Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
Darcatscssj nemzetközi tábor, SaEgobőnya Bülykölés közben a bütyköldé- stk Kedves gesztus, hogy virággal, csokival köszöntik a névnapjukat, születésnapjukat ünneplő táborlakókat. Az úttörő-újságírók az írószer Szövetkezetét is felkeresték Diszkóshow tinimódra jszaka van. Vaksötát Lágy fuvallatú szél lebegteti az odvas fák lombjait. Fura árnyak libbennek a faházak ablakai alatt. Colombo, ez a szelíd lelkű nyomozó sem hallgatózna mesteriebben, mint teszi azt a Fodor Kriszti vezette tudósítói csapat, amely arra vállalkozott, hogy helyszíni riportot készítsen a tábor éjszakai életéről. Bár meg kell vallani, néhány ablak alatt igencsak nehezen érthető szavakat hallanak, dehát egy úttörő-tudósítótól nem várható el, hogy egyformán jól beszéljen finnül, oroszul, szlovákul — és magyarul. Ugyanis ennyiféle nemzet képviselteti magát az idei Barátság-táborban, amely újfent a salgóbányai ifjúsági táborban, vagy ahogyan hivatalos körökben nevezik, a politikai képzési központban kapott otthon. Nemes feladatot vállalt fel nyolc esztendővel ezelőtt a Nógrád Megyei Ütörőelnök- ség azzal, hogy nyaranta külföldi gyerekeket is hív a táborba: ismerkedjenek egymással, barátkozzanak, népszerűsítsék saját nemzetük kultúráját, szövődjenek új kapcsolatok közöttük. — Programjáéi!Kát úgy állítottuk össze —, érftlíti Holman Ferenc táborvezető, Rét- ság városi jogú nagyközség úttörelnöke —, hogy a kirándulások, versenyek, kulturális rendezvények mellett jusson idő a közvetlen, kötetlen ba- rátkozásra, beszélgetésre. Megismertetjük velük Nógrád megye történelmi, természeti nevezetességeit, összemérik tudásukat sportban, dalban, játékban. Nagy a nyüzsgés a külföldiek faházai előtt (és benne) jelvényeket, matricákat csereberélnek, címeket gyűjtenek, s ki-ki próbálja kamatoztatni nyelvtudását. Fehér Anett. Zeke Andrea, Antal Gusztáv, Jankó Anita és a többiek — mint az Üttörő-tudósító raj tagjai —- lankadatlan szorgalommal jegyzetelnek, faggatják a vendégpajtásokat. Kari Krögen Vantaaból jött, jellegzetesen finn-szökés, tizenhárom esztendős legényke. Arról beszél, hogy nagyon kellemesen érzi magát ittSal- góbányán, mutatja a sok címet, s hozzáteszi: csak győzzem a levélírást! Egy másik társa hasonlóan vélekedik, számára egyetlen nehézséget a magyar étel okozta. Mint mondja, a finnek, nem ennyire olajosán, zsírosán főznek, ők hozzánk képest valóságos vegetáriánusok! Bár e látszatot meghazudtolja vezetőjük. Joukó Lindtman. a Vantaai Szociáldemokrata Párt, ifjúsági szervezetének egyik titkára. aki akár egy nehézsúlyú birkózónak is beillenék alkatilag, egyébként rendkívül barátságos, s a gyerekek szerint: jólelkű vezető. Énekszótól hangos a szovjet pajtások faházsora. Csatlakoznak hozzájuk a magyar gyerekek is, remek nyelvlecke ez számukra, mert itt azZdrásztvuj, moi, ahoj - szia! tán kiderül, mennyit is ér az orosz tantárgy négyese-ötöse! A húszfős kemerovój delegációt Nyina Csernova vezeti, ő a Kemerovo területi úttörőelnök, s a Komszomol titkári tisztét is betölti. Csehszlovákiából negyvenfős csoport érkezett Jana Mi- cevová, a besztercebányai út- töröház egyik vezetőjének irányítása alatt. A