Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

eny Hatvanhat r Legutóbbi vendége dr. Tar- btóc Márton kiadói főigazgató volt. Rokonszenves, megértés­re serkentő ember. Többé-ke- vesbe ismerve, személyes ta­pasztalatból, hallomásból könyvkiadásunk helyzetét nem lehetett könnyű helyzetben a nézőkkel való találkozáskor, ebből azonban a képernyőre került műsorból vajmi keve­set érzékelhettünk. A készí­tők — sajnos a Hatvanhat, mint annyi más sókat ígérő társa, sem egyenesben megy ■— egy szépen vágott csokrot nyújtottak át nekünk. S ma­radva a metaforánál, bizony- ebben a csokorban nem csak ifriss, vagy egy-két napos vi­rágok pompáztak, hanem több hetesek is kókadoztak. S ép­pen az utóbbiakat nem lát­hattuk, ponosabban, s már visszatérve a konkrétumra, ezekről nem hallhattunk rész­letesen a tévéműsorban. Bán János műsorvezető- •»erkesztő bámulatos bűvészi érzékikéi vágta el a kibonta­koztatható vita szálait, vitte tovább a beszélgetést a ke­vésbé érdekes területekre. Bán igazi kerékkötője volt sa­ját műsorának. Az egyik könyvtáros például megkérde­zi: mikor kerül összhangba, természetesen az olvasóért, a kiadás, a nyomda és a terjesz­tés érdekeltsége? Erről külön műsort lehetne (illene) csinál­ná, ebben a Hatvanhatban azonban a kérdésre még csak meg sem próbáltak válaszol­Lopott tévéadás r Az Egyesült Államokban több helyen működnek olyan vezetékes tévérendszerek, ame­lyek előfizetőiknek az e célra kiépített kábelhálózat közve­títésével juttatják el a kivá­lasztott filmet, s különféle tá­jékoztatást adnak (időjárási helyzet, menetrend. tőzsdei árfolyamok stb.). Ezeket a programokat mesterséges hold­ról sugározzák egy-egy helyi központba, s onnan jutnak el azok az előfizetőkhöz. rr TENGERRE MAGYAR tt avagy érezte-e már ón a tengerpartok sós levegőjét? Némi nosztalgiával látogat­tam el a Nógrádi Sándor Mú­zeum szokatlan nyári kiállítá­sára. ,,Mindenki a fedélzetre!” címmel ugyanis hajózási kiál­lítást rendeztek itt, Salgótar­jánban. a hegyekben gazdag Nógrád megyében. Bár, miért ne? Miért ne szaladhatna messze itt is lega­lább a képzelet? Miért ne hozzon el valami, egy hajó- modell, vagy egy durván szőtt vitorla legalább egy lehelet­nyit azoknak az érzéseiből, akik tengerpartokon, kikötők közelében állva teleszívták magukat a tenger, a messze­séget rengető hatalmas víztö­meg illatával? Hiszen így is gyakran éri vád szűkebb ha­zánkat, hogy begubózott, csak a saját részérdekeivel törő­dik... Miért ne rendezhetnénk hajózási kiállítást? Annak idején Kossuth sem véletlenül adta ki a jelszót: Tengerre magyar! Hiszen a magyar emberre, a magyar gondolkodásmódra akkoriban sem volt jellemző a tenge­részszemlélet. Tegyük hozzá, ma sem. Kossuth ugyanis megérzett valamit abból, hogy a hajózás, túl a gazdasági és kereskedelmi hasznán, még valamit közvetít: egy gondo­latot, Bármennyire i is kis-, vagy közepes nagyságú nép küldi szét hajósait a nagyvi­lágba, létszámától függetle­nül ráébredhet, 6 is jelen van! Partnernek tekintik, szóba áll­nak, kereskednek vele, sőt, arra is ráeszmél, nincs miért lesütnie a szemét... Természetesen, messzire ve­zető gondolatok mindezek, a salgótarjáni hajózási kiállítás kapcsán mégsem érdemtelen minderről szólni. Hiszen a jó értelemben vett tárlatrendezői happeningjellegen tói, vala­mi ilyesmi is vezethette a szervezőket. Nagy Sándor hosszújáratú vitorlás tengerészkapitány, karján a magas tengerészeti rangot jelentő Nelson-hurok­kal hosszú évtizedek kitartó gyűjtőmunkája során hozta össze pesthidegkúti lakásában és útjai során az itt kiállított hajózástörténeti anyagot. Az ő gyűjteménye idézte fel szá­munkra a világtengerek han­gulatát. A fiumei tengerészis­kolában végzett kapitány az esztergomi vízügyi múzeumra bízta halála után a gyűjte­ményét, számtalan hajómaket­tet, tárgyat, egy cigarettatál­cát Amundsentől és hajójá­nak, a Tasmannak a fedélzeti holmijait. Kormánykerék, ki­Kép: Barna Alfréd tűző lámpa, mentőöv, gépház és parancsnoki híd között ösz- szeköttetést teremtő „telegráf”, a megismert kikötők, tenge­rek nevével agyonfirkált ka­pitányi szócső és egyebek vár­ják a látogatót. Körben pedig saját készítésű és vásárolt, vagy éppen cserélt hajóma­kett. Mégis valahogyan idegen' marad valamennyi. Nem tud­ni ugyanis, miért, egy-két na­gyon szűkszavú névmegjelö- lesen kívül — szinte semmi tájékoztató. A hajózás iránt érdeklődő Nógrád megyeiek bizonyára szívesen megtuda­kolnák. mondjuk, miért Dé­vény nevét viseli az egyik jégtörő. Az is sokakat érde­kel, hogy a sok kiállított műszer közül melyik a szexJ táns. melyik a teodolit és me­lyik a már említett telegráf és így tovább. Teljes közöm­bösséggel haladunk el példá­ul tájékozatlanságunkban Széchenyi hajója, a Desdemo- na mellett. Pedig ez volt az a kis merülésű folyami hajó, amellyel Vásárhelyi Pállal út­nak eredt, hogy felmérje aa Al-Duna zuhatagi szakaszá­nak, a Vaskapu és a Kazán- szords környékének szabályo­zási munkálatait. • Miért nem lehet minderről bőségesebben szólni? Tiszte­let illeti meg a kiállításren­dezőket, hogy elhozták ide, Nógrád. hajózható vizekben igencsak szegény vidékére ezt a gyűjteményt., de gondolni kellett volna azokra is. akik jobb híján a teremőr néniket ostromolják kérdéseikkel. Kí­váncsiságot ébreszt például, hogy szándékos-e a nosztalgi­kus íz? Hiszen akárhogyan is vizsgáljuk Nagv Sándor hosz- szújáratú vitorlás tengerész- kapitány mind gyűjteményét, mind pedig életét tekintve az Osztrák—Magyar Monarchia romantikáját idézi. Az eevik legesleautolsó. még a ..béke­beli” daliás időket idéző vi­torláshajóval, a „Tasman”-nal járta a világtengereket.. Persze, legyinthetünk: kiáT- lításrendézői hapoening az egész, afféle nyári közönség­csalogató. szórakoztató isme- retteriesztés. Ám itt és most. ha jó, ha nem jó. mélyebb gondolatokat és mélyebb kí­váncsiságot ébreszt ennél. De ne legyünk telhetetlen nek: már az is nagy ered­mény. hogy kaptunk valamit abból, amit csak azok ismer­nek. akik beszívták már a ki­kötők és a tenger sós lehele­tét. Fornai Miklós j EGY NÉPRAJZOS HITVALLÁSA Ismerni, becsülni múltunkat, önmagunkat Nem szeretjük a sztereotí­piákat, de a sztereotípiákkal könnyebben élünk. Megkí­méljük általuk magunkat a külön erőfeszítésektől, ar­ról nem is beszélve,. hogy ezek a közhelyek sokszor na­gyon is fején találják a szö­get, páratlanul jellemzőek. Mindezek akkor jutottak eszembe, amikor Seimeczi Kovács Attilával, a Magyar Tudományos Akadémia Nép­rajzi Kutatócsoportjának fő­munkatársával kezdtem el beszélgetni. Megjelenésén nincs semmiféle különös; kö­zéptermetű, átlagos testalkatú férfi, barna. .. És bajuszos. A sztereotípia pedig éppen eb­ben van: láttak már önök bajűsztalan néprajzost?... Seimeczi Kovács Attila 43 éves, Székesfehérvárott szü­letett. Nyolcéves koráig a Dunántúlon élt, aztán Gyön­gyösön. Az egyetemet Debre­cenben végezte. Dolgozott Budapesten, Debrecenben, s jelenleg újra a fővárosban tevékenykedik. Gödön épített családi házat. Két gyermeke van. S, miképpen kötődik Nógrád megyéhez, arról is szó lesz a továbbiakban. — Egy városi gyerek, ho­gyan lesz néprajzos? Netán szülői inspirációra? — Az én pályaválasztásom­ban gyöngyösi osztályfőnö­kömnek, dr. Fülop Lajosnak volt nagy szerepe. Egy nyelv- járaskutató szakkört vezetett, és harmadikos gimnazista koromban bekapcsolt ebbe a munkába. Jártuk a környező falvakat. Első élményem Gyöngyöstarjánhoz fűződik; a palóc házról gyűjtöttem adato­kat, és tettem szert az első tárgyra is: a vászonfazékra. Ma a gyöngyösi múzeumban őrzik. A gyöngyöstarjáni palóc házról és szókincsről írott dolgozata az országos nép­rajzi pályázaton díjat nyert. Később több pályamunkája kapott különféle elismerést. — Nagyon megragadott, ahogyan az emberek az éle­tükről beszéltek. Pedig régen sokkal rosszabbul éltek, mint ma. Ök mégis lelkesek voltak, szívesen emlékeztek. Talán, mert akkor voltak fiatalok!? — Tehát egyenes út veze­tett az egyetem néprajzi sza­kára. .. —; Egyenes útról nem be­szélhetünk. Ugyanis régész- kedni is szerettem, csak az anyagköltséges, azzal nem na­gyon lehetett foglalkozni. A gyöngyösi múzeum igazgatója azonban a padtársamat és en­gem szemelt ki jövendő nép­rajzosnak, illetve régésznek, így én az utóbbi szakra je­lentkeztem. Az Eötvösre hely­szűke miatt nerp vettek fel. A miniszteri fellebezés elő- íelvétellel bejuttatott a deb­receni egyetem magyar—tör­ténelem szakára. — Magyar—történelem sza­kon 1962-ben elkezdte az egyetemet. Mikor kezdődtek a néprajzi stúdiumok? — Észrevették tanáraim, hogy érdekel a néprajz, köz­ben egy lány kimaradt arról a szakról. így félév után át­mehettem. Magyar—néprajz szakon végeztem. S, ennek az az érdekessége, hogy közben égjük tárgyból sem felvételez­tem. Hiszen régésznek jelent­keztem, a minisztérium pedig más szakra vett fel. Az elmondottakból kitűnik, nem volt könnyű a pályán elindulni. A fiatalember azon­ban bírta erővel, tehetséggel. Az egyetemen diákkört veze­tett, népköztársasági ösztön­díjas lett. Ezek alatt az évek alatt alapozta meg a jövőjét. Kilenc évet töltött a Mezőgaz­dasági Múzeumban. A csűrös építkezés és gazdálkodás Észak-Magyarországon cím­mel írta 1968-ban doktori disszertációját. Volt profesz- szora, Gunda Béla 1976-ban hívta a tanszékre. De fele­sége hiába volt debreceni, lakáshoz nem jutottak, vissza­mentek a fővárosba, a jelen­legi munkahelyére. Ennek már hat esztendeje. Gazdasá­gi néprajzzal és tudomány- történettel foglalkozik. Kandi­dátusi dolgozatát 1978-ban védte meg; Az olajos növé­nyek magyarországi története volt a címe. Dédelgetett ter­ve a gabonafeldolgozás esz­közhasználatának megírása a Kárpát-medencére kiterjedő­en — ez lenne a nagydoktori. Sokat foglalkozott a ma­gyar néprajztudomány nagy alakiával, Györffy Istvánnal, akiről három könyve jelent meg. Megbízást vállalt a pa­lóckutatásban, melyet az egri múzeum koordinál. Az Ipoly­tól a Bodrogig bejárta a palóc vidéket. — Gyöngyösön is palócok élnek — mondja. — Nem va­gyok járatlan a témában. Az­tán ott nevelkedtem: édes­apám bíró, Salgótarjánba ke­rült, ma is ott él. Mindig kö­zel éreztem magamhoz a pa­lócokat, hiába, hogy nem itt születtem. — Miért érdemes letűnt idők embereivel foglalkozni, régiségeket gyűjtögetni, őriz­getni? Milyen értelmét látja? — Nagyon egyszerű. Min­den ember kötődik valahová, ahol otthon érzi magát A néprajz e kötődés megérteté­sében segít. Az önmagunk megismerésében. Rengeteg ér­ték lakozik minden ember­ben., ami csak a beszélgetések sorát) tárul fel. Megismerni életünk változásait, megtanul­ni becsülni értékeinket, ön­magunkat. eredményeinket — ez a néprajzos feladata. Így nem veszítjük el a múltunkat, azt a földet, ahol születtünk. Seimeczi Kovács Attilát ol­vasóink a későbbiekben, igaz, írásain keresztül alaposabban megismerhetik. Jegyzetei bizo­nyára hozzásegítenek bennün­ket mindahhoz, ami embersé­günk tágabb kiteljesedéséhez kell. Sulyok László . KOSSUTH RADIO: s.iii: Jó reggelt! ü.’n: Társalgó 2.44: Nefelejcs (ism.) M.