Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

Oil^iC-re készülve [EtnrmincSf éva irasúf szolgálatában Ismeretek kétszáz kilométeren Együttes kiállításon mutat- ko-ik be az idei országos mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállításon a három nádudvari agrártermelési köz­pont: a Vörös C-úag Terme­lőszövetkezet, a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Ter- meesi Együttműködés, vala­mint a Hajdúsági Agráripari Egyesülés. A ..Nádudvar ’85.” címmel összeállított közös ki­állítási anyaguk a BNV 16-os pavilonjában iesz látható. Az 1320 négyzetméter alap- területű pavilonban a Horto­bágy széli település — Nád­udvar — történetét bemutató dokumentumok fogadják a látogatókat. E belépő után kö­vetkeznek a három agrárter­melési központot bemutató képek, grafikonok, eredeti do­kumentumok. A növényter­mesztés és állattenyésztés mel­lett a tsz feldolgozó, kei’eske- delmi és ipari-szolgáltató ága­zatnak tevékenységét is meg­ismerhetik a látogatók. Ennek legújabb része az 1980. júliu-, sában elkészült tejfeldolgozó, ahol, egyebek mellett, olasz jégkrémet is gyártanak. A KITE taggazdaságainak a száma az idén már 400, s technológiájával több mint 800 ezer hektáron termelnek különböző növényeket. Ebből elsősorban a legfontosabbat, a gabonaprogramot ismertetik meg alaposabban a' nézőkkel, s azt, hogy ennek érdekében mit tettek az utóbbi években. A pavilonhoz ezer négyzet- meteres szabadtéri kiállítórész is csatlakozik. Ott a gazdasá­gokban már alkalmazott, vagy bevezetésre váró gépeket, be­rendezéseket mutatják be. (MTI) Amikor Hugyagon, immár több mint harmincöt eszten­deje felült a vonatra. nem­igen gondolta, hogy a vasút­nál telik el majd élete, s itt mindig akad számára elfog­laltság. megbízatás. Munkát keresni indult el 15 évesen falujából Budapestre. — Azért lettem vasutas, mert visszafelé már nem volt pénzem a vonatra — emléke­zik vissza ma mgr derűsen Ferencz Sándor. Ez azonban csak a kezdet volt, hiszen a hosszú éveken át szívügye leit a vasút. Ak­koriban, 1949 ószén nagy vas­útépítések folytak az ország­ban. A vasúti munkával Ül­lőn ismerkedett: pályát épí­tenek, hét hónap után pedig már a hidászok kemény munkája adott megélhetést számára. Tizenkét évet dol- ‘ gozott le itt: ott volt a Duna feletti déli és a soroksári ösz- szeköíő híd építésénél, majd Lábatlan, Érd, Mártonvásár, I Tunyogmatolcs következett. Sok-sok új településsel, vi­dékkel ismertette meg hidász- sága a nógrádi kis faluból induló fiatalembert. A PIHENÉS ITTHON VÁRTA A munkásszállón töltött hét­köznapok után a pihenés azonban itthon várta. Szüleit munkába lépésétől kezdve ö támogatta, és a szülőfaluban | találta meg élettársát is. Még­sem jött még akkor haza. ha­nem feleségét vitte el magá­val a vasútra. A - budapesti szálion szoba-konvhás kis la­kást Kaptak. Már-már ott te­lepedtek le, amikor két év után mégis a szülőhely lett otthonuk. Balassagyarmaton moz- donyfűtői munkakörbe került. — Végig bejártam az ide­tartozó vasúti vonalat. Min­den vágyam az volt, hogy mozdonyvezető legyek. 1965- ben ezért segéd-mozdonyveze­tői vizsgát tettem, egy év múlva pedig a géplakatos­szakmát szereztem meg. Mégis más beosztások vár­tak rá. Az akkor már más­fél évtizednél is több vasúti múlttal rendelkező Ferencz Sándort öt hónapos pártiskolá­ra küldték Miskolcra. Miután onnan visszajött, nem a moz­donyra ült, hanem személyze­ti vezető lett a balassagyarma­ti fűtőháznál. • — Ezt követően aztán egy­folytában tanulás következett — mondja. VÁCTÓL IPOLYTARNÓCIG Gimnázium, általános igaz­gatási. munkaügyi és pénz­ügyi tanfolyam, műszaki és vontatási tisztképző iskola, marxista—leninista esti egye­tem, mozdonyvezetői szak­vizsga. .. Majd tízéves sze­mélyzeti tevékenység után utazó mozdonyfelvigvázó munkakörbe került. 1978-tól aztán a balassagyarmati cso­mópont függetlenített szak­szervezeti bizottsági titkára. — Jó iskola volt ez a sok munkakör, így majdhogynem a körzeti üzemfőnökség min­den tagját személyesen isme­rem. Váttol Ipolytarnócig szerez­hetett tapasztalatokat a vasút­ról, vasutasokról, összességé­ben kilenc évet utazott erre­felé. Szükség is van ezekre az ismeretekre, hiszen 200 kilo­méteren belül 700 aktív vasúti dolgozó és 1400 nyugdíjas szakszervezeti ügyeit ellátni csak így lehet. Pedig Balassagyarmaton a kezdeti évek nem voltak könnyűek. — Voltak nehézségek, gán- csoskodások, de emberi mél­tóságomat nem hagytam meg­alázni. Néhány dplgot nem tudtam elfogadni, s ezeket szóvá tettem... Ferencz Sándor tevékeny­sége — amit bármelyik mun­kakörben avagy a tömeg- szervezetekben végzett —• nagyrészt benne van abban. hogy ma a balassagyarmati körzeti üzemfőnökségen úgy fogalmazhatnak: kevés olyan ember dolgozik most itt, aki jobb lenne, ha kívülről nézné a vasutat. A vasút rangja-e, hogy mostanában már kezdvezőbb a szakmai utánpótlás a MÁV balassagyarmati körzetében? Lehet. Fiatalok akarnak moz­donyvezetők lenni, és egyre több jelentkező akad jegy­vizsgálói, vonatkísérői mun­kakörbe is. A közéleti aktivi­tás helyzetét azonban már másképp ítéli meg az szb­titkár. — Sem a középkorosztálv­beliek, sem a fiatalok nem szívesen vállalnak funkciókat. Mi az oka,? Lehet, hogy anv- nvit beszéltünk nekik élet­színvonalról, jobb létről, hogy ma többet várnak a tár­sadalomtól, mint amit kap­nak. És így a minél több pénz szerzése lett céljuk... A szakszervezeti alapszerveze­tünkben mégis 110—120 akti­vista dolgozik, akikre lehet számítani, s akik a rájuk bí­zott bármilyen feladatot lel­kiismeretesen elvégzik. SZIGORÉ FEGYELEMMEL. Azt mondják, a vasút ka­puját nem lehet bezárni: éj­jel-nappal folyamatos üzem van itt, menetrenddel minden órára, percre, hétköznapra, ünnepnapra — szigorú fegye­lemmel. A feladatok végre­hajtása a vasútnál mindany- * nvlunkat szolgál. Ferencz Sándor bár mozdonyt is ve­zetett. de szolgálati idejének nagvobb részét más munkák kötötték le. — Ilyen feladatokkal bíz­tak meg feletteseim, aztán a dolgozótársaim. Ezt végeztem hát... (Az alig ötven év feletti Fe­rencz Sándor 35 éves MÁV- szolgálatáért kapta meg a vasutasnapon az emlékérmet.) fZsély András) IPÄlZÜSmOSLJSLJISC még mindig az energiát, pedig azt hinné az ember, hogy a magunk mögött hagyott hideg tél az összes kellemetlenségei­vel, az ellátás gondjaival, a fogyasztói árak emelkedésével ei ra kényszerített. hogy ezzel a fontos termeiésiköltség-ala- kitó és életszínvonalunkat is befolyásoló tényezővel, a gaz­daság fejlődésében betöltött szerepének és rangjának meg­felelően — fokozatosan és ésszerűen gazdálkodnak. A gyá­rakban. üzemekben, vállalatokban éppúgy, mint a családi ott honokban. Dohogunk, méltatlankodunk, ha emelik az árát, ugyanak­kor úgy teszünk, mintha a világ leggazdagabb országa vol­nánk. Pedig a gazdaságának egyik alapfeltétele volt és lesz: ez pedig az ésszerű takarékosság. Mindennel, köztük az ener­giával is. Kevés kivételtől eltekintve pazaroljuk az energiát, mert nem érzékeljük ennek hallatlan fontosságát. így vélekednek az energetikusok, a jövőért felelősséget érző különböző gaz­dasági Vezetők, ezt látjuk, tapasztaljuk a megye üzemeit, 'vállalatait járva, ez derül ki a költségcsökkentésre irányuló törekvésekből. Ez tükröződik vissza az anyagi ösztönzés kö­vetelményrendszerében. Erre utalnak a műszerezettség növe­lését akadályozó megkötöttségek, s, ami igen kemény visz- szahúzó erő — a megszokottság. Lehet ennek már 15 éve. amikor Bognár József akadé­mikus, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója egyik eszmecserénkén azt mondta: — Ha jól akarjuk segíteni a népgazdaság fejlődését, ha az újságírók aktívan kívánnak közreműködni annak stabilitásában, akkor munkájuk kö­zéppontjába a-z anyaggal, energiával és a vízzel való feltét­len takarékoskodást állítsák. Pedig akkoriban még nyugaton is a boldogság évtizedé­ről beszéltek. Azóta nagyot fordult a világ és a többszöri ke­mény és gyors energiaár-robbanás nyomatékosan felhívta a figyelmünket: vegyük hát vegre komolyan az energiával való ésszerű takarékoskodást, az ezzel kapcsolatos követelménye­ket. A kormány energiagazdálkodással kapcsolatos határozatá­nak megjelenése után megyénkben is felpezsdült az erre irá- nvuló tevékenység. Több üzemünk, gyárunk vezetői okosan éltek az e feladatok megvalósítását elősegítő feltételekkel és elismerésre méltó sikereket értek el. A kezdeményezők kö- Kül az SKÜ-nél, a Romhányi Építési Kerámiagyárban újabb pályázatokkal kívánják a korábbi folyamatot továbbvinni. Emellett olyan intézkedéseket tesznek, amelyek kisebb meg­takarítással járnak. A mostani tevékenység azonban igen halvány árnyéka az előző évekének. Ugyanis áz elmúlt esztendőkben a könnyen felhasználható tartalékokat vonták be a gazdálkodásba, s most, amikor felelősségteljesebb, hozzáértőbb, alaposabb munkára van szükség, késnek az életrevaló kezdeményezé­sek. s, mintha az energia nem is lenne egyre jelentősebb költségtényező a gazdálkodásban. Pedig a jövő alapvető kö­vetelménye: a nyereség növelésének ellensúlyozására nem az éremelkedés bizonytalansága a garancia, hanem a termelés költségeinek, köztük a két legalapvetőbbnek — a nemzetkö­zi versenyképességet döntő mértékben meghatározónak — az anyag- és energiaköltségnek a csökkentése. Egyébként ez az iwteirziv típus« gazdasága növekedés alfaja, ómegája. A vaskohászat télévi mérlege A vaskohászati vállalatok legfőbb törekvése, hogy a ha­zai feldolgozóipar alapanyag- ellátasát folyamatosan és az igényeknek megfelelően bizto­sítsák. Az év eleji gondok óta sokat javult a helyzet, a ko­hászüzemek több szervezési intézkedéssel meggyorsították az iparvállalatok, rendelései­nek fogadását, például az Óz­di Kohászati Üzemekben mó­dosították az eddigi re n deles- visszaigazolást rendszert, s ezentúl rugalmasabban és gyorsabban alkalmazkodnak a vevők változó igényeihez. Az üzemek a második fél év­ben komoly erőfeszítéseket tesznek az export növelésére is, elsősorban hengerelt áruk­ból kívánják bővíteni a kivi­telt. A Magyar Vas- és Acélipa­ri Egyesülésnél elmondottók: a szokatlanul hideg tél okoz­ta anyagellátási zavarok és, az energiakorlátozás miatt ösz- szesen 1,6 milliárd forint ér­tékű volt a termeléskiesés. A fél év során nyersvasból 1.38 millió tonnát, nyersacélból 1,8 millió tonnát, hengerelt áruból pedig 1,4 millió tonnát állí­tottak elő az üzemek, általá­ban 2—2,5 százalékkal keve­sebbet, mint tavaly ilyenkor. Elsősorban a nagy olvasztók- [ ban és az acélművekben volt jelentős a termeléskiesés, a hengersorok folyamatos üze­mét viszont a KGST-országok Intermetall-szervezetének ter­mékcsere-akciói biztosították. A koksztermelés zavartalan volt, sőt, a Dunai Vasműben a tervezettnél többet gyártot­tak. A féléves mérlegadatok szerint 122 ezer tonna henge­relt terméket szállítottak a szocialista országokba, ami csaknem azonos a tavaly el- , ső félévi kivitellel. A konver- j tibilis elszámolású piacokra az éves tervelőirányzatnak 43 százalékát exportálták, illetve adták át, a lemaradást a má­sodik fél évben kívánják pó­tolni a vállalatok. Az egyesülés vezetői az el­ső fél év köi'ülményeit figye­lembe véve. úgy ítélik meg, hogy az éves termelési és ér­tékesítési feladatok teljesít­hetők. Kérték a vállalati kol­lektívákat. hogy vállalásaikat a legfontosabb célokra össz­pontosítsák. A dolgozók mun­káját segítik a kohászüzemek­ben összeállított intézkedési tervek, amelyek az elmaradá­sok pótlására is .irányulnak. (MTI) Vizsgálat után A vállalati gazdasági mun­kaközösségek tevékenységét vizsgálva, számos intézkedést kezdeményezett a Rétsági Né­pi Ellenőrzési Bizottság, s ezekből többet már meg is valósítottak. A Romhányi Építési Kerámiagyárban pél­dául munkahelyi tanácskozá- istnertettek a _vgm-k tevékenységével ka peso la tos tudnivalókat, a munkaközös­ségek segítésére pedig egy sze­mélynek ügyintézői megbízást adtak. Intézkedtek arról’ is, hogy a rendszeres és folyama­tos ellenőrzés beépüljön a vállalat belső ellenőrzési rend­szerébe. Hit vége a mezogaziíasighaa Csütörtökön kezdték el az aratást Szurdokpüspökiben, a Bé­ke Termelőszövetkezetben. Szombaton négy kombájn vágta a búzát, de a 16—20 százalékos nedvességtartalom miatt szá­rítani kellett. Mától, ha az időjárás engedi, az alsótoldiak is besegítenek a 600 hektár gabona betakarításában. Folyamatosan dolgoznak a Gabona- és Malomipari Vállalat pásztói vasúti raktártelepén. Naponta 15—20 vagon gabonát tudnak szárítani (bal oldalt). Szombat délig 12 vagonnyit vettek át a termelőktől. Folyamatosan mérik a búza hekto- litersúlyát (jobb oldalt). Befejezéséhez közeledik a málnaszüret. A kánikula bizony megnehezítette a fürge kezek munkáját. képek: Bencze J % K. NÓGRÁD - 1985. július 22, héttó 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents