Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

ISKOLAI SPORT Felelősség a jövő felnőtMársadalmáért ' Szigeti Lászlónéval, a Szé- csényi Városi Jogú Nagyköz­ségi Tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályá­nak vezetőjével, a vonzás- körzethez tartozó általános iskolák testnevelési helyzetéről beszélgettünk. — Ami a tárgyi feltételeket illeti: elég változatos a kép — kezdte a szakember. — Szécsényben, Lúd dny halászi­ban és Nógrádmegyeren az iskolák tornaterememmel ren­delkeznek. A körzetközpont­ban a magas gyermeklétszám miatt (megközelítőleg 1000 tanulója van az iskolának) jószerével csak a felső tago­zat testnevelési óráit lehet a tornateremben megtartani. Rimócon az új iskola meg­építésével a tantárgy oktatási feltételei is javultak, bárcsak tornaszoba kialakítására nyílt lehetőség. Varsányban rossz idő esetén a művelődési ház­ban tartják a testnevelési órákat. sportfoglalkozásokat. A többi iskolában tornaszoba áll a testnevelők rendelkezé­sére. A tagiskolákban a leg­rosszabb a helyzet, ahol még ilyen kis helyiség sem talál­ható. A terem persze csak egy a tárgyi feltételek közül. Örömmel tapasztaltuk, hogy a téli- hónapokban több isko­lában jégpályát építettek. Ebben a munkában a szécsé- nyiek jártak élen. Szinte va­lamennyi iskola udvarán, vagy annak közelségében kispá­lyák találhatók, ahol a gyer­mekek jó idő esetén játsz­hatnak, sportolhatnak. Az iskolák igazgatói azon van- ínak, hogy a költségvetésből beszerezzék a testneveléshez szükséges sportszereket. — Milyen a vonzáskörzet­ben a szaktanári ellátottság? — Szinte valamennyi is­kolában van testnevelő. Hogy egy intézményben milyen szin­ten áll a tantárgy oktatása, az kétségtelenül nagymérték­ben függ a szaktanár hozzá­állásától, szakma; felkészült­ségétől. Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy egy adott iskolában a testi nevelés nemcsak a szakos pedagógus feladata. Az iskola vezetői határozzák meg az elváráso­kat, s a feladatok elvégzésé­re az egész tantestületet moz­gósítják. Ezzel azt is kimond- tam, hogy a nevelésnek ezzel a területével is törődni vala­mennyi tanárnak kötelessége és feladata. — Mi a tapasztalat ezzel kapcsolatban Szécsényben és környékén? — Ami a szemléletet illeti: a pedagógusok javarészt tu­datában vannak, hogy felelő­sek a rájuk bízott gyerekek testi neveléséért, s a minden­napi pedagógiai tevékenységü­ket úgy kell megszervezni, hogy ezért konkrétan is tegyenek valamit. Vagy közvetlenül, vagy közvetve. Egyre több ta­nár és tanító viszi a gyer­mekeket kirándulni, túrázni, táborozni. Különböző verse­nyeket szerveznek részükre. Az osztályfőnöknek köteles­sége figyelemmel kísérni a tanítványai iskolán kívüli sporttevékenységét. Problé­mát csak egyes iskolákban, az alsó tagozaton látok. Előfor­dul, hogy egy-egy ilyen osz­tályban a nevelők tizedran- gú problémának tekintik a testnevelést. Különösen ott, ahol tantárgycsoportos ok­tatás van, gyakran a szakmai­lag legalkalmatlanabb peda­gógus kapja feladatul a test­nevelés tanítását, az „ott ront a legkevesebbet” elv alapján. Ismerjük ezeket a problémákat; azon leszünk, hogy mielőbb megszűnjenek. Van olyan törekvésünk, hogy ahol erre lehetőség adódik, ott a 4. osztályban is képzett testnevelő tanítsa a tárgyat. A felső tagozaton szintén csak ott látunk gondbt, ahol nem szakos kolléga vezeti eze­ket az órákat. — A tartalmi munkában milyen elképzeléseket sike­rült megvalósítani és miben szeretnének még előbbrelépni? — A célt az oktatás és ne­velés terve minden egyes is­kola és pedagógus számára előírja. A hogyant, a módsze­reket a helyi lehetőségeket figyelembe véve, az adott intéz­ményben kell kidolgozni. Mi azt kérjük az iskoláktól, a testnevelőktől, hogy minden gyermekkel szerettessék meg a sportot, alakítsák kj bennük a sportolás iránti belső igényt. A tömegességre, a különböző szabadidős-sportrendezvé­nyekre helyezzük a hangsúlyt. Természetesen a tehetséggon­dozás, a készségfejlesztés ezen a szakterületen is fontos. Ha ez meghaladja az iskola le­hetőségeit, akkor a jó képes­ségű gyereket sportegyesüle­tekbe kell irányítanunk. Von­záskörzetünkben a Szécsényi SE az, ahol ezekkel a gyer­mekekkel a legszakszerűbben foglalkoznak. Ügy érzem, az átirányítás még nem egé­szen zökkenőmentes. Amiben sikerült előbbre jutni, az az úszásoktatás. A szécsényi, a rimóci és a ludányhalászi is­kolából hét végeken, míg tart a tanév, Salgótarjánba vi­szik a gyermekeket, az ottani tanuszodába. A jövőben szeretnénk meg­újítani az iskolák közötti via­dalok rendszerét. Javítanunk kell a különböző körzeti sport- versenyek szervezettségén, összegezve talán annyit: el kell érnünk, hogy minden egyes pedagógus érezze át a testi nevelés fontosságát, s mindennapi oktató-nevelő munkáját ennek szellemében végezze. A tét nem kicsi. A jövő nemzedékének egészsé­ges életéről, akaraterejéről, kitartásáról, munkához való hozzáállásáról és nem utolsó­sorban fizikai állóképességé­ről van szó — fejezte be mon­dandóját Szigeti Lászlóné. SzenogrsMi Ferenc Romhányban is pattog a „pettyes" f '•— Gondban van a Romhá­nyi Kerámia együttese — nyi­latkozta Beke Ferenc, a labda­rúgók edzője. Mint ismeretes, DIB Kupában induló három csehszlovák és három magyar együttes mérkőzései közül hármat Romhányban játsza­nak. A helybeli pályát a köz­ismert vízhiány miatt alig ön­tözték, s így talaja sok kí­vánnivalót hagy maga után. Üj helyen, a gyár másik ol­dalán épül már az új labda­rúgópálya. A régit a DIB kez­detére — most már bőséges öntözéssel — megkísérlik rendbe hozni. Romhányban egyébként jú­lius 9-én kezdte meg a fel­készülést a csapat a területi bajnokságra. Az együttes az előző évi keretével kezdett, kivéve Kecskés Józsefet, aki abbahagyta az aktív labdarú­gást, de mint pályaedző, to­vábbra is az együttesnél ma­rad. — Szeretnénk megerősíteni csapatunkat — mondta Beke Ferenc. — Vácról egy ifjú­sági játékos már idekerült, Nógrád megyéből pedig egy kapust, egy védőt és egy csa­tárt szeretnénk még igazolni. Tárgyalásaink eredményesen haladnak. Saját nevelésű fiataljaink közül, akik már „megkóstol­ták” a Mátra-esoport légkö­rét, remélhetőleg jó páran, mint Filiczki és Szlezák, ha­marosan beilleszkednek a csa­patba. Mivel mi vagyunk a DIB Kupa főrendezői, szeret­nénk jól szerepelni. Az sem mindegy, hogy a bajnoki rajt­ra hogyan készülünk fel. A cél érdekében emeljük edzé­seink számát és hetenként több. kétkapus edzőmérkőzést játszunk majd a formába len- dülés és a rutinszerzés érde­kében. — mátyás — Foci és fagyi — e kettő kell nekem Fotó: Kulcsár Csak háromszáz A Candiffben megtartandó szeptemberi 10-i Wales—Skó­cia labdarúgó \ Világbajnoki selejtező mérkőzésre Skócia 10 000 jegyet szeretett volna kapni szurkolói számára, de Alun Evans, a walesi szövet­ség titkára közölté, hogy csak háromszázat kapnak. Az esti kezdés miatt, már aggódó cardiffi rendőrfőnök gondjai így tovább szaporod­nak. Valószínű, hogy jegy nél­kül is több ezer skót szurkoló érkezik Walesbe. akik, ha nem jutnak be a stadionba, vár­ható, hogy nem múzeumláto­gatással töltik idejüket... Vb-futam Vasárnap Silverstone-ban rendezik meg a Forma 1-es autók világbajnoksága idei nyolcadik futamát. Silverstone mérföldkövet jelent a sport­ág történetében, hiszen 1950. május 10-én itt volt az első hivatalos vb-futam. Har­mincöt esztendővel ezelőtt, 150 ezer ember