#s: Sziríusz és a rettenetes vendég, (ism.) *•.38: Éneklő ifjúság Lemezmúzeum 11.40: Védett férfiak. XXtV 4. rész (ism.) 11.10: 'Ki nyer ma? 18.45: Gülbaba 14.10: Magyarán szólva... 14.25: Orvost tanácsok — a tejről 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Élő világirodalom. Kína. IV ll. rész. 15.20: Zenekari muzsika Ifi.05: Messze... Messze... Ifi.46: Népzene Egyiptomból 17.00: Olvastam valahol... 17.20: A Deller énekegyüttes Wybile-madrigalokat énekel. 17.30: Beszélni nehéz.- 17.45: A Szabó család 13.15: Beszélgetések a hóhérral 20.20: Töltsön egy órát kedven­ceivel 21.22: Sarasaié—Farkas Gyula át- ' dolgozása: Gigányosan. 21.30: Min ülünk? Vicsek Ferenc riportja 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Énekek éneke. I. fejezet 23.30: Nóták 0.10: Koncz Tibor dalaiból. PETŐFI RADIO: 4.30: A Petőfi rádió reggeli ze­nés műsora s.08: Slágermúzeum R.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. 4 NÓGRÁD - 1985. július 23., kedd 12.1»: A Szovjetunió déli hadse­regcsoportjának fúvószene- kara játszik 12.30: Verbunkosok, katonadalok 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Tasnády László nótáiból 14.16: A bécsi Johann Strauss zenekar Lehár-keringőket játszik 14.40: Muzsikáló természet 14.45: Régen találkoztunk... 15.05: Csárdások (ism.) 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Tini-tonik 18.30: Táncházi muzsika 10.05: Csak fiataloknak! 20.00: A debreceni Délibáb együt­tes összes felvétele. XII 8. rész. 20.19: Fellegi Adám Gerschwin- müveket zongorázik 20.33: Indul a baktérház, X /2. rész. 21.05: Filmfül 22.07: Zeneközeiben a hallgató.« 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜOlO: 17.00: Műsorismertetés. hírek, időjárás. 17.05: Zenedoboz. Zenés rejtvénymúsor Telefonügyeiét;: ää-äio. Szerkesztő; Beeiy Katalin. 1-8.00: Észak -magyarországi kró­nika. 18.25—18.30: Lap- és mű­sorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.25: Tv-törna (ism.) 8.30: Szünidei matiné 1. A kiskakas gyémánt fél­krajcárja (ism.) 2. A kincstárnok 3. A Nap. a Hold és a Szél 4. Hol kezdődik a szivár­vány? 0.35: Vikendház nélkül nem élet az élet. NDK-film. 11.05: Képújság 16.55: Hírek 17.00: Tisztelet Üzbegisztánnak 17.30: Három nap tévéműsora 17.35: Orosz csillagok 18.00: A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén 18.20: Képújság 18.25: Reklám 18.30: Gisela May énekel 18.50: Mini Stúdió ’85. 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A fekete álare VIII 4. rész: A párbaj 21.05: Stúdió 85 22.05: Kuba krónikása 22.30: Tv-híradó 3. 23.00: Himnusz 2. Müsont 18.00: Képújság 18.05: Zsebtévé (ism.) 18.30: Körzeti adások — Budapest — Pécs — Szeged 19.05: A kondor szárnyán, m/3. rész: Az Amazonas mentén 30.00: Beethoven-eiklus. NSZK-filmsorozat. XI/4. 21.00: Tv-híradó 1. 21.20: Reklám 21.25: Nemzetközi női-férfi válo­gatott atlétikai viadal 22.25: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Egy nap történet« 20.55: Azimut 21.35: A Pamir legszebb völgyé­ben 22.05: Music« Viva 22.30: Hírek 2. MŰSOR: 19.w>: Tv-torna 19.10: F.sti meso 19.30: Tv-híradó 20.00: Fi-ua’nk tv-klubja 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: A csigalépcső MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-tol: Kölyökbanda. Színes/fran­cia film. Háromnegyed 6-tól: A piszkos tizenkettő. I—II. (14) Szí­nes, szinkronizált USA háborús kaiandfilm. — Kohász: A nap lánya. (14) Színes brazil ka­landfilm. — Tarján vendéglő: Poncspalota. (16) Szinkronizált ausztrál bűnügyi film. — Balas­sagyarmati Madách: Fél 4-től: Sandokan. Színes roman'ikus olasz—francia—NSZK kaland­film. Háromnegyed 6 és 8-tói : A cápa. (16) Színes USA-kaland- film. — Pásztói Mátra: Bombajó bokszoló. (14) Színes, szinkroni­zált olasz kalandfilm. — Nagy­boton vi Bányász: Koma ka and- jai. Színes, szinkronizált szov­jet film. — Nagvbátonyi Petőfi: Túl nagy rizikó. (14) Színes, szinkronizált USA-kalandfilm. — Rútság: Flashdance. Színes US\- film. — Kistoronyéi Petőfi: Tu­dom, hogy tudod hogv tudom. Színes, szinkronizált olasz fi’m- vígiáték. — . Johbágvi: r Chatterley szeretője (18) Svínes, szinkronizált francia—angol fiixn. rr ITn&vári Tamás és Polgár 'András Kémért című tévé- fümsoroaatának harmadik da- *ato.ta után már egyértelműen kezd kirajzolódni előttünk, milyen produkcióval is van dókgunk. A Kémeri lényegé­ben két műfaj házasságának mtűmölcse, így aztán mind­egyikből van belőle valami, be egészen egyik sem. Krimi­nek nem elég izgalmas, kí­váncsiságot keltő, társadalmi drámának nem kellően elmé­lyült, gyökerekig hatoló. A Kémeri tehát egy kentaur •— nélküle meglenne ugyan a görög mitológia, akarom mon­dani a magyar televízió, de valamivel színtelenebb lenne. 1 Épkézláb mesét látunk rész­ed részre, hírneves színésze­ket. A magára valamit is adó néző pedig történelmi mun­kákban, lexikonokban utána­nézhet a kornak, országunk két világháború közötti idő­szakának; van abban annyi tudnivaló, hogy időnként újra átgondoljunk nehány ese­ményt, megfogalmazzunk ma­gunknak bizonyos tanulságo­kat. A három főszereplő alakjá­nak kitalálása — a nyomozó, a házvezetőnő és a főkapi­tány-helyettes — brilliáns tel­jesítmény, a változó figurák viszont korántsem ennyire si­kerültek. Akad közöttük egé­szen sablonos, bárgyú is, mint legutóbb az ßszenyi Enikő alakította titkárnőszerető. A Statárium című részben mellesleg Tábori Nóra és Fo- nyó István is bakizott. Ez fil­men — szerintem — hiba (más a helyzet a színdarab­hoz közel álló tévéjátékkal); s a szerény költségvetésre en­ged következtetni. Vagyis Hor­váth Tibor rendezőnek már nem volt pénze arra, hogy a hibás jeleneteket újra forgas­sa. Jó lesz így is — mondhat­ták. csak hát a néző első osz- ’tálvú árura vágyik, és rossz néven veszi — legyen bármi okból, szükségből is — a le­kezelését. Statárium ni. Ha mégis, azt mi, tévéné­zők — a már említett vágá­sok miatt — nem tudhatjuk. Teljesen érthetetlen a szá­momra, Bán János miért saj­nálkozott a végén, hogy talán sötétebb kép rajzolódott a va­lóságosnál e műsor kapcsán könyvkiadásunkról. Csak nem azért, mert, ő mindent meg­tett, hogy az árnyak elhalvá­nyuljanak?! Ez a műsor nem nyugtatott meg. Könyvkiadásunk gondjai továbbra is megoldatlanoknak tűnnek. A tisztánlátáshoz más szemlélet kell: mindenekelőtt- a néző felnőttként kezelése. Aki mag is látja a hibát, nem örül, nem kárörvend, hanem javítani, segíteni akar. Nyílt­ság és őszinteség nélkül ez pedig nem megy! (sulyok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents