Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

HELSINKI Augusztus ©-«öl Á Szovjetunió egyoldalúan beszüntet minden atomfegyver-kísérletet E^SiKail Gorbacsov nyilatkozata ' Az alábbiakban teljes szö­vegben ismertetjük Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozatát. — A folytatódó atomfegy­verkezési hajsza óriási veszély az egész világ civilizációjá­nak jövőjére nézve, fokozza a nemzetközi feszültséget, nö­veli a háborús veszélyt, s ha­talmas szellemi és anyagi erő­forrásoktól fosztja meg az alkotó munkát. A Szovjetunió az atom­korszak kezdetétől fogva kö­vetkezetesen és erélyesen har­col a nukeláris fegyverek fel­halmozásának megszüntetésé­ért, a katonai vetélkedés meg­fékezéséért. valamint az álla­mok közötti bizalom és békés egvüttműködés megerősítésé­ért. Ennek van alárendelve az a rendkívül kiterjedt te­vékenység, amelyet a Szov­jetunió az ENSZ-ben. a fegy­verzetkorlátozás és a -csök­kentés kérdéseivel kapcsola­tos többoldalú és kétoldalú tárgyalásokon fejt ki. A Szov­jetunió nem törekszik kato­nai fölényre; amellett van. hogy minél alacsonyabb szin­ten és kölcsönösségi alapon fennmaradjon a katonai erő- egyensúly. Meggyőződésünk szerint az összes atomfegyver-kísérlet beszüntetése jelentősen hoz­zájárulhatna a hadászati sta­bilitás és a világbéke meg­szilárdításához. Tudvalevő ugyanis, hogy e kísérletek so­rán új, az eddiginél még ve­szedelmesebb tömegpusztító fegyverfajtákat és -típusokat dolgoznak ki és korszerűsíte­nek. A Szovjetunió annak érde­kében, hogy létrejöjjenek a kedvező feltételek az atom­fegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló nem­zetközi szerződés megkötésé­hez, több ízben javasolta az atomfegyverekkel rendelkező államoknak, hogy kölcsönö­sen egyeztetett időponttól kezdve hirdessenek moratóriu­mot minden atomfegyver-kí­sérletre. Sajnos, eddig még nem sikerült megtenni ezt a fontos lépést. Attól a törekvéstől vezérel­ve. hogy véget vessenek az atomfegyver-felhasználás ve­szedelmes versenyének, és hogy példát mutasson, a Szov­jetunió úgy döntött, hogy augusztus 6-tól egyoldalúan beszüntet minden atomfegyver­kísérletet. Felhívjuk az Egye­sült Államok kormányát, hogy ugyanettől az időponttól, vagy­is a hirosimai tragédia nap­jától számítva. ugyancsak szüntesse be atomfegyver-kí­sérleteit. A szovjet morató­rium 1986. január 1-ig szól, de továbbra is érvényben ma­rad. ha az Egyesült Államok lemond az atomfegyver-kísér­letek folytatáséról. Kétségtelen, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok az összes atomfegyver- kísérletre kiterjedő kölcsönös moratóriuma jó példát mutat­na más atomhatalmak számá­ra is. A Szovjetunió elvárja, hogy az Egyesült Államok ■ pozití­van reagál. és beszünteti atomfegyver-kísérleteit. Ez megfelelne minden pép várakozásainak és reményei­nek. A dél-afrikai ostromállapot mérlege: tizennyolc halott Tovább emelkedett a del- afrikai zavargások halálos áldozatainak és letartóz'a- tottainak a száma. A rend ári erők vasárnap egy fekete bőrű rendőr meggyilkolása • val gyanúsított embert le­lőttek. Őrizetbe vettek újabb hat személyt. A dél-afrikai hatóságok ál- fel bevezetett ostromálla­pot eddigi nyolc napjának mérlege: tizennyolc halálos áldozat és több mint eze:- egvszáz letartóztatott. A feszült helyzet.,., toyábbi kiéleződésének veszélyére hívta fel a figyelmet Des­mond Tutu Nobel-békedíias dél-afrikai püspök. A Pá­rizsban vasárnap megjelent interjújában úgy vélekedett, hogy a dél-afrikai fekete bőrű fiatalok eltökéltnek lát­szanak az apartheid rendszer erőszakkal történő megdönté­sére. Nő annak a veszélye, hogy a fiatalok, látva a rendszer hajthatatlan állás­pontját, visszautasítják a bé­kés megoldásra vonatkozó el­képzeléseket. Meggondolandó, hogy a kor­mánynak a faji megkülön­böztetés felszámolása irányá­ba tett lépései nélkül érde­mes-e találkozni Pieter Botha elnökkel — nyilatkozta Des­mond Tutu —. ,,Ha ugyanis a találkozó eredményeként semmilyen változás nem tör­ténne, valószínűleg elveszí­teném hitelemet, esetleg az egész fekete közösség elfor­dulna tőlem” :— tette hozzá (MTI) Beiktatás — robbantásokkal Sajátos, ritkán előfoiduló intézkedéssel kezdte hivatali időszakát Peru új elnöke, az áprilisban megválasztott, de csak a mostaniJiét végén beiktatott Alan Garcia Pérez: be­jelentette, hogy alig egy harmadára fogja csökkenteni az államfői posztot betöltő személynek — jelen esetben a neki — járó fizetést! A döntés oka, hogy ilyen szokatlan, radi­kális módon is érzékellesse a közvéleménnyel a dél-ameri­kai ország szorult gazdasági helyzetét, azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket mindenkinek — így az állam vezetőinek is — meg kell tenni az évek óta húzódó válságból való ki­lábalásért. A kiélezett helyzetet jól mutatták maguk a beiktatás kö­rülményei is. Limát robbanássorozat rázta meg, sötétségbe borítva a főváros egyes körzeteit. A merényletek célpontjai nemcsak a villanytávvezetékek voltak, hanem a középüle­tek, a bankok és az üzemek közelében is rejtettek el pokol­gépeket. A tettesek ezúttal is a Fényes ösvény nevű szél­sőséges terrorszervezet emberei voltak, akik a jól időzített bombaakciókkal azt akarták érzékeltetni, hogy a posztját frissen elfoglaló szociáldemokrata elnök ellen sem hagynak fel támadásaikkal. Pedig aligha lenne üdvösebb állapot a fiatal, alig 37 éves politikus számára, mint a nyugalom, a terrorharcoktól és a hadsereg megtorlásaitól gyötört országnak olyannyira fontos megnyugvás. Mert teendő, égetően sürgős feladat jócskán akad Peruban. Ilyen mindenekelőtt a külföldi adósságok törlesztésének kikerülhetetlen kérdése. A szakértők megfo­galmazása szerint az andesi ország gazdasága az összeom­lás szélén áll, s nem hoztak fellélegzést az átütemezésről eddig folytatott tárgyalások sem. Maga Alan Garcia úgy foglalt állást, hogy a szétzüllött gazdaság, a tömegek nyomora, a munkanélküliség gyakorla­tilag lehetetlenné teszi még az esedékes kamatok visszafi­zetését is. A probléma persze nem ismeretlen más latin­amerikai országokban sem (épp ma kezdődött egy nem­zetközi konferencia e témáról Havannában), de tény, hogy kevesen néznek szembe olyan súlyos terhekkel, mint az újonnan beiktatott limai politikus. A ceremóniák mellett egy másik, — politikai szempont­ból talán még jelentősebb — eseményről is hírt adtak a perui fővárosból. Az eskütételre érkezett térségbeli vendégek közül különtanácskozásra ültek össze a karibi válság ügyé­ben közvetítő Contadora-csoport vezető diplomatái, állam­fői. A megbeszéléseken a megfeneklett béketervek mellett felmerült az is, hogyan lehetne kibővíteni a csoportot, be­vonva munkájába más latin-amerikai országokat, többek közt Argentínát, Brazíliát és Perut. A bombamerényietek zaja azonban valószínűleg félreérthetetlenül jelezte Garcia államfőnek, hogy egyelőre a nemzetközi színtérnél sokkal halaszthatatlanabb teendői akadnak odahaza. Elekes Éva Rendőr- gyilkosság Olasz­országban Két fegyveres Palermo kö­zelében vasárnap meggyil­kolt egy rendőrtisztet, aki a maffia és a rendőrség közöt­ti „kapcsolat” felderítésevei megbízott különleges csopor­tot vezette. Az álarcos me­rénylők gépkocsin elmene­kültek, a rendőrség később csak a felgyújtott járművü­ket találta meg. A rendőri jelentés kiemeli, hogy