volt kiváncsi ;a fiyitáriyra. ámely az olasz Farina'sikerét hozta.: Alfa Ro- 11Wőffjátfál ■■■'"' • kilométeres óránkénti átlagsebességgel tet­te meg a 320, 360 km-t. Az idei pontvadászatot kiegyen­lített küzdelem jellemzi. Meg­lepetésre a háromszoros Vi­lágbajnok osztrák Niki Lauda nagyon mérsékelten szerepel, eddig mindössze 3 pontot gyűj­tött. Ott van viszont az él­bolyban 1985. nagy vesztese, Prost, aki McLarenjét az idén győzelemre szeretné vinni. A Forma 1-es világbajnok­ság pontversenyének állása hét futam után: 1. Alboreto (olaszt—Ferrari) 31 pont. 2. de Angelis (olasz—Lotus) és Prost (francia—McLaren) 26—26 pont. 3. Rosberg (finn—Williams) í8 pont. iiiiiiiimiiimiiiitiiiniimifnmiHimiiiHimfmiMiKtiiiiiiiiiiiiminiiiiiinii im itt int ti ntHitm.f mini Fonák I Az alábbi történeteknek közös tanulságuk van. Azonos színhelyük is, de a jelenség a fontosabb, amely nem korláto­zódik egyetlen település, megye területére. 1. A sportfelelős számonkérően telefonál a szerkesztőség­be: miért nem jelent meg a lapban, hogy másnap lesz az a Mömegsportprogramjuk, amelynek a kiírását korábban meg­küldték nekünk. Mi annak idején közöltük is, ám szerinte már a kutya sem emlékszik arra; most kellett volna megír­ni, hogy jöjjenek a gyerekek. Elgondolkodom: lehet, hogy kizárólag a megyei napilapra építették ennek a rendezvény­nek a propagandáját? A válasz igazolja a balsejtelmemet. Az indok: kevés a pénz. Csakhogy a programot közzé lehe­tett volna tenni kézzel irt plakátokon, esetleg beszólni a helybeli iskolákba még a tanévzárás előtt... Hiába mondom a magamét — a sportfelélős ragaszkodik hozzá, hogy a másnapi lapba tegyük be a rendezvény „to- borzójái”. Nem kéri: követeli, szinte fenyegetőzve. Emberi­leg megértem őt, nagyra is becsülöm sportszeretetéért, sgv- buzgalmáért, lelkesedéséért, fáradságot nem ismerő áldozat­készségéért. De —, mert a programról akkor nem jelent sneg egy sor sem, és azóta, ha találkozunk, ő elfordítja a fe­jjék — egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy elkerülhe­tetlenek ezek az áldozatok... 2. A kis sportegyesület legtehetségesebb és egyedül nem­zetközi szintű versenyzője a kontinensviadal végén — mind­azok őszinte örömére, akik ismerik őt, akik szeretik a sport­ágát, vagy egyszerűen csak lelkesednek a magyar színekért -— az igen erős mezőnyben is érmet szerzett. A tévénézők millióinak szeme láttára állhatott fel1 a dobogóra és büsz­kén nézte, ahogy felhúzzák az árbocra a nemzeti lobogót. Otthon, az egyesületében fogadást rendeztek a tiszteleté­re. Az elnök a pohár köszöntőiében elmondta: ő a döntőbe várta klubja versenyzőjét. Szerinte jobb helyezést kellett volna elérnie. Aztán elkezdődött az ebéd. Hősünk együtt ét­kezhetett az elnökség és a szakosztály-vezetőség első embe- seivei. Jutalmul kapott egy-dupla pacalt is. És ez még sok is ahhoz képest, hogy pár esztendeje —, amikor az év sportolója lett —, összesen egy nagymálnára hívták meg. Persze, azóta személyi változás volt a klub élén. Ráadásul az árak is emelkedtek! 3. A nemzetközi verseny utolsó előtti mérkőzését játszot­ták a mieink. Telt ház volt. és mire vége lett a meccsnek, a büféből elfogyott minden az utolsó morzsáig és kortyig. A pálya melletti szódavizes ballonból is betegen csordogált a maradék. A büfés sajnálkozva tárta szét a karját. Szombat délután volt, minden üzlet zárva. Az öltözőkből kimelegedve elő­szállingózó sportolók is csalódottan távoztak a ráccsal le­zárt pulttól. A házigazdák főnöke elmondta: rengeteget fordítottak a létesítmény felújítására. A vendégek is elismeréssel nyilat­koztak. Az országos szakszövetség vezetője csak csodálko­zott, miért nincsenek itt rendszeresen nemzetközi verse­nyek. Lehetne végre valami igazán nagy viadalt is rendezni itt, a sok közepes helyett. Egy világra szólót! Amiről mesz- sze földön is megismernék a város, a létesítmény nevét. Erre inni kellett volna, de — ugye — a büfé már bezárt. A vendéglátó viszont nemhiába indult irodája felé; ott még válogathatott is az innivalók közül. Egészségükre! Epilógus. Miközben a sportesemény tudósítását diktáltam az ottani telefonba. az intézmény portása bezárta a kaput és hazament. Végigpróbálgattam egy sereg kulcsot — ered­ménytelenül. Aztán kénytelen voltam otthon felhívni az igazgatót, aki jót nevetett, majd jött és kiszabadított. Nekem valahogy nem volt kedvem nevetni.. — A tanulságok? „Dolgozni csak pontosan, szépen”, terv­szerűen, minél kevesebb hibával „érdemes”. Ha nem si­kerül, célszerűbb beismerni és megtenni mindent nekünk magunknak a „baki” kijavításáért, mint mást hibáztatni, felelősségre vonni, követelőzni és — őrá haragudni. Áldozat­hozatal helyett mindenre annyi figyelmet, munkát és pénzt fordítani, amennyit megér(demel). Tömegsportprogram moz­gósítás nélkül, büfé enni-innivaló nélkül? Bosszantó. De A kategóriás szakosztály, pénz és — hamarosan — nemzetkö­zi szintű sportoló nélkül... — IF — Tudományos újdonságok Korszerű üt­és térburkolati elemek Aki a budapesti Vörösmar­ty téren, a belváros szívében megfordul, szinte rá sem is­mer a térre. Megváltoztak az ún. utcabútorok, kandelábe­rek, megújult az eredeti ne­vére visszakeresztelt Ger­beaud cukrászda portálja is, de a vissza — a századfordu­lóra — utaló, hangulatos, ko­vácsoltvas elemek mellett van még valami, ami sohasem volt sem itt a téren, sem má­sutt Magyarországon. Ez a Viacolor nevű beton útbur­koló kő, formatervezett kivi­telben, különböző színekben. Az utcakőburkolat nemcsak kellemes látványt nyújt a szemnek, hanem bátran el­mondhatjuk róla, hogy: világ- színvonalon áll. EGY PÄr/YÄ7\T TÖRTÉNETE 1983-ban írt ki az OMFB, az ÉVM, a Fővárosi Tanács és az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés közösen egy pályázatot a betontechnológiában jártas vállalatok számára. A kiírás arra szólította fel a pályázó­kat. hogy állítsanak elő és fektessenek le a lehető legki­sebb költséggel, kiváló minő­séggel betonelemeket. A szá­mos pályázó közül a legelő­nyösebb ajánlat az ÉVM egyik vállalatától, a mélyépí­tő vállalattól érkezett. A be­nyújtott javaslatnak volt egy különleges — mindeddig se­hol másutt nem alkalmazott — ajánlata is. Tekintettel ar­ra, hogy a belvárosi földbe fektetett közművezetékek ma­gasan húzódnak a felszín alatt, semmiképpen sem vi­selnék el sérülés nélkül a tö­mörítőgépek terhelését, ezért a színes betonelemeket be­tonalapokra kívánták lerakni, s a hézagokat is kiöntötték a betonnal, amint naponta ta­pasztalhatjuk, az újítás be­vált. A különleges — semmi más­hoz nem hasonlítható alakú — hatszögletű, talán a ping­pongütő alakjához legköze­lebb álló burkolóelemeket a mélyépítő vállalat betonüze­mében gyártják. Számukra kapóra jött a pályázat, mert az építőipari igények változá­sával a korábban gyártott termékeik iránt erősen csök­kent az igény. A Viacolor fantázianevű, új termék gyártásához az NSZK-beli Hess-gvár Hycomat HP III gépsorát szerezték be. Ez a megvásárolt gépsor — teljes kapacitással — évente 200 ezer négyzetméter felületet képes legyártani műszakon­ként. Az eljárás lényege a*; hogy nagy nyomással külön­féle formákba sajtolják a burkolóanyagot. Ez a műve­let rendkívül nagy termelé­kenységű. A Bayer-cégtől vá­sárolt Bavferrox nevű vas- oxidos, festékkel barnára, a krómoxidossal zöldre, más festékekkel grafit- és szürke színűre festhető a kő. Az el­járás nagy előnye az anyag szabad formálhatósága. S mi­vel a kiöntött kő szélei leke­rekítettek, kevésbé fenyeget a csorbulás -veszélye. A lefek­tetett kő az esőzések után gyorsan felszárad. A külön­böző színű kövekből érdeked optikai megoldású ábrák rak­hatók ki, de útburkolati je­leket is kiképezhetnek belő­lük. Rendkívül nagy méret- pontosságot lehet vele tarta­ni. S még egy előnyös tulaj­donság: a burkolat a téli ol­vasztásra használt só károsí­tó hatásainak is ellenáll. A szakemberek szerint a Via­color olyan anyag, amely fel­veszi a versenyt az aszfalt­tal, s messze lekörözi a be­tonburkolatot. A VIACOLOR ELŐNYEI A mélyépítő vállalat nyolc sorban egymásra rakva, acél­szalaggal összekötve forgal­mazza sok előnyös tulajdon­sággal bíró termékét. A Viacolor burkolókő fel- használása igen széles körű. Felhasználható városi és la­kótelepi utak burkolására éppúgy, mint gépkocsiparko­tok, autópálya-pihenők építé­sére. Jól hasznosítható part­es rézsümegerősítésre is. A Viacolor lefektetése a természetes kövekétől né­mileg eltér. Először egy 15 cm vastag betonalapot alakí­tanak ki, majd erre zúzott követ, kohósalakot, ugyan­csak 15 cm-nvi magas, homo­kos kavicsot hordanak rá. En­nek a rétegnek a teherhordás mellett szűrő és fagyvédő szerepe is van. A lerakott kö­vek 3—5 milliméteres fugá­kat folyami homokkal öntik ki. A Viacolor nemcsak cél­szerűségével, de árával is versenyképes. Nem kerül töb­be egy négyzetméternyi eb­ből az anyagból, mint a jól ismert 40-szer 40 cm-es kö­zönséges öntött betonlapból. Bárki képes lefektetésére, hi­szen nem szükséges más szer­szám hozzá, mint egy gumi­kalapács, s viszonylag gyor­san készíthetők járdák, tera­szok vagy bejáró utak. B. M. Elektromos szívrajzok Az EKG-(elektrokardiográfia) a szív működését kísérő elektro­mos jelenségek tanulmányozását teszi lehetővé. A szív egy perc alatt 80—80 alkalommal húzódik össze és ernyed ei. Ritmusos te­vékenységét egy sajátos inger- képző és ingerületvezető rend­szer biztosítja. Az ingerképzés helye a jobb pitvar falában le­vő, úgynevezett szinuszcsomó. Ez úgy működik, akár egy parányi villanytelep: az élet kezdetétől a végéig folyamatosan feltöltödik, és ismételten kisül. Az ingerület keletkezése, a vezető rendszer­ben való terjedése, majd a szív­izom ezt követő összehúzódása elektromos változásokkal, „ak­ciós áramok” keletkezésével jár. A szív akciós áramait a kör­nyező szövetek is átveszik, s azokat a test felszínéről, a bőr­ről el lehet vezetni. Leggyak­rabban a két csuklóra és a bo­kák fölé helyezik az elektródá­kat. Az elvezetett áramok ter­mészetesen igen gyengék, csupán millivolt nagyságrendű feszültsé­gekről van szó. A test felszíné­ről elvezetett gyenge áramokat az EKG-ké szülék felerősíti. Az áramingadozások által kirajzolt görbe azután egy oszcilloszkóp ernyőjén jelenik meg, vagy író­szerkezet segítségével, papírcsí­kon válik láthatóvá és a hozzá­értő orvos szamara kiértékelhe- tövé. Az eljárás kidolgozója, a hol­land Einthoven első EKG készü­lékéhez még húros galvanomé­tert használt. E műszert később tükrös galvanométerek és ka­tódsugárcsöves oszcillográfok váltották fel. Ezek újabb típusai mar tranzisztorokkal készültek, és nyomtatott áramkörökből épültek fel, a legújabbak pedig mikroprocesszorokat is tartal­maznak. Ilyen például a Medi­cor Müvek -- képünk előterében látható — ER—11—A típusú, egy­csatornás, hordozható készülé­ke is, amely az automatikusan elvégzett szívvizsgálat eredné- nyét 50 mm széles papírszalagra rajzolja fel. A mindössze 4,5 kg súlyú, hálózati árammal működ­tethető készülék világszínvonalú termek« a gyárnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents