Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

Darcatscssj nemzetközi tábor, SaEgobőnya Bülykölés közben a bütyköldé- stk Kedves gesztus, hogy virággal, csokival köszöntik a névnap­jukat, születésnapjukat ünneplő táborlakókat. Az úttörő-újságírók az írószer Szövetkezetét is felkeresték Diszkóshow tinimódra jszaka van. Vaksötát Lágy fuvallatú szél le­begteti az odvas fák lombjait. Fura árnyak libben­nek a faházak ablakai alatt. Colombo, ez a szelíd lelkű nyomozó sem hallgatózna mes­teriebben, mint teszi azt a Fodor Kriszti vezette tudósítói csapat, amely arra vállalko­zott, hogy helyszíni riportot készítsen a tábor éjszakai éle­téről. Bár meg kell vallani, néhány ablak alatt igencsak nehezen érthető szavakat hallanak, dehát egy úttörő-tudósítótól nem várható el, hogy egyfor­mán jól beszéljen finnül, oroszul, szlovákul — és ma­gyarul. Ugyanis ennyiféle nemzet képviselteti magát az idei Barátság-táborban, amely újfent a salgóbányai ifjúsági táborban, vagy ahogyan hiva­talos körökben nevezik, a po­litikai képzési központban kapott otthon. Nemes feladatot vállalt fel nyolc esztendővel ezelőtt a Nógrád Megyei Ütörőelnök- ség azzal, hogy nyaranta kül­földi gyerekeket is hív a tá­borba: ismerkedjenek egymás­sal, barátkozzanak, népszerű­sítsék saját nemzetük kultú­ráját, szövődjenek új kapcso­latok közöttük. — Programjáéi!Kát úgy állí­tottuk össze —, érftlíti Hol­man Ferenc táborvezető, Rét- ság városi jogú nagyközség úttörelnöke —, hogy a kirán­dulások, versenyek, kulturális rendezvények mellett jusson idő a közvetlen, kötetlen ba- rátkozásra, beszélgetésre. Meg­ismertetjük velük Nógrád me­gye történelmi, természeti ne­vezetességeit, összemérik tu­dásukat sportban, dalban, já­tékban. Nagy a nyüzsgés a külföl­diek faházai előtt (és benne) jelvényeket, matricákat csere­berélnek, címeket gyűjtenek, s ki-ki próbálja kamatoztatni nyelvtudását. Fehér Anett. Zeke Andrea, Antal Gusztáv, Jankó Anita és a többiek — mint az Üttörő-tudósító raj tagjai —- lankadatlan szorga­lommal jegyzetelnek, faggat­ják a vendégpajtásokat. Kari Krögen Vantaaból jött, jellegzetesen finn-szökés, ti­zenhárom esztendős legényke. Arról beszél, hogy nagyon kellemesen érzi magát ittSal- góbányán, mutatja a sok cí­met, s hozzáteszi: csak győz­zem a levélírást! Egy másik társa hasonlóan vélekedik, számára egyetlen nehézséget a magyar étel okozta. Mint mondja, a finnek, nem ennyi­re olajosán, zsírosán főznek, ők hozzánk képest valóságos vegetáriánusok! Bár e látsza­tot meghazudtolja vezetőjük. Joukó Lindtman. a Vantaai Szociáldemokrata Párt, ifjúsá­gi szervezetének egyik titká­ra. aki akár egy nehézsúlyú birkózónak is beillenék alka­tilag, egyébként rendkívül ba­rátságos, s a gyerekek szerint: jólelkű vezető. Énekszótól hangos a szov­jet pajtások faházsora. Csat­lakoznak hozzájuk a magyar gyerekek is, remek nyelvlec­ke ez számukra, mert itt az­Zdrásztvuj, moi, ahoj - szia! tán kiderül, mennyit is ér az orosz tantárgy négyese-ötöse! A húszfős kemerovój delegá­ciót Nyina Csernova vezeti, ő a Kemerovo területi úttörőel­nök, s a Komszomol titkári tisztét is betölti. Csehszlovákiából negyven­fős csoport érkezett Jana Mi- cevová, a besztercebányai út- töröház egyik vezetőjének irá­nyítása alatt. A szlovák paj­tások a tíznapos salgóbányai táborozás után, még egy jó hetet „ráhúznak” a Balato­non, a káptalanfüredi partok­nál. — Ilyen időről nem is ál­modtunk! — sóhajt föl Ing­rid Nutterová, a besztercebá­nyai csoport egyik vezetője,' aki ..civilben” gyermekgondo­zó. No, nem a pionírok istá­polóit nevezik így Szlovákiá­ban, hanem Ingrid, valóban a legkisebbekkel, a csecsemők­kel foglalkozik hivatásszerű­en. Ezen túl azonban aktív úttörővezető. —•' Nagyon jól érezték a gyerekek magukat az egri, a salgótarjáni kirán­dulásokon. s elégedettek a tábori programokkal is — szól elismerően. Egyébként, eleddig nem is lehet panasz semmire. Bősé­ges és finom a koszt, pereg­nek a rendezvények, remek a hangulat, egvedül az uszoda vize sekély, úgy látszik, ez a néhány napos kánikula Salgó- bányán képes elbánni a víz­nyomással... Jártak a gyerekek több üzemben, gvárban, intézmény­ben. Felkeresték például a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárat, az öblösüveg­gyárat, az úttörőtudósítók egy pásztói túra alkalmával a sü­tőipar és a szikvízüzem mun­kájába tekintettek be, a mú­zeumbarátok pedig a Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Mú­zeum. s a levéltár tevékeny­ségével ismerkedtek meg. Mindenütt szívesen, készség­gel fogadták a pajtásokat, az Írószer Szövetkezet salgótar­jáni telepén még eg)»vegy tol­lal is megajándékozták az úttörő-újságírókat, legyen mi­vel megörökíteniük élményei­ket! Küzdelmes csaták színhelye a sportpálya. Ahol a magyar csapat sorra kétvállra fektet­te az ellenfeleket, sőt odáig „merészkedtek” az úttörők, hogy vasárnap délutánra ki­hívták egy mérkőzésre a tá­borvezetőséget. Ügy tűnik, nem lesz sétagalopp ez a meccs... Különben a tábor ve­zetői közül sokan nagy ta­pasztalattal bírnak, több száz gyerek tábori programjairól gondoskodott már Varga Já­nos, Szőllősi Miklósné, Pet- reczky Tiborné és Telek Er­vin. Igen, ez a nevelők szá­mára nem kis munka: kétszáz gyerek programját összeállí­tani, szervezni, ott lenni ve­lük az ébresztőtől a takaró- dóig, figyelni kívánságaikat, bajaikat, igényeiket, szóval, ez lelkiismeretes és áldozatos pe­dagógiát kíván, mindez tár­sadalmi munkában, szabadsá­guk terhére. Nem csoda hát, hg. Kovács .Tibor megyei út­törőelnök úgy beszélt, róluk, mint akiknek munkája .példa­ként állhat a többi nevelő előtt. Amíg erről diskurálunk, jönnek-mennek a gyerekek, öt nap után már teljesen „föl­hangolódott” a tábor a zdrászt­vuj, a moj, az ahoj (az orosz, a szlovák és a finn „szia”), oly természetesen hangzik, mintha az anyatejjel szívták volna magukba valamennyien. A finn focicsapat kapujában magyar gyerek védi a hálót a góloktól, a körtáncnál a kemerovój Zsenya szlovák fi­út választ, a lépcsőn elesett magyar kislány sebeit szovjet barátnője gyógyítgatja, s a magyar gyerekek • elsőnek a külföldiekhez viszik a kony­hából a délutáni küldeményt, a túrós süteményt, s a sárgaba­rackot... A felnőttek ezt látván; olykor arra gondolnak, a gyermekek közötti őszinte, szeretetteljes kapcso­latokat. önzetlen érzéseket, szándékokat de jó volna „át­menteni” későbbi időkre, fel­nőttkorba. Nem csak Salgóbá- nván. És nem ' csupán 1985! júliusában, a Barátság tábor­ban. Tanka László (szöveg) ] Bencze Péter (fotók) j

Next

/
Thumbnails
Contents