőnyegen kíván ízelítőt adni mesteri tudásából. A fesztivál nagy érdeklő­déssel kísért eseménye volt hétfőn az ezertáblás sakk­szimultán, amelyen ötven nemzetközi nagymester és mester vett részt Anatolij Karpov vezetésével. Köztük volt hazánk színeiben Kas Rita is. A fiatalok összesen 139.5 pontot tudtak a lehet­séges ezerből elrabolni a sakk kiválóságaitól. Karpoy és Mihail Tál nagymester mind a húsz lehetséges pontot meg­szerezte. Kas Rita eredménye 14:6, ám sakkozónőnk nem szenvedett vereséget, pontjai nyolc győzelemből és 12 dön­tetlenből gyűltek össze. A CSZKA labdarúgó- és atléti­kai arénájában megtartott szimultán bizonyára emléke­zetes esemény marad minden résztvevője számára. Előremutató gesztus Világszerte nagy figyelmet keltett hétfőn Moszkvában nyilvánosságra hozott intézkedés, amely szerint a Szovjet­unió jövő keddtől beszüntet mindenfajta atomfegyver-kísér­letet. A lépés célja az egyre fenyegetőbb katonai vetélkedés mérséklése, az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásának elősegítése — derül ki Mihail Gorbacsov nyi­latkozatából. Az SZKP KB főtitkára egyben hasonló dön­tésre szólította fel a világ többi nukleáris hatalmát is, rá­mutatva, hogy az összes atomfegyver-kísérlet beszüntetése messzemenően hozzájárulhatna a vilégbéke megszilárdítá­sához, a katonai erőegyensúly fenntartásához. Az időpont kiválasztása nem véletlen: augusztus 6-a. a Hirosima elleni amerikai atomtámadás évfordulója. A tra­gikus mementóhoz kötött politikai kezdeményezés tehát a legutóbbi világégésre is visszautal. Gorbacsov nyilatkozó!a túlmegy azokon a szerződéseken, amelyeket eddig e tárgy­körben megkötöttek például az atomcsendegyezmény, vagv a föld alatti kísérletek korlátozása, s kitűnő lehetőséget kí­nál a fegyverkezési hajsza ütemének legalább némi csök­kentésére. A hangsúly itt a lehetőség szón van. Az ugyanis a szakértők, diplomaták előtt is világos, hogy a moszkvai kezdeményezés nem csupán katonai szempontból jelentős. Sokkal fontosabb lenne e lépés elfogadásának és viszonzá­sának politikai szimbóluma. Ez ugyanis arra mutatna, hosv — a kölcsönös jó szándék érvényesülése esetén — erő -e kaphat a nagyhatalmak oly’ sokáig feszült viszonyában egyelőre ellentmondásosan, nyomokban érzékelhetően meg­kezdődött javulás. Ugyanezt, a szovjet—amerikai kapcsola­tok normalizálódását remélik az optimistább megfigyelők a nagy érdeklődéssel várt novemberi, genfi Gorbacsov—Reagan találkozótól is. Kérdéses persze, mennyire indokolt a derűlátás. A moszk­vai kezdeményezést ugyanis rendkívül gyorsan követte a kiábrándító elutasítás. Shultz amerikai külügyminiszter, — aki kollégáival együtt a helsinki záróokmány aláírásának évfordulós ünnepségein a finn fővárosban tartózkodik, si­etett bejelenteni: országa nem fogadja el a szovjet morató­riumjavaslatot. Időközben különböző fenntartások hang­zottak el Washingtonból is, jelezve, hogy az amerikai ad­minisztráció jelenleg kevéssé tűnik hajlandónak a pozitív reagálásra. Pedig a helsinki találkozó, az enyhülés tíz év­vei ezelőtti fénykorára való visszaemlékezés ritka jó al­kalmat kínálna a kedvezőbb nemzetközi légkör kialakítá­sához. A szovjet javaslat január elsejéig szól. Csak remélni lehet, hogy a gyors elutasítás nem jelenti az utolsó szót Washing­ton részéről, s a szovjet gesztus más, érdekelt országokban is követőkre talál. Szegő Gábor Vsrkonyi Péter megbeszélései Kedden Helsinkiben Várko- nyi Péter megbeszélést foly­tatott csehszlovák kollégájá­val, Bohusiav Chnoupekkel. A két külügyminiszter a teljes egyetértés és az elvtársiasság jegyében véleményt cserélt az európai biztonsági és együtt­működési értekezletből adó­dó feladatokról. Délután a Fin land ia-palotá- ban magyar—belga külügy­miniszteri találkozó volt. Vár- konyi Péter és Leo Tinde- mans véleményt cserélt a két országot kölcsönösen ér­deklő nemzetközi problémák­ról. (MTIj

Next

/
Thumbnails
Contents