szlovák pajtások a tíznapos salgóbányai táborozás után, még egy jó hetet „ráhúznak” a Balatonon, a káptalanfüredi partoknál. — Ilyen időről nem is álmodtunk! — sóhajt föl Ingrid Nutterová, a besztercebányai csoport egyik vezetője,' aki ..civilben” gyermekgondozó. No, nem a pionírok istápolóit nevezik így Szlovákiában, hanem Ingrid, valóban a legkisebbekkel, a csecsemőkkel foglalkozik hivatásszerűen. Ezen túl azonban aktív úttörővezető. —•' Nagyon jól érezték a gyerekek magukat az egri, a salgótarjáni kirándulásokon. s elégedettek a tábori programokkal is — szól elismerően. Egyébként, eleddig nem is lehet panasz semmire. Bőséges és finom a koszt, peregnek a rendezvények, remek a hangulat, egvedül az uszoda vize sekély, úgy látszik, ez a néhány napos kánikula Salgó- bányán képes elbánni a víznyomással... Jártak a gyerekek több üzemben, gvárban, intézményben. Felkeresték például a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárat, az öblösüveggyárat, az úttörőtudósítók egy pásztói túra alkalmával a sütőipar és a szikvízüzem munkájába tekintettek be, a múzeumbarátok pedig a Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Múzeum. s a levéltár tevékenységével ismerkedtek meg. Mindenütt szívesen, készséggel fogadták a pajtásokat, az Írószer Szövetkezet salgótarjáni telepén még eg)»vegy tollal is megajándékozták az úttörő-újságírókat, legyen mivel megörökíteniük élményeiket! Küzdelmes csaták színhelye a sportpálya. Ahol a magyar csapat sorra kétvállra fektette az ellenfeleket, sőt odáig „merészkedtek” az úttörők, hogy vasárnap délutánra kihívták egy mérkőzésre a táborvezetőséget. Ügy tűnik, nem lesz sétagalopp ez a meccs... Különben a tábor vezetői közül sokan nagy tapasztalattal bírnak, több száz gyerek tábori programjairól gondoskodott már Varga János, Szőllősi Miklósné, Pet- reczky Tiborné és Telek Ervin. Igen, ez a nevelők számára nem kis munka: kétszáz gyerek programját összeállítani, szervezni, ott lenni velük az ébresztőtől a takaró- dóig, figyelni kívánságaikat, bajaikat, igényeiket, szóval, ez lelkiismeretes és áldozatos pedagógiát kíván, mindez társadalmi munkában, szabadságuk terhére. Nem csoda hát, hg. Kovács .Tibor megyei úttörőelnök úgy beszélt, róluk, mint akiknek munkája .példaként állhat a többi nevelő előtt. Amíg erről diskurálunk, jönnek-mennek a gyerekek, öt nap után már teljesen „fölhangolódott” a tábor a zdrásztvuj, a moj, az ahoj (az orosz, a szlovák és a finn „szia”), oly természetesen hangzik, mintha az anyatejjel szívták volna magukba valamennyien. A finn focicsapat kapujában magyar gyerek védi a hálót a góloktól, a körtáncnál a kemerovój Zsenya szlovák fiút választ, a lépcsőn elesett magyar kislány sebeit szovjet barátnője gyógyítgatja, s a magyar gyerekek • elsőnek a külföldiekhez viszik a konyhából a délutáni küldeményt, a túrós süteményt, s a sárgabarackot... A felnőttek ezt látván; olykor arra gondolnak, a gyermekek közötti őszinte, szeretetteljes kapcsolatokat. önzetlen érzéseket, szándékokat de jó volna „átmenteni” későbbi időkre, felnőttkorba. Nem csak Salgóbá- nván. És nem ' csupán 1985! júliusában, a Barátság táborban. Tanka László (szöveg) ] Bencze Péter (fotók) j
