Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
Felújítási munkálatokat végeznek a XIII. században épült hollókői váron. Az Országos Műemlékvédelmi Szakfelügyelőség egri kirendeltségének szakemberei az jdőlépázta kövek helyreállítását végzik a várban. Újjáépítik a vár főfalait, bástyáit, valamint feljárati lépcsőit, a leomlott részeket eredeti formában készítik el. A munkálatok ideje alatt a látogatók csak kívülről tekinthetik meg a hétszáz éves műemléket. Poroljon ci tábla! Féltucatnyi monstrum egyenletes tempóban gördül lejtőn le, dombnak föl, száll a por, és közben fogy, egyre fogy a még lábon álló búza. Időnként egyik-másik megáll a pótkocsik mellett és megtelt puttonyából dönti a szemet. A sziráki határban az MV—4-es , fajtát aratják a Mátraaljai Állami Gazdaság kombájnosai. Már a tábla vége felé járnak, ezért bátrabban állítom meg egyiküket néhány szóra. Tudom, hogy teljesítményben dolgoznak, szabadkozással kezdem, de Holecz István legyint, ne húzzuk az időt. — Hamarosan befejezzük ezt a táblát, de nem is baj, elég gyenge a termés, úgy 50 mázsa hektáronként. A többi szerencsére jobb, az átlag 58 —60 mázsa. — Mióta kombájnos? — Szerelő vagyok én. nem kombájnos, de hatvannégy óta minden nyáron felülök a gépre. Akkoriban még a régi SZK—4-es volt „divatban”. — És ez a mostani, E—516- es? — kérdezem, miután egy oldalpillantással leolvasom a gép oldaláról a típust. — Ez már jobb. Itt. ezeken a hepehupákon jól elmegy, de van jobb is. — Milyen gépen szeretne dolgozni? —- Hát ilyenen. Már hat éve dolgozom ugyanezzel a géppel. Megszoktam, nem szívesen cserélném el. Ügy vagyok ve'e. mint ezzel a gazdasággal. Harmincöt éve itt dolgozom. igaz közben a nevét kétszer megváltoztatták. — A családból más is dob t»ozik itt? — Csak a feleségem. A két lányom már az ipart választotta. Talán, ha fiam lenne, az idejött volna. Az energiatakarékosság jegyében m»nd több házat, lakást látnak el kitűnő hőszigeteléssel. I-égszigetelik az ajtókat, ablakokat is, és ez sokszor olyan jól sikerül, hogy a lakás és a külvilág közötti légeserélődés gyakorlatilag megszűnik. F.nnek következtében a lakások belső terében összegyűlik a műgyanta- festékek, tapéták kipárotgása, ami ártalmat jelenthet az egészségre. Ezért óránként egyszcr— Sokat dolgoznak. Nincs se szombat, se vasárnap, a műszak se nyolcórás. Megéri? — Hát nem csak azért csinálom. mert unalmas lenne a nyár kombájnozás nélkül. Két és fél, három hét alatt két „rendes” hónapravalót keresünk. De már meg is van a helye, a nagyobbik lányom építkezjik. — Hogy kerül valaki kombájnra? — Ezt egy fiataltól kérdezze! Nézze, már körbevágták a . gépemet — mondja, és kapaszkodik is fél a „parancsnoki hídra”. A „fiatal” Ács Ferenc is harminckét éve dolgozik a gazdaságnál. — Voltam én már itt minden, csak akasztott ember nem. Édesapám meghalt, tizenkét éves koromban, hát az iskola után idejöttem kocsisnak. Most traktoron dolgozom, de az előző években kipróbáltam a kaszálógépeket is, így idén kombájnra kerültem. Űj gépet kaptam, új kombájnos- nak az dukál. — Akkor ezzel nem volt sok gond a felkészítéskor? — Nem hát. csak az összes csavarja lötyögött. Mire ^valamennyit meghúztuk, megismertem minden poréikáját. — Család? *— Van egy lányom, szeptemberre várjuk az unokát. Már meg is vettem a babakocsit. Dé. ha lány lesz, a ve- jem fizeti az áldomást. — Köszönöm a beszélgetést, jó munkát kívánok. — Nagyon szívesen, de inkább jó időt kívánjon, hogy poroljon a tábla! Az aratóknak az a jó. — Hát akkor jó munkát, jó időt hadd szálljon a por! M. L. kétszer ki kellene cserélni a lakasok levegőjét. A rosenheimi (NSZK) építésbiológiai intézet szakértői azt ja- | vasol.ják, hogy a manapság használatos építőanyagokat gázáteresztő anyagokkal kellene Iyettesítenl, amelyek ugyan szigetelők, de lehetővé teszik levegőcserét is otthonunkban. Ilyen alkalmas anyag a kókusz- és farostlemez, valamint a teljes taboritás. Tengervízből urán Tokiótól 600 kilométernyire délnyugaton megkezdte munkáját az első japán kísérleti berendezés, amely uránt von ki a tenger vizéből. A tízmillió dolláros költséggel létesített kísérleti üzem nem a hagyományos módon, titán- oxiddal, hanem nitrogénvegyülettel kombinált műanyag szálakkal köti meg a tengervízben oldott uránt, és ezzel az eddigi eljárásnál húszszor több uránt von ki a tengervízből. A hozam egyelőre nagyon kicsiny: egygrámmnvi szívóanyaggal négy milligrammnyi uránt von ki a tenger vizéből. .Javítja majd a hatékonyságot, ha a megkötőanyagból hálószerű szövetet sikerül maji készíteni, s így növelhetik érintkezési felületét a tengervízzel. Tudományos szakértők fényes jövőt jósolnak az új eljárásnak. emlékeztetve rá, hogy egyes becslések szerint a szárazföldek uránkészlem; már századunk végére kimerülnek, a tengervíz négymi’- liárd tonnára becsült urán- készlete viszont gyakorlatilag kimeríthetetlen. Egyelőre nagy gondot okoz a gazdaságosság: három gramm urán kivonásához ezer tonna tengervizet kell „átszűrni”, igv a tengervízből kivont urán egyelőre ötször-tízszer drágább. mint a szárazföldön kibányászott. A vegyipar az év első felében változatlan áron számítva 2.6 százalékkal növelte termelését, s valamelyest elmaradt az előirányzattól. Az iparág vállalatainál most 1.8 százalékkal többen dolgoznak, mint a múlt év hasonló időszakában. miközben az iparban összességében csökkent a létszám, az egy foglalkoztatottra jutó termelés az. ipari átlagot némileg meghaladóan nőtt. A legnagyobb mértékben — csaknem 11 százalékkal — a gyógyszeripar növelte termelését. s 1984. első feléhez viva emelkedett a kőolaj-feldolgozó, valamint a háztartási és kozmetikai iparban előállított termékek meny- nyisége is. A vegyipar tobfai Enerpfafeliarékosság és légcsere he- | jó • szonyit Ha verseny — legyen verseny Az árutermelés, a verseny szelektáló, differenciáló hatása szocialista, avagy kapitalista jelenség? Napjainkban bizonyára érthetetlen az ilyen kérdés. Vannak olyan nyilvánvaló dolgok, evidenciák, amelyekre azt mondják; ez van, és tartózkodnak a minősítéstől, az „átpolitizálás- tól”. A versenyhatások konkrétan az érintettek körében lehetnek kellemesek és kellemetlenek, de általában a társadalom, az ország szemszögéből nézve nem jók és nem rosszak, egyszerűen realitások, amelyeket nem szabad figyel, men kívül hagyni. Volt időszak, amikor a természetes szelektáló hatásokat, mint szocialistaellenes jelen, ségeket bírálták, s a lemaradók támogatására, a különbségek tudatos kiegyenlítésére törekedtek. A verseny lényegét az elvtársi segítségnyújtásban, az elmaradók felzárkóztatásában ( határozták meg. NEM MINTA A KÖZÉPSZERŰSÉG Az általános színvonalemelkedésnek elvileg a sorok szorosra zárása is egyik lehetséges módja. E felfogástól sem idegen a kiugrás, az elit felmutatása, sőt része az él. lovas, a minta kiválasztása és reklámozása, a korlátlan lehetőségek hangoztatása. Az él. munkás- és élüzemmozgalom eszméi részben máig hatnak, nem váltották fel teljesen újak, a kiélezett hazai és nemzetközi versenykövetelményekhez igazodóak. Pedig milyen egyszerűnek és természetesnek tűnik, hogy a verseny legyen verseny, minden külső és művi beavat, kozásoktól mentes. Az elmaradók rovására gyarapodjon, fejlődjön az élenjáró. A gyakorlatban mégis a természetes kiválasztódás útját állja vagy a gazdasági szabályozás, va. / az egyedi beavatkozás, az eszközök, a jövedelmek átcsopor. tosítása az élenjáróktól az elmaradókhoz. De a szemléletbeli akadályok sem lebe- csülhetőek. A negatív hatás közismert: nem terebélyesedhet a korszerű, a jövedelmező, és nem szorul vissza a korszerűtlen, az elavult, a gazdaságtalan. Az egész ösztönzési rendszert kérdőjelezi meg ez a retrográd gyakorlat. Nem érdemes igazán jól dolgozni, ha a munka, a teljesítmény hasznát mások élvezik. Végül is felborulnak az értékrendek. A középszerűség mintává válik, s nem a munka, az alkotás, hanem az ügyeskedés, a helyezkedés lesz a rangsoroló, a sorsformáló tényező. Nem nehéz belátni, hogy 'a kollektíva (a vállalat, a sző. vetkezet, az üzem) és az egyén (a dolgozó) sorsát szoros szálak fűzik egybe. Ha a vállalatok közt egyenlős- di érvényesül, akkor többnyire a személyi jövedelmek is függetlenednek az egyéni teljesítményektől. Ha ugyanis az egész kollektívát nem serkentik kiemelkedő munkára, akkor az egves dolgozó — az ösztönzési alapok átlagolása okán — szintén „beáll a sorba”. És fordított esetben, amikor a személvi jövedelmek erősen kiegyenlítettek, akkor aligha várható el mind az alágazatának termelése 0.3—3 százalékkal alatta maradt a múlt év hasonló időszakában elért teljesítményeknek. Legnagyobb az elmaradás — az előző évhez képest csaknem 7 százalékos — a műtrágya- és növényvédőszer-iparban. A mezőgazdasági kemikáliákat. gyártó vállalatok a második negyedévben nagy erőfeszítéseket tettek a termelés fokozására, az elmaradások pótlására, de nem tudták teljes egészében behozni az energiakorlátozások miatti év eleji jelentős termeléscsökkenést. Az értékesítés átproaramoajá- sával azonban sikerült összességében biztosítani a gazdaságok. szövetkezetek ellátását műtrágyával és növényvédő szerekkel. egyéni, mind a kollektív kiugró teljesítmény. Az egyéni és a kollektív ösztönzés összefonódó bűvös körét, úgy tűnik, egy ponton az idén sikerült áttörni. Január elsejével alapvetően megváltozott a keresetszabályozás tartalma és módszere. Háttérbe szorult az átlagbér-szabályozás, és előtérbe került a nyereségtől, a jövedelmezőségtől függő bérgazdálkodás. Vagyis megszűnt az átlag és a bázis meghatározó szerepe, s a kifizethető bérek fedezetét egyre inkább a kollektív vállalati teljesítmény (a nyereség) biztosítja. ZÁRJUK BE A KISKAPUKAT A gazdasági vezetők körében — értekezleteken, személyes beszélgetésekben — szinte egyik napról a másikra megszűnt a bérszabályozás ócsárolása. Persze dicsérni sem tudja mindenki. Hiszen az új bérezési feltételek csak az átlagos, vagy annál magasabb nyereséget elérő kollektíváknak kedveznek, akik számára pedig végképp elfogadhatatlanok, azok választhatnak maguknak más bérezési formát. Ahol élnek és jól élnek az új bérezési lehetőségekkel, ott határozottan élénkült a teljesítmények ösztönzése, és elkezdődött a kereseti aránytalanságok felszámolása. Máris növekedtek a kereseti különbségek az azonos szakmán és az azonos beosztáson belül, valamint a különböző szakmák és az eltérő beosztások között — a tényleges teljesítményektől, a vállalt felelősségtől függően. Kiemelt, az átlagosnál jóval magasabb keresetet fizetnek például a termelésirányítóknak, a műszaki-gazdasági értelmiségnek és a fejlesztésben, a gazdasági eredmények elérésében kulcsszerepet játszó más dolgozóknak. A teljesítmények következetesebb érvényesülését jelzi továbbá, hogy a felesleges, úgynevezett „vattal-’-lét- szám mindinkább kiszorul az( üzemekből, az irodákból. Ám a szükségesnél és a lehetségesnél mérsékeltebbek a jól és a rosszul gazdálkodó vállalatok közötti jövedelmi különbségek. Tehát a kollektívának még mindig nem éri meg kiugróan, jól dolgozni, illetve változatlanul nem elég határozott a visszatartó erő az átlagosnál gyengébb munkától, a veszteséges tevékenységtől. Azt a lovat ütik, amelyik húz. A nehéz gazdasági helyzetben onnan vonnak el jövedelmet, ahonnan lehet, ahol több képződik. A rosszul dolgozó vállalatokkal, szövetkezetekkel viszont változatlanul kesztyűs kezzel bánnak. Ahol szükséges többnyire találnak kiskapukat a normatív szabályozás és az általános rendelkezések útvesztőiben. Különösen az árrendszer ..rugalmas”; többnyire elismeri és a kiszolgáltatott hazai vásárlóval megfizetteti a külpiaci veszteségeket, a korszerűtlen és hanyag munka többletköltségeit. Jellemző például, hogy a beruházási kereslet folyamatos csökkentése nyomán az építőipari kínálat nem növekedett, a minőség nem javult, a kiviteleA múlt évi központi intézkedések és a vállalati erőfeszítések eredményeként az idén alapvető és lényeges gyógyszerekből nem volt hiány a patikákban és kórházakban. bár néhány medicinából most is előfordultak késedelmes szállítások. Az építkezések tavaszi kezdetének elhúzódása, a magánerőből megvalósítandó családi házak számának csökkenése miatt az év első felében a korábbiaknál kisebb volt az érdeklődés egyes műanyag építési termékek iránt, így az évek óta töretlenül fejlődő műanyag-feldolgozó ipar most nem tudta tervének időarányos részét teljesíteni. A nem rubelelszámolású exporteredményekben a vegy■i------------------------------------------* NÓGRÁD - 1985. ju zési idők alig-alig csökkentek, az árak viszont határozottan emelkedtek. A differenciálás , következetes érvényesítését nehezíti, hogy nem alakult ki a leépült, tönkrement gazdasági egységek felszámolásának gyakorlata. Az elvek tisztázódtak, a jogszabályok is nagyjából kialakultak. Alkalmazásukat azonban a szakmai, politikai idegenkedés egyelőre fékezi. A közvélemény bizonyos része a korábban kialakult szocialista eszményképpel összeegyeztethetetlennek tartja egy-egy vállalat felszámolását, épületei. eszközei kiárusítását. Holott a szocializmus eszméit, gazdasági rendjét nem az élet- képtelen szervezetek felszámolása, hanem azok fennmaradása, indokolatlan támogatása kompromittálja. ÉRTEKÜKÖN BECSÜLJÉK A teljesítmények és a jövedelmek határozott differenciálását változatlanul a rossz beidegződések. szemléletbeli torzulások akadályozzák leginkább. A szűkkeblűség, a középszerűség. a kicsinyes irigység — egyes szakmai körök állítása szerint beépült a nemzet lelkivilágába. Erőteljesebben hat, mint az anyagi ösztönzés. Ezzel a nézettel lehet is, kell is vitatkozni. De azt már nehéz kétségbe vonni, hogy a hazai közvélemény és közélet hangadó elemei közt szép számban megtaláljuk e karakter jellegzetes képviselőit. Az egyik szociológus szerint nálunk' a „betartás” demokráciája érvényesül. Egyes csoportok meg tudnak ugyanis akadályozni bizonyos döntéseket. „Nem az dől el demokratikusan, tmi legyen, hanem az, hogy mi ne valósuljon meg”. Időnként halljuk, némelykor tapasztalhatjuk, hogy a munkahelyi közvélemény ellenzi és elutasítja a teljesítményelv alkalmazását, a határozott jövedelemkülönbségek érvényesítését. Való igaz: a szocialista brigádok — szavazás esetén — gyakran osztanak fel maguk között jutalmakat és béremeléseket egyenlő arányban. A példa — mégha netán tömeges is — nem bizonyító erejű. Az ösztönzés, a teljesítménybérezés gyakorlata nem lehet szavazás tárgya. Az emberek ki- sebb-nagyobb csoportjának igazságérzete nem csalhatatlan, sőt esetenként kifejezetten igazságtalan, ha személyes érdekek, vagy vélt elvárások motiválják azt. Nem véletlenül tartja a népi bölcsesség: senki nem lehet próféta a saját hazájában. Az igazán jó munkahelyi légkör kialakulásához a bátor kiállás, a viták nyílt vállalása. a közös cselekvés vezet. Nem lehet, nem is kell mindenkinek egyformán a kedvében járni. Fontos, hogy értékükön kezeljék, becsüljék az embereket, s azok érezzék magukat legjobban, akik a leghasznosabbak, a legfontosabbak. Az ösztönzéstől ne féltsük a szocialista , eszméket. Az emberi képességek és teljesítmények különbözősége realitás, fel- és elismerése által halad előre a világ. Kovács József ipar az első hat hónapban az ágazatok élére került. Vállalatai folyó áron, dollárban számítva. 4.6 százalékkal növelték konvertibilis kivitelüket, ami ugyan elmarad az előirányzottól, de így is mintegy 363 millió dollár értékű vegyipari termék talált gazdára január—június hónapokban a tőkésországokban. A vegyipar rubelelszámolású kivitelének növekedése megközelítette az előirányzottat, a múlt év hasonló időszakához képest folyó áron 9,2 százalékkal bővítette exportját a szocialista országokba, s értéke meghaladta a 400 millió rubelt. Főként a magyar gyógyszerek és műanyagtermékek iránt nőtt a szocialista partnerek érdeklődése. 3Q„ kedd 3 A vegyipar első fé! éve