Giuseppe Montanát alig négy nappal azután lőtték le a Palermótól tizenöt ki­lométerre fekvő Porticeilo kikötőben, hogy csoportja le­tartóztatta a szicíliai maffia egyik, gyilkosságok miatt kö­rözött vezetőjét és a bűn- szervezet hét tagját, akik közül többen a nemzetkö­zi kábítószer-kereskedelem oen voltak érdekelve. A maffia az utóbbi időben sorozatosan követett el me­rényleteket a bűnszervezet tevékenységét vizsgáló szic liai rendőrök és bírók ellen. (MTI) Ma kezdődik a külügyminiszteri találkozó Bokor Pál, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: A Szovjetunió kezdettől azok közé az európai orszá­gok közé tartozott, amelyek a legnagyobb következetességgel dolgoztak az összeurópai ér­tekezlet összehívása érdeké­ben, s nagy munkát végeztek annak sikere érdekében is — emlékezett hétfőn Eduard Se- vardnadze, a Szovjetunió kül­ügyminisztere. aki a kora dél­utáni órákban érkezett a finn fővárosba. A szovjet külügy­minisztert finn kollégája, Paavo 1 Väyrynen fogadta a helsinki repülőtéren. Sevardnadze, aki most elő­ször jár Finnországban, repü­lőtéri nyilatkozatában min­denekelőtt a finn vezetőknek és a finn népnek fejezte ki elismerését, amiért kiemelke­dő szerepet vállaltak maguk1 ra a biztonsági folyamat el­indításában és életben tartá­sában. Kijelentette: ,.A Szov­jetunió konkrét tettek for­májában demonstrálja mély elkötelezettségét a helsinki záróokmány betűje és szelle­me iránt. Ez a történelmi je­lentőségű dokumentum, amely betöltötte hivatását, változat­lanul jó alapot nyújt a köl­csönös megértés és az egvütt­működés fejlesztéséhez Euró­pában, s nem csupán Euró­pában. Ezért hisszük, hogy ezt a fundamentumot meg kell óvni a rombolási kísérletek­kel szemben”. A szovjet külügyminiszter meggyőződése szerint „a vi­lágban jelenleg tapasztalható feszült helvzet közös erőfe­szítéseket kíván az európai politikai helyzet radikális megjavítása, s az egész nem­zetközi helyzet radikális meg­javítása érdekében”. A helsin­ki záróokmány „teljes poten-. eiálját” erre a célra kell fel­használni, s a részt vevő or­szágok magas rangú képvise­lőinek ma nyíló helsinki találkozója előnyös lehetőséget nyújt a vitára és a kapcsolat- építésre. „Természe'.esen. a mi napi­rendünkön is szerepelnek ilyen célú programpontok” — mon­dotta a szovjet vendég a ma­ga igen zsúfolt, szovjet—ame­rikai külügyminiszteri eszme­cserét is magában foglaló hel­sinki programjára utalva. Hétfőn délután ugyancsak megérkezett Helsinkibe Vár- konyi Péter külügyminiszter, hogy részt vegyen a helsinki záróokmány aláírásának tize­dik évfordulójával kapcsola­tos megemlékezésen. A finn főváros repülőterén Várko- nyi Pétert finn kollégája, Paavo Väyrynen fogadta. Ma­gyar részről jelen volt Púja Frigyes, a Magyar Népköz- társaság helsinki nagykövete és a helsinki magyar kolónia számos tagja. A repülőtéren megtartott rögtönzött sajtóértekezleten Várkonyi Péter kifejezésre juttatta a magyar kormány­nak azt a reményét, hogy a helsinki találkozó, amelyen a záróokmány aláíró országai kivétel nélkül magas szinten képviseltetik magukat, új len­dületet ad majd az 'európai enyhülésnek. Rövid nyilatkozatában a magyar külügyminiszter min­denekelőtt köszönetét mon­dott Finnországnak és népé­nek mindazért, amit az euró­pai biztonsági folyamat érde­kében tesz, s a ma kez­dődő találkozót fontos ese­ményként jellemezte Európa politikai életében. Rámuta­tott: a Magyar Népköztársa­ság kormánya és? népe fenn­tartás nélkül támogatta és tá­mogatja ma is a helsinki európai biztonsági és együtt­működési konferencia záró­okmányában foglaltakat, s a maga részéről maradékta­lanul betartja a záróokmány előírásait. A nemzetközi helyzetről, amelyben a helsinki külügy­miniszteri találkozó kezdődik, Várkonyi Péter a következő­ket mondottat: ennek a hely­zetnek megvannak a pozitív és a negatív elemei. A konf­rontáció elemei éppúgy je­len vannak benne, mint az együttműködés elemei. A magyar külügyminiszter végezetül rámutatott: nem osztja azok nézeteit, akiknek számára a helsinki .záróok­mány aláírása óta eltelt tíz év kiábrándulást hozott. A bolgár, a lengyel, a ro­mán. a csehszlovák, a török küldöttség után hétfőn újabb delegációk érkeztek a finn fővárosba. A betegség miatt távolmaradó Petr Mladenov bolgár külügyminiszter kivé­telével mind külügyminiszteri szinten képviseltetik magukat az európai biztonsági es együttműködési értekezlet zá­róokmányának aláíró országai az aláírás tizedik évfordulója alkalmából rendezett három­napos találkozón. A bolgár de­legáció vezetője Marij Ivanov első külügyminiszter-helyet­tes. A jelzettnél korábban, hét­főn este érkezett az amerikai küldöttség, amelynek összeté­tele, mint a Helsingin Bánó­mat • írja, a szovjet delegáció összetételével egyetemben ar­ról tanúskodik, hogy mindkét vezető nagyhatalom legmaga­sabb szintű biztonsági szakér­tőivel jelent meg Helsinkiben. Hétfőn a kora esti órákban Várkonyi Péter külügyminisz­ter, a Szovjetunió helsinki nagykövetségén megbeszélést folytatott. Eduard Sevardpad- ze, szovjet külügyminiszter­rel. A Szovjetunió külügymi­nisztere például ezen a na­pon Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, Románia és Bulgária Helsinkibe érkezett delegációinak vezetőivel is folytatott megbeszélést. A diplomáciai nagyhét fő ese­ménye várhatóan a szerdai Sevardnadze—Shultz találko­zó lesz. A külügyminiszteri talál­kozó hivatalosan ma dél­előtt kezdődik a Finlandia Palotában. Ma hangzik el Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügymi­niszter beszéde is. A találkozót magyar idő szerint délelőtt 10 órakor Mauno Koivisto finn állam­fő nyitja meg. Li Hszien-nien Kína és Tajvan lövőjéről Peking szeretné, ha a Kí­nai Népköztársaság és Taj­van újra egyesülne, mégpe­dig úgy, hogy a tajvani rendszer megőrizhetné füg­getlenségének „nagy részét” mondotta Li Hszien-nien kí­nai államfő az egyesült ál­lamokbeli amerikai kínai közösség képviselői előtt Los Angelesben elmondott vasárnapi beszédében. Li Hszien-nien hivatalos látoga­táson tartózkodik az Egye­sült Államokban. A Kínai Népköztársaság a történelmi körülmények és a társadalmi sajátosságok fi­gyelembevételével kialakí­totta az „egy ország — két rendszer” elméletet — em­lékeztette' a hallgatóságot Li Hszien-nien. — Sikeres tár­gyalásokat folytatott Nagv- Britannníával Honkong jö­vőjéről. A hongkongi kérdés megoldása így megvalósítha­tó formulát képez Tajvan esetében is — mondta a, kí­nai államfő, hozzátéve, hogy az egyesítés után Tajvan a jelenlegi függetlenségét csak­nem teljes egészében meg­tarthatja. Az amerikai kínaiak előtt elmondott beszédét megelő­zően Li Hszien-nien a Los Angeles-i Century Plaza ho­telben bélyegezte meg a dél- afrikai rendszer fajüldöző politikáját. „Ellenezzük a pretóriai hatóságok apart­heid poitikáját. elítéljük ÖKet a szükségállapot bevezetésé­ért” — mondta a kínai al- lamfő. Li Hszien-nien fel­lépett az atomfegyverek be­tiltása és teljes megsemmi­sítése mellett, hogy — mint mondta — kiküszöbölhető le­gyen a nukleáris háború ve­szélye. (MTI) Uganda maga a paradicsom — idézik Winston Churchillt, akit egy kelet-afrikai utazása alkalmával bűvölt el ennyire a táj. A természet sokáig há­borítatlan volt itt — a ben- szülöttek nyugalmát csak 1830- ban zavarták meg az első lá­togatók. Arab kereskedők ele­fántcsontot és rabszolgákat kerestek errefelé. Őket vagy három évtized múlva követték az első fehérek: két angol fel­fedező, John Speke és James Grant 1862-ben a Nílus ere­detét kutatta az akkor Bu- gandának nevezett ország ter­mékeny fennsíkjain. Küldeté­sük sikeres volt, rájöttek ar­ra, hogy a Nílus a Viktoria- tóból ered — alig 80 kilomé­terre a mai fővárostól, Kam- palától. Az ország nevéből az első európaiak tolmácsai el­hagyták a „b” betűt, s a misszionáriusok hada már Ugandába érkezett; először a protestánsok jöttek, 1877-ben, őket követték a katolikusok, két évvel később. Megindult a vetélkedés: nemcsak európai nemzetek között, az ország szinte páratlan természeti kincseiért, hanem a két vallás követei között is — ki meny­nyi hívőt tud megnyerni. A Uganda és új vezetője rivalizálás nem korlátozódott holmi szelíd meggyőzésre: gyakran ugrasztották össze az egyes törzseket, amelyek vé­res harcot vívtak új hitükért. A hittérítés sikeres volt. Uganda ma talán az egyik legrendíthetetlenebbül keresz­tény állam fekete Afrikában. A 14 millió lakos 63 százalé­ka keresztény, 6 százaléka muzulmán, míg a többiek ha­gyományos törzsi vallások hí­vői. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Uganda új ve­zetőjéről. Basilio Olara Okello dandártábornokról a nem túl sok életrajzi adat közepette annyit teljes bizonyossággal tudni lehet, hogy maga is hit­hű katolikus. Ismeretes még az, hogy Okello az akoli törzs tagja (Obote a langihoz tar­tozott), s meggyőződéses híve a törzsi megbékélésnek. Az AP hírügynökség a puccsot irányító dandártábornokot 50 — 60 év közötti hivatásos ka- 1 to na tisztként írja le, akinek igazi karrierje az Idi Amin elleni 1978—79-es háborúban kezdődött. Az észak-ugandai Gulu városból származó fiatal­ember a függetlenség előtt a király lövészeinél szolgált; ezek közé tehetséges, ám kép- zétlen fiatalokat vettek fel, akik számára biztosították a tanulás lehetőségét. Okello be­került a hadseregbe, s a füg­getlenség elnyerése után is egyre magasabb rendfokozatot ért el. 1971-ben, Idi Amin ha­talomra jutása után észak­keleten állomásozó csapatok parancsnokaként Okello Szu­dánba szökött; alig egy évvel később, innen próbálkozott el­ső ízben fegyveres ellenállást szervezni Amin megbuktatásá­ra. Akciói sikertelenek voltak, emellett a szudáni kormány­zat sem támogatta, féltvén sa­ját kapcsolatait déli szomszéd­jával. A hetvenes évek közepe tá­ján Kenyában élt száműze­tésben; 78-ban áttelepült a szomszédos Tanzániába és csatlakozott az ugandai me­nekültek Amin ellen készülő­dő irregularis hadseregéhez. Ebben az időben Milton Obote Tanzániában élt, Julius Nye- rere elnök közvetlen pártfo­gását élvezte. Okello Kampa- lát 1979 áprilisában meghó­dító. és Idi Amint megdöntő hadsereg második embere vo ... Ebben, a később felszabad o háborúnak nevezett harcban Okello valóságos nemzeti hős lett; rendíthetetlen harcosnak tartották. Obote uralma alatt nem vált valóra az az elképzelése, hogy véget vetnek a törzsi ellente­teknek. Nem tekinthető vé­letlennek, hogy Okello a hely­zet normalizálódása után szin­te első lépésként Yowei Mu- sevenihez, az Obote felien küzdő katonai, ellenállási moz­galom vezetőjéhez fordult, s a nemzeti egység közös meg­teremtésére szólította fel. Hogv e felhívás eredményes lesz-e azon nagyon sok múlik. A békés kibontakozás szempont­jából reménytkeltő, hogy Mu­seveni nem zárkózott el a tárgyalások elől. — Régi is­merősök vagyunk — mondta az AP-nek adott nyilatkoza­tában —, esvütt harcoltunk Idi Amin